Franciaország

Vendég

First topic message reminder :

*Alexandra bátortalanul áll az ajtóban.Versaillesban vannak.Amayára néz bíztatva hogy bemehetnek.*
~De izgulok!~
-Gyerünk Amaya!Vedd elő a kulcsod!

Vendég

- Hát, majd ha eljössz hozzám, akkor többet fogsz látni, ne aggódj. Ha akarod, az egész városon körbeviszlek *vigyorog a duzzogó lányra. A városba bemenésre csak bólogat, aztán ugye megfogják a kérdésre, mire elhúzza a száját.* - Na jó, de több kivétel nincs. Csak ő meg én. *Ezzel ejti is a témát, viszont az még megfigyelhető, hogy az ő-t mondta előre. Ami, tekintve, hogy egyébként mennyire 'én szamár előre' típus, meglepő lehet, de persze csak ha a lány figyel az ilyen apróságokra. Aztán ugye későbbre ígérik neki a történetet, mire bólint, aztán ugye rátérnek a házimanótémára.* - Nos, nekem ez valahogy máshogy van. Valahogy... Nem tudom, nálunk ez nem így működik. De mondjuk az unokatesóm mindig is nagyon udvariasan beszélt még a szolgálókkal is... Nála ez valami berögződés *von vállat. A kérdésre nem válaszol, szimplán csak figyelmen kívül hagyja. Nyilvánvalóan örülne neki, sőt, örül, tekintve, hogy amit csinál, azt elismerik. Már amikor csinál bármit is. Khm. Na ja. Aztán film, és evés téma. Természetesen azon is csak nevet egyet, meg a következő mondaton is. Aztán ugye választ kap, ami valahogy neki túl vidámnak tűnik, de most nem csinál belőle ügyet. Minek? Este van már ahhoz, és egyébként is, legalább egy rövid ideig biztosan nem hazudozik... Khm. Kimennek, és végül a hintaágynál állnak meg. Nem sokat tétovázik, letelepszik a lány mellé, és hátradől, amitől lágyan meging az ágy. Komoly arccal hallgatja a lányt, és a végén csak megrázza a fejét.* - Nem is tehettél volna semmit. *És ennyit reagál. Persze sokkal több minden jár a fejében, de azokat megtartja magának. Most az egyszer nem érzi úgy, hogy bölcs lenne fecsegnie, és talán a lány sem vágyik rá. A kínálásra odanyújtja a poharát, majd elhelyezkedik, és belekortyol az italba. Most valahogy egészen másmilyen, mint amilyen lenni szokott. Komoly és hallgatag. Aztán egyszer csak halkan megszólal.* - Tudod... Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy minden embernek van egy csillaga. Mi tudjuk, mi érezzük, melyik az a csillag, és csak mi választhatjuk ki. Voltaképpen ez volt az utolsó, amit elmondott nekem... Másnap meghalt. És aznap este, mikor az eget néztem, nem találtam azt a csillagot, amelyet ő a sajátjának mondott. Butaság, tudom, bizonyára csak egy egyszerű véletlen. De... Azóta is mindig próbálom megkeresni azt a csillagot. Időnként azt hiszem, megtaláltam, de aztán rájövök, hogy nem, az csak majdnem az a csillag... És talán már nem is emlékszem elég tisztán rá, hogy melyik is volt. *Fogalma sincs, miért mondja most el ezeket, talán... talán csak a hangulat miatt, talán azért képes most ilyen komolyan beszélni, egy őt ennyire mélyen érintő emlékről. Az a valaki ugyanis a nagybátyja volt. Kissé összeszorul a torka, így lehajtja a fejét, és gyorsan kortyol a kezében tartott kólából. Aztán folytatja.* - Viszont fogalmam sincs, melyik lenne az enyém. Te mit gondolsz? Van olyan, amit magadénak érzel? *kérdezi a lányt. Ha a lány azt is elmondta, akkor ő a maga részéről teljes hallgatásba merül, és a csillagokat figyelve elmélyed a gondolataiban. Még legalább két órán keresztül itt ücsörög, vagy Gis-zel, vagy nélküle, ha amaz nem marad addig, aztán visszakóvályog a szobájába, lezuhanyozik, és bedől az ágyba. Ja, és persze bezárja az ajtót. Gondosan. Még mielőtt isten tudja milyen állat egész véletlenül betévedhetne hozzá. Inkább a zárt ajtó.*

Vendég

-Mondtam, hogy nem láttam sokat Londonból. Megszöktem a hotelből, töltöttem pár értékes órát a szabadban, majd elkaptak, és bezártak a szobámba. *Duzzog az emlék hatása miatt. Egy dolog mindig zavarta az ilyen utazásnál. Az hogy soha nem lehetett egyedül, vagy nem mutatták be neki az épp aktuális várost. Kamen lehet, hogy sok időt töltött az utcán, de Gist a tanárai nem nagyon engedték kóborolni.* -Rendben. Valamelyik nap úgyis be akartam menni a városba. *Mosolyog, egyre jobb kedve lesz a fél-vélának.* -Bárkinek? Még a sajátodét is, vagy annak a fiúnak a vérét is vennéd aki azon az "ünnepségen" a te ketrecedben volt? * Alattomossá alakul át a lány mosolya. Ezzel biztos megfogta a fiút. Nevetve rázza a fejét, mikor Kam a megtiszteltetésről beszél.* -Rendben, majd hozzáírnom az igen rövid listámhoz. *Lefagy a mosoly az arcáról mikor arról az eseményről kérdezik.* -Később elmondom. Tényleg elmondom, de nem ebben a szent pillanatban. Csak menjünk el. *Pillant kérlelően a fiúra. Tényleg elmondja neki csak nem a nappaliban. Fogalma sincs, hogy ki merre kószál a házban. Jobb az ilyeneket máshol elmesélni.* -Úgy látszik nem érted. Nekünk más elveink vannak. Ők azért dolgoznak, mert az örömüket lelik benne, és annak is örülnek, ha mi boldogok vagyunk. Ők kiszolgálnak minket, így hát illendő megköszönni. Rendes ellátást kapnak, s cserébe nem lázadnak fel ellenünk. Ez nem munkamegosztás, vagy ilyesmi, hanem afféle egyezség. Te nem örülnél neki, ha elismernék a munkádat? *Mondja halkan, de tényleg nagyon látszik, hogy mást tanítottak neki. Igen, a filmet ügyesen végighülyéskedik.* -Nem fognak örülni neki, de maximum reggelire többet eszünk. *Kuncog a lány, majd mikor a filmnézési szokásokra terelődik a szó akkor is csak röhög.* -Engem nem különösebben érdekel, ha lepisszegnek. Igazából nem is tudom visszafojtani. *Elindul kifelé, majd a szérum kérdésnél megtorpan.* -Nem tudom. Reggelre biztosan elmúlik. *Felel vidáman valójában nagyon jól tudja, hogy egy ideje már elmúlt a hatása, de hát hadd higgye azt a fiú, hogy még hat a bájital. Kicsivel később lehuppan a hintaszékbe magára teríti az egyik plédet, majd beszélni kezd.* -Szóval dióhéjban a történet. Volt egy parti. Természetesen varázslók számára, és hát minden tizenkét éves, vagy akörüli gyereket meghívtak. Így én és a bátyám is mentünk. A bátyám ott találkozott Linivel, de nem ez a lényeg. Szóval ott is veritaserumot használtak, hogy kiszűrjék ki nem való oda. A szemem előtt itattak Veritaserumot egy velem egyidős lánnyal. Aztán persze kiszedték belőle, amit kell, felkutatták a családját, majd kitoloncolták őket a partiról. Én pedig nem tettem semmit. Nem csináltam semmit, mikor erőszakkal beadták a kislánynak az igazságszérumot. Leblokkoltam. Azóta próbálok nem foglalkozni az emberek apró-cseprő gondjaival. Szívesen meghallgatok mindenkit, de cselekedni már nem tudnék. *Meséli az "ő történetét", bár észre lehet venni, hogy Tyline-t a becenevén hívta. Vannak ilyen pillanatai. Tölt magának kólát, majd megkínálja a fiút is, és várja a reakciókat. A szemét az égboltra szegezi, és várja a csillagokat. Tudja jól, hogy nem hat már a bájital. Simán hazudhatott volna, de nem tette. Ha egyszer kérdezték... Hamarosan nem csak a csillagok hanem a szentjánosbogarak is megjelennek. Olyan békés itt minden. *

Vendég

- Londonban is nehéz eltévedni, legalábbis, ha egyszer már kiismerted *vigyorog a lányra. És ki más ismerné, mint ő? Amennyit az utcákon kószáltak fel-alá és össze-vissza, néhány részletről talán még térképet is tudna rajzolni. Oké, főleg a sötétebb környékről, de a műemlékek környékén sem tévedne el, legalábbis nem valószínű. Ha az ember szinte az egész napját az utcán tölti, sok mindent megtanul...* - Hát, megpróbálhatjuk majd megkeresni *vigyorog a lányra.* - Persze hogy képes lennék *röhög fel.* - Bárkinek képes lennék *vigyorog ördögien a lányra. A legijesztőbb pedig, hogy elég nehéz eldönteni, hogy ez most poén volt, vagy komolyan mondta...* - Vedd is! Sőt, megtiszteltetésnek *kacsint Gisre. Az elkezdett, de be nem fejezett történet kíváncsivá teszi, így rákérdez. Egy mese egy meséért... Ez reális árnak tűnik.* - Mi volt veletek tizenkét évesen? *kérdezi széles vigyorral. Ez most talán gonosz, de igenis joga van hozzá, hiszen ő is hajlandó volt közölni, mi a nagy harci helyzet. Éééés, mindent összevetve határozottan érdekesnek tűnik a téma...* - Valóban, de az igazán jó manó akkor is megteszi, ha nem *von vállat.* - Az a dolga, ha nem teszi, csak rá kell parancsolni, és megbünteti magát, ennyire egyszerű. *Legalábbis az ő szemében az. Végül is, a manóknak ez a dolga, nem? Így működnek, faji alapon így vannak berendezve. Ez már csak így van. A filmet ugye végigszórakozzák, nagy beszélgetésekkel, megjegyzésekkel, hülyüléssel.* - Igen, szerintem én is. Amúgy engem is le szoktak pisszegni, legalábbis akkor, amikor először nézek valakivel filmet, mert ha már tudom, ki mellett dumálhatom végig, ki mellett tehetek két-három megjegyzést, és ki mellett kell hulla kussban ücsörögni, mikor filmezünk, onnéttól már nincs szükség ilyesmire *kacsint a lányra. Na igen, elég jól tudja kontrollálni magát, ha erre szükség van, tisztában van vele, hogy nem mindenki díjazza a harsány természetét. Aztán ugye hallja a dobot, ami nem különösebben zavarja, ebből is azt vonja le, hogy itt valóban nincs csend, aztán kihívják a kertbe, mire bólint.* - Oké, mehetünk. Amúgy... Mit gondolsz, meddig tart a szérum hatása? *kérdezi. Sosem volt zseni bájitaltanból, csak a muszájt tanulta meg, és mostanra - tekintve hogy sosem használja - már azt is nagyja részt elfelejtette... Amúgy ő is felkapja a poharát, és követi a lányt a kijárat felé.*

Vendég

- Itt azért nem lehet annyira eltévedni, mint Londonban. Bár a "hogyan tévedjünk el a szülővárosomban és kerüljek egy számomra teljesen ismeretlen helyre" is nagyon megy nekem. Úgy értem egyszer egy utcára bukkantam ami tele volt olyan boltokkal... Ne tudd meg milyen boltok voltak. Mindenféle zenész felszerelés. Csak egyszer találjak vissza oda. Csak egyszer az életben... *Kicsit elmereng miközben beszél, majd Kamen szavai kizökkentik a bambulásból. Minden szó eljutott az agyáig csak épp reagálni nem sikerült rá. * -Nem akarsz? Most komolyan... Képes lenél megölni? Képes lennél véremet venni?! *Akad fenn Kam első mondatán, de most is csak ugratja a fiút. A további kijelentésekre vigyorogva felel.* -Hát köszönöm. Ezt bóknak veszem. Egyébként feleslegesen nem húzom fel magam a dolgokon, mint látszik na jó ma épp nem, de ritkán vagyok ideges. Ezek szerint megválogatod a barátaidat. Mondjuk egy bizonyos szinten én is, de az más téma. *Legyint a lány, a baráti körében kevesen mozognak. Hát így sikerült "kiválogatnia" az embereket. Egyébként a másik user is úgy gondolja, hogy ezek ketten végig bírnák beszélni az életüket a nagy semmiről dumálgatva. Felcsillan a szeme mikor Kam mesélni kezd. Érdeklődve hallgatja a fiút néha majdnem közbe szól, de inkább úgy dönt, hogy majd a végén kérdez.* -Ismerős helyzet. Velünk is majdnem ugyanez történt, mikor tizenkét évesen a... Nem hiszem el. *Kezd bele, aztán ugye a keze megint a szája elé kerül, és a kérdéseket is elfelejti.* -Végül is túléltem csak azon gondolkoztam utána, hogy a tanárom megérje-e a naplementét. *Megint előkerül az az ördögi vigyora, amit Kam annyira bír.* -És a jó manó teszi a dolgát, ha megbecsülik a munkáját. *Teszi hozzá pajkosan mosolyogva, majd elkezdődik a film, amit végigröhög. Na igen. Ő megmondta, hogy Kamen bármikor képes jobb kedvre deríteni. A fiú kommentárjaihoz is hozzászól miközben elpusztít egy nagy tál popcornt és egy fél üveg kólát. Mikor vége a filmnek kiveszi a lemezt, és elpakol.* -Azt hiszem ma kihagyom a vacsorát... Egyébként öröm veled filmet nézni. Brigitte folyton lepisszeg. *Fintorodik el az utolsó mondatnál. Kezd rádöbbenni arra, hogy egész ügyesen kikerülik a kényes témákat. Időközben dobszó hallatszik fentről, mire Gis csak a fejét csóválja.* -Az öcsém... Nem jössz ki? Esteledik, és hamarosan megjelennek az első csillagok. *Magyarázkodik, majd javasolja, hogy helyezzék át a székhelyüket a kertbe. A saját poharát meg a kólás üveget felveszi az asztalkáról, majd remélhetőleg Kammel együtt elindul kifelé.*

Vendég

//Olvad, remélhetőleg utoljára >< //

- Előbb utóbb csak elkeverednék addig, mondom *vigyorog.* - És dehogynem mernélek, csak nem akarlak, mert az egész Nezabarban te vagy a legnormálisabb személy, már persze utánam. Egyébként pedig azért nem vagy átlagos, mert nem sértődsz be semmin, amit mondok, és nem veszel komolyabban, mint kell *vigyorog a másikra.* - Akivel én szóba állok, az már nem átlagos, az már egy felsőbb kategória *nevet fel. Aztán a vigyor persze marad is, nagyon szélesen méghozzá, az állandó témák miatt.* - Ez igaz, akkor be kell újítani pár újat *nevet. Persze azért nem aggódik, hogy nem lesz témájuk, a legkevésbé sem. Biztos benne, hogy ők egy egész életet végig tudnának dumálni úgy, hogy közben semmiről sem beszélnek. És user is ugyanezt gondolja. A veritaserumra persze, még szép, hogy rákérdeznek, és hát, a megnevezett szérum hatása alatt mi mást tehetne, mint beavatni a másikat?* - Hát, az egy elég bonyolult ügy volt. A lényeg, hogy... Patric-kel, ő az egyik haverom, szóval kissé részegek voltunk, de azért magunknál... És hát volt a buliban egy srác, akiről alig tudtunk valamit, és próbáltuk nyaggatni, hogy meséljen, nyögje már el, ki az élet ő, meg ilyenek... De nem volt hajlandó. Patric beütött neki egyet-kettőt, de aztán mondtam neki, hogy van jobb módszer is. De ugye ez egy ilyen mugli buli volt, mármint voltak muglik is, de a srác nem volt az... Szóval varázsolni nem varázsolhattam. Pedig könnyen feltúrhattam volna az elméjét... Mindegy, szóval Patről tudni kell, hogy nagyon ért a bájitalokhoz, és persze volt nála több más között ez is. *Itt elegánsan nem említi meg, hogy még aznap este az említett srác kinyírt egy csajt, aki két hónapon át csalta... Úgy véli, ez nem feltétlenül tartozik a témához, és a bájital sem kényszeríti rá, hogy elmesélje, szerencsére.* - Szóval a következő kör piába, amit vettünk neki, beleöntött úgy fél üvegnyit. A csávó utána felállt az asztalra, és onnét regélt el magáról mindent, egészen addig, hogy milyen minta van az alsógatyáján. Szerintem nem egyszerű veritaserum volt... De Patricnél néha jobb is nem tudni. Egyébként a teljes igazság az, hogy halálra röhögtük magunkat. Persze azt tuti kevésbé élveztem volna, ha velem történik... *Végül vállat von. Úgy ennyi a történet. Röviden és tömören. A ballet-órás dologra cseppet sem együttérzően felröhög.* - Tortúra lehetett *vigyorog. Aztán ugye megjelennek a manók, és az általuk hozott holmik még szélesebbre húzzák ezt a vigyort. Aztán lehuppan a lány mellé a kanapéra, és egy tál chipset vesz magához. Meg egy pohár kólát.* - A jó manó az jó manó, de csak ha teszi a dolgát *bólogat a lány mondatára, aztán a mintha én nem tudnámra kuncog egyet ő is, és a súgott figyelmeztetésre is vigyorogva bólint. A filmet Gis társaságában nem is tudja máshogy nézni, mint röhögve, és nála az figyelhető meg, hogy rendszeresen megszólítja a szereplőket, általában egy káromkodással is megfűszerezve. Meg persze Gis megjegyzéseire is reagál, egy kettőn nagyot röhögve, néhányat kiegészítve, párral pedig vitázva. Így igazán jó buli ez a film...*

Vendég

- Talán emlékszel még a visszavezető útra? Nem hinném. Az lenne a szerencséd, ha valaki angolul kisegíteni, de hát úgyse mernél eltenni láb alól. *Kuncog, majd a horkantásba is beleköt. Már csak azért is... * - Elárulnád, hogy szerinted miért nem vagyok átlagos? Valóban, ezt már tényleg megbeszéltünk, de sokszor mindig ugyanahhoz a témához jutunk. *Vigyorog a lány, mert tényleg szinte mindig odakerülnek. Az állat utálat, a Skillet mánia, vagy egyéb dolgok. A megint majdnem elszólásos témát inkább hanyagolják, mert a végén Gis tényleg elszólja magát. Aztán ugye szóba kerül a veritaserum, és Kam olyan dolgot mondott, ami felkelti a lány érdeklődését.* - Igazán? Mi történt? Mondjuk én is alkalmaznám... De nekem teljesen felesleges lenne beadni, mert ha valakinek el akarok mondani valamit úgyis megteszem. Ha meg tudni akarsz valamit akkor eldöntöm, hogy most, vagy később, vagy egyáltalán el-e mondom. *Ered meg a lány nyelve igazából észre sem veszi miről beszél.* -Egyébként nem tütüt viseltem, és az első balett-óra borzalmas volt. Azt hittem majd meghalok. Végig apám szavai csengtek a fülemben. "Ami nem öl meg az megerősít." *Aztán a Fűrészre csak bólint. Feltápászkodik a kanapéról miközben néhány egyenruhát viselő házimanó jelenik meg a nappaliban. A lehető legtöbb rágcsálni valót odapakolják a kávézó asztalra. Kóla, gyümölcslé, mindenféle szénsavas üdítő, perec, ropi, chips, pop corn és még sorolhatnám. A szoba most inkább amerikainak néz ki, mint franciának. Gis csak mosolyog, majd franciául vált pár szót a manókkal, akik vissza is mennek dolgozni.* -Mindig tudják mikor kell megjelenniük.* Kam odaadja neki a DVD-t, így Gis néhány gyakorlott mozdulattal beüzemeli a gépeket. A távirányítót leteszi maga mellé a kanapéra, ha a fiúnak hangos úgyis lehalkítja.* -Ezeket úgy mondod mintha én nem tudnám. *Kuncog, és egy tál popcornért nyúl. Időközben a macska átszökken az egyik fotelba.* -Előre szólok, hogy végig szoktam kritizálni a filmet.* Súgja még a kezdés előtt, majd mikor elindul a Fűrész enni kezd, röhög és közben ontja magából a megjegyzéseket.*

//Fagy//

Vendég

- Valahogy csak elkeverednék a vasútállomásig *vigyorog rá. Aztán az átlagosságra felhorkant.* - Ezt egy pillanatra sem hiszem. *A következő mondatra felnevet, és felvont szemöldökkel egy ördögi vigyort villant a lányra.* - Valóban. Ahogyan ezt egyszer már megbeszéltük *vigyorog. És valóban, Kamenről tényleg lepereg minden sértés. Abszolúte. Ez vélhetően azért van, mert finoman szólva le se ...-ozza, hogy ki mit gondol róla. Sosem érdekelte. És minden valószínűséggel soha nem is fogja. A megint majdnem elszólásnál most már észreveszi a sokadszor is száj elé emelt kezet, és mostantól tudatosan figyeli, hogy vajon minden ilyen helyzetben láthatja-e. Mert az már előny, ha ennyit legalább tud. Aztán megjelenik a macska, aki kap Kamentől egy fintort, de ez már voltaképpen teljesen természetes, szóval vélhetően nem is éri meg törődni vele.* - Értem. Nos, nekem nincs gondom az alkalmazásával, ha nem rajtam használják, szóval... *Vállat von.* - Én is adtam már be ilyent másoknak. *Oké, ez megint egy kicsit sok infó volt... Mindegy. Az egy másik történet, és remélhetőleg a lány nem kérdez rá.* - Aha, értem. Nos, annyira nem érdekel, bár biztos viccesen nézel ki tütüben, jót röhögnék rajtad... Mindegy *vigyorog a másikra. A horrorfilmes első mondatra bólint, a másodikra nem reagál. Az lesz a legjobb. Végül kis válogatás után megint megszólal.* - Fűrész? Igaz, az azt hiszem besorolásilag thriller... De jöhet? *Ha igen a válasz, akkor leemeli a polcról az első részt, és a lány kezébe nyomja, hogy üzemelje be a DVD lejátszót.* - Halál jó film. Igaz, a rendezőjét elmeotthonba zárták a legutóbbi rész után, de akkor is rohadt jó. Egyszerre zseni és őrült az az ember *csóválja meg a fejét, és közben szélesen vigyorog. Piff neki. Pont a Fűrész! Azt meg kell hagyni, hogy rohadtul durva film... És valóban, nem jelenti azt, hogy el kéne mondaniuk mindent, de Kamen egy kicsit túlságosan rá van görcsölve a tényre, hogy most képes lenne kifecsegni magáról bármit, és ez így nem jó, nagyon nem jó...*

Vendég

- Persze. Amúgy se tudnál rosszban sántikálni. Különben meg, ha meggyilkolnál akkor soha nem találnál Amboise-ban olyan franciát, aki angolul beszélne veled és még segítene is. A halálom meg úgyis hamar feltűnne az embereknek.* Kamen vizsgálgatós kijelentésén felröhög.* -Ez igaz, de engem nem kell vizsgálgatni. Nincs rajtam semmi különös. Átlagos vagyok. *Vonja meg a vállát, majd visszaszól.* -El sem tudod képzelni én mennyire örülök neki, de valljuk be te sem vagy valami ártatlan lélek. Hozzád képest én még tisztább vagyok. *Válaszol kissé óvodás szintre lealacsonyodva. Egyébként ő is imád csipkelődni, belekötni másokba. Remek hangulat teremtődik akkor, ha a másik fél nem sértődékeny. Mivel Kam, ahogy az állomáson is említette már, hogy róla minden lepereg ezért nyugodt szívvel köt belé.* -Megtennéd? *Kuncog a lány, aztán mikor Kam felröhög rápillant.* -Nem hiszed el? Pedig képes lennék ám rá. Csak olyan...*Ezt veritaserum nélkül is majdnem kikotyogta. Kamen megfigyelheti, hogy amikor akaratlanul is elmondna valamit akkor Gis a szája elé teszi a kezét. Rossz szokása, és könnyen kiismerhető. A fiú következő szavaira bólint, aztán előkerül a vadmacskája is, aki Giselle ölébe mászik. A lány automatikusan simogatja a macskát miközben beszél.* -Szóval... Nem tudom, hogy említettem-e már, de az édesanyám Párizsban ügyész. A tanúk meghallgatásánál kell neki a veritaserum. Tudom, gonosz dolog, de így legalább valamennyire lehet igazságot szolgáltatni. Röviden ennyire a történet.*Mikor kérdezik rápillant a dobozra.* -Hát nem hiszem, hogy érdekelne. Családi képek és videók. Igazából semmi különös nincs bennük, de ha meg akarod nézni hogyan szenvedtem a balett-órákon, vagy egyéb dolgokat látnál akkor csak nyugodtan. Igazából nem valami titkos akta, vagy ilyesmi. *Elfintorodik, igazából nem hiszi hogy ez a fiút különösebben érdekelné így hát a részleteket nem fejti ki pedig akadna ott egy-két zavaró dolog. A horror említésére felröhög.* -A horror filmek gyengék és kiszámíthatóak. Egyébként meg nem furcsa. *Felvonja a szemöldökét, mikor Kam köhögni kezd. Sejti, hogy valami van a horror filmek mögött is, de inkább nem feszegeti a témát. Az, hogy Veritaserumot ittak nem jelenti azt, hogy ki kellene tálalniuk mindent.*

Vendég

- De csak az ismeretlen terep miatt *vigyorog a lányra. A kérdésre felkuncog.* - Egy-egy kérdést minden szemszögből meg kell vizsgálni. Téged meg pláne szívesen vizsgálgatlak *ugratja a másikat. Nem, nincsenek "olyan" szándékai - ahhoz kezdi azért kicsit megkedvelni a lányt, nála meg a kapcsolat alapfeltétele, hogy a legkevésbé se törődjön a másik féllel -, de ez remek hülyülési alap.* - Hát, örülök, hogy felfedtem előtted az igazságot. El sem tudod képzelni, mekkora boldogság ez nekem *vigyorog szélesen. Ő is élvezi, hogy visszabeszélnek neki, és ő is visszabeszélhet. Ez a tökéletes társalgás. Majdnem olyan jó, mint otthon Jess-szel ökörködni.* - Ha gondolod, vállalom *vigyorog szélesen. Ha a csaj jól szórakozik, az már eleve egy jó alapot ad, bár a testvérharcot kihagyná. A kiválasztott gyilkosságmódra felröhög.* - Hát, akkor hajrá. Én majd oldalról szurkolok neked *kacsint a lányra. Aztán ugye veritaserum meg minden egyéb, és újra ketten vannak, és beszélgetnek. User rohadt gyengén kötött át, de mindegy, a lényeg, hogy a srác furán néz, amikor Gisnek kicsúszik a száján egy újabb mondat, amit gondosan elraktároz az agyában. Ő maga most kivételesen minden erejével igyekszik kussban maradni, mielőtt még kifecseg valamit, amivel legalábbis a gyanút magára terelné, hogy sokkal több mindent rejteget, mint Gis gondolná.* - Megnézem, milyen filmek vannak, addig magyarázd a szérumot. *Feláll, és a vitrinhez sétál. Elkezdi átfutni a filmeket, de persze szemet szúr neki a tetején lévő doboz. Ha Giselle végzett a meséléssel, egy pillanatra megfordul, és egyik kezével a dobozra mutat.* - Ez amúgy mi? *kérdezi. Remélhetőleg nem kérdezett rá kényes témára... Remélhetőleg. Ha meg mégis, akkor ez van. Aztán pár perccel később már nem bírja ki, hogy ne szólaljon meg.* - Nagyon szeretek filmezni. Valami horror is jöhet? Tudom, fura ízlésem van, ahhoz képest, hogy... *Hirtelen félbeszakítja magát, és köhög egyet. Khm. Izé. Mi is volt az elszólásról? Pedig ez egy egyébként semleges téma, de persze még ez is kapcsolódik a múltjához. A múltjának azon részéhez, amiről soha, senkinek nem akar beszélni, és ha rajta múlik, soha nem is fogja megtudni tőle senki sem... Pedig az magyaráz mindent. Az érintésfóbiát, a paranoiát, az állandóan magánál hordott tőrt, a mélyen elzárt titkok tökéletes őrzésének tudományát... Amiből igazából sokról még nem tud a lány, de talán majd egyszer megismeri őket, és megismeri magát Kament is. De ez túl korai és túl kényszerű lenne most... És talán még maga a fiú sem tudja, hogyan viszonyulna a másikhoz, ha az tudna a titkairól...*

Vendég

- Mert ha sorozatgyilkos lennél, és elmondanád nekem akkor meg kellene ölnöd, viszont valljuk be elég ismeretlen terepen vagy így ha akarnál se tudnál ártani nekem.*Ragozza tovább a sorozatgyilkosos dolgot, aztán duzzog egy sort, mikor Kamen kerülgetni kezd, mint a macska a forró kását akkor furcsán néz rá.* -Mondd, miért körözöl úgy, mint egy keselyű? Kösz Kamen, hogy felvilágosítottál. Nem hiszem el, hogy tizennyolc évig abban a hitben éltem, hogy egy földre szállt angyal vagyok. * Nevet fel. Kam annyi dolgot bír mondani, amibe bele tud kötni, hogy élvezi ezt a beszélgetést.* -De, valóban az. Viszont remek dolog mások összezavarása. Elképzelem a bátyám arcát, ha valaki ezt mondaná nekem előtte. *Gonosz mosolyra húzódnak az ajkai. Igen, felettébb élvezné azt a helyzetet is.* -Lényegtelen. Döntsd el te, hogy hogyan fogsz hívni. A "tudtam én" arcra csak vigyorog, majd a lépcsőnél feltesz egy kérdést, amire egyből választ kap.* -Van benne valami. Egyébként akkor a késelést választanám. A holttesteket és a gyilkos fegyvert könnyedén el tudnám tüntetni, a vért pedig a házimanók eltakarítják. *Vonja meg a állat, és ezzel Kam megcsodálhatja Giselle szadista, gyilkos énjét is. Épp elkapja Kamen pillantását, miközben Antoine-nal vitázik. Aztán majdnem tombolni kezd dühében, de szerencsére még sikerül visszafognia magát. A kanapén ülve bámulja a tévét miután persze közölte a vendégével a híreket. Mikor Kam tesz egy megjegyzést felé fordítja a fejét.* -Garantálom, hogy ezt még megkeserüli. Milyen semleges téma ötlet? Fogalmam sincs. Amikről tudnék beszélni ott olyan dolgok vannak, amiket nem akarok még elmondani. *Csúszik ki a száján miközben magában százszor is átkozza Antoine-t.* -A Veritaserumot viszont megtudom magyarázni anélkül, hogy olyat mondjak, amit nem lenne szabad. Ha az érdekel akkor elmesélem, vagy akár nézhetnénk valami filmet is. *Beszél, és a szérum rá is erősen hat, mintha eddig nem játszott volna nyílt lapokkal. A televízió melletti vitrinre mutat, ami tele van dvd-kkel. Van ott rengeteg film is, bár a legszembetűnőbb dolog talán a vitrin tetején lévő doboz lehet.*

Vendég

//Olvad//

- Nem, valóban *vigyorog. A sértődésen még szélesebben vigyorog, mert azonnal eljut hozzá, hogy a lány csak játssza a sértett hercegnőt. De igazából akkor is épp így vigyorogna, ha valódi lenne, mert bízik azon képességében, hogy ki tudja engesztelni.* - Nos, végül is... Talán egy bizonyos szemszögbőőől... *Néhány lépéssel körbejárja a másikat, minden oldalról megnézegetve.* - Nem, azt kell mondjam, a legtávolabbról sem hasonlítasz semmiféle megtestesült jóságra *vigyorog, amolyan heccelős vigyorral.* - Angyalom? Az kissé félreérthető, és túl nyálas, nem gondolod? *kuncog fel a becenév ötletét hallva.* - Ennyi erővel akár Angyalkám is lehetnél... *vigyorog rá. Aztán felnevet a gyanútereléses dologra, és bólogat, amolyan 'tudtam én' arccal. Aztán ugye ahogyan mennek lefelé a lépcsőn, kap egy kérdést, mire elgondolkozó fejet vág.* - Nos, amennyiben nyomtalanul el tudod tüntetni a gyilkos szerszámot, a hullákat és a vért, akkor a késelés, de a vízbefojtással kevesebb a macera. *Odalent aztán, miután a lány mindent elrendezett, végül Antoine is hallatja egy kicsit a hangját. A megannyi apró titok hallatára Gisre pillant, és érdeklődve végigméri, hogy vajon milyen titkai lehetnek, amiket nem akar megosztani. De nincs ideje kérdezni, mert a lány máris vitába keveredik a fiúval, és hazazavarja. Aztán leül, sajnálkozik, majd felpattan és elsiet. A fiú csak kissé megdönti a fejét, vállat von, és iszik egy kortyot. Aztán nem sokkal később vissza is tér, és egy kissé... Megrázónak nevezhető hírt közöl vele. Aztán mikor a lány félbehagyja a mondatot, már nyitja a száját, hogy visszakérdezzen, de végül nem teszi.* - Óhogyaza.... *szusszant idegesen.* - Remélem sarokba szorítod majd ezt a te kedves barátodat *pillant a lányra, és láthatóan most tényleg mérges. Nagyon mérges. Ráadásul most még beszélni se nagyon beszélhet, mert hát ki tudja, mikor kotyog ki valami olyant, amit nagyon nem kellene. Ki tudja, mit tudhat meg róla a lány, amit senkinek nem akar elárulni. Ezt gyűlöli a veritaserumban. Ezt a kiszolgáltatottságot. Szusszant egyet, és lehuppan a kanapéra.* - Oké, milyen semleges téma ötleted van? *kérdezi kelletlenül, ugyanis valahogy úgy érzi, ebből az estéből már nem fog jól kijönni....*

Vendég

- Ha sorozatgyilkos lennél akkor nem vallanád be. *Kuncog a lány, majd elkomorul az arca.* -Miért talán nem vagyok maga a megtestesült jóság? *Fordul el durcásan, majd kitör belőle a röhögés. Nem is gondolta ezt komolyan. * -Angyalka, ez tetszik. Így fogsz hívni? De ha így nevezel akkor az Angyalom kifejezés lenne a nyerő, mert az jobban hangzik. Egyébként tényleg az utóbbi. Ahhoz nagyon értek, hogy másra tereljem a gyanút. *Nevetgél szépen nyugodtan, majd az ajtózárásra bólint.* -Te tudod a te dolgod, de igazán nincs mitől félned ebben a házban.*Vonja meg a vállát, aztán jön Brigitte, amitől alaposan felhúzza magát. A horkantásra nem figyel, mert épp azt tervezgeti hogyan nyírja ki a többieket.*-Vízbefojtás, vagy késelés? Melyiket lehet jobban eltussolni? *Kérdi Kamtől még a lépcsőnél, ő a Naxis neki elvileg jobban kellene tudnia. Aztán nagy nehezen rendet tesz, és a lányok eltűnnek a színről. Idegesen kortyol a whiskey-ből, majd lehuppan egy másik kanapéra. Igazi antik darabokon ülnek. Rámered a képernyőre, és Henrivel vált pár szót. Aztán Antoine is megszólal, néha-néha beleszív a cigijébe, majd kieregeti a füstöt.*- Szóval Kam. Azt tudjuk, hogy félig brit vagy, van egy unokatesód és hogy Skillet rajongó vagy. Egyéb érdekesség? Mert mi aztán tudnánk beszélni. Például itt van a mi csodás kis frontemberünk, aki megannyi aprócska titok őrzője. Aztán itt van a morcos Brigitte, na és a húgom. *Ered meg a srác nyelve miközben nyugisan pöfékel.* -Antoine, ne mondd el ezeket. Nagyon jól tudod, hogy nem mondunk el semmit bizalmasat. *Próbálja el hallgattatni Gis Antoine-t, de nem nagyon megy neki.* -Jaj, ne már Gis. Nem mondtad el neki? *Pillant a lányra, aki felpattan a kanapéról, és odalép mellé. Időközben Henri szép csendben felszívódik Gis öccsével együtt, valószínűleg máshol folytatják a játékot.* -Nem akarom, hogy az egész világ tudja. Megtennéd, hogy szépen hazafáradsz mielőtt még magadról is olyanokat mondasz, amit később még megbánsz?! *Csattan fel a lány, és el kezdi kitessékelni a francia srácot.* -Nagyon sajnálom. Fogalmam sincs mi ütött belé. Mintha bevett volna valamit... *Lehuppan a kanapéra, majd eszébe jutnak a barátnője szavai. Azonnal beront a szülei dolgozó szobájába. Kinyit egy kisebb szekrényt, és keresgélni kezd.* -Ne. Ezt nem hiszem el. Ez a hülye Veritaserumot öntött apám italai közé. Ráadásul anyu bájitalai közül! *Idegesen becsapja a szekrényajtót, ami csoda, hogy nem szakadt le. Majd ha Kam követi akkor odafordul hozzá, ha nem követte akkor visszamegy a fiúhoz.* - Azt hiszem szép estének nézünk elébe. Drága Antoine barátom veritaserumot öntött a whiskey-be. Szóval örülnék neki, ha a kényes témákat elkerülnénk hacsak nem akarunk igazat mondani, mert bizonyára neked is vannak kis titkaid, amiket én ... *És itt a szája elé kapja a kezét, hogy véletlenül se fejezhesse be a mondatot.*

//Kicsi fagy//

Vendég

- Titokban sorozatgyilkos vagyok, de psszt *vigyorog a lányra. Az angyalira felnevet.* - Persze, már volt szerencsém tapasztalni, hogy te magad vagy a földre szállt angyal. Angyalka *vigyorog szélesen.* - Inkább az utóbbira tippelnék. *A szórakoztatásra felnevet. Nos, arra kíváncsi lesz. Nem is kicsit.* - Azért én inkább mégis zárnám azt az ajtót. Biztos ami biztos... *húzza el a száját. Nem, nem bízza a véletlenre. Láthatóan tényleg nem kedveli az állatokat... Ez van. Soha nem is fogja. Ez már csak hozzá tartozik. Aztán ugye érkezik valaki, méghozzá egy vörös hajú lány, akire először kissé furán néz, a számára abszolút érthetetlen francia nyelv miatt, aztán a másik vált, és angolul mutatkozik be, és közli Gis-zel a probléma mibenlétét. Azon pedig látszanak az idegesség enyhe jelei, amit felvont szemöldökkel vesz tudomásul. Aztán ugye a kiabáló emberekről és zenéről esik szó, mire felhorkant, aztán elindul a lány után. Odalent aztán meglátja végre a hangok forrásait. A már korábban is látott Antoine és Daphne, két fiú a tévé előtt, a fiatalabb minden bizonnyal az öccs, az idősebb meg Henri, és akkor kizárólagos alapon a megmaradt, sarokban ücsörgő lány lesz Yvonne. Gis néhány határozott szóval rendet vág, hazazavarja az összes lányt. Aztán szól Kamennek, hogy nyugodtan szolgálja ki magát az italok közül, mire egy kisebb típusú vigyorral odasétál a bárszekrényhez.* - Nézzük csak, mi van itt... *motyogja, miközben tekintetét végigfuttatja a polcon. Végül a whisky-ből tölt magának egy kisebb pohárnyit, és körbepillant a helyiségben. Aztán hirtelen ásít egy nagyot, aztán zavartan felnevet.* - Hm, azt hiszem, elméletben fáradt vagyok *közli, majd belekortyol az italba. Nos, azt meg kell hagyni, hogy ez a legkevésbé sem volt határozottan az a megyek aludni típusú kifejezés sokkal inkább a mennem kéne aludni féle. Ami persze azt jelenti, hogy konkrétan esze ágában sincs. De azért mégiscsak... Ráadásul, ami a legnagyobb katasztrófa, hogy hirtelen nem tudja, mit mondjon. Ez a legnagyobb katasztrófa, egyértelműen. Nagyobb nem is lehetne. Ez maga a halál! Erre a gondolatra újabb horkantást produkál, ha furcsán néznek rá, akkor pedig hangosan is kifejti az előbbi gondolatmenetet.*

Vendég

- Nyugodtan vedd elismerésnek, mert eleve annak szántam. Sötét kis titok. Ez tetszik. Nekem nevezzük semleges titkoknak. Mondd, neked vannak sötét kis titkaid? *A furcsa fényt nem látta a fiú szemében, mert épp a függönyt szuggerálta. * -Látod. Igazam van. Mondjuk ránk még senkinek nem volt panasza. Az "angyali Marceau-testvérek" soha nem okoznak galibát, vagy csak olyan ügyesen másra hárítjuk a problémát.*Kuncog, majd az angyalinál idézőjelet mutat az ujjaival.* - Bizony, túl sok évek koptathattad a Roxfort padjait. Az én édesanyám a Beauxbatons-ba járt. Ha nem fiú testvérei lennének akkor talán én is odakerültem volna. Mondtam én egy szóval is, hogy te szórakoztatsz engem? Neeem. Amíg itt vagyok kezeskedek róla, hogy mi szórakoztassunk téged. *Mosolyog rejtélyesen, majd elviszi a macskamedvét a szoba közeléből.* -Nyugodj meg. Biztos nem jön be. Azt megtanítottam neki. Csak kíváncsi. *Majdnem azt is javasolja, hogy akkor az ablakot is zárja be nehogy Edgar berepüljön a szobába, de nem akarja még jobban kikészíteni Kament.* -Le merném fogadni, hogy pár perc múlva megjelenik valaki. *Pillant a fiúra, majd közeledő lépteket hall. Ismét kikukucskál a folyosóra. Egy vörös hajú lány fékez le épp mellette.* -Mi nem látszik rajta? Hogy sokat eszik? *Vihog fel Brigitte, bár ezt valószínűleg Kam nem értette, mert franciául beszél.* -Mi az Brigitte? Egyébként angolul beszélünk. *Fordul a barátnője felé, aki lopva a Naxeldirest bámulja.* - Brigitte Couteau. Amúgy baj van. Daph leverte anyád kedvenc vázáját miközben Antoine üldözte. Atoine összekevert valamit löttyöt. Yvonne-nak elment a hangja, Henri meg az öcséddel játszik. Siessetek. *Tér át gyorsan angolra, bár nem valami tökéletes a kiejtése, és látszik rajta, hogy évek óta nem gyakorolta a nyelvet. Ezután amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan megy is. Giselle meg a fejét verné a falba.* -Persze nyugodtan. Mindig kint vagyok szóval megtalálsz. *Mosolyt erőltet az arcára, de azon gondolkozik, hogy most menjen le, és tessékeljen haza mindenkit, vagy várjon még.* -Nem értem. Szerintem jó, ha valaki ennyit beszél. Nem te tehetsz róla, ha mások ilyen szűkszavúak. Nem igaz. Nekem tetszett a rím. *Kuncog egy sort, majd a céges iratokra bólint. Nem akarja tovább feszegeti a témát. Utálja az üzleti ügyeket.* -Ahol ordibálás és zene van ott részeg emberek is vannak, és ha összehányják anyám kedvenc perzsaszőnyegét akkor egyesével húzom ki a hajszálaikat. *Morog maga elé, majd figyeli tovább a pakolászást.* -Rendben. Akkor menjünk le. * Sóhajt lemondóan. Jól tippelt. Odalent épp Daphne püfölte a bátyját egy párnával miközben bömbölt a zene. Yvonne szép nyugodtan ücsörgött a sarokban, Brigitte meg mint valami mérgezett egér rohangált a szobában miközben egy tizenkét éves szőke kis srác meg bizonyára Henri ült a televízió előtt, és xbox-on játszottak valami öldökölős játékot.* -Ebből elég! Brigitte, kérlek vidd haza Yvonne-t és Daphne-t, mert csak feleslegesen vannak itt ilyen állapotban. *Csattan fel a fél-véla. Nem akarja, hogy tényleg összehányják a szőnyeget. Antoine mivel a húga nem ütötte tovább ezért szép nyugisan megint rágyújtott. Az említett három lány meg hamar eltűnik a színről így csak a fiúk maradtak ott. Henri int egyet Kamennek, de nem tud elszakadni a képernyőtől. Giselle meg odalép az italos szekrénynek, és tölt magának egy pohár whiskey-t.* -Ha kérsz valamit inni nyugodtan válogass. Szia, öcsi. *Beszél Kamnek, majd összeborzolja az öccse haját, aki franciául háborogni kezd. Gis odalép az ablak, és figyeli a távozókat.*

Vendég

- Köszönöm, ezt most elismerésnek veszem *kuncog.* - Egyébként pedig mindenkinek megvannak a maga sötét kis titkai *mondja, és egy pillanatra valami furcsa fény tűnik fel a szemében, de tényleg csak egy pillanatra. Ahhoz, hogy valaki meglássa, éppen a fiú szemébe kell néznie, rá kell figyelnie, különben könnyű elsiklani felette. Nagyon könnyű. A következő pillanatban ugyanis már szélesen vigyorog, ahogyan Gis útmutatását hallgatja.* - Nos, ez mondjuk jogos *vigyorog a lányra. A naxeldires megjegyzésre felkuncog.* - Igaz, ez eszembe se jutott. Látott? Túl sok évig szoktam a Roxfortot... *Megcsóválja a fejét. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy hiányzik neki az angol varázslóiskola, de mostanra már kezdi megszokni, sőt, megszeretni a Nezabart. De azért még nem annyira, hogyha most választania kellene, azt választaná. Nem, ha valaki felkínálna neki egy ilyen lehetőséget, gondolkodás nélkül menne vissza Angliába. A nevettetésre felnevet.* - Mi vagyok én, udvari bolond? *Aztán ugye pakolni kezd, ezért csak egy fél pillantást veszteget az állatra. Aztán el is jut hozzá, mi volt az, mire megáll a keze a rakodásban.* - Tényleg zárni fogom az ajtót *állapítja meg, ferde pillantást vetve az említett nyílászáróra. Az ő szobájába még véletlenül se tévedjen be valami állatféle! Még a legteljesebb véletlenségből sem!* - Az jó, ha felbukkannak, remélem hamar megteszik *vigyorog. Igazán kíváncsi azokra a híres-neves barátokra, de tényleg.* - Hát, ha azok is vagytok, rajtad nem látszik, az tutiszázszázalék *vigyorog a lányra. Aztán az Anglia téma következik, ami hát eléggé feldobja a srácot.* - Király! *Aztán a csillagfigyelésre kissé szelídebbé válik a vigyora.* - Csatlakozhatok egyik este? *kérdezi. Ismét látszik egy villanás a szemében, de ez megint másmilyen, mint korábban. Ez egy olyan nosztalgikus villanás. A nagybátyja foglalkozása ugyanis asztronómus volt, ezért hát sok alkalma volt nézni a csillagokat, meg sok mindent megtanulhatott róluk. Aztán ez is gyorsan eltűnik, és a helyét visszaveszi a vigyor és a további fecsegés. Aztán végre valaki azt mondja, hogy örül, hogy ennyit beszél, mire szélesen elvigyorodik.* - Pompás! Ugye tudod, hogy te vagy az első, aki ezt mondja? Jó, nem az első, de nagyon kevesedik. A legtöbb embert zavarja, hogy ennyit fecsegek, pedig ez az egyik abszolút kedvenc elfoglaltságom. Mert hát beszélni jó, ez tény és való! Hm... Ez egy gyenge rím volt, tuuudom, tuuudom, nem kell mondani. *Aztán ugye előkerül a kis táska, amire rá is kérdezne, mire megvonja a vállát.* - Céges iratok. Tudod a nagybátyámnak van egy cége, és Yannak meg nekem is ki kell vennünk a részünket a vezetésből, így a munkából, szóval néhány papír mindig van nálam, amiket át kell futnom. Nem nagy meló, ahhoz képest, hogy az előző fél évben mennyi munkánk volt vele... De azért jobb időben megcsinálni, és csak tegnap kaptam kézhez ezeket *biccent a fejével az aktatáska felé. Aztán ugye a lány kinéz a folyosóra, így beszűrődik az ordibálás és a zene, mire felkuncog.* - Úgy hallom, jó a hangulat. Nagyon jó. Ahol üvöltöznek, ahol zene van, az már rossz hely nem lehet *vigyorog szélesen, és közben kinyitja a szekrényajtót, gyorsan feltérképezve, hogy hogyan és hova tud pakolni, aztán fogja a táskát, és pár gyors mozdulattal a polcokon helyezi el a ruhákat. A neszesszerrel, a fésűvel és a dezodorral a kezében - meg persze egy sötétkék törölközővel a vállán - pedig a fürdő felé veszi az irányt, ahol szintén a megfelelő helyre pakolássza a holmikat.* - Nnnna, ezennel azt hiszem kipakoltam *vigyorog a lányra, és a sporttáskát egy laza mozdulattal behajtja a szekrény nyitva hagyott akasztós részébe. Még egyszer körbepillant, majd egy nagyon kiáltás hallatán az ajtó felé pislog.* - Megnézük, mire fel a nagy hangulat? *kérdezi érdeklődve. Hiába, a kíváncsiság, a kíváncsiság...*

Vendég

- Csak vicceltem. *Pillant a fiúra. Tényleg nem vette komolyan, de ha komolyan is gondolta volna akkor már eleve így hívná a fiút. Így is nehezére esett a Kamy névről leszoknia, de egyszerűen csak a kedvében akar járni így nem sokat emlegeti azt a becenevet.* - Sokan úgy tartják, hogy hiába elég ismertek nem valóak hozzám. Pedig igazából nagyon rendesek csak hát meg van a saját kis bajuk. Egyébként meg nem tartalak rossz társaságnak, sőt be kell valljam szeretek veled lenni. Akármilyen kedvem van mindig meg tudsz nevettetni, és erre nagyon kevesek képesek. *Be nem áll a szája, csak beszél, sorol, mutogat akár egy idegenvezető. Most tényleg úgy is érzi magát, mintha a házuk valami múzeum lenne, és neki kell körbevezetnie az embereket.* -Nem is szállodai. Mindent a vendégeink kényelméért, ha meg már elhívok valakit az tényleg érezze jól magát, és ne kelljen egy koszos, atkás, poros és lepukkant helyen álomra hajtania a fejét. *Az undorító dolgok felsorolásánál csak megvetően fintorog, de igazat mondott mikor arról beszélt, hogy mennyire fontos neki, hogy Kamen jól érezze magát. Mikor meghallja a Griffendéles megjegyzést kuncogni kezd.* -Vagy épp Naxeldires. *Teszi hozzá a saját gondolatát a lányka. Még mindig csak beszél.* -Érezd is magad annak. Bár rengeteg szobánk van még, amit nem még nem használtak szóval ez is csak egy a sok közül.*Kacagva figyeli, ahogy a fiú elvágódik az ágyon. Vicces jelenet az egyszer biztos.* -Nehogy elaludj. Hát kit fogok szórakoztatni a nap hátralevő részében? Egyébként nyugodtan rendezkedj be végül is egy ideig ez a te szobád lesz. *Bólint a szavakra, majd az ajtóban felbukkant egy apró vörös fej, mire a lány odarohan, és felkapja a kis állatot.* -Amaya! Hányszor megmondtam neked hogy nem jössz be ide?! *Beszél a kezében tartott vörös macskamedvének, majd szépen lerakja a folyosón, és elhessegeti az állatot. Sóhajt egyet, majd visszamegy a pakolászó Naxishoz.* -Mikor mutatom be őket? Hidd el felbukkannak maguktól... *Hallgatja tovább a csacsogást, amibe ő is belebeszél rendesen.* -Persze hogy más. Sokan azt mondják, hogy mi, franciák sznobok vagyunk. Ez nem igaz. Nagyon segítőkészek vagyunk, de tényleg. Nem tudom kiterjesztette el ezt a sznob francia dolgot, de ez nem igaz.*Háborog magában, majd tovább hallgat, itt-ott megjegyez néhány fontosnak tűnő dolgot, majd mikor kérdezik válaszol.* -Szívesen elmennék hozzád, de tényleg. Igen, voltam Angliában. Tizenkét évesen megszöktem a londoni hotelből, mert elegem volt, hogy folyton oda bent kell ücsörögnöm miközben édesapám tárgyal mindenféle emberrel. Egyébként London tényleg gyönyörű. Az hogy a lesz-e még alkalmad látni Amboise-t az nem rajtam fog múlni. Nem, nem vagyok alvajáró. Csak szeretek kint lenni éjszaka. Sokszor el is alszom a hintaágyban miközben a csillagokat figyelem. Egyébként szerintem nem vagy alvajáró. *Miközben Kam beszél ő bele-beleszólogat a monológba, hogy biztos mindenre válaszoljon. Neki dől az ajtó félfának, majd vigyorogni kezd a Skilletes pólón. Végig hallgat egy újabb monológot.* -Nekem nagyon tetszik, bár nekem nincsenek ilyen pólóim, de ha megkérdezem Yvonne-t akkor neki biztos akad egy-két darab. Egyébként örülök, hogy ennyit beszélsz. Többet az átlagnál. Sokkal többet. *Félresimít néhány rakoncátlan hajtincset, majd figyeli, hogy mik landolnak az ágyon. Aztán előkerül az aktatáska, ami egyből szemet szúr a lánynak, de azért csak óvatosan kérdez rá.* - Bizonyára valami nagyon fontos dolgot őrzöl abban a táskában.*Mutat az asztal felé, aztán nem is kíváncsiskodik tovább. Kinéz a folyosóra, de szerencsére még sehol senki, viszont hangos ordibálás és zene hallatszik.*

Vendég

- Meg. Ne. Próbáld *mondja fenyegetően a fiú, na, ezért tényleg harapna. És nem, itt most nem kell elképzelni, ahogyan beleharap Gis kezébe... Amúgy nem is törődik az őt néző emberekkel, sosem érdekelte, ha megbámulják. Kivéve, ha rendőr teszi ezt, olyankor azért igyekszik kikerülni a látótérből... Mert ha a rend őre furán mered az emberre, az már nem oké. Érti, miről beszél Gis, biccent is. Kissé felvont szemöldökkel figyeli, ahogyan a lány igyekszik elüttetni magát, de ő azért igyekszik viszonylag normálisan közlekedni. Igaz, azt soha nem fogja megszokni, hogy az egész közlekedés fordítva működik, de mindegy. Ez van. Kamen egyébként cseppet sem nézi hülyének Giselle-t, amiért ilyesmi emberekkel barátkozik, méghozzá azért, mert...* - Miért ítélném el őket? Első pillantásra nem rosszabbak, mint én, vagy a haverjaim. A legjobb társaság *kacsint rá. Aztán bemennek, és sorra kapja az infókat, instrukciókat, hogy mit hogyan használjon, ésatöbbi. Melyik kinek a szobája, ilyesmik. Igazából az egészből csak annyit jegyzett meg, hogy ne hamuzzon a szőnyegre, és hogy hol találja Gis szobáját. A létfontosságú infók. A szobáját meglátva füttyent egyet.* - Szállodai ellátás, öregem... *motyogja, aztán a szemeit végigfuttatva a falakon egy újabb motyogás következik.* - Bár egy kicsit talán túl griffendéles színekben van berendezve... *Hiába, mégiscsak roxfortos volt, méghozzá mardekáros, és hát ez azért meglátszik a hozzáállásán. De legalább arany nincs, csak vörös.* - Nézzük csak a felszereltséget: francia ágy, terasz, teljes médiai ellátottság, szobakulcs, külön fürdő, selyemfüggönyök... Ja, és a konkrétan használatlan szoba. Még a végén megtisztelve fogom érezni magam *vigyorog a másikra. Oké, igazából megtisztelve érzi magát, de azért annál kevésbé őszinte, minthogy ezt csak úgy kimondja. És az túl komolyan hangzott volna hozzá képest... Ledobja a sporttáskát az ajtó mellé, és miután Gis felállt az ágyról, odasétál, és keresztben végigvágja magát az alvóalkalmatosságon.* - Mmmm, tökéletes *mondja egy boldog vigyorral a száján, és egy picit lehunyja a szemét. Aztán felpattan, és a táskához vágtat.* - Ha nem gond, elkezdek kipakolni. Amúgy, mikor mutatod be a többi barátodat? Kíváncsi vagyok rájuk *vigyorog a lányra, miközben elhúzza a táska cipzárját. Aztán elkezd kipakolni, és közben be sem áll a szája.* - Komolyan sose jártam még ebben az országban, vagyis de, csak átutazóban. Az egésznek valahogy... Más a hangulata, mint amit megszoktam. Persze, valahol Bulgáriával is így vagyok, mert az én IGAZI otthonom Anglia... Amúgy el kell egyszer jönnöd hozzám. Hozzám, igen, ugyanis saját lakásom van, vagyis az, amiben a nagybátyámmal éltünk, mert én örököltem minden tulajdonát, és mivel már nagykorú vagyok, úgy döntöttem, megtartom, egyszer majd oda akarok költözni. Szóval egyszer majd el kell jönnöd hozzám, hogy megismerd a barátaimat, meg a helyet, ahol felnőttem. Amúgy jártál már Londonban? Szuper hely. Egyébként nagyon tetszik ez a város, remélem lesz még alkalmam bejárni párszor, ugye lesz? Ja, és miért szoktál a kertben mászkálni? Alvajáró vagy? Én nem, legalábbis nem tudok róla, de aztán lehet, hogy mégis... Bár, nem, azt azt hiszem minimum Yan szóvá tette volna... Ő a legtöbb dolgot szóvá teszi velem kapcsolatban. Szóval, lehet, hogy tényleg bezárom az ajtót, már nem paranoiából, csak úgy. Hogy ne sétáljak ki éjszaka, már ha szoktam ilyesmit. De mondom, nem tudok róla.... Jé, nem is emlékszem, hogy ezt beraktam *szakad meg a fecsegése, ahogyan kiemel a táskából egy fehér rövid ujjút, amin elöl a Skillet, hátul pedig az Awake and Alive felirat van nyomva, fekete betűkkel.* - Ezt még a nagybátyám csináltatta nekem, mert nem találtam Skilletes pólót, pedig nagyon akartam. Tök király, nem? Imádom, az egyik kedvenc ruhadarabom, nem is tudom, hova temettem el múltkor... De, ami most itt van, azt mindet a szekrény legaljából kotortam elő, csak azért, hogy használjam őket... Na, legalább nem porosodik tovább. Amikor költöztem, pff, el sem tudod képzelni, hogy nézett ki, mire a Branimir-kúriába ért. De komolyan, förtelmes volt. Amúúúúgy... Szólj ám rám, ha túl sokat fecsegek, azt hiszem, kitört belőlem az utazás által előokozott széles jókedv *vigyorog a lányra, miközben az ágyra dob egy fekete neszesszert. Utána egy fésűt, meg egy dezodort, azokat ma reggel, frissében rakodta be, azért vannak külön. Láthatóan van holmija bőven, de persze egy tértágító búbáj sok mindenre képes... Egy kis méretű akta is előkerül, azt a többi holmivall ellentétben óvatosan fogja meg, és rakja az asztalra. Láthatóan arra vigyáz, minden valószínűséggel valami fontos dolog lehet...*

Vendég

*Kamen szavaira elvigyorodik.* -Hát rendben, de én szóltam. Amúgy mit szólnál, ha Kamy helyett Grozdinak hívnálak? *Kacarászik, bár most sem gondolja komolyan inkább csak a fiú megjegyzésére kíváncsi. A csokoládés kijelentésen néhány francia igazán furcsán néz a fiúra.* -Á, nem kell velük törődni. Az a bajuk, hogy kilógsz a sorból. *Kuncog, miközben épp megfordul az úton, ahol csak haladnak el mellette a francia gyártmányú autók. Hát nem szívbajos a lány az egyszer biztos. Majdnem elütik, de ő csak nevet tovább. Lelép a járdára, és haladnak tovább. A hollós megjegyzésre egyébként csak félig figyel.* -Mert régi családi birtok, és nem akartunk beköltözni a városba. A város határán épp megfelel nekünk így nem vonnjuk magunkra a muglik figyelmét, mikor varázsló vendégeink vannak.*Fejezi be a mondatot, bár a "mugli" és a "varázsló" szócskát nem mondta ki, de reméli, hogy a fiúnak leesik, hogy miről beszél. Nem nagyon akar megállni az ismerősökkel beszélni. A végén még kérdezősködnének. Vagy három autó majd elütötte, hogy Kamen jól döntött, hogy annyira mégsem követi a lányt. Végre megérkeznek a házukhoz, sőt már egy kisebb jelent is lezajlott az ajtóban. Na szép. Most biztos hülyének nézik, hogy ilyenekkel haverkodik. Antoine utána ugye odajön hozzájuk, és szokatlanul kedves. Kamen szavaira biccent, majd ugye elmegy megkeresni a húgát.* -Örülök, hogy vannak olyanok, akik nem ítélik el a barátaimat. *Ragyog fel a lány arca, majd betessékeli Kamet az ajtón. Először egy kisebb előcsarnokba jutnak, ahonnan két oldalra nyílnak az ajtók, felfelé is vezet egy lépcső, és hátra is lehet menni. Mindenféle növények, festmények találhatóak a falon/fal mellett. Cipőtartó, kabáttartó és minden más. Giselle lerakja az ajtó mellé a cuccait, majd magyarázni kezd.* -Szóval balra van az étkező és a konyha, jobbra a szalon, a nappali és a szüleim dolgozószobája. Hátul tudunk kimenni a kertbe és az emeleten vannak a szobák. Bárhol dohányozhatsz csak egy kikötésem van. Ne hamuzz a földre. A házimanók nem szeretnek feleslegesen takarítani. *Neki áll szépen magyarázni, mutogatja a szobákat, amiknek kissé régies-modern stílusa van. Tehát a legtöbb szobában ez a kettősség nagyon meglátszik, majd felvezeti a fiút az emeletre.* - Olyan furcsa így mutogatni a házat. Szóval a hálószobák ajtainak különböző színeik vannak. Úgy értem, hogy azoknak amiket mi használunk. A szüleimé barna, Etienné barna, az öcsémé fehér, Brigitté halványkék, a nevelőnké szintén kék, az enyém ezüst színű. Megsúgom, hogy azért ilyen, mert egyrészt a vendégek könnyebben eligazodnak másrészt meg nem tetszett a kék-ezüst szobámba a barna ajtó. *Nevet a saját butaságán ráadásul szómenése is van. Belép az egyik vendégszobába. Egyszerű mégis ízléses. A falakat vörös tapéta borítja, a selyemből készült függönyök elhúzva, így látszik egy kisebb terasz is. Hatalmas francia ágy, íróasztal rajta egy laptoppal, magnó, televízió. Mintha egy szálloda lenne. Balra egy másik ajtót is fel lehet fedezni. Giselle szépen lehuppant az ágyra, és ismét magyarázni kezd.* -Ezt a szobát eddig még senki nem használta, a tv-t és a laptopot én hozattam át. A laptop a sajátom, de semmi olyan nincs rajta, amit ne tudnál rólam. Egyébként minden szobának van külön fürdője így nem kell hatalmi harcot vívni a fürdők birtoklásáért. *Vigyorog a fél-véla, majd felpattan, és kicsit kinyitja az egyik ablakot.* -Ha paranoiás lennél akkor az éjjeliszekrényen van a szoba kulcsa. Egyébként, ha valakit látsz a kertben mászkálni éjszaka akkor az én leszek. *Hadarja angolul, be nem áll a szája. Bámul ki a kertbe közben igyekszik csendben maradni hátha még lenne egyéb kérdése Kamennek.*

Vendég

//Olvad//

- Az is igaz. *biccent vigyorogva. Aztán a lány figyelmeztetésére még szélesebben vigyorog.* - Ugyan már, szerinted én azon fennakadok? Kétlem. Rólam lepereg az ilyesmi *von vállat. És ez így ahogy van a színtiszta igazság. Pedig az nála viszonylag ritka... Viszont azért elraktározza magának az infót, miszerint jobb titkolni az "imádott" Grozdan nevet. Szerinte halálos hülyeség ez a keresztbe elnevezés, hogy a fiúgyermekek megkapják valamelyik nagybátyjuk nevét, de mindegy. Szerencsére nem az az egyetlen neve, és a Kament meg szereti, bár Angliában azért kapott fura tekinteteket bemutatkozáskor. Na, igen, ez még itt sem egy kimondottan gyakori név... Aztán felnevet, amikor a lány közli, hogy nem szól, ha odaértek, utána pedig érdeklődve hallgatja, ahogyan Gis a szülővárosáról mesél neki. Széles vigyor terül szét az arcán.* - Csokoládééééééé *vigyorog, majd elröhögi magát. Ja, édesség az jöhet, bármilyen mennyiségben. Mert miért ne? Végül is, ha valakinek, neki nem kell félnie az elhízástól... Pár plusz kiló talán még jól is mutatna rajta. Sőt. Biztos, hogy jól mutatna rajta. De ahhoz talán kicsit többet kéne enni, mindenből, főleg húsból. Általában az marad ki a menüből... Mikor a lány kiengedi a hollót, és megszólal, Kam az orra alatt motyog pár szót.* - Hidd, el, nem fogok aggódni érte... *talán a lány nem is hallotta meg, bár, ha figyelt, akkor lehetséges.* - Mert? *kérdez vissza a befejezetlen mondatot hallva. Aztán elindulnak. Jönnek szembe ismerősök, meg ilyesmi is, szóval franciát is hall valamennyit. Legalábbis többet, mint amennyit egy átlag napon szokott, de biztos benne, hogy még ennél többet is fog...* - Oké *biccent a lány szavaira. Az autók elé való nyugis kisétálás annyira mondjuk nem nyeri el a tetszését, ezért minden ilyen helyzetben úgy fél perccel lemarad Gis mögött, hogy ha esetleg a lányt elütik, ő azért egyben maradjon. Khm. Újabb tipikus Kamen. Érdeklődve nézelődik körbe-karikába, a parkocskákat, az üzleteket, éttermeket, házakat és embereket figyelve. Ebben az országban tényleg nem töltött még sok időt, az biztos, de eddig tetszik neki. Aztán lekanyarodnak egy kisebb útra, és itt már közel járnak. Kam sem fáradt el, volt olyanra is példa, hogy órákon át járta Londont a haverjaival, ahhoz képest meg ez semmi. Aztán ugye az udvarra belépve máris megláthat két személyt, akik közül az egyik cigizik - * ~Remek, lesz kivel!~ * -, a másik pedig egy vívótőrrel hadonászik. Ééés, tátárá, sikerül elvágnia a srác ingjét, meg valószínűleg magát a srácot is. He, ez van, de a cigit mondjuk sajnálja. bár, ahogy látta, sok már úgysem volt belőle... Aztán a fiú odajön hozzájuk, a lány meg berohan a házba, szóval - ahogyan rögtön megtudja - Antoine-ra fordítja a teljes figyelmét.* - Talált süllyed. Kamen, vagy Kam, ahogy tetszik. *Aztán a fiú hamar le is lép, követve a lányt - a mondottakból ítélve a húgát -, és helyette Gis szólal meg.* - Az sose gond, ha valaki nem normális *vigyorog rá, aztán elindul a lány után, hogy megnézhesse a házat.*

Vendég

- Az igaz, de ne feledd, az alacsonyabb helyekre könnyebben bejutsz mint én. *Kuncog, és próbálja azt mondani, hogy nem baj a törpeség. Vagyis hát nem is annyira alacsony a fiú. Látott ő a már sokkal alacsonyabbakat is.* - Igazán? Viszont lehet udvariatlanok lesznek szóval erre készülsz fel. Amúgy jól emlékszem, hogy azt mondtad nem szereted a második neved? Ha igazam lenne semmiképpen ne említsd előttük. Bár ki tudja mi lesz itt. *Vonja meg a vállát, majd bólint a gyaloglásra.* -Rendben. Akkor nem szólok, ha megérkezünk. *Pimaszul vigyorog, majd mikor a szülővárosáról kérdezik egy kicsit elgondolkozik.* -Nagyon szép. Csendes, bár elég sok a turista a kastély miatt. Tudod, Loire-menti kastélyok... Egyébként egész szép, és itt lehet kapni a legfinomabb csokoládét. Nem vagyok oda a csokoládéért, de az ittenit imádom. Úgy gondolom mindenki így van ezzel. *A peronon álldogálva felméri a terepet, majd sóhajtva a hátára erősíti a gitárját, Edgart meg kiengedi a kalitkából. A fekete madár dühösen pillant a két fiatalra, majd elrepül. * -Úgyis haza megy. Nem kell érte aggódni. *Aztán Kam szavaira ismét bólint egyet.* -Hát akkor először is be kell mennünk a városba, mert mi a túlsó végén lakunk. Utána még gyalogolni kell egy kicsit, mert... *Nem fejezi be a mondatot. Szép lassan elindul. Néhány ismerőst franciául üdvözli, majd hátranéz. Néha hajlamos elfelejteni, hogy itt Kamenre is kell figyelnie, nehogy elvesszen.* -Próbáld meg tartani a tempót. Ha jön egy autó nem szoktam megállni. *Mondja mikor kiérnek az állomásról.* -Egyébként mi így közlekedünk. *Mutat nem túl feltűnően néhány franciára, akik hidegvérrel átsétáltak az úton az autók között.* - Talán fél óra múlva ott leszünk. *Mesél az utcákat róva, miközben Kamennek mutogatja a kedvenc éttermét, a bizonyos csokoládé boltot. Elhalad az egyik park mellett, ahol gyerekek játszanak.* -Ha még nem vetted volna észre rengeteg növény van errefelé. *Szólal meg ismét a sokadik parkocska után. Lassan kiérnek (már ha Kam bírta tartani Gis tempóját) a városból. A lány lekanyarodik egy kövezett útra.* -Mindjárt ott vagyunk. Talán még tíz perc. *Nem nagyon fáradt ki a lányka. Megy előre hamarosan a ház a is előrekerül (borostyán is van rajta csak a képen nincs). Giselle megtorpan a hatalmas kovácsoltvas kapu előtt. Hát nem nagyon túlozzák el a dolgokat. Egyszerűen meglöki a kaput, így szabad az út befelé. Az első udvar szintén kövezett és teli van bokrokkal. A bejárati ajtónál a korláton egy magas sápadt fiú ücsörög, és cigarettázik közben mellette egy lány hadonászik egy vívótőrrel,aminek az lesz a vége, hogy megvágja a fiút, akinek a földön landol a cigije. A lány mikor észreveszi Giselle-t beront a házba, a fiú arcán meg egy széles vigyor jelenik meg.* -Kam, ő Antoine. Az egyik haverom., ha franciául beszél akkor csak szemétkedik, mert mindenki ért angolul. *Áll meg a lány, majd mikor a fekete hajú odamegy hozzájuk akkor megöleli a lányt mintha olyan természetes lenne náluk.* -Szia Gis. Nahát. Hogy megnőttél. És a bátyád? Amúgy Antoine Crine. Bizonyára te vagy a sokat emlegetett Branimir srác. Jól gondolom? Gis, nem hittem volna, hogy eljön. Mindenesetre örülök, hogy itt vagy. De ha nem haragszotok meg nekem ki kell nyírnom a húgomat, amiért tönkretette a legjobb ingemet. *Ezekkel a szavakkal köszönti őket, majd hamarosan követi a húgát, már csak az ing megbosszulásáért. Egyébként végig angolul beszélt a srác. Gis Kamenre pillant.* -Daphne-t és Antoine-t láthattad, mint említettem nem normálisak. De inkább menjünk be. Körbevezetlek, a többiek úgyis hátul ölik egymást. *Alig mond valamit. Igazából nem nagyon akarja tudni mit gondol róluk Kam. Ezt az egyet nagyon nem akarja tudni.*

//Fagyunk//

Vendég

- Nem tehetek róla, hogy pici vagyok *fonja össze maga előtt duzzogva a karját, szintén elég óvodásnak tűnve. Vele elég sokszor előfordul, hogy óvodásként viselkedik, szóval nem meglepő tőle. Aztán megszólal a másik telefonja, mire futólag odapillant, aztán hátradőlve egy pillanatra lehunyja a szemét. De tényleg csak annyira, mert a mellette ülő felröhög. Kíváncsian rápislog, de hamar meg is kapja a választ a kimondatlan kérdésre, mire ő is felröhög.* - Így első hallásra igencsak szimpatikusnak tűnnek *vigyorog szélesen. Aztán ugye a következő kérdésére is választ kap, amit egy bólintással vesz tudomásul. Aztán kérdést kap, amire egyből rávágja a választ.* - Gyalog. Amúgy ez az Amboise milyen hely? *érdeklődik tovább. Több órányi utazás, zenehallgatás és beszélgetés után pedig végre megérkeznek a célállomásra. Ismét beveti a korábban már látott bűbájt, hogy ne kelljen feleslegesen nyújtózkodnia, és perceken belül már a peronon ácsorognak, és Kam érdeklődve nézelődik jobbra-balra, a lány suttogását meg sem hallva. A következő mondat viszont már eljut az agyáig, mire vállat von.* - Az nem gond. Úgyis régen sétáltam már tíz percnél többet... *mondja, és ha minden igaz, el is indulnak. A fiú út közben érdeklődve figyeli a városkát, tekintetében kíváncsiság csillog. Hiába, mindig is imádott utazni...*

Vendég

* A megjegyzésre inkább nem reagál, mert a végén még újabb gonosz megjegyzéseket tesz, amit nagyon nem akar. Aztán a "Pusztán varázsló." mondaton felnevet.* -Én is varázsló vagyok mégsem lebegek. *Válaszol nyelv nyújtogatva, mint egy óvodás. Nem is tudja mikor viselkedett így utoljára.* -Múltkor azt mondtad szívesen megnéznéd hogyan szenvedek. Talán hazudtál? *Nevetgél miközben hallgatja a zenét, mivel Kam előbb felpattant, hogy bezárja az ajtót ezért ő ülve marad. Az ablakon néz kifelé., és figyeli a mellettük elsuhanó fákat, majd összerezzen, mikor megszólal a telefonja. Egy kellemes dallam szól, igazából semmilyen zenéhez nem hasonlítható, mert még a barátnője játszotta a számot. Franciául írja, hogy egy üzenete érkezett. Elvigyorodik, majd rápillant Kamre, aki azt kérdezte tőle, hogy miért bámulja.* -Semmi, nem fontos, viszont írt Brigitte. * Homlok ráncolva olvassa a rövid üzenetet, majd kitör belőle a röhögés.* -Azt kérdezi, hogy hol a fenébe vagyok már, mert a többieket már nem tudja visszatartani apám italos szekrényétől. *Közvetít Kamennek, ha esetleg érdekli az üzenet. Aztán villámgyorsan, gyakorlatias mozdulatokkal el kezd pötyögni a mobilján. Az invincible-n mosolyog, majd mikor a fiú rákérdez a fellépéses dologra csak legyint.* -Semmi komoly. Amboise-ban az ünnepségeken, partikon, születésnapokon. Nem volt valami nagy dolog, és akkor is többnyire komoly zenét játszottunk. * A váll vonogatás miatt megint csak a homlokát ráncolja a lány, majd az autó említésére észbe kap. * -Tényleg, el is felejtettem. Végig akarsz gyalogolni a városon, vagy eljöjjenek értünk autóval? Bár megjegyzem, hogy jobban szeretek sétálni, főleg ilyen hosszú út után. *Mondja kicsit zavartan. Erről tényleg megfeledkezett. Edgar kalitkájának a takarójával kezd játszani, majd mikor elérnek a Monsterhez a lány mosolyogva veszi át a másik fülhallgatót. Halkan dúdolni kezdi a dalt, majd mikor megáll a vonat akkor kiveszi a füléből a fülhallgatót, és visszaadja Kamnek. Leemeli a csomagokat, majd elhagyja a kabint. Kicsit elzsibbadtak a tagjai a több órás után során. Körbenéz az amboise-i vasútállomáson.* -Mintha semmi nem változott volna. *Suttogja a peronon állva.* -Egyébként, a város szélén lakunk szóval kicsit hosszú lesz az út. *Mondja attól függetlenül, hogy autóval, vagy gyalog mennek-e.*

Vendég

- Kezdesz kiismerhető lenni. Sejtettem, hogy a pulóveres dolog is ide sorolható. *Vigyorog a lány. Nem olyan hülye ő csak néha nem bír értelmesen gondolkozni. Ez általában akkor van, ha Alexander társaságába kerül.* -Azok valóban érdekesek, de én nem piszkítom be a kezem a boncolással. Most nézhetsz hülyének, de utálom. És bulizni? Nekem hamarosan fellépésem lesz. Pontosabban nekünk. Tánc, zene és rengeteg vendég. De a pontos idő megtűzték ki.* -Nincs mit. Különben sem vagyok kedves. Csak nem szeretném, hogy a saját hülyeségedből éhen haljál nekem. *Felel vigyorogva a Belsis leányzó, hiszen Alex egyik mondatát alakította át. Persze csak szórakozik ő is.* -Néha, de szeretném ha soha nem hazudnál nekem. Érted? Én nem hazudtam neked. Nem is értem miért nem. Talán megbízok benned. *Mondja egy váll rándítás kíséretében. Ekkor felfigyel egy ismeretelenre.* - Ismerős? *Kérdi rideg tekintettel Alextől.* - Tyline Blanchard. *Mutatkozik be Alex haverjának.* -Semmi gond. Figyelj, ha késésben nyugodtan menj. Nekem is haza kellene mennem.*Mondja, majd furcsa módon megöleli a fiút. Visszamegy a kocsijához, és kivesz egy aprócska dobozt.* -Ezt ne hagyd itt! *Nyomja a fiú kezébe. Ha Alex mond még valamit akkor megvárja. Elköszön a fiútól, és bepattan a kocsijába, és haza hajt. Ha Alex kinyitja a dobozt egy tőrt találhat benne egy apró cetlivel.*

"Remélem egyszer hasznát veszed. Fogadd el tőlünk, Blanchardoktól. "

*Hogy miért adta a fiúnak oda a nagyanyjának az egyik értékes tőrét azt maga sem tudja. Mindenestere haza hajt az ezüst színű sportkocsival. Otthon egy puszit nyom az alvó Violette fejére, megköszöni Ayumi segítségét és nyugovóra tér. Holnap fogja a holmijait és visszatér a Nezabarba.*

Vendég

*Inkább háttérben figyeli az eseményeket és csak néhol vigyorog mikor Tyline hugára is rápirit. Egyik fülén be a másikon ki amit a szőke lány mondd. Megvárja, míg lerendezi a másik a dolgokat ő addig nézelődik meg hasonlók. El telt egy két idő majd amikor végre ketten vannak látja feloldódott az Illúzionista és válaszol a kérdésére.* - Hát, ha te azt tudnád..*Ördögien vigyorog, mit válaszoljon a fiú erre a kérdésre? Ha Tylinennak nem esik le, nem fogja túlságosan beavatni a dolgokba.* - Egyébként sok minden ami sötét mágia, boncolás meg hasonlók. És járkálás a haverokkal ide oda..*Szemforgatva mondja és vigyorog közben tényleg fel oldódott Tyline. Hogy mit nem szeret? Az olyan unalmas dolgokat mint az opera avagy a színház és végig hallgatni órákon át, a nyálas szerelmes szövegeket... és a síró hisztis kislányokat akiknek össze töri a szívét. * - Köszönöm igazán kedves vagy.*Mondja a lánynak és mosolyog miközben bele harap a finom pékbe.* - Egyébként a mugli cuccokat de azért a zenét szeretem és van hangfalam otthon 5.1-es de azon kívül...*Nemlegesen bólint majd közben lenyei a falatot.* - A hazugságot én se szeretem ha bár ha azt nézzük néha megengedett..*Kaccsint felé majd hallgatja Tylinet aztán lassan fel figyel egy ismerős hangra.* ~Na ne..~*- Alexander Seth Scoop! Oké, az egy óra de kettő!*Kiabál távolról a bőrőndjeikkel Chase Cooper akinek elképzeli a haragját.* - Tudod, hogy mindig kések apám nem mondta, találkozóm van!?*Világosította fel a fiút aki elegánsan van öltözve.* - Bocsánat, egyébként ő Tyline iskolatársam haverom!*Mutatja be, neki udvariasan majd a fél Croassiont átadja a haverjának Alex.* - Nesze egyél, figyelj 10 perc múlva találkozzunk a plázában okés?*Néz, Chasere de ő hajhatatlan.*~Francba már..~*Mérgelődik, de aztán csak Seth győz a fiú elindult a plázába be.* - Ne haragudj, ez ma egy ilyen nap. Chase utálja ha kések valahonnan..*Szemforgatva megjegyzi.*

Vendég

- Jaj, Alex hagyd. Ő sem ilyen. Csak... Nem is tudom. Talán a társaságod zavarba hozza. *Mondja kicsit kában Tyline. Ez túl sok neki.* -Violette! Viol, kérlek gyere vissza! *Szól a húga után, aki odarángatja hozzájuk Tyline barátnőjét.* -Ayumi. *Kiált fel boldogan a lány, és megöleli a legjobb barátnőjét.* -Te hogy kerülsz ide? Megkérhetnélek egy nagyon nagy szívességre? *Vált pár szót a japán lánnyal, aki a szívességes dologra bólint.* -Az a helyzet, hogy egy diáktársammal vagyok itt, de Viol elszökött. Haza tudnád vinni hozzánk? *Kérleli Ayumit, aki szívesen segít a lánynak. Megfogja Violette kezét. Tyline egy búcsúpuszit nyom a húga arcára, és belesúg valamit a fülébe. A kislány elvigyorodik, majd integetve elköszön Alextől.* -Na végre. *Sóhajt a szőkeség.* -Akkor bejössz? *Kérdi a fiútól és belép a kis boltba. Kér elvitelre két croissant. Gyorsan kifizeti, majd Alexnek adja az egyiket. Beleharap a sajátba.* - Semmi gond. Megszoktam, hogy mindig halaszthatatlan dolga akad másoknak. *Mondja egy fanyar mosoly kíséretében. Igen, minden találkájáról késnek az emberek. Nem érti miért, de már nem is érdekli.* -Igen, az tényleg furcsa lenne. És ha nem szereted az autókat akkor mit szeretsz? *Kérdi kicsit csipkelődve. Mióta "biztonságban" tudja a húgát azóta feloldódott.* -És miket nem szeretsz? Mert én például utálom a hazugságokat. Akivel őszinte vagyok attól elvárom, hogy ő is őszinte legyen velem. Akkor utálom a salátát, a büdös parfümöket és a parancsolgatást. *Nevetgél a lány, hiszen ebben a sorrendben kicsit viccesen hangzik minden. Úgy gondolja Tyline, ha ilyen jól elviselik egymás társaságát jobb lenne tudni a másik dolgait. Nem is érti miért csinálja ezt. Miért játsza a valódi szerepét? Miért őszinte néhány emberrel? Hova tűnt a híres pókerarca?*