Ködfenyves

Vendég

First topic message reminder :

A kúriától egyik legtávolabbi ponton helyezkedik el, a Tölgyestől északi irányba. Bár a terület nem olyan nagy, mint a Tölgyes, de azért itt is elég sok időt lehet tölteni bolyongással. A fenyvesbe egy aprócska ösvény vezet a kúriától. Tudni fogod, mikor érsz oda, hisz a terület határát a nevéből adódó öreg, de csodaszép fenyvesek takarják. Gyönyörű szép, főleg télen, mikor minden fehér, de a fák ledobva zöld színezetüket aranyban pompáznak. Viszont ennek a helynek van egy elég különös időszaka is: ez az este hat órától reggel öt óráig terjedő időszak. Ilyenkor ugyanis a különösen tiszta és szép erdőre sűrű köd ereszkedik - szinte a semmiből jelenik meg, és a reggeli órákig meg is marad. Vigyázat, ilyenkor könnyű eltévedni, s bár lehet, hogy a fenyves eleje még a kúria területén van, de a másik oldala már erősen az Árnymadarak mocsarát súrolja. A köd leszálltának ideje alatt néha-néha furcsa hangokat hoz magával a szél, ami becsapós is lehet, de hát ki tudja, éppen minek a hangját fújja magával a távolból…
kép by Timothy Waylan

*Mikor hallja a rossz hírt még jobban elkomorodik.* -Részvétem. Bizonyára nagyon szeretted őt. *Lina vállára teszi a kezét. Tényleg sajnálja a lányt. Egészen megkedvelte, és szegényt annyi csapás érte mostanában. Liza megjegyzésére egy félmosolyt erőltet az arcára.* -Köszönjük. Tényleg nagyon aranyos, de soha ne tévesszen meg a külső. *Szólal meg halkan, titokzatosan. A képre ő nem néz rá. Annyira nem akar Lina magánéletébe kotorászni. Mikor hallja hogy ketten maradtak testvérek csak a fejét csóválja.* -Figyelj, tudom hogy nem ismerlek még annyira, de nagyon megkedveltelek. Ha bármiben, tényleg akármiben segíthetek nyugodtan szólj. *Ajánlja fel a segítségét, majd megpróbálja támogatni Linát mielőtt megint összeesne.* -Sajnálom. Tényleg nem akartam ennyire tapintatan lenni. Szegény kislány. Tíz évesen nehezebb lehet neki feldolgozni. *Bámul maga elé, majd elővesz a zsebéből egy ruhazsebkendőt. Szépen fehér színe van és enyhe gyöngyvirág illatot áraszt.* - Tessék. Vedd el.*Nyújtja oda a prefektusnak a zsepit. Nem gondolta volna, hogy prefektusokat fog vigasztalni.* - Mióta ismeritek egymást? *Kérdez rá a fél-véla, mert hamar rájön, hogy Liza Lina barátnője.* - Szerintem nem sokan.*Válaszol Lizának, majd Linához fordul.* - Amíg nem találsz valakit hagyd, hogy a barátaid támogassanak. Engedd hogy segítsünk neked. *Mondja nyugodtan, bár ő nem tudja, hogy Lina barátnője-e, de most belvette magát.*

//Fagy, elveszett egy Lina//

Tárgy: Re: Ködfenyves Szomb. Márc. 09, 2013 4:51 pm

*Hiába lép el tőle Emma, ő utánalép, most valahogy nem akarja túlzottan elegedni. Végigsimít a puha füleken, és belepusszant a karcsú nyakban, aztán teljes figyelmét a hallottaknak szenteli.* Miért nem szóltál? Azt hiszem, picit mégiscsak konyítok ehhez. *Veszi kézbe a gépet, miután meg lett mutatva neki a sok kép, hümmögve pörgeti őket, végül bólint* Rossz a pozicionálálás beállítása. *Egy gondos mozdulattal olyan menürendszert hoz elő, amit csak a műértők ismernek. Végigfuttatja ujjait a felbontáson, automatára teszi, hogy a kezdők is ügyes kézzel bánhassanak vele, aztán visszadná Emmának, de végül mégsem teszi, hanem elengedi a finom kis derekat, majd elhátrál. Legugol, hogy teljesen bent legyen fókuszában a lány alakja, aztán mesteri fotósokat idéző csábos dumákkal csinál róla képeket.* Ez az, hitesd el, hogy akarsz tőlem valamit. Vetkőztess a tekinteddel. *És ehhez hasonló talán zavarba ejtő dolgok, végülis úgyis látta Emmát már ruha nélkül, ez már csak cicázás. Végül visszasétál a hölgyeményhez, és a kezébe nyomja a gépet.* Dehogy kerüllek. Csak éppen felhúzott valaki, kitomboltam magam. De jobb nem lett, csak még inkább idegesít a dolog. *A fák felé int, hogy sétáljanak. Rámarkol Emma kezére.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Szomb. Márc. 09, 2013 4:43 pm

*Teljesen lemaradt a srác bajairól, pedig Emma erős, elszánt és bizony azt is kibírná, hogyha Adam feszültsége talán még rajta is lecsapna, hogyha neki azután jobb lesz. Ellenben nem taliztak, szóval addig is a leányzó hogyha nem is látják egymást, még is csak "vele" foglalkozott a hobbiján keresztül. Kattingat elszántan és nyomogatja a gombokat egészen addig, míg puha, éles fülecskéi, és nem mellesleg az orra nem jelzi, hogy társasága akadt, méghozzá ismerős társaság. Azonnal leengedi a kezét, benne a gépet, egy pillanatig megfordul a fejében, hogy el is dugja, de nem teszi. Azonnal elmosolyodik és a srác felé lép, amikor az megragadja azonnal hozzásimul és hosszan, szenvedélyesen felel a csókra, mintha el sem akarna válni tőle, hanem itt és most...
Aztán vége szakad és a kérdésre egy kicsit zavartan felnevet.* - Hát, én... Azt, hogy miféle fogalmam sincs, kölcsön kaptam az egyik szobatársamtól, de teljesen megbolondult és nagyon sötét képeket csinál. Jó, időközben be is sötétedett, de akkor is... Nem értek én ehhez, azt hiszem. *Vonja meg karcsú vállát, miközben megmutatja a srácnak az egyszerű is gépet, amin aki ért hozzá, körülbelül fél perc alatt simán ki is igazodik. Hogyha beleles a képekbe a fiú, akkor a képminőségek nem százasok, de olyan helyeket talál, ahol együtt jártak, mióta itt vannak.* - Már kezdtem azt hinni, hogy kerülsz, miújság? *Kérdezi, egyértelmű, hogy a kerülés részt nem gondolja komolyan, hiszen ő szokott inkább eltűnni az egyéb hobbijai miatt talán.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Szomb. Márc. 09, 2013 4:33 pm

*Kissé feldúlt volt az elmúlt napokban, ezért aztán jóval kevesebbet találkozott a csajszival, hiszen mégsem rajta akarja levezetni a feszültséget, de muszáj megbeszélniük. Nem Emmával van baja, de talán tanácsot is csak ő adhat. Már ha tud egyátalán. Fogalma sincsen róla, hogy párja pont az ő hobbijával próbálkozik, ez legalább egy picit lelkesíteni fogja. Ő sem öltözött fel túlzottan, csak úgy szolidan. Egy rövidujjú ing fölé azért még egy széldzsekit húz, és vászonnadrág. A haja most is colfban, már olyan hosszú, hogy nem lehet tőle létezni, ha ki van bontva, viszont levágatni sem akarja. Ehhez a rendezett külsőhöz viszont nem lehet csövesszakált viselni, ezért mondhatni 1-2 naponta borotválkozni szokott, most is ez történt, szóval egész friss illat lengi körbe. Leér a fenyvesbe, ahonnan Emmát érzi, és meglepődve tapasztalja, hogy mivel is foglalatoskodik a leányzó.* Hát te meg...? *Pillant rá csodálkozva, aztán elkapja a derekánál fogva, és keményen magához rántja, hogy csókot lopjon tőle. Egy pillanatig egész elvonatkoztat a gondjaitól. Aztán amikor elengedi a farkaskát, akkor pillant csak le a gépre.* Hát ez miféle?

Tárgy: Re: Ködfenyves Szomb. Márc. 09, 2013 4:16 pm

*Emma nagy tettre szánta el magát... Megtanul fényképezni! Na jó, főként csak meg próbál, mert nagyon megtetszett neki ez a hobbi, a természetjárás valahogy alap neki, gy hát nem rossz, hogyha a birtok szép helyeit meg is tudná örökíteni. Egy kis kompakt gép van a kezei között, semmi extrás, látszik rajta, hogy nem az a bizonyos tükörreflexes, amivel csúcsminőségű fotókat lehetne csinálni, de kezdetnek nem rossz. Szeretne néhány képet készíteni ezen a ködös tájon is, miután ma megjárta a Kékfátyol-vízesést. Kicsit fejvakargatva áll a gép felett, ugyanis valamit nagyon félre állított és minden kép tízszer sötétebb, mint kéne neki... ISO, azt csavarta el, de hát ezt ő nem tudja.* - Adam, Adam, kerülj elő, még ez a kisgép is kifog rajtam... *Mormolja magában, halkan, miközben kattint még egyet, majd megvakargatja puha farkas füleit tanácstalanul. Lehet, hogy emiatt az új hobbi miatt tűnt el kicsit, de valószínűbb, hogy igazából csak... Elveszett az éterben. Tanul? Hááát, az túlzás. Inkább hobbikat kezdett halmozni, mint a fényképezés, karate, zenélés, de azért nem tűnt el olyan nagyon, elérhető. Tavasz van, Sasha pedig nincs a közelben, hogy rászóljon, hogy meg fog fázni, tehát a nyári fehér, könnyű pólójában van, ujjatlan és szépen dekoltált, vékony nadrágban és szexi csizmában... Az erdő közepén.*

Vendég

*Azért meglepi, mikor a fiú egyszerűen egyetért vele, de nem fog visszakozni, kimondta amit gondol. Hümmög arra, hogy kiskorában került el onnan, de nem nagyon szól semmit, egyébként sincs hozzászokva, hogy valaki ennyire előadja az életét az első találkozásnál. Ezért kérdez mindig vissza, hiszen ő nem kívánja rögtön ennyire kiadni magát.* - Nem létezik száz százalékig velejéig romlott faj. *Tartja magát az elképzeléséhez röviden, amikor Ywan újra a démonok ellen fordul. Neki egyelőre nincs oka gyűlölni sem őket, sem a sárkányokat, de nem gyűlöli a dzsinneket sem csak mert az anyja elhagyta, és nem igazán nevelte fel őket, ahogy kellett volna.* - Akkor meg miért annyira fontos, kinek mi a vére, amíg jól érzed magad velük? *Megcsóválja a fejét, majd aprót köhint, mikor a fiú kezet nyújt. Éppenséggel ezt a nőnek kellene kezdeményezni, de végül elfogadja.* - Alighanem még fogunk. *Biccent, majd ő maga is visszasiet az iskolába, mert mostmár kezd igazán éhes lenni.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Szomb. Dec. 29, 2012 11:01 am

Ahogy mondod. *Bólint a lánynak, hogy kellőképpen pocsék élete van, és ezt külön öröm is, ha még valaki kihangsúlyozza a számára. De mindegy, Bellona talán még pökhendibb, mint ő maga, úgyhogy nem róhatja ezt fel.* Számonra nagyon régen, kisgyerek voltam, amikor kikerültem onnan. Onnantól pedig ahogy említetted, kezdőtött a pocsék élet. *Nem önti szavakba, hiszen Bellona maximum udvarisságból érdeklődő, de valójában mindenre kész válasza van. Lassan beérnek az udvarra, talán már éppen időben, mert bár Bellona igen helyes, cserfes lány, de a jól megszokott magány, amiben szövögetheti terveit, már időszerűbb lenne.* Igen, mert a valódi démonok némelyike tud annyira álnok és fondorlatos lenni, hogy a halandókat megvakítva afféle szerelmi illuzió születhet. *Rázza a fejét, nem tud jót elképzelni a saját fajtájáról, szó szerint gyűlöli őket, akárcsak a másik népet, a sárkányokat.* Dehogy. Ha valakiben a származása folytán van démoni vér, arról nem tehet, nem ő maga a sötétség forrása, csak a szülötte. Mint én magam. Egyébként sem ártanék olyannak, akivel szívesen beszélgetek. *Mivel már ténylegesen a kapu előtt állnak, kezet nyújt a lánynak, és megrázza azt, ha Bellona is nyitott erre.* örülök, hogy megismertelek, remélem még találkozunk. *Húzza elő a kardot, és máris hallani Mimikri folyamatos darálását.* Minek tettél el? Na lássuk hol is vagyunk...? Ez a hely szinte sugározza magából a mágiát, és a velejéig romlott gonoszságot is. Óvatosnak kell lennünk! Aha. *Hagyja annyiban a dolgot, és a karddal a kezében belép az iskolába.*

Vendég

- Elég pocsék életed lehet, hogyha varázskardokkal kell beszélgetned. *Jegyzi meg kicsit töprengve. Őt sem nagyon veszik körbe az emberek, de hogyha nagyon vágyik már az emberi szóra, mégiscsak keres valakit, akár egy idegent is, akivel elbeszélget, nem őrült varázskardokkal cseverészik. Azt nem teszi szóvá újra, hogy akkor nem tudja jelezni a veszélyt, ha nincs elől, szóval nem valami hasznos. Maga a tárgy érdekli, mint relikvia, de aligha használná saját maga.* - Nagyon régen? Két éves korodban? *Azért annyira nem tűnik idősnek a fiú, bár fene tudja, hogy kinek mi számít réginek. Aztán megcsóválja a fejét.* - Ne általánosíts. Hogyha a démonok soha nem állnának le az emberekkel, vagy más lényekkel, akkor fél-démonok se lennének. Nem mindegyik őrjöngő szörnyeteg csak mert démonnak születtek. Egyébként pedig nem ismerek fél-démonokat az iskolában, de hallottam róla pletykákat, hogy vannak. *Válaszol végül a kérdésre is, majd arra, hogy nem is ismerheti ahonnan a fiú jött, már valóban csak cicceg.* ~ Felvágós. ~ *Hiába nem így gondolkozik magáról a fiú, neki egyelőre ez a kép jön le róla.* - Szerencsémre? Miért, ha éreznél, szó nélkül lekaszabolnál itt helyben? Akkor ez nem a legjobb iskola számodra.

Tárgy: Re: Ködfenyves Szomb. Dec. 29, 2012 10:14 am

*Már megszokta, hogy ha kihúzza a kardot, sokan visszarettennek, hiszen akkor ránt kardot valaki, ha harcolni kíván. De miután nem szándékozott leölni Bellonát, csak a kardot mutatta meg, látszik, hogy beszélgetőpartnere meg is nyugszik. Miután eltette, bólint.* Valami őrült varázsló volt egykor, aki magára haragított egy varázslókovácsot, aki valamilyen csellel belekovácsolta a lelkét ebbe a pengébe. Ha nagyon unatkozom, jókat lehet vele beszélgetni. De ahogy mondod, ha bent van a helyén, akkor nem tud megszólalni, nekem sem árt némi nyugalom. Főleg ha akivel beszélgethetek, hús és vér teremtmény. *Még mindig az eltett fegyvert nézi ő is, a kérdésen picit elgondolkozik, olyan régen volt már.* Még az apám hagyta rám, nagyon régen. Eredetileg ő forgatta, most pedig az enyém. *Most ő hallgatja a lányt, ahogyan lépdelnek a kúria felé. Látszik Bellonán, hogy visszafogott, de mégis picit csipős a modora, valami hasonló lehet, mint az övé.* Én is féldémonokra gondoltam, az igaziak nyilván nem állnának le beszélgetni csak úgy magunkfajta fiatalokkal, akik egy idő múlva az elpusztításukra törhetnek. Már most azon ármánykodnak, hogy ne érjük meg a holnapot. *Aztán picit felnevet.* Áh, tudom, túlságosan paranoiás vagyok. Viszont te meg mindenre visszakérdezel. Hogy én? *Ezen is kicsit eltűnődik.* Nagyon messziről, aminek talán a nevét sem ismered, ezért kár is kifejtenem. Az anyám sárkány volt, az ő udvarában nevelkedtem egy ideig. De már nagyon régóta Európában élek, igyekszem erősödni, és lehetőleg azon az oldalon állni, amely éppen a legerősebb. Semlegesnek mondom magam a hatalmasok csatáiban, nekem aztán teljesen mindegy, hogy ki hova tart, mi a célja, ha nem keresztezi az utamat, akkor akár bárkivel társulok. *Aztán a lány felé bök.* Viszont szerencsédre benned sem démon, sem sárkányvért nem érzek. Ki vagy hát?

Vendég

*Mikor a fiú kardot ránt, rögtön behajlanak egy kicsit az ujjai, hogy jobban kézre essen a nekromanta gyűrű, és már a nyelvén van valami nagyon csúnya varázslatnak az igéje, de úgy látszik, nem lesz rá szükség, így visszanyeli. Azért a gyűrűs kezét mégis a közelben tartja, nem dugja vissza a zsebébe.* - Mimikri? Komolyan? *Vonja fel a szemöldökét, hiszen a név eléggé komikus egy varázskardnak. Mikor a fiú visszateszi a kardot, akkor hálásan biccent.* - Köszönöm, tényleg nem voltam rá kíváncsi. És mégis honnan szedted ezt a kardot? És úgyis csak akkor jelez, ha nem teszed el, nem igaz? Most nem beszél, és gondolom nem éppen azért, mert megunta. *Továbbra is a kardot méregeti, ezen a ponton igazából a beszélő varázskard még jobban is érdekli mint maga a fiú, még akkor is, ha biztos az őrületbe kergetné egy ilyen fecsegő fegyver. Pláne a sipító hangjával.* - Valami olyasmi. Valódi démonokat? Nem igazán volt egy sem annyi ideig elevenen a közelemben, hogy ismeretséget tudjunk kötni. *Hallott pletykákat, hogy fél-démonok is lakják az iskolát, de személyesen még eggyel sem találkozott... vagyis hát nem tud róla.* - Én? Miért, te talán meséltél róla?

//fagy//

Tárgy: Re: Ködfenyves Pént. Dec. 28, 2012 5:27 pm

Én sem mondtam, hogy feleslegesen, csak éppen kissé bő lére eresztetted. *Válaszolja derűsen, aztán kardot ránt. Nem azért, hogy levágja a lányt, hanem a hüvelyből egy nem éppen kicsike, fürészfogas varázskard kerül elő. És a szokványos varázskardokkal ellentétben ez beszél* Mimikri vagyok, most éppen ez a nagy melák forgat, de előtte már tizenhét gazdám volt, többet között Omer a viharóriás, aki még a nagy orkháborúkban forgatott, amíg le nem nyírták a csóróját. Aztán Drajassus, a démonherceg kaparintott meg, aki.. hé! El ne merj tenni, mert.. Majd egy másik alkalommal végighallgatjuk. *Dugja vigyorogva el a fegyvert.* Remek használatot tud tenni, mert jelzi a veszélyt, meg nagy a lexikális tudása, csak éppen az őrületbe kerget. *Neszabar valódi mibenlétére már értelem gyúl a szemében, és bólint.* Akkor én néztem el, nem ismerem a mugli kulturát annyira. *Ismeri el, hiszen születése óta a mágia veszi körül, egy napot sem töltött még olyan vidéken, ahol nem lett volna a misztikum valamely megnyilvánulása. Ellenben Bellona szavaira egészen megenyhülten helyesel.* Örülök, nem venném a szívemre, ha nem tudnád megvédeni magadat. Azt mondod, hogy e hely minden sötétnek a fészke? Valódi démonokat is ismersz? *Picit méregeti a lányt, feltámad benne a kiváncsiság.* Egyátalán te honnan származol?

Vendég

- Nem úgy ismerem magam, mint aki feleslegesen fecseg. *Enyhén megbántottan fordul el a fiútól, majd visszapillant, hiszen azért mégiscsak érdekli a dolog, amit csak megemlített, de nem fejtett ki.* - Különben is, kiről beszélsz? Nem hiszem, hogy túl sok közös ismerősünk lenne, így aligha kellene tudnom. *A fiú szavaira egyszerűen felnevet, és megrázza a fejét.* - Neszebar nem varázslóváros. Mégis miért kötnék össze? Nellondról beszéltem, hogy itt van a város a küszöbön, és mégis telepakolják az iskolát könyvesbolttal, édességbolttal, ékszerbolttal... Neszebar egy teljesen más világ, és ha az a turistaközpont kezd ide beférkőzni, már régen rossz. A kígyónyelvű mocsári rémhez mocsár is kellene, és az kicsit messzebb van. *Azt meg sem említi, hogy meg tudná védeni magát, és nem gondolja, hogy a fiú védelmére szorulna bármiben is. Nem is nagyon néz a másikra, így a szemeire sem figyel.* - Úgy hallottam, mindenkinek megvannak itt a maga démonai. A múlt árnyai, vagy éppen különféle sötét erők, amik valamit nagyon akarnak az iskolától... néha diákok tűnnek el, halnak meg, vagy egyszerűen kerülnek szembe válogatott rondaságokkal.

Tárgy: Re: Ködfenyves Pént. Dec. 28, 2012 5:04 pm

Hó-hóó-hóóó... *Emeli fel a kezét picit védekezőleg, de nem olyan hangsúllyal mondja mint a télapó, hanem kissé sok neki egy a darált információáradat* Frankón összeillenétek, de tényleg. Te is annyit dumálsz, mint ő. *Nem sértésnek szánja a szavait, és nyilván a lány nem is tudja, hogy kiről beszél, de ha érdekli, akkor majd kifejti Ywan.* Város? Ahogy hallottam, pont úgy van, ahogy mondod, ez egy nyaralóközpont. Bár ez csak a falu, vagy város, ahogy te hívod, de arébb a part mellett van Neszebar, amolyan túristacsalogató üdülőcentrum. Ha jól matekozol, akkor a kettőt hamarosan összekötik, és akkor lesz itt iskola is, meg szálloda. *A replikázásra csak legyint.* Szerény? Akkor vedd úgy, hogy nem szóltam semmit, majd ha teljesen véletlenül elragad mellőlem egy kígyónyelvű mocsári rém, akkor sajnálkozva fogok utánad integetni, és közben szerényen sajnálkozom. Rendben? *Úgy tűnik, a Demerest lánynak alaposan felvágták a nyelvét, de ez számára nem bántó, inkább izgalmas, főleg, hogy a tűzről pattant nekromantalány még külsőleg is igen impozánsnak tűnik.* Elnézést, valahogy nem volt időm nézelődni, miközben küzdöttem azon, hogy a fejem a nyakamon maradjon. *Veti oda hasonlóképpen laza stílusban, és int.* Akkor menjünk, mutasd az utat kérlek, és ha van kedved, mesélhetnél még bővebbet, hogy mire érdemes még számítanom. Különösképpen az említett démonokra. *Az utolsó szót már a lazaságot levetve keményen nyomja meg, a saját szeme most a sárga sárkányszemet, és a fekete démonszemet váltogatja éppen.*

Vendég

- Nem éppen. A kastélyok jóval fenségesebbek, a kúriák csak... bár belülről azért nem találok sok kivetnivalót, de ha engem kérdezel, rengeteg felesleges dolgot aggattak már erre a birtokra. Kész kis várost alakítanak ki lassan, amikor a tényleges városba legalább négyféle úton eljuthat az ember, ha akar. Semmi értelme... ez egy iskola, nem valami nyaralóközpont, hogy boltokkal tömjék tele. *Ingatja a fejét. A sipító hang nem is igazán tűnt fel neki, nem figyelt külön arra a csatában, így most a hiánya sem szúr szemet, vagy éppen fület.* - És mennyire szerény is vagy mellé. *Biccent mosolyogva, mikor a fiú kijelenti, hogy rá pályázik a fél alvilág.* - Nem hiszem, hogy a fél alvilágnak nincs jobb dolga, mint téged hajkurászni. Nevet pedig ott, ahonnan én jövök, általában névért adnak, és az adja először, aki az ismeretséget kezdeményezi. Bellona. *Mutatkozik be végül ő is, a vezetéknevét lehagyva. Nem tudja, hányan ismerik a testvérét az iskolában, egy újonc bizonyára nem, de azért Nicolast ismerve talán mégis jobb egyelőre nem nagyon reklámozni. Legalább addig, amíg vele találkozik.* - Álldogálni? Ha kicsit jobban figyeltél volna, éppen menet közben voltam. *Meg is indul a fiúval, alighanem akkor a kúria felé.* - És mi szél hozott éppen erre? Van ennek az iskolának elég démona, nem kellenek hozzá azok, amiket magaddal cipelsz.

Tárgy: Re: Ködfenyves Pént. Dec. 28, 2012 4:29 pm

Kastély, vagy kúria, mindegy. *Vonja meg a vállát mosolyogva, a legtöbb helyen eddig kastélyt tapasztalt, de volt már barlangba vájt városban is az, ahol tanult egy ideig. Követi tekintetével a lány intését, és bólint. A sipitó hang most úgy tűnik nem tér vissza, és egyébként sem látni semmi jelét annak, hogy őrült lenne. Daimon pedig nincsen körülötte. A kérdésre flegmán megvonja a vállát, de azért visszafogottan ahhoz, hogy beképzeltnek tűnjön.* Hát bizony előfordul, túlságosan sokakat haragítottam már magamra, úgyhogy a lelkemre pályázik már minimum a fél alvilág, ha van olyan. *A következő kérdésen halványan, de mégis jóízűen.* Nem bizony, de úgy tűnik, ugyanonnan származunk hölgyem, mert bizony én sem hallottam a tiédet. De megkövetlek, a jó modort már értelme sincsen használni, hiszen ki tudja, mikor végzem valamelyik kanálisban. Egyébként Ywandain. Ywan. Mindegy. *Vonja meg a vállát, és nekiindulna, de nem akarja csak úgy itt hagyni az első ismerőst. Zsákjában megcsörren valami fémes, de ettől még nem ő a Mikulás.* És te mit keresel errefelé? Magabiztos boszorkánynak tűnsz, ez tény, én sem lennék olyan botor, hogy lebecsüllek. Talán azért áldogálsz itt, hátha lesz valaki olyan érdemtelen, hogy nekedesik? *Kérdezi szemtelen mosollyal.*

Vendég

*A csetepaté hangjaira felfigyel, és arra veszi az irányt. Valami őrült birkózik néhány szárnyas démonfattyal... már majdnem sarkonfordul, és hagyja, hogy megoldják maguknak, amikor úgy tűnik, a fiú felülkerekedik, és ráadásul hozzászól. Ezután azért már nem sétál el, legalábbis nem válasz nélkül, de a kérdésre önkéntlenül is felkacag.* - Kastély? Azt nem fogsz találni. Kúriát, esetleg. De az igen, arra van. *Mutat az adott irányba, amerre ő is tartott. Mégiscsak vissza kellene mennie, és legalább ezeket a fránya girlandokat kidobni, meg talán harapni sem ártana valamit, lassan kezd éhes lenni.* - Szóval, ez nálad megszokott? Gyakran üldöznek mindenféle démoni lények? *Fél-démonként alighanem a fiúnak is van egyfajta sötét kisugárzása, de a lány nem teszi szóvá, mindenkinek megvan a maga keresztje. Vérmágus nekromantaként ő sem épp egy tiszta, ma született bárány, még ha nem kifejezetten gonosz is.* - Nevet nem osztanak ott, ahonnan jössz, hős ifjú?

Tárgy: Re: Ködfenyves Pént. Dec. 28, 2012 4:03 pm

*Az erdőben nem messze eközben kisebb csetepaté dúl. Drága hősünk alig érkezik meg, máris nem hagyják békén. Nem mintha nagyon rejtőzött volna bármikor is, de hogy beköltözni sincsen ideje. Széles mozdulattal hárít a három szárnyas teremtmény egyikének lecsapó karmai elől, miközben folyamatos sipitó hang kiséri a harcot.* Jobbra! A másik jobbra! Hárít, lecsap, most szúrd meg! Kussolj már. *A hang felháborodottá válik, miközben visszavág.* Kussoljaaak? Ha én nem segítenék, már rég halott lennél! *És így tovább. Miután Ywan a második lecsapó szárnyasdémon fejét is lecsapja, a harmadik karmavesztetten süvöltve szárnyal el a fák felett. Az ifjú elteszi a kardot, és a vállára veszi az útközben ledobott zsákot, amit előtte óvatosan elkötött. Észreveszi a lányt a közelben, és felé lépdel hát. Ywandainről annyit lehet most látni, hogy nagyon magas, 190 feletti, de egyértelműen nem óriás. Vörösszőke hosszú haját tépdesi a szél, erős csontozatú szép arcát egyetlen sebhely sem csúfítja. A szeme picit erősen hidegnek hat, de lehet, hogy ez csak a látszat. Mellkasát kidomborodó páncél borítja.* Üdv neked. Arra van a kastély? *Kérdezi hanyag eleganciával.*

Vendég

*Kicsit szájhúzva szed le egy újabb girlandot az egyik fáról. Nem egy nagy környezetvédő, de a rengeteg szemét, amit valaki így karácsony táján jó poénnak tartotta a fenyőkre aggatni még őt is zavarja. Csak belegyűri a válltáskába, ami már szinte tele van, hiszen egyébként sem fér bele valami sok minden. Nem volt a bálon sem, és egyébként sem annyira az ő stílusa ez az időszak, a sok giccs, a szeretet nagy ünneplése... nem mintha baja lenne a szeretettel, épp csak nem gondolja, hogy egy napon kellene erőltetni, amikor a többin az emberek nagyrésze megfeledkezik róla. Egész jól fel van öltözve, kabátban és térdig érő csizmában járkál a hóban, az iskolától viszonylag távol. Köd most épp nincs a fenyvesben, de sejti, hogy hamarosan leszáll, így már inkább kifelé tart a fák közül, de még nem tudja, hogy innen pontosan hova tovább. Egyelőre nem fázik, így az iskolába nem akar visszamenni.* ~ Ha lementem volna a bálra... az egyetlen jó dolog az lett volna, ha végre tudok beszélni Nicolasszal. Kezdem egyre kevésbé érteni, mi folyik itt... ~ *Megcsóválja a fejét, majd összeteszi a kezeit, és kicsit rájuk fúj, hogy melegítse őket. Úgy hallotta, újabban Pete is az iskolában van, de még őt sem látta... Valljuk be, eléggé elvonult a társaságtól mióta itt van.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 8:55 pm

*A farönkön ücsörögve tökéletesen elvagyunk, nevetgélünk, és elszívjuk a huncut cigit, amit magam tekertem. Még van a tarsolyomban néhány szál, de egyelőre ez az egy bőven elegendő. Diana úgy tűnik, hogy már nem akarja megölni magát, és nem is akar idekint maradni magányosan. Tehát azért elértem a célom, mégha egy fél füves cigimbe is került, az hiszem ennyit megért az, hogy ne halljam másnap azt, hogy Diana Lunitech eltávozott az élők sorából, mert halálra kínzott egy fát és felfalta egy Természet Szellem. Ezen a gondolaton ismét felvihogok nem túl férfias módon, de ilyen állapotban azt hiszem ezt nem lehet felróni nekem.*
- Kutyát? Nocsak. Majd mutass be neki! *vigyorodom el és eszembe jut Claire is madár daimónja. Persze, egy háziállat közel sem olyan, mint egy daimón, de azért a kutya is baromi aranyos.*
- Szeretem a kutyákat. A húgom cica párti... *jegyzem meg kicsit elgondolkodva és megcsóválom a fejemet.*
~Talán azért nem szeretem a macskákat, mert farkas vagyok. Poén!~*gondolom magamban vigyorogva, és elteszem a csikket vissza a dobozba. Azért mégsem szemetelhetünk az erdőben, nemde? Habár valószínű a ködtől nem is látná meg senki a csikket.*
- Hát, oké. Én felajánlottam. De ne nagyon reklámozz! Nem lenne jó, hogyha a felsőbb vezetés fülébe jutna. *kérem a lányt, nem is sejtve, hogy nem régen kapta meg Diáksegédi jelvényét, ami nyilván most nincs rajta. Bezzeg ha rajta lenne, már itt sem lennék, az biztos! Diana lassan, kicsit inogva áll fel, és énis csatlakozom hozzá.*
- Csak óvatosan! *szólalok meg aggódva, és szinte egyből kitisztul a fejem, mikor látom, hogy milyen állapotban van a lány.*
- Menjünk. Felkísérlek a szobádig. *jelentem ki ellent mondást nem tűrő hangon, és tartom a karomat, hogy a lány belém karolhasson. Így indulunk meg a kúria felé és habár a fejem már nagyából tiszta, azért a hátralévő úton még elröhögcsélünk mindenféle hülyeségen, majd a szobánál elköszönök a lánytól és a társalgó felé indulok, hátha ott van Gabriella...*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 8:45 pm

*Tekintete egyre távolabbi lesz, pupillája kitágul. Neki nem jutott a Mikulás kedvességéből, számára bőven elég, ha a kiképzett állatot megkapja, amit kért. Tudja, hogy a Mikulás létezik, mindenki, aki járatos kicsit a varázslók világában tudja, hogy a Mikulásnál hatalmasabb és furcsább lények is léteznek. A füves cigitől eléggé ellazul, de ettől nem térnek vissza a sosem létező érzelmei, viszont igen kreatív lesz, és mindenen nevet, még ha nem is vicces. Nevetni megtanult, hiszen konvenció, de nem használja, mert az öröm mímelése nélkül egyszerűen nem hatásos, csak nagyon illuminált személyek társaságában.*
-Nekem nincs. Én kutyát kértem a Mikulástól.
*Mondja magától értetődően. A kiengedésre furcsán néz rá, miközben nevet a Mikulás szón. Cseppet sem érti, hogy a srác miért próbál neki szexuális ajánlatokat tenni, hiszen magától értetődő, hogy nincsenek ilyen indíttatásai. Ezért hát lelombozóan hidegen néz rá vissza.*
-Kösz, de nem szorulok rá a kisfiús jóságra.
*A lazító érzés nem járja át igazán, hiszen belül nagyon feszült, de már látványosan nem akarja megölni magát. Valamennyire kitisztult a feje a tudatködösítőtől. Milyen érdekes ellentét. A gondolatra megint nevetni kezd. A kabát melegében gyűjti az elpárolgó erejét, majd hirtelen feláll. Kicsit inog, de amíg a fára támaszkodik, stabilan marad.*
-Menjünk be.
*A kabátot természetesen minél hamarabb vissza akarja adni, hiszen úgy érzi, már semmi szüksége rá. A tüdőgyulladást persze már nem tudja elkerülni, de végtére is, ez már semmiség.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 8:26 pm

*Diana úgy tűnik, hogy hagyja magát, talán még sikerül is valamiféle normális elmeállapotba és hangulatba hoznom. Talán... Bár ebbe annyira nem bízok, hiszen a lány arca annyira érzelemmentes, hogy nemis biztos, hogy most jelen pillanatban érez valamit. Azt persze nem tudhatom, hogy abszolút nem érez soha semmit. Látszik rajta, hogy hamarosan végkimerülésben fog összerogyni, vagy éppen halálra fagy -amit persze nem fogok engedni. Mikor lassan elcsúszik egy fa törzsénél és leül egy farönkre, lágyan a hátára terítem a kabátomat, ami belül jó meleg és amúgy is rajtam volt, így tényleg meleg. Eközben én megérzem a hideget, de annyira nem vészes, hogy vacogni kezdjek, vagy éppen hisztizni, hogy menjünk be. Nem, ezt a vicces cigit még elszívjuk! Diana érdeklődést mutat a cigis doboz iránt, amiben meglapul néhány szál füves cigi is. Bizonyára baromira tilos, talán még cigizni az iskola területén, de ilyenkor már ki járhat erre? Remélem, hogy senki, nincs kedvem magyarázkodni. De lehet, hogy legközelebb kicsit beljebb megyek az erdőe, vagy éppen lemegyek Nellondba. Mindegy is, a cigi lassan meggyullad, és egy nagyobb szippantás után tovább adom a lánynak, aki néhány slukkot szív belőle. Látszik rajta, hogy nem nagyon preferálja ezt, de most úgy tűnik, hogy lelkilegés testileg is olyannyira kivan, hogy megengedheti magának.*
- Nekem ma estére még van engedélyem, hogy kint maradhassak. Tudod,mikulásosdis ajándék, vagy mi a szösz. Bár gyanítom, hogy nem ilyen estére gondoltak kint maradás címszóval. *röhögök fel, majd visszaveszem a cigit a lánytól. Néhány slukk és Diana már mosolyogni, sőt lassan nevetgélni kezd. Furcsa, érzelemmentes ez a nevetés, így eléggé ijesztő. Eszembe jut a fekete szempár, Gabriella szeme és lágyan elmosolyodom. Az biztos, hogy innen az utam az ő szobájába fog vezetni, habár nem biztos, hogy jó lenne befüvezve odaállítania lány elé.*
- Hé, én jó kisfiú vagyok. *pislogok boci szemekkel a lányra, majd szélesen elvigyorodom és kicsit közelebb hajolok, lehalkítva a hangomat.*
- De ha szeretnél kicsit kiengedni, nyugdotan keress meg! *kacsintok rá vigyorogva és kiveszem a kezéből a igit, ismét egy jó nagy slukkot szívva bele. *
- Tessék, szívd el. *adom vissza a talán még két-három slukkra elengedő cigit.*
- Érzed? *sóhajtok, lehunyom a szemem és kitárom a kezeimet.*
- Ahogy ellazulnak a végtagjaid, teljes nyugalom. Imádom ezt az érzést!

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 8:16 pm

*Bizonyosan ijesztő, de nem annyira, mintha sehogyan nem érintené az eset. A gyilkosság tudata rátelepedik az aurorra, és máshogy nem tud lecsapódni, mint önkínzásban. Az legalább valami érzés, nem pedig az abszolút semmi. A könnyek lehetnek a hidegtől is, habár valójában az iszonyatos fizikai fájdalomtól vannak. Ahogy leülnek, szépen el is áll a könnye csorgása. Így viszont már nem mozog, tehát kezd egyre jobban elkékülni. Remeg, és vacog, fogai éles csattanásokkal esnek egymásnak. Neki viszont jártányi ereje sem maradt. Legszívesebben elterülne és meghalna. Mennyire egyszerű és igazságos lenne. Ha most rájuk törne egy természet szellem, valószínűleg egyszerűen hagyná, hogy megölje, amíg Kasey elmenekül. Törlesztés lenne.*
-Be kellene mennünk. Egy óra és tilos lesz kint járni.
*Bukik ki belőle az auror. Persze megmozdulni alig bír, de ha a másik egy kicsit támogatja, normálisan be tudnak sétálni. Közben nagyokat szív a cigiból, sejtve, hogy ez bizony fű. Ő maga rühelli a tudatmódosítókat, de jelen pillanatban ezt is a jogos büntetése részeként fogja fel. Hihetetlen látni, ahogy felderül az arca, és -úristen- el is mosolyodik, sőt, később felnevet a semmin. Most félelmetes csak igazán, hiszen a mosolya nem szép, nem kedves, nevetése is üres, érzelemmentes.*
-Furcsa érzés elveszíteni a talajt. *Mondja színtelen hangon.* -Gyakran csinálsz ilyet?

Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 7:58 pm

*Habár baromira megijdeke attól, ahogy a lány kinéz, minden esetre igyekszem tartani magam, és határozottnak látszani. Még soha nem láttam ilyen embert, aki így büntetné magát, vagy épen így gyászolna. Elég ijesztő, főleg, hogy a lány eddig nem mutatott semmi érzelemet, most mégis könnyek csorognak az arcán. Habár a vörös szemek még mindig üresen pislognaka sötétben, a pálcám fényénél. A tőrt elrakom, de nem akarom természetesen lenyúlni, majd visszaadom a lánynak, amint jobban lesz és kicsit normálisabban viselkedik. Látom rajta, hogy teljesen kimerült, valószjnű a hidegtől,a fájdalomtól és persze attól, hogy már egy ideje csépeheti ezt a szerencsétlen fát.*
~Még az kéne, hogy valami természet szellem idejöjjön, és megbosszulja Diana pusztítását.~*gondolom egy aprócska fintorral az ajkamon, majd közelebb sétálok a lányhoz. Nem is tudom, hogy mit kellene ilyenkor mondani, így inkább a cigihez fordulok. Odanyújtom neki a dobozt, ahogy kicsit közelebb sétálok hozzá, remélve, hogy nem lép hátra. Látom rajta, hogy hamarosan egyszerűen összerogyik, így elgondolkozom, hogy lehet, egyszerűbb és értelmesebb dolog lenne, hogyha bevinném a kúriába, nekem is jól esne egy huncut cigi. Diana rákérdez, hogy hogyan is működik a huncut cigi, mire elvigyorodom.*
- Ejnye Kislány. No jól van. *ülök le Diana mellé a farönkre, ahova ő is lerogy. Kiveszek egy látszólag tekert cigit a dobozból, majd meg is gyújtom. Beleszívok és tovább adom a lánynak.*
- Csak óvatosan, elég durva tekerés. *vigyorodom el és kíváncsian várom, hogy hogy fog hatni a fáradt, összeomlott lányra a fű.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 7:48 pm

*Nem érti a srác reakcióját. Pont, hogy neki kellene empátiával viseltetnie az emberek fájdalma iránt. A kezében lüktető fájdalomtól viszont nem tud gondolkodni. Lassan a fejébe is felkúszik, a vérnyomása iszonyatosan leesik, ő pedig megszédül, és csaknem összeesik. És hogy normális -e? Csak annyira, amennyire más is.*
-Normális? Ugyan mit ér az ember a normalitással?
*A beszéd miatt teljesen kimerül, és összerogyna ha Kasey nem kapná el a karját. Ösztönösen rámarkol a tartó kézre, csak nem fog összezuhanni előtte. A tőr kirántására újra felüvölt, de a gyógyítás hamar érkezik. Kellemes, forró bizsergés marad a seb után, s hatalmas üresség a mellkasában. A seb összezárul, de lány belső sebe gyógyíthatatlan. A Lélekpengéjét elrakja, amit egyelőre nem kér vissza. Értelmes fele még egyet is ért vele. A miértet kérdezni felesleges lenne, hiszen látszik a srácon, hogy a végletekig pacifista, hát nem is veszteget erre szót. A cigit szívesen elfogadná, de...*
-Milyen az a huncut?
*Kérdezi összehúzott szemmel. Még mindig nagyon szédül, ezért végül leül a fa tövébe.*

Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 7:31 pm

*Mikor szinte unott hangon, unott arckifejezéssel jegyzem meg, hogy ne a fát tegye tönkre csak azért, mert neki gondja van, Diana elgondolkozik rajta, és végül abbahagyja a döfködést és a kínzást,és hátrébb lép. Majd egy hirtelen mozdulattal a kézfejébe döfi a kést és fel is kiált fájdalmában, habár hangja rekedtes, érződik rajta, hogy hangszáli már nem nagyon bírják a terhelést és jócskán megfázott. Döbbenten meredek a lányra és a kezéből kiálló tőrre, majd végül a csöpögő-folyó vérre, ami hamarosan eláztatja az alattunk lévő földet.*
- Te nem vagy normális. *suttogom elhaló hangon, és habár Diana hátrál, nem engedem. Elkapom a karját, egy erőteljes mozdulattal kihúzom a tőrt a sebéből, majd elsuttogom az Azonnali gyógyítás igéjét, végighúzva a seben az ujjamat. Mivel a természetben vagyunk és koncentrálok is, egész hamar szinte teljesen begyógyul a seb, már cssak a piros bőr és a rászáradt vér marad utána.*
- Világos, hogy nem vagy túl normális, de nem foglak itt hagyni megfagyni és halálra szúrogatni magad. *jelentem ki ellent mondást nem tűrő hangon, majd kicsit hátrébb lépek a lánytól. A kezét meggyóyítottam, de a többi sebéhez nem nyúlok. Gyors mozdulattal veszem fel a tőrt a földről és a zsebembe mélyesztem.*
- Vissza fogom adni, amint nem akarok tönkre tenni magad. Cigit? Azt mondják segít. Van huncut is... *nyújtom a cigis dobozta lány felé.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Ködfenyves Vas. Dec. 16, 2012 7:20 pm

*A fejcsóválást nem látja, de mint mentalista, érzi a srác aggodalmát. A mondat viszont megragad a fejében. Valóban, mit ér azzal, ha egy fát csépel? Persze megvan ez alapozva, hiszen a fa csépelésével hosszú, kitartó kínzást választot, amibe a legjobb esetben is csak 24 óra alatt tud belehalni. Márpedig eltökélt. Mégis megáll, s furcsa tekintettel néz Kasey-re.*
-Rendben. Nem bántom a szeretett fáidat. Tönkreteszek valami olyat, amiért nem kár...
*Mondja lassan, majd egy hirtelen mozdulattal a bal kézfejébe döfi a tőrt. Hűvösség ide vagy oda, torokgyulladásán és rekedtségén át is felüvölt a hirtelen, erőszakos kíntól. Amikor Kasey közelebb lép, ő automatikusan hátrébb lép egyet, így a kabát-manőver alapjaiban hiúsul meg. Eszében sincs a Betegszobára menni, feltett szándéka, hogy itt és most véget vet ennek az egésznek. Bal kezéből vastag sugárban ömlik a vér. Fogai rázárulnak a szájára, és újult erővel indulnak meg a könnyei. A gyógyításra csak rázza a fejét.*
-Menj el!
*Mondja újra, lassan, a fájdalomtól remegve.*