Hét tenger kikötő

Tárgy: Hét tenger kikötő Vas. Május 16, 2010 5:26 pm

First topic message reminder :

Nellond területe elnyúlik a tengerig, így rendelkezik egy kikötővel is. Hosszú cölöpökön álló stégek nyúlnak ki a víz felé, hogy kényelmesen ki tudjanak kötni a hajók. Ebben még az is a segítségükre van, hogy a parttól nem messze egy mesterséges szigeten hatalmas világítótorony áll. A fényét már messziről látni, és hívogatóan hat az eltévedt hajósokra. Itt állandó a hangzavar, ahogy a kereskedők kiabálnak, vagy a hajókapitány a matrózainak adja ki a feladatot. A legkülönbözőbb emberek fordulnak meg itt, hogy lássák a várost, eladják portékáikat, vagy rejtélyes tárgyaiktól szabaduljanak meg. Sok hajó és bárka fut be ide, van, hogy kalózok keresnek itt nyughelyet, de az is megesik, hogy előkelő hölgyek választják a vízi közlekedést a vonat helyett. Sötét lepelbe burkolózott alakoktól egészen a békésen játszadozó kisgyerekekig bárkit megtalálhatsz itt. Könnyű beleolvadni a környezetbe, hiszen bárki is lennél, nem fogsz szemet szúrni senkinek. Forgalmas terület, ezért a zsebtolvajok kedvenc lelőhelye, hiszen megtöltött pénztárcákat és különös varázstárgyakat rejtenek itt a táskák. A macskaköves kikötőből utcák indulnak szerteszét, hogy az ide látogatókat bevezessék Nellondba. Messziről érezni, hogy a kikötőt is körbelengi a mágia varázsa.

leírás Laura Wylee
név Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Jan. 05, 2013 4:15 pm

*Akina kissé fellelkesül, amikor látja, hogy varázslata sikeres lett. Szerencsére nem kell a többieknek elmagyarázni, hogy mit látott, hiszen ezt ők is láthatták, nem csak az ő fejében jelentek meg a képek.Majd hallja, hogy egy lány kérdezi kissé bátortalanul, hogy hllották-e a hangot. Akina közelebb megy hozzá*-Igen hallottam, meg szerintem a többiek is*Mondja egy barátságos mosoly kíséretében*-Nagyon zavaró is volt ugyanis olvastam és nem tudtam így rendesen odafigyelni, és úgy döntöttem, hogy követem a hangot. *~Hmm kalózok, ez érdekes kalózokkal még...még nem is találkoztam...ja de egyszer...~*Gondolataiba, emlékeibe a lány már teljesen elmerült, amikor észrevette, hogy a sír egyszerűen beomlik és a csontvázat csak úgy hidegen hagyja a tény, hogy ő már meghalt csak kimászik. Nem szól egyetlen szót sem és nem is készül támadásra, de fő az óvatosság. *~Egy csontvázat nem lehet egyszerű legyőzni, de ha megütik akkor valószínű szétesik, hát remélem. Na az ütlegelés az én asztalom, de talán nem kellene ezzel indítani. Inkább valami kevésbé erőszakossal, úgysem vagyok most abban a hangulatban.~*Gondolatain végigérve kicsit nehezen előveszi fókuszát, és egy olyan varázslatot készül használni, amiben már sok gyakorlata van, így bízik is magában*

Jósmágia I.
Előérzet:
Varázsige: Resensus
Leírás: Egy felerősített hatodik érzékkel látja el használóját. A jós már egy perccel előre érzi, ha valami rossz fog vele történni a következő időszakban. Nem tudja pontosan mi, de érzi, hogy baj lesz. Valamilyen szintű irányérzéket is ad, de kezdetben még elég minimálisat. Viszont ettől már eleve felerősödik benne az, hogy jobban figyeljen a környezetére, így könnyebben védekezhet bármi ellen, ami következik. Nagyobb esélye van elhajolni egy nyíl, vagy ütés elől, vagy épp visszaverni egy varázslatot.
Fókuszhasználat: Szorítsuk meg a karkötőt, majd suttogjuk el a varázsigét.
Időtartam: A varázslat időleges és azonnali, tehát azonnal létrejön, és csupán addig tart, amíg érzékeljük a jövő rezdüléseit, hogy van-e baj a környezetünkben, vagy nincs. Jósok valamivel előrrébb tudnak tekinteni, és akiknek elsődleges a jósmágia, tehát kezdők esetén 2 perccel is, évfolyamonként plusz egy perc.

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Jan. 05, 2013 4:15 pm

* Ma talán egy árnyalatnyival jobb a hangulata mint az eddigi napok bármelyikén. Bár most sem felhőtlen a jókedve - talán már soha többé nem lesz az - de mégis úgy dönt, ki megy Nellondba egy kicsit levegőzni. És hát hol máshol élvezhetné a szelet mint a tengerparton? A hullámok vergődésének látványa kifejezetten megnyugtató számára.Ezzel a tudattal indul el, nem túl feltűnő jelmezében. Ugyanis ruhának nem nagyon nevezhető... De nem is ez a lényeg. Amint végigsétál a hosszú utcákon, ahelyett hogy a tengert hallaná sokkal inkább egy hívogató hang az, amit felfedez tudatában. Kissé ijesztő, mert körös körül egyetlen árva lelket sem lát, csak a közeli erdő fái mozdulnak meg olykor. Biztos ott van valaki. Lassú léptekkel, óvatosan halad befelé az erdőn, s mikor beér, szinte futva halad előre. Egyszer csak megtorpan, mert egy marék diákba botlik. * - Ó, megzavartam valamit? * Kérdi ledöbbenten, s végig néz a kis társaságon. Ekkor pillantja meg a besüllyedt sírt, s az álló csontvázat. Felsikkant, s a szájához kapja a kezét. Nem hiszi el, hogy egy hullával fut össze az erdő kellős közepén. Ennél már csak az lenne jobb ha zombik ugranának le a fáról... De inkább erre nem is gondol. * - Jesszusom! * Ugrik hátra ijedtében, s reméli nem jön közelebb a hulla, mert akkor vagy idegrohamot kapna, vagy pedig egyszerűen elájul. Ezért jobb az elővigyázatosság, így távol tartja magát tőle. Hozzáérni biztos hogy nem fog. Óvatosan felkap egy hosszú botot a földről, s biztonságos távolságból megérinti vele a kapitány koponyáját, kíváncsi hogy reagál-e valamit. *

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Jan. 05, 2013 4:14 pm

*Hallgatja a szavakat, beszélgetéseket maga körül és finoman felszöknek a szemöldökei, mikor előbb azt hallja Jemina szájából, hogy nem ismeri a Nellondi helyrajzot, majd a keleti szél a szemét égető szagát hozná ide, amiről a tünde lány, aki tényleg nem nagyon ismeri a várost, egyáltalán nem tudott. És mondjuk nem is akarta tudni, mert a szemétégetőnél kevés szennyezőbb dolog van a világon, legalább is az ő világában. Minden esetre nem teszi szóvá, csak biccent, ahogy mindenkire, aki bemutatkozik. Neki a növények suttognak, Akinának képek jelennek meg, de végül is ugyanarra jutnak, se nem tud mást a növényzet, se nem tud mást mutatni a sok, filmként lefutó emlékkép. Szinte kommentálja a képeket azok alapján, amiket szóval megtudott, hogy mindenki minden információt megkapjon. Nem tartana vissza semmit, hisz nem tudja, hogy ki mihez ért és mikor segíthet másnak a tudása. És ugyanezt visszafelé is teljes mértékben elvárná. A holt lelkekkel csupán annyi köze van, hogy látnokként megérzi a veszélyt, exjósként pedig hogyha nagyon akarna, tudna velük kommunikálni, de nagyon nincs ínyére. Egyáltalán nem megy közelebb, figyeli azokat, akik hevesen reagálnak, hogy ki hogyan is teszi, miközben a háttérbe vonul. Egy ívben megkerülve az élőholtat és a többieket nézelődik, miközben a farkas vadul szaglászik, de nem morrant fel, hangtalan, hiszen nem akarja társára vonni a figyelmet. A sírhoz Chris lép, így a környéket figyeli a lány, de távolra egyáltalán nem megy, csak hátha találnak még a közelben valamit, vésetet egy falon, fene se tudja.*

Vendég

*Gyűlnek szépen egymás után, nézelődnek, Bella pedig rákérdez, hogy hallottak-e hangot, mire Chris kifejezéstelen hangon válaszol.* - Hangot? Milyen hangot? Én csak láttam a szárnyaidat, azt hittem egy sirály az, és úgy megkívántam a sirályhúst vacsorára. *Mondja hűvös hangon, majd közben bár konkrétan nem varázsol, mégis kimászik az üregből egy csontváz, Zakariás meg a kardját a kezébe adja...* - Na jól van, okostojás, de ha megtámad minket, akkor te harcolsz vele. *Jegyzi meg, majd ő inkább megkerüli a csontvázfickót. Annyira nem tart tőle, és ha neki támadna, akkor kapásból hárít a saját kardjával, és onnantól mehet a csihi-puhi, de ő inkább belenéz a sírba. Mert oké, hogy koporsó nélkül lett elásva, de hátha talál lent pár ékszert, vagy kincses térképet, vagy vasajtót, ami alagútba vezet, vagy fene tudja mit, szóval nézelődik odalent.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Jan. 05, 2013 4:07 pm

*Akina varázslatát látva, mert az bizony pörgeti rendesen a képeket, csak pislog vagy kettőt, miszerint megértette, rögzítette a dolgokat, és nagyjából össze is tudja rakni, egész gyorsan. Aztán érzi, ahogy megrezdülnek a csontok a kezén, és egy határozott mozdulattal veti meg lábait. Ahogy a csontváz előlép, a fiú magabiztosan mosolyodik el, és villant kellőképpen sokatmondó, hideg tekintetet Jemina felé.* -Ne parázz rá, csak bízd a profikra, kislány. *kacsint rá, egy félsármos mosollyal, majd jelentősségteljesen megvillantja a karkötőjét. Bella szavaira csak biccent, ha nem hallotta volna, nem igen jött volna ide. Azonban a csontváz érdekesebbnek tűnik, mint a lány kérdései, így vele foglalkozik.* -Fogd a kardod, és mutasd, honnan jöttél, és miért! Ha úgy tetszik, írhatsz is a porba. *toldja hozzá, miközben nemes egyszerűséggel parancsol rá a halottra. Mivel csontváz, nagy eséllyel nem tud beszélni, ha mágia folytán igen, úgyis megszólal, ellenben írni minden bizonnyal tud. Ha mágia hozta létre, erre csak képes.. vagy megmutatni valamiféle utat.*

//Csontkarkötő Viselője megérti a holtak nyelvét, és hatással van rájuk. A holtak nem támadnak rá (félelemaura) és kisebb parancsokat teljesítenek, mind az élőholtak, mind a holt lelkek.//

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Jan. 05, 2013 4:02 pm

*Az elsőként érkező leányzó kicsit szarkasztikusan válaszol, mire Bella felvonja a szemöldökét, de meglátja, hogy mosoly játszik a lány ajkain, ezért ő is elneveti magát.*
- Kellemetlen. Én azért nagyjából tudom, hogy a Temető is erre van, kérdés, hogy az erdő hozzá tartozik-e *válaszol elgondolkodva Bella, majd kezet ráz a lánnyal és egy kedves mosolyt küld neki. Úgy tűnik, hogy nem csak az Eramiros leányzónak jut eszébe a sírhantot meglesni, hanem néhány többi diáknak is, akik erre tévedtek. Érdekes, hogy mindenki erre járt, így Isabella felvonja a szemöldökét és körbenéz.*
- Sziasztok! Ti is hallottátok azt a hívogató hangot? *tesz fel egy óvatos kérdést a lány, hiszen ehet, hogy csak ő hallotta, és akkor totál hülyének nézik. Hiszen hogyha valaki hangokat hall, az még a varázsvilágban sem jó jel. A földön nem talál sem fejfát, sem kőbe vésett sírkövet, hanem csak egy "egyszerű" kardot, rajta egy kalappal.*
- Érdekes sír...*motyogja a lány és kicsit hátrébb lép, hogyha varázsolni akar valaki, akkor nyugodtan odaférhessen a sírhoz. Hamarosan a hant megremeg és kikászálódik belőle egy csontváz és megáll a diákok előtt, mintha parancsra várna. Isabella a nekromanta botját veszi elő és hozza működésbe, hiszen az segít neki abban, hogy valamicskét megtudjon a csontvázról. *

//Nekromanta bot: Egy halottról jó eséllyel meg tudja állapítani, hogy mikor halt meg, és hogyan.//

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Jan. 05, 2013 3:58 pm

*Igen, egyáltalán nem meglepő, hogy egyre többen érkeznek, sőt egy szárnyas leányzó száll le nem messze, aztán utána sétál, majd meg is szólal. Nem hozza rá a szívbajt, nem ijedős fajta, meg amúgy is, végülis csak egy sötét erdőben van, egy sír mellett, mi az már neki?* -Szevasz tavasz! Ez egy sír kérlek, és fogalmam sincs, a Nellondi helyrajzi térképet pont a levéltáramban hagytam. *Kicsit szemforgat, de egyébként nem kötekedésnek szánja, inkább csak viccelődve saját magát szórakoztatja, ez látszik is abból, hogy amúgy mosoly játszik az arcán.* -Jemina egyébként. *Nyújt kezet Bellának, majd érkeznek még páran, hátrébb tolat miután megnézte a fejfát, nem akar itt útban lenni senkinek sem. Az érkező tünde fennkölt szavaira csak homlokráncolva pillant rá.* -Jemina Reese és beléd is kérlek, de a keleti szél azt hiszem pont a szemét égető felől fúj...szóval nagyon remélem, hogy nem az volt. *Rántja meg kicsit a vállát, aztán a legtöbben nagy erőkkel varázsolni kezdenek, amire inkább csak figyel és persze az infokra tuti belelkesül, hogy kalózokról van szó. Nagy lelkesedését nem tudja jelezni, ugyanis a föld megremeg és a csonti konkrétan előmászik a sírból.* -Hogy a jó életbe! Ne közelíts! *Lép egyet reflexből hátra. Hiába no önkéntelenül is a kardjára csúszik a keze, ami azért lássuk be, hogy jelen esetben az ég világon semmit nem ér.* -Mi a francot csináltatok? *Pillant körbe, hiszen ő nem varázsolt, ziher, hogy nem ő hívta elő az alakot.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Bella és Jemina nem találnak fejfát, csak egy földbe szúrt kalózkardot, amin egy elfoszlott kalózkapitányi kalap van. Ez talán jelent valamit. Loriel és Akina végülis megtudják a kért információt, miszerint itt egy komoly csata volt, egy kalózvezér éppen itt jött rá, hogy az emberei közül páran elárulni szándékoznak őt, és a kincsére fáj a foguk. Voltak lázadók, és kapitánypártiak, végülis a pártiak nyertek, de a csatába belebukott maga a kapitány is. Neki állítottak itt sírt, vagy 50 évvel ezelőtt. Chris és Zakariás viszont a túlvilág szálait is machinálják picit, aminek az lesz a következménye, hogy a sírhalom megremeg kissé, megomlik a föld, és már lehet látni a koporsó nélkül eltemetett csontvázat. Az rándul egyet, aztán összeszedi magát, és magabiztosan kimászik. Aztán csak áll előttük, szemgödrei üresen merednek feléjük, mintha parancsra várna.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Jan. 05, 2013 3:38 pm

*Akina pár napja kíváncsian kutatja az iskolával kapcsolatos titkokat, legyen szó magáról az épületről, vagy a dolgozókról. Ma is rengetek régi feljegyzéseket tanulmányozott, amiket egy napja foghat a kezében. Azonban az információk elnyerése közben megzavarta egy hang, egy hívás, ami más esetbe nem zavarné, csak most úgy érzi, hogy fontosabb dolga van. Próbálkozott néhány varázslattal, hogy a fejéből kiűzze a hangot, de a nem hozott hosszútávon sikert. Kettő óra lehetett amikor megelégelte a helyzetet, összepakolta minden kis kellékét és elindult a hangot követve. Nemrég hagyta el a kikötőt, és az erdő felé vette az utat. Mostanra már oda is ért a sírhoz. Összeszorult torokkal jutott eszébe az a szellemtörténet amit nemrég hallott, miszerint egy fiú aki betegségben halt meg nem távozott el, hanem feleségével maradt, hiszen ő ezt kérte miután a betegség legyőzte férje testét, és a többi és a többi...Szívből reméli, hogy nem egy szívszorító történet szemtanúja lesz. Minden zavaró gondolatát megpróbálja elhessegetni a fejéből, és a varázslatra koncentrálni.

Illúziómágia II.

Élő történelem
Varázsige: Praeteritum Demonstrato
Leírás: Ez a varázslat a jósmágiából merít, méghozzá a múlt felderítésében segít. Egy adott tárgy, vagy helyszín múltját mutatja meg, természetesen minél erősebb a bárd, annál többet, annál régebbi eseményeket. Különbség a látomásoktól, hogy ezeket a képeket minden jelenlévő látja, felvillanó, pörgő képekként jelenik meg a levegőben a múlt, de hang nélkül.
Hatás: Azonnali. Kezdők maximum 1 hetet, évfolyamonként, illuzionisták, jósok, látnokok +4 napot tudnak felidézni.
Pálcamozdulat: A pálcánkat végig kell húznunk a tárgyon, vagy leírni magunk előtt egy kört, az adott helyszínen állva.

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Jan. 05, 2013 2:59 pm

*Nem kell túlságosan magyarázni, hogy miért van itt, mert Loriel gyakran követi egyszerűen a megérzéseit, a szél szavát, csak egyszerűen hagyva, hogy sodorja... És most a Tó helyett a Tenger az, ami felé ellöki ez a bizonyos szellő. Hosszú tünde ruha, mokaszin szerű lábbeli, kicsit prémesebb nyakú köpeny, nyomában a Farkas, familiárisa pedig láthatatlan, ahogy szokott. Mikor ideér a tengerhez jó néhány percig csak nézi a vizet, élvezi az amúgy valószínűleg erős és hideg szelet, igyekezve azért megtartaná magát, hogy ne ragadja el. Többen is megjelennek, iskolatársai, de egyelőre nem megy oda hozzájuk, csak amikor meghallja a hívogatást és látja, hogy nem csak ő hallja, hanem mindenki reagál rá. Elfordul a tengertől és a többiek felé lépve kicsit fejet hajtva, bársonyos mosollyal bemutatkozik.* - Üdvözöllek titeket, Loriel Eruthalion. A keleti szelek úgy tűnik egy útra sodortak minket. *Beszél könnyű, finom hangon és figyelgetve az embereket lassan besétál a fák közé, engedve a hívásnak. A nagytestű társa mellette lépdel, szaglászva és ellenségesen felmorrantva minden apró veszélyre, de a társaira nem morog most, csak végig méri őket a szemével, de inkább a helyzettől óvja a lányt, mint a diákoktól, ez egyértelmű. Ellenben Loriel nem csak faji és képességbeli adottságaira hagyatkozik, hanem varázsol is, szokásától elütően, mert igazán ritkán látni nála pálcát, hangszert, inkább az utóbbit. De mivel furcsa mind ez a hívogatás és a természet is közlékenynek tűnik, nyitottnak, nem sötét és zárkózott, hozzájuk fohászkodik, néhány növényt megérintve maga mellett, tünde szavakat és varázsigét mormolva.* - Orator Frumentum. *Inkább a természetet kérdezi, mintsem holtakat keresne, vagy csak várná, hátha véletlen előbukkan valami. Hiszen érezni, hogy valami hívja őket, valami vár itt rájuk, nem mindegy, hogy micsoda és mikor jutnak az információkhoz.*

// TEM II, druida, elsődleges, Beszél a természet:
Varázsige: Orator Frumentum
Leírás: A természetmágusok nyomozóvarázsainak magasiskolája. Fontos információt mondanak a fák, növények stb. hogy ki vagy mi járt erre, nyomolvasáshoz kiváló. Így tehát azok, akik nem hagynak nyomot, viszont nem gondolnak arra, hogy a fák, növények, állatok látják őket, könnyen lebukhatnak.
Pálcamozdulat: Egy szájat kell formáznunk a pálcánkkal, miközben egy növényre, vagy állatra mutatunk. Ez nem jelenti azt, hogy a megcélzott élőlény fog beszélni, hiszen a varázslat eredménye sugallatok, misztikus gondolatok, sejtelmes suttogások formájában jut el hozzánk.
Hatás: Azonnali és időleges. Kezdők esetén fél órára visszamenőleg határozhatjuk meg, druidák, aurorok, jósok és látnokok +15 perc, évfolyamonként +15 perc.//

Vendég

*Igazából csak sétálni indult, a nagy sütés-főzés, és a nagy nehezen, hősies keretek között elvégzett ebéd elfogyasztása után, úgy véli, ráfér egy kis kikapcsolódás, egy kis séta. Más kérdés, hogy megtanulhatta volna már, hogy ha egy nezás diák kiteszi a lábát valahonnan, akkor nagy eséllyel előbb-utóbb kalamajkába keveredik. Pláne, ahogy látja, hogy más nezás diákok is mászkálnak a kikötőben, és meghallja a suttogást.* - Aaaand here we go again. *Morogja, és persze egyből hátat fordít, nem figyel, oda, és... ugyan már, kinek akarunk hazudni, egyenesen követi a hang irányát az erdőbe. Biccent tömören a többi jelenlévőnek, Ari és Zakariás is megérkezik, utóbbi a sírt vizsgálgatja, és egy Chris számára ismeretlen lány is, hát ő ugyan nem fog már odatolakodni. Inkább körbenéz, a földre figyelve, hátha valaki elejtett ott valamit, hátha megpillant egy lábnyomot... mert ő aztán annyira tud természetből olvasni mi? Na jó, vagy vérnyomot. Abból tudna. Szóval a környezetet térképezi fel.*

//démonvadász, meg fél-démon, szóval nem tudom mit számít, meg nekromanta-mentalista//

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Jan. 05, 2013 11:31 am

*S hogy mi az egészben az érdekes? Az, hogy a jó öreg Zakariás nem a kikötő felől közeledik, hanem az erdőből, egy másik ösvényen, ott érezte, hallotta a hívást. Ráadásul egyedül sincsen, Arianával érkezik, minden bizonnyal kényelmes sétát tettek. Halkan pisszegi le a lányt, amikor forgolódni kezd, majd, mint valami vadász, indul meg a hang forrása, és a levegőben érződő hulla után (?). A csontkarkötő magabiztosan feszül a fiún, aki, amikor megpillantja a sírt, hamar odalépdel hozzá, letérdel mellé, ráülve térdeire, kezét finoman végighúzza a hanton, és, mivel nekromanta, meg ért egyet s mást a halálhoz, a halálnemekhez, és a halottakhoz is, ezért első körben csak így, mágikus képességeit és régebbi tudását próbálja meg felhasználni, nem akar egyből varázsolni, úgy érzi, arra még nincs szükség. Meg, ha valami durvát érezne meg esetleg, amire finomabbak az érzékei, nem akarja, hogy elszabaduljon a pokol. Kutyája közben körbeszimatol. És, ahogy az lenni szokott, a fiú persze biccent a többieknek is, de egyelőre inkább a hullával foglalatoskodik, mint szakértő, úgy véli, a többiek békésen le tudják magukat foglalni a hely feltérképezésével, esetleg a hangforrás kutatásával, vagy mágiával.*

//Túlvilág követői klános, Nekromanta, sötét beállítottságú, meg ilyenek, hátha érez valamit. Jah, meg fél-démon-vérfarkas, ha számít. (://

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Jan. 05, 2013 11:23 am

*Hétvége van, ami pedig annyit jelent, hogy lesétálgathat Nellondba a leányzó. Persze, mivel ő a Jégvilágban dolgozik, hét közben is gyakran ott téblábol a boltban, de amikor szabad napja van az embernek, az azért mégis csak más. Nincs annyira hideg, az égen sem cikáznak sötét, szürke felhők, és a nap sugarai is vidáman érnek a földre. Bella szereti a jó időt és habár még csak most kezdődött a tél, már kicsit elege van belőle. Bár, szerencsére annyira hideg még nem volt, majd talán csak ezután jön a hideg, fagyos tél. Egy egyszerű farmert visel fehér tornacipővel, egy fekete garbós pulcsit, valamint egy fehér, hosszú szövetkabátot, kesztyűt és sálat. Elhatározta, hogy mivel hétvége van és a házijaival is készen van, a délutánt a szárnyainak szenteli és kicsit repked a tenger és a város felett. Persze erre lehet, hogy jobb hely lenne a ködszirt, vagy valami más hely, Bella mégis Nellond utcáin sétál a kikötő felé, ahol most is található néhány hajó, amik indulásra várakoznak. Körbepillant, majd az egyik ház mögött egyszerűen meglendíti szárnyait és a levegőbe száll. Érzi, ahogy a hűvös szél az arcába csap, kicsordul a könnye, de ez most nem zavarja. Egyszerűen élvezi, ahogy szárnyal a levegőben és...
És valami megmagyarázhatatlan érzés lesz úrrá rajta, így egyszerűen megfordul és a közeli kis erdő felé repül. Halk hangot hall, ami talán egy embertől - vagy más lénytől - származik, de mivel a levegőben van, lehet, hogy a fejében van a hang. Ki tudja? Minden esetre az erdő szélénél leszáll és még éppen látja, ahogy egy diáktársa besétál a fák közé. Felvonja a szemöldökét és szárnyait összezárva sétál be a lány után.*
- Helló, szia! *köszönti őt, majd ahogy mellé ér,észreveszi ő is a sírhantot.*
- Uhh, hát ez? *tesz fel egy költői kérdést a lány és ő is megnézegeti, hogy van-e fejfa, vagy valami kőbe vésett írás a földön.*
- Érdekes, ez az erdő még a temetőhöz tartozik? *pillant el a lány arrafelé, amerre a temetőt sejti, majd körbenéz az erdőben, a hang forrását keresve.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Jan. 05, 2013 9:48 am

*Hát naná, hogy már megint erre eszi a fene. Mostanában kissé talán melankólikus hangulatban van, érthető, az első karácsonya, amit tök egyedül töltött. Jó persze, vannak szobatársai, meg vannak mások is az iskolában, de azért mégsem olyan ez, mint azok a nagy vigasságok, amiket a hajón élt meg a szüleivel, és a többi kalózzal. Így kifejezetten magányos és unalmas volt. Nem csoda, hogy most is az egyik üres mólón ücsörög, lógázza a lábát a víz felett, ami az ütemre kavarog alatt szépen, mintha csak hozzáérne, pedig ugye nem. A távolba bámul, figyel, ahogy hajók közelednek és távolodnak, szinte elképzeli, ahogy az egyik épp felé tart, és leintegetnek róla az ismerős arcok, de hamar ki kell szakítania magát a merengésből, amikor a furcsa érzés keríti hatalmába. Nem egy erdőjáró típus, most mégis úgy érzi, hogy meg kell fordulnia és a házak között elpillantva meg is látja a sok fát. Egészen érdekesek, és mivel lassan elzsibbad a hátsója...feláll hát, kicsit megigazítja az oldalán a kardot és az ostort, majd arrafelé veszi az irányt. Minden bizonnyal elsőként érkezik, vagy legalábbis annyi biztos, hogy másokkal tuti csak ott fut össze a sírnál. Érdeklődve lép közelebb, nem egy nekromanta, szóval tuti nem fog lelkeket idézni, de azért körbejár picit, mennyire régi a sír, van-e fejfa, netán akár maradványa, vagy bármi. Ki a fene lehet itt?*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A diákok egy része éppen a nellondi kikötő körüli parton nézelődik, ki ezért, ki azért csöppen ide, amikor valami furcsa érzéstől vezérelve az a benyomásuk, hogy a közeli erdő hivagatja őket. Mintha még olyan szavakat is hallanának, hogy erre... erre... Kicsit kisérteties a dolog, pedig a hangok mintha élő embertől hallatszanak, ám azt úgy tűnik, még nem látni. Az erdő egyébként nem sötétebb, nem félelmetesebb, mint bármelyik másik, úgyhogy nem kell attól félniük, hogy halálra rémülnek. Mégis, kissé nyugtalanító a dolog. Ha beljebb lépnek, a hang forrását nem találják meg ugyan, de egy sírhalomra bukkannak. Vajon ki nyugodhat itt?*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Kedd Okt. 30, 2012 2:02 pm

*A hűvös, őszi szellő bele-belekap a ruhájába, megfacsarja, megtépázza, de a lány ügyet sem vet rá. Szorosan összefont, Capitan feliratú tengerészsapkával lefogott, fekete haja nem száll a széllel, ajkai pedig összepréselődnek. Most nagyon koncentrál. Az antik jellegű egyárbocos hajó zokogva veszi a nem tervezett fordulatot. A távolabbi, kényelmes stég gúnyoros szeretőként foglalja magába valamelyik pofátlanul gazdag família luxushajóját, így Diana kénytelen a közelebbi felé kanyarodni. Ahogy ott áll a hajóorrban, összepréselt ajkakkal, kezében a nyöszörgő kormánykerékkel, hihetetlenül erősnek tűnik. A hajó egyre csak lassul, s mintha felborulni készülne.*
-Tartson ki, Kapitány!
*Hallatszik egy férfi kiálltása az egyetlen árboc közeléből, Diana pedig kitart. Nem kiállt, nem sziszeg, csöndes békével kényszeríti a hajóra az akaratát. A következő pillanatban végleg megállnak. Dörgő taps és éljenzés fogadja a bravúros manővert. Leereszkedik a vasmacska, s a hajóhíd is. Logan pillanatok múlva egy nagy kavarodás közepében találhatja magát, ahogy a hajó utasai csomagjaikkal távoznak. A lány szenvtelen arccal köszön el legénységétől, s mintha valami két évet említene, amit itt töltenek a környéken. Végül az ő csomagjai is lekerülnek. Egyenesen Logan felé indul, hiszen ő már akkor is itt volt, amikor még senki más. Ő tehát tudhatja, merre is van az a Nezabar. Egy lépésre áll meg a fiútól, akinek furcsa, kellemetlen érzése lehet, ha a lány arcát fürkészi. Mintha egy maszkot bámulna, semmi nyoma az érzelemeket kifejező mimikáknak.*
-Üdvözletem! Diana Lunitech vagyok, a Nezabar Varázslóképző Szakiskolát keresem. Esetleg ki tudna segíteni?

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Kedd Okt. 30, 2012 11:09 am

*Újabb magányos felfedezőút Nellond poros, bűzös sikátorai között. A palotanegyedet igen hamar megunta, így egyre kijjebb került a városkából és végül elérte a tengert. A hűvös, sós levegő tetszik neki, arcára széles vigyor ül ki. Egy félreeső stégre sétál és helyet foglal. Hűvös van, de még épp kellemesen. Az egész időjárás emlékezteti az Angol őszre, csak itt sokkal kevesebbet esik, szerencsére. A hullámok arcába permetezik a vizet és lassan elérik a cipőjét. Azon töpreng, vajon meddig kell még itt maradnia. Vándor lelke máris húzná, tovább, de nem szegheti meg utolsó ígéretét. Egyenlőre marad. Mondjuk amíg ki nem csapják. Sok helyen járt már és sehol sem töltött el többet egy évnél. Az elmúlt ötven évben szinte az összes varázslóiskolát meglátogatta már. Csoda, hogy nem szerzett hírnevet. Kívülről csak a letörhetetlen vigyora látszik, majd halkan fütyörészni kezd egy furcsa, ismeretlen hangzású dallamot.

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 20, 2012 11:31 am

*Úgy gondolta lábai közé kapja a várost és elindul a kikötő felé.Nem volt még a városnak azon részén és eléggé elcsodálkozik mikor sok halárusba és egyéb árusba botlik.Persze a tömeg is hatalmas így muszáj tolakodnia és persze ébernek kell lennie a zsebtolvajok miatt.Nem volt már rég kint a levegőn mert a vizsgáira készült így most pihenőt adott magának.A húgával is találkozott már és meg ismerte a sulit is ahová jár.Meg ígért neki,hogy nem tűnik el és akármikor elmehet hozzá szívesen látja.Az egyik stég felé igyekezik mikor egy szőke bombázóra lesz figyelmes aki eléggé úgymond minden percben robbanó típusnak tűnik.Lazán oda sétál hozzá de előtte rá gyújt egy cigire.*-Hello Szépségem. Meghivhatom esetleg egy italra vagy valamire?.*Adja a macsót igaz nem mostanában csajozott így egy kicsit kijött a formájából.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 20, 2012 10:54 am

//fagy//

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 20, 2012 10:48 am

* Tehát akkor a kikötőben van. Sok hajó, kevés ház, szintén sok fura alak. De ami a legtöbb, rohangálható dolog. Erősen gondolkozik, hogy gyújtogasson vagy robbantson. De mind a kettő kezd olyan unalmassá válni, annyiszor tette már meg. Ugye ott volt Jenilia, az a sok bokor, az utca és egyéb szörnyűséges tettek. Ekkor azonban egyenesen belesétál egy lehetőség, egy jó nagy lehetőség. A zajos léptekrehamar felfigyel, még oda sem néz, de tudha hogy nagy préda érkezik, és elég elmebeteg ahhoz, hogy neki essen. Nem is köszön, csak éktelen kacajban tör ki. * - Hogy én segítsek egy ilyen behemótnak? Na ne röhögtess, jobb dolgom is akad. * Arra is lehetett számítani, hogy netán átveri, kikosarazza, de ahhoz most nagyon nincs kedve. Nem kelt ugyan jobb lábbal - mert nála az lehetetlen - de most csak kevésbé játszadozik mások érzelmeivel. *

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 20, 2012 10:36 am

// Nem vagytok újoncok, már az előző játékba is szólni akartam, de itt már sokkal rövidebbeket írtok... Van minimum határ, ami 5-6 sor, igazán betartható, hát tegyétek meg! Kicsit igényesebben, ha kérhetem. //

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 20, 2012 10:33 am

* Zahari nemrég érkezett meg az iskolában, mármint már ittvan egy ideje, de nem pont az iskolában. Sokan lenézik, amiért félóriás, és ez bántja, eléggé sokat rágódik
ezen. Pedig nem kéne vele foglalkoznia. A hajója most érkezett meg, amint leszállt odamegy Sidoniához, ugyanis megígérték neki, hogy küldenek egy prefektust, vagy mit hozzá. * - Ööööö szia. * Mondja egy mosoly kíséretében a lánynak, nem, ez szimpla barátkozós mosoly. * - Téged küldtek segíteni nekem? * Kérdezi nagy szemeivel, nem a legokosabb, de nagyon kedves és segítőkész kis óriás ő. Bár valószínűleg Sidonia már a köepén félbevágja valami bunósággal, ő mosolyogva mutatkozik be: * -Zahari Alekseev, nem messziről jöttem, téged hogy hívnak? * Kérdezi érdeklődő mosollyal az arcán, igen körülbelül ez volt a halálos ítélete. *

//okés, bocsánat, csak kicsit nehéz így kihagyás után Sad

//

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 20, 2012 10:28 am

- Ú, hogy én mennyire utálom a napsütötte reggeleket. * Valóban nem a kedvence a friss őszi idő, de nem ez az egyetlen baja. Szadista természete meggyengülni látszik, de még mindig borzasztó rideg és ellenséges. Mindenképpen nellond a kiszemelt hely, a sok ember, a sok felrobbantható dolog. Azonban kicsit túllőtte célhelyét, és egy számára undorító helyen kötött ki. Pont egy kikötőben... De neki minden hely rossz, kivéve az otthona, úgy hogy olyan mindegy hova téved. Kinézete a szokásos 'a zöld ruhás szőke csaj'. Így aki már látta galádkodni, annak nem nehéz visszaemlékezni. Útközben felrobbant pár kukát, és felgyújt egy-két bokrot. *

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Kedd Okt. 16, 2012 4:10 pm

*A lány kedves pillantást vetett Melusine-ra, aki visszautasította a kabátot, mert azt mondta, nem fázik. Hát oké... Azért legalább figyelmes volt. Hamarosan be is mutatkozik, Nessie pedig hasonlóan nyújtja a kezét, ő is megmondja a nevét.*-Szia, én pedig Nessie. Sokat jársz errefelé?*Kérdezte, mert hát logikus, hogyha valaki ilyen hidegben lógatja a lábát a vízbe, annak nyomós oka lehet rá. Depresszió, szerelmi bánat, egyéb trauma? Oké, talán ez cseppet túlzás, de ettől függetlenül ez is megeshet. Ritkán fordul elő azonban, hogy valaki csak úgy erre jár. Mondjuk Nessie is azt tette, de ő legalább olvasni jött és... á, hagyjuk. Dragon a daimon egyébként eléggé messze állt Melusine-tól, de tegyük fel, hogy nagyon-nagyon jó a szeme (mosolygós fej).*-Mikor jöttél az iskolában? Még nem nagyon láttalak errefelé... Várjunk csak.*Gondolkodott el egy pillanatra.*-Te vagy Melusine Sorentyl! Igen, láttalak az újak listáján. EGyébként gyakornok vagyok...*Hadarta a szőke allidonos, miközben nagy szemekkel bámult az ifjú francoska lányra.*

//Fagy - by Nati//

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Kedd Okt. 16, 2012 3:57 pm

*Az ellenállása kezd alábbhagyni, és egy pillanatra komolyan eljátszik a gondolattal, hogy mindenét hátrahagyva - ahogy azt tette már egy párszor - egyszerűen felszálljon egy hajóra. Sőt ha hajó nincsen, a vonat is megteszi, úgyis itt van a közelben a pályaudvar. De a vakmerő tervének végrehajtásában megakadályozza egy szőke lány, aki köszönés vagy ilyesmi helyett egy aggódó mondat kíséretében a vállára teríti a kabátját. De legalább bolgárul szólal meg, így Melusine is ezen a nyelven válaszol.* És ha a kabátod rajtam lesz, te talán nem fogsz megfázni? *Kérdezi, és lefejti magáról a ruhadarabot. Majd, hogy az előbbi mondat esetleges élét tompítsa, mosolyogva folytatja.* És nem is fázom, ennél sokkal hidegebb helyeken is jártam már. ~Bár igaz, hogy a sarkkör eddig még kimaradt.~ Amúgy Melusine vagyok, szia. *Nyújtja a kezét a lánynak, akinek a kabátján észreveszi az iskola kitűzőjét.* ~Ohh, szóval ő is diák.~ *Jegyzi meg magában, de nem szól egy szót sem. Bár néha nagyon fel van vágva a nyelve, alapjáraton nem az a bőbeszédű típus, így csak áll Nessie-vel szemben, és várja a válaszát. Közben észreveszi a daimónját is, és egy kicsit felhúzza a szemöldökét, de azután hamar beugrik neki, kiféle-miféle a sivatagi hiúz. Mielőtt Bulgáriába jött volna, már látott néhány embert, akinek daimónja van, az iskolában meg egyenesen nyüzsögnek, úgyhogy nem lepődik meg túlságosan.*

» Viharos tenger