Tó és tópart

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Aug. 20, 2013 12:18 pm

* Érzem magamon daimonom pillantását. Egyértelmű, hogy az evést díjazza, de most valamiért elutasítja ezt a lehetőséget. Végül is lesz még rá alkalma, ha netán megéhezne. Bezzeg máskor csak úgy pislog fel másokra, hogy adakozzanak szegény léleknek. Alisetől már sikeresen elkunyerált a fagylaltjából, még akkor, amikor a Jégvilágban összefutottunk. Tudom, hogy egy kicsit fura ilyet látni, de Kawaiisu minden gond nélkül ugrik a vállamra és eszi le a szedreket hajamról. Persze Nakota egy idő után már magához is veszi, úgyhogy a gyümölcsök csak tovább potyognak. Igen, lehet, hogy nem látta azt a standot, más különben választott volna magának egy fagylaltot, hisz eléggé nagy a kísértés, ha olyan fagyikat lát az ember. Hallom Nakota halk szavait. Ami a furcsaságokat illeti, egész biztos lesz még alkalma látni ilyeneket.*
- Fogalmam sincs, de abban bízok, hogy egy hétnél tovább nem. Kicsit macerás így járni mindenhová, és egy kicsit ciki is. * motyogom a talajt pásztázva, ahol természetesen ott vannak azok a fránya málnák.*

//Fagy!//

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Aug. 20, 2013 12:11 pm

*Kawaiisu pofátlanul átugrik Felicity vállára és onnan kezdi el a hajában lévő gyümölcsöket eszegetni.*
- Az udvaron? Ja, nem arról jöttem ki, lehet, azért nem láttam. *csóválom meg a fejemet. De lehet, hogy nem is arra fogok bemenni, hátha elcsábulok, mert bizonyára, ha ilyen pajkosak azok a fagyik, akkor nagyon jól is néznek ki. Kawaiisu halkan nyammo és hümmög, ahogy egyre több szedret töm magába.*
- Oké, Kawa, elég lesz! *lépek oda Felicity-hez, és emelem le róla a mosómedvét, hogy ismét az én karomba kössön ki.*
- Kíváncsi leszek, hogy milyen furcsaságokkal fogunk még találkozni... *szólalok meg halkabb hangon, szinte magam elé dünnyögve a szavakat elgondolkodón, de persze Felicity ettől még hallhatja.*
- És meddig tart?

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Aug. 20, 2013 12:05 pm

* Ingyen joghurt az oké, de a földről csak nem fogom felnyalni. Inkább Kirtelre bíznám ezt a feladatot, ha már annyira egy kunyerálós kis daimon. És biztosra veszem, hogy nem ellenkezne, ha az evésről van szó. Nakota apró állata is simán belekóstolt az általam hagyott tócsákba és ahogy elnéztem, eléggé lelkes is volt. Persze gazdája arcáról rögtön lerí, hogy nem tart ép eszűnek, legalábbis a hallottak alapján. Mondjuk ez egy varázslósuli, úgyhogy előfordul az ilyesmi. Mikor kérdezi, hogy hol lehet kapni én már vágom is rá a választ.*
- Az udvaron áll egy fagylaltos stand, szóval ha nem akarsz hasonlót átélni, akkor ne kérj ott fagyit. * nevetek fel halkan, majd a mosómedvére nézek, aki az imént tette fel kérdését.*
- Nyugodtan, szolgáld ki magad. * mondom abban a reményben, hátha kevesebb gyümölcs fog a hajamból kiesni. A daimon nem habozik sokat és a vállamra telepedik. Engem nem zavar, ha eszegeti a szedret, amúgy sem tudok mit kezdeni ezzel. Az én daimonom pedig a földön landoló gyümikkel van elfoglalva, párat Nakota lábának rugdos, persze csak véletlenül, ugyanis eléggé belemerült a kajával való játékba.*
- Semmi baj, nem zavar. * legyintek Nakota bocsánatkérésére.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Aug. 20, 2013 12:00 pm

- És hol lehet ilyen fagylaltot kapni? Csak hogy tudjam, hogy mit kerüljek el. *jelenik meg egy apró mosoly komoly arcomon. Persze, ez egy varázslóiskola, szóval simán lehetnek ilyen jelenségek, de nem gondoltam volna, hogy... Ilyen hamar szembesülök velük.*
- Egész finom ez a joghurt. Adsz a hajadból szedret is? *szólal meg Kawaiisu Felicityre nézve és pedig megforgatom a szememet. Enyhén pofátlannak érzem a daimót, de határozottan ugrik t Felicity vállára, remélve, hogy a lány nem kezd el visítani és nem dobja le a válláról a mosómedvét és egyszerűen csak elkezdi enni a lány hajából kilógó gyümölcsöket.*
- Ne haragudj rá... *kezdem és tanácstalanul pislogok a medvére, hogy mégis mit is kezdhetnék vele, de úgy vagyok vele, hogyha a szöszit zavarja, akkor majd ő rászól és leteszi.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Aug. 20, 2013 11:54 am

* Valahogy úgy érzem jobban járnék, ha ma kint flangálnék, csak a takarodó idején húzódnék be a szobába. Ha csak belegondolok, már el szégyellem magam, mert szép kis felmosni valót fogok hagyni a csúszós padlón.*
- Nézd a jó oldalát. Legalább van ingyen joghurt. * pislog fel rám daimonom és lelkesen kocog előre, míg nem elnyúl a homokban, amikor már sikeresen elérjük a tavat. Én is lehuppanok, s majd a frász jön rám, amikor meglátom a hajamból potyogó gyümiket. Na ez már tényleg bizarr, és nekem ezzel kell együtt élnem egy bizonytalan ideig. Remek... És akkor utazzak el Angliába a szüleimhez, ilyen furcsa tócsákkal. Viszont muszáj lesz, ha lépni akarok feléjük, nincs más választásom. Elmegyek így, ahogy vagyok, mondjuk tuti, hogy nem csak ettől fognak megijedni, hanem a hirtelen megjelenésem miatt is. A szintén daimonnal rendelkező lány közeledte után én elmagyarázom a dolgokat, bár egész biztos sík hülyének néz, ezt hallom is a hangján. Ők is bemutatkoznak, úgyhogy nem kell attól tartanom, hogy név nélkül beszélgetünk tovább. Kirtel csak az épp lehulló gyümölcsökre vezeti tekintetét, és minden egyes darabot odébb pöcköl.*
- Öhm... Nem hiszem, hogy gyakran fordulna elő. Legalábbis én még nem láttam ehhez hasonlót. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de tényleg a fagyi volt. * mondom, de szerintem tök feleslegesen, mert biztosan azt hiszi nincs józan eszem. Kirtel eközben csak tovább rugdossa a gyümölcsöket, néha felpillant rám. Hát igen... Különös egy jelenség leszek egy ideig.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Aug. 20, 2013 11:48 am

*A leányzó lassan feláll, mire a hajából néhány gyümölcs hullik alá. Felvont szemöldökkel pislogok rá és mikor meg is magyarázza, szinte eltátom a számat.*
- Ettél egy fagyit? *ismétlem meg a szavait, és még mindig totálisan értetlenül nézek rá. Felvont szemöldökkel, majd lassan elfordítom a fejemet, és Kawaiisu-ra nézek, aki vígan lefetyeli a joghurtot.*
- Aha, értem... *mondom ezt úgy, mintha totálisan hülyének tartanám a lányt. Lassan felveszem Kawaiisu-t a karomba, és megtörlöm a száját.*
- Nakota. Ő meg Kawaiisu. *mutatkozunk be mi is, hiszen nem árt, ha már a másik lány megtette.*
- És... *nézek körbe, majd ismét a lányra:*...gyakran van ilyen,hogy valakiből csak úgy random hullik valami? *kérdezek rá a dologra, bár érezheti a lány, hogy még mindig nem nagyon tartom ép elméjűnek. Hiszen joghurtot hagy maga után és gyümölcsök hullanak belőle! Hát uramisten!*

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Aug. 20, 2013 11:42 am

* Kíváncsi lennék, hogy a többiek fagylaltja mit művelt velük. Fogalmam sincs mennyi ideig kell így mászkálnom mindenhova, de azért remélem nem tart egy hétnél tovább. Az az egy hét is érdekes lesz, mert hát fehér, joghurt tócsákat hagyok magam után, ráadásul a hajamból megállás nélkül hullanak a gyümik. Fel is sóhajtok, amikor arra gondolok, hogy a suli folyosóján hagyok ilyen kis nyomokat. Még szerencse, hogy a tóhoz jöttünk és nem vissza Kúriába, különben vicces egy látvány lettem volna. Ahogy a parton ücsörgünk a távolban észreveszek egy diákot, aki a tó vizében hűti le magát. Az tény és való, hogy baromi meleg van, de nekem az a fagyi kellőképpen betett, ráadásul még meg is heccelt. Érdekes lesz így császkálnom tovább. Kirtel elnyújtózik mellettem, de egyből felül, amikor a lány közeledik daimonjával együtt. A róka csak kíváncsian szimatol a levegőbe, aztán meghallom a diák köszönését.*
- Oh, szia! * mosolyodok el. Milyen ciki... Hullik belőlem a gyümölcs, tócsák maradnak a lépteim nyomán. Azért remélni mertem, hogy nem fogok pont itt összeakadni valakivel. Kissé zavartan állok fel és pillantok az egyik joghurttócsára.*
- Igen, belőlem. Ettem egy fagyit és az csinálta ezt. * sóhajtok fel gondterhelten. * - Amúgy Felicity vagyok, ő pedig Kirtel. * bökök a mellettem ücsörgő daimonra.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Aug. 20, 2013 11:35 am

*Ma igazán kellemes idő van, így nem csoda, hogy az egész napot kint töltjük. Imádom a természetet, az otthonomra emlékeztet, így most a tóban úszkálva élvezem a napsütést, és még az sem érdekel, hogy lepirulok-e, hiszen alapjáraton barnább a bőröm, mint az átlag embereknek. A daimonom az egyik sziklán ücsörögve napozik és élvezi az időt és a kellemes környezetet.*
- Persze azért nem egy otthon, de hát... Egész jó, nem? *szólal meg és pislog rám, mire csak halkan hümmögök és kinyögök egy "Ühüm"-öt. A hátamon lebegek, és úgy áztatom magam, amikor két ismeretlen hangot hallok meg.*
~Vendégeink érkeztek. Egy másik daimón!~*szólal meg Kawaiisu most épp gondolatban és kíváncsian fordul meg és pislog Kirtelre, igyekszik felmérni a helyzetet. Lassan leugrik a szikláról és a lányhoz siet, és kicsit félénken kezd el szimatolni és megy egyre közelebb és közelebb Felicityhez, néha egy-egy oldalpillantást vetve Kirtelre. Lassan én is kimászok a tóból és a törölközőmet magara csavarom, hogy kicsit megtöröljem magam. Egy fekete, egyszerű bikini van rajtam, úgyhogy annyira nem mutogatom magam.*
- Szia! *lépek közelebb a lányhoz és kíváncsian pislogok rá.*
- Belőled folyik az a fehér lötty? *nézek kíváncsian a lány mögé, majd rá. Közben Kawaiisu még közelebb sétál a lányhoz, és megszagolgatja az egyik tócsát, majd bele is nyal.*
- Ez joghurt! *kiált fel lelkesen és lefetyelni kezdi a tócsát.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Aug. 20, 2013 11:19 am

* A nagy fagylaltozás után Kirtellel úgy döntünk ellátogatunk a tóhoz. Mit ne mondjak erre aztán nem számítottam. Amint elhagyjuk az udvart, ahol azt a finom fagylaltot elfogyasztottam, lépteim nyomán joghurttócsák maradnak.*
- Mi a...? * töprengek el, közben a tócsákat fürkészem egy darabig. Kirtel szólt előre, hogy valami gubanc van a fagyikkal, de ez aztán tényleg meglepő. Viszont ez még nem olyan vészes, szóval lazán ballagunk tovább a tó felé. A földes úton haladunk lassan, s amint elértük a partot én letelepedek a földre. Egyáltalán nem zavar, hogy koszos lesz a ruhám, majd kimosom, ennyi az egész. Különben meg egy sötétbarna rövidnadrágot nem olyan macerás kimosni, úgyhogy nem kell miért aggódnom. Viszont elterpeszkedni és hanyatt vágni magam nem fogom, mert azért a fehér, rövid ujjú felsőmből már jóval nehezebb kiszedni a koszt. Ahogy a víz felszínét figyelem szemem sarkából észreveszem, hogy valami potyog a hajamból. Ijedtemben rögvest felugrok és a talajra pillantok, amin apró gyümölcsök helyezkednek.*
- Szóval ez hullik a hajadból. Egy két lábon járó, joghurtgyártó lettél. * jegyzi meg Kirtel cinikusan, én csak elhúzom szám és egy kicsit morgolódom, bár szerencsém, hogy ennyivel megúsztam. Na jó, azért valljuk csak be, hogy ez egész vicces. Inkább visszahuppanok a homokba és a vizet figyelem. Hajamból ugyebár még mindig hullanak a szeder, meggy és egyéb gyümik, de ez legyen a legkisebb gondom. Egész kellemes ez a csend, néha hallom, ahogy a nagyobb halak kiugranak a vízből, majd nagy csobbanással esnek vissza.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 18, 2013 9:15 am

*Hát pedig jelenleg nálam két véglet van és az alapján ahogy viselkedik és amit mondd, képtelen vagyok máshová állítani, mint a negatív oldalra.*
-Legutóbb pedig nagyon nem ezt mondtad, akkor még arról volt szó, hogy a nők nem alkalmasak a harcra, csak hogy várják a pasit utána. Szín tisztán emlékszem! *Vetem fel dacosan az állam, hiszen így van, tudom, hogy mit mondott, és igazán nem éreztem a szavaiból, hogy bárkit is képes lenne értékelni saját magán kívül. Lehet, hogy nem tesz mindenkit a legalacsonyabb szintre, hogy hogy maga alá helyez másokat az is tuti.*
-Ha nem is kényed kedved szerint, de mindenkinél többre tartod magad, ez csak úgy süt rólad! *Szólok vissza, amikor még le is szánalmasoz, majd feláll és távozni készül, aminek határozottan örülök. Csak ne mondaná ki az utolsó mondatot... Megremegek, összeszorítom a szemem, hogy ne engedjek a feltörni vágyó könnyeknek. Nem vagyok hajlandó sírni, már eleget itattam az egereket. Szinte nem is veszem észre, hogy a kezembe kerül az egyik tőröm, és konkrétan utána hajítom. Teljes erőből, de tudat alatt mégsem pontosan célozva, így valahol a fejétől nem messze áll meg egy part menti fában a fegyver.*
-Menj a fenébe! *Mostmár tényleg hangosan kiáltok utána. Majd, ha elment, akkor hozom vissza a tőröm. Azt végképp nem tűröm, hogy a szüleimet méltassa, akik mindennél jobban szerettek. Az apám még akkor is azt próbálta tátogni nekem, hogy fussak, amikor a bátyám eltörte a nyakát. És én képtelen voltam rá, pedig meg kellett volna tennem érte.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 18, 2013 9:04 am

*Talán arrogánsnak mutatom magam, ám ennek köszönhetem, hogy élek, sőt még igen sokan a hazámban annak köszönhetik, hogy ezzel a lelkülettel tudtam kiállni értük. Egy harcos nem lehet sunyi, nyámnyila, legalábbis nálunk nagyon nem. Nem is várom el Hope-tól, hogy kedveljen, de azért ne állítson egy sorba azokkal, akiket megvet, vagy gyűlöl. Nem igazán tudom, hogy miért vágyom legalább a semlegességre a részéről, egyszerűen nem szeretem, ha negatívnak állítanak be.*
- Már megint ez a nők kérdés... *Horkantok fel, és most már el is tolom magam a talajtól, menni akarok, mert előbb utóbb tényleg felképelem a lányt* Cseppet sem számít, hogy nő vagy férfi. A bájitalos lányt is becsülöm, mert mutatott valami akaratot, szándékot, hogy tanulni akar. Téged is... mert erős benned a küzdeni vágyás. Mégis úgy állítasz be, mintha én valami hadúr lennék, aki kénye kedve szerint rugdos mindenkit. Szánalmas vagy. *Csóválom a fejemet, és megigazítom a kardot, ne karcolja fel a combomat.* - Igen, nekem legalább vannak dilemmáim, te pedig címkéket osztasz mindenre, mindenkire, és attól már eltérni sem lehet. Hát én pedig szeszélyes vagyok, és olykor meghasonlok még a saját gondolataimmal, ellentétben veled, aki számára már eleve el van minden rendelve. Szép dolog, mondhatom. *Már csak zordan hallgatom őt, ahogyan az egész katonaságot méltatja, azaz alázza le. Mindegy, nem fogok vele vitazkozni.*
- Ezt az egyet sajnálom. Ha lett volna, aki szeret, akkor nem lennél ilyen. *Fordítok hátat, és kemény tekintetet magamra erőltetve visszasietek a szállásomra.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 18, 2013 8:45 am

*Igen, azt hiszem valamennyire az egész világra haragszom, és ha valaki még kissé arrogánsnak mutatja is magát e mellett, akkor meg aztán főleg rajta vezetem le az indulataimat. Végülis úgy gondolom, hogy adott rá okot, még ha nem is olyan hűde durván, de akkor is. Aztán csak megrázom a fejem a válasza hallatán. Eléggé úgy tesz, mintha tényleg semmi okom nem lenne rá, hogy ne kedveljem, pedig azért ennyire nem gondolhatja, hogy tökéletes.*
-Arrogáns vagy és többnek gondolod magad másoknál. Lenézed a nőket, ez nem elég? Nekem bőven. És ha nem is vagy teljesen ilyen, de a tetteid és a szöveget nagyon is ezt mutatják. *Rántom meg a vállam. Ha már azt akarta, hogy elmondjam, hogy mi a bajom vele, akkor nesze megkapta szépen. Úgyis meg fogja vétózni, hogy nem ilyen, hogy milyen rendes fickó, csak én értettem félre a szavait, bár ezt akkor se valószínű, hogy el fogom hinni.*
-Eleged volt, de mégis elmentél volna hírnevet szerezni magadnak... mintha te magad se tudnád, hogy mit is akarsz. Egyébként pedig minden nagy csata valamilyen felsőbb önző célt szolgál, ahol a katonák mindig csak bábok, akiket erre-arra irányítanak. *Sohasem lennék katona, értelmetlennek tartom a dolgot, mert tényleg csak arra való, hogy valaki megmondja, mit tegyek és nincs beleszólásom, vagy önálló döntéseim. Az pedig úgy nem igazi élet, mert mégsem érthet egyet mindenki egy emberrel. Valahogy a katonákat mindig is afféle eszetlen gyilkológépeknek gondoltam, a régieket és a maiakat is. Akik teszik, amit kell és nem kérdeznek, mint egy bérgyilkos. Aztán a családomról kérdez, én pedig csak röviden válaszolok. Furcsán pillantok rá, hogy érdeklődik, de tényleg nem érzem úgy, hogy köze lenne hozzá. Ez túlságosan... személyes és mély.*
-A szüleim meghaltak, nem olyan régen, ennyi. *Rántom meg a vállam. Persze ez eléggé mutatja, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet, nem csak úgy meghaltak, sokkal fájdalmasabb és mélyebb az egész helyzet.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 18, 2013 8:22 am

*Mindenki úgy értelmezi a szavaimat, ahogyan akarja. Talán Hope az egész világ ellen van, úgy véli, hogy mindenki bántja, ezért belőlem is ezt nézi ki. Kétségkívül felsőbbrendű érzést sugárzok, de úgy vélem, van is mire. Egy harcos legyen magabiztos, főleg ha még nem is lelt legyőzőre.*
- Ahha. *Hagyom rá a dolgot, nem fogok mindenen vitatkozni vele. Az összehúzott szemre egy pillanatig visszatekintek, majd egész egyszerűen vállat vonva mosolyodom csak el.* - Talán meg, de velem ezt nem közölted, gondolatolvasó pedig nem vagyok. Ha valami gondod támad velem, akkor majd szólsz. *Most ismét egy kicsit kötekedő vagyok, de nem várhatja el tőlem, hogy az esetleges korábbi tapasztalatait mindenki ismerje, na és főleg kezelje.*
- Tudod nálunk kétféleképpen lehet csatát nyerni. Az említett párbajjal, és persze a véres, vég nélküli mészárlással. Csak reménykedhetünk, hogy a másik fél is belemegy a párbajba, amivel ugyan kockáztat, ám ha veszít is, nem pusztulnak el emberek, csak az új királyt kell szolgálni. Nem rabszolgaság, attól még katonák maradnak, csak új céllal. Én már csak beleszületettem a királyom uralmába, aki eszement módon hódítani akart, én pedig mentem vele, kötelességből, de már nagyon elegem volt belőle.
*Ráhajtom a fejemet térdeimre, hogy kicsit fogást váltsak az elzsibbadás ellen, és meglepődöm a visszakérdezésén. Tényleg nem ismeri a mi világunkat, amely talán az ittenitől jó ezer ötszáz évvel korábbra tehető, ami a felfogást, gondolkozást illeti.* - Persze, hogy fontosabb. A nevünk akár évezredekig fennmaradhat. Egy nagy tett sokkal többet ér, mintsem a saját életünkbe vetett önző hitünk. Kivéve ha egy másik önző célt szolgál, mint az előbb említett királyi szeszély. Azon a reggelen azon tűnődtem, hogy nem indulok harcba, csak azért, mert ő újabb területet akar. Belefáradtam. Szóval nem tudom. Talán jobb is így, hogy átestem ide, mert nem kellett döntenem.
*Látom rajta, hogy nehéz beszélnie a családjáról, főleg velem, amiben az arroganciát látja.* - Nem rám tartozik gondolom. De ha mégis... *Vonom fel a szemöldökömet, bólintok, és kicsit közelebb ülök. Hogy lássa a szándékot.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 18, 2013 7:48 am

*Hát pedig én elég egyértelműnek éreztem a szavait, akkor is, ha nem úgy értette, eléggé fellengzősek voltak ahhoz, hogy esetleg máshogy értelmezzem, mint aminek szánta. Valahogy az egész lényéből azt érzem, hogy sugárzik valamiféle felsőbbrendűség érzés, vagy ilyesmi.*
-Nem gondolom, hogy teljesen kiismertelek, de attól még van amit le lehet szűrni a viselkedésedből. *Aztán csak összehúzom a szemem és úgy meredek rá. Még hogy én vagdalkoztam? Ő volt annyira fennhéjázó, hogy az már fáj. Abban a páncélban, meg ő itt a valaki, aki olyan hű de nagy harcos, hogy senki se győzheti le.*
-Talán meg volt az okom arra, ahogy viselkedtem, nem? *Húzom fel kicsit a szemöldököm, de végül maradok. Nem is tudom, hogy miért, de e mellett döntök és kész. Lehet, hogy jobb lenne lelépni, de mégsem ezt teszem.* -Hát fogalmazz pontosabban, és akkor nem értem félre. *Rántom meg kicsit a vállam. Azért persze egy leheletnyi igazság van abban, amit mondd, hogy ha sokakat megkímélhet, akkor miért ne tegye...* -Jó, ebben van valami. *Teszem még hozzá csendesen csak hogy lássa, én is hajlandó vagyok időnként elismerni más igazát, még ha nem is túl gyakran és főleg az övét rendkívül nehezen. Aztán felteszek egy röpke kérdést, ami nem is tudom, hogy igazán hogyan jött és hogy miért pont neki mondom. Az a baj, hogy nem igazán ismerek még itt senkit és azt hiszem mindenkinek szüksége van rá, hogy legalább időnként ismerkedjen, mégha ilyen kifacsarodott módon is.*
-Szóval fontosabb a hírnév, mint az életed? Elég hülye egy felfogás... és mi van, ha a legendák mégis elhalnak idővel és akkor nem marad utánad semmi? Ennek valahogy nincs értelme. *A mi világunkban azt hiszem a régiek gondolkodtak így, a nagy harcosok, de azt sem értettem. Csak azért meghalni, hogy mások erről beszéljenek? De örökké úgyse fognak, és végül azért haltál meg korán, hogy elhalványulj teljesen. A kérdésére megrázom a fejem. Család? Volt.*
-Nincs... már nincs. *Összeszorítom kicsit a szám. Még a mai napig is olyan elevenen élnek bennem az emlékek, hogy az szinte már fáj. A bátyámról azóta se tudok semmit, de számomra elveszett. Amit tett, egyszerűen megbocsáthatatlan.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Szomb. Aug. 17, 2013 7:42 pm

*Talán úgy beszéltem a nőkről igen, de ahonnan én jöttem, a nők tényleg törékeny teremtmények, ém a kielégítésről aztán végképp nem beszéltem, valamit félreérthetett. Vagy félre akart érteni. Mindegy, ezek csak merengések, úgyis meddő vita lenne, ha megemlíteném neki.*
- Megleptelek? Nocsak. Azt hitted, hogy máris kiismertél? *Kérdezek vissza szarkasztikus felhanggal.* - Egyszer beszéltünk, már amennyira beszédnek lehet nevezni, hogy úgy vagdalkoztál, mint egy sarokba szorított macska. *Vonom meg a vállamat, és úgy látom, hogy nem távozik végül, sőt helyet is foglal. Ki tudja, hogy mióta van már itt, és nem is riasztja el a jelenlétem. Öntörvényű, a végletekig.*
- Mindenben megtalálod, hogyan is fúrd meg az adott szavakat, nemigaz? *Kérdezek vissza a fejemet ingatva.* - A barbárt felföldinek értem, nem tanulatlannak. A mieik szeretik a vérontást, én eszközként tekintek a harcra, hogy elkerüljük a halált. Sokak halálát. Tudok én többek ellen harcolni, láthattad. De ha egy gyors csapás egy csata helyett dönthet? Te nem kimélnél meg ezreket? Furcsállanám, ha máshogyan gondolod. *Harapom be az ajkamat. Nem szabhatom meg, hogy ki hogyan élje az életét. Miután leült, nem akarok lenézni rá, még ezt is sértésnek venné. Inkább némileg távolabb, de azért hallótávolságban huppanok le. A nap már lement, a hold még nem jött fel, a szürkületben nehéz kivenni az alakját, inkább a hang alapján tájékozódom.*
- Ez kisért mindig végig. Az otthon, vagy a csatamező. Mielőtt... eljöttem otthonról, anyámat látogattam. Afféle jövőbelátó. Sorsokat megfordító csata előtt álltam, de megtehettem volna, hogy lemondok róla, és nem megyek a társaimmal. Anyám azt mondta, hogy ha maradok, akkor szép családom lesz. Ha megyek, akkor sosem térek vissza. *Most Hope-ra pillantok, akinek már ismerem a nevét.* - Így is lett. De... a dicsőségért, a győzelemért vállaltam. Az utolsó csatában azonban mielőtt behatoltunk volna a végső várba, szakadás történt a tér szövetén, és itt találtam magam. Nem győztem, hanem önbibámon kívül cserbenhagytam mindenkit. És még csak a csata eredményét sem tudtam meg soha. *Hajtom le a fejemet, aztán megrázkódom, nem akarok érzelgős lenni* - Ezek szerint neked van családod...

Tárgy: Re: Tó és tópart Szomb. Aug. 17, 2013 7:25 pm

*Hogy visszahúzódó lennék? Nem hiszem, inkább talán tényleg a magabiztossága idegesít, meg ahogy legutóbb beszélt a nőkről, hogy csak arra jók, hogy kielégítsék a férfiakat egy csata után. Ez azért nem csoda, ha kissé felpaprikázott és nem tudok csak úgy lazán viselkedni vele. Eléggé hogy is fogalmazzunk a maga módján válaszol, részben kicsit talán visszafogottan, de legalább nem akkora arccal, mint azt vártam volna.*
-Megleptél... azt hittem, simán rávágod, hogy te vagy a legjobb és ha még nem találtál soha méltó ellenfelet, akkor nem is fogsz. *A tanítás dolog már annyira nem is érdekel, és igen én is el akartam szelelni, nem is tudom, hogy miért vagyok még itt. Talán jó egy kicsit ércelődni és valahol mélyen mégis szükségem van a társaságra, mégha ilyen hülye kifacsarodott módon is. Az viszont tuti, hogy egyelőre itt vagyok, majd kiderül, hogy melyikünk lép le hamarabb.*
-Barbár? Miért lenne barbár az, aki harcol egy csatában, miközben körülötte sokan elhullanak. Az egy-egy elleni harc egész más... nem csodálom, ha nem becsültek igazán. *Rántom meg a vállam, mert tényleg úgy látom, hogy nem valami hűde nagy dolog, amit csinál. Amikor bárki, bárhonnan támadhat az más, amikor kell, hogy valaki védje a hátad, de valahogy nem hiszem, hogy neki lenne ilyen személy. Aztán kiböki a nevét én pedig válaszolok, mielőtt még magamba tudnám fojtani a kibukkanó szavakat. Pedig igazából nem akartam elmondani, nem is tudom, hogy milyen belső késztetés vitt rá.*
-Hope. *Adom végül tudtára a nevem, amikor már háttal áll nekem, aztán engedem a térdem könyörgésének és törökülésben elhelyezkedem a fűben.*
-Sosem vágytál rá, hogy... más életed legyen? *Tolakszik elő egy kérdés, amit még mindig a hátának mondok, egész halkan, ha nem figyel, akkor az is lehet, hogy meg sem hallja. Miért mondtam ezt így ki, mégis miért? Tuti, hogy meg van elégedve az életével.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Szomb. Aug. 17, 2013 7:14 pm

*Fent hordtam az orromat? Ugyan, dehogy! Nem csak én létezem a világban, de abból még nagyon is elegem van, hogy mások alá bedolgozzak, használjanak. Igenis érdemelje ki az, akinek segítek. A lányon csak annyit látok, hogy rém visszahúzódó, és szinte minden mondatával mar, mint a kobraharapás. A válaszára hunyorítok, mintha mérlegelném a súlyát. Ha azt mondom, hogy így van, beképzeltnek hihet. Ha viszakozom, akkor az meg hazugság.*
- Mindenkinél jobbnak lenni... *Ízlelgetem a célzást.* Ahhoz mindenkit ismernem kéne, és mindenkivel harcolnom kellett volna. Legalábbis látni harc közben. Nálam bárki lehet jobb, megfelelő gyakorlással. *Felelem megbátottság nélkül. Nem vagyok éppen pszichológus, de az lerí róla, hogy nagyon meg van keseredve, és a magabiztonságom minden pillanata sérti a kis burkát. Nem ismerem a múltját, még a nevét sem, de úgy tűnik, rossz értelemben véve erre ugrik. Változtatni nem fogok, de azért jó tudni.* - Nem kértem, hogy taníthassam őket. Gyakorlatoztam a fák között, és látták páran. El akartak volna lesni pár mozdulatot, de ez nem így megy. *Mosolyodom el, de nem sok értelmét látom ennek a társalságnak, mintha egy süketet akarnék győzködni.* - A kihívást nem én keresem, de nekik nem árt. Már annak is örülnék, ha méltó ellenfelet kapnék. De eddig elkerült sajnos. Az én hazámban azokat becsülték meg, akik véres csatában nyertek, hosszú összecsapások után. *Ciccentek egyet, most egészen pajkos a tekintetem csillogása.* - Általában rám akkor volt szüksége a vezérnek, amikor új földre tévedtünk, és meg kellett félemlíteni az ellenfelet egy gyors párbajjal. Közülünk a legjobb, az ellenség küzül a legjobb. Mindössze pár pillantos összecsapások voltak. Nem is volt becsületem. Nem holmi barbár vagyok, aki elvonaglik órákig a csatamezőn.
*Bólintok, amikor a ruháját illetően is választ ad, végülis az ő dolga. Ha a saját testét titoknak tartja, akkor szívfájdalom nélkül mondok le a látványáról.* - A mágiahasználók úgy vélik, az igék mindennél gyorsabbak, félelmetesebbek. Ez részben igaz. *Legyintek, csak nem fogja a kopasz elvágni a torkomat álmomban.* - Jamie. Neked nem kell elmondanom, ha nem akarod. *Fordulok el, de azért még megvárom a válaszát, hiszen láthatóan nem érzi jól magát a társaságomban, így nem árt lassan távoznom.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Szomb. Aug. 17, 2013 6:49 pm

*Én lennék arrogáns, amikor már az első találkozásunkkor is úgy fennhordta az orrát, mintha csak ő létezne a világon, aki mindenben a legjobb és a legerősebb... az ilyesmi csoda, ha kiveri nálam a biztosítékot? Még akkor is, ha egyébként az utóbbi időben nagyon erősen kerültem mindenkivel a kapcsolatot. Igazából most is le akartam lépni, csak az a hülye faág nem hagyta. Ha nem reccsen meg, akkor szó nélkül távozom és kész, még csak nem is tudott volna róla, hogy erre jártam.*
-Talán, ha nem úgy állnál hozzá, hogy te mindenkinél sokkal jobb vagy, akkor lehet hogy más is szívesebben harcolna veled... *Rázom meg a fejem egy lemondó sóhaj kíséretében. Komolyan miért gondolja, hogy mindenkit neki kell tanítani? Vannak mások is, akik jók, nem csak ő létezik a világon...* -És én épp ezért nem akartam volna velük harcolni, abban nincs semmi kihívás. *Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy akkor van értelme a gyakorlásnak, ha fejlődsz tőle. Az izmaimat a futással is rendben tudom tartani, nem kell hozzá nálam egyértelműen gyengébbeket elvernem.*
-Ez illik hozzám, és így érzem jól magam, akkor miért kéne mást felvennem? *Rántom meg a vállam. Jó okom van rá, hogy nem mutogatom a testem, hogy elrejtem a vonásaimat. Túl sok volt, ami velem történt, túl sok volt az a pár hónap és eszem ágában sincs még csak meg kockáztatni sem, hogy bárki úgy nézzen rám, mint egy nőre, akitől bármit is várhatnak. Persze nem minden pasi egy forma... de azt hiszem a legtöbbeknek a helyemben ugyanúgy előítélete lenne. Követem a tekintetét a naplementére, majd a páros felé. Igen, van valakijük, hű, meg ha! Nem nagyon érdekel mások aktuális boldogsága és igazából a naplemente sem.*
-Bár úgy láttam, hogy az a kis varázslópalánta annyira nem értékelte, hogy elbántál vele. *Jegyzem még meg, mert a harmadik srác láthatóan eléggé idegesen távozott. Előfordul az ilyesmi, nem mindenki viseli jól a vereséget, szerintem Jamie sem viselné el igazán, talán még soha nem is volt benne része.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Szomb. Aug. 17, 2013 6:37 pm

*Megreccsen a közelben a faág, erre szelíden odapillantok, kétlem, hogy valami fenyegetés lenne, ennyire azért jók az ösztöneim. A közeli sziklák egyikénél a múlt alkalommal látott csajt fedezem fel, aki továbbra is hihetetlenül ellenséges. Talán az bántotta meg, hogy olyan sima volt a harcunk? Hogy esélye sem volt, csak véletlenül sikerült odakapni a sarkamhoz? Mázli, attól eltekintve tényleg sebezhetlen vagyok, és azóta még jobban is figyelek. Megjelenik, és máris sérteget. Talán azt akarja, hogy ismét kiosszam? Annyira... arrogáns. Még akkor is, ha emberi szemmel csodás külsővel áldotta meg a sors. De erről nem tehet, úgyhogy ezt nem is veszem figyelembe.*
- Nem igazán én kerestem, ők tették. Erősebbek nem akarnak tanulni, de bár tennék. *Felelem metsző nyugalmat erőltetve magamra. Most nincsen igazán kedvem visszavágóhoz, ezért csak merőn nézem őt, majd elrakom a rövid pengét, jelezve, hogy már kiéltem a vérszomjamat.*
- Te is könnyen elbántál volna velük, nem voltak gyakorlottak. *Vonom meg a vállamat, aztán végigmérem az alakját.* - Mindig ezek a bő zsákok. Igazán öltözhetnél kicsit magadhoz illőbben. *Vetem oda, és visszatekintek a naplementére. Hagyom, hogy a feltámadó fuvallat eljátszon a tincseimmel, arcomra pedig béke ül ki. Kidolgozott izmaim, szögletes vonásaim igen arisztokratikusak, mintha valami szoborról mintáztak volna. Figyelemmel követem a páros távozását, akik nevetgélve karolnak egymásba, ahogyan belépnek az iskola kapuján. Egy pár. Szerencsések.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Szomb. Aug. 17, 2013 6:14 pm

*Esteledik, tehát kicsit hűvösödik is, de ez nem igazán zavar, hiszen hoztam magammal egy pulcsit, hogy ne legyen gondom. A terv két kör a kúria körül a birtokon, amiből az egyik már meg volt. Épp akkor haladok el a tópart környékén, amikor meghallom a hangokat. Egyértelműen úgy tűnik, hogy verekedés, valamiféle harc, ami folyik nem is olyan messze. Remélem, hogy nem a gyengébbet akarja leverni pár erősebb, mert az ilyesmitől nagyon ki tudok akadni. Kocogásban haladok hát közelebb, amikor meglátom, hogy egy ismerős alak áll a kör közepén elhúzom a szám. Kellő távolban maradok, ahol nem látni, és konkrétan a másik háromnak drukkolok, de láthatóan esélyük sincs és végül simán leveri őket a srác. Francba! Csak, mert nem tudják hova kell ütni, amivel össze lehet zavarni, ennyire egyszerű. Végül távoznak, bár ketten egész jó kedélyűen. Tényleg kedvelik a pasit? Jó ég! Így guggolva egy szikla mögött azért kezd hűvös lenni, úgyhogy feltápászkodom és épp indulni készülök, amikor a már kezdődő félhomályban sikerül rálépnem egy ágra. Hangos reccsenés, amire összeszorítom a számat. Hát persze kedves Murphy, nyugodtan szúrj ki velem! Megfordulok tehát, mert tuti, hogy meghallotta, ha már ennyire hűde nagy harcosnak mondja magát mindig.*
-Helo... kerestél magadnak edzőpartnereket? Erősebbek nem voltak? *Nem lenne nagyobb kihívás olyanokkal megverekedni, akik tényleg kihívást jelentenek? Mert ezek láthatóan nem ebbe a kategóriába sorolhatóak. Közben leoldom a derekamról a kék kapucnis pulcsit és bele is bújok. Ha nem futsz, akkor azért este már hűvös van. A lábamon edzőcipő, alul egy sima tréningnadrág, térd alatt érő világoskék darab. Lazán öltözöm, mint mindig.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Szomb. Aug. 17, 2013 5:58 pm

*Egész jól sikerült beilleszkednem, habár a neza hőseit nem ismertem meg, de egészen jól elfoglalom magam. Talán kicsit lealacsonyító, hogy azok között kell lennem, akik a nyomorultabb rétege a varázslóképzőnek, de nem baj, velük is kell foglalkozni valakinek. Történetesen nekem. Furcsa módon velük pillanatok alatt le tudom vedleni arrogáns stílusomat, hanem megtaláltam velük a közös hangot. A lemenő nap fényében gyakorlok pár sráccal, szám szerint hárommal. Egyikük hosszú köntösbe öltözött varázsló, aki szórja felém az átkait, másikuk sisakos harcos, jó magas, kézkezes kardot lóbál, míg a harmadik egy bájilatokkal dobálózó szőke lányka. Félköríves mozdulatom szétüti az üvegcskét, amelynek szilánkjai már nem érnek el, ezzel egyidőben kirúgom a harcos alól a tömzsi lábat, és még arra is van időm, hogy a varázsló átka alól elhajolva rövid kardom markolatával rácsapjak a fiú kezére, az fájdalmasan kiáltva dobja el a pálcát. Egy pillanatig méregetnek, aztán hárman elnevetjük magunkat. Nem célom a lealázás, de van még mit tanulniuk. Felsegítem a nagydarabot, és egészen kedves pillantást vetek a lányra, aki viszonozza azt. Egyedül a varázsló siet el fújtatva, nem is keresgéli most a varázseszközt a fövenyben. Majd visszajön érte, ha lehiggadt. Ők kértek támogatást, tanítást, tehát nem lehet indokuk a begőzölésre. Talán azt hitte a zöldfülű, hogy könnyű dolguk lesz túlerőben? Ez erős túlzás, hiszen engem nem arra képeztek ki, hogyan küzdek egy ellenfél ellen, hanem arra, hogy tízzel vegyem fel a harcot. A másik kettő végül elköszön tőlem, én pedig búcsút intek, és még nem rakva el a kardot, megnézem a naplementét.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Szomb. Júl. 06, 2013 7:52 pm

*Nem, nekem sem volt ennél extrémebb, volt már hasonló, de konkrétan vízben, tóban eddig még nem próbáltam. Ennek is meg van a maga varázsa, annyi biztos, olyan probléma pl. tuti nincs, hogy bármi is véletlenül száraz lenne. Szóba kerül a vacsi és úgy látom a fagyis ötletemre sem ellenkezik.*
-Imádom a bevállalós csajokat szivi! *Vigyorodom el, és nyomok egy gyors csókot az ajkaira miután még be is harapja azokat, ami határozottan szexi mozdulat. A szavai hallatán én csak lazán megrántom a vállam. Soha sem érdekeltek különösebben a pletykák.*
-És, ha pletykálnak? Én felvállalom, hogy egy dögös vörössel szexeltem a tóban, ha valaki erre húzza a száját, az szimplán csak féltékeny, neki rossz. *Így is gondolom, hiszen az, amit műveltünk teljesen egészséges dolog, ha valakinek ezzel problémája van az már az ő baja, minden bizonnyal csak azért lehet, mert szívesen lett volna a helyünkben. A röpke felháborodásra csak elnevetem magam és még csak vissza sem fröcskölök, főleg mert szavam sem lehet, hiszen rajtam semmilyen nyom nem látszik, pedig rendesen szívta a nyakam és a hátamat is végigkarmolta kissé.*
-Legalább nem tagadhatod, hogy jó kis délutánban volt ma részed, szerintem igazán szexi egy kiszívott nyak. *Adok egy röpke puszit az ajkaira, majd a part felé pillantok. Itt a vízben még könnyű, de azért kint lehet, hogy azért egy röpke fáradtság ránk fog törni. Magamhoz húzom, amikor visszakérdez és csak bólintok, miközben egy hosszabb csókba viszem át az ö kis egyszerűjét. Nem heves ez most, sem követelőző, inkább egyszerűen csak romantikus és lágy. Halk sóhajjal szakadok el.*
-A csajom vagy, én meg a pasid, azt hiszem ez eldőlt. Na pihenünk? Vagy... lehet hogy kajálni kéne valamit, baromi éhes lettem! *Ha beleegyezik, akkor irány a part, és igazából még csak száradni sem kell. Légmágus vagyok, elég pár meleg fuvallat és máris szárazak leszünk, és be lehet ülni az étkezőbe bekapni pár falatot.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Szomb. Júl. 06, 2013 7:34 pm

*Én sem emlékszem, hogy volt-e ennél extrémebb együtt létem, és azt hiszem, hogy nem is volt. Biztos vagyok benne, hogy Liam sem volt még így és itt együtt senkivel, bár hát ki tudja... Csak kuncogok magamban, majd lágyan belesimulok a fiú karjaiba, és néhány szűzies puszit váltunk, majd megjegyzem, hogy akkor bizony ezek után vigyen el vacsorázni. Ahogy mondja, hogy ez természetesen tényleg látszik az arcán, hogy komolyan is gondolja és megdobban a szívem, hiszen ezek szerint egyre gondoltunk: hogy ez nem egy egyszeri együtt lét volt.*
- Hmm. A fagyi az ággyal kombinálva jól hangzik! * vigyorodom el és harapom be pajkosan az ajkamat, majd lassan visszakötöm a bikinimet, miután gyorsan körbesandítok.*
- Remélem, hogy nem látott meg minket senki. Nem szeretnék pletykákat olvasgatni az üzenőfalon... *húzom el a számat. Először nem igazán értem, hogy mit is akar mondani a fiú, de mikor végigsimít a nyakamon, leesik és tátott szájjal, döbbenten meredek rá.*
- Áh, Jézusom! Kiszívtad a nyakam? Liaaam! *visítom és bizony egy nagy adagot fröcskölök az arcába.*
- Bakker!! *nevetem el magam és csóválom meg a fejemet. Igaza van: mi a frászt fogok mondani a lányoknak?! Azonban a következő mondatára meglepetten pislogok, majd széles mosoly jelenik meg az arcomon.*
- Hmm. Ezek szerint az én dögös pasim vagy? *karolom át a nyakát és egy puszit nyomok az ajkaira.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Szomb. Júl. 06, 2013 7:29 pm

*Igen, határozottan extrém volt, azt hiszem számomra az eddigi egyik legextrémebb helyzet és habár nem tudtam így kiélezni minden egyes porcikáját, mégis a különlegessége miatt vitte a pálmát rendesen. Még mindig nevetgél, amit én sem tudok máshogy lereagálni, mint hogy nem tud eltűnni az arcomról a mosoly, mintha csak odafagyott volna. Lágyan ölelem meg, ahogy hozzám bújik. Aztán felveti a vacsora ötletét, ami nem kérdés számomra, hiszen nem szántam ezt az egészet egyszerű együttlétnek, ha nem is készülök eljegyezni a leányzót hirtelen.*
-Ez alapvető, sőt tőlem akár a vacsora után még fagyizni is elmehetünk, már ha utána nem valami mást csinálnál... *Vigyorodom el szélesen, egyértelművé téve, hogy más alatt nem mondjuk egy sütit értek a fagyi helyett.* -Sok trükköt ismerek még, amiket könnyebb bevetni mondjuk egy ágyban, bár akár a fagyival is kombinálhatjuk. *Teszem még hozzá egyértelművé téve a dolgot, és továbbra is ott ül az arcomon a széles vigyor. Nagyon is szeretném még felfedezni a leányzó testének többi pontját, amire egyelőre nem volt lehetőségem. Közben finoman végigsimítok a mellein, hiszen hamarosan újra el fogja rejteni őket, a legnagyobb bánatomra, majd a nyakára pillantok, ahol ott a nyom, amit ejtettem róla. Óvatosan megsimítom.*
-Ezt nehéz lesz kimagyarázni, mit mondasz ezek után a barátnőidnek? Hogy nem egy Dögös pasi vagyok a Nyugalom terméből, hanem a te dögös pasid? *Igen, ezzel arra célzok, hogy én úgy gondolom, egy pár vagyunk.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Szomb. Júl. 06, 2013 7:21 pm

*Nagyon extrém volt ez az egész és persze csodálatos is, hiszen még így, ebben a furcsa helyzetben is fantasztikus extázisban volt részem. Szorosan a fiúhoz bújok, majd lassan leugrok róla és immár a saját lábamon állva bújok hozzá, lihegek a nyakába. Halkan kuncogok, miközben lihegek és csak állok és ölelem át a derekát a vízben.*
- Nem tudom. *kuncogok ismét, majd csillogó, kielégült szemmel nézek fel rá.*
- Jó volt. Köszönöm! Én sem csináltam még így... Itt... *nézek körbe és ismét elkuncogom magam.*
- Viszont... *hajtom oldalra a fejemet és titokzatosan mosolyodom el, majd beharapom az ajkamat.*
- ... ezek után el kell vinned vacsorázni! *vigyorodom el, és habár nem egy eljegyzés, azért elég nagy kérés egy "egyszerű" szex után. Bár remélem, hogy ez egyikünknek sem egy egyszerű együtt lét volt...*