Franciaország

Vendég

First topic message reminder :

*Alexandra bátortalanul áll az ajtóban.Versaillesban vannak.Amayára néz bíztatva hogy bemehetnek.*
~De izgulok!~
-Gyerünk Amaya!Vedd elő a kulcsod!

Vendég

~Istenem...~*Sóhajtozik a fiú közben az órájára is pillant, miközben Tyline és a testvére veszekednek. Chase már biztos Mr. Scoopnál van a csomagokkal tudja, hogy találkozója van, valakivel és hogy várni kell rá, vagy pedig eljön érte. Mindenesetre, hüvösen néz Violetre a fiú csak mert kicsit már elege van a nyafogásokból, nem is veszi észre hogy nem reagál rá, de már szívessebben lenne nyugis helyzetben.* - Kislányok..*Jegyzi meg, majd hallja, hogy makacs a szőkeség mélyen a szemébe nézne de most kivételesen ráhagyja. Akkor ő fizessen, vigyorog inkánn erre.* - Tudom, egyébként meg ha nem lett volna délelőtt az a zűrzavar, nem utazásom előtt egy órával találkozunk. Nem akartam így szervezni.*Feleli szerényen majd amikor megérkeznek lassan a Citére közben válaszol Tynak is.* - Jó, de az autót amúgy sem szerettem és Tünde lány tis furcsálnának ha autót vezetne..*Nevet fel vagyis kuncog.. de el is felejti a hugát.* - Na jó valami finomat kérek majd, teljesen mindegy Viol kérlek legyél aranyos a japán lánnyal ő is csak ember!*Mondja a kislánynak, majd vissza néz Tylinrea.*

Vendég

- Tudom hogy aranyos. De nem ejtettek a fejemre. Azt hiszed, aki auror családból származik ennyire hiszekény? Különben Tyline eleget mesélt rólad. Pontosabban a rajzai eleget meséltek. *Vonja meg a vállát a kis lány.Azért a hangjában érezni, hogy Tyline nevelte fel. Beül az autóba, majd felhúzza Tyline pulóverét. A kék pulcsiban kicsit furcsán fest a lány, ugyanis kicsikét nagy rá. Az ujjai túl hosszúak. Eközben szegény Tyline csak zavartan pislog.* -Violette... Te turkáltál a cuccaimban? Tudod, hogy a vázlatfüzetemhez nem nyúlhatsz! *Tér észhez a lány. Alexre elfelejt reagálni annyira kikészíti a húga.* -Ugyanmár. Tudom, hogy mi az a füzet. A naplód. *Mondja a lányka, és berak egy lemezt. Persze a napló szócskát szándékosan franciául mondja.* -Alex, ne hazudj. Violette tudja hogy megbeszéltük, hogy összefutunk Párizsban. Azt hiszed ennyire hülye húgom van? Ezért is tartom a leveleimet elzárva. *Csóválja a fejét a lány. A fiú hülyéskedésén vigyorog, de figyelnie kell Violettere.* -Viol, mit mondtál neki? *Kérdi a kislánytól még mindig franciául. Violette azzal szórakozi, hogy úgy tesz mintha lelakatolta volna a száját és eldobja a kulcsot.* -Hát jó. Akkor irány Cité! Violette téged meg lepasszollak valakinek. Ayumi apja úgyis arrafelé dolgozik. Látom fel kellette az érdeklődésedet a kis vásárlásom. MAjd megtudod mi az. Ne aggódj!*Csak beszél és beszél. A húga kihozza belőle a legrosszabbat. Az aggódó testvért.* -Tévedsz Alex. Én fogok fizetni. Ha akarod, ha nem akkor is én fizetek. Nekem kell figyeli Violette. Szóval köszönjük, de szeretnék én fizetni. *Nos, Tyline eléggé makacs szóval nehéz lesz rávenni bármire is.* -Nagyszerű. Amúgy ha nem akarod, hogy hülyének nézzenek a mugli dolgokat is tudnod kell használni. *Vigyorog gonoszan Tyline, és meg sem állnak a Cité egyik péksége előtt. Itt sokkal többen kószálnak. Violette kiszáll az autóból, és odarohan egy japán lányhoz. Hevesen hadoszánva magyaráz neki valamiről.*

Vendég

//Olvadunk, de még mindig fáj a fejem.. //

*Hogy mit gondol Alex, Violett Húgáról elég annyi ott van neki Brenda. Ő rendesen meg tudja keseríteni az életét habár, vállat von a lány hisztijére és ördögie vigyorg csal az arcára.*~Higyje a kiscsaj, hogy egypár vagyunk.~*Persze ilyenkor mindent saját célja érdekében képes és eléri, Violette úgy is hiszékeny.* - Igen Violette járunk, és tudod nagyon aranyos a nővéred!*Mondja neki bőszen mézes mázos hangon hadonászó kézzel. Aki ismeri Alexet az tudja, soha nem szokott hadonászni a kezével hiszen ő nem meleg, Ráadásula hangja is a magasba szökik. Hallgatja Tylinet majd a fejéhez nyúl szórakozottan.* - Valóban találkoznunk kellett volna? Érdekes.. én másra emlékszem ezért indultam haza felé.*Szemeit megforgatja miközben beletúr a hajába és azért az ördögi arcán ott van egy vigyor, hogy csak hülyéskedik. Mikor meghallja, hogy hozott valamit csak néz meglepetten, majd a Húga jön oda hozzá.* ~Persze hogyne..~*Am nem az, de a barátait megvédi, ha kell és amúgy is.. ez tény!* - V ezess, te én nem vagyok hozzá szokva az ilyen mugli dolgokhoz.. Apám mindig úgy nevelt, hogy ezek nem nekem valók szóval rád hagyom.*És ezzel beül a fiú Violett mellé, kényelmesen elhelyezkedve.* - Felőlem mehetünk de én fizetek! Hja, amúgy eszembe jutott átadta a húgom az üzenetet, de kicsit szét zuhantam.*Mondja angyali mosollyal Tylinennak.*

Vendég

*A puszitól még jobban vörös lesz. Nem szokta ő meg az ilyeneket.* - Persze erre jártál. *Vigyorog a lány, bár a hangja néha el-elcsuklik.* -Nem rég. De igen. Csoda szép. Trabant? Ki nézed belőlem, hogy egy trabanttal mutatkozom?! *Ámuldozva bámulja a járművét.Egyszerűen oda van ezért a kocsiért. Aztán felbukkan Violette.* -Ő a húgom. Alex, ő itt Violette. *Mutatja be a húgát, aki ártatlanul vigyorog a fiúra.* -Na látod. Nem válaszol! Az is lehet, hogy hazudsz nekem, és ti ketten egy pár vagytok! *Hisztizik Violette. Tyline azt sem tudja mit csináljon a nagyszájú húgával.* -Ő? Nos, mint látod bemászott a csomagtartóba, mikor nem figyeltem. Ezért otthon kapsz hugi. Mondtam, hogy ne próbálj meg jönni. *Csóválja a fejét a nagyobbik szőkeség. Mikor a fiú az arcához ér még jobban elpirul. Persze az egész jelentet Violette vigyorogva bámulja.* -Mit keresnék? Megbeszéltük, hogy találkozunk. Meg hát vettem valamit. *Feleli zavartan. Még mindig nem sikerült lenyugodnia. Szó nélkül visszaül az ajtóba, és előveszi a levelet. Eközben Violette megpróbálja odébb rángatni Alexet. Felágaskodik, és a fiú fülébe súg valamit.* - Ne törd össze a szívét! Akármi is van köztetek vigyázz rá. Nagyon jó testvér. Ha nem is mutatja ki akkor is gondoskodik az emberekről. Vigyázz rá, ha én nem tudok. *Ezeket mondja a fiúnak, majd visszaugrál a nővéréhez. Kinyitja az ajtót, odébb pakolja a pulóvert, és leül. Lehet, hogy kétszemélyesnek tűnik a jármű, de ez is nézőpont kérdése. Tyline tudja, hogy a nagyanyja tértágító bűbájjal kezelte az autóját.* -Akkor megyünk is valahová? Mert én eléggé éhes vagyok. *Kérdi Viol, miközben Tyline Alex felé fordul.* -Leülsz Viol mellé, vagy inkább vezetsz? *Felemeli a kulcsokat. Nem is tudja melyik a rosszabb választás.* -Tudok erre egy helyet, ahol isteni croissant kapni. *Jegyzi meg a lány. Ha Alex vezet akkor a lány mondja az utat, ha nem akkor Tyline szépen elvezet addig a boltig.*

//Fagyi//

Vendég

*Csak sétál és minden félén elmélkedik piramist akar látni minél hamarabb. Szemeit néha becsukja de nem jár alva. Mikor meghallja, hogy valaki köszön neki és hozzá szól.* - Szia! Nem vettelek észre elgondolkodtam..*Mondja a fiú őszintén és egy puszit nyom a lány arcára és közben hallgatja.* - Hogy én? Csak erre jártam egyébként meg haza felé megyek.*Válaszolja a Tylinenak, majd a kocsira néz és felvonja a szemöldökét majd vigyorogni kezd. Szemeivel a lányéba nézz jó mélyen.* - Jó autó most kaptad?*Kérdezi meg mikor végig nézi, és körbe járja az ezüst autóót.* - Azt hittem trabantod van.*Pimaszkodik vele, és vigyoro mikor tüsszögés hallatszik majd előjön valami rokon.* - őő ki?*Kérdezi, mikor nézi a kicsilányt. A barátnős dologra csak vigyorog..* ~ Még lehet..~*És gonoszul vigyorog és grimaszkodik.* - Mit keress itt a húgod?*Ha a húga egyáltalán, de lehet nem.. mikor válaszol Tyline Alexnek megvilágosul, de azért közelebb lép és a jobb kezével a lány arcáhol nyúl és végig simít rajta.* - És te mit keresel erre? Megkaptad a baglyomat?*Reméli is mert Rochellett kivégzi.*

Vendég

*A tér közepére fókuszál. Onnan valószínűleg ki fogja szúrni a fiút bármerről is jön. A zenét lejebb halkítja, majd kiszáll az autóból. Nem, nem olyan hülye, hogy egy ilyen kocsit csak úgy ott hagyjon.* - Bonne soirée! *Köszön rá franciául Alexre. Olyan messze nem áll a fiútól, hogy ne hallja meg. A környék is szokatlanul csendes. A fiú könnyedán felismerheti Tyline hangját.* - Micsoda meglepetés, hogy itt talállak! *Szórakozik a lány. Kevés ember járkál erre, így remélhetőleg Alex veszi a lapot és rájön hogy hozzá beszélnek.* - Mégis mi járatban vagy? *Kérdi kicsit csipkelődve. Lazán neki dől az autónak, míg Alexre vár. Mielőtt újra megszólalhatna tüsszentést, majd hangos koppanást hall a csomagtartó felől. Tylinet kirázza a hideg.* - Egy perc. *Szól a fiúnak, és felnyitja a csomagtartót. Néhány pillanattal később egy szőke lány mászik elő onnan.* - Violette Blanchard! Mit kerestél ott bent? *Szólal meg meglepetten a lány. Mire Tyline kisebbik változata megszólal.* - Nem akartál elhozni, ezért másztam be. Különben is tudod te milyen kényelmes? *Felesel Tyline húga, majd a kislány kiszúrja Alexet.* -Ő a pasid? *Kérdez rá Violette. Erre a kijelentésre Tyline elvörösödik.* -Violette, ő nem a pasim. Egy haverom, aki szintén Franciaországban lakik. Különben is Alexandernek biztosan van barátnője. *Sziszegi idegesen Viol nővére.* -Ne haragudj. Én mondtam, hogy ilyen. Csak tudnám hogy nem vettelek észre... *Az utolsó mondatot Violettenek intézi. Violette képes ilyenkor leégetni a nővérét, még hozzá elég rendesen.*

Vendég

*Terv sokat változott hiszen Brenda maradt az iskolában, Alex megy Egyiptomba aztán csatlakozik. A villából érve Franciaország útján sétálgat és lágy szellőt érzi mikor fúj az arcába majd az eső is szemelkél kicsit. Mivel hideg van így farmernadrág és egy fekete ing van rajta hőburkot használ így még csak nem is fázik. Látszik afiún el van gondolkodva, várja a holnapi utazást de most Tyline felé veszi az irányt akinek délelőtt levelett küldött bagoly időben célhoz vitte. Felsők teréhez érve, kcisit körbe nézett emberek nyüzsgése szinte nagyon csendes.. szinte alig vannak. Ahogy sétál nem biztos, hogy észre veszi a szőke lányt simán elmegy mellette.*

Vendég

[Párizs, Festők tere]

*A Festők terének a nyüzsgése alább hagyott. Jó pár ember ment már haza, bár így is akad egy-két kósza művész. A tér lámpáit meggyújtották, hogy az arra járóknak ne kelljen teljesen sötétségben bóklásznia. Egy fiatal szőke lány ücsörög az ezüst színű sportkocsijában. Nem is olyan rég kapta azt a méregdrága autót. Az autó hangszóróiból halkan rock zene szólt. A lány szürke rövid ujjú pólóban és farmerben üldögél. Tyline már egy ideje Párizs utcáin vezetett. Alexander levelét megkapta, de kíváncsiskodó húga miatt nem bírt otthon maradni. Mikor ideért még az egyik festőnek modellt is állt. Az ezüst színű SLR Stirling Moss hátuljára kacskaringós betűkkel felfestettek egy mondatot. Viva la France! Lefordítva Éljen Franciaországot! jelent. A francia leányzó az ujjaival a kormányon dobol, miközben halkan énekli az épp aktuális dalt.* ~ Remélem legalább a köpenyét hozza. *Mosolyog magában a lány, és kicseréli a lemezt. Rápillant az anyóülésre, ahol ott pihen a fiú levele meg a lánynak az egyik kék pamut pulóvere.*

Vendég

Visszautazom. Még nem tudom, hogy már egy nappal előtte vagy csak az nap. Majd elválik. De gyere te is. Azt hiszem, az izgalmak ismét fokozódni fognak.*Kissé elgondolkozik, valahogy a Neza háza táján sosincs nyugi. Aztán egy hógolyó landol a kabátján. Meg még egy. Dühtől lángoló arccal fordul meg, aztán ahogy felfedezi legjobb francia barátai, gyorsan a nyakukba veti magukat és gyors csevejbe kezd velük. Persze Brendát is bemutatja nekik, meg mutogat felé, hogy ő róla mesélt is nekik a levélbe, meg amikor Sybillenek mesélte a telefonon keresztül ez évi kalandjait, akkor is megemlítette ismerőseit. Lényeg a lényeg, kap pár apróbb dobozkát, ő is felveszi a lába melletti szatyrokat és a barátai kezébe nyomj őket sorra, aztán nevetve eltessékeli őket. Nem mintha nem akarná, hogy összebarátkozzanak, csak hát....Nem akarja, hogy esetleg Brendus érezze kellemetlenül magát.*Sorry. Pierre néha elveti a sulykot a vicceiben, és olyankor álnevetve arrébb kell tenni. Kicsit zakkant, de őt ismertem meg itt először. A nővérem barátnőjének az öccse. Jajj, bocs, hogy ennyit beszélek.*Kicsit zavarba jön, aztán megint vagy újfent elkezd csacsogni.*Neked itt élnek a szüleid? Vagy ismerősöknél vagy?

//fagy//

Vendég

*Hallja, hogy a lány köszönget ismerőseinek igen-igen ezen el is mosolyog és állapítja meg, hogy a lány kitűnően beszéli a Francia nyelvet és utána elégedetten hallja, hogy a nagymamájának hála. Na igen. A leányzó, meg Chase az exe miatt tudja a nyelvet meg minden gyakorta töltötte itt, az időt náluk és már ha szét is mentek, bátyjának tekinti. Elmosolyog Ashleyn aki a karkötőt hozza fel, és zavartan emeli fel a jobb kezét. Igen, hordja a lánytól kapott ékszert.* - Nem, dehogy eltaláltad az ízlésemet. Szeretem az ilyen ékszereket és minden féle csecsebecséket.*Mondja Ashleynek és jut eszébe az ajándéka.* - Őőő.. a nagymamádnál leszel vagy mész a bálra?*Érdeklődik, a lány felől hiszen még mindig nem kapta meg Ashley az ajándékot. Elkezd esni a hó és látja Ashley, kapkodja a hópelyheket.* - Istenem, másnapján esik ez a hó.. kíváncsi leszek mi lesz a bálon. Bár nem tudom én megyek e, mert nagyon nem akarnak vissza engedni az iskolába, de apa tudja makacs vagyok és úgy is vissza jövök.*Jegyzi meg fejcsóválva, barátnőjének.*

Vendég

*Kicsit sem lepődik meg, hogy itt találkozik Brendával. Végül is a körülményekhez képest semmi sem meglepő. Meg amúgy is, karácsony van.*Neked is! Köszi, egész jól. Csak elmenekültem a család elől, így estére. De úgy tűnik csak még több ismerős arcba botlottam.*Közben még integet lefelé néhány fiúnak és lánynak, meg ha elhalad mellette egy-két ismerős arc, akkor ugye nekik is köszön, természetesen franciául.*Ismerek néhány embert. Persze...a nagyinak köszönhető. Pedig ő londoni.*Némi csodálkozás van a hangjában, aztán kuncog egyet a végén. Brenda nyilván nem erre volt kíváncsi.*És veled mi van denevérek egyike? Tényleg tetszik a karkötő? Csak a piros szín miatt vettem meg, gondoltam az illik hozzád is meg a szakodhoz.*Tekintetében némi aggódás van, de mellette béke, kedvesség meg csupa ilyen pozitív dolog, ami karácsonykor szokott lenni. Közben meg néhány hópelyhet próbál elkapni kezeivel.*

Vendég

*Esik, a hó hóvihar van, nem is szomjas Brenda, de muszáj volt járkálnia. Kedvenc helye, a torony jó helynek tartotta mindig is. Igen-Igen.. Jó dolog ha az embernek van itten is ismerőse, Chase akinél a cuccai hevernek, még mindig nem vitte vissza az iskolába, de azért a családjával van..igen, Brenda sem normális na mindegy. Hiszen ki lenne az? Néz körbe a járkáló embereket, és nagyot sóhajt majd elkezd sétálni. Ahogy sétál a torony körül észreveszi barátnőjét. Tudja, hogy az ajándékot még oda kell adnia neki, de ez majd a bálon fog megtörténni. Ha ott lesz.. Ha nem..!? Akkor a napokban elfogja postázni a lánynak. Szépen lassan halad a lány felé, majd megszólítja.* - Kellemes Ünnepeket! Szia! Hogy vagy?*Köszön a lánynak, és néz rá csillogó szemekkel.*

Vendég

[Párizs, ott, mint Brenda]
*Két vagy három napja, még a Kúria felé robogott, pusztán a csomagjait berakni a hálójába. Közben még Brendáékkal is találkozott, aminek örült, aztán még az éjjel visszaindult. És most itt van. Már néhány napja. Karácsonyra jött ugyanis, nem több időre. Talán épp a bálig fog majd Párizsban lakni. Már elküldte a leveleket Londonba, a Kúriába is küldött néhány baglyot, kérdés, hogy mikorra érnek oda. Most pedig itt bóklászik a hóesésben. Mert mondjuk, hogy itt van. Egy bögre forró csoki van kesztyűs kezei között, és az Eiffel-torony egyik szintjén szerezve iszogatja. Mert eddig tartott a bóklászás a lakásukból. Itt van nem messze, a folyóparton. A bögre lekerül valahova, hisz tartalma már nincs, vagyis rég a lányt melengeti a folyadék belülről. Ő pedig könyököl a korláton, néz kifelé, és egy-két lentről kiabáló, integető francia fiú, lány üdvözlése gyanánt ő is visszainteget. Talán kissé furcsa lehet egy ilyen helyen sokszor hallani, hogy "Ashley"...*

Vendég

[ Párizs ---> Eiffel Torony]

*Hát eljött a karácsony minden szép is jó kis veszekedéssel fűszerezve. Ki veszekedet és miért? Természetesen Brenda és Alex. Nos, a fekete hajú diák lány a romok óta nem ment vissza az iskolába csak egyszer- egyszer Nellondba. Örül, hogy Ashley, Lil és Karennek nem esett baja, de a többiekről még semmit nem tud. Próbálja gondolatait elterelni. Egy farmer nadrág van rajta fehér csizma és fehér szövet kabát. Piros sál díszeleg a nyakában és hozzávaló piros manó sipka. A lány éppen az eiffel toronynál ücsörög és gondolkozik.*

Tárgy: Re: Franciaország Szer. Júl. 01, 2009 1:11 pm

*Az oldalra bökésnél érdeklődve néz.* -Hát tényleg nem szép, gondolod, hogy valami más történt vele, vagy valaki miatt történt? *Válaszol halkan, de amikor visszaér a büfés elhallgat, és újra a kedélyes arcot veszi vissza. Neki eddig nem tűnt fel a lilás felhő, sőt még egyelőre továbbra sem, inkább a büfésre koncentrál, hátha sikerül érdemi infot is kiszedni belőle. Aztán Shelly felveszi a hivatalos stílust. Pengemesterünk csak halkan sóhajt egyet, majd elnézést kérően pillant a büfésre, hisz lehet hogy semmi rosszat nem tett, csak beszélgetni szerett volna. Egyelőre csendben marad, neki az ilyen nagy kihallgatások sosem mentek, túl komolynak kéne lenni hozzá, az ő arca meg sok mindent elárul. Inkább most csak figyel a nő kérdéseire, és a válaszokra.* -Egy üstökös csóvája? Fura, nem hallottam, hogy azok ilyet csinálnak. *Teszi azért hozzá, hogy mégse tűnjön úgy, csak dísznek jött.* -Hát gondolom a csendőrségen. *Kacsint egyet a büfésre, de a hölgyemény várható dorgáló tekintetére inkább csendben marad, nem kéne összetűzésbe keveredni a saját kollégával, inkább csak feszegeti a határokat, persze nagyon óvatosan. És csak ritkán, kevéssé lépi át.* -Három utcával arrébb van a csendőrség épülete épp a pékség mellett, nagy kék ház. Könnyű megtalálni, a templom egy utcával utána van, szóval csak a tornyot kell keresni. *Adja meg a választ közben a büfés kissé már morózus tekintettel.*
-Köszönjük a válaszokat, és más nem történt a városban, ami számottevő és esetleg mi még nem hallottunk róla? *Intéz felé ő maga is egy kérdést, hátha valami van, amit még elmondana, bár Shelly támadó reakciója okán kis eséllyel súg meg titkos infokat.*

//Fagylaltkehely 2.0//

Tárgy: Re: Franciaország Szer. Júl. 01, 2009 12:59 pm

*Amíg várakoznak a kajára, oldalba böki a férfit, és finoman mutatja, hogy hova kell nézni, az az elektromos késes dolog elég csúnyának tűnik* Hm... én azt hittem, hogy az ilyenek teljesen biztonságosak. Érdekes. *Vonja meg a vállát, és amikor megérkezik a saláta, elkezdi majszolgatni, bár nem túl nagy lelkesedéssel. Ő is szereti a husikat, csak éppen túlságosan törékeny az alkata ahhoz, hogy elrontsa. Miközben eszeget, észreveszi, hogy kint az égen valami lilás derengés lebeg a város felett, mintha valami felhő lenne, de sokkal inkább olyan, mint az északi fény. Felvonja a szemöldökét, hát itt aztán van furcsaság bőven, nem is tudja hirtelen, hogy mivel is kezdjék a nyomozást. A fogadós viszont készségesen válaszol.* Városi legenda vagy sem, nem szeretjük a kérdezősködést. *Shelly tekintete megkeményedik, és előveszi a mágiaügyi minisztérium igazolványát, és lecsattintja.* NBI. Talán hozzak parancsot, hogy átkutassuk ezt a kócerájt? *kérdezi színtelen hangon. A fogadós agyal hogy mi az az NBI, de vendégei nem olyanoknak tűnnek, mint akikkel lehet kekeckedni.* Hát ööö... a városi legendákról nem sokat tudok, viszont az a valami pár napja ott van. A csendőrparancsnok szerint egy üstökös csóvája épp itt vetül a Földre, és talán annak köszönhetőek ezek az események.[/i]
Shelly folyamatosan jegyzetel közben.* Na így már jobb. És őt hol találjuk?

Tárgy: Re: Franciaország Szer. Júl. 01, 2009 12:39 pm

*Már meg sem lepi, hogy kolleginája mindig ápolt és jól néz ki, rajta azért már bőven van egy kis borosta is, és marad is a következő pár napban. Nem épp megszállotja a napi borotválkozásnak, nincs annyi fölös ideje, hogy állandóan szépítkezzen. Végül mégis salátát kér a hölgyemény, amire csak kicsit ciccent, de már késő, nem sok mindent tehet.* -Nekem jöhet az a tokány öregapám, jól tocsogjon ám a szafttól. *Vigyorodik el, majd felkönyököl a pultra és onnan figyeli a készítés menetét.* -Aztán a hölgy naracsléje frissen facsart legyen ám, kertben termett narancsokból. *Kacsint egyet a büfésre, aki érti a tréfát, és hangos röhögésbe kezd, csak úgy rázkódik méretes hasa a jókedvben.* -Persze...persze. *Természetesen Shelly szeme láttára vesz elő a hőtőből valami márkátlan narancslevet, amit ki is önt az üvegbe.* -Remélem megfelel a kisasszonynak. *Újra felhorkant nevetgélve, majd hátrasiet kicsit kiadni a szakácsnőnek az utasításokat, mit is kell készítni. Amikor visszatér, akkor pillant újra a vendégekre.* -Aztán óvatos legyen fiam, sok furcsaság történik itt mostanában...a holtak járnak éjszaka, és ehhez hasonlatosak. *Duncan szemöldöke újfent picit felcsúszik, miközben feszülten figyel a bácsira. Na igen, jóban kell lenni a kocsmárossal, büféssel, akkor tudhat meg sok infot az ember.* -Áh öregapám biztosan csak valami városi legenda ez is, annyi ilyet hallottam már. *Igyekszik nem feltűnést kelteni, mégis csak jobban megnyílnak az emberek, ha nem egyértelműen azt mutatják, ők nyomoznak, hanem csak beszélgetnek velük. De az öreg megrázza a fejét, mostmár kissé morózusabban, majd újra hátra megy, és már a kajával tér vissza. A saláta a kissé fonnyadt, de még éppen ehető, a tokány pedig kellőképp szaftos, és kissé zsíros, de Duncan jóízűen kezdi el eszegetni ennek ellenére is.*

Tárgy: Re: Franciaország Szer. Júl. 01, 2009 12:25 pm

//Olvad//

*Kiszáll az autóból, hogy felzárkózzon a már előresietett férihez. Nem vonja magára a figyelmet, amint elkezdenek kérdezősködni, a fél kisváros amúgy is pillanatokon belül értesül a jövetelükről. A sminkje a napok óta beállt kánikula ellenére is tökéletes, sőt árad belőle a finom vattacukor illat. Közben megint le lett drágámozva, amit amolyan elnéző mosollyal visel el, de nem teszi szóvá. Tűsarkú cipői kopognak a betonon, ahogy lépdel a büfé felé. Ha már Duncan tartja neki az ajtót, gyorsan be is csusszan, és körülnézve felméri a terepet. Hát eléggé koncencionális kis putri, sörszag terjeng kávéillattal keveredve. Néhány izomagyú kamionos keverget valami paradicsomoskáposztát az egyik asztalnál, de megenni nem sok kedvük van. A fiatal nő felül az egyik bárszékre, alaposan összekulcsolva a lábát, hogy rálásson a kirakati üvegre is. Szemben vele az udvaron egy 15 kerekű sok tonnás kamion foglal helyet, aminek szélvédője alatt egy zöld goblinos műanyag dekoráció díszeleg. A szörnypofa vigyorog az ábra szerint. A nőci hátat fordít neki, hogy meghallgassa a csapos ajánlatát.*
Tárkonyos tokány. *röffenti, ám Shelly nemet int.* Én inkább egy görög salátát kérek narancslével. *Rendeli meg, mintha csak a társa gondolataiban olvasna. Hátrapillant a konyhára, ahol az egyik kövér szakácsnő kötögeti be a kezét, ugyanis az alkarján égtelen nagy vágás van. Shelly elektromos késre tippel, és elhúzza a száját.*

Tárgy: Re: Franciaország Kedd Jún. 23, 2009 4:19 pm

-Oké, akkor menjünk.*teszi hozzá még Rose is, majd ő is, ahogy barátai, felpattan, kihúzza az ágya alá bevetett bőröndöt és beleveti talárját, majd indul is a többiekkel. *~ Amúgy kár volt ennyiért fizetni, de mindegy már.~*gondolta, miközben bólintott Fleur mondatára, és fel is szálltak a gépre. Beült Angelina és Fleur közé, miközben bőr10ndjét felnyomta a fejük fölött lévő polcra.*~ Nem megyek én haza. Anya letámad. És ha Dan nem lesz otthon, akkor mi van? Akkor elfutok.~* gondolta, mivel tényleg semmi kedve nem volt beszélgetni ilyen állapotban édesanyjával, csak a bátyjára vágyott, őt örökké is imádta. Ahogy Angelina, &@337; is elaludt, mit sem sejtve, hogy mikor érkeznek meg Londonba, bár nem fog tíz órás lenni az út, az is biztos.*

//Fagyiii//

Diák Hozzászólások száma : 1292 Kaszt :

~Egyáltalán ha fel nem vetem az indulás ötletét, most hol lennénk?~*Gondolkodik magában, mert két barátnõje csak a szórakozásra tud gondolni most is, mikor még nem értek Londonba. Bólogat sûrûn Fleur válaszára. Angelina felveszi bõröndjét, mert nem is pakolt ki még, nem is volt, minek. Edgart is felébreszti s aztán elindulnak.*-Igen, igen, most.*Bíztatja. Még az kéne, hogy holnapután...*-Mostmár nincs olyan messze. Azt nem írja, hogy az út mennyi idõt tart? Kár...*Hangolódik le kissé. Ki is ment fejébõl, hogy mi lesz, ha betoppan a családi ház ajtaján csak úgy, meglepetésszerûen. Várja Roset meg Fleurt, akik még most rendezkednek...
A repülõre felszállva Angelina elfoglal egy helyet, s inkább nyugovóra tér egy kicsit, mert õ is kivan a sok új dologtól meg az utazástól.*

Tárgy: Re: Franciaország Kedd Jún. 23, 2009 4:00 pm

//olvad//
*Fleur figyeli a lányokat és lassan meg is issza koktélját.* -Szerintem menjünk. Nem kéne itt sokáig időznünk. Amúgy is, oda indultunk. *mosolyog a lányokra. Ő neki mindegy bár inkább indulna. Nem tudja mostmár megállani hogy a hugával és szüleivel ne találkozzon. Mondjuk hugával úgysem nagyon tudna de szüleivel elgalább tudna egy kicsit. Na de mindegy. ahogy a többiek mondják ő úgy csomagol és indul is. Kifizetik a pénzt és húznak el. Mókusa mostmár megéhezett. Fleur a táskájából előszedte nagynehezen azt a pár szem mogyorót ami maradt és kettőt odadobott a mókusnak. Elvette a repülőkről szóló lapot és olvasni kedzte a menetrendet.* -Indul egy gép fél óra mulva és még lehet fenni jegyet lent. Vagy pedig...holnapután. Szerintem menjünk most! *mondja és csomagolja is össze néhány cuccát.* ~Mondjuk kisés fáradt vagy. de a repülőn is lehet aludni.*

Tárgy: Re: Franciaország Kedd Jún. 23, 2009 10:24 am

*Halványan elmosolyodik barátnői bíztató szavain.*- Rendesek vagytok.* motyogta, majd megölelte őket. Kiitta koktélját, Angelina kérdésére azonban visszafordult.*- Öhhm, nekem mindegy. Viszont, nem nagyon várom a találkozást a családommal. Sőt. Milyen családról beszélek?* kérdezte, majd megrázta fejét. Hiszen a nagy családból már csak hárman maradtak.*- Vagy go shopping, vagy a repülőtér. Nos?* kérdezte, hogy terelődjön a téma. Ha kell, az ő házukban bőven elférnek, nem kell hotelba menni, bár lehet, hogy az jobban megviselné Rose-t, mint a hotel, de egyszer érjenek Londonba, akkor majd elválik minden.*

//Fagyiii//

Diák Hozzászólások száma : 1292 Kaszt :

*Meg sem mukkan, míg Rose mesél... Legjobban a Jérémys részre bámul el, majd arra, hogy valaki még bejött. Leteszi a koktélt az éjjeliszekrényre, amire alig fér rá, mert még egy lámpa is van rajta, ami az egész helyet elfoglalja.*-Hát, én Jérémyt védem. Ha szereted, akkor az idõ sem választ el tõle. Biztos van jó oka rá. Amúgy is nagyon megbánnád, ha valakivel elka;landoznál, na meg valamelyik nap újra felbukkanna. Ami szépen felépül, egyszer le kell döljön. Majd újraépíted az életed. Mi vagyunk az építõl.*Mosolyog Rosera, meg FLeurra.*-Én nem tudok most lefeküdni. Tudom, hogy úgysem aludnék.*-Nem indulunk Londonba valamikor? Figyeljetek, hisz oda indultunk nem? nem kéne sokáig itt lötyögjünk... Sosem fogunk így odaérni. Ott is vannak üzletek pont ilyenek, mint itt, sõt, jobbak...

Tárgy: Re: Franciaország Kedd Jún. 23, 2009 10:08 am

*Megsziveseneli a lányoknak majd Rose felé fordul. Ismét olyan monológ ami egy kis vigasztalást hiv maga után.*
-Hát, az idő előbb utóbb megoldja. *mosolyog kissé fájdalmasan. Ő nem nagyon tudja milyen elveszteni testvért,szülőt. Csak barátot. És az nagyon szörnyű. Na meg legjobb barátot. Azt még szörnyűbb. De neki is meghalt már barátja. És azt a kis kék levelecskét még mindig nem bontotta fel. Nincs hozzá neki annyi idegzete.*
-Öhm...nekem nem nagyon van mit mondanom. Esetleg annyi hogy volt egy mugli barátnőm, és hát, meghalt. Minden titkomat megosztottam vele. Kivéve a boszorkáynságomat... *mondja és kicsit elhúzza orrát.*
-Na de szerintem feküdjnk. le. Vagy menjünk vásárolni? *kérdi mert kezd késő lenni, viszont van egy Non-Stop bevásárló központ a közelben.*

Tárgy: Re: Franciaország Kedd Jún. 23, 2009 9:55 am

*Amikor megkapja a koktélt, megköszöni Fleur-nek, a beszélgetést ő is értette. Kortyol egyet italából, majd leteszi az asztalra, és belekezd mondandójába.*- Amikor apa meghalt, mindjárt két éve, teljesen kiakadtam, de komolyan. Sokkal jobban szerettem, mint anyát, meg ő is jobban szeretett engem a tesóimnál. De, pár hónap múlva túltettem maga rajta. Azonban megjöttem a suliba, és kiderült, hogy van egy mostohatesóm, kiderült, hogy apa egy részeges volt, hogy verte Jane-éket. Ezen még most sem tettem túl magam. A tanulás lefoglalt, nem foglalkoztam semmivel és senkivel. Pár hónapja meg jön egy levél, hogy Susan is meghal. Szóval, azt hittem, hogy jó, itt végem. No meg a szerelmi ügyek is. Jérémy nem tűnt fel két hónapig, egy másik fiú is bekavart. Nem tudom, mit csináljak, ezer éve nem láttam Jérémy-t sem. Az életem romokban hever, minden szempontból.* mesélte el az utóbbi hónapok történéseit, majd ismét elvette koktélját és inni kezdte, közben meg Lucas-t simogatta.*