Helytartói palota

Tárgy: Re: Helytartói palota Vas. Júl. 22, 2012 6:16 pm

*Már épp elmenne. Kissé feldúltan, és rettenetesen zavartan lépdel, mikor a nő ismét előtte terem, megfogja csuklóját. Nem nagyon jut eszébe ellenkezni, hiszen mit árthatna neki ez a törékeny nő, aztán azon kapja magát, hogy Alice, vagy mindegy is hogy hívják a gonosz nőszemélyt. Láthatóan nincs hozzászokva, hogy otthagyják és most szörnyű bosszút forral. Csak akkor fogja fel, hogy tulajdonképpen mi történik, mikor Sheila felpofozza. Kezei tehetetlenül esnek maga mellé. Nem igazán tudja mit is tehetne. A környezetükben álló emberek mind őt bámulják, megvetően. Kezén érzi még a formás melleket, arcán pedig a kéznyom ég. Csak néz az elviharzó boszorkány után. Reméli, hogy soha többé nem látja. Nem nagyon tud mit kezdeni az ilyen típusú emberekkel. Ijedten körbepillant, szeméből sugárzik, hogy "Én nem tettem semmit! Nem látták mit művelt ez a nő?" de nem mond semmit, csak leszegi fejét és villámgyorsan elhagyja a helyszínt. Nagyon reméli, hogy arcát senki nem jegyezte meg, hiszen abból később is lehetnek kellemetlenségei. Hosszú, sietős léptekkel hagyja el a helyszínt, pont az ellenkező irányba, mint amerre a viharbanya indult.*

Tárgy: Re: Helytartói palota Vas. Júl. 22, 2012 5:57 pm

*Sheila nem tűri, ha őt csak úgy ott hagyják. Ő maga könynedén megtette számtalanszor élete során, de őt nagyon fel tudja bosszantani, ha valaki ilyet tesz vele, főleg úgy, hogy Mikhael nem is felelt kérdéseire.* Várjon csak uram... *Szól utána, majd odalép, megfogja a férfi vállát és maga felé fordítja. Nem tudom -és valószínűleg ő sem-, hogy hány nő volt Mikhael életében eddig, de úgy tűnik, hogy ez a fehérhajú szépség befurakodott oda és nem akar egykönnyen kijönni onnan. Az utcán elég sokan sétálgatnak így a kellemes estében. Szülők kisgyermekeikkel, egy virágárús néni, munkából hazafelé baktató hivatalnaoko és egyéb érdekes, vagy érdektelen alakok. Sheila és Mikhael tehát egymsásal szemben állnak. A nő egészen közellép a férfihoz, majd megfogja a két csuklóját annak. Behunyja szemét, a szél felerősödik és kikémleli a vidéket. Ez talán valami különleges levegőmágia (ha már egyszer légelementál) és megvárja a pillanatot, amikor éppen senki sem figyel oda rájuk. Ekkor kinyitja szemét és sugárzó mosollyal tekint a férfi szemeibe, miközben a szél koronát fon hajából feje köré. Egy pillanat műve az egész: megszorítja a férfi csuklóját, majd egy hirtelen rántás és Mikhael két tenyere már a nő két mellét markolja. Ez egy örökkének ható másodperc. Tekintetük egymáséba fúródik. Mikhael talán nem is nagyon fogta még fel, hogy mi történt (persez ettől még érezheti, hogy formás és nagyon jó kebleket markolászik éppen). Az örökkévalóság azonban úgy törik szét a következő pillanatban, mint a tükör, mikor hozzávágnak egy követ: Sheila felsikolt és ellöki magától Mikhaelt.* Undorító perverz! *Kiáltja, majd egy jókora pofont ad a férfinek.* Segítség! Ez egy szatír! *Mondja miközben könynek csorognak le arcán és rémülten tekint körbe. Eddigre mrá biztosan minden járókelő őket figyeli, hogy egy művészien megjátszott kétségbeesett arcú gyönyörű nő egy jóvágású fiatalemberrel szemben áll és igyekszik védeni melleit. A percek ezután felgyorsulnak, Sheila hátrál. Arcát uraló rémületet lassan de biztosan leváltja egy igen szenvedélyes és hatérozott arckifejezés. Vet még egy utolsó pillantást Mikhaelre, amiben a pillantásban benne van a nő minden bujasága, talpraesettsége, alattomossága és szenvedélye, majd elfut messze olyan gyorsn, ami már egészen természetfeletti, míg el nem nyeli az éjszaka. Bizonyára nem most találkoztak utoljára. "Kedves, energikus, kommunikatív hölgy, ám ahogy a felhők is pillantok alatt tudnak eluralkodni a tiszta kék egen, úgy válhat ő is jókedélyű, gyönyörű nőből igazi viharbanyává."*

Tárgy: Re: Helytartói palota Vas. Júl. 22, 2012 5:29 pm

*Mikhael egy pillanatig sem kételkedik benne, hogy Alice morgen tényleg Alice Morgan. Hiszen miért is akarná átverni őt ez a gyönyörű nő? Percről percre jobban a hatása alá kerül és egyre kisebb rá az esély, hogy megszólal benne a figyelmeztető hang, vagy hogy feltámadnak auror ösztönei. Ám amikor a nő kérdezősködni kezd kicsit megindulnak az agytekervényei. Hiszen az ok amiért idejött nem más, mint hogy megtalálja azt az embert, akitől a válaszokat várta. És tulajdonképpen most, hogy megtalálta mellette kéne lennie, nem pedig más csinos nők társaságát keresnie. Ez egy kissé kitisztította fejét, egy rövid időre sikerül megmakacsolnia magát. Kihúzza kezét Sheila karmaiból.* - Tényleg. Köszönöm, hogy eszembe juttatta. Jobb lesz, ha megyek a dolgomra.* A második kérdést már figyelmen kívül hagyja. Nincs jelentősége, hogy honnan származik, hiszen szülővárosában, Szófiában pont annyira elveszett lenne most, mint itt Nellondban. Már elég messze kerültek, valószínűleg kívül vannak a palotanegyeden. A sós víz illatát hozza a szél és Mikhael legszívesebben otthagyná a furcsa, manipulatív nőt.* - Viszlát Alice. * fordul meg, de van benne egy rossz érzés, hogy az nem hagyja ilyen egyszerűen elmenni.*

Tárgy: Re: Helytartói palota Vas. Júl. 22, 2012 5:11 pm

*A válaszokat egyre nehezebb megtalálni, akkor miért is kell keresni?!* Ó, persze, hogy megkérdezheti. Alice vagyok. Alice Morgan. *Mutatkozik be kedvesen és nem mellesleg szemrebbenés nélkül hazudva Sheila. Nem olyan botor, hogy elárulja igazi nevét, az nagyon veszélyes lenne. Bár nem is értem mire ez e a nagy játék. Mivel uralkodni magán úgysem tud, hamar el fog terjedni a híre az új nezabari üdvöskének. Rossznyelvek amúgy is azt suttogják a városban, hogy nem igen kedvelik a nellondiak a Nezabar lakóit. Van benne valami, ha belegondolunk, hogy mennyi bajt hozott már az iskola a vidékre. Egyelőre jó lesz vigyázni, aztán ha majd újabb csapás éri Nellondot az iskola miatt, előbb utóbb úgyis rá fognak jönni ki az a Sheila Jones. Most azonban elég, ha Alice-ként ismerik, mint a lányt a szomszédból. Időközben leérnek a lépcsőn és a járdán indulnak meg. A csodálatos szépségű nő a fiatalemberbe karol.* És miért jött Nellondba Mikhael? Egyáltalán hol nőtt fel? *Kérdi negédesen és tényleg annyira ártalmatlannak tűnik ez a nő... túl ártalmatlannak. Egy aurornak ez gyanús lehet, de az eltompult érzékek tévútra vezethetik a legvérmesebb kopót is. Tempósan sétálnak. Mikhael talán észre sem vette, de elég gyorsan haladnak. A sós illat meg is csapja a két fiatalt, ami a tenger felől jön. Nincs messze tehát a kikötő.*

Tárgy: Re: Helytartói palota Vas. Júl. 22, 2012 4:58 pm

*A nő is kissé összevissza beszél, Mikh amúgy is zavart, és Jones kisasszony kitérő válasza sem segített rajta. Hiszen ő maga tette fel a kérdést, úgy, hogy abból sejteni lehessen, hogy nemrég érkezett. A fiú zavartan pislog, okosabb most sem lett. A nő megfogja a kezét és lefelé kezdi húzni a lépcsőn. Nem ellenkezik, a kérdésekre is engedelmesen válaszolgat.* -Egyenlőre a fogadóban lakom.* mondja kissé gépiesen az első kérdésre. valami rossz érzés van benne az idegen nővel szemben, de hamar meggyőzi magát, hogy ennek semmi alapja. Pedig bizonyára van. Külső szemlélő számára, aki nyilvánvalóan nem mikhael, egyértelmű lenne, hogy a nő veszélyes, számító. De a fiú csak megy utána és a következő kérdésre is kinyögi a választ.* - Mikhael. És az önét szabad megkérdeznem? -teszi fel a kérdést, őszintén remélve, hogy végre választ kap. Bár, lassan megszokja, hogy akármit kérdez a választ egyre nehezebb megtalálni. Annyi ilyen kérdés van, főleg egy olyan ember életében, aki minden emlékét elvesztette Honnan tudhatná, hogy kinek hihet és kinek nem? Ki mondja majd meg? A családja, a barátai, a szerelme? Valószínűleg teljesen őszintén egyik sem tud választ adni.*

Tárgy: Re: Helytartói palota Vas. Júl. 22, 2012 4:40 pm

*Mindig a hétköznapi emberek a legizgalmasabbak, mert minden egyes ilyen emberben ott vibrál a társadalom és a személy, a kollektívum és az individum közti feszültség. Egy olyan korlátlan és szabad személyiségnek, mint Sheila, a kreativitása is hatalmas és minden apró emberben képes látni valami nagyot.* Miből gondolja, hogy én esetleg szintén nemrég érkeztem meg a városba? Nem én vagyok az, aki egy helyben állva is eltéved. *Feleli élénken a viharbanya és megfogja a férfi kezét, majd lassan leindul a lépcsőn vonva maga után Mikhaelt. Ha a férfi nagyon erős személyiség is, egy gyönyörű nő lágy vonzásának akkor is nehéz ellenállni, ha nincs benne semmi vélaerő, na de van...* Merre lakik fiatalember? Olyan feldúltnak tűnik... *Mondja elcsigázva a nő, miközben lefelé lépdel.* Mitöbb... ki maga fiatalember? *Szegezi neki konkrét kérdéseit. Los Angelesben élt Sheila, de emellett számos helyen megfordult már a világban. Ismeri az utca törvényét, ismeri azt, hogy a tudás hatalom, hogy minél többet tud a másikról, annál könnyebb megvadítani, annál nagyobb az ő helyzeti előnye. Nem mintah ezt felhasználná Mikhael ellen, hisz ez a botos kis auror valójában egyáltalán nem nagy porszem a nő a levesében, de mégis ott van... most már ott van.*

Tárgy: Re: Helytartói palota Vas. Júl. 22, 2012 4:30 pm

*A fiú maga a határtalan naivság. mindenben csak a szépet és a jót látja, annak ellenére, hogy pont a napokban próbálták meg kirabolni pont a palotanegyedben. Első ránézésre kissé bambának tűnhet, de megvan a magához való, józan, paraszti esze. Pont annyi, amennyi neki kell. Se több, se kevesebb. Eszébe sem jut, hogy bárki számára izgalmas lehet, hiszen csak egy rettentően hétköznapi emberke, szinte már unalmas vágyakkal és célokkal. Például a saját múltjának kiderítése. A nő láthatóan teljesen ostobának nézi, de mindenesetre kedves hangon válaszol. Mikhael felszalad a lépcsőn, de mire visszanézne, a nő már mellette áll és ismét megszólítja. Megjegyzése egy kissé durva, de a jólelkű srác nem igazán izgatja fel magát rajta.* - Igen, nemrég érkeztem. Még ismerkedek a környezettel. *válaszolja mosolyogva. Nagy, sötétkék szemei az ezüsthajú nőre szegezi. Az igazán vonzó, de meghatározhatatlan korú hölgyemény megakadályozza, hogy tovább menjen dolgára, bár az utat nem állja el.* - Nekem... arra...* próbál kinyögni valamit arról, hogy be kéne mennie az épületbe, és hogy ott lenne dolga, de nem sikerül. Ehelyett egészen más gondolatok uralják elméjét. Átadja magát az érzésnek és ismerkedni kezd.* - Ezek szerint... Maga is nemrég érkezett? *teszi fel az egyszerű kérdést.* - Mit csinál Nellondban? *Az előbbi fék, most telesen eltűnik nyelvéről. Akármennyit tudna kérdezni és úgy érzi hosszú-hosszú ideig képes lenne hallgatni a nő kellemes hangját.*

Tárgy: Re: Helytartói palota Vas. Júl. 22, 2012 4:08 pm

*Nellond valóban mindig a lehetőségek városa volt. Egy hely, ahol az egyik pillanatban meggyilkolnak egy fiatal prostituáltat, a másik pillanatban ugyanott és talán maga a gyilkos megkéri egy másik nő kezét. Egy hely, ahol egyszerre van jelen a bűn és a tisztaság, mitöbb a bűnös tisztaság. Nagyon bízni senkiben nem lehet, hisz mint minden mágikus település, ez is hívogatja a sötétebbnél sötétebb alakokat egy-egy halálos bájitalügylet, egy-egy kitépett szív csereberéje okán. Bár ez a palotanegyed, a mézes-mázos pompa mögött lehet a legrothadóbb a társadalom, így a környék sem biztosíték arra, hogy biztonságban vagyunk. Aki nem elég járatos, az inkább ne kószáljon egyedül sehol sem. Itt van például ez a Knyaz fickó. Mint egy idióta, aki azt sem tudja, hogy merre tart. Az ilyenek a legizgalmasabbak, legalábbis az olyan nő számára, mint Sheila. Bár a palota homlokzatán irdatlan nagy felirat hírdeti, hogy ez a Helytartói palota, ő mégis megkérdezi, hogy jó helyen jár-e.* Igen, ez az! *Mondja kellemes, dallamos hangján és Mikhael már rohan is fel a lépcsőn. Na jó, Sheilát nem lehet csak úgy otthagyni, így mire a férfi felnéz és pillanatna vissza a nőre, az ezüstösnek ható hófehér ajú nő már ott áll mellette.* Mondja csak fiatalember! Maga is most érkezett Nellond városába? *Szegezi neki kérdését és tekintve, hogy félig véla, a szeleburdi férfi minden bizonnyal kevésbé tud ellenállni neki, hogy ránézzen, hogy valami különösen jó érzést érezzen.* Vagy pedig csak annyira hülye, hogy nicns képben azzal, hogy pontosan merre is van? *Fejezi be kissé élesen kérdését, de felkeltette érdeklődését a fiatalember, benne is leginkább az, hogy ilyen furán szertelen.*

Tárgy: Re: Helytartói palota Vas. Júl. 22, 2012 3:57 pm

*A napsütéses égen nagyobb felhő úszik át, Mikh felpillant, de nem áll meg. Végre, egy hete először célja is van. Az utóbbi időben csak kábultan lődörgött a városban ám most végre rájött mi az amiről megfeledkezett megszületett benne az elhatározás, hogy marad, akárhogyan alakulnak egyéb ügyei. Ha nem kap munkát az auror központban, még akkor is ezernyi lehetőség áll előtte. Ez a város maga lehetne a paradicsom, legalábbis azok szerint, amit ő eddig látott belőle. Kicsit naiv a fiú, de világos célokat állít maga elé. A helytartói palotába tart. Ha sikerül elintéznie nemsokára hivatalosan is otthonának hívhatja Nellondot. Azon belül is a szórakozónegyed egy sikátorban megbúvó, második emeleti lakását. Vidáman, arcán a szokásos halvány mosollyal, kissé figyelmetlenül vág keresztül a palotanegyeden. Elámul a palota nagyságán. Egy ilyen kis városhoz mérten ez a hat emelet magas, óriási építmény kissé túlzásnak tűnik, de biztos mindennek megvan az oka. ám ezek a méretek elbizonytalanítják. Felnőtt férfi létére igencsak mimóza lett az utóbbi időben, egy a lépcső alján álló nőhöz fordul és a biztonság kedvéért megkérdezi. Ha jobban körülnézne, biztos találna valami feliratot, ami őt igazolja.* - Elnézést, ez a helytartói palota? Jó helyen járok?* Ha a nő őt igazolja felszalad a lépcsőkön, mint egy kisfiú. Kettesével szedi a lépcsőfokokat, leszegett fejjel fut felfelé. Pár centire suhan el Sheilától, de nem igazán vesz erről tudomást. Csak a lépcső tetejéről küld vissza egy bocsánatkérő pillantást és eltűnik a palota sötét kapuja mögött.*

Tárgy: Re: Helytartói palota Vas. Júl. 22, 2012 3:34 pm

*Uralja az eget szikrázó napsütés vagy töltse be a tájat fojtogató köd, tomboljon hatalmas vihar, vagy az aszály eméssze fel az utolsó zöld levélkét a magányos tölgyfán, Sheila Jones mindig tökéletesen elemében van. Az "ifjú" tanerő nemrégiben érkezett Bulgáriába egyenesen az Egyesült Államokból, hogy betölse a Nezabar iskolában az Elementál- és gólemidézés tantárgy vezető posztját és ő legyen az elsőszámú idézője az iskolának. Bár nagyon rövid ideje van jelen, máris egészen otthonosan érzi magát mind a birtokon, mind pedig Nellondban. Hogy az iskola személyével nyert-e, vagy pedig csak bajt hoz az iskolára, azt még nem lehet tudni, de ahhoz kétség sem fér, hogy roppant erejű nőről van szó. Ereje talán nem is abban rejlik, hogy páratlan dolgokat képes teremteni és úgy tudja az időjárást manipulálni, mint más az óra mutatóját elcsavarni, sokkal inkább abban, hogy elbűvölő személyiség, bárkit az ujja köré tud csavarni, amiben segítségére vannak vélebájai, no meg igen extrovertált személyisége. Hogy mit keres a palotanegyedben az igen egyszerű: a Helytaartói palotában járt, ahol bejelentkezett, hogy mostantól a Nezabarban fog tanítani és egyúttal fenntart egy lakást Nellondban is. Ha netán felnőtt ügye támad, ne a diákok előtt kelljen végeznie, no meg azt sem szeretné, ha kollégiá esetleg néha különös vendégeire rossz szemmel néznének, nem mintha Nellondban elkerülné figyelmüket Sheila ténykedése. Remek hangulatban van, sugárzó mosollyal lépdel le a palota előtti lépcsősoron, majd mikor leér, megáll egy pillanatra és elmélázva néz körül az utcán...*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 13 Kaszt :

*Finom mosollyal hallgatja a fiatal amazonhercegnőt, és bólint köszönete jeléül.* Megtiszteltés mit sugalsz felém úrnőm, ám az áhitat nem az a csillag, amely felettem ragyoghat. Hódolója vagyok én a szépségnek, és kellemnek magamtól is, láncok, és gúzs nélkül is. *Fejet hajt, amikor Melaina búcsúzik, és távozik a teremből. Egyedül marad a fényesség zölden csillogó ékkövével, a féltünde szépséggel. Szívesen megosztaná gondolatait arról amit hallott, de csak lemondóan megcsóválja a fejét. Szívesen segítene ő, de nem érzi méltónak magát arra, amit a másik kettő képes megtenni. Ők évek óta itt élnek, ismerik a város szívének összes dobbanását, a fűszálak rezdülését, sőt a bajok okozóit is. Ő mit tehetne? Külhonba szakadt, ennek sok ideje már. Nem akar parancsolni, és egyébként sem hallgatna rá senki, nem ismerik, így nem bízhatnak benne.* Bár enyhíteni volna módom, hogy e szép arc ne legyen íly szomorú. *Mormolja a bókolás legcsekélyebb átlátszó indoka nélkül. Bár nem a lovagok között nőtt fel, de mégis magában hordozza azt, amire született.* Nem vagyok én vezérek sarja, csak a nevem az, önmagam csak egy a csillagok között, nem az Esthajnalcsillag maga. Békésebb órákat könnyűléptű úrnőm. *Biccent lassan, és ő is visszatér a szálláshelyére.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 8 Kaszt :

-Nem tudok még pontosat, de szívem azt súgja még nem találták meg a megfelelő embert, majd talán idővel. Soha sem könnyű a választás, főként mivel nagybátyádnak nem volt közvetlen leszármazottja és óvakodniuk kell a belviszálytól. Most az a legfőbb, hogy a családok belső békéjüket megőrizzék, különben könnyeb beférkőzik a gonosz. *Aztán csak csendben szemlélődőn figyeli az amazon és a vándor szóváltását. Inkább gondolatban fűzi csak hozzá saját véleményét. Nem mindig a szó a legfőbb eszköz arra, hogy kifejezzük mit is gondolunk, sokszor a tettek, vagy egy gesztus jóval többet mondanak, s az ő családják tetteknek nincs híján. Aztán a fiatal leány szavaira oda figyel újra.* -Reméljük, hogy nem efféle történik, nagyon gondok elé néznénk, vagy valamilyen erő bomlasztani kezdené a város urainak közösségét. *Aztán újfent mosoly jelenik meg az arcán, miközben feláll a szépkből, ahol eddig foglalt helyet. Megigazítja ruháját, hátára veszi a tünde íjat, mely eddig a földön hevert a széknek támasztva.* -Az idő forgása lassan hagy nyomot rajtam, de lelkem nehezen cipeli a súlyt. *Válaszol neki, majd a távozni készülő lányra pillant.* -Úgy hiszem igazad lehet, kései az óra, hogy kérdéseinkkel zavarjuk e nemes urakat. Van elég gondjuk, elég a gász terhe, mely szívüket nyomja. *Ő is induláshoz készülődik, hiszen tényleg várja már népe visszatértét.* -Békés álmokat Selena büszke leszármazottja! *Köszön el a lánytól, majd még a férfire pillant.* -Találkozunk még, akkor beszélek a történésekről. Félek nem tart soká a mostani béke, és a gonosz újra utat talál magának a hegyek titkos ösvényein át az iskolába. Jó éjt Aidon, vezérek sarja! *Búszúzik el ő is, majd könnyed léptekkel elhagyja a palotát.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 8 Kaszt :

- Igen, megkaptuk. Köszönjük, és reméljük nekünk nem kell elejtenünk a legszebb vadakat a közeljövőben. Kezd olyan érzésem lenni, mintha valaki belülről bomlasztaná az alapítók közösségét, és a régi vezetőket ölné sorra. Néhány drágakő egészen különös képességgel ruházható fel. Öröm hallgatni díszes szavaidat... *Mosolyodik el ábrándosan, és feláll a helyéről, a ruhapántjáról lelógó szíjba akasztja kezét, várakozóan. Rövid, ébenfekete hajában három liliomot visel, amelyek még érződnek valamennyire, de pár órán belül csak hervadt virágok lesznek.* - Az ellentéteket a legszebb szavak sem képesek elmosni, őszinte sajnálatomra. Ha mi meg is tudunk egyezni, a családokban biztosan lesznek felbujtók. Igyekezzünk kordában tartani, amennyire lehet. *Nehéz súlyt cipel így már a vállán, de valahogy kezdi megszokni. Nem szabad gyengének látszania, és annak lennie sem. Felsóhajt, és bájos mosollyal válaszol a férfinak.* - Akadnak olyan ritka kivételek, akik nem érdemelnek rabszolgasort. Te magad is a kivétel részét képzed, a családom nem mutat irányodban gyűlöletet, sőt. Áhítattal tekintenek az olyan hős vándorokra, mint te magad. *Egy félszeg főhajtással még fokozza tiszteletének kifejezését, és megvonja a vállát. Ásít, ám kezét a szája elé teszi, mint egy jól nevelt leány.* - Nem tudom, de biztosan túl sok a dolga, ha nem tud időt szakítani ránk. Azt hiszem túl késő van már belefogni a tárgyalásba, és a gyászon való osztózásba, talán a legbölcsebb az lenne, ha hazamennénk. Selena őrizze álmaitokat, viszontlátásra! *Egy utolsó főhajtás után kisétál a váróból, és két testőre oldalán elindul hazafelé.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 13 Kaszt :

*Lehelletnyi meglepődik, amikor kiderül, hogy máris van új helytartó.*
Üdvözlet önnek is szép hölgy, Aidon Colwell vagyok, bár a családomat bizonyosan ismeri kegyed hallomásból, vagy tán közelebbről is, ha a városban időzik régóta.* Nem tudtam, hogy máris megtörtént az újraválasztás, de majd én is megteszem a tiszteletteljes bemutatkozást az új tisztviselőnek. *Visszapillant a tündék úrnőjére, és mielőtt lesütné a szemét, halványan elmosolyodik.* Semmit sem változtál, pontosan így emlékszem rád. *Karbafonja a kezét, ahogy a nőt hallgatja.* Sajnálattal hallom a rossz híreket. Még inkább sajnálom, hogy pont ezekben a csúf időkben kell távol maradnom, de azt hiszem a családom igen erős alapokon nyugszik, és bizonyosan megtalálják a megoldást, főleg ha ilyen erős, és biztos szövetségeseik vannak, mint ti. *Visszatekint az amazon hercegnőre.* Mi még nem ismerjük egymást, de dicső házadról már sokat hallottam, ám merem remélni, hogy születésem folytán nem tekintesz rám is alantas szolgaként. Bár a nemesség nem tesz szívünkben is nemessé. *Körbenéz, és ismét az amazonhercegnőhöz intézi kérdését.* És hol van a helytartó? Ildomos őt ily későn zavarni? *Besorol a tünde vezető mellé, de tisztességes távolságba.* Amíg várakozunk, mesélsz szép hölgy a komor sötétről, mely keleten ébred?

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 8 Kaszt :

*Haloványan elmosolyodik. Fáradtnak tűnik a lány ténylegesen, de azért egy több, mint 200 éves fél-tünde kiváló rejtőzködését még egy képzett harcos is nehezen szúrja ki, nem egy fiatal leány.* -Láttuk talán, én már láttalak, de akkor még talán apró gyermek voltál. Anethin Lassenien vagyok, Minessin leánya. És igen, hasonló célból érkeztünk, részvétemet nyilvánítani, támaszt adni a nehéz időkben. Súlyos teher az emberek számára a rövid élet, a halál mely mindig előttük jár, s folyton jövőjüket árnyékolja. *Aztán az ajtó felé pillant, már hallja, hogy odakintről léptek zaja közeledik a terem felé. Majd újra a leányra pillant.* -Igen, már egy...jó ideje, de számomra alig tűnt néhány pillanatnak. Sok a teendő, így gyorsan peregnek az évek. Sajnálattal hallottam úrnőtök halálhírét, remélem megérkezett gyászlevelünk és a részvétünk jele képpen küldött ezüst kürt. *Mosolyodik el újfent, majd ténylegesen nyílik az ajtó, és megjelenik egy fess fiatal ember. A kék szeme árulkodóak, felismeri hát őket, de mégis mennyit nőtt. Fiatal volt még, mikor legutóbb találkoztak. Aprót biccent felé afféle gyengéd anyai mosollyal tekint rá kora okán.* -Üdvözöllek Aidon, Airthon fia. Mi is, mint te a gyász okán érkeztünk, részvétünket tenni, s utána érdeklődni tán van már hír, ki lesz az új helytartó. Félek minél tovább időzünk a választással, annál nagyobb az esélye a viszálynak a családok között. *Úgy fest végül a fiatal férfi is felismerte őt. Ez jó érzéssel tölti el, hiszen emberek között rita a jó memóriájú, sok minden történik rövid életük során, nehéz mindent észben tartani.* -Régen volt, mikor elhagytad ezeket a földeket, hogy messze menj ismereteidet bővíteni. Sok minden nem történt, keleten a köd oszlani kezdett az iskola felett, de szívem azt súgja nem múlik el végleg a baj. *Halkan beszél, vélhetően a többiek is tudják mik történtek, bár talán a férfi nem annyira, ha távol volt ilyen sok ideig.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 8 Kaszt :

*Kellemes női hangot hall, mire máris felpattan a fotelből, de egy rejtőzködő tündesarjat pillant meg. Az arcáról is lesüt, hogy sosem tudná bántani őt, így visszaül, és nagyot sóhajt.* - Elnézést. *Pironkodva pislog a nőre, eléggé megilletődött, hiszen egy éber amazon talán egyből kiszúrta volna a nőt. De ő most elég fáradt, van elég mágiája ahhoz, hogy ne haljon meg, ennél több nem kell neki ma estére.* - Köszönöm a tanácsot, igyekszem megfogadni. Láttuk már egymást? No mindegy, Melaina Penthesilea, amazonhercegnő. Igen, én is őrá várok. A családomat mélyen megrázta a haláleset, és mindenképp szeretném továbbítani a családom részvétét, valamint szeretnék vele beszélni. Ön is ezen célból jár erre? *Próbál valahogy hivatalos hangszínen beszélni, tárgyilagos, mégis társalgó módon megszólalni, bár ez elég új helyzet, és nehéz is.* - A mi családunkba is nemrég ütött be Nyx nyila. Naiada meghalt, hét év vezetés után. Ön régóta áll a Lassenienek élén, igaz? *Ekkor egy harmadik alak érkezik, a helytartó rokona. Biccent neki, majd bemutatkozik.* - Melaina Penthesilea, amazonhercegnő. Az új helytartóra kíváncsi? Ha igen, mi is ezen célból vagyunk most itt. *Válaszol a férfinak, miközben kezdi magát egyre kényelmetlenebbül érezni a helyzetben.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 13 Kaszt :

*Magányosan érkezik, nincs szüksége testőrökre. Eddig is nemesi létben élt Spanyolországban, de megtalálta a saját boldogulását. A palota előtt strázsáló őrök már ismeretlenek számára, túl sokat volt távol, hogy mindenkire emlékezzen. Azt hallotta, hogy nagybátyja jobblétre szenderült, de azt nem tudja, hogy neki mi köze van most ehhez. Tiszteletét tette volna ő hívás nélkül is, arról pedig nem álmodik, hogy helytartó legyen. Amint teheti, távozik majd ismét. A messziről jött vándor egyszerű köpenyt visel, ám úgy tartja illendőnek, hogy ha alá egy fehér zekét vesz, amin a családi címer látható. Ettől függetlenül mégsem kelti igazi gazdag főnemes látszatát. Háromnapos borostája van, de aki ismeri, jól tudja, hogy mindig ilyen volt, amióta férfikorba serdült. Az oldalán egy méretes kard, ami nem meglepő, hiszen a legjobb mesterektől tanult Spanyolországban. Csizmás lába alig üt zajt a csempézett padlón. Az őrökön kívül két nőt fedez fel tisztán csillogó kék szemeivel. Az egyiket nem ismeri, a másikat viszont sok-sok évvel ezelőtt látta, és jól ismerte, de az emléke már igen megfakult. Közelebb lép, és finoman meghajol.* Szép estét hölgyeim.
Valamiféle gyűlés várható, vagy csupán a gyász hozott titeket ide e kései órán? *Összevillan a tekintete Anethin-nel, és aprót biccent* Mily sok éve már, hogy láttam a kisasszonyt. Mi újság a vidéken? *Dől neki a falnak, egyátalán nem siet.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 8 Kaszt :

*Az egyik sötét sarokban ült eddig gondolataiba temetkezve. Ő maga is a helytartóra vár. Kíváncsi, hogy végül kire is esett a választás az eddigi családfő halála után. Tán Aidan lesz az, akit már régről ismer, vagy tán az a szemfüles Vilton, bár neki néha olyan sunyi a képe. Még nem tudni, mi is lett a döntés, neki legalábbis nem szállították a híreket. Amikor meghallja a véla lépteit óvatosan emeli fel a fejét, de szinte teljesen hangtalanul. Jó eséllyel a másik így nem veszi észre az árnyékban rejtőző alakot. Aztán, amikor láthatóan ő is leül, szinte hallani szíve heves dobogását. A fél-tünde vér sokmindenre ad lehetőséget.* -Nyugalom, az izgalom nem ad támaszt, csak kétséget, és bizonytalanságot. A higgadt figyelem sokkal több tiszteletet mutat, míg félelmedet bárki könnyen észreveheti, aki cseppet is jó megfigyelő. *Hallhatja meg immár a nő hangját a fiatal lány, miközben az hátra dobja az eddig arcát takaró köpeny zöld csuklyáját. Tünde köpeny volt rajta, mely alakját is takarta a figyelő szemek elől, melyeltől rejtve akart maradni.* -Szintén az újdonsült helytartó kilétére vagy tán kíváncsi? *Pillant rá. Ismeri, látta már, de csodálkozott, hogy ő lett a leszármazott. Sok változás állt be mostanság a családok vezetésében, talán ő maradt az egyik legidősebb, és egyben legrégebbi családfő. De ez nem is meglepő, hiszen a Lassenieneknél sosem dúltak belviszályok, a poszt mindig apáról fiúra, anyáról lányára szállt, szinte mindig fennakadások nélkül.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 8 Kaszt :

*Csendes - mégis felfedezhető - léptek hallhatóak a palotában. Az amazonhercegnő az, két testőrével.* - Elmehettek, innentől már tudom az utat. Köszi. *Bocsájtja el a két nőt, akik főhajtással búcsúznak el a családfőtől. Elég különös helyzet, ami a Penthesilea-családban előállt, mégis, most mindenki Melainára számít. Azt még ő maga sem tudja, hogy mit fog tenni, így némi tanácsért jött az újdonsült helytartóhoz. Int a két őrnek, akik a helytartó irodája előtt állnak, és utat engednek az aprócska lánynak. Bekopog, majd keze a kilincsre siklik. Nyel egy hatalmasat, pulzusa az egekben, azonban halott sápadt bőrén ez egyáltalán nem látszik. Szerencsére van egy kisebb váróterem, így helyet foglal egy kényelmes fotelben, amíg nem szól neki valaki, hogy a helytartó fogadóképes. Elég késő van, de még muszáj volna beszélniük.*

Vendég

*Barbi is feltápászkodik, de csak könyököl. Így aztán félig fekszik, félig könyököl. A kutya is kinyitja a szemeit, és nézi azt a sárkányt, ami elszáll a testből. Hallja amit beszél... ahogy Barbi is. De már annyira fáradt, hogy nem is válaszol. Aztán mikor Kras int egyet nekik, akkor a kutya megcsóválja a farkát fáradtan, Barbi meg egyik kezét felemeli, és visszainteget. Majd lehanyatlik a szőnyegre, és ott ahol van, elalszik. Ha jól teszi, ha nem.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Amikor felkerülnek a heltyratói palotához, majd meghallja, hogy mennyire élvezte a helytartó a játékot, majd azt is, hogy mennie kell, akkor felül, és még fel is próbál álnli, ami sikerül neki, de egy cseppet megbicsaklik. Aztán látja, hogy a helytartóból kijön a szellemsárkány, és a pupillái kitágulnak. Csak figyeli a jelenést, majd, mikor az távozik, akkor visszarogy a földre, és hevesen zihálni kezd, miközben szemeit erősen szorítja összefelé, mintha csak nem akarna itt lenni. Aztán oldalra néz, Barbara felé, majd az ájult lányra, akit leszólított, aztán a helytartó teste felé, ami lehanyatlik, végül csak maga elé mered, ismét összeszorított szemekkel, és vesz pár mélyebb levegőt. A végén feltápászkodik.* -Csak vitte volna el az összes, bennem rejlő félelmet.. *mondja, miközben lábraáll, és még int Barbara felé, afféle még találkozunk intéssel, és eltűnik az éjszakában. Ügyet kell inétznie.*

//Én élveztem, nekem tetszett, csak leragadtunk tényleg az elején. De jóóó volt. *-* //

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 12 Kaszt :

*A társulat biztosan meglátogatja majd Athenodorát, ez egészen biztos. Így tehát egy kicsit elcsúszik a Pocahontas próbája, de a tavaszi premierig még sok idő van.*

//Köszi a mesét. ^^//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Amikor elúsznak a fény felé, furcsa dolog történik. Ahogy kiárnek, a Helytartói palota legfelsőbb szintjén vannak, a földön. Krastio és Barbara lassan felülnek, miközben a Helytartó üldögél a székben... Feléll, és mosolyogva kzd el beszélni.*
- Rég nem játszottam ilyen jó... De ideje mennem. *Mondja, félig-meddig földöntúli hangon, majd egy erősen csillogni kezd a helytartó teste... A két emberke láthatja, ahogy egy lény hagyja el a férfi testét, egy sárkánykígyó szerű lény, ami félig-meddig szellem alakú. *
- Igazán ínycsiklandozó volt a félelem a lelketekben.* Kezd újra szövegelésbe, miközben a test lehanyatlik, vissza a székbe, már csak a léleksárkány beszél.*
- Főleg az övé... *Bök oda hosszúkás fejével a még mindig ájult lányhoz. Aztán egyszercsak egyszerűen kirepül az ablakon, otthagyva őket. Mindketten érezhetik, hogy milyen gyengék, a helytartó még legalább egy hétig nem fog magához térni, ahogy Athenodora sem. Illetve ő három napig lesz teljesen ájult. A nagy félelme, és ájulása miatt, a lény annyi lélekenergiát szívott el, hogy három napig biztosan nem tud felébrdni. Addig is, az ispotályba kerül. Krastio és Barbara haza mehet, illetve... Ki tudja, hogy mi is történt? *

// Köszönöm a részvételt, és a kitartást, kicsit az elején megakadtunk az ajtónál... Szóval köszi, hogy voltatok. //

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 12 Kaszt :

*Tulajdonképpen nem érinti őt a dolog, már elájult. Ájultan lebeg a semmiben, nem tud mit tenni. Remélhetőleg a többiek elhúzzák, ha nem, hát akkor valahogy sodródik. Ez van. A tudatlanság édes homályában lebeg, miközben néha kinyílnak szemei, de nem érzékel semmit sem a külvilágból. Már ha itt van olyan...*

Vendég

* Rossz válasz. Nagyon rossz... de a következmény a legrosszabb. Ellepi őt a vér, és a a kutyáját is. Lassan fulladás közeli állapot... vagy mégsem? Hiszen kap levegőt... Daimonja szintén kapálódik mellette... és próbál minél gyorsabban felfelé úszni. Lassan beérik az auror fiút, majd vele együtt úsznak tovább. Nagyon nem tetszik neki a dolog.. .dehát ez van.*

» Sironion Palota