Valahol a sűrű sötét és ködös vasútvonalon...

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*A karácsonyi ünnepek kapcsán többen is elhagyják a nezás birtokot, és vonattal közlekednek hazafelé, vagy éppen szabadságra. Ezek a felnőttek vannak most összeverődve az egyik vonatkabinban, és az éjszaka közepén zötyög a vonat, mindenki alszik. Aztán hatalmas nagy robajra ébrednek hőseink, amikor fékez a vonat, és egy óriási döndölés rázza meg a vidéket. Az a szerelvény, amiben ők vannak, megbillen, mintha valami szakadék felett imbolyogna. Amikor kinéznek az ablakon, alig látnak a sűrű ködtől, de annyi bizonyos, hogy a mozdony, és még jó pár szerelvény előttük belezuhant a mélybe, és talán a vakvéletlennek köszönhetik, hogy a vagon még fent van. Ellenben a távolban mintha több fény is megjelenne, mintha mások is meghallották volna a robajt.*

*Végighallgatja a nő szavait, gyakorlottnak tűnik, jó kalandornak, megfelelő társnak, mármint hogy Celine-ről van szó. A tejecskében valamit megérez, aminek nem lenne ott a helye, de pontosan úgy tűnik meghatározni nem tudja, hogy micsodát. Pedig, hogyha tudná, akkor teljesen biztos, hogy eljátssza a hattyú halálát, ha méregről van szó, vagy habzó szájat, vagy bódultságot, vagy bármit, hátha van itt valakit, akit nem vett észre.
Celine távozik, azt mondja néhány percre. Xaviernek se nagyon van maradása, de mivel annak nincs értelme, hogy a nőt kikísérje levegőzni, más felé indul meg, pontosabban azt akarja megnézni, hogy kitől kapta kézbe azt a tejet, honnan jött, hová tart.* - Mr Dawson, vigyázna a csomagomra, amíg én a konyhán keresek egy füvet, ami segíthet? *Kérdezi, és csak egy teljesen üres csomagot ad át, csak hogy itt tartsa a férfit, aki talán szóval tarthatja a falut és a mulatozókat. Nem az embert követi feltétlen, hogyha bárgyú alak például, hanem kimegy a konyhára, valami szeszélyére fogva, és onnan indul meg körbelesni, hátha rálel valamire. Közben a kezébe kerül az amulettje, ami az illúziókat, és egyéb becsapásokat oszlatja el, mint például a mindent látó szem, amin ha átnéz az ember, az igazat látja, avagy mágiával igyekszik kipuhatolózni, hogy van e olyan, amit elfednek előle, vagy a falu elől, valami amiről talán még ők se tudnak. A farkasok talán még várhatnak, persze lehet, hogy ez is összefügg velük... Egy átok megtörése, az is jó móka lehet.*

*Arra, hogy ő farkas legyen majdhogynem felnevet, de azért visszafogja a dolgot egy mosollyá. Ez az, amire tökéletesen semmi esély sincsen. Ellenben ő is tud farkaskát pusztítani, csak okosan kell nem túl feltűnően, hiszen itt van a vámpírvadász fickó is, aki még e téren problémát jelenthet. Úgy dönt valamerre, de akkor is elindul. Fura neki, amit az illetők mondanak, viszont nem biztos hogy be kéne szaladni az oroszlán barlangjába, mert hazai terepen még erősebbek lehetnek a népek.* -Én kicsit kimegyek levegőzni, addig gyűjtsetek erőt. *Javasolja a két férfiembernek, majd úgy dönt elhagyja a nagy mulatozást. A faluban akar picit körülnézni, hátha akad olyan valaki, aki nem jött el a dínomdánomra és tud szolgálni érdemibb infoval. Pap, kocsmáros, bolond öregember. Szóval körülnéz olyan házikót keresve, ahol mondjuk ég a villany, tehát a lakója nincs itt. Ha valaki vele tart, nem ellenkezik, de nem vár most másra.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Caleb kérdésére Jorik válaszol most, eléggé értetlen fejet vágva.* Gondolod idegen, ha tudnánk, akkor itt élnénk továbbra is? *Mindeki csak csóválja a fejét, egy magas arrogáns fickó még rájuk is legyint.* Áh, úgysem tudnak segíteni, ők is csak farkasok lesznek, ne növeljük a számot. *Többen zúgolódnak, kollektív a kétségbeesettség. Celine azonban vámpírként tudhatja, hogy a harapása bizony elég lehet egy farkinál, aki még ha ilyen erős is, elpusztulhat tőle. Kaishas viszont megrázza a fejét, nemet int.* Szó sincs róla. Amióta az átok él, ezek a farkasok már sosem változnak emberré, mindig farkasok. Farkastestben is tudnak beszélni, de leplezni már nem tudják a külsejüket, ezért is taszítottunk ki magunk közül mindenkit, akit megharaptak. *Xavier szlopálja a tejet, és egyértelműen érzi, hogy megbuherálták, mégsem érez senkiből ártó szándékot. Tehát a falusiaknak az a célja, hogy a főfarki megdögöljön, de ahogy Celine érzi vámpírként, hogy itt gond van, és a démon is nagyon rezeg, még a kvibli Caleb is lát logikátlanságokat. Az irány, ahogy Celine is mondja, adott, kérdés, hogy indulnak, és végigjárják a számukra kijelölt utat, vagy inkább az itteni sötét dolgot próbálják meg felfedezni.*

//Itt kettéágazik a mese, bármelyik megoldás jó lehet, tehát tényleg rajtatok áll, hogy milyen irányban menjen a mese^^//

*Tényleg, hogy elég nagy bajba kerültek, ha a helyet sem hagyhatják el, így segítséget sem kérhetnek.* -Se egy rokon, se senki, akit érdekelt volna hogy mi történt itt. Kellemetlen! *Iszik egy kis pohár bort, neki nem igazán van szüksége amúgy sem emberi táplálékra, így igazából az asztalon lévő finomságok sem keltik fel az érdeklődését. A szárnyas démon idegesen röppen ide-oda.* ~Mi a baj Kysaakii? Én is érzem, hogy valami nincs rendben, óvatosnak kell lennünk.~ *A vámpírvadász pasas eléggé magabiztosnak tűnik, ám ez sem minden esetben hasznos tulajdonság, ezért egyelőre ő inkább az óvatosság mellett dönt. Kell egy józan fej is a csapatba. Látszik, hogy másik fickó ennek épp ellentéteként eléggé be van pánikolva.* -Talán önnek jobb lenne, ha itt maradna, nem? *Veti fel a lehetőséget, bár ha elég félős, akkor ki tudja mennyire akarna egy idegen faluban éjszakázni. Újabb kérdések hallatán inkább csak sóhajt.* -Valahogy nem hiszem, hogy a megoldás itt a faluban lenne. Talán induljunk, vagy várjuk meg a reggelt és távozzunk. Felesleges szócséplést érzek. *Áll fel immár az asztaltól. Az égetés, mint ötlet érdekes, de mint tudjuk egy vérfarkas ellen leginkább az ezüst hasznos, ha pedig az sem, akkor nem valószínű, hogy egy kis tűz elég lenne. Mindenesetre elvben az irányt tudják, ő inkább cselekedne, mint még itt üljön jó ideig veszteg. Újra beleszagol a levegőbe, elmormol egy igét, mintha varázsolna.* -Az irány teljesen egyértelmű, nos uraim?

*Néhány pillanatig természetesen Calebet is végigmérte, mint utazótársát, habár ránézésre azért nem szokták azt megállapítani, hogy ki a varázstudó, és ki nem, azért még is csak megakad a férfin a szeme, talán csak lazának, túl lazának találja a viselkedését.
Kaishas sápadozására a férfi arcán egy nagyon finom kis mosoly jelenik meg, ami talán oknélkülinek hat a többiek szemében, de benne meg van az oka. Végig hallgatja a történetet, bólint lassan aztán újra végignéz magukon.* - Milyen furcsa véletlen. Reményeim között van, hogy közöttünk nincs megbújva egy se, aki le akarná vadászni a város lakosait és átváltoztatni. *Most nem mondd sok újat, de kissé elgondolkozva tekint végig az embereken.*- Hogyha vadászaik el vannak átkozva, honnan tudják megkülönböztetni a vérfarkasokat szelídebb napjaikon? Volt olyan, aki csak teliholdkor betegeskedett, távol maradt? *Kérdezi, kissé méregetve Kaishas-t, hogyha már eddig is vele társalgott, most se máshoz fordul. A tejet úgy kortyolgatja, mintha valami ír whiskey lenne, de észrevétlen - bizalmatlanság a köbön - azért lenyelt egy méreg elszívó ametisztet. Nem indul meg ,ameddig társain nem látja a hajlandóságot, habár amint látja, a férfi inkább vacsorázgatna. A démonkán megakad kissé a szeme, figyelgeti, Démonvadászként próbálja felmérni, hogy mi mehet benne végbe, és milyen szándékú, hiszen nem ismeri őt, sem a társát, Celine-t, jobb az elővigyázatosság.
Aztán Caleb még is aktivitást mutat, de Xaviernek furcsán összeborzolódnak a szemöldökei a homlokán, ahogy a tippeket hallja.* - Igazi profi. *A hangjában hitetlenség, látszik, hogy nem gondolja komolyan, inkább azt mondja, hogy szakértő segítséget ne várjon ettől a férfitől.*

*Caleb evés közben természetesen figyel a többiekre és a sztorira is.*
- Hű, mint valami ötcsillagos kirmi *vigyorodik el a srác, habár tudja, hogy ez bizony elég komoly dolog lehet. Fél. Persze, hogy fél, ki ne félne varázserő nélkül vérfarkasok között? Azonban igyekszik ezt vigyorral és humorral eltakarni. Reméli, hogy nagyjából sikerül, azonban egy aprócska kérdés merül fel benne:*
- És mivel lehet ezt a fő farkast megölni? *kérdez rá a dologra, mivel mintha valami olyasmit hallott volna, hogy a fő farkasra nem hat az ezüst sem.*
- Gyújtsuk fel! *ötletel a fiú, hiszen ahhoz ő is hozzá tud segíteni, hiszen azért tüzet rakni ő is tud. Kérdés, hogy elég lesz-e.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Kaishas nagyot nyel, és bólint, látva, hogy Xavier ennyire éleseszű, és sápadozva bólint.* Hát ez nem ilyen egyszerű. Évszázadokkal ezelőtt vonatszerencsétlenség történt, méghozzá teliholdkor. Egy vérfarkas varázsló ölte meg a mozdonyvezetőt, és kisiklott a vonat, az őseink pedig itt ragadtak. Levadászták a vérfarkast, ám az még halála előtt megharapta egyiküket, és megátkozta a vadászokat. Az új vérfarkas nem tudott magán uralkodni, vérszomjas lett, és elmenekült a régi vagonhoz. Az életbenmaradtak már nem voltak elég erősek hogy őt is megöljék, a farkas pedig időről időre elragadott valakit, akit szintén farkassá tett. Az átok miatt pedig nem tudjuk elhagyni a helyet, csak ha a farkas végleg meghal, és nem is lát minket senki, csak ha véletlenül pont ide veti a sorsa, mint titeket. *Az emberek szomorúan bólogatnak, nagy a tanácstalanság. De reménykednek is egyúttal. Megvendégelik őket a faluházban, Xavier természetesen megkapja a tejet, friss tehéntej. Celine démona nagyon nyugtalan, de nem tudja, hogyan is magyarázza el gazdinak, hogy mit is érez.*

//Nem tudom, hogy Ciara jön-e, ha igen, később becsatlakozik//

//Beszállván a játékba...//

*Caleb is a vonaton utazik, ugyanis van egy meghívása. Egyik kedves ismerőse hívta meg, hogy karácsony alkalmával szórakoztassa már a családot. Na meg persze régi ismerős, bőven elfér még egy éhes száj a karácsonyi asztalnál. Ezért Caleb most a vonat végállomása felé igyekszik, át a hegyeken. Vagyis csak igyekezne, ugyanis sajnos a vonaton baleset történik. Hatalmas csattanás, és Caleb viccesen zuhan a szemközti ülésre. Hirtelen nem tudja, hogy mi van, de ahogy kinéz az ablakon, látja, hogy a többi vagon bizony a szakadékba esett. Gyorsan kipattan a kupéból és látja, hogy a többi utas éppen a tetőn át próbálnak meg kimászni. Caleb sem tétlenkedik sokáig, hátizsákját a vállára lendíti, majd egy ügyes akrobata mutatvánnyal és egy szaltóval ugrik ki a vagonból, még pont időben, ugyanis ahogy a vagon kiürül, hamarosan az is követi a többit. Caleb a többiekre pislog, majd biccent.*
- Üdvözlet! *köszönti a többieket. Ahogy elnézi, talán ő a legfiatalabb, a maga 24 évével, de ez cseppet sem zavarja. Elég társasági lény, tudja ő, hogyan kell beilleszkedni.*
- Szép zuhanás volt, nemde? *villan fülig a szája, habár ezzel nem igazán illik viccelődni. Valljuk be, az ő szíve is a torkában dobogott néhány perce és még most sem hagyott alább a dobogás. Lassan falusiak özönlenek oda hozzájuk és néhány ember beszélni kezd. Caleb csak csendben hallgatja a dolgot, majd amikor ételre kerül a szó, felcsillan a szeme és boldogan követi a többieket. Azonban csak most jut el a tudatáig, hogy mi is történt. Vérfarkasok. Telihold. A srác kissé remegni kezd, ugyanis kvibli lévén vajmi kevés esélye van túlélni egy vérfarkastámadást. Miközben lassan beérnek a házba, Caleb orrát egyből megcsapja a finom étel illata, így kissé bocsánatkérő pillantást vetve a házigazdákra nekilát az evésnek. Lehet, hogy valakinek ilyenkor egy falat nem megy le a torkán, Caleb úgy van vele, hogy inkább teli hassal induljon a harcba, mint éhesen és gyengén. A beszélgetést közben természetesen figyeli és próbál hasznos információkat gyűjteni, bár sejti, hogy neki itt nem sok szava lesz a továbbiakban...*

*Fáklyás menettel indulnak el a falu felé. Hasznos, hiszen nem lenne jó, ha hirtelen megfogyatkoznának, bár azt egyelőre nem tudni hány farkas is lehet pontosan. A férfi lelkesedésére érdeklődve dönti oldalra a fejét, miközben magához inti a démont.* -Mit érzel Kysaaki? *A démon egyértelműen nyugtalan és azért valamelyest érzékei vannak a túlvilág erőit illetően. Mindenesetre a fickót leintik, bár azért őt érdekli, hogy miről lehet szó. A mágia nélkülözése nem jó jel, ellenben, hogy tudnak használni egy szánt, az már hasznos. Bár egyelőre biztosan nem célszerű elindulni. Igyekszik emlékeibe idézni, hogy meddig tart még a telihold, de nappal biztosan nyugodtabb utuk lehet. A kis ünneplés ellentétes a fickó ijedelmével, de mondjuk az is érthető, hogy nem lenne semmi értelme mindenkinek pánikban rohangálni.* -Se miért nem küldtek el valakit segítségért? *Teszi fel a nyilvánvaló kérdést. A helyett, hogy maguk próbáltak tenni valamit, lehet hogy így jobban jártak volna. A durva vérfarkas nem lehet könnyű menet, és jó eséllyel ha ennyire erős, még a hold sem befolyásolja. Nem biztos, hogy hasznos lenne egy ilyen balhéba bonyolódnia. Úgy fest a fickóval egy rugóra jár az agyuk. Mindenesetre azt egyelőre nem közli, hogy neki is van sejtése merre lehetnek a lények.* -Talán attól tartanak, hogy ha eléggé megerősödnek rátámadhatnak a falura. *Jegyzi meg csendesen. A javaslatra halvány mosoly fut át az arcán.* -Végülis...éppen ráérünk.

*Azért vet még egy pillantást a másik háromra, illetve négyre, hiszen egy démoni társ is van itt, láthatóan a tanárnőhöz kötődve. A két nő elég szépen, hosszasan beszél, viszont a férfi hozzávetése, hogy csak éljék túl, könnyedén eléri, hogy Xavier arcán átfusson egy kis vigyor. Egészen érthető hozzáállás.*
- Xavier Raanan. *Mutatkozik be, mikor már Celine is megtette, és a két falusi is, így hát lassan illendőség lenne, hogy mindenkit tudjanak, hogy szólíthassanak. A kutyaszános gondolatra kissé gondolkozóba esik, valójában eléggé bizarrnak tűnik a dolog, hogy vonat helyett kutyaszánnal haladjanak, de hogyha egyszerűen jobb nincsen... A nyomokat út közben felfedezi, de mivel telihold van, igazából mai estére inkább védekezésre lenne bölcs építkezni.* - A telihold végeztével talán könnyebb lenne néhány teszttel rálelni a vérfarkasokra, hogy kiben van a fertőzés és elfogni a gyilkosokat. Ma a legerősebbek, de talán a legvadabbak is, és az ösztönösségük is kihasználható. *Mondja a város lakóinak, nem tudja, hogy mennyit tudnak róluk, de nem ért, hogyha ma nem sikerül a lényeket elűzni, akkor is felkészüljenek, és meg tudják óvni az életüket. Beérve persze a lakomára azonnal végigpillant, de hogy mindenkit kellően megdöbbentsen, amikor borral, itallal kínálnák, akkor egy pohár tejet kér, tisztán. Nem egy nagy alkoholista, pedig életmódjában mindenki elnézné neki.*
- Minden bizonnyal rendelet hát teliholdkor, hogy minden lakos maradjon otthon és óvja az életét, családja életét. *Feltételezi, de eléggé félvállról, amikor megkapja a tejet, akkor sem iszik bele, csak nézegeti az embereket. Nem érti, hogy eddig miért is nem hívtak senkit segítségül, ennyire eldugott hely lenne?*
- Esetleg hogyha felfogadnának és néhány társat kapnék magam mellé, végére járnék az ügynek. *Továbbra is, ajánlja magát. Éjszakai életet él, nem is bírna elaludni teliholdkor, hiszen ilyenkor vannak a csúcsszezonok.*

Vendég

//Lavanya innentől NJK valahogy nem megy az írás, és hátráltatni sem akarom a csapatot, inkább befejezem a vacsit, ne haragudj Kaen!//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Kaishas közben bemutatja a másik fickót is, úgy hívják, hogy Jorik. A falusiak egyébként egyszerű népség, ám barátságosak. Most éppen Jorik szólal meg.* Nahát, vámpírvadász, tanár, micsoda szerencsénk van! Nem gondolod Kaishas, hogy talán ők...? *Néz kérdőn a nőre, de az csak leinti.* Nem, ne keverjük őket bele a bajunkba. *Visszapillant a kérdezőkre, és nemmel válaszol.* Nem tudjuk felvenni, ezen a helyen nehezen működik a mágia. viszont van egy komoly szánunk, amivel reggel tovább tudnak menni, azt szívesen felajánljuk, és majd önök átadják a híreket a hatóságnak, a következő város fél napra van innen, a kutyáink erősek, napközben már nem lehet gond, de most telihold van. *A fáklyások szétnyílnak, és tiszteletteljes menetként követik őket. Kaishas és Jorik bevezetik őket a faluházba, ahol most is karácsonyi díszités, és lakomázás van, hellyel is kínálják őket, és lehet persze vacsorázni, finom sültek, és sütemények vannak. Jorik mégsem bírja ki hogy ne kotyeleskedjen.* Nos, a farkasok egy régi vasuti vagonban vannak. Az odavezető út sem egyszerű, mert többet közülünk elragadtak már, akiket átváltoztattak, tehát vannak őrök, de a vagonban van az eredeti banda. Öten lehetnek, de a vezetőjüket még az ezüst sem fogja... Könyörgöm, mentsenek meg minket... *Hallgat el fejlehorgasztva. Celine egyébként egyértelműen érez farkasszagot, és Xavier nyomokat is talál, tényleg vadállatisak mert nem figyelnek arra, hogy eltűntessék őket. A lényeg, hogy lefelé vezetnek az erdőben...*

*Vegyük úgy, hogy egy gyakorlott she tanárról van szó, aki elég jól ismeri a vámpírok mibenlétét, az azt is tudja, hogyan lehet elrejteni, hogy mi is az ember igazi valója. A végülis plafonon vágott lyukon ő is felhúzza magát, mint karcsú hölgy azért időnként nyög egyet. Na nem mintha nehéz lenne maga a művelet, de azért nem biztos, hogy minden idegen komálja a vámpírokat. Az érkező csapat benne sem kelt elsőre bizalmat, megpróbálja mentalistaként picit feltérképezni őket, hátha leszűrhető, hogy mennyire áldozatokat gyűjtő vérmes szektáról van-e szó, vagy tényleg sima falusiak. A látása elég jó, ezért igyekszik elkapni a névjegykártyán lévő infokat.* ~Szóval egy vadász...~ *Vonja le a konzekvenciákat, ezek alapján nem tartaj túl okos ötletnek, hogy egyelőre felfedje magát. A vérfarkasok említésére viszont picit felszökik a szemöldöke. A vámpír legnagyobb ellensége...ez nem jó előjel.* ~Óvatosnak kell lennünk.~ *Pillant az apró repkedő démon felé, aki mostmár leszáll egy közeli ágra, ha akad ilyen.* -Üdvözlöm hölgyem, Celine Saldana vagyok, a Nezabar iskola egyik tanára. Köszönöm a vendéglátást. Ezek szerint tudnak innen üzenni az illetékeseknek a baleset ügyében? Jó lenne szegényeket mielőbb...eltakarítani és értesíteni a hozzátartozókat. *Céloz ugye a halottakra, akik odalent vannak a szakadék mélyén. Mindenesetre jól beleszagol a levegőbe, vérfarkas szagát keresi. Lavanya kérdésére csak felvonja a szemöldökét. Végülis számára ő is ugyanannyira vadidegen, mint a falusiak.* -Egyelőre úgy gondolom itt a szakadék szélén a sejthető vérfarkasok közelében nem lenne hasznos tartózkodni.

Vendég

*Lavanya is hamarosan kijut a vagonból, a többiekkel egyetemben, majd a közeli faluból bukkan fel néhány ember, élükön egy nővel.* -Vérfarkasok? Hát, mi nem nagyon tudjuk hogy mi történt, csak arra eszméltünk hogy a többi vagon a mélyben, és valószínüleg akik benne voltak már nem élnek. *mondja, majd néz a többiekre, miközben gondolkodik hogy mi legyen, higgyen-e a nőnek és a többi embernek. Mert hát az erdőben ha hisz nekik akkor nagyon veszélyes lenne éjjel, de amúgy meg ez is lehet csapda, szóval próbál a többi túlélővel beszélni, vagy legalábbis kitudakolni hogy hogyan legyen, mit tegyenek.* -Mit tegyünk? VAlaki ötlet?

*Testközelből tanulmányozgat néha napján egy vámpír nőt, szokásait, és így tovább, de akkor egyelőre nem ismerte fel Celine faját, csak különös bőrét és szépségét. Minden esetre ugye lyukat vág a plafonba, óvatosan kiugrik, természetesen a vonat tetején nem a szakadék irányába indul el, hanem a másik irányba, majd leugrik a biztonságos talajon. A falubeliekre összevonja szemöldökét, elsőre bizalmatlanul méri végig őket, majd egy könnyed csettintéssel a kezébe kerül a névjegykártyája, amin a neve, telefonszáma, postai bagoly-címe van, és persze egy szlogen. "Legyen az vámpír, farkas, élő vagy holt, egyszersmind csak kártevő volt"*
- Ajánlom magamat kisasszony. *Nyújtja át a vadász névjegykártyát, miközben szépen végignéz a néhány emberkén, és hogyha már vérfarkasokról és halál esetekről van szó, elkezd érzékelgetni, hogy hol voltak vérlények utoljára, nem mintha felfogadás nélkül segíteni akarna, de jobb, hogyha tudja, hogyha vérlény leselkedik rájuk. Erre konkrétan a diákok még nem tanultak mágiát, de valahogy érzékelget, na. A meghívásra kurtán biccent, de azért meg is szólal.*
- Van közelben egyéb város, mert értesítettek, hogy onnan is tűntek el emberek, emiatt vagyok itt. Esetleg kiterjeszthették a területüket. *Mondja, nyugodt a hangja, mély bariton zengésű, majd elhallgat, és nyugodt léptekkel követi az embereket. Úgy sincs hová mennie az éjszakában.*

// Nem tudom lesz e későbbiekben, de Démonvadász, Harcos, SHE elsődleges, vagy bármi, vérlények nyomait keresi, legyen az olyan, mint a csillámló nyom, vagy csak a földön kiszúrja a lépteiket, megérzi a szagukat, bármi. //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Hőseink tehát kinéznek, vagy ki is jutnak a vagonból, ami tényleg eléggé billeg, tehát a nézelődőknek is érdemes gyorsítani a tempón. A szakadékba zuhantak bizonyára szörnyet haltak, tehát nem lehet rajtuk segíteni, ellenben továbbmenni sem tudnak, mert a sín a hegyekben folytatódik tovább, és gyalogosan elindulni a ködben, még egy vámpírnak és nem különben sötét figuráknak sem lenne kifizetődő. Talán szerencséjük is akad, hogy pont egy falu közelében robbantak le. Emberek jönnek ugyanis aggodó arccal, vezetőjük egy fiatal nő, aki közelebb is lép, mögötte alig lemaradva egy férfi* Kaishas vagyok, üdvözletem idegenek. Baleset történt? *Hátrapillant a falusiakra.* Vagy már megint a farkasok? *Többen felmorajlanak dühösen, a nő pedig szabadkozva visszanéz rájuk* Sajnáljuk, hogy ez történt, sajnos igen régóta egy vérfarkas horda él a szurdokban, és több esetben szabotálták a vonatot, hogy táplálékhoz jussanak. Most nem tudnak továbbmenni, ezért hadd lássuk önöket vendégül a faluban, aztán majd reggel kitalálunk valamit. *Mutatja az utat, a többiek pedig kisegítik őket a billegő vagonból.*

*Megtanulta már rejteni, hogy ki is valójában, így vélhetően Xavier elsőre nem fog rájönni, maximum idővel, ha elég jól figyel, no meg a hozzáértése végett. A tanerő épp az ünnepek miatt akart volna...na nem haza utazni, hiszen családjával érdemben nem tartja a kapcsolatot, inkább csak kikapcsolódásra vágyott. A diákok is meglettek, akiket elraboltak, így a tanárokra is ráfér egy kis pihenő. A férfi pillantását szinte érzi magán, aztán megakad a vonat. Azonnal a varázsbot után kap, hiszen legfőbb fegyvere ne repüljön előre, vagy valamerre el. Az aprócska démon is azonnal felröppen, hogy a lendület ne kenje az üvegnek. Azonban a vagon jól érezhetően mozgásban van.* ~Szakadék szélén lehetünk?~ *Pillant az apró jószágra, aki határozottan bólint. Xavier jégkarmolására felhúzza picit a szemöldökét.* -Esetleg...kicsit óvatosabban. Valahogy úgy sejtem nem mindenki tud az itteniek közül repülni. *Na nem mintha ő tudna, de ugye ezzel arra akar célozni, hogy kicsit finomabban. Mindenesetre, ha sikerül a fickónak kijutni, akkor utána ugrik. Finom, macska ügyességgel szökken ki abban az esetben, ha nem szakadék felett vannak, szóval ha a fickó jó oldalon nyitott utat, de azért erre csak van halvány esély. Abban az esetben, ha sikerült kijutni akkor megpróbálja érzékelni merre is lehetnek, vagy belőni kb. mennyit utaztak, amiből leszűrhető merrefelé akadt meg a vonat.*

Vendég

*Csendesen szunyókál a vonaton, nem nagyon törődve útitársaival. Futólag látta már némelyiküket az iskolában, már aki ott tanít, de egyikükhöz sem kötődik mélyebben, és nem volt kedve bájcsevelybe bonyolódni. Persze mind a pálcája, mind egyéb gyakran használt fókuszai rajta vannak, még ha a varázslatok egy részét azok nélkül is el tudja végezni, és a pisztolya is ott lapul, biztos helyen a táskájában, ahonnan mégis gyorsan elő tudja húzni. A robajra viszont természetesen felébred, és óvatosan kiles az ablakon. Határozottan nem tetszik neki, amit lát, így felszisszen, de mivel valaki már vágja a kifelé vezető utat, jobbnak látja inkább mozdulatlanná dermedni, lehetőleg a szakadéktól távolabb eső oldalon, hogy ne billenjenek bele a súlytól vagy a hirtelen mozdulatoktól.*

Vendég

*Az egyik kabin kupijéban, fejét az ablakhoz támasztva bóbiskol Lavanya. Bőr csípőnadrágja és bronz színű bakancsa most csak szépen egymáson, keresztbe vetve, méregzöld köpenye elől kiengedve, és kezei szintén keresztbe vetve, melyen daimon makija szendereg kedvesen. Egyenletesen lélegzik, bár elég sokan utaznak ezen az éjjen, de nyugodt útnak ígérkezik, ezért is szenderedett el. Majd hatalmas robajra, csattanásra lesz figyelmes, mire mindenki sikoltozva és tanácstalanul meresztve szemeit néznek szét, és ki az ablakon hogy mi történt, így leányzónk is, amikor is szembesül a mélyben lévő vagonokkal, megannyi áldozattal bennük. Azt is érzi hogy az övék csak egy csoda határán hogy nem került le a többi köré, és így az embereket elnézve, igencsak pánikban vannak ahhoz hogy hülyeségeket csináljanak, és valahogy jó lenne meg is menekülni.*

*A férfi se nem szabadságra, se nem a családjához indult, ugyanis egy igen csak furcsa hívást kapott egy közeli városból, hogy szükség lenne egy kis takarításra, mert elszaporodtak a nem éppen földre illő lények. Nincsen hozzá értő ember abban a városban, tehát meg se tudták mondani, hogy zombi, csontváz, vagy vámpír a támadó, csak azt, hogy egyre csak tűnnek el az emberek, és mindenki túlvilági erőket sejt. Mivel a karácsonyt magát se nem tartja ünnepnek, se szünetnek, így hát természetes, hogy felkerekedett az irtogatásra. Nála van minden eszköze, és fegyvere Oroboros az energia-pisztoly, a látnokok forgópisztolyához hasonlatos fegyver, csak jóval régebben került hozzá, mint az iskolában az egyik diákhoz. Öltözetét tekintve a férfi fekete, arany galléros díszhuszárhoz hasonló ruhában van, fölötte pedig sötétzöld köpenye, sokkal több nem látszik a ruházatából. Rejtve van néhány zsebe, néhány szütyője, persze tértágított mind, holtak és élő ellenfelek elleni szerek, gyógyitalok, kellékek, ami kellhet. Minden bizonnyal, hogyha mindannyian egy kabinba kerültek, és Celine is ott van, akkor már egy ideje szemez a nővel, csupán csak olyan indokokból, hogy faját és jellemét tippelgeti. Néhány hónappal, talán évvel ezelőtt már megtanulta, hogy nem minden holt lélek gonosz, de aki egy évtizedig öldökli őket, nehezen vált.
Mikor a vasút szinte kicsúszik, akkor válik igazán éberré, megkapaszkodik az ülésébe és ahogy úgy tűnik, hogy már könnyebb talpra állni, feláll és kinéz az ablakon. Nem egy beszédes fazon, de azért gyorsan felméri, hogy kikkel is van még egy kabinban, és mivel alapjáraton eléggé gyakorlott kalandor, ráadásul szeretne mindenkit életben tudni, azonnal jön a kiút keresés. Kezein néhány másodperc alatt megjelenik a Jégkarom, ami olyan ridegen és keményen csillog, mintha gyémánt lenne, nem is jég, és mintha egy konzervdobozt nyitna, a vonat fém tetejét vágja fel, minél előbbi távozását ő a tetőn tenné meg, hogy lássa, hogy mi történik kívül,,m körülöttük. Mintha csak valami gyémántvágóval vágná ki az üveget, olyan könnyedén szabdalja a fémet, szépen kaszabol, és ha kész, akkor egy puha ugrással kimászik, hogy körbenézzen.*

// Jégkarom, EHA varázslat, elsődleges, hiszen Harcos, felnőtté durvított verzió. //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A karácsonyi ünnepek kapcsán többen is elhagyják a nezás birtokot, és vonattal közlekednek hazafelé, vagy éppen szabadságra. Ezek a felnőttek vannak most összeverődve az egyik vonatkabinban, és az éjszaka közepén zötyög a vonat, mindenki alszik. Aztán hatalmas nagy robajra ébrednek hőseink, amikor fékez a vonat, és egy óriási döndölés rázza meg a vidéket. Az a szerelvény, amiben ők vannak, megbillen, mintha valami szakadék felett imbolyogna. Amikor kinéznek az ablakon, alig látnak a sűrű ködtől, de annyi bizonyos, hogy a mozdony, és még jó pár szerelvény előttük belezuhant a mélybe, és talán a vakvéletlennek köszönhetik, hogy a vagon még fent van. Ellenben a távolban mintha több fény is megjelenne, mintha mások is meghallották volna a robajt.*