Hét tenger kikötő

* Lassan haladnak előre a tömegben és szóba kerültek az istenek, mire a lány kissé feldúltan reagál a témára.* - Az emberek mindig kitalálnak valakit akit bálványoznak. Szavaidat eretnekséggel vádolnák az emberek, nem igaz? Tán meg is égetnének nézeteidért. * Kérdi, közben próbálták kirabolni Catherine-t ami azonban sikertelen műveletnek bizonyult. A nyakék mély égési sérülést hagyott az illetéktelen férfi kezén és jobbnak látta inkább vissza adni azt jogos tulajdonosának. Draxos világos íriszeit még egy ideig az izzó láncon nyugtatta.* - Nincs itt szükség a kardra, ahogy látom. * Mondta és nyugodtan visszacsúsztatta hüvelyébe a szépen megmunkált elf acélt. Ritka, ha a nő megvédi magát, legalább is Draxos klánjában a nők csak éppen hogy, vagy egyáltalán nem értettek az önvédelemhez. Akik pedig igen, azokat kiválasztottaknak hitték.* - Merről jöttél? Keletről? Hallottam ott kobold városokról. Alattomos kis lényeg, de nem őrültebbek a goblinoknál. * Megigazította övéhez csatolt tőrét.* - Ne vedd magadra leány, de nem bízom a fajtádban, látod az imént próbáltak kirabolni. * Csóválja fejét miközben szorosan halad a lány mögött.* - No és drága hely az? Nem mintha számítana, csak eleget feküdtem a hajó hajó koszos raktárában. * Mondja aztán valaki eléjük igyekszik. Catherine ismerőse, aki neki is bemutatkozik és kezet is nyújt. Azonban az érintés főleg egy embertől elég idegen, de viszonozza. Nem érzi a mágiát az érintésben, pedig úgy gondolta ő is egy boszorkány. Hiszen azok nem járnak egyedül. Ő is bemutatkozik, aztán figyelmét inkább a tömeg pásztázásával töltötte. Nem egy zsebtolvajt látott és fosztót, de nem avatkozott bele inkább az emberek ügyes bajos dolgaiba. Számára csak a saját sorsa fontos egyelőre.*

* Jók a férfi megérzései, Catherine tényleg boszorkány, vagy legalább is mágia használó, ami feljebb teszi őt Draxos képzeletbeli ranglétráján, az embereknél jóval magasabbra. Nem szereti a nyüzsgést, a kikötő pedig az szürkület ellenére is zsúfolt az emberektől, így Draxos szorosan a vörös ruhás Catherine mögött halad.* - Ritkán van szükségem útbaigazításra egyébként, de az emberek lakta városokat nem nagyon ismerem. * Mondja az előtte haladó lánynak.* - Párkák? - felkacag- - ugyan miféle isten kegyeibe ajánlottad magad, fiatal leány? * Kérdi, arcáról egy pillanatra még a megszokott komorság is eltűnik, de csak rövid időre, mert Catherine tőrt ránt. Draxos is tenyerébe csúsztatja kardjának rúnás markolatát, azonban a veszély feltételezése korai volt, ugyanis csak két részeges alak ugrott egymás torkának tőlük nem messze. Ezt kihasználva azonban egy alacsony kis zsebes férfi rohan el kettőjük között és próbálja kirabolni a lányt. bizonyára csillogó ékszerei keltették fel a tolvaj figyelmét, az alacsony kopaszodó fickó a nyakláncára pályázik, amit próbál kitépni a lány nyakából, lehet, hogy sikerrel is jár, azonban eliszkolni már nem tud vele, mert egy rúnákkal díszített kardél egyenest a torkához szegeződik.* - Meg ne próbált kisember. * Mondja, majd az alacsony kis zsebes remegve mint a nyárfalevél visszanyújtja a lánynak a tulajdont, már ha sikerült megkaparintania aztán elrohan, bizonyára más prédát keresni.*

* Az imént megjelent macskára, majd a lányra nézett. Most már biztosra vette, hogy boszorkány, vagy valamiféle varázsló. A tündék között a mágiahasználókat nagy becsben tartják.* - Boszorkány vagy? A közeledben erős mágia jelenlétét érzem, bár az is lehet, hogy tévedek és valaki mást éreztem. * Mondta a fél tünde. Bizony nagy tekintélyt szerezne Draxosnál, ha a válasz igen lenne. Ő csupán a kardforgatáshoz ért, de ahhoz nagyon. Beletúrt tarkójára tapadt nedves hajába aztán valamiféle mosoly árnya szaladt át vonásain és bólintott.* - Azt megköszönném. Vörös boszorkány. * A szóhasználata lehet,, hogy viccesnek hangzik, de az ő klánjában az elf boszorkány asszonyok nagy becsben voltak tartva és erős tisztelet övezte őket a hegyes fülűek közt. Ez az emlékkép él még benne, ezért úgy gondolja, hogy az emberek is tisztelik saját boszorkányaikat. Jól lehet kissé más korokat élnek már, de a tengerentúlon még megmaradt ez a szokás.*
- Varázsolhatnál nekem több szerencsét. A hajóút nem volt valami problémamentes. * Keserűen felkacag, majd folytatja. - A legénység csaknem harmadát megölték a kalózok. * Mondja, miközben haladnak a fogadó felé.*

* Már a tengeren érezte, hogy hamarosan esni fog az eső, ezt jelezték a szürke fellegek is amik most érték el a kikötőt. nedves haját kisöpörte az arcából és a másikra nézett. Nem értette, hogy miről beszél a lány, ki az az Ineph és miért kell várniuk, de a hosszú évek tapasztalatai alatt jócskán megtanulta a türelmet, de ez a tündék egyik jellemzője. Egyik lábáról a másikra támaszkodott és az eget kémlelve elmosolyodott, ahogy az első csepp az arcára hullott. Nem is tudja már mikor ivott tiszta vizet. A tengerészeknek csak rum volt és poshadt víz, bár nem panaszkodott egyszer sem a hajóút alatt. A lány végül is nem tehet az őt ért sérelmekről amiket emberek okoztak, úgyhogy változtatott modorán.* - Draxos. * Változtatott tónusán és már nem volt annyira távolságtartó.* - Majd egy hónapos hajóút mögött állok. Szükségem lenne egy helyre, ahol feltölthetem a készleteimet. * Végignézve a férfin, nem sok mindent cipelt magánál, bár méregzöld köpönyege sok mindent eltakarhatott a kíváncsiskodók elől.* - Ki az az Ineph? * Először valamiféle varázsigének gondolta, mert ahogy végignézett a lányon, a vörös ruházatán és ékszerein először azt hitte, hogy az emberek valamiféle varázslója lehet, boszorkánya, netán javasasszonya.*

* Határozottan indul meg a rakparton, miután a sziklák közé fújta a szél az elhajított fekete csuklyát szabadjára engedte ezüstfehér üstökét. Szúrós szemmel figyelte a sétáló embereket, a megvetés szikrája vert lobbot, meg valamiféle szánalom páncélos mellkasa mögött. Nem önszántából jött a városba, csupán átutazóban van errefelé, viszont a készletei kimerültek és pár napot itt kell maradnia, hogy megvárjon egy bizonyos.. Szállítmányt. Amit már lebeszélt az illetékes fickóval, bár elég kétes hírű, nem biztos, hogy állja a szavát. Gondolatai fonalát egy női hang szakítja félbe. Hűvös eleganciával fordul a lány felé és miután végigmér rajta, egyszerűen csak szótlanul hátat fordít és tovább sétál.* ~ Emberek...~ *Azonban szolgálhat némi információval neki, amik bizony fontosak lennének számára, úgyhogy visszafordul és tesz két lépést a lány felé.* - Egy fogadót keresek. Van errefelé ilyen? * Hangja mély és határozott. Nyakán hosszú kard okozta seb éktelenkedik, mára azonban már csak egy heg emlékeztette akkori kalandjára. A vágás kissé felhúzódik arcára is, de nem csúfítva el ezzel a férfi szögletes vonalait, hanem inkább karakteresebbé tette a már amúgy is fagyos tekintetet.*

* Éjszínű vitorlás hajó koppan a hét tenger kikötőjének mólójához. A bárka hatalmas, s a fedélzetén lévő legénység, akik talán nem is emberek mind feketébe öltöztek, s az anyag csak a szemüket nem fedte. A hajó le sem horgonyzott máris indult vissza a nyílt tengerre miután letett egy magas alakot aki légiesen leugrott a tatfedélzetéről. A férfi arcát is fedte a fekete anyag, ugyanakkor ruházata mégis eltérő volt mint a hajó legénységének. Mélyen beleszippantott a levegőbe és világos kék, majdhogynem vizes fehér íriszeivel felpásztázta a környéket. A nem mindennapi jelenségtől sokan kelletlenül megbámulták a férfit, aki úgy nézhetett ki mint egy beöltöztetett ninja halloweenkor, ez a viselet azonban szokás volt, de miután leszállt a fekete vitorlásról rögtön a mólóra hajította a csuklyát és elindult valamiféle fogadót, vagy pubot, akármit keresni ahol végre megpihenhet a több napos hajóút után.*