Tó és tópart

Tárgy: Re: Tó és tópart Vas. Május 13, 2012 12:30 pm

First topic message reminder :

* Egy kicsit (nagyon) meglepődik azon hogy látszik rajta hogy nincs minden rendben. Az az érzése támadt, hogy jobb nem beszélni erről, aztán úgy dönt csak elmondja, ha már egyszer szóba került. A barátaiban tudja hogy megbízhat, másnak pedig nem nagyon mondja. Maximum a családtagjainak, de ők már úgy is tudják, hisz végig figyelemmel kísérték Catet élete során. * - Nos, csak egy kicsit szomorkás voltam, mert eszembe jutottak a múltbéli gyötredelmek. De már kihevertem, már nem vagyok szomorú, tehát minden megy a régi kerékvágásba. * Fejtette ki hosszas válaszát. Az ajánlatot hogy megszárítja a ruháját már meg sem hallotta mert addigra a vízben lubickolt. A következő kifejezésre hirtelen elmerült a vízben meglepetésében. * - Hogy MI? * Nevetve kérdezte. * - Ugyan már. Ezt honnan veszed? * Aztán eszébe jutott valami.Fogalma sincs hogy miért, de az jutott eszébe mikor múltkor a strandon voltak, és Patrik a múltjáról említett valamit. * - Ne haragudj hogy említem, de múltkor mondtad hogy nem folt fényes múltad. Megtudhatnám miért? * Reméli hogy választ kap, és hogy nem egy érzékeny pontra kérdezett, hisz sok olyan emberrel találkozott már, akiknek nem volt jó múltja. Sőt még olyannal is, aki irigykedett rá, mert neki jó múltja volt. *

Tárgy: Re: Tó és tópart Csüt. Május 02, 2013 10:35 am

Artemis Taylornak

* Ritka az ilyen nap mostanság az életében... Senkivel nem került összetűzésbe, senkivel nem kiabált, senki nem húzta fel az agyát, nem szerencsétlenkedett, nincsen semmi baja, csak élvezi a tavaszt és a friss, üde levegőt. Ennek fényében ki is megy a tópartra, ott leterít egy nagy, lila pokrócot és ráfekszik. Elég meleg van, a testrészeit szinte égeti a nap, ennek ellenére kicsit sem barnul, a bőre ugyanolyan világos marad, mint eddig is volt. Viszont senki sem mondhatja, hogy azért ilyen, mert egész nap ki sem mozdul a szobájából... Nagyon is sokat jár ki, minden nap legalább két órát, általában nincs is fontosabb dolga. Picit talán unalmasak a napjai, de ezen könnyedén lehet változtatni egy jó kis bulival. Majd ismét felkeresi Andiet, nagyon jó fej csaj, hatalmasakat lehet vele bulizni. Ezen töprengve fekszik a napon, amikor is léptek zaja üti meg a fülét. Hegyezi ugyan őket, de a fejét nem emeli fel, nem különösebben érdekli ki az, ő most napozik, nem akarja megszakítani a gondolatmenetét. De akárhogy is próbálja, sajna nem bírja ki, hogy ne nézzen oda, mert egyre közelednek a léptek, mígnem megállnak nem messze tőle. Feltápászkodik, és törökülésbe ül. Kezére támaszkodik, hogy süsse a haját a nap, majd oldalra pillant, lejjebb csúsztatja a szemüvegét, majd megszólal. *
- Neked is szia. * Köszön Artinak, mert hát anno mégis csak barátok voltak, és most kifejezetten jókedve van. Ám mégis mintha hangvétele kissé gúnyos lenne. Ki tudja, talán csak a megszokás hatalma... *

Tárgy: Re: Tó és tópart Csüt. Május 02, 2013 10:23 am

*Mióta nem nagyon jár az órákon kívül sehová eléggé magába zárkózott lett.Nincs egy barátja sem magányosan éli a saját kis világát.Szoba társai próbálják néha fel vidítani van mikor sikerül van mikor nem.De nem is bánja....Már nagyon sokat csalódott az emberekben....Nem nagyon mer más senkiben meg bízni mert fél,hogy megint hátba támadják.Meleg napsütéses időre ébredt reggel így ki is használja az alkalmat és a Tópart felé veszi az irányt.Nem nagyon akar még lengén öltözni de egy ujjatlan fehér virág-mintás blúzt engedélyez magának hozzá illő hosszú kék-szoknyával és egy picit magasabb sarkú szandállal...Igaz a magas sarkú szandálok sosem voltak neki az esetei de néha meg engedi magának...A parthoz közeledve egy vörös hajú leányzót figyel meg akit nem látott még a környéken de nem is akar oda menni közel hozzá inkább tisztességes távolságban ül le....Olyankor picit bizonytalanul lépked de így tanulja meg,hogyan kell járni benne.Daimonja kissé távolabbról követi a leányzót figyeli minden lépését...Az utóbbi időben nagyon közel kerültek egymáshoz hiszen ő van már csak a lánynak senki más.....*

Tárgy: Re: Tó és tópart Csüt. Május 02, 2013 10:11 am

Artemis Taylornak

* A múltkori idegbetegeskedése óta már teljesen lenyugodott. Az üzenőfalra kiírta amit gondol, aludt vagy kettőt az egész sztorira, szóval immáron teljes a lelki békéje. Élvezi a tavaszt, a napsütést, a friss levegőt, és azt, hogy ismét járhat rövid ruhákban. Noha természetes vörös hajának köszönhetően barnulni alig tud, de legalább magába szippant sok-sok vitamint. Ezúttal magasról tesz az eleganciára, egy szellős tavaszi ruhácskát vesz fel, alá fürdőruhával, hogy minél kényelmesebben tudjon napozni. Sosem volt egy szégyellős alkat, nincs is mit szégyellnie. Egyedüli hátránya, hogy rettentő alacsony, de ez ellen meg nem tud mit tenni, már teljesen megszokta, szóval emiatt nem is búslakodik, felesleges lenne... Tehát lenge tavaszi göncében, és teljesen mezítláb indul a tópartra, kezében egy lila pokróccal, és egy aprócska zöld kosárral. Elég vakító lehet rajta a sok élénk szín, de egyáltalán nem zavarja. Talpát viccesen csiklandozzák a fűszálak ahogy egyre közelebb ér a tóparthoz, majd mikor megérkezik, leteríti a pokrócot, és ráfekszik. Felveszi piros szegélyű napszemüvegét, és pihenget. Esze ágában sincsen bemenni a tóba, annyira nem bolond, de ha nagyon melege van, akkor van alatta fürdőruha, abban talán kényelmesebb is napozni. Néha-néha a hátára fordul, vagy körülnéz, jár-e erre valaki, de nem különösebben érdekli, ki látja és ki nem, szóval mindig hamar visszafekszik. *

Tárgy: Re: Tó és tópart Szer. Ápr. 24, 2013 6:53 pm

*Na igen, de ugye ez a nehéz, találni egy visszafogottabb szinten, ha egyszer ezt szokta meg és ez az alapjelleme. Igen körülményes valami másra ráhangolódni, kényszeríteni magát, hogy ne ragaszkodjon annyira bizonyos személyekhez, és ne akarjon minden áron szeretetet adni és kapni. Úgy fest, hogy a játékot nem sikerült éppenséggel jól lereagálnia, de aztán Carl elmagyarázza, hogy mire is akart kilyukadni.* -Áh, értem már, ez eszembe sem jutott. *Lepillant tétován a könyvre. Végül van abban ráció, amit a másik mondd, csak hát... jobban szereti azt, ha eseményeket mesélhet másoknak, megint másokról, nem pedig mondjuk egy könyvről.* -Majd valahogy... próbálkozom. Ha már többen is mondjátok, akkor lehet ebben ráció, csak igen nehéz alkalmazni. *Teszi még hozzá, elfogadva Carl kezét, hogy felálljon a földről. A könyvet a hóna alá csapja, majd visszaadja, mostmár elolvassa, ha amúgy is le kéne magát valamivel foglalni. A másik kezébe pedig a cipői kerülnek. Azért ez a kor dolog még mindig erősen meglepő neki, soha nem gondolta volna.* -Azért ez akkor is fura, mármint sosem hittem, hogy ilyen régen születtél, így azért vannak dolgok, amik érthetőbbek veled kapcsolatban. De annak is kell szeretet, aki idősebb, vagy arra érted, hogy ha te örökké élsz és a másik meg nem, akkor... idővel mindenképpen elveszíted? És könnyebb, ha nem kötődsz? De így, nagyon nehéz lehet. *Legalábbis nagyjából ezt szűri le a dologból, persze lehet, hogy nem jól értelmezi a dolgot.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Ápr. 23, 2013 7:51 pm

*Nem, végképp nem akarja Sasha kedvét elvenni az élettől, hogy rávilágít dolgokra, főleg nem rossz dolgokra, hiszen Sasha attól imádnivaló, aki. Viszont pont ez is keserítheti meg, tehát picit érdemes finomítania. Nem neveti ki a lányt, csak miután végighallgatta, feltartja a kezét, hogy véget vet a játéknak.* Félreértettem. Azt próbáltam modellezni, hogy ha mondjuk van egy párod, akkor nem kell vele lenne álló nap ahhoz, hogy hiányozzon. Sőt! *Mutat most rá Sashára.* Ha távol van, olyan élményeitek születhetnek, amit meg tudtok egymással osztani, ezért adtam a könyvet, hogy majd hátha elmeséled, mit is olvastál. Nem akartalak ezzel zavarba hozni, szóval mindegy. *Csóválja meg a fejét. Sasha tényleg kissé butuska, de nem baj, ha nem bántódik meg a segítségen. Már nem veti le az öltönyt, lassan amúgy is mennie kell, a könyvet sem kéri vissza.* Igen, annyi. Az ezernyolcszázas évek legvégén születtem. Ember vagyok, és nem olyan régen farkas, tizenöt éve sincsen. *Vonja meg a vállát, majd tényleg feláll. Átveti vállán a táskát, és felsegíti a lányt is, hátha jön ő is.* Talán a druida felmenőimnek köszönhetem a hosszú életemet, de a tündék úgy tartják, hasonló élet él bennem, mint az ő fényes lelkük. Érted már, miért nem kell EZ nekem? *Kérdezi lenézve most már a leányzóra.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Ápr. 23, 2013 7:24 pm

*Ő nem nagyon moccan, csak időnként tépázza a húst, bár láthatóan tényleg lassult az evése, mert hát na, eléggé kizökkent a normál kerékvágásból, ami valahol érthető. Egész eddigi életének rossz pontjaira mutat rá épp Carl, meg hogy mit kéne megváltoztatni, amit azért nem egyszerű kezelni.* -Nem ennyire és nem így, azért ez elég tág ebben a formában. És nagyon nehéz változtatni az alap dolgokon. *Hát igen, ritkán szokta kifejezetten átgondolni, mit tesz, vagy csinál, általában jönnek a dolgok és aztán utólag esik pofára, vagy jön rá, hogy marhára nem így kellett volna megoldani. Igen, talán egy kicsit többet kéne gondolkodni. Aztán Carl felpattan, ad egy könyvet, és ő lesz a pasi... Ezen azért elmosolyodik, mert hát amúgy is ő a pasi és fogalma sincs, hogy mit is akar kihozni ebből az egésztől. Belepillant a könyvbe, de azt sejti, hogy most nem épp ezen van a hangsúly, mármint nem a tartalma számít. Ráncolja erőteljesen a homlokát, amikor a srác megint előkerül és láthatóan fogalma sincs, hogy mire is akar ezzel a játékkal. Pár pillanatig csak bután néz, tényleg eléggé látványosan bután, aztán kicsit megköszörüli a torkát.* -Hát velem, nem sok minden, reggel elvittem a kicsit az oviba, aztán az itthoni dolgok, kész van már a vacsi, és... *És itt látja meg az eltátogott életkort, amitől így nagyjából be is fagy, konkrétan majdnem szó szerint leesik az álla.* -Százhuszonnyolc éves vagy? De hát... hogyan? A farkas lét miatt? Én nem hittem, vagyis nem tudtam, hogy ez... fura. *Bár sok mindent megmagyaráz, hogy Carl miért olyan sokszor komoly, miért annyira filozófikus stb.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Ápr. 23, 2013 7:11 pm

*Egen, Sasha tényleg csak a végletekben hisz. Felsóhajt, és ismét közelebb ül. A végén még teljesen odaül a lányhoz, de nem lehet normálisan beszélgetni, ha egyfolytában tekergetniük kell a nyakukat.* Kötődhetsz, de nem ennyire, és nem így. *Próbálja összefoglalni, holott ő sem a kapcsolatok mestere, mindig is a rossz modoráról ismerték, de mégis... annak idején a lány felnézett rá, ő pedig lerombolta a saját kultuszát. Talán ezzel van esélye, hogy tudjanak élni egymás mellett.* Ne érts félre, én sem tudom pontosan. Vannak ötleteim, amik cseppet sem biztos, hogy bevállnak, de hátha. *Jegyzi meg, elmélázva, filozófikus hangnemben. Elmerül egy pillanatig a szivárvány színben játszó szemekben, nem csoda, hogy ha ezzel a kinézettel Sasha a társaság közepe, ráadásul még közvetlen is nagyon. Így tényleg nehéz lemondania minderről, szereti, ha mindenki odavan érte.* Hobbi? Bármi lehet hobbi, de tegyünk egy próbát. Én leszek a pasi... *Torokköszörül, aztán elneveti magát. Tényleg ő a pasi, de ilyen helyzetben még sosem volt. Visszabattyog a táskájához, előhúz belőle egy piros borítós, nem túl vastag könyvet, és Sasha ölében nyitja ki. A kötet mindenféle vicces kis sztorit, novellákat tartalmaz.* Olvass el egyet, rögtön jövök. *Feláll, magára kapja az öltönyt, nyakkendőt, és elsiet a fák közé. Nagyjából három perc múlva jön vissza. Lehuppan, meglazítja a nyakkendőt, csókot dob vicces mosollyal Sashának, ezzel imitálja a szerelmi viszonyt.* Édes-drágám, hulla fáradt vagyok, de egész nap csak rád gondoltam, annyira hiányoztál. *Bár az alap jelleme morcos, azért kiváló szinész. Talány még ínyére is van a szerepjáték.* Mi történt veled? Mesélj! *Dől hátra, és int Sashának. A korra vonatkozóan csak eltátogja, hogy 128*

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Ápr. 23, 2013 6:51 pm

*A válaszra, azaz a válasznak adott kérdésre csak kicsit lebiggyeszti az alsó ajkát, és pár pillanatig csak némán fixírozza a kezében lévő husit. Úgy a felénél tart még csak, de egyre lassabban halad az evéssel.* -De... hogy csinálhatnám azt, hogy nem kötődöm másokhoz? Ha egyszer azt érzem, hogy fontosak és szükségem van rájuk. *Adam is folyton ilyeneket mondd, hogy túl nyitott, de még nem látott rendes átmenetet, mert vagy olyanokat ismer, akik nagyon nyitottak, vagy olyanokat, akiknek meg szinte alig van valakijük, mint Carl, vagy Adam, és ilyen nem akar, nem is tudna lenni.* -Nem is tudom, szoktam sétálni, és zenét hallgatni. Szerinted kellene valami hobbi? De egyedül mindenfélét unalmas csinálni. *Jó hát huszoniksz év bevett dolgait azért nem könnyű levetkőzni, vagy megváltoztatni, hiszen szeret másokkal lenni, egyedül pedig nagyon nem, és most mégis azt mondja Carl, hogy akkor lenne neki könnyebb, ha kevesebbet lenne társaságban és tudna önállóbb lenni, de hát a Falkával nőtt fel igazából tini kora óta. Azt meg kell hagyni, hogy a filozófiai kérdések nem igazán az ő világa, és most kicsit ilyen vizekre eveztek, de az is tény, hogy ilyesmiről nem szokott senkivel sem beszélni.* -Hát én... én én vagyok. Nem értem a kérdést, vagyis értem, csak hát... *Akadozik elég rendesen, hiszen mit is lehet erre pontosan válaszolni. Az a helyzet, hogy tényleg fogalma sincs, hogy mi a szöszt csinálna, ha nem lenne másokkal, amikor épp magában van, mindig azon agyal, hogy kihez nézzen be, vagy mikor találkozhat valakivel, mintha tényleg csak az lenne a fontos, hogy ne legyen egyedül.* -Én csak nem szeretek egyedül lenni, ez olyan rossz? *Hát ha azt nézzük, hogy e miatt olyan sokszor kerül kellemetlen helyzetbe... akkor igen. A kérdésre kicsit ráncolja a homlokát. Az tény, hogy amikor ő tizennégy volt, Carl kb. ugyanúgy nézett ki, mint most, de hát vérfarkas, ez magyarázza nem?* -Nem tudom, huszonvalamennyi? Húszonöt, vagy kicsit több?

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Ápr. 23, 2013 6:33 pm

*Ettől a Jilles dologtól megint nem lett okosabb, de annyiban is hagyja a dolgot, nem firtatja tovább. Bizonyára valami csudijó privát kaland volt, amiből a kis hebrencsnek sikerült élve kikecmeregnie. Áthatóan méregeti hát a csicsergőt, ezúttal nem fog egyetérteni vele.* Szép dolog az, hogy hűséges vagy, de ha ennyire kötődsz másokhoz, túlságosan fáj majd az elvesztésük, nem igaz? *Vetíti elő a szörnyű jövőt. Végülis ő is elment, az elvesztés nem egyenlő a halállal, és hát Sasha tudnivaló, hogy igen maga alatt volt ettől.* Nem azt mondom, hogy légy önző Sasha, mégis... egy kicsit magadnak valóbb. Nagyon kezdeményző, aranyos lány vagy. Talán mégis kicsit társaságfüggő. *Nem megrója őt, csak rávilágíít. Végülis neki ez a profilja. A tanácsok. Más kérdés, hogy kevesek fogadják meg. A bölcsek. Talán egyszer Sasha is rálép erre az útra.* Szoktál olvasni? Rajzolni? Bármit, amikor magad vagy? A többiek bizonyosan. Meg kéne próbálnod. *A szerelem fogalmán ő is elmereng, nem számított visszakérdezésre, pedig nyilvánvaló volt, hogy ez fog történni. Az eddigi, szúrós tekintetet most felváltva valami könnyedebb, derűs homlokráncolás.* Nem te foglaltad össze az előbb? Aki elfogad, ha ügyetlen vagy, csak mert te vagy? *Dönti oldalra a fejét, ravaszul csettint a nyelvével, mert fogást talált. Aztán kezével legyintve szétoszlatja a körölüttük felsejlő képzeletbeli ködöt.* Kétlem, hogy ezt bárki meg tudná fogalmazni, de talán ahogy mondtam, a társaságfüggőséged taszít mindig valaki karjaiba, vagy barátságába. Hol van ebben a te világod, ki is Sasha valójában? *Csóválja meg a fejét, ő sem nagyon érti, hogy mit akart ebből kihozni. Az utolsó kérdésre a válaszadást azért húzná még.* Mit gondolsz királylány, hány éves vagyok?

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Ápr. 23, 2013 7:18 am

*Nem is csak az a száz év, alapvetően a maga 23 évéhez képes is sok esetben gyerekesebben viselkedik, vagy a felfogása nem tükrözi a korát. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy nem is néz ki annyi idősnek, mint ami valójában. A megjegyzésre csak kicsit ráncolja a homlokát.* -Tudom, nem is úgy értettem. *Kicsit azért ez kötekedés, de nem feltétlenül lepi meg Carl részéről. Ha igazából úgy reagált volna, akkor sem valószínű, hogy pofont kap érte, jó eséllyel egyszerűen csak sírva elrohan, vagy elrohan és később fakad sírva, ilyesmik. Nem az az agresszív fajta, aki pofozkodna, ahhoz azért jó eséllyel sokkal jobban fel kell, hogy húzza magát. A husiját elég lassan eszegeti, várva a tényleges választ, és meg sem lepődik, hogy a kérdés először az utolsó momentumra érkezik.* -Jill egy lány. Kimentettük egy házból, ahova véletlenül kerültünk. Szegény szörnnyé vált, majdnem felrobbant az épülettel, de túlélte és most azon küzd a testvérével, hogy újra emberi alakja legyen. Röviden összefoglalva. *Adja meg a választ a kérdésre, aztán csak csendben eszeget tovább, amíg Carl válaszol és a kérdésen egészen meg is lepődik. Konkrétan majdnem félrenyeli a falatot.* -Én nem csak hozzájuk ragaszkodom, ott van még Emma és Jeremy, és Adam is... jó tudom, a Falka. *Elhúzza egy pillanatra a száját. Pedig ott van még Nemo is persze, de már ő is szinte falka tag. A kérdést viszont nem lehet teljesen kikerülni sajnos.* -Én... nem is tudom, azt hiszem. Nem tudom, hogy az milyen lenne pontosan? Sose mondta el senki. Azt hiszem, ami Emmáéknak van az lehet talán. *Persze hülye egy válasz, hiszen ha szerelmes lenne, akkor tudná igaz? Szereti Meldet barátként és persze kedveli Percy-t, de hogy szerelmes lenne, az még nincs meg feltétlenül, vagy legalábbis nem tudja. Carl válaszára csak csodálkozva kerekedik el a szeme.* -Mi esély? Mindenkinek meg van rá az esélye, mármint mindenkinek kell, hogy legyen valaki, aki szereti, csak lehet hogy van, aki nehezebben találja meg. És miért lennél más? *Nem érti, tényleg nem, ez látszik.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Kedd Ápr. 23, 2013 5:23 am

*Nem, fizikailag már bőven nem nézi kislánynak, másrészt viszont minden alapja meglenne, mert közel száz év van közöttük. Ez nem azt jelenti, hogy lenézné Sashát, tudja, hogy akik a normális, halandó életet élik, máshogyan gondolkoznak, nem lehet őket megróni. Lassacskán végez a saját szarvashusával, de még cipóra nem vágyik, így ajkait megtörölgetve inkább előhúzza a borostömlőt. Nagyon híg, majdnem inkább üdítő, tehát nem róhatják meg azért, mert alkoholt csempész be a birtokra, főleg, hogy nagyon is alkalmi jellegről van szó.* Nem attól lesz valaki kedves, mert egy falkának a tagja. *Veti közben, egyébként pedig hallgatja a szövevényes kis történetet. Na hát ez az egyik oka, neki valahogy ez túlságosan butuska dolog, hogy éppen ki kivel jár, meg ilyesmik. Az utolsó szavakra már ráncolja a homlokát, pedig ráadásul nem is az a lényeg.* Ki az a Jill? *Feltornássza magát ülő pózba, hátát nekiveti a fatörzsnek, és a fejét csóválja. A lángokba bámul, szénszínű szeme keményen villog, ahogy benntartva a levegőt igyekszik megfogalmazni a finom, diplomatikus választ.* Baromság. Az egész egy nagy baromság, és ostoba vagy, hogy szánalmas érzelmekre vesztegeted az idődet. *Böki ki végül. Felnéz a lányra, aki már pattan is fel haragosan, egy oltári nagy pofont lekeverve, és már rohan is el zokogva. Ezért inkább gyorsan visszapörgeti magában a dolgot, és tudja, nem ez lesz a megoldás, ha legalább minimális, baráti kapcsolatot szeretne fenntartani vele. Ezért máshogy kezd bele.* Érdekelnek a problémáid, még ha igazából nem tudok velük mit kezdeni. Mindig is ragaszkodó voltál, hozzám, a falkához, most ehhez a két sráchoz, de voltál igazából szerelmes? *Elmerül a hölgyemény gesztenyebarna hajtincseinek látványában, bizonyára ő vonzza oda a hímeket, és fel sem tudja mérni, mit vált ki belőlük. Ellenben a saját magát érintő kérdésen legyint.* Úgy értem, hogy nagyon idili, ahogyan lefested, de mi esély van erre? Én más vagyok Sasha... Ha tudnád...

Tárgy: Re: Tó és tópart Hétf. Ápr. 22, 2013 8:02 pm

*Azért a kétkedése is érthető, hiszen Carl elég jól kifejtette, hogy kislánynak nézi, nem csoda, ha meglepi, hogy pont az ő gondjaira lenne esetleg kíváncsi. Főleg, mert az ő gondja nem igazán olyan húde nagy világi dolgok, csak egyszerű kis lelki problémák, amik persze számára nagyon is durvák, de másnak... főleg aki ennyire komoly, lehet hogy semmit mondóak.* -Jól van, csak hát... tudod. *Száj húzva rántja meg kicsit a vállát.* -Amúgy se hiszem, hogy bármi is lehet ezzel tenni, mármint, majd megoldódik. Tudod azután, hogy elmentél lettek új tagjai a Falkának és közéjük tartozik Meld is. Ő nagyon jó barátom, csak aztán kiderült, hogy belém zúgott. Elég bonyolult ez az egész, nem akarlak minden névvel összekavarni. Összejöttünk, mert szeretem őt, bár barátként és gondoltam hátha majd több lesz idővel. Aztán jött Percy, aki annyira kedves és ő is olyan, mint mi, csak nincs Falkája. Sokat beszélgettünk és... Melddel nem alakult semmi, aminek kellett volna. Szakítottam vele, és elment, mármint tényleg teljesen az országból is egy időre. Nem rég jött vissza és most nem tudom mi lesz, mert így a Falkán belül is feszültség van, és az egyik legjobb barátom és... *Hatalmas sóhaj, az eddigieket úgy nagyjából egy-két szuszra darálta le.* -Percy pedig... most együtt vagyunk, de titokban, tudod, hogy ne legyen bántó Meldnek, vagy ne úgy tűnjön, mintha miatta lenne az egész. Csak ő meg, tudod valami van, amit nem mondd el, azt mondja, hogy nem nagy dolog, valami régi ügy és ez is bánt. Szóval... már elegem van az egész hajcihőből! De Jill él! *Teszi még hozzá a teljesen ide nem illő információt. Igen, szokása kissé zavarosan kommunikálni. Újabb sóhaj, majd végül átveszi a húst, amit Carl neki szán. Nagyon kíváncsi, hogy mit fog mondani, mert valahogy nem tudja elképzelni tőle az érdemi lelki fröccsöt. Emma most tuti, hogy hozna kakaót és megölelgetné, meg minden, de hát rajta sem csünghet folyton.* -Ez? Úgy érted, hogy valaki, aki veled van és szeret, és óv és elfogad olyannak, amilyen vagy, mégha sok hibád is van, vagy túl ügyetlen vagy? Aki nem támaszt feltételeket, csak...veled akar lenni? Ez nem kell? *Nem, ezt nem fogja tudni megérteni, hiszen ez nagyon is fontos.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Hétf. Ápr. 22, 2013 7:51 pm

*Kissé csúnyán néz, hiszen ez minden, csak nem normális társalság. Magát megerőltetve egész interaktív, Sasha pedig mindenre csak visszakérdez, őt ismétli. Nagy levegőt vesz, a csúnya nézést hunyorgásnak álcázza, aztán végképp leveszi a fémről a husokat. Annyira omlós, hogy evőeszköz sem kell hozzá. Néhány papírdarabot húz elő, amivel meg lehet fogni, anélkül, hogy zsírosan maszatos maradna az ember ujja, végül odaadja az egyik szeletet a lánykának.* Pont a te gondjaid. *ismétli, apró bólintással. Valójában másé tényleg nem érdekli, de azért egészen jól is eshetne neki, ha Sasha hinne neki, nem pedig ilyen kételkedő pillantással illetné már magát a felvetést is.* Meglátjuk, sosem tudom meg, hogy apróság, vagy sem, ha nem mondod el. Figyelek. *Harap bele a húsba, ő nem eszik mellé cipót, majd esetleg a végén. A csontokat a tűzbe dobja vissza.* Hát ez az... Semmi sem fekete vagy fehér. Hiába adok én tanácsot, mindenki más, korántsem bizonyos, hogy az én jóslatom bevállik. Mégis.. a balgák előfordul, hogy a tudást hajszolva fejjel a falnak rohannak. *Megrántja a vállát, ez nem az ő felelőssége. A leányzó naivitásán azért elmosolyodik, még mindig a család biztos burkában él, már nagyon kiváncsi, hogy Sasha mikor tör ki onnan. Minél később, annál sebezhetőbb lesz egész életében. Jó dolog a védelem, egy bizonyos szintig. Utána már csak átok. Fal, mely mindentől elzár. Mint az ő saját jelleme, egy belső kis falkaként működik.* Rókák. Persze, hogy lányok. *Most már nevetve csóválja a fejét.* Nekem nem kell EZ Sasha, mikor jön már rá a világ?

Tárgy: Re: Tó és tópart Hétf. Ápr. 22, 2013 7:38 pm

*Hát igen, szó se róla, azért tizennégy éves korához képest jócskán felnőtt, talán néha épp az a baj, hogy ebbe nem gondol bele rendesen, pedig néha igen hasznos lenne. De ugye ebben az is benne van, hogy mégis csak falka tag, olyan mintha egy durván óvó családja lenne, akik mellett egyszerűen nincs indoka az embernek, hogy lelkileg is felnőjön. A cipót elkapja és majszolgatni kezdi, tép egy-egy darabkát időnként. A kérdésre csak elhúzza kicsit a száját, szórakozottan kezd egy a lábánál lévő hosszabb fűszállal játszani.* -Tényleg érdekel? Pont az én gondjaim? Úgyis kis pitiáner butaságnak tartanád az egészet. *Finoman megrántja a vállát. Legutóbb is kiderült, hogy Carl kislánynak tartja, vagy hát annak tartotta régen és nem vette komolyan. Most miért lenne máshogy? Főleg hiszen még mindig olyan nagyon komolyan beszél, amiért régen nagyon oda volt, de most... most már-már bántó tud lenni.* -Miért, mivé válhatnak általad? Mihez tudsz hozzásegíteni másokat? *Nem az eszéért szeretjük és ezeket a fennkölt magasztos dolgokat soha sem értette igazán. Valahogy mindig is megmaradt a maga egyszerűségében, hiába vérfarkas és hiába nem épp megszokott és egyszerű az élete, mégsem spilázta túl sosem a dolgokat, csak úgy józan paraszti ésszel, a maga könnyedségével. A megjegyzésre viszont nem tudja visszafogni az előbújó apró kis mosolyt.* -Két kis vörös? Lányok? *Azért ez meglepő, mármint nem gondolta volna, hogy valakik rá vannak kattanva Carlra. Bár persze sármos, csak hát nem az a hódító típus annyi szent.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Hétf. Ápr. 22, 2013 7:30 pm

*Maga sem tudja miért, rápillant a formás lábakra, úgy tűnik Sasha tényleg felnőtt, ha még ő is beleesik egy pillanatra a csapdába, hogy magával ragadja a tekintetét. Erőnek erejével néz félre, inkább a hússal törődik. Még nem teljesen jó, de meg kell fordítani. A fekete bérgyilkoskesztyű, amit visel, tökéletesen jó arra, hogy ne égesse meg az ujjait. Az egykori szarvas finom, ropogós maradványai ugyan kissé odakozmáltak már, de még így is jó lesz. A táskából előkerül néhány cipó, a tűz felett átdob egyet Sasha kezébe, addig is jó rágcsálni, amíg készen nincsen a fő fogás, de ahhoz köretnek is kiváló, nem mindenki szereti a húst hússal. Az igazi farkasok nyilván igen, de sokan főleg az emberi részüket tartják dominánsnak.* Kiszellőztetni? Gondjaid vannak? *Kérdezi érdeklődve, miközben úgy dönt, áthelyezi székhelyét legalább a tűz mellé, hiszen rém furcsa, hogy a lángokon át beszélgetnek. Nem ül Sasha mellé, de valahova közelebb. A kérdésre kesernyésen felnevet* Nem kell elmenekülnöm ahhoz, hogy magam legyek. Nem rám van szükségük, hanem amivé válhatnak általam. Amiről hiszik, hogy hozzásegítem őket. *Megvonja a vállát, sosem hitte, hogy többre lenne hivatottabb másoknál, de valamiért sosem így terjedt el. Egyszerűen mindig óvatos volt, hosszú életű, ezért kiválasztottnak, beavatottnak tartják. Alaptalan babonák. Végül megadóan bólint.* Mondasz valamit. A két kis vörös... mintha a nyomomban lenne, reméltem, hogy itt nem találnak meg. *Dönti oldalra a fejét, mintha csak tanácsot várna a nők lekoptatásáról. Egy nőtől. Talán pont így jó.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Hétf. Ápr. 22, 2013 7:19 pm

*Végülis nem mondható kalandosnak az élete, inkább zavaros és folyamatosan túlbonyolítja az egészet, ami valahol az ő hibája is, de hát mit lehet tenni, ha egyszer ilyen a jelleme ugye? Túlságosan ragaszkodó, és közben pedig maga sem tudja, hogy pontosan mit is akar, lehetőség szerint mindent egyszerre, hogy milyen jól menjen, ami ugye nem túl kivitelezhető. Kissé azért bizonytalanul, de közelebb lépdal és inkább csak ledobja magát a fűbe, nem a kemény fára, hogy törökülésben el tudjon helyezkedni kényelmesen. Így továbbra is befurakodhatnak a fűszálak a mezítlábas ujjai közé, ami olyan kis kellemesen csikis.* -Köszönöm, elfogadom. Még nem jutottam el a vacsiig ma. *Ejt meg egy apróbb kis mosolyt. Tudja, hogy nincs most gond Peter és Carl között, bár mélyebben nem kérdezte meg az Alfát, hogy pontosan mi is történt, vagy mit beszéltek meg. Pedig jó lenne beszélnie Peterrel, hiszen azóta is rém pocsékul érzi magát, hogy Meld miatta ment el egy időre, és most is visszajött ugyanúgy feszültség van a falkán belül és igazából ezt az egészet ő okozta, akkor is, ha nem szánt szándékkal.* -Csak sétáltam egy kicsit, már nincs annyira meleg, tudod ilyenkor jól kitudja szellőztetni az ember a fejét. Hát te? Kijöttél sütögetni, vagy elmenekülni mások elől? *Ennyire azért ismeri Carlt, nem túl emberközpontú személyiség, nem valószínű, hogy nagy tracsparikat nyom le a szobatársaival vagy ilyesmi. Mondjuk ez eleve egy fájó pont neki, hiszen ő azt hitte, hogy jóban van vele, hogy közel állnak, neki fontos volt, vele akart menni, nem csoda, ha nagyon pofon vágta az új info.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Hétf. Ápr. 22, 2013 7:11 pm

*Ő természetesen mit sem tud Sasha kalandos életéről, csak békére, megnyugvásra vágyik, talán pont azért ennyire bezárkózó, nem kell, hogy bármi, vagy bárki felzaklassa jól megszokott kis magányos életét. Habár nem hallja meg a farkaslány lépteit, de a piruló hús illatán át is megérzi a saját fajtája szagát. Szagát, még ha nem is ildomos így nyilatkozni egy hölgyről, nőneműről. De ezzel nem negatívan illeti, a farkasszag más mint az emberi testszag, ezt ő ismerősnek, otthoninak véli, így nincsen semmi ellenérzése. Végülis ő az iskolában tanul, Peterrel már nincsen rosszban. Hatalomra sem akar törni, tehát miért lenne baj egy társalság? Falkatag úgysem lesz már. Az már nagyon régen volt. Felnéz az érkező lány láttán, és kissé magába fordul a bizonytalan léptek láttán. Ezt ő váltotta ki? Még egy régi ismerős is így kezeli? Ez nem járja. Mindenkivel csak nem lehet rideg. Feltolja magát, legalább ülő pózba, és ha nem is barátságosan, de semmiképpen sem ellenségesen inti közelebb Sashát.* Olyasféle. Megkínálhatlak? Rágós lesz, már öreg volt az állat, de egy kis borral... *Biggyeszti le az ajkát, de bíztatóan, jelezve, hogy akár még finom is lehet. Az egyik fatörzsre mutat, amit itt székként használnak.* Parancsolj. *Fürkészi a lányt, de mégis elkapva a tekintetét, amikor összenéznek. Nem tudja, hogy mit mondhatna, végülis igazából sosem álltak közel. Nem idegenek, de majdnem. Ha azok lennének, akkor könnyebb lenne elküldeni a búsba, de így valahogy nem viszi rá a lélek.* Mit keresel errefelé? *Sablonkérdés, nem futja többre.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Hétf. Ápr. 22, 2013 6:35 pm

*Az élet természetesen rendszerint úgy intézi a dolgokat, hogy ha valami megoldódni látszik, akkor valami más jól elromlik. Miért is nem lehet egyszerűen néha csak úgy minden jó? Minden rendben lenne, és nem kellene semmi aggódni, semmi miatt kételyeket táplálni. Lehet, hogy úgy unalmas lenne, mondják néhányan, de valahogy néha nagyon is vágyna erre az unalomra. Egy kis esti séta tehát nagyon is jót tesz, a levegő hűvösebb, mint napközben, épp ezért tisztább is, a tó közelében pedig még egy kicsit párás is, mintha csak eső előtt lennének, amit egyébként is nagyon szeret. Az eső friss szaga olyan igazi csodálatos dolog, amit ritkán tapasztalni, persze elázni már pocsék, de még épp vihar előtt... na az mesés! Könnyed, szinte hangtalan léptekkel sétál végig a puha füvön, hiszen már melegszik az idő, szerencsére nem kell aggódni, hogy megfázik (amúgy is vérfarkas). Egyszerű farmert visel, piros tornacipő a kezében, mezítláb lépdel a puha, friss füvön. A felsője egy piros testhezálló darab, jó eséllyel Emmától csaklizta el, bár nem teljesen biztos benne, mert egyszerűen csak kikapta az első keze ügyébe keveredő darabot. Hamar kiszúrja érzékeny orra a sülő hús illatát és nem sokára az ismerős Carl szag is társul hozzá. Hát az a van, hogy nem volt a legjobb a legutóbb találkozásuk, eléggé kiborította a tény, hogy a múltbéli dolgok miatt nagyon is pofára esett. A kaja viszont... túl jó illatú. Közelebb osongál hát, ami értelmetlen, hiszen ha ő érzi Carlt, akkor ez fordítva is meg van. Kicsit torok köszörül végül, amikor már elég közel ér, és végül csak tétován áll meg 1-2 méterre.* -Szia! Vacsit sütsz? *Hülye kérdés. Nem, épp házat épít.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Hétf. Ápr. 22, 2013 6:24 pm

*Érdekes volt ez a beszélgetés, gyakran ismerkedik mostanság, legtöbbször nem az ő választása, ezúttal mégis ő figyelt fel a macskapárra, ám megint bebizonyosodott, hogy tökéletesen értelmetlen kezdeményeznie, alkalmatlan ugyanis a kapcsolatteremtésre. Sőt, nem csak arra, azok minőségi megtartására is. Jót mosolyog saját kötekedésén, szegény lány! Bár talán észre sem vette a szándékos ferdítést. Hiába, nem akadhat össze minden nap kellemes beszélgetőpartnerekkel, időnként bizony az ilyen pokrócok is előkerülnek, mint amilyen a farkas. Leballag hát a meredélyen, a válla felett még hátrapillantva, tekintetét nem kerüli el az sem, hogy már kevéske ablakban világít a fény. Talán nem lesz feltűnő, amit most tenni fog, egyébként pedig minek tűzrakóhely, ha sosem használjuk? Lecsúsztatja válláról a táskát, és a földre ejti. Kibújik a nyakkendőjéből, és az öltönnyel együtt az egyik mesterségesen kidöntött tölgy ülő alkalmatosságra dobja. Meglazítja a törtfehér ing felső gombját, és meggyújtja a tűzet. Nem mágiával, odakészített kovával. A tűz gyorsan lángra kap, fa sem kell hozzá, növények táplálják, amiket manók hordtak oda, sokáig ki fog tartani. A fiatal férfi a táskából egy medvecsapdára emlékeztető rácsos fémet húz elő, amit a tüzön át feszít ki, majd pár percen belül, amikor már az sárgásan izzik, nyers szarvashúst tesz rá. Jólesően figyeli a lángok sergegését, s leheveredik a tölgy elé. Egyik kezével megtámasztja a fejét, várja, hogy kész leszen az étek.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Csüt. Márc. 21, 2013 2:33 pm

*Áh akkor sem nézné annak, ha nem pirulgatott volna az elején, maximum lehet hogy elsőre rossz konzekvenciákat szűrt le, ez is előfordul. Elengedi a füves cigit, amikor a leányzó visszaveszi tőle, aztán szerencsére a csók is viszonzásra kerül. Akadt már olyan helyzet, hogy pofont kapott, amikor rosszul értelmezte a helyzetet, de jelen esetben ez szerencsére nem áll fenn. Azért ő finoman beletúr a leányzó a hajába csak úgy félkézzel, hiszen a másikkal tartja a gitárt. Nem venné a lelkére, ha a hangszer lezúgna az öléből. A blúz felső gombjának kiengedésekor elmosolyodik, és a válasz is igen remek.* -Csodás! Meg érte visszanézni a suliba, ez már tuti! *Pattan fel mostmár, gyorsan elpakolva a gitárt, felvéve a hátára, aztán a táskáját is a vállára kanyarítva.* -Fogalmam sincs, hogy a szobatársak még nem kerestek-e mást a helyemre...meglátjuk. *Finoman átkarolja a leányzó vállát, hogy annyival is melegítse, majd akkor hát irány a kúria, és ha rajta múlik akkor bármi lehet, vagy éppen hogy minden.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Csüt. Márc. 21, 2013 2:18 pm

*Hát azért mégse nézzék kurvának, így némi pirulás belefér, viszont imádja élvezni az életet, ezért nem csak a füves ciginek köszönhetően, hanem a közös szimpátia miatt is el tudja magát engedni. Halkan felnevet, amikor Sly is átveszi a cigit, úgy tűnik egészen hasonlóak. Inkább hagyja beszélni a gitáros sármőrt, a cigit pedig félúton visszaveszi A csókra szétnyílnak az ajkai, ha már csók, akkor legyen igazi, ne csak puszi. Szóval befogadja magába a merész vállalkozót, egyenlőre azonban nem fonja a karjait a srác nyaka köré, hiszen az vissza is vonul gyorsan. A mosolya megmarad, végülis egészen jól végződik a nap. Sőt, még nincsen is vége. A csábos pillantásra csak kigombolja a blúza felső gombját, ez önmagában elég jelzés kell, hogy legyen.* Nem foglak férjül venni, ha erre célzol. *Dobja vissza a labdát doromboló hangon.* Mert én sem. *Átveti a nyakán a válltáskáját, és feláll. Megdörzsöli a vállát, most már kellőképpen lehült az idő.* Folytathatnánk a beszélgetést mondjuk nálad? *Kérdezi félreérthetetlen hangsúllyal, saját szobája még úgysincsen. Aztán meglátják majd, hogy mi lesz belőle.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Csüt. Márc. 21, 2013 1:56 pm

-Akkor megkérdezem majd a srácokat, de még elsőre ne éld bele magad, lehet hogy megvétózzák, jó ég tudja. *Teszi azért hozzá, hiszen tényleg nem ezer százalék, hogy megoldható a dolog, de mindenképpen törekszik rá, hogy esetleg egy vokalista beférjen a csapatba. Jófejnek tűnik a leányzó és alapvetően elég szabad szellem ahhoz, hogy ha arról van szó, bármikor elrángassák egy hosszabb turnéra is akár. Kicsit azért az eddigi pirulások után meglepi, amikor a combjára kerül a leányzó keze.* -Hoppá, jól van bébi, kezd alakulni! *Széles vigyort ereszt meg, aztán a füves cigi is előkerül, amit gondolkodás nélkül át vesz. Lehetséges, hogy a leányzónak kell egy kis plusz adalék a tényleges oldódáshoz, nem gond.* -Hát akkor majd megszokod Dorka, csak idő kell hozzá. Végülis sok minden maradt ugyanaz, ami meg változott azt szépen elsajátítod, aztán cső. *Végülis tényleg így is van, majd szépen megszokja a technikai változásokat, pár hét és olyan lesz majd, mintha már itt született volna.* -Főleg persze, ha van egy jó idegenvezetőd. *Kacsint egyet újfent, és meg is van a haszna, bizonyára a füves ciginek hála kezd alakulni a kis délutáni szösszenet. Nem gondolta volna, hogy most jött vissza és máris egész jól alakulnak a dolgok. A nyakpuszi elég rendesen beindítja az ösztöneit, úgyhogy eltartja a cigit a szájától, majd közelebb hajolva a füstöt Charlene-re fújja és gondolkozás nélkül csókot is lop közben. Aztán hátra hajol, kicsit hátrasöpri a haját, a sajátját, majd elneveti magát.* -Azért tudod bébi így előre tisztázzuk...nem vagyok a hosszú távú kapcsolatok híve, zenészeknél ez nem divat. *Húzza fel kicsit a szemöldökét, csábos pillantás, de igenis annyira korrekt, hogy előre tisztázza a dolgokat. Nem esett bele első látásra a leányzóba, nem lenne reális. A kérdésre megrázza a fejét.* -Nem hallottam még róluk, most jöttem vissza a turnéról, fogalmam sincs, hogy az elmúlt durván fél évben mi lehetett itt a stájsz. Majd most kiderül, aztán pénzt meg ha bevesznek a bandába, akkor szerezhetsz.

Tárgy: Re: Tó és tópart Csüt. Márc. 21, 2013 1:44 pm

*Hevesen bólogat, nagyon is lenne hozzá kedve, hogy megint bandázzon, még ha jelen esetben ez egy zenei formációt jelentene. Csupa fiútól körbevéve, egészen jól hangzik.* Hát persze, mért is ne? *Ül most már vissza valahol a fiú közelében, hogy Sly combjára tudja tenni a kezét. Ő már annyi bókot kapott, ideje adnia is magából valamit, ne csak játsza itt a szüzikét. Való igaz, a saját környezetében mindenki ismerte, könnyű volt jó csajnak lenni, de mitől lenne más ez a világ? A szexualitás mondhati örök. Most itt egy jó pasi, akkor akár lehet is ebből valami.* Nem ismerem a mostani számokat, de egy vokalistának elég egy-egy sort ráénekelni, meg dúdolni a refrént, jó lesz ez. *Birizgálja ismét a medálját, aztán táskájából előkerül a jól bevált füves cigi. Beleszippant egyet, aztán behúnyt szemmel élvezi a benntartott levegőt. Aztán amikor kifújja, finom illat száll fel, ő el is neveti magát, aztán Sly kezébe nyomja, hogy próbálja ő is ki.* Igen, a ti múltatokból, nekem az volt a jelen, de most már végképp elveszett a számomra. A régi dolgokat imádtam, de ez a sok modern izé nagyon zavaró, úgy érzem magam, mint a falusi kislány, aki feljön a nagyvárosba lakni, és lövése sincsen a módiról. Sziasztok, Dorka vagyok parasztfalváról. Hát kb. így érzem magam. *Naná, hogy nem érzi magát öregnek, és még jól is néz ki, ezért a kacsintásra rá is markol Sly combjára, aztán érzékien belepusszant annak nyakába.* Azért még bírom a gyűrődést. *Végül vigyorogva megrázza a fejét, bár picit azért sajnálja a dolgot.* A régi bandámból találkoztam pár haverral, de ők már tök öregek. Viszont az egyikük lánya szintén idejár, meg a barátnője is, állítólag csúcsszuper jó fejek, Andie és Lory, őket keresem. Nem ismered őket? *Elneveti magát a buta kérdésre* Pénzem? Sehonnan? Adtak a srácok némi aprót, azzal ide tudtam utazni, meg végigstoppoltam a kontinenst, de kb. ennyi. A tandíjjal is lógok a sulinak.

Tárgy: Re: Tó és tópart Szer. Márc. 20, 2013 6:33 pm

-Áh vili, nekem van egy bandám, simán lehetnél vokalista. Csupa pasi, szóval egy jó csajszi hang eléggé beillene, kicsit színesítené a repertoárt. Persze, ha van kedved megismerni a többieket, meg ilyesmi, és velük is le kell dumálnom a dolgot, még én se vagyok túl régen a tagja a csapatnak. *Ajánlja fel a dolgot, bár tényleg le kellene majd még egyeztetni a többiekkel, mert lehet hogy eleve hamvába holt ötlet, csak előfordul hogy nem gondolja át az ötleteit, csak hirtelen kimondja őket. Igazából persze, hogy rá van indulva, minden csajra gond nélkül rá tud indulni, bár azért kell hogy legyen egy alap szexepil, szóval azért tényleg bárkire nem. A magyarázatot igyekszik felfogni, bár tényleg eléggé érdekes egy info, ilyesmi eszébe se jutott volna.* -Szóval akkor te a múltból jöttél? Azanyja! Hát erre nem gondoltam volna, megmondom őszintén. De ezt tiszta menő, akkor te ismered a régi dolgokat is, viszont most meg az újakat is! *Egyáltalán nem zavarja a helyzet, sőt kifejezetten izgalmasnak gondolja. A kishaver megnevezésre elvigyorodik.* -De nem éltél le annyit, szóval technikailag hasonló idősek vagyunk, ha csak közben nem vagy valami szép külsőbe bújtatott öregasszony, de ha a szép külső meg van... *Kacsint egyet. Őszintén szólva nem zavarná az sem, ha öregasszony lenne, ha jól néz ki, volt már harminc feletti nővel is, aki igen jól tartotta magát.* -És nem gáz neked? Gondolom itt minden tök új, meg kell szokni az egészet, és nincsenek meg a barátaid, meg ismerősök se, meg senki. Honnan van egyáltalán pénzed? Akkor már értem... *Pillant a szakadt nadrágra jópár kérdés után. Simán érdekes a téma, szóval totál nem úgy fest, mintha kicsit is taszítaná, vagy megrettent volna tőle.*

Tárgy: Re: Tó és tópart Szer. Márc. 20, 2013 6:14 pm

*Az ének végeztével kicsit ki van pirulva, bólint a dicséretre.* Nagyon sok fesztiválon voltunk, de akkoriban annyi együttes volt, hogy nem lettünk volna kiemelkedőek. Meg hát a szövegíráshoz, zeneszerzéshez sem értettünk, csak mások számaiban voltunk jók. *Vállránt, akár retro emlékzenekarba is beléphetne, mert sok számot ismer, csak sosem volt ilyen vágya, hogy ebből éljen. Túl szabadszellem ő, csak kiültek társaival aluljárókba, és apróért zenéltek, ebben kimerült a tehetség. A zene lenyugtatta, tehát már nem is ejt szót a politikusokról, meg a hullaidéző allidonosokról sem. Talál némi hóvirágot a fövenyben matatva, azt be is fűzi a vörös tincsek rejtekébe. Büszkén vigyorog, hogy még a földmágusi képességei is ki vannak emelve, nagyon rá lehet indulva a srác. Hát igen, kár a múlton keregnie, mert a bandavezér Billy, akivel sokat hempregtek, most egy sörhasú négygyermekes családapa, talán használt autógumikat árul. Valahol jó, hogy nem nála kötött ki, de akkor is jók voltak együtt. Talán ha ott marad, máshogyan alakulnak a dolgok.* Úgy látom te nagyon jártas vagy az ilyen mágikus dolgokban. Dióhéjban annyi, hogy én barom valami hülye rituálét próbáltunk ki a haverokkal, amihez nem értettünk. Tér-idő mágiát, pedig még csak alig ismertük. Egy lila szakadás jelent meg a levegőben, és itt ébredtem fel. Vagyis nem itt... hanem az államokban, de ez tökmindegy. 1960-ban születtem, ha érdekel. *Kajánul vigyorog, hogy erre mit lép a srác.* Na még így is fel akarsz csípni kishaver? *A haja már végképp kibomlik, és kezd kicsit fázni így estefelé, végülis tényleg nincsen még nyár, amit Sly is szeret. Felhúzza a szandiját, és vár a srác válaszára.*