Fekete torony

Tárgy: Fekete torony Hétf. Júl. 05, 2010 5:29 pm

First topic message reminder :

A fekete torony a gonoszok főhadiszállása. Leírás majd lesz.

Vendég

*A fiú sóhajt.* -Felejtenek. El fogják felejteni az egészet. Nem lesz itt ez a gyűlölet, ami most van. Nemsokára, minden visszatér a normál útra. Én amúgy is, tisztelem Janát! Akármennyire is gyűlölte a családom a Báthoryakat, kezdem azt hinni, hogy mégiscsak van esze annak a háznak. Pedig nálunk nem így terjesztették. *Kuncog egy kicsit, majd felkel, és járkálni kezd a szobában.* -Vajon lesz valami ebből az egészből? ha még el is foglaljuk a Nezát, nem lesz az, hogy...sokan eltávoznak akár az iskolából, vagy az élők sorából? Biztos, hogy sokan nem fognak majd itt maradni, és a mugli életet választják. Furcsa lesz...nagyon furcsa... *Gondolkozik, közben a bakancsa, csak úgy koppan a földön.* -Megírom ezt is...mindent meg fogok írni, és történetbe foglalom. Megírom a szenvedéseket, mindent, amit lelkileg átéltünk. Bár soha, senki sem fogja elolvasni...de legalább fent marad.

Vendég

- Kösz. *Mondja a teára, amit kortyolgatni is kezd, de Máté többi szavára nem reagál. Nem... ő nem büszke rá, hogy ezen az oldalon van. Nem hiszi el a hazugságokat, nem is akar itt lenni... De a győztes oldalra akar állni, és nem akar meghalni. Viszont egyszerűen taszítja Máté lelkesedése, amit ez az oldal iránt tanúsít. A testvéries csapat, a dejóhogyideálltam... Már épp azon van, hogy feláll és elmegy, mikor Jana kiborul. Legalábbis ez neki kiborulásnak számít, így felhajtja a teát, majd leül a lány mellé, és a vállára teszi a kezét. Mégiscsak szobatárs.* - Hé, nyugi. Dehogy te váltottad ki. Egy ember kellett, aki átáll, és indultak utána a többiek... Tény, te léptél először, de hidd el, például Ariadné átállt volna nélküled is, első körben, azonnal. És akkor utána indultak volna a többiek. Ha te nem lépsz, lép más, így nem lett volna más semmi, ha nem teszel így. *Aztán leengedi a kezét, és elgondolkozik.* - Igazából... Ha jobban belegondolunk... A Nagyúrnő oldalán állunk, aki hamarosan elfoglal itt mindent. Frászt vagyunk árulók... ők lesznek azok. *Keserűen beszél, érződik, hogy nem örül neki... de így van.* - Ha egy hibád miatt képesek gyűlölni egy életen át, akkor azt mondom, egészségükre. Tudod, a gyűlölet hamarabb emészti el a kibocsátót, mint a fogadót. Legalábbis általában. *Furcsa, hogy ő mondja ezt, aki egy-egy hiba miatt nem képes megbízni az emberekben... De ő nem gyűlöli őket, egyszerűen nem bízik.*

Vendég

* Becca szavaira csak lehanyatlik erőtlenül a keze. Csak néz maga elé. Nagyon halkan szólal meg.*
- Mind...mind...gyűlölnek. Titeket...annyira nem. Én...én voltam, aki ezt kiváltotta. *Látszólag most zuhan rá minden. Minden ami az elmúlt pár órában történt. Látszik, hogy nagyon nincs jól a lány. * - Chris...Ari...Gaea...mindenki. *Felpillant Beccára. Az hihetné, hogy a szemei könnyesek lesznek. De nem. Már nem tud sírni egy jó ideje.* - A szakvezetők halottak. Cirelin Úrnő, Safira...Auróra...Kaen is. Nem tarthatják magukat sokáig az Úrnővel, és a seregével szemben. De...ha vissza is megyünk...mi lesz? Mi már... árulók vagyunk... nem igaz?
* Kérdi hidegen, hűvösen. Majd Mátéra pillant.* - Én kíváncsi vagyok rá, hogy hogy foglalod történetbe. Tényleg kíváncsi. És... azzal is egyet tudok érteni, hogy legalább itt ne marjuk egymást. De...* megrázza a fejét.* - nem tudom hogy hogy lehetne ezt véghez vinni. *Jana fáradtnak néz ki. A hajában is van már jópár ősz szál. Pedíg mindíg csodaszép hollófekete haja volt. A szemeiben azokban a smaragd szemekben apró barna foltok "öreg foltok" jelentek meg. Megváltozott. Végérvényesen. *

Vendég

*Máté megint nevetni kezd.* -Úgy látszik megint zavaró tényező vagyok. Fura...lehet hogy a múltam teszi. *Az ellenségeskedésre, kicsit komorabb lesz.* -Mondtam én...szétverjük egymást. Úgy járunk, mint máshol...belülről lesz a probléma...egymást pusztítjuk el.* -Felkel, és készíteni kezd teát, majd lerakja Rebecca elé.* -Parancsolj! *Hátra ül, és csendben nézi a többieket.* -Leírtam a csata menetét...történetbe foglaltam. Talán egyszer majd...valaki elolvassa. *Sóhajt egy nagyot, és hátra dől.* Vajon Anna átállt ide? Ki tudhatja? barátok mentek szét. *Mosolyodik el, kicsit bágyadtan.* -Ahhoz képest hogy győztünk, eléggé feszült a hangulat. Ne legyen ez így! Mutassuk meg nekik, hogy mások vagyunk, ahogy leírtak minket! Nem vagyunk, azok a vadállatok, hanem...egy testvéries csapat vagyunk!

Vendég

*A kiscicámra megrándul az arca, viszketni kezd a keze, és ha most az utcán lennének, kapásból lekeverne egyet Máténak. Végül visszafogja magát, és csak a szemei villannak meg.* - Ha kevesebbet pörögnél, és nem hívnál kiscicámnak, talán én se rúgnék beléd. *Mondja neki végül, majd a megszólításra robban. Igen... ez már nem Máté hibája, de szerencsétlen éppen belenyúlt egy nem előnyös pontba.* - Becca! *Igen, természetesen ez a Rebecca megszólításra megy, majd frusztráltan megrázza a fejét.* - Főzhetsz, bánom is én. *Aztán felhorkan.* - Na te maradj csöndben a nagy békepártolásoddal. *Mikor Jana megfogja a kezét, egy pillanatra megszorítja a lányét, aztán rögtön el is húzza a sajátját. Aztán az Arianáról szóló szavakra a száját is elhúzza.* - Nagyon jó véleményről vagy róla... mégis ellentétes oldalon álltok. Ki tudja, mikor fogtok átkot szórni egymásra.

Vendég

*Mikor magához tér, Becca van ott, és Máté beszél épp valamit, a rossz oldalválasztásról, meg, hogy nem kéne őt bántani. Erre Jana csak fáradtan szólal meg.*
- Ne csináljátok már. Nem ezért vagyunk itt. Legalább ne marjátok már egymást. Miért nem élhetünk mind békében? Miért kell bántani Mátét? És Máté? Miért szólsz be Beccának? Nem volt szerencsés kezdése... akkor most újra kezdi... ne marakodjatok már... így tényleg veszíteni fogunk...
* Mondja a lány. Veszíteni... mintha csak egy játék lenne. De nem az. Nagyon nem. De ez az ő agyáig vagy nem jut el, vagy csak így beszél róla.*
- Igen a menta teát megköszönöm.* Majd aztán Beccára pillant. * - Igen elég sokan vagyunk itt a naxedirról. De szerintem ez nem meglepő. * Megfogja Becca kezét finoman. * - Köszönöm hogy segítettél. * mondja halkan, majd Mátéra pillant.* - neked is köszönöm, azokat a szavakat, amiket ott elmondtál. Sokat jelent. Tényleg sokat.* Mondja halkan. Lagmar csak csöndben hasal a lány lábánál. Láthatólag élni sincs kedve.* - Ari nem fogja eladni a cuccainkat. Annál sokkal de sokkal jólelkűbb, és becsület tudóbb. Én inkább arra tenném a fejem, hogy annak töri el a kezét, aki hozzá mer érni a dolgainkhoz. *Mondja halkan. A hangjából kihallatszik, hogy bizony nagyon is becsüli Arit.*

Vendég

*Máté csak hangosan felnevet.* -Tán zavar hogy itt vagyok, kiscicám? Ne félj! Nem okozok nagy gondot! Majd lesz valami...Amúgy pont az ilyenek miatt mentem el. Miért kell engem állandóan bántani? nem akarok én semmi rosszat! Ilyen képtelenség ezt elhinni az én részemről? Tényleg! Jó arc vagyok, meg minden, akkor, ha velem is úgy bánnak. Sosem akartam ártani senkinek...de ők ezt már szinte kiprovokálták! -leül egy székre, és lehajtja a fejét.* -Lehet megint rossz oldalt választottam?...érdekel is? Már nem variálok...ha útálnak-útálnak, ha nem, nem...ez van...ilyen az élet. Csak tudjátok, hogy az ilyenek miatt fogunk veszíteni...ha más a másik nyakának ugrik...*sóhajt ismét, és hátradől, és issza a teát.* -Rebecca vagy igaz? Főzzek neked is teát? Menta. Jót tesz! Talán Janának is. Kell nektek? csináljak? *Mosolyog a többiekre.*

Vendég

*A fiú szavaira felvonja a szemöldökét, de nem szól semmit. Az igazság az, hogy abból, amit Jana összehordott kint, semmit nem hitt el azon kívül, hogy ez a győztes oldal. De hát ezért is van itt: hogy a győztes oldalon legyen.* - Ugyanezek az emberek voltak eddig az iskolában, ha eddig nem barátkoztál össze velük, miért pont most tennéd? *Vonja fel a szemöldökét, de azt már elkönyvelte magában, hogy Máté eddig eléggé ellenszenves neki.* - Nyugi, amint elfoglaljuk az iskolát, visszamegyünk, és akkor beszélhetsz vele. Már ha még élni fog. *Teszi hozzá kicsit sötéten az utolsó mondatot, majd Janát figyeli, aki kiszedi a nyílvesszőt is elájul. Rosszallóan cicceg, majd közeleb lép a lányhoz, és fölé hajol.* - Na... ha azt a bökőt kiszedted, a többit hajlandó vagyok elvégezni... *Óvatosan végighúzza a kezét az öntudatlan lányon, miközben tiszta hangon, tökéletesen elénekli a gyógyítás dalát. Elvégre allidonos dalnok, csak éppen a gitárját hagyta az iskolában... De ehhez úgysem kell hangszerkíséret.* ~ Bár Gustavot mindenképpen át kellene csempészni valahogy... Mindegy. Ariana vigyáz rá. Legalábbis... nagyon, nagyon remélem. Az ő érdekében. ~ *Elhúzza a száját, de valóban... Hiába barátok úgymond a lánnyal... Benne sem bízik meg teljes mértékig. Belőle is kinéz sok minden rosszat, még ha bármit nem is, akkor is, ha Ariana erre nem adott okot. Mindenkihez így viszonyul. Miután begyógyította Jana sebét a dallal, és ezzel az ájulást jótékonyan még inkább elmélyítette, vár néhány percét. Csak némán, egyetlen szó nélkül, kezével Jana mellkasán várja ki ezt az időt, utána előveszi a pálcáját, és a keze helyére bök. Jana mellkasára.* - Stimula! *Azzal hátrébb is lép, dolgát elvégezve.*

Vendég

- Csak...csak...áhhhh..
* Morogja. Látszik, hogy nagyon fáj neki az a nyílvessző. lassan előre nyúl, és a telekinetikus erejével magához rántja a dobótőrt.* - Valaki... tudna nekem forró vizet adni? * Kérdi halkan, majd aztán inkább egy varázslatba kezd.
-Cretum Nervus.* Ejti ki az adrenalin bomba igéjét. Ennek hatására az adrenalin felszabadul a szervezetében, így a fájdalom érzékletet is elnyomva. A mozgása is felgyorsul a lánynak láthatóan. felkapja a dobótőrt, majd belenyomja a sebbe, a hüvely ujjával együtt. Látszik, hogy kínjai vannak a lánynak... majd csak kotorászik kicsit a sebbe, aztán undok, cuppanós reccsenéssel kirántja a tőrt, és az ujját, majd az asztalra dobja mind a kettőt. És akkor üvölt fel. Ritka ronda seb. Legalábbis első nézésre. A lány feje hátra bicsaklik. Látszólag elájult. Így esélye sem volt válaszolni Becca kérdéseire. Majd ha észhez tér, és beiszik valami fájdalom csillapítót, akkor fog sikerülni.

Vendég

*Máté csak táncol, eközben már az asztal tetején, a csészéjével hadonászik, és Gyűrűk urás dalokat énekel. Élvezi a helyzetet, majd egy kis idő múltán, már leáll az énekléssel, és guggol az asztalon. Az új érkező felé pillant, és int a kezével.* -Üdv rád drága barátom! Győzelmünkre! *Meghúzza a teáját.* -Jobb ital nem volt. Bocs hogy eddig húztam az átállást erre az oldalra, csak...valami...szónoklást akartam kieszelni. nem nagyon jött össze...de itt vagyok! Ott sosem törődtek velem...hátha itt több barátom lesz. Azért Gaeát sajnálom...nem tehet róla, hogy testvéreként szeretett. Így sosem fogunk tudni beszélni. *Ekkor csettint egyet.* -No de! Ahogy dédnagyapám mondaná, a barátok jönnek mennek, mint Canadai jeges vízben, a repülő pisztrángok az égen! Nem de? *Kuncog.* -Várom anyám levelét...Jana ne segítsek? *Pillant a nyílra*

Vendég

*És végre előkeveredik ő is. A csatában eléggé meghúzta magát, de persze néhány illúzióval segítette az összezavarást a csatában... viszont nem ment ki előre, az nem az ő stílusa.* - Nocsak. Belebotlottam két társszakos denevérbe. Valahogy közületek van itt a legtöbb, mindig belétek rohanok. *Szólal meg, miközben közelebb sétál, és csak leül mellettük a földre. Figyeli a ténykedést, de ő ugyan ki nem szedi Janából a nyílvesszőt, akárhányszor is szobatársak. A végén még elrontja, és csak nagyobb kárt okoz a lányban.* - Na mi van, te se félsz, hogy Ariana eladja az összes cuccunkat, mire visszamegyünk, már ha? Samantha is majdnem kiröhögött érte. Csak nekem fordult meg a fejemben? Abban a Dorian gyerekben én nem bízok, aki egy hétig nálunk lakott.

Vendég

* A lány támolyog. Szédül is egy kicsit, és így homályosan hall, és lát is. Lerogy egy székre, majd Mátéra néz.*
- Csak...csak jó helyen kell lenni...jó...idődben. * Sóhajt egy nagyot, majd kirántja a combjából a tőrt. Itt épp hogy nem sikít fel. Ledobja az asztalra, majd a táskájába kezd kotorászni. Elővesz egy adag gézt, és a sebre nyomja.*
- Óhh...hogy a... * Morogja, magának, majd megköti a lábán a sebet.* - Na ez...ez most...erős lesz... valahgy ki kéne szedni azt a törött nyílvesszőt. Nem lenne így jó. Nagyon nem... ki kell szedni azt a rohadást.
* Morogja a lány, majd elnyúlik a széken. Jelen pillanatban nem viszi rá a lélek, hogy kihorgássza azt a rohadt nyílvesszőt, amit kapott.*
- Jó lesz itt...hidd el... jó lesz... * Mondja halkan a srácnak. Azért annak örül, hogy Máté itt van. Legalább még egy baráttal bővült a kör.*

Vendég

*Máté éppen Janát támogatja felfelé, egy lépcsőn.* -Kellett neked hősködni csaj! Miért nem küldtél ki valaki mást? Árgh...tudtam én, hogy ti sokkal jobbak vagytok. Már majdnem hazamentem, mikor kirobbant ez a háború...kipróbálok még egy lehetőséget. Valószínűleg anyám is büszke lesz rám...szerintem hallott a dologról. Biztos ezek után szeretni fog. Remélhetőleg...*Sóhajt, majd leülteti a lányt. Csinál egy teát, feláll az asztalra, majd vigyorogva körbenéz.* -A győzelmünkre! *Táncolni kezd, és énekelni. Egy Gyűrűk ura beli kocsmadalt énekel, de ez ne zavarjon senkit. Valószínűleg, más nem jön rá.*

"Hey ho! to the bottle I go
To heal my heart and drown my woe.
Rain my fall and wind may blow,
But there still be many miles to go!
Sweet is the sound of the pouring rain
and the stream that falls from hill to plain
Better than rain or rippling brook
Is a mug of beer inside this Took!"

*Táncol nevetve*

Tárgy: Fekete torony Hétf. Júl. 05, 2010 5:29 pm

A fekete torony a gonoszok főhadiszállása. Leírás majd lesz.

» Fekete mamba