Hét tenger kikötő

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 6:48 pm

-Ne, aggódj annyit. A munkában előfordul az ilyesmi.*mondom és próbálok rá mosolyogni. Jól esik hogy magához szorít. Megnyugtat a jelenléte. El kezd találgatni, hova vihetne. Kicsit elhúzom a szám mikor a házukat emlegeti. Nem szívesen mennék oda. Akkor inkább elvonszolom magam a suliig.*
-Nem kell álandóan aggódni. Majd jobban leszek. Mondtam előfordul az ilyen munka közben.*mondom és megpróbálok fölkelni, de hiába fort be a seb, a vérveszteségtől még mindíg gyenge vagyok. *

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 6:36 pm

* A varázslat sikeres lett és Sophie végre kinyitotta a szemét. Kimondhatatlanul aggódtam, és ha Steven keze benne van a dologban, vagyis akár egy ujjal is hozzá ért akkor szikla boksz lesz a parton. Magamhoz szorítom. Elmosolyodom, majd megcsóválom a fejem.*
- Hihetetlen vagy. Súlyosan megsérültél, de azon aggódsz, hogy összevérzel. * Steven válasza azonban hihetőnek tűnt, legalább is, ha jól olvastam le az arcáról, úgyhogy eszem ágában nem volt a továbbiakban piszkálódni. A pálcámat kabátom belső zsebébe rejtettem. Még vetettem jelentőségteljes pillantást Stevenre. Látom rajta, hogy segíteni akar. Bólintok. Kérdések hadával soroznám fekete hajú barátnőmet, hihetetlen, hogy mindig bajba kerül. Egyáltalán mit keresett ilyenkor este a tengerparton.... Stevennel... Összeszorítom a szám.. Ezt majd később kivesézzük azt is, hogy hogyan sérült meg. Gondolom emlékszik még, hogy mi történt. Ha tényleg a fogadott báty bántalmazta volna akkor nem az lett volna az első szava, hogy " kérlek ne essetek egymásnak." Nem is szándékoztam.*
- Ne aggódj emiatt. - Itt Stevre pillantottam.- - Azonban biztonságosabb helyre kéne vinni téged. Ágyban a helyed. A mi házunk messze van innen. A suli is eléggé. Steven te merre laksz? * Kérdem tőle, bizonyára nem lenne ellenére, ha Sophie ott gyengélkedne egy darabig. Bár nekem annyira nem szimpatikus még a dolog, de jobb lehetőség híján simán belemennék.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 6:16 pm

*Mielőtt nekipróbálkozhatnék egy magam a gyógyítással, felbukkan a már ismerős hollófekete hajú fiú. Hamar zsebre dugom a pálcát, felé fordítva fejem. Úgy nézek rá, mint farkas a prédájára, de nincs bennem rejlő ártószándék. Ma nem szeretnék harcolni, meg úgy általában véve sem, meg szeretném legalább ezt azt egy ígéretet tartani a lánynak, ha már többet nem tehetek érte. Most sem tudok többet, csak azt hogy némán Linc karjaiba fektetem, majd felállok és hátrébb lépek. Míg ő csodát próbál tenni, mesélek.*
- Nem tudom mi történt, csak láttam hogy néhány fekete ruhás állja körül. Segíteni akartam neki, de magam is bajba keveredtem. Együtt legyőztünk párat, a többi megmenekült, Ő pedig súlyosan megsérült, talán megszúrta az egyik még azelőtt, hogy ideértem volna. Nekem a karomat hasították fel *válaszolom hűvösen. Szerencse, Sophie felkel, viszont úgy érzem, hogy csak zavarok jelen helyzetben. Még távolabbról figyelem őket és nem megyek el, hátha tudok értük tenni valamit, ha már arra nem vagyok képes, hogy normálisan ellássam és lelket öntsek hajdani szerelmembe, akire mára inkább húgomként tekintek, pedig az az az igazság, hogy már a saját érzéseimmel sem vagyok egészen tisztában. Kicsit elbizonytalanodtam. Éreztem.. Éreztem, hogy ridegebb velem szemben. Tuti megpróbálkozott azzal, amit sejtettem! Valóban jobb, ha távolodunk egymástól, nem tudok egészen úgy tenni, mintha az égvilágon minden rendben volna, amikor azt súgja ez a rozoga gépezet, hogy nincs. Ez a rozoga gépezet a mellkasomban van és bár csak 29 éve kísér utamon, úgy érzem, mintha már közel sem lenne a régi.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 6:02 pm

* A harcban megsérülök de úgy gondolom hogy nem túl súlyos. Steven próbál rávenni hogy másik munkát találjak. A beszélgetés közben nem bírok tovább ébren maradni, és elájulok. Nem tudom mi folyik körülöttem, csak egy pillanatra hirtelen fájdalmat érzek ami el is múlik azonnal. Kell egy kis idő még elkezdem érzékelni mi foyik lkörülöttem vagy ki tudom nyitni a szemem. Mikor résnyire nyitom a szemem Linc karjai közt találom magam. *
-Linc... *lepődök meg de halványan elmosolyodom.*- A végén össze vérezlek.*mondom majd mikor az oldalamhoz érek érzem hogy eltűnt a seb. Majd újra Lincre nézek. Látom rajta a dühöt.*
-Csak ne ugorjatok egymásnak. Nem lenne erőm szétszedni titeket.*mondom és barátomra mosolygok.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 5:46 pm

Esti sétára indultam, nem konkrétan a kikötőbe, de az emlékeim ide vezettek. Hideg szél fúj, már elég sötét van. Fekete bőrkabátom valamelyest felmelegít, de azért így is érzem, hogy a szél befurakszik az ingem alá. Saját testi épségemmel soha nem törődtem, így az sem érdekel, hogy netán az ágyat fogom nyomni holnap a láztól. Így sétálok egymagamban, az üres kikötőben, csak egy két alakot látok, azonban valami érdekesre is felfigyeltem. Megtorpantam ahogy messziről felismertem Steven alakját, aki egy lányt tartott a kezébe. Ó nem.. Ugye nem.. Az nem lehet. Sietősre vettem a lépteimet és közelebb érve láttam, hogy Sophie vérzik.*
- Mit tettél vele? * Gondolkodás nélkül elővettem a pálcámat, a dühtől nem tudtam gondolkodni. Egyenesen Steven arca felé szegeztem, majd Sophiera aztán megint vissza Stevenre, aztán úrrá lettem magamon. Ajkaim varázsigét formáltak.*
- Incontinens Medicor * Kiáltottam dühtől remegő ajkakkal a gyógyító varázsigét Sophie vérző sebére irányítva, és csak nagyon reméltem, hogy sikerült. A varázsige után újból Steven felé fordulok.*
- Engedd el! * Hadarom és Sophiért nyúlok.

Spoiler:

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 5:18 pm

*Némán ülök mellette, majd elmondom azt, amit gondolok. Szerintem igenis van helye és megtalálhatná, de ahhoz keményen kell küzdenie és nem szabad feladnia. Ha legyűr minden akadályt, megtalálja majd azt a helyet, ahová tartozik, bár szerintem ő az élet ezen részén már túl van, ha nem a munkát nézzük. Lincoln mellett valahol. El tudnám képzelni őket együtt, nagyon összeillenek talán jobban is, mint ők maguk gondolnák.*
- Szerintem sejted, hogy veled megyek *nézek rá, ekkor látom, hogy a feje kissé elbillen és a szemei is lecsukódnak. Elkezd dőlni a mellkasomon, szerencse, hogy fogom és hogy figyelek rá.*
- Hé, minden rendben? *kérdezem, de csak a némaság felel, meg a tenger a morajlással. Felsétálok a lépcsőn , majd letérdelek. Az ölemben keresztbe fektetve próbálom meg felébreszteni, aztán a figyelmem a sebre terelődik. A felsőjét vér áztatja, bizony megsérült, nem is akárhogy. Egy szép még szúrás... Megpróbálok valamit. Előkapom a pálcám és ráirányítom, remélve, hogy a saját fejlesztésű gyógymágiám beválik. Már nincs kísérleti stádiumban, magamon többször is alkalmaztam - és csak most jut eszembe persze -, viszont nem tudom, rá hogy hat majd.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 5:03 pm

*Mikor magához ölel erőtlenül dőlök mellkasának. A nagy elhatározás hogy ridegen fogok vele viselkedni hogy vele szemben minden érzést elfolytok. Kezd kudarcba fulladni. *
-Engedj el. Jobb ha megyek.*mondom és megpróbálok fölkelni. Sajnos a seb mélyebb mint hittem. Nincs erőm hogy felkeljek. *
-Majd csak lesz valami.*mondom de ólom súlyúak a szemhélyaim és nem bírok ébren maradni. El nyel a jótékony sötétség. Magam maradok a gondolataimmal és senki nem zavar. Nem tudom mi folyik körülöttem. Már nem tudom hol vagyok. Csak a nyugalmat érzem. Semmi más csak a jótékony sötétség, és nyugalom.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 4:36 pm

*Hamar elnémulok. Egyrészt nem tudom, mit mondhatnék neki, amivel feldobhatnám a kedvét, másrészt meg tudom, hogy saját magamnak köszönhetem a sérülést. Nem izgat, kaptam már ennél súlyosabbakat is. Ez azokhoz képest egy egyszerű karcolás. Előre fordulok. A Nap lassan lemenni készül. Fénye beteríti a tájat és megcsillan a víz felszínén, mint a legcsodálatosabb színdarab, amit eddig láttam. Az egy olyan előadás volt, amiben az osztályom vett részt, azonban én nem lehettem benne egy súlyosabb kígyómérgezés miatt. Később néztem meg videóról, ugyanis voltak, akiknek a szüleik az első sorban ültek és felvették.*
- De, van helyed ebben a világban *csúszok közelebb hozzá. Bal karommal magamhoz ölelem és "megszorongatom". Erős szeretetet érzek, a szerelem érzése csak néha-néha rémlik fel bennem. Iránta nem érezhetek ilyesmit, nem táplálhatok az erőmmel olyat, ami már sosem menne végbe.*
- Segíthetnél egy.. "barátomnak" *ajánlom fel, az idézőjeleket két ujjammal mutatom. Az a "barát" Becca, akinek mostanság mintha nyoma veszett volna. Mondjuk amíg visszatér, átvehetné a munkáját, vagy ilyesmi.* - Igazából Lis' ajánlotta fel neki az állást, de biztosan nem ártana neki a segítség. Egy ideje híre-hamva sincs, azon tanakodom, hogy talán át is vehetnéd. Jó fizetést kapnál érte és az állás sem nehéz. Azt hiszem papírokkal kapcsolatos, amikhez ha jól értesz, már egy jó pont *magyarázom.*
- Vagy ha nyugodtabbra vágysz, nézz körül az iskolűban, vagy Nellondban. Nem túl nagyváros, de ad egy kis munka lehetőséget... Ha rendben leszel, a Holt lelkekbe vagy a Nevadiaba is mehetnél. Sőt, egy normális étterem is van, normális emberekkel.

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 3:38 pm

*Nem igazán érdekel hogy felordít. A saját hibájából sérült meg. Leülök a lépcsőre majd kezemet az oldalamra tapasztom.*
-Nem sérültem meg. *mondom dühösen. Semmi bajom sincs. Nem érdekelnek a sérülések. Ez a munka ezzel jár. Néhány nap és úgy is rendbe jövök. Nem kell állandóan miattam aggódni. Amúgy is mit csinálhatnék? Nem értek máshoz sem mint a harchoz és az öléshez. Nekem nincs helyem a világban. Érzem hogy az ujjaim közt lassan patakzik a vér. Sajnos nem vagyok valami szerencsés a mai napon.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 3:23 pm

*Nem finomkodik. A kötés hirtelen nyomja meg a sebet, amitől nem érzem magam a legjobban. Mivel józanabb vagyok, egy hangosat ordítok a fülébe, ezután követni kezdem.*
- Örülhetnél, hogy most plusz segítséget kaptál *mondom, leülve mellé.*
- Bár... nem vagyok valami jó segítség, mert még így is megsérültél *hajolok közelebb hozzá. Igen-igen! Az oldalára tapasztja a kezét, remélem nem súlyos. Annyi biztos, hogy nem kéne neki ilyen veszélyes munka. Egy új lehetőséggel jobban járna, valahol máshol.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 2:34 pm

*Miután vége a harcnak bekötözöm a karját direk nem finomkodva. Ha már volt olyan hülye hogy beavatkozott szenvedjen csak. *
-Ökör! *nyílvánítok véleményt majd mikor egy nyugodtabb helyre érünk leülök a lépcsőre ami a lágy homokú partra vezet. Köpenyem alatt oldalamra szorítom a kezem. Ujjaim között érzem hogy némi vér szivárog. Elhúzom a szám majd nagyot sóhajtok.*
-Jobb szeretem magam végezni a dolgomat. Így biztos hogy nem az én lelkemen szárad más élete.*magyarázom ahogy leveszem maszkomat és a csuklyámat.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 2:17 pm

*Nem érdekel túlzottan a sérülésem. Tökéletes ívben teszek rá és inkább a harccal foglalkozom. Segítek a lánynak, együttes erővel már jobbnak ígérkeznek az esélyek. Sorra verjük le egyik embert a másik után, bár míg én szívből jövő gyűlölettel, komor arccal ontom az életeket, ő inkább csak sebez. Egy csomó, még megmaradt fickó rohan el, hátra sem nézve. Vigyorogva figyelem őket, miközben kezemet sérült karomra tapasztom.*
- Hú basszus, nagyon fáj *jegyzem meg halkan. Harc közben megint csak életre kell az mámoros, bizsergető erő, ami átjárja a tested és nem enged el könnyedén. Akkor kezd el csillapodni, mikor Sophie bekötöz.*
- Bocs, csak épp erre jártam és láttam, hogy bajban vagy. Lehet, hogy erős vagy, de velük még te sem bírtál volna el egyedül *nézek rá komoran* - Különben meg nem nem tudnak egy könnyen megölni. Lehet hogy emberből vagyok, de attól még én sem adom könnyen magam. Különben meg remélem nem az a kék hajú boszorkány áll ennek az útjában! Ha igen, egyszer még megfojtom!

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 2:01 pm

*Nem akartam ölni de hogy megvédjem magam és Stevent kénytelen vagyok. Látom hogy Stev megsérül, de nem túl súlyos. Egyik szemből ugrik nekem. Nem teszek mást minthogy elfordulok majd hagyom hogy a saját súlya és lendülete végezze a munkát. Én jóformán csak a kardot tartom. Mikor látják hogy nem bírnak velünk, eliszkolnak. Elteszem a kardot és nagyot sohajtok. *
-Minden rendben?*kérdezem ahogy oda lépek hozzá. Letépek egy darabot a köpenyemből majd szorosan a karjára kötöm hogy elállítsam a vérzést. *
-Jó lenne ha nem avatkoznál a munkámba. A végén még ott hagyod a fogad. *mondom ahogy elfordulok és elindulok. Érzem hogy én se úsztam meg sérülés nélkül. De nem mutatom ki mert az a gyengeség jele.*- A helyel ne törődj az embereim majd elintézik.*mondom hallkan.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 1:31 pm

*Túl sokan vannak. Ahogy közelednek felém, az egyiknek teljes erőből nekirohanok, míg egy másikat a hirtelen előkerülő lány teríti le. Tompa puffanással esik a földre, saját vértavában fürdőzve. Megkomolyodott tekintettel meredek a testre, majd arra, aki végzett vele.*
- Jól, bár inkább magad miatt kéne aggódnod *fordulok felé, mire valamilyen hegyes eszköz a jobb karomba fúródik és lassan végigszánkázik rajta, felszakítva a ruhaanyagát. Mivel mindkettő piros, így aligha látszik rajta vér, de ha megtapintják, rögtön érezni, hogy nedves. Nagy önuralmamba kerül letuszkolni a torkomból feltörni készülő ordítást és hátrafordulni hogy néhány kultúráét ütéssel a földre terítsem. Először a legérzékenyebb pontjába rúgok, ezután ellököm és a két késsel nekiiramodom...*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 1:13 pm

*Harc közben jó néhány sérülést kapok. Nem valami egyszerű a helyzetem. Hiába vagyok jó a harcban. Nem győzhetek mert én nem akarok ölni de ők igen. Sajnos nem csak az én kardom kerül elő. Ők is felvannak fegyverkezve. Ahogy folyik a harc meglátom Stevent. *
-Basszus már csak ő hiányzott. *mondom és mivel már nem csak magam miatt kell aggódnom. Nagyot sóhajtok és minden érzést elzártam magamban. Most nem lehettem érzelgős. Mikor támadtak, feléjük hajítottam néhány tőrt, ami meg is öli őket. Majd a Stevent támadó csapathoz rohanok. Egy nagydarabot leszúrok majd csak figyelem ahogy össze esik. Újra eluralkodott rajtam a régi énem és már a saját sérüléseimet sem érzem. *
-Jól vagy?*kérdezem de semmi érzelmet nem mutatok.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 12:45 pm

*Ahogy sétálok, belebotlok egy hájpacniba. Szitkozódva dörren rám és mikor kitapasztalja hogy ezzel egy kicsit sem tapos a lelkembe, fenyegetően közelebb lép hozzám, előhúzva az oldalán lévő tokból két konchi kést.*
- Azt hiszem rosszkor jött ide, barátom! *vigyorodik el. Valami förtelmes, a fogai legtöbbje fogköves, de van, amelyik teljesen fekete.*
- Azt hiszem az inkább maga! *mondom, ahogy belerúgok a gyomrába. Igyekszem elsurranni, nincs időm arra, hogy egy ilyennel szórakozzak. Ahogy közelebb érek, megpillantom Sophiet is néhány ilyen társaságában, de semmit nem tehetek, ugyanis az a hülye még több embert hív, akik lassan engem is körbeállnak.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 12:29 pm

*Hogy ne vegyenek észre az épület tetején folytatom az utat. Szerencsére a fekete tetőn egész jöl elrejt a köpenyem. *~ Vajon miről beszélhetnek? Közelebb kéne jutnom de hogy?~*gondolkodom ahogy a tetőre hasalok és lapulva figyelem őket. Nem tudok elég közel férkőzni de nem esem kétségbe. Ha egyet eltudnék kapni kivallathatnám. Ahogy figyelem őket olyan mintha engem is figyelnének. Nagyot nyelve nézek hátra és nem csalódtam mert egy nagydarab állat van mögöttem. Mikor a tetőbe akar döngölni arébb gurulok, és menekülőre fogom. Leugrok a tetőről ami nagy hiba volt mert körbe vettek. Nem sok esélyt látok a szabadulásra de nem adom olcsón magam. Szerencsére ha dolgozom mindíg állig felfegyverkezem, égy a szokásos kínai egyenes kardot hogy megvédjem magam. *

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 12:08 pm

A kikötő egy rejtett zugában vagyok, távol a rakodóktól, távol mindenkitől. Mivel unatkoztam, úgy döntöttem az a legjobb, ha idejövök. Most még jó idő is van, amit nem árt kiélvezni addig, amíg tart. Kék hosszú farmer, piros rövid-, és hosszú ujjú felső a viseletem, barna edzőcipővel párosítva. Némán lépkedek a homokban, hátam mögött összekulcsolt kezekkel. Az eget pásztázom, ami kék és felhőtlen, akárcsak nyáron. Miért nem lehet örökké nyár? Barátságosabb évszak, nem olyan keserves, mint az ősz, vagy a tél - ami hamarosan eljön. Újabb hónapok repülnek el és mire észbe kapunk, minden úszik majd a latyaktól, minden vakítóan fehér lesz. Emlékszem egyszer ilyenkor mentem el jég korcsolyázni, akkor ki is ficamodott a jobb bokám és megrándult az egyik csuklóm, ahogy ráestem. Azóta nem igen próbáltam, de lehet, hogy idén elmegyek és elhívom Edent is, vagy Sophiet...

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Okt. 12, 2013 11:45 am

*Újabb nap. Ma természdtesen a kikötőben szobrozok. Figyelem a hajókat, ahogy be-avagy ki rakodják őket. Arcomon a textilmaszk és fejemen a köpenyem csuklyája. Nagyokat ásítva dőlök az egyik ládának és közben az jár a fejemben vajon ki az a kretén aki a szombat délutánját a kikötőben szobrozva tölti? Ja meg van, hát Én vagyok az a kretén idióta. Édes Shen-lon mit vétettem hogy ezt érdemlem? Mondjuk én vagyok a hülye mert egy szerűen mondhattam volna nemet a főnökeimnek. Találnék más munkát is. Nyugisabbat. Jajj, de jó is lenne egy kis nyugalom. Falnak vetem a hátam és úgy figyelek tovább. Észre veszek egy ismerős alakot. Mintha múltkor a sötétnegyedben láttam volna. Igen ez a vadászok egyike. Feltűnés nélkül felszívódom és elkezdem követni hátha megtudok valamit.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Szept. 25, 2013 10:07 am

//Srácok!
Legközelebb figyeljetek kérlek a takarodóra! Catherine és Ella, nektek még lehet nem volt mondva, de Exan tud róla! Úgyhogy őt érinti a leszidás!
Bella//

Diák Hozzászólások száma : 19 Kaszt : Üzenőláda :

* Szegény ellára csak úgy ragadtak az árúsok, de szerencsére, Draxos a gondjaiba fogadta, így Ella élükön haladt. - Hogy engem, lerajzolni? - kérdez vissza kérdéssel Catherina Ellának, majd egy kis gondolkodás után rávágja: - Naná, az nagyon jó lenne, köszönöm, Ella. - mondja a lánynak, a mai este már ki tudja hanyadszorra mosolyog el, ami ritka, eddig sosem mosolygott ennyit. Igaz, otthon, vagy ha mondhatja hogy otthon, nem is tudott volna minek örülni. Az állandó edzések felemésztette a lányt. Majd a férfihoz fordul, miután az kérdezett tőle valamit. - Nem hinném, ha meg igen, meg tudom magam védeni - mondta a lány, majd megáltak a végállomásnál, egy barátságos kis fogadó előtt álltak. - Látod? Mondtam, hogy csak két sarok. És nagyon szívesen segítettem. - tette hozzá, majd elköszönt. Ezután fogta magát, és belekarolt Ellába, és elindultam a kúria felé.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Kedd Szept. 24, 2013 8:53 pm

* Levállal egy portékást, aki még kiállt utána valamit de nem foglalkozik vele. Többször is a lábára lépnek, de ő is úgy tesz persze véletlenül, azonban az ő súlya alatt fájdalmasan felmordult egy vén halaskofa. Nem szándékozott bocsánatot kérni. Ellát sem kímélték, az ilyen emberek egyből kiszúrják kire lehet rátukmálni az árujaikat.* - Ella haladj inkább előttem, még a végén elkap valami rabszolga kereskedő. Mert az emberek ilyen mocskos ügyletekkel is foglalkoznak nem igaz? * Maga elé mutat, utat engedve Ellának. Így is sok volt rosszat írt már az emberek számlájára, így hát nem törődött ilyesmivel. Káromkodáshoz hasonló fohászt hallatott az ég felé tekintve az emberi maflaságtól és közben az égre pillantva haladt előre a lány mögött. Azonban újból elé került egy láb így kis híján a lány hátába ütközött.* - Átkozott férgek... Bocs meglöktek. * Mondta bosszúsan, aztán újból a nyakláncra terelődött a szó, ami nem egy hétköznapi kis ékszer.* - bizonyára jó pénzt keresett volna rajta a zsebes. Nem merész kissé egy ilyennel járni a poros utcák kövén? * Kérdi amikor elérkeznek a fogadó elé. A fülbevalókat már meg sem említi, örül ahogy messziről meglátja a fogadóból kiszűrődő fényeket.* - Köszönöm, hogy megmutattad merre találok fogadót Catherine.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Kedd Szept. 24, 2013 8:36 pm

*Ella elnézegeti a portékákat, de nem mer közel menni és megállni, nehogy leszólítsák. Sajnos bármit rá lehet tukmálni, mert nem meri visszautasítani a kínált termékeket, ugyanis ezzel sem akarja megbántani az árusokat. Ő is tudja hogy butaság, amit gondol, de mégsem tud nemet mondani. Inkánn elfordítja szőke loknis fejét a vásári kínálattól, pedig a fülbevalók nagyon érdekelnék őt, csak most nincs nála semmilyen fizetőeszköz. Catherine felé fordul.*
- Persze, rajzolok még neked. - válaszol a lány kérdésére. - Szeretnéd hogy lerajzoljalak?
*Elmosolyodott, de mielőtt Cath válaszolhatott volna, újra megszólalt:
- Egyébként ez a nyakék honnan van? - kívácsiskodott. Nagy érdeklődést váltott ki a védelmező ékszer, és úgy gondolja, hogy nagyobb biztonságban érezné magát egyedül, ha neki is lenne hasonló őrző-védő tárgya.*

Diák Hozzászólások száma : 19 Kaszt : Üzenőláda :

* Catherine türelmesen végighallgatta, az árusok jellegzetes mondataikat, de mikor az egyik a karjához ért, szúrós tekintettel, adta az ember tudtára, jobb ha még egyszer nem próbálja megérinteni. ~ Szóval kelet.~ mormogja magában a lány, majd ellára sandít, aki mintha nem tudná eldönteni hogyan is viselkedjen. Elmosolyodott, majd hangosan kacagni kezdett, hogy oldja a hangulatot. - Egyébként, Drax, a medál csak azt bántja, aki rám fenyegetést jelent. Nyugodtan érintsd meg, de csak akkor, ha nem akarsz bántani, ellenben, láttad már, hogy mire képes. A medál felméri az ellenfél erejét, vesz az eszenciájából, majd megkétszerezve a saját hatalmával csap le rá. Régi holmi. Már velem van... Nos nem tudom mióta. - gondolkodik el Catherine, hiszen, nincsenek emlékei, olykor azonban álmodik, sőt, előfordult, hogy ébren is ugranak elő neki képek. Felkavaró, rossz emlékképek, mint most is. Lelki szemei előtt lángokat látott és vért, sok vért, és rengeteg halottat magakörül. Viszont, arcán nem lehetett látni a lelki változást, csak a szemei látattak némi elrettenést, és undort... önmagától. De ahogy mondani szokás, a mosolyt könnyebb megmagyarázni, mint a könnyeket. - Tényleg, Ella, majd rajzolnál nekem is olyanokat, amiket már az előbb is mutattál?*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Kedd Szept. 24, 2013 8:07 pm

* Még mindig lopva néha a nyakékre pillant, amikor a lány hátrafordul.* - Ez valamiféle varázslat? Engem is megégetne, ha hozzáérnék? * Kérdi, de már sejti a választ. Hallott az ilyen megbűvölt tárgyakról, végül is... balján lógó kardot is mágiával kovácsolták. Egy piac mellett is elhaladtak, ami legalább is annak tűnt. Az emberek mindenfélét árultak, ékszereket, halat, gyümölcsöket, szőrméket. Egy kétes kinézetű fickó Cath és Draxos mellé szaladt és miközben ők haladtak a fogadó felé próbálta rájuk sózni a szőnyeget. " Szép hölgyem, a legjobb kelméket árulom. Jó Uram, szőnyegeimnek nincsen párja" és egyéb hasonló szavakkal próbálták megállítani a párost, ezzel kivívták maguknak Draxos még nagyobb ellenszenvét. Az egyik szemtelen kereskedő meg is érintette a lány vállát, Draxoshoz azonban már nem mert hozzáérni, pár szúrós pillantás és utat engednek nekik.* - A goblinok becsülete. - Itt újból felnevet.- - Messzi földről jöhettél Catherine, talán egyszer elmesélem keleten milyenek is ezek a "becsületes" goblinok. Azonban egyet kell értenem, az embereknél jobbak. * Bólogat, válaszával el is árulta merről érkezett.* - Kelet felől sodort erre a szél, de csupán rövid ideig maradok városotokban. Átutazóban vagyok. Nem szeretnék letelepedni, hacsak a szükség nem kívánja. * Mondja majd összeráncolja szemöldökét, Ella szavainak hallatán.* - A zárkózottság jó dolog, hidd el nekem leány. Én mindig azon vagyok, hogy visszahúzódjak a világ szeme elől, azonban valaki ott fent másképp rendezgeti életem fonalát. Hogy is mondtad? Párkák igaz? Nos ők kedvükre fonogatják de az ollót messze tartják tőle. * Lepillant Ellára, aztán esetlenül próbálja viszonozni a mosolyt.* - Szóval hidd el nekem, nagy kincs a magány miután már mindent elveszítettél. * Mondja érzelem mentes arccal, azonban érezni lehet rajta a bánatot és a megkeseredettséget.*

» Viharos tenger