Franciaország

Vendég

First topic message reminder :

*Alexandra bátortalanul áll az ajtóban.Versaillesban vannak.Amayára néz bíztatva hogy bemehetnek.*
~De izgulok!~
-Gyerünk Amaya!Vedd elő a kulcsod!

Vendég

*Egy francia és egy brit. Még szép, hogy nem nagyon ismerik a dalt. Egyébként az itteni user nem dúdol, mert cukorral tömi a fejét de ez mellékes. A srác előbb-utóbb tudomást szerez arról a képről, na meg arról is, hogy már elő lettek hívva, sőt egy rakat másolat is készült belőle szóval mindig marad egy "utolsó" kép. Gis nyakán nyugodtan lehet lógni egész jól viseli a nyaggatást. Aztán ugye választ kap, bár nem túl meggyőzőt szóval megint kérdez.* -Ó, sajnálom. Ugye nem esett bajod? Vagy ha bajod esett akkor szerezhetted azt a heget? *Folytatja a kíváncsiskodást, majd az ajkába harap, hiszen nem akart ő tapintatlan lenni csak kicsúszott a száján. Pár perces néma csend után ismét megszólal.* -Ne haragudj. Remélem nem feszegetettem semmilyen olyan témát, amiről nem akarsz beszélni...*Halkan beszél már-már suttog. Nem akarja kiakasztani Kamet, és a Veritaserumos eset óta tudja, hogy van néhány olyan téma, amiről nem érdemes beszélni, bár a témákról fogalma sincs. Aztán hallgatja Kamen pimasz válaszát mire megint szólásra nyitja aa száját, de nem nagyon tud erre mi mondani.* -Művelődés? Szerintem nincs olyan, amit érdekesnek találnál, de talán... A Festők tere. Blanchard imádja azt a helyet. Múltkor, mikor Yvy-vel fent voltunk láttam őt arra. Mikor is volt, mikor Yvy-vel kettesben jöttem fel? Talán március volt. Szóval akkor is ott volt. De hogy mit keresett ott a fene se tudja... De először menjünk az Eiffel-toronyhoz. Ahhoz kapcsolódik egy történet... És rendben. Tudom is hová menjünk. Amúgy van egy remek étterem is ahová szeretek bejárni. *Hogy ki az izgatottabb Párizs miatt? Nem lehet megállapítani, mert lehetséges, hogy Kam jól titkolja.* -Szerintem képes lennél te rá egyedül is, ha nagyon akarnád, de ha nem hát nem. A britek tudtommal udvariasak. Talán csak a baráti köröd más? * Nevet a lány is, közben elindul az utcán persze Kam mellett. Párizsban nagyobb a forgalom, mint Amboise-ban.* -Nem hogy zavar csak Párizs azt az oldalát nem szeretném megmutatni. Azt akarom, hogy arra emlékezz, amire érdemes. *Komolyabban beszél, de pár pillanat, és megint kacagni kezd.* - Nem aggódom, de én egy ezüst limuzint szeretnék. Éééééés ugye bemutatsz majd a királynőnek? Biztos van egy-két trükk a tarsolyodban hogyan lehetne bejutni a Buckingham palotába. *Megint az az ismerős ördögi vigyor jelenik meg az arcán. Ilyenkor kell arra gondolni, hogy a lány rosszban sántikál. Aztán ugye Kam belebeszél a mondandójába mire egy szúrós pillantást zsebelhet be persze közben csak mosolyog Gis. Nem gondolja komolyan. Mikor beszólnak neki csak felesel, mikor hülyeséget mondanak csak ragozza a hülyeséget. És mennyire jó Kamet piszkálni! El sem tudja képzelni a fiú mikor érezte ilyen jól magát Gis. Mikor vele van tényleg nem tud unatkozni.*

Vendég

*És Kamen sem magyar, bár neki a Riviéra igazából most lett egyáltalán bármi is... Szóval nem dúdolnak. Csak az user. A srác szerencsére még nem tud arról a képről, ha tudna, valószínűleg már rég Gis nyakán lógna, hogy törölje ki. Szóval addig jó, míg fogalma sincs, hogy ilyen kép létezik. Aztán ugye rákérdeznek, mi a gondja a kocsikázásra, mire elhúzz a száját és vállat von.* - Nem kedvelem az autókat. Egyszer... tanúja voltam egy balesetnek *ferdíti el kissé a valóságot. Nem csak tanúja, résztvevője is volt, igaz, neki nem esett semmi baja. De végignézni, ahogyan a szeretett nagybátyád, aki apádként nevelt fel hogyan hal meg, ahogy egy kamion átzúg a kocsi elején, abban a tudatban, hogy neki köszönheted, hogy te nem ott ülsz mellette, ezért túlélted... Azóta is kellő távolságtartás van közte meg az autók között. Más kérdés, hogy szinte száz százalék, hogy a haverjai a Toyotával fognak értük jönni, mind az öten, szóval kénytelen lesz kocsiba ülni... Ez van. Ha muszáj, azért bemerészkedik, csak majd szólni kell az aktuális sofőrnek, hogy legyen óvatos... Vagy legalábbis kiszedni Jess kezéből a kulcsot, és odaadni Patricnek. Mert ő legalább nem úgy vezet, mint egy őrült... A kérdésre vigyorogva megrázza a fejét.* - Nem, de egészen biztos vagyok benne, hogy pillanatokon belül megtudom *mondja, aztán hallgatja a lányt, és vigyorogva bólint.* - Tényleg elég jó helyen van. *Aztán hallgatja a felsorolást, és megcsillanak a szemei.* - Nos, kezdjük egy kis művelődéssel, ha már eljutottam idáig, nézegessük meg a nevezetességeket. Aztán javasolj valami jó szórakozóhelyet, és nézhetünk parkokat is. És esetleg holnap egy-két múzeumba is bekukkanthatunk, ha szerinted van olyan, ami érdekelne, és érdemes is megnézni. Az Eiffel-torony tökéletes kezdés, aztán utána abszolút rád bízom magam, csak úgy ez legyen a sorrend *vigyorog. Az elrontásra felnevet.* - Hát, így egyedül nem is tuti, hogy menni fog, de ne aggódj, Angliában esélyed sem lesz nem elromolni *vigyorog szélesen, kissé ördögien. A metróra meg vállat von.* - Az nem gáz. De ha téged zavar, akkor nem megyünk vele. De akkor azt hiszem, azt nálunk is ki kéne hagyni, bár az óvárosba vivő metró szép, modern és tiszta. De ha nincs szerencséd, akkor ragaszkodni fognak hozzá, hogy mindenhova kocsival hurcoljanak *kuncog. Aztán ugye elindulnak, és hallgatja Gis fecsegését, és időnként ő is belepofázik pár hülyeséget, igyekezve nevettetni a másikat, vagy éppen szekálódni. Mert annyira jó móka Gis-zel pimaszkodni! Nem besértődik, hanem visszaszól. Tökéletes társaság.*

Vendég

*Na igen. A Riviéra. Egy magyar most elkezdhetné dúdolni azt a bizonyos dalt, de Gisnek a Riviéra a Riviéra és nem a Balaton. Kam egyébként viccesen festett búvárszemüvegben, a lány meg volt olyan sunyi, hogy elsütötte a fényképezőgépét, mikor felbukkant a vízben a srác. Egyébként a sebhellyel ő sem törődött, hiszen neki is van egy pár, mikor sikerült megvágnia magát, vagy egyéb apróság. Szóval nem kérdezett rá, bár igaz kicsit érdekli mikor szerezte a heget a fiú, de úgyse válaszolna neki szóval nem erőlteti a témát. A feszengés neki is feltűnt az autóban, de akkor inkább a vezetésre koncentrált, de amint Kam kimenekült a járműből már ott van, és egyből kérdez.* - Nem szeretsz utazni autóban, vagy a vezetésem zavart? * Pillant kérdőn a fiúra miközben kipakol. Tényleg nem vezet gyorsan szóval nem nagyon értette Kam furcsa viselkedését. Kamen nem valami beszédes, pedig mikor megérkeztek Amboise-ba be nem állt a szája. Remélhetőleg nem marad ilyen kuka egész nap.* - Tudod mit szeretek Amboise-ban? *Nevet fel a lány miután lepakolt.* -Azt, hogy a Riviéra és Párizs is közel van. A tengerpart Párizstól elég messze van, és fordítva, viszont Amboise a kettő között van. Érted mire gondolok? *Ha van egy cserfes beszélgetőpartnere akkor ő maga is beszédessé válik.* - Hát nem is tudom. Attól függ mit akarsz látni. Múzeum, park, nevezetességek, szórakozóhelyek... *Túr zavartan a hajába. Tényleg sok mindent tudna mutatni. Aztán az Eiffel-torony hallatán biccent.* -Oké. Akkor, ha odamennénk először? Közben meg kitalálhatod hogy ronthatsz el még jobban, hiszen nem nagyon jött még össze. *Vigyorog pimaszul, aztán kiterelik a szobából. Utána a metróra kap egy kérdést amire gyorsan válaszol.* -Hát, mert a metró Párizs szépséghibája... Büdös. Meg egy kicsit piszkos. *Húzza a száját a lány. Ezt az arckifejezést Kamtől tanulta. Aztán elindul lefelé közben végigbeszél na meg néha hallgat is, hogy a Naxis is szóhoz jusson.*

Vendég

*A Riviéra... Nos, Kamen ennyivel többet látott a világból, és őszintén szólva imádta. A fürdést is. Igaz, az úszásért annyira nem volt idáig, sosem, bár tud. Szóval inkább csak szórakozott a vízben. Ha nem lettek volna hullámok, meg nem tartja fent annyira a sós víz, talán még kézen is állt volna. Csak hát az előbb említett tényezők miatt az ilyen műveletek nem jöttek össze. Viszont szerzett búvárszemüveget és búvárkodott. És akárhányszor elképzelte, hogy nézhet ki, elröhögte magát. Persze mindezalatt a felszín alatt volt benne egy egészséges fenntartás az ellen, hogy levegye a pólóját, így láthatóvá téve a sebhelyét, de aztán rávette magát, arra gondolva, hogy ha Gis megkérdezi, majd kamuzik valamit, vagy csak szimplán lekoptatja. De szerencsére a francia hölgyeményt nem érdekelte, úgyhogy ebből nem volt gond. Most pedig már Párizsban vannak, és ő abban a szent pillanatban kimenekül az autóból, amint megállnak. Az is látható volt, hogy mindig, akárhányszor kereszteződéshez értek, feszengve nagyon alaposan körülnézett, és mindig, amikor a közelükben elment egy kamion, összerezzent. Hiába az még csak egy kicsit több, mint egy éve volt... Odasétál a csomagtartóhoz ő is, és kihalássza belőle a sporttáskáját, majd követi a lányt.* - Az *biccent a srác, még mindig az autókázás sokkja alatt, és követi a másikat a recepcióhoz. A kérdésre is biccent, majd megkapják a szobát, és egyből fel is vonul. Odabent van egy pillanatnyi nyugalma, amit arra használ, hogy leüljön a kényelmes ágyra, és néhány mély levegővel megnyugtassa magát. Meg persze egy gyors mentális gyakorlattal. Aztán kipillant az ablakon, és akkor jön be hozzá Gis, és ugyebár elkezd fecsegni, amit már vigyorogva hallgat.* - Hm... Mivel érdemes kezdeni? Amit mindenképpen látni akarok, az az Eiffel-torony. Egyébként sok mindent nem tudok Párizsról, szóval rád hagyatkozom. Ja, és miért mellőzzük a metrót? *érdeklődik, majd vélhetően elindulnak kifelé, szóval kilép, kitereli a hiperaktív lányt is, és bezárja az ajtót.*

Vendég

[Párizs, délelőtt 10 óra körül]

*Egy hét hosszú idő, bár a lány nem ilyen hosszúra tervezte a hazalátogatást (ami már nem is az otthona), de hát így alakult, és remélhetőleg hamarosan vissza is térnek az iskolába. Egy teljes hét Kamennel a Riviérán, ahol a fél-véla lány nemcsak a fürdéssel volt elfoglalva, hanem azzal is, hogy megörökítse Kam kockás hasát. Igaz látott a fiún egy furcsa sebhelyet, de nem kérdezett rá. Végül is nem az ő dolga, és úgy gondolta Kamy úgyse árulná el szóval lényegtelen... Morcosan csapja be a Mustang ajtaját, és angolul kezd morogni.* - Az az idióta német majdnem nekünk jött. Szerencséje, hogy nem robbantottam fel az autóját. * Motyog maga elé Gis. Hát majdnem sikerült bajba keveredniük pedig ő nagyon jól vezet, nem úgy mint Antoine. Csak hát a német vezető száguldozott, mint egy eszelős. Odalép a csomagtartóhoz, és kiveszi a "szokásos holmijait". Két sporttáska, gitártok, kalitka. Csak ennyi, mert a többi cuccáért vissza kell majd menni Amboise-ba. Igazból az elmúlt időben eszébe se jutott a költözés. Valahogy elmulatta az időt a Naxis sráccal, s mint tudjuk jó társaságban röpül az idő.* -Szerencse, hogy Henri kölcsönadta a nyaralót, igaz? *Beszél Kamnek mosolyt erőltetve az arcára, majd némi segítséggel bevonul a szálloda előterébe. (Reméljük Kam nem veszett el.) Majd odaront a recepcióhoz, de egyből meg is fordul.* -Gondolom két külön szoba... *Mondja, bár inkább kérdésnek hangzik aztán szépen bejelentkezik a szállodába. Aztán szépen felmegy a szobájába lepakolni. Valószínűleg (sőt biztos), hogy külön szobák lesznek. Természetesen Gis addig manipulálgatott, amíg két egymás mellett lévő szobát nem kapott. Szóval gyorsan ledobja a táskákat az ágyra, na meg Edgart lerakja az éjjeliszekrényre. Aztán felkutatja Kament, ha a fiú nem követte.* -Szóóóval. Mit akarsz először látni? Sok minden van. Amúgy többnyire mindenhová franciául és angolul írva, de ha akarod fordítok neked. Mondj egy helyet. Kívánságod számomra parancs. Elviszlek oda, ahová akarod. Elég sokat jártunk be a haverokkal Párizsba hülyéskedni úgyhogy a legtöbb helyet ismerem. Ja, és egy kikötésem van. A metrót mellőzük.* Megint megered a nyelve, teljesen fel van pörögve csak bámulja a fiút igazából tök furán érzi magát, de így jó, és kész. Szóval menjenek valahová, bár ha Giselle-n múlik akkor hajnali egykor érnek vissza. Egyszerűen imád Párizsban csatangolni. Bár a Riviéra se volt semmi, pláne a Naxeldires társaságában...*

Vendég

- Háát ha gondolod egyszer oda is elmegyünk. Egyébként csak az amerikaiak, vagy azok mondják ezt, akiknek köze van Amerikához. A mi családunk nem nagyon bírja az amerikaiakat. A britekkel jobb kapcsolatot ápolunk. Biztos észrevetted már, hogy brit angolt beszélek nem amerikait. *Vonja meg a vállát, aztán szépen kamerázza tovább Kamet, majd mikor Párizsra kérdeznek elmosolyodik.* -Ahová szeretnéd, hogy menjünk oda viszlek. Sőt Párizsban még több látnivaló van mint itt. Szóval Párizs és a Riviéra? Mást nem akarsz látni? *Mosolyog a lány még mindig szerencsétlen fiút filmezve, mert hát neki így jó meg ő eleget látta már a várost szóval...* -Egyébként nem tudlak elképzelni fürdőruhában. Szóval kíváncsian várom ezt az amúgy is elnyújtott kiruccanást. *Kacag egy sort. Hááát bizonyára furcsán fest majd a fiú fürdőruhában, de sebaj Giselle mindent megörökít.* -De miért élvezed? Nem értem. Eddig még soha nem láttál meglepődni? *Duzzogást színlel aztán szóba kerülnek Kamen haverjai.* -Szerinted én unatkozom melletted? Egyáltalán nem unatkozom. Szeretek veled hülyéskedni. Veled lehet, a többiekkel lehet, de az iskolában szinte senkivel. Szerintem remekül el leszünk a barátaiddal.*Fintorog egy sort az iskola miatt, majd folytatja a csacsogást a költözésről.* -Hát nekem mindegy mennyit kell fizetni. A szüleimtől addig kapok pénzt, amíg nem lesz állásom utána pedig, amit a számlámra írtak abból gazdálkodom meg ugye majd a saját pénzemből. Akkor jó, mert szeretek kint lenni. És... Tudod mivel itt nem tudok felmászni a tetőre így kimegyek a kertbe, de ott nincs kert ezért a tetőre megyek. Úgyse láttam még éjszaka Londont.*Vidáman elcseverészget. Egyébként a lányt nagyon érdekelnék azok a sztorik, de úgyis megtudja valamennyit.* -Nekem bármikor megfelel. Alkalmazkodó típus vagyok. *Igen tényleg sok nap áll előttük, főleg hogy mennyi helyre fognak utazni.* -Nem az. Bírom őket csak néha a falra tudok mászni tőlük. *Csóválja a fejét miközben arra gondol, hogy mennyi mindent tudna ő is mesélni. Mikor Kam visszasúg csak nevetni kezd és olyan "szerinted képes lennék ölni?" pillantást vet rá.* -Ha szerencséd van felvettem videóra. *Kuncog a vitrin tetején lévő dobozra célozva.* -Ha neked megfelel. Hé! Ne csináld! *Nyafogni kezd mikor elfordítják a kamerát. Még jó, hogy nem veszik ki a kezéből, és kezdik őt filmezni.* -Tényleg az, és Amboise. *Mondja a hídhoz érve, majd mikor Kam nem figyel szépen visszafordítja a kamerát. Aztán ha kicsodálták magukat akkor elvezeti a srácot az édesség bolthoz, és ha tetszik ha nem ő bizony kiül süteményt enni és még a Naxisra is próbálja ráerőltetni. Ha nem jön össze akkor egyedül eszik közben arról beszélve, hogy náluk teljesen megszokott, hogy az utca felé fordulva esznek, hiszen ők figyelik a járókelőket és nem fordítva. Aztán ha itt is végeztek akkor felvezeti a várhoz, közben egy kis próbál beleverni Kam fejébe. Utána meg a városba mászkál a fiúval ha az bírja tartani a tempót, és nem fáradt, amúgy meg a lány útközben írt egy sms-t Henrinek, aki belegyezett a nyaralós dologba. Szóval akár holnap is indulhatnak majd, bár még nincs vége a napnak...*

Vendég

- Hát, én még sosem voltam ott. De a legtöbben jókat mondanak róla *emeli meg a szemöldökét. Igazán kíváncsi lenne rá, hogy milyen lehet a híres amerikai nagyváros, és talán egy napon majd el is jut oda. Meg sok más helyre, ahová még akar. Egyiptomba, ha lehet, még egyszer. A piramisok lenyűgözőek voltak.* - Amúgy... Bemegyünk majd a fővárosba? *kérdezi kíváncsian.* - Kíváncsi vagyok az Eiffel-toronyra, úgyhogy király lenne *vigyorog szélesen a lányra, és reméli, a tervét elfogadják. Igazán megnézné. De előbb ugye a Riviéra. Tengerpart. Aztán ugye rákérdeznek, miért vigyorog, mire vállat von.* - Élvezem, hogy megleptelek *mondja. Aztán felnevet.* - Biztos vagyok benne, hogy nagyon király buli lesz *kuncog.* - Pláne, ha megismered a többieket. Garantálom, hogy egy pillanatig sem fogsz unatkozni Londonban *kacsint Gisre.* - És valóban, valamennyit fizetni kell, de ezt majd havonta meglátjuk, ahogy jönnek a számlák, meglátjuk, mennyit fizetünk, nyilván fele-fele. Év közben is kell fizetni, hiába nem lakunk ott, mert ugye közszolgáltató meg ilyenek... Még nem jutottam el odáig, hogy megkérdezzem, meg lehet-e oldani valahogy, hogy ne fizessek, mikor nem is lakom ott, de már folyamatban van. Talán négy-öt év múlva el is jutok addig. És igen, fel lehet menni, szoktunk is odafent hülyülni *vigyorog. Eszébe jut, mikor tábortüzet raktak a panel tetején, természetes Dan közbenjárásával, meg ilyenek... Vannak sztorik, vannak sztorik, bőségesen. Napokig tudna regélni, de nem akar lelőni minden poént. Tartalékolja a sztorijait, bár kétségtelen, hogy az első néhány, amit a lány hallhat majd, az még aznap, az érkezés napján fog elhangozni, azok a dolgok, amikből a srác kimaradt.* - Mikor költöznél? *Ez az utolsó tisztázandó kérdés. Oké, még azért van pár lényegtelen részlet, de azt ráérnek megbeszélni. Végül is még sok-sok nap áll előttük. Aztán jókedvűen, időnként fel-felnevetve hallgatja Gis beszámolóját az ő haverjairól, akiket neki már volt szerencséje élőben látni.* - Nos, valóban, néha jobb lenne, ha nem lennének. De ez van, ezt kell szeretni *von vállat.A képes lennék megfojtanin kuncog, majd visszasúg.* - Nem kétlem *mondja halkan, aztán ugye élvezi a vitát. Hiába, tényleg hiányoztak már neki az ilyen típusú elmebetegek. Igazán hiányoztak. Igaz, az ő haverjai, kicsit brutálisabb elmebetegek, olyan szempontból, hogy a legtöbben az utcán nőttek fel, és ez rányomja a bélyegét a viselkedésükre. Van, aki önként választotta, van, aki nem, és van aki ehhez képest is olyan mint egy herceg, vagy a mozivászonról lelépő színésznő. Ezek Kamen haverjai. Balhés, kicsit veszélyes banda. De azért ő imádja őket.* - Hm, megnéztem volna *nevet a Brig-Daph balhé elmesélésén, aztán ugye megkapja a tervet, mire biccent.* - Ez így király lesz. És most már vedd egy kicsit a várost is, ennyire azért nem szeretem a fejemet a videón *vigyorog, és a kamerát az utca felé fordítja. Szeret ő szerepelni, tényleg, csak nem ennyire! Ez inkább Kirának való dolog...* - Tetszetős hely... Hogy is kell mondani a nevét? *A városra gondol, ha nem lenne egyértelmű, mert komolyan nem tudja, hogy mondja. Ha a lány megmondta, párszor elismételgeti, amolyan gyakorlásképpen. Meg próbálkozásként, hogy megjegyezze. Bár úgysem fogja...*

Vendég

- Nem, ez csak a húsz milliós. *Felel ő is vigyorogva. Valahogy sejtette, hogy a fiú megint kitér a válaszadás elől, de előbb-utóbb úgyis megtudja, nem? És ha tudná akkor megtiszteltetésnek venné, de így...* -Amerika melyik részén? Hát New York, főleg. Gyűlölöm azt a várost, de komolyan. Olyan piszkos, és az amerikaiak beképzeltek. Párizs jóval tisztább. Jó, a metró nem, de akkor is. De a felhőkarcolók is nagyon zavaróak. Oda soha nem mennék vissza. *Válaszol a fiúnak, majd mikor az vigyorogni kezd csak ráncolja a homlokát.* - Most mi az? Sikerült meglepned, de ezen minek kell vigyorogni? *Még mindig furcsán néz a fiúra, majd a "nem hozhatsz manót" mondaton elmosolyodik.* - Rendben. Van egy olyan érzésem, hogy remekül fogunk szórakozni. Én se nagyon tudok főzni. Talán spagettit, de mást nagyon nem. És nyugodj meg nem akartam vinni manót,. Minimális szinten azért én is tudok takarítani. Rendben, és megmutatsz nekem minden fontos helyet, de akkor kulcs is kellene, ha nem szeretnéd, hogy varázslattal mászkáljak ki-be a lakásban. Gondolom a lakásért fizetni kell szóval majd mondd meg én mennyit fizetek. *Ha a fiút így feldobja a gondolat, hogy nem lesz egyedül akkor Giselle, hogy pöröghet már most?* - Miért ne? Nem vagyok tériszonyos, sőt néha még keresem is a magas helyeket. Mondd, fel lehet menni a tetőre? *Érdeklődik ő is, majd Dan említésére csak kuncogni tud.* -Ne aggódj, nem akarom annyira befogni a barátaidat házimunkára, mert én is megtudom csinálni a nagyját, de azért jó ha valaki más elvégzi a piszkos munkákat. *A továbbiakra csak nevet, aztán Pat említésénél megint csak vigyorog.* - Olyannak nézik ki, mint aki imád másokat manipulálni, feltöri az elméjüket és irányít másokat? Mondjuk az én barátaim között vannak kockák, tánctanárok, hangmérnökök, ja és elmebetegek. De tényleg. Antoine húga kicsit bolond teremtés, de mikor épelméjű akkor el lehet vele beszélgetni. Yvy kicsit visszahúzódó, viszont a hangfelvételekhez meg ilyesmikhez nagyon ért. Aztááán ott van Henri, aki a legtöbb játékot már végigvitte, és az öcsémet kockásítja. Meg itt van ez a zakkant, alkoholista Antoine is, aki egész jó videókat csinál. Valami programmal összevág képkockákat, átszerkeszti és olyan anime opening féléket csinál. Egész ügyes.*Sorolja az ő barátainak a "képességét", majd ugye szóba kerül a mugli téma.* -Jó igazad van, de akkor is néha zavaró, hogy titkolnunk kell a képességeinket. *A lánynak is nagyjából azok a nézetei, mint Kamennek, de ez az egy dolog nagyon zavarja.* -Ne aggódj, képes lennék megfojtani, ha akarnám. *Suttogja egész halkan, aztán ugye vitázni kezd Antoine-nal, akin látszik, hogy felhúzná a nyúlcipőt, de mégsem mer elmenekülni a lány elől. Egyébként Giselle is csak röhögni tudna az egészen, de akkor nem lenne olyan riasztó a külseje, így ezt csak magában teszi. Mikor Kam felröhög a két francia is odafordul, majd folytatják a veszekedést.* -Én szóltam... Akkor sem vagy normális. Legalább nem vagyok szájhős, mint te. Idegbeteg, szadista, nem normális, szerencsejátékos! Szájhős, elmebeteg, kleptomániás, csaló, hazug, idióta, nyúlszívű és nem utolsó sorban bosszantó. Soroljam még? Hosszú a listám. *Egymás fejéhez vágnak különféle jelzőket, amiket láthatóan Antoine magára is vesz, míg a fél-véla lányról minden lepereg. Antoine bepattan a kocsijába miután elhajtják, közben pedig azon morog, hogy csináltathatja meg a kocsit, és még a zenéjét is elvették. Gis szép lassan megnyugszik, és Kam megjegyzésén megint csak röhög.* -Ez még a gyengébb veszekedések közé sorolandó. Brigitte és Daphne vitája sokkal durvább szokott lenni. Egyszer Daph megint nem vette be a gyógyszereit, beosont Brig szobájába, és összekevert ott mindent. Pár perccel később Brigitte visítva rohant le az emeletről. Daphne-nak sikerült feketére festeni Brigitte haját. Na akkor egymásnak estek, és még négyen se tudtuk őket szétválasztani. Az sokkal viccesebb volt.* Az emlék hatására elmosolyodik, majd mikor azt kérdezik tőle hová mennek először a folyót mondja.* -A Loire, utána az édesség bolt és a kastély. Így jó is lesz. Aztán van még egy kis sziget a folyóban szóval akár oda is átsétálhatunk. * Kezd bele megint a csacsogásba, majd ha visszakapta a kameráját, ismét beüzemeli, és megint videózni kezd miközben haladnak a Loire felé hacsak Kam nem változtat a programon.*

Vendég

- Ez a 40 milliós kérdés, igaz? *kérdezi vigyorogva a lányt. Valóban imádja, de ezt Gis nem fogja megtudni, amíg kicsit jobban ki nem ismeri Kament. Mert akkor rájöhet majd, hogy a srác nagyon kevés emberrel hajlandó komolyan és őszintén beszélni. És ez megtiszteltetés, igazán az.* - Amerika melyik részén? *kíváncsiskodik. Aztán jót vigyorog a lány meglepettségén, ami az ajánlatára jelenik meg az arcán.* - Persze! Gyere Londonba! Igaz, főzni nem tudok, és nem hozhatsz manót, mert mugli hely, de a mirelit kaja is finom, meg van pár remek étterem és egy meki a közelben *vigyorog. Láthatóan felettébb feldobja a gondolat, hogy lenne kivel megosztani a lakást. Igaz, nem olyan óriási, csak egy nappali, egy fürdő, két wc, a fürdőtől külön, két hálószoba, egy konyha és egy raktárhelyiség az egész, de akkor is jobb, ha van lakótárs. Főleg, mert olcsóbb a hely. Elég szívás, hogy év közben is fizetni kell, pedig nem is lakik ott, de hát ez van. Ráadásul mivel közszolgáltató, neki is be kell szállnia, mindegy, hogy használja, vagy nem.* - Amúgy bírod az emeleti szobákat? *kérdezi széles vigyorral. Hiába, a tizedik az mégiscsak a tizedik, de remélhetőleg nincs tériszonya a másiknak.* - Megteszi, de ha mégsem, csak egy kis rásegítés kell. Dan eléggé könnyen manipulálható *vigyorog.* - Ő a takarító személyzetem, meg elektroműszerészem is van *nevet.* - Mire nem jó, ha az ember mentálmágus? *kacsint.* - De amúgy legtöbbször maguktól is megteszik, csak néha kell segíteni nekik a helyes döntés meghozatalában. Bár, Pattel talán jobb nem próbálkozni... Ő lehet, hogy észreveszi. De mondjuk ő meg szimplán csak segítőkész, szóóóval... *Aztán ugye szóbakerülnek a muglik, mire Kam vállat von.* - Talán egy kicsit, de szerintem ez nem akkora gond. Úgy értem, mégis miért kéne elszigetelődnünk tőlük? Remek ötleteik vannak időnként, és én amondó vagyok, hogy miért ne használhatnánk fel ezeket? Úgy értem nyilván többet tudunk náluk, de vannak helyzetek, amikor rettentő kényelmes őket kihasználni *fejti ki az álláspontját a témával kapcsolatban. Az, hogy természetesen magasabb rendűnek tartja magát a mugliknál... Talán aranyvérű ártalom. Előfordulhat. Aztán ugye Gist kis híján elcsapják, és szóba kerül az erőfitogtatás, amire csak nevet.* - Hát, hajrá. *Aztán ugye megfogja a kamerát, és kissé arrébb állva röhögve hallgatja a két francia vitáját. Már-már pofátlanul jól szórakozik ott oldalt. A Skillet cd-k láttán elereszt egy széles vigyort, aztán ugye. A folyóba fojtáson olyan hangosan kezd el röhögni, hogy egy-ketten már rá vetnek féloldalas pillantásokat, nem a veszekedőkre.* - Szegény Loire *röhög, és persze erőteljesen angolosan ejti ki a szót. Hiába, komolyan mondta, hogy egy szót sem tud franciául - kimondani sem. A város nevével meg sem próbálkozott még, és vélhetően nem is fog. Lehet, hogy jó nyelv a francia, de nem neki találták ki, az tuti. Amikor Gis mellélép, felhorkant.* - Azt hiszem, kezdem érteni, mire gondoltál vele *rázza meg a fejét a betört ablakú kocsit szemügyre véve. Antoine kérdésére megcsóválja a fejét.* - Kösz, haver, de inkább kihagyom. Amúgy is: a helyedben én most nem akarnék Gis-zel egy légtérben tartózkodni *vigyorodik el szélesen. A legkevésbé sem ellenzi a másik módszereit, láthatóan élvezi a balhét. Mikor Antoine elmegy, kuncogva megrázza a fejét.* - Öregem, hogy én milyen régen szórakoztam már ilyen jót! Hiányoznak a balhék... Régen volt már a tavaly nyár *mondja kissé nosztalgikus hangon. Hiába, jó lesz már hazalátogatni egy kicsit.* - Na, akkor, hova megyünk először? *kérdezi tettre készen a lánytól.*

Vendég

-Miért most nem imádsz? *Nevet fel a lány, majd elgondolkozik hogyan tudná rávenni a haverját, hogy adja már kölcsön azt a nyamvadt nyaralót. Mondjuk elég neki villantani a bájos mosolyát meg mondani pár szép szót, és Henri ugrik is már neki.* -Egyiptomon kívül mindenhol voltam. Bár ha Európán kívüli országok nézünk akkor Amerikában voltam még. Egy-két országon kívül szinte mindenhol voltam már Európában, igaz csak rövid ideig. Nagyjából olyanok voltak, mint London... *Egyébként tényleg rengeteg helyet tudna sorolni a lány. Giselle nagyot néz mikor Kam azt mondja, hogy költözzön hozzá. Valljuk be kicsit ledöbbent.* -Szívesen elfogadnám az ajánlatot, de csak akkor ha komolyan gondolod. *Mosolyog Giselle egyébként meg nem kellene bűbájjal ellátni az ajtaját, mert csak Brigitte-nek a szokása, hogy felverjen másokat. Nem, Giselle szépen főzne egy kávét, megkerítene magának reggelit meg edzene aztán szépen megvárná, amíg Kam felébred. De tényleg jól szórakoznának főleg, ha a barátai körüket összeengednék. Na az világvége lenne. A Naxis szavain kuncog, majd azért itt is tesz néhány megjegyzést.* -Tehát, ha azt kérném tőle, hogy tegye rendbe a lakást megtenné a két szép szememért, vagy még hassak is rá némi mentális varázslattal? *Jóóó mondjuk ő eleve nem használná ki ennyire a fiút, de a piszkos munkákat szívesen hagyja másra.* -Nem is. Szerintem ehhez még korán van neked. Túlságosan is kezdünk függeni a mugliktól nem gondolod? Nem mintha ki akarnám irtani őket csak zavar, hogy sokan vannak. *A további szavakon csak röhög, főleg Kam barátain (bár elvileg már ő is közéjük tartozik csak ő nem tudja). Egyébként meg a lánynak kezd feltűnni, hogy Kam mellett folyton csak nevetni tud. Két bolond együtt még több hülyeség... Aztán ugye majdnem elütik, bár ez a tény nem izgatja csak az idióta haverja a volán mögött. Aztán választ kap a fiútól, amire csak vigyorogva válaszol.* - Ez nem piszkos munka. Csupán erő fitogtatás. *Titokzatos és egyben hátborzongató mosoly jelenik az arcán. A kamerát át is adja a fiúnak, majd Antoine újra megszólal.* -Figyelj haver. Nem volt szándékos. Csak bepiáltam, és Gis ne már! Tudod milyen vagyok atomként. Szállj ki a kocsiból! Dehogy szállok ki! Hülye leszek kiszállni. Közveszélyes vagy! Hé, haver. Kapcsold már be azt a kamerát! Ha legyilkol legalább bizonyíték legyen rá! Vagy kiszállsz, vagy betöröm az üveget és a biztonsági övvel fojtalak meg! Segítség! Meg akar ölniiiii! *Kezdenek vitatkozni, majd mikor Antoine el kezdi feltekerni az ablakot Gis odalép az ajtóhoz.* -Betöröm! Magyarázd meg azt a húzásodat! Mondtam már! Részeg voltam aztán Daph kitalálta, hogy szívassunk meg mindenkit, és fecsegje ki mindenki a titkait. Egyébként meg nem törnéd be. Fogadjunk? Látom megint nálad vannak a Skillet cd-im. Azokat akarom. Á. Nem hiszem el. Utállak. *Duzzog a kocsiban ülő fiú. Kicsatolja az övet, összeszedi a cd-ket majd rettegve kinyitja az ajtót.* -Megérdemelnéd, hogy a Loire-ba fojtsalak, de a folyót jobban sajnálom, mint téged. *Csóválja a fejét a lány, majd kikapja Antoine kezéből a cd-ket.* -Rendben. Elhiszem, amit mondtál, de ezt még visszakapod. Hú, de félek... *Már épp kezd megbocsájtani a lány a másik franciának, mikor beszólnak neki. Dühös betöri az üveget, amivel azt is eléri, hogy szép kis sebeket szerez be, és vérezni kezd a keze. Antoine fájdalmas arccal simogatja a Renault ajtaját miközben azon sopánkodik, hogy ezt most miért kellett. Gist nem nagyon hatja meg, inkább beül a kocsiba, és amíg nem figyelnek a muglik (mert eddig végignézték a műsort csak mivel Antoine-t bajkeverőnek titulálják, ezért nem szóltak közbe) szépen meggyógyítja a kezét. Ma nem nagyon akar sebekkel rohangálni. Szépen kiszáll, és odaáll Kam mellé.* -Fogadás... Amúgy hova mentek? Elvihetlek titeket, ha már Gis drága volt olyan kedves, és megrongálta a kocsimat? *Giselle rápillant Kamre aztán Antoine szavain csak rázza a fejét.* -Nem hinném, hogy igényt tartunk ma a társaságodra, vagy nem így van? *Szól csendesen, majd visszakéri a kameráját, és remélhetőleg Antoine hamar le is lép már ha Kam nem tartja szóval.*

Vendég

- Óóóó, az király lenne, pár nap a tengernél... Imádnálak, ha rá tudnád beszélni *vigyorog szélesen a csajra, aztán ugye a nyaralás téma kerül szóba.* - Óóóó, én is imádok utazni, a nagybátyámmal sokfelé jártunk, például Olaszországban, Horvátországban, Németországban, meg Egyiptomban, meg most ugye már Franciaországot is kipipálhatom, bár azért még a fővárost meg akarom nézni valamikor, meg ugye a hazám Anglia meg Bulgária. Egész szép lista *vigyorog. Azért az előbbiből úgy érzi, a lány is tudna országokat sorolni. Az elköltözésre felcsillan a szeme, és cinkosan rákacsint a lányra.* - Költözz hozzám! *mondja neki nevetve. De amúgy komolyan gondolja. Még ha cserébe el is kéne viselnie pár állatot, biztos benne, hogy hallatlanul jó szórakozás lenne Giselle-el együtt lakni. Csak mindig erős záróbűbájokat és hangszigetelőbűbájokat kellene tennie az ajtajára esténként, hogy még véletlenül se tudja túl korán felverni. Aztán takarítás. Khm. A kérdésre felröhög.* - Hát, Dan elég gyenge a mentális mágiákban, de mondjuk magától is könnyedén rávehető a legtöbb dologra... De ha annyira nem akar, kicsit rásegítek. Szóval ő a takarítószemélyzetem, többnyire *nevet. Valóban képes rá, hogy az egyik legjobb haverját befogja takarítani, igaz, a többieket is felhasználja, ha úgy hozza a sors. Példának okáért, ha valami elektromos kütyüt javítani kell, csak szépen kell nézni Patre, és a srác puszta kedvességből valóban hajlandó megtenni. A lány kérdésére zavartan felnevet, és megvakarja a tarkóját.* - Jó, de majdnem ugyan az, na... *Arra, hogy a lánynak mi hiányzik, bólint.* - Az mp4. Bizony, az nagy nagy hiány. De nekem a telefon meg a laptop is. Ezek a lököttek tudják, hogy a suliban nem működik a telefonom, de konkrétan megtelt az üzenet- meg híváslistám memóriája, annyiszor kerestek. Nem fér bele abba a tök fejükbe, hogy nem. Működik. A. Telefonom! *tagolja szépen az utolsó mondatrészt, és megrázza a fejét. Komolyan hihetetlenek. A városba vezető úton kábé hülyére röhögi magát, Gis dumálásán meg a videózáson, aztán ugye a csajnak majdnem sikerül elüttetnie magát - ami szinte már meg sem lepi a srácot -, és kivel találkoznak? Naná, hogy Antoine-nal. Tegnap nem merte bedugni a képét, hát ma kapja meg a magáét. A lány vigyorára visszavigyorog, majd unott képet vág.* - A piszkos munkát általában másra hagyom, én a néző vagyok, meg persze segítek elfelejteni a szemtanúknak, hogy szemtanúk voltak. *Azzal nézegetni kezdi a körmét, amolyan "megvárom, míg legyilkoljátok egymást, valaki szóljon, ha végeztetek" arccal.* - Megfogjam a kamerát? *kérdi puszta előzékenységből. Csak hogy legalább az ne legyen útban.*

Vendég

*Hát akkor lassan felébredhetne, mert Gis nem szeretné bevonszolni a városba úgy, hogy arra kell számítania, hogy bármikor elaludhat a fiú.* - Szívesen leviszlek, de akkor autóval kell, viszont ha szerencsénk van akkor rá tudom venni Henrit, hogy ő beszélje rá a szüleit, hogy adják kölcsön a nyaralójukat a Riviéránál. Nekünk nincs szükségünk nyaralóra, mert mi folyton máshol nyaraltunk szóval még egy házat fent tartani a nagy semmiért felesleges lenne, nem igaz? Tegnap este vitáztam is Brigitte-tel, mert eszembe jutott, hogy például Dániába még nem is voltunk. Erre azt mondja, hogy minek akarom bejárni az egész világot jobban tenném, ha a seggemen maradnék. Soha nem érti meg, hogy folyton utazni akarok. Bármennyire is imádom Franciaországot már szeretnék máshol lakni. Költözni akarok, de úgyse hagynák. Amint betöltöm a tizennyolcat én elköltözöm. Még nem tudom hová, de elmegyek. Eddig tűrtem, hogy irányítsák az életemen, de most hogy egy olyan helyre küldtek, ahová nem nagyon ér el a kezük nyugodtan tudok tervezni. Aztán a bátyám tervei se érdekelnek. *Na igen, és ha el kezd beszélni valamiről akkor egyből egy olyan témára tér át, amire megint nem kellene, de egyszerűen már nem bírja magában tartani, és csak jön belőle. Néha olyan hangulatban van, hogy az egész életét el tudná mesélni valakinek. Megrázza a fejét, jelezve hogy Kam ne is törődjön az előbbi szavaival, majd vigyorogni kezd az állatokon.* -Etetni etetem, bár ez attól függ hol vagyok. Gondoskodás igaz. Takarítás nem nagyon. Mindig a házimanók takarítanak utánuk.Örülök, ha tudom hova pakoltam a saját dolgaimat. *Kuncog, majd kitör belőle a röhögés Kam utolsó mondatánál.* -De akkor ki takarít nálad? *Ráncolj a homlokát. Hát tényleg nem tudná elképzelni a Naxis srácot rózsaszín kis kötényben ahogy takarít. A kuncogásra most nem kérdez rá inkább a fiú kérdésén gondolkozik.*-Nem a nincs új a nap alattra gondoltál? *Szélesen vigyorog, majd ugye elsiet a telefonjáért. Aztán ugye Kam elindul lefelé, így hát a lány követi őt.* -Nekem igazából csak a televízió meg az mp4 hiányzik az iskolában. A laptopon is csak filmet szoktam nézni. *Vonja meg a vállát a lány majd szépen elindulnak a város felé. Útközben a lány előveszi a videokamerát, és Kamet kezdi filmezni miközben be nem áll a szája. Épp azt javasolja, hogy először menjenek a Loire-hoz mikor az úttesten majdnem elgázolják. Nem ez lenne a legnagyobb gondja, hanem a sofőr. Gis rápillant a Renault vezetőjére, és ki ül ott? Naná, hogy Antoine. * -Hello. Szép napunk van nem igaz? *Hebegi kicsit zavartan, majd lehúzza az ablakot és lehalkítja a Skillet számot. Valahogy sejti, hogy pont rosszkor jött.* - Te szeretnéd megölni a szérum miatt, vagy én? *Pillant Kamenre a lány ugyanazzal a mosollyal az arcán, mint ami a vonaton volt. Egyébként ezután a lány megállítja a felvételt, hogyha mégis gyilkolásra kerülne sor (hozzáteszem fényes nappal az emberek előtt) akkor csak a szemtanúkat kelljen eltűntetni.*

Vendég

*Hát, remélhetőleg. Ha ébren lenne, több hozzáfűzni valója lenne, de ebben az állapotban még az aha is teljesítmény tőle. Szerencsére, mire Gis visszaér a pakolásból, a srác nagyjából már ébren van, köszönhetően a kávénak, és az idióta haverjai leveleinek. Vigyorogva hallgatja a lány szavait, aztán a kismonológ végén gyorsan közbeszúrja:* - Én is régen utaztam hajót, viszont valamikor levihetsz a tengerpartra *vigyorog a másikra, és láthatóan komolyan is gondolja. Jó program lenne az is. Minden esetre mára a város megismerése van terítéken, úgyhogy menetre készen hallgatja a lány további szavait.* - Állatok... *húzza el a száját.* - Lehet, hogy hasznosak is tudnak lenni, de etetni kell őket, gondozni, takarítani utánuk... Bőven sok, ha magam után kell takarítanom! *horkant fel. Na, igen. Ez a hátránya a saját panellakásnak, ami ráadásul egy mugli házban van. Nem lehet házimanót fogadni... De! Be lehet fogni Dant, hogy takarítson. Igaz, ő se valami profi benne, de azért nem rossz. Jess túl lázadó hozzá, Mike és Kira túlságosan féltenék a körmeiket meg a ruhájukat, Pat meg hangulatfüggő, hogy hajlandó-e segíteni. De Dant rá lehet dumálni, esetleg egy kis akaratgyengítő bevetésével... Halkan felkuncog a gondolatra, és visszatér a jelenbe.* - Majd eljutunk egyszer csak valami újra, hogy is van a mondás? Mindig van új a nap alatt, vagy mi is volt? *Aztán Gis éppen szól, hogy még valamit elfelejtett. Amíg keresi, addig Kam kisétál a folyosóra, és az ajtókat nézegeti, igyekezve emlékezni, melyik kié is volt. Na, nem mintha bárki máshoz is bekopogna, mint Gishez, csak azért mégis. Kíváncsi, milyen a memóriája. És megállapítja, hogy rossz. Aztán a lány kivetődik a szobából egy telefont lóbálva, mire vigyorogva bólint, és elindul lefelé, egész önállósítva magát.* - Olyan fura most, hogy működnek az elektronikus eszközök... Már egész elszoktam tőlük *kuncog fel. És valóban, noha előfordul, hogy a suliban is ott pihen a zsebében a mobil, sőt, néha elő is veszi, tudat alatt arra számítva, hogy márpedig most működni fog. De sajnos nem...*

Vendég

*Hát Kam tényleg nagyon kómás lehet, ha csak egy "ahát" tud mondani, de reméljük ez a nap folyamán változni fog. Mondjuk a polgármester tényleg nagyon szerencsétlen volt, de mindegy. Miután Gis elvileg mindent elrakott, ezért ugye pár perc múlva megjelenik Kamnél.* -Igen ragaszkodom hozzá, és az akaratosságom nem ismer határokat. Hát rendben, mondjuk nem szeretnék kis elődadást tartani a város történelméről, mert úgy hiszem az untatna téged szóval inkább csak mutatok néhány dolgot. Amúgy mi lenne, ha hajóval mennénk vissza az iskolába? Mondjuk az nem jó, mert akkor le kellene autókázni a tengerpartig, és a kocsim meg kétszemélyes szóval macerás lenne visszaszállítani. Pedig a tenger part is gyönyörű, és már rég utaztam hajón.* Fintorog egy sort mivel egész jó ötlet lett volna. Na mindegy. Majd máskor hajókázik.* -Csak nyugodtan. Ráérünk. *Válaszol arra hogy Kamen még egy levelet meg akar nézni. * -Semmi gond. Mondjuk nekem könnyebb, mert én rá tudtam venni a barátaimat arra, hogy ne e-mail írjanak. Edgar meg csak ide hozza a levelek szóval nincs is nagyon leterhelve. Mondjuk elég hosszú az út, de nagyon jól tudja merre kell rövidíteni. Most nem hencegésként mondom, de én neveltem. Bármennyire is utálod az állatokat, én a hasznukat veszem. Nekem azért vannak, hogy könnyítsék a dolgomat. *Kezd el az állatokról beszélni, mert tényleg okosan idomította őket csak nem akarja elmondni, hogy mit tudnak az állatkái. Egyébként megint visszatérő témához kerültek, amit a lány szóvá is tesz.*- Tessék, megint ide jutottunk. Most már tényleg kellene valami új téma, bár még ezeket se merítettük ki.*Kuncog, majd mikor Kam leellenőrzi, hogy meg van-e mindene akkor a lánynak eszébe jut, hogy valamit mégis kifelejtett.* -Persze mindjárt mehetünk csak valamit elfelejtettem. Egy perc, vagy kettő. Attól függ milyen gyorsan találom meg.*Mondja, és gyorsan visszaszalad a szobájába.* ~ Hová pakoltam el? * Kiforgatja az éjjeliszekrényének a fiókjait, de sehol nincs az a fránya telefon. A lány ekkor pillant a hollóra, aki most a szobában köröz. Megpillantja a karmai közt a kis készüléket.* -Edgar, légyszíves add oda. Edgar... * Kérleli a madarat, mondjuk kissé furcsán nézhet ki, hogy egy madárnak beszél a szoba közepén ácsorogva és a telefonját kéri. Hosszú percek után sikerül megszereznie a mobilját, majd felkutatja Kamet bárhol is legyen.* -Sajnálom csak elfelejtettem hová raktam... *Még mindig a kezében szorongatja a telefont, aztán remélhetőleg elindulnak a városba, és hamar be is érnek, mert ott biztosan jobb lesz a hangulat, mint itt.*

Vendég

//Itteni user csak enyhén kómásabb mint a másik >< //

-Aha *reagál feletébb értelmesen és ébren Kamen, de azért fáradt agya valahogy képes elraktározni az infót. De csak a dolog természete miatt. A polgármesteres sztorin van annyi ereje, hogy kuncog egy sort, aztán ugye irány a szoba, hajigazgatás, mailolvasás. Aztán ugye bejön Gis, és addig oldalra fordul a széken, amíg hallgatja, majd megcsóválja a fejét a 'mindent én fizetek'-re.* - Ha annyira ragaszkodsz hozzá... Egyébként jól hangzik a program, és kétlem, hogy megéheznék *vigyorodik el. Hát, igen, a ház lakói már kitapasztalhatták, hogy igazán nem kell neki sok táplálék.* - Na, egy pillanat, csak még egy levelet el akarok olvasni, remélem van benne valami jó kis poén így reggelre *kuncog, majd az 'Ébresztőőőő Grozdika, bár tudom, hogy úgysem most olvasod' témájú levélre kattint. Közben megrázza a fejét, természetesen a becenév miatt, és végigfutja a levelet, párszor felhorkantva, esetleg elnevetve magát, aztán kijelentkezik, kikapcsolja és lecsukja a laptopot.* - Bocsáss meg, csak ugye a suliban nem sok lehetőségem van megnézni, mit írnak, bár több százszor mondtam már, hogy írjanak bagolypostán, de neeeeem *rázza meg a fejét tehetetlenül. Aztán felkapja az övtáskáját, gyorsan ellenőrzi, hogy minden fontos benne van-e (a felettébb ritkán használt mobil, szintén a suli miatt, zenelejátszó, ugyancsak az előbbi leírással, pénztárca, még ha nem is fogja használni, és egy stresszlabda, amit Dan vett neki poénból), és felcsatolja.* - Akkor akár indulhatunk is. Mivel kezdünk?

Vendég

//És a két kómás user olvad//

-Igen, fogadni. Persze csak úgy játszom, ha van valami tétje, ha nincs akkor nem is szállok be. *Kezd bele a magyarázatba a lány mivel Kam rákérdezett ezért megerősíti a szavait. Giselle biztos pörögni fog már régóta fent van ráadásként forgat valamit a kis fejében szóval le se lehet lőni, mert akkor is kitérne.* -Igen, a polgármester. Meséld el mi volt legutóbb.*Hallatja a hangját Brigitte is, majd Gis megpróbálja felidézni a múltkori esetet.* - Ó, igen. Egyszer átjött, mert az anyámat kereste valami városi ügy miatt, és először nem talált be a kapun. Utána a lépcsőn esett hanyatt, ha jól emlékszem. Neem. Először az udvar közepén esett egyet utána nem bírt feljönni a lépcsőn. Ja, tényleg. Aztán mikor felküzdötte magát a lépcsőn az ajtót fejelte le. Mikor végre beért a házba mondjuk neki, hogy a szalonban vagyunk. Erre nem elindult az étkező felé? Az volt a szerencsénk, hogy Thierry épp akkor jött ki a konyhából, mikor az majdnem bement és meglátta volna a házimanókat. De rohadtul vicces volt. *Mesélnek végül is egymás szavába vágva. Röhögnek, mikor visszaemlékeznek az esetre, aztán lepacsiznak. Hát igen, ez így megy náluk. Aztán ugye elválnak az útjaik, mert Gisnek össze kell pakolnia. A lány visszamegy a szobába, ahová a házimanók odakészítették a kért kávét aztán kerít egy válltáskát, mert nem fog hátizsákkal rohangászni. Belerakja a termoszt, a kamerát, Thierry-től csórt lejátszót, arra az esetre ha már zenehiánya lenne, aztán fontolgatta, hogy a kardját is belegyömöszöli a tértágított táskába, ha jönne Antoine akkor valamivel el tudja vágni a torkát, de helyette csak az ostorát teszi el meg a pénztárcáját, hogy tudjon vásárolni. Aztán megsimogatja az állatkáit, Edgarral közli, hogy most nem jöhet. Nem mintha az embereket zavarná a madár. Már megszokták, hogy Gis mindig vele rohangál. Miután végzett felkapja a táskát, majd megy is Kamhez. Megáll az ajtóban, és vigyorog azon, hogy a fiú ott ül a laptopnál, és olvasgat.* -Még jó, hogy áthozattam. Szóóóóval a mai program. A kastélyt, az édesség boltot és a Loire folyót mindenképpen látnod kell a mi kis történelmi városunkban aztán majd út közben kialakul, hogy hogy állunk meg pihenni. Egyébként szerintem Ebédre nem érünk haza szóval majd maximum beülünk valami étterembe, ha nagyon éhes vagy. * Kezd bele a kis mondandójába. Nagyon nem érdekli, hogy mit csinál Kam, ha fél füllel figyel rá az most épp elég.* - Még valami. Az eszedbe se jusson, hogy te kifizetsz itt valamit is. Az én vendégem vagy, tehát én fizetek. Ha mégis próbálkoznál megmondom a boltosoknak, hogy ne fogadják el a pénzed. Érted? Ha készen vagy akár indulhatunk is.*És itt egy újabb példa, hogy Gis mennyire szeret költekezni, ha van miből, na meg ha tudja kire költeni.*

Vendég

- Fogadni? *pislog álmosan a lányra. Akármilyen kómás is, EZ az információ persze eljut az agyáig, mert ez tipikusan olyan, amilyenekre ő mindig vadászik. Kimondottan vadászik. Szóval ezt felfogja. Thierry fintora fel sem tűnik neki, voltaképpen nem zavarja, akkor sem zavarná, ha ébren lenne. Az nem gond, ha Gis végigpörgi a napot, vélhetően, ha elkezd hatni a kávé, Kamen is eléggé fel lesz pörögve, és fogja tudni tartani a tempót. Csak ki kell várni, amíg hat. Addig meg marad ez a fura, értelemhiányos vegetatív állapot, ami csak akkor jellemző rá, ha nem alussza ki magát. De olyankor nagyon. Igazából nem kell neki olyan sok óra, a probléma a koránkelésben gyökeredzik, ez nem neki való rendszer. Nagyon nem.* - Polgármester? *emeli meg a szemöldökét. Ezt most nem teljesen érti, és akkor sem értené a magánál lenne. Mi van a polgármesterrel? Aztán elvigyorodik, vagy legalábbis nagyjából olyasmit tesz a sok sétálásra, és ő is feltápászkodik az asztaltól. A fél-véla szavaira biccent, és kényelmes léptekkel visszabaktat a szobájába. Odabent aztán bemászik megint a fürdőbe, kimossa a szájából a kávéízt, és a haját kezdi babrálni, mert nem teljesen úgy állnak a tincsek, ahogy kellene nekik, túlságosan reggeli feje van még. Tíz percnyi tollászkodás után kuncogva motyogni kezd magában.* - Ha Mike most látna, büszke lenne rám... Itt szórakozom a hajammal... Mindegy, jó ez így. *Ezzel ki is sétál a fürdőből, és kényelmesen elterül az ágyán. Úgy tűnik, közben jártak itt a manók, mert gondosan be van vetve, a ruhái pedig már nem a földön vannak, hanem a szekrény melletti széken kiterítve. Az ablak nyitva, a függöny elhúzva. Pont jó. Kényelmesen nyújtózkodik, de nem nagyon csukja be a szemét, mert tudja, hogy akkor még a három csésze kávé ellenére is visszaaludna. Igen, ez száz százalékig biztos. Szóval inkább feláll, és elmászik a laptopig, amit gyorsan be is kapcsol, és nekiugrik, hogy megnézze, írt-e neki valaki. Tizenöt levelet talál, mind az öt barátjáról hármat. Felkuncog, és amíg Gis vissza nem ér, azokat olvasgatja.*

//Fagy//

Vendég

*Brigitte-et meg Kamen álmossága nem hatja meg. Itt ő a főnök, bár Gisnek akkor is több beleszólása van a dolgokba csak hát mivel pillanatnyilag ő tartózkodik a házban, mint legidősebb gyerek így neki kell rendben tartani mindent. Aztán visszatérünk vagy elkerülünk a Gises beszélgetéshez.* -De komolyan. Azt hittem rosszabbul viseled. Én például már megszoktam ,mert fogadás miatt sokszor vettem be ilyet. Egyszerűen imádok fogadni, mert mindig én nyerek és ha én nyerek akkor nekem lesz jobb, igaz? *Kuncog a lány, és ezzel user erősen célozgat arra, hogy mivel lehet rávenni mindenféle hülyeségre a lányt. Thierry a groteszk vigyorra fintorog. Hát igen. Azért elég fura egy mosoly lett belőle. A srácnak semmi baja nincs Kammel csak ilyen zárkózott.* -Majd megtudod. * Mondja rejtélyes mosollyal az arcán bár nagyon sok helyre nem is mehetnének. Igazából meghallotta. Teljesen fel van pörögve, a kávé is rásegített szóval valószínűleg az egész napot végigpörgi. Aztán az ebédes megjegyzésnél megint mindenki felröhög. Nagyon egy hullámhosszon vannak.* -Nem, mert akkor lemaradnál arról, hogy mi történik akkor amikor beesik a szerencsétlen polgármester délelőtt. Ő tényleg nagyon szerencsétlen.* Vihog Gis miközben Brig is tarkítja a másik mondandóját különféle megjegyzésekkel csak usernek nincs ideje leírni. Thierry csak bólint Kam szavaira. Felfogja ő elsőre is. * -Akkor jó, mert nagyon sokat fogunk mászkálni, és autóból nem lehet átérezni az egész városnéző dolgot.*Vigyorog Gis majd kiissza a csészéből a maradék kávét. A reggelinek lassan vége, jönnek a is manók leszedni az asztalt. Az egyik manót odainti magához a lány, majd franciául megkéri, hogy egy termoszban indulás előtt hozzon majd Kamnek kávét, nehogy gyaloglás közben elaludjon.* -Rendben. Akkor szerintem mindjárt indulhatunk. Visszamegyek fogat mosni és a kameráért. Addig ha gondolod pihenj le. Úgyis megtalállak. *Mondja Kamnek közben Brig eltűnik, a fél-véla meg csak reménykedni tud, hogy a fiú az étkezőtől visszatalál a szobájáig. Természetesen ha nem akkor szépen visszakíséri, ha igen akkor gyorsan elintézi a dolgát a lányka majd visszamegy Kamhez.*

Vendég

*A pillantás nem hatja meg különösebben, sőt konkrétan észre sem veszi, mert éppen egy nagy ásítás elfojtásán ügyködik. De még ha észrevenné és felfogná, akkor is csak röhögne rajta, szóval igazából teljesen mindegy. Sőt. Talán ilyen korán még röhögni sem lenne képes. Még nem próbálta, szóval nem tudja, de az tuti, hogy ilyenkor még nem fogja fel, hogy min kellene nevetni, és min nem, és mire kéne figyelni, mert ha rajta múlik, akkor délnél előbb nem mászik ki az ágyból. Szünetben legalábbis semmiképpen, év közben valahogy azért kikeveredik, bár idén is sokszor kapott hidegvizes ébresztőt Yantól. Puszta kedvességből persze.* - Aham, én is csodálom magam... *morogja, a veritaserumos dologra reagálva, mert úgy gondolta, jobban ki fog akadni, ha ilyesmi történik. De szerencsére nagyrészt kikerülték a kínos témákat, szóval nem volt olyan vészes. Nyugisan hagyja, hogy húzzák, sőt, talán még hálás is, mert magától nem tuti, hogy képes lenne lejutni az étkezőig ebben a félig, vagy inkább teljesen alvó állapotban. Ez nem az ő reggele, az biztos. A kávéért megenged egy vigyornak induló valamit Thierry felé, de hogy minek sikerült... Nos, látszik, mi volt vele a cél, de az is, hogy nem egészen ura még az arcvonásainak. Sem. Meg úgy általában, még semminek sem ura. Aztán ugye félig alva hallgatja a beszélgetést, és lényegében még nem nagyon tud reagálni Gis neki címzett mondatára, de aztán úgy egy perccel később értetlenül a lányra pislog.* - Hovaséta? *motyogja, valami kérdő féle hangsúllyal, elég halkan, szóval lehet, hogy a lány nem értette meg, de sebaj. Az nem gáz. Aztán ugye megint végighallgatja, hogy miért is kell korán kelni, mire morogva megcsóválja a fejét.* - És én nem aludhattam volna ebédig? *Nos, ez a korán kelés egyértelműen nem a srác műfaja, egyértelműen nem. Ez van. De lassan azért talán kezd már magához térni, mert most már láthatóan felfogja, amit hall. Még a reagálást kell összeszedni, de ha az is meglesz, már majdnem önmaga lesz. Majdnem. Harmadszorra is újratölti a poharat, és egyre jobban kezd kinyílni a csipája. Annyira, hogy az öcsi kérdésén már van ereje felnevetni. Brigitte-et csak leinti, miszerint nem gond, aztán vállat von.* - Egyszerűen nem kívánok többet. Megszoktam, hogy ennyit eszek, ennyi. *Aztán elköszön a sráctól, amikor amaz elmegy, és elvigyorodik Gis szavain. A kérdésre csak megrázza a fejét, aztán megint elereszt egy vigyort.* - Nem, nem az, azt hiszem, a kávé kezd hatni *mondja, és tényleg egyre éberebbnek tűnik. Mint aki valóban kezd felébredni... De mondjuk három csésze feketekávé után igencsak ideje...*

Vendég

*Kamen a megjegyzésére kap egy "ha nem nem maradsz csendben és húzol le reggelizni különben velem gyűlik meg a bajod" pillantást, aztán úgy megjelenik Thierry, akit Brigitte szintén megörvendeztet egy ilyen pillantással. Utána persze hamar le is lépnek, de hát akármilyen korán is van nem állhat meg az élet. Az ő helyüket veszi a át Gis, aki ma a szokásosnál is jobban pörög. A fiú szavaira csak vigyorog, majd miután ismét előkerül. Aztán ugye Kam elmondja, hogy nem aludt annyit amennyit kellene, pedig Gis jóval később feküdt le aludni és sokkal hamarabb kelt fel a fiúnál, de ez már megszokás nála. A szemöldök vonogatásra kuncogni kezd. Hát úgy látszik szerencsétlen fiú még nem nagyon tudja értékelni a lány vicceit, de hát ez van.* -Miért kellene hagynom? Nem csináltál semmi olyat ami miatt megérdemelnéd, sőt a veritaserumos esetet is egész jól viselted. Csodállak érte. *Halványan mosolyog, majd a kómás fiút a kezénél fogva húzni kezdi már ha Kam engedi neki. Aztán amint belépnek az étkezőbe Thierry még enni kezd, Brigitte meg magyaráz neki valamit a dobokról. Gis Kammel szemben ül le, és a két lány egymásnak nyújtogatja át a teás kannát meg a croissants-os kosarat. Thierry már amikor kérik a kávét felpattan a helyéről és Gisnek meg Kamnek is tölt, majd mivel látja, hogy a vendégük jobban rászorul, ezért a fiú mellett teszi le a kancsót. A fél-véla lány mosolyogva esik neki a reggelijének miközben hallgatja a barátnőjét.* -Szóval Gis. Arra gondoltam, hogy kölcsönadhatnád a Mustangot? Be kell mennem a városba. Tudod, táncóra szóval kellene a kocsi, mert utálok gyalogolni és az öcséd is jön velem. *Pillázik a lányra, aki gonoszan elmosolyodik, majd Kamre pillant.* -Szerintem mi úgyis sétálni akartunk. Nyugodtan vidd csak el. * Az első mondatot Kamnek címezte, bár tegnap nem említette, hogy a városba akarja berángatni szóval egyenlőre semmibe nincs beavatva szerencsétlen srác. Aztán Kamy kérdésére mindenki felröhög. Gis meg a öccse egyből a vörös hajú nőszemélyre mutat, aki szépen neki áll beszélni.*- Egyrészt, mert én segítek be a házimanóknak mivel az édesanyám már nincs olyan állapotban, másrészt Thierry-nek délelőtt valamikor tanulnia is kell ezért nem árt ha mindig időben ébren van. Harmadrészt pedig azért mert... *Aztán itt Gis veszi a át szót.* -Azért hogy engem tudjon piszkálni csak soha nem sikerül neki mivel én sokkal korábban kelek fel, hogy a napi edzést ne akkor kelljen elvégezni amikor vendégünk van így hát szépen, amíg a vendég alszik Giselle el tudja intézni a dolgait. Magyarázzák el ismét a dolgot, majd szép lassan elfogy a vendéglátók tányérjáról az étel szóval jöhet a következő "kör".* -Rémesen keveset eszel. Hogy bírod? *Fordul először és talán utoljára Thierry Kamen felé. Na igen. Ők folyton kiadós reggelit kapnak, bár az nem látszik rajtuk.* -Thierry! Ilyet nem illik kérdezni! *Teszi le a csészéjét az asztalra Brigitte. A kistestvér a második tányér után szépen megköszöni a reggelit, majd arra hivatkozva megy el, hogy még össze kell készülődnie.* -Képzeld milyen van akkor, ha itt van az egész család.*Csóválja a fejét Gis, majd elkéri a kávét, mert hát neki is kell (hogy még jobban pörögjön).* -Az egész család és Daphne meg Henri meg Antoine és Yvy. *Számolgatja az ujjain Brig, hogy akkor hányan szoktak ennél az asztalnál ülni.* -Egyébként remélem nem baj, ha délelőtt bemegyünk a városba. *Beszél megint Gisy természetesen a Naxisnak, bár még mindig nem tudni, hogy az milyen állapotban van.*

Vendég

- Jóhátdemégreggelvan *motyogja a srác Brigitte szavaira, majd kómásan pislog a lányra. Aztán Thierryre, akinek eddig konkrétan még nem nagyon hallotta hangját. Most se sokat, de amit mond, arra csak bólogatni tud. Elég álmosan, de legalább bólogat. Már ez is több, mint a semmi. Aztán ugye a lány a kissráccal együtt elhagyja az emeletet, de a helyüket máris átveszi Gis.* - Aha, rájöttem, vagy olyasmi... *motyogja, és nagy pislogásokkal figyeli, ahogyan a lány visszamegy a szobába, aztán újra előkerül, és fecsegni kezd. A kérdésre vállat von.* - Egész jólcsak nem annyitamennyit kellett volna... *morogja. Nem, nem véletlenül maradtak ki a szóközök, ezeket a szavakat ugyanis egy kellemes lendülettel teljesen egyben mondja ki. Khm, kissé álmos, talán. A macskapisi szagra egy enyhe szemöldökfelvonást ereszt meg, aztán az utolsó mondatra megint sikerül szóban reagálnia.* - Hát ne ha... *Óriási ásítás.* - hagyd. *A fecsegésre vállat von, és nem jegyzi meg - talán csak mert túl álmos még -, hogy fecseghet, mert a mondandója nagy része úgysem jut el az agyáig. Csak zombimódban követi a lányt, igyekezve felfogni, hogy most hova is mennek - igen, mert még ez sem tiszta -, ami végül csak akkor sikerül, mikor megérzi az ételek és a kávé illatát. Utóbbinál nagy, vörös lámpa kezd el villogni a fejében, a következő felirattal: KÁVÉ! Ez még nem teszi éberebbé, de talán egy erős feketekávé segít helyrerakni a dolgokat. Meg egy kis étel. De tényleg nem sok. Mert nem éhes. Most sem, ahogyan vélhetően soha életében sem. Teljes kómában helyet foglal az asztalnál, és miután mindenki megérkezett, elkéri a kávét, meg a kenyeret, meg a mézet, és ez neki egy teljesen tökéletes reggeli. Fekete kávé az ébredésért, egy mézes kenyér a kora reggeli nyalánkság miatt. Mikor kicsit magához tér, úgy tíz perccel és másfél bögre kávéval a reggeli kezdete után, végre képes alkotni egy teljes mondatot.* - Ti miért keltek mindig ilyen korán? *No komment. No komment. De tényleg. Kam első értelmes mondata ma reggel. Éppen ugyan az, ami tegnap. Egészen pontosan, minden egyes szava. Khm. Álmos Kamen. Khm.*

Vendég

*Brigitte persze megint feltűnik amikor a fiú kómás állapotban nagyon nehezen kinyitja az ajtót. A lány keze megáll a levegőben mivel majdnem szerencsétlen Kamen fején kezd kopogni.* -Azt hittem már soha nem ébredsz fel. Egyébként minek van zárva az ajtó? Már épp azt fontolgattam, hogy betörök, ha nem ébredsz fel. Reggeli, és mindenki együtt eszik, ezért általában mindenki időben felkel. *Morogja a lány de mint tudjuk neki nem valami tökéletes az angol tudása szóval... Aztán kinyílik az egyik ajtó, és Thierry is hozzászól a dologhoz két ásítás közepette.* -Vagy épp valaki gondoskodik róla, hogy ne tudjunk aludni. *Morogja a kis srác (aki talán eddig meg se szóllalt, vagy ha mondott is valamit akkor azt is az anyanyelvén) mire Brigitte lezavarja az étkezőbe. Thierry kicsit támolyogva ér el a lépcsőhöz. Látszik, hogy neki is korán van pedig ő már tizenkét éve él a leányzó társaságában.* -Szóval szerintem egyedül letalálsz, vagy ott van Giselle. *Veti oda Kamnek, majd ő is levonul az emeletről. Giselle meg ugye épp pár perce jött ki a szobájából úgyhogy vigyorogva nézte végig a jelenetet.* -Sajnálom. Ezt is elfelejtettem mondani, de azt hittem tegnap már rájöttél. Egyébként ezért kelek minden hat óránál előbb. Így biztosan elkerülöm az ilyen ébresztést, és a fejemet is sikerült kiszellőztetni. Pár perc, és szerintem mi is mehetünk csak keresek valamit. * "Üdvözli" Kamet, majd visszamegy a szobájába ugye a videokamerát megkeresni. Amúgy neki teljesen mindegy, hogy követik-e vagy sem nincs semmiféle kupleráj a szobájában. Hamar megtalálja a kamerát szóval ha Kam követte akkor felé fordul, ha nem akkor kimegy a folyosóra.* -Amúgy hogy aludtál? Nagyon furcsa volt a saját ágyamban aludni, mert eddig mindig a hintaágyban sikerült elszundítani. Amúgy arra ébredtem, hogy macskapisi szag van, pedig szobatiszták az állatkáim, aztán rájöttem, hogy lehet hogy Edgar volt, de mégsem szóval valami bűzölgött, de nem tudtam hogy mi az, ezért átforgattam az egész szobámat, de nem találtam a szag forrását. Utána persze rájöttem, hogy a drága kisöcsém próbált ugratni valamivel, amit még visszakapja, de érted... Szóval amúgy se tudtam aludni. És Brigitte-tel jó lesz vigyázni, mert a végén még a házból is kitoloncol, ha hagyom.*Ered meg a lány nyelve. Látszik, hogy a toppon van, és valamiért nagyooon izgatott szóval nem lehet lelőni.* -Na tessék megint fecsegek. Inkább menjünk le reggelizni, mert a végén még Brig fog minket megenni. *És be nem a áll szája, de azért ha szükség akkor mutatja az utat bár nagyon nehéz. Egyszerűen csak le kell menni a lépcsőn, és elfordul jobbra (mert ugye múltkor a másik irányból magyarázott Gis). És ha mindezt megtették hacsak a Kam nem akar fent maradni akkor megcsapja az orrukat az étkezőben terjengő illat. Croissants, pirítós, baguette, kávé, tejeskávé, tea, vaj, jam, méz és egyéb finomságok. Thierry Brigitte-tel szemben ül, és az ajtó felé pillant várakozóan miközben a vörös hajú lány inkább a csészék tisztaságát próbálja felmérni.*

Vendég

*Nagy kopogásra ébred fel. Bizony, eléggé későn kelő típus, és voltaképpen az első reakciója, hogy csukott szemmel az ajtó felé hajít egy párnát. Ezért hát nem is igazán fogja fel, mit akarnak közölni vele. Pár percig még csukott szemmel próbál ismét elmerülni az álomban, de nem igazán akar összejönni. Felszusszant, a hátára fordul, és nagyokat pislogva szemügyre veszi a mennyezetet. Vagy öt percig így fekszik, a pislogáson kívül teljesen mozdulatlanul, majd körbenéz, amennyire felülés nélkül tud. Aztán még egyet szusszant, és nagy nehezen ülő helyzetbe tornássza magát. Ásít egy hatalmasat, törökülésbe helyezkedik, és nagy szemekkel nézegeti a berendezést. Az éjjeliszekrényen lévő órára siklik a tekintete, mire felnyög, és visszazuhan fekvésbe. Nem igaz, még hajnal van! Nyöszörög meg forog még egy keveset, majd újra hallja, hogy valaki beszél az ajtaja előtt. Fogalma sincs, ki az, vagy mit mond, de biztosan oka van rá, hogy ott dumál, szóval a fiú kezd rájönni, hogy lassan ki kéne mászni az ágyból. Újabb mély szusszantás kíséretében nagy lendületet vesz, és kipattan az alvóalkalmatosságból. Kissé megszédül, úgyhogy megkapaszkodik a falban, aztán eltámolyog valahogy a szekrényig. Ott aztán félig csukott szemekkel beletúr a ruhái közé, és előveszi a korábban már megemlített skilletes pólót - igaz, nem szándékosan, tekintve, hogy az orráig sem lát el -, meg egy laza térdnadrágot, olyan sokzsebeset, fekete színben, és betámolyog a fürdőbe. Ott beáll egy öt percre a zuhany alá - kellemesen melegbe -, majd, miután már tisztának érzi magát, átkapcsolja jéghidegre, hátha attól kicsit felébred. Persze így csak négy-öt másodpercet tölt ott, aztán kikászálódik, megtörölközik, és magára kapkodja a ruháit. Most már egy fokkal éberebbnek tűnik... De nem az. Végigfut a haján a fésűvel, dezodor, fogmosás, aztán irány ki a fürdőből. Odakint ismét beles a szekrénybe, előkotorva egy zoknit, majd lehuppan az ágyára - itt egy pillanatra megkísérti a gondolat, hogy hátradőljön és visszaaludjon -, hogy felhúzza. Nagy küzdelem árán ez sikerül is, de még mindig maradt pár kérdés. Az első, hogy hol a cipője, a második, hogy hol a tőre, a családi gyűrűje, és a pálcája. Hm. Körbepillant, és meglepődve állapítja meg, hogy a ruhái a földön vannak szétszórva, aztán elvigyorodik.* - Egész otthonos így... *morogja az orra alatt, majd nekiáll átkutatni a ruhahalmot, de csak az övtáskáját találja ott. Újabb szusszantás, kutakodó tekintet. Végül kiszúr egy hosszúkás valamit az íróasztalon, amiben beazonosítja a pálcáját, így azt gyorsan bedugja a farzsebébe. Újabb körbenézés, és a tőrtok is megkerül, ott van közvetlenül az ágy mellett, a földön. Felkapja, az övére csatolja, és ezzel egy időben megpillantja a gyűrűt az éjjelin. Felkapja, felhúzza a bal kezének gyűrűsujjára, és ezzel megállapítja magának, hogy készen van. Még mindig elég laposakat pislog, így lazán nekisétál az ajtónak, hogy aztán vessen rá két-három meglepődött pillantást. Még kinyitni is megpróbálja, és bizony beletelik kemény két percébe, hogy rájöjjön: azért nem nyílik, mert kulcsra van zárva. Álmosan pislogva elfordítja a zárban hagyott kulcsot, és kilép a szobából, körbepislogva, hogy vajon most merre-hova, de magától nem megy sehova, ahhoz még reggel van neki. Tehát a megtestesült szerencsétlenségként ácsorog a szobája előtt, és várja, hogy valaki elrángassa valahova. Mondjuk reggelizni.*

Vendég

[Még mindig Marceauéknál, és reggel]

*A folyosón egy vörös hajú lány ácsorog, és vadul kopogtat a vendégük ajtaján.* - Hamarosan reggelizzünk. Kérlek siess, és Giselle-t is megpróbálhatnád kirángatni a szobájából, mert nekem nem megy.*A kopogó egyén valójában Brigitte, akibe nem sok jóindulat szorult, ha a korán kelésről van szó. Igazából Marceauéknál már mindenki korán talpon van, így néha kissé furcsaa lehet velük tartani a tempót. A lány léptei egyre távolodnak Kamen szobájától valószínűleg egyenesen az étkezőbe ment, ahol már Thierry is elfoglalta a helyét. Az egyetlen ember, aki ma még nem nagyon mutatkozott az Gis. Ő épp azzal van elfoglalva, hogy a szobájában kutakodjon. Most éppen a szekrénye tetején ül, és egy fecnit olvasgat.* ~ Annyira zseniális ötleteim vannak, hogy el sem hiszem hogy volt képes így elpakolni. *Morog magával miközben egy lábát neki ütögetni a szekrény ajtónak. Ma inkább sportosabban öltözött a tegnapelőttihez képest. Mogyoróbarna haját összefogta, és egy fekete szalagot kötött belé. Egyébként az állatsereglet is ott tartózkodik a szobájánál. Edgar az erkélyen pöffeszkedik, Amaya meg Kath a szőnyegen játszadoznak. A lány szobája kék-ezüst színben pompázik, amibe néha-néha egy kis barna, vagy fekete is került. A plafonra csillagok vannak festve, ami valami varázslat hatására éjszaka a kék eget mutatja. Az ajtó mellett kapásból két hatalmas könyvespolc áll őrt tele pakolva mindenfélével. Krimik, mesék, fantasy, sci-fi itt aztán minden megtalálható. Itt is, mint minden szobában franciaágy van. Az ágy szépen bevetve áll mintha a lány nem is aludt volna ott, a lábánál két kosár van az állatok számára, míg két oldalt éjjeliszekrények vannak. Az ággyal szemben egy fekete fésülködőasztal roskadozik minden Giselle holmijaitól. A függönyök elhúzva így teljesen világos van a szobában. Amúgy található itt egy mahagóni íróasztal is, bár az nem látszik a papírhalmoktól. Az erkélyajtónál meg gitárok pihennek, hiszen Gisnél tárolják a legtöbb hangszert is. Van itt még egy magnó is amihez egy rakat CD-hez van csoportosítva. Szóval a lány elugrik a magasból, majd a könyvespolcoknál kezd kutakodni.* ~ De hova tettem el a videokamerát? *Tűnődik, aztán újra dörömbölni kezd Brig az ajtón. Úgy látszik a vöröskének feltett szándéka, hogy senki ne legyen nyugton, mert utána Kamhez tér vissza. Nyafog egy sort, bár kissé érthetetlenül beszél, majd valahol becsapódik egy ajtó. A fél-véla lány pedig óvatosan kimerészkedik a folyosóra. Miután felmérte a terepet visszavonul a privát kis világba. Az ajtót félig nyitva hagyja hátha Kamen is felébred, mert a lány már rég végzett a napi teendőivel (ami alatt user az edzést érti). A polcon félretol néhány könyvet, és kivesz egy dobozt. Szépen felnyitja a tetőt, és felragyog az arca. Végre megtalálta amit keresett, bár nem érti hogy mit kellett azon problémáznia, hogy van egy-két közös felvétel róla meg Tyline-ról.* - Ezzel is meg lennénk. *Dünnyögi maga előtt, majd odatipeg az asztalához, és az egyik papírkupac tetejére helyezi a kamerát. Gis a fejébe vette, hogy ha tetszik Kamnek, ha nem akkor is elvonszolja őt Amboise-ba persze egy kiadós reggeli után.*

Vendég

- Rendben, de hány nap alatt akarsz megmutatni nekem mindent? Mert én a mindent alatt tényleg egész Londont értem.* A szája kicsit megrándul egy apró mosolyt fojtott el. Aztán a fogós kérdésnél persze nagyon figyel, így azért feltűnik neki az az apró, ám nagyon lényeges dolog. Nem mondd rá semmit, pedig megannyi megjegyzése lenne rá.* -Nevelés és elv kérdése. Tudod, ha nem ilyen lenne a családom akkor talán én is így gondolnék a manókra. *A kérdésre nem kap választ, de ő szinte sejtette, hogy Kamen erre nem válaszol. Némán tűri, hogy nevessenek a szavain. Aztán ugye áttelepülnek a kertbe. *Felhúzza a lábait, és úgy ringatózik az ággyal miközben beszél. Kamenre pillant mikor befejezte a mesélést, majd mikor azt mondják, hogy nem tehetett semmi csak rázza a fejét és keserűen nevet.* - Akkor is tudtam volna csinálni valamit, de hiába kesergek rajta. Már megtörtént, és nem tudok mit tenni. Túl kell lépnem rajta, de néha rám tör ez az emlék. *Vonja meg a vállát, majd tölt Kamennek és magának is kólát, majd szépen iszogatni kezd.* -Ez nem butaság. Szerintem szép dolog. Részvétem, bizonyára nagyon szeretted az illetőt. Egyébként nem lehetett véletlen. *A mosoly egyre jobban eltűnt az arcáról, user meg mindjárt sír a depressziós zenéktől. Aztán mikor Kam újra megszólal egy gyenge mosoly jelenik meg az arcán.* -Szerintem a tiéd a Sirius. A legfényesebb csillag. Azért gondolom, hogy az illene hozzád, mert valljuk be eléggé furcsa szerzet vagy, és a mérhetetlen jókedvedet képes vagy másokra is ráragasztani. Feltűnő jelenség.*Mutat az említett csillagra, majd mikor a naxis fiú a saját csillagáról kérdezi akkor egy kicsit elgondolkozik, majd az Esthajnalcsillag mellett lévő, pici, de fényes csillagra mutat.* - Én azt érzem a magaménak. Kicsi, de mégis feltűnő. Nem lehet nem észrevenni. Egyébként... Valamit mondanom kell. A szérum már egy ideje nem hat. Ugye nem haragszol, hogy nem mondtam el? Talán pár perce szűnt meg a hatás. Úgy gondoltam te is észrevetted. A másik pedig az, hogy örülök, hogy megoszthattam ezt veled, és hogy te is megosztottad velem ezt a dolgot. *Mondja ő is majd szintén elmélyed a saját gondolataiban. A Kam kér akkor tölt még kólát, aztán tényleg csendben marad. Ha hagyják akkor kicsit meglöki a hintaágyat, és így ringatóznak. Amikor Kamy visszavonul a szobájába elköszön tőle, de ő még ott marad. Egészen addig, amíg el nem nyomja az álom.*