Társalgó - Központi terem

*Tökéletesen elvagyunka párnák között és habár még totálisan nem ismerem a lányt, abszolút nem tudok róla semmit, mégis egyszerre vonzz és taszít. Egyszerre érzem, hogy sötét az aurája, és hogy legszívesebben a karjaimban tartanám, és minél közelebb lennék hozzá. Érdekes ez a kettős érzés, az biztos és igyekszem rájönni, hogy vajon miért is ráz ki a hideg a lány közelségétől. A feszültség egyre nő közöttünk, így örülök, hogy beszélgetünk, még ha nem is olyan komolyan és hosszan. A kérdésre elnevetem magam és megcsóválom a fejem.*
- Még soha nem aludtam itt és nem tudom, mennyire kényelmes. Ha esetleg bealszom, akkor ne ébressz fel. *nevetek a lányra, majd hozzáteszem:*
- Te aludtál már itt? *kérdezem meg Gabriellától, hátha ő el tudja mesélni, hogy mennyivel kényelmesebb a társalgóban aludni, mint a szobában. Ismét elfekszem, és megjegyzem, hogy mennyire szeretem a csillagokat, amikor hirtelen megjelenik a plafonon a csillagos égbolt. Nem veszem észre, hogy Gabriella milyen hamar kapta elő a pálcáját, hiszen éppen gondolkoztam.*
- Ejha. Igazi kis boszorkány vagy. *vigyorgok a lányra, majd ismét a plafonra nézek.*
- Csodálatos. Imádom.*susogom elvarázsolva és nem veszem le a szemem az égboltról egészen addig, amíg nem hozok Gabriellának egy bögre forró csokit. Kicsit szorosabban ülök mögé és titokzatos hangon teszek fel egy kérdést, amire szintén kérdést kapok. Lágyan elmosolyodom és megvonom a vállam, amit Gabriella nem láthat,ha nem fordul hátra.*
- Szeretem a forró, finom dolgokat. De most valami másra vágyom... *teszek egy kétértelmű megjegyzés, beleszuszogva a lány nyakába. Lehunyom a szememet és beszívom Gabriella illatát, de valahogy ki is ráz a hideg. A forró vágy mellett, ami elönti a testemet, valami hideget is beszívok, ami kicsit megijeszt. Hátrébb húzódok, de nem mozdulok el a lány mögül.*

*Gabriella egészen csinos pózban fekszik el a párnákon és bizony elgondolkozom rajta, hogy csak állok és nézem a csinos lányt, de végül én is leülök a párnák közé és hamarosan már el is fekszem én is a puha, kényelmes párnákra. A két gondolat egész furcsa, de nekem is hasonlatos dolgok jutnak eszembe. Ismét érzem a furcsa vibrálást, a feszültséget, ami taszítóvá, sötétté, mégis vonzóvá és kívánatossá teszi a lányt. Érdekes dolgok, érdekes érzések ezek, és örülök, amikor beszélgetésbe kezdünk, kicsit elterelik a figyelmemet. Szinte érzem, hogy Gabriella fejében is hasonló dolgok jelennek meg, hiszen bizonyára ő is érzi ezt a feszültséget, ami kettőnk között keletkezik, amint csend lesz. A humorra, a viccre én is elmosolyodom és megcsóválom a fejemet.*
- Hát, az biztos, hogy korábban kell felkelni, hogy még vissza tudjunk menni a szobánkba órák előtt. *jelentem ki titokzatosan mosolyogva. A mondatom úgy hangzik, mintha azt tervezném, hogy mind a ketten itt alszunk a Társalgóba és reggel majd együtt megyünk vissza a szobánkba. No igen, jó lenne...
A gyomorkorgásra elvigyorodom, majd egy bögre forró csokit nyújtok oda Gabriellának. Ő megjegyzi, hogy a fahéjas a kedvence, mire elnevetem magam és felcsillan a szemem. Visszafekszem a párnák közé és onnan meredek a lányra.-
- Nekem is. *kacsintok rá. Karjaimat a tarkóm mögé teszem és a plafont kezdem elnézni.*
- Kár, hogy nincs csillagos ég. Szeretem a csillagokat nézni. *szólalok meg elgondolkodva. Nem is feltétlenül a lánynak mondom, csak úgy, magamnak. Gabriellára nézek, majd ismét felülök, egyik kezemre támaszkodva, és kicsit szorosabban csúszok a lány mögé.*
- Ízlik a csoki? *súgom csábosan a lány fülébe és beszívom finom illatát.*

*Gabriellát tökéletesen bekebelezték a párnák és azok kényelmessége, így egy röpke mosoly kúszik az arcomra, amikor meglátom a fekvő lányt a párnák tömkelegében. Tökéletes hely ez a Társalgó, nem lepődnék meg, hogyha egyik reggel találnék itt alvó diákot. A teleportból kilépve egyből a lány felé indulok és leülök mellé az egyik párnára. Kényelmesen elhelyezkedem, habár én nem fekszem el a párnákon, félek, tényleg elaludnék, vagy teljesen magába szippantana a párna kényelme. Belekortyolok a forró csokiba és megrázom a fejemet, miközben lenyelem a finom italt.*
-Nem vagyok fáradt, de tényleg kényelmesek ezek a párnák. Lehet, hogy ma este itt alszom. *nevetem el magamat és hanyatt dőlök, így a fejem Gabriella feje mellé kerül. A bögrét leteszem a párnák mellé és sóhajtok egyet. Mikor Gabriella gyomra megkordul, elnevetem magam.*
- Éhes vagy? Kérsz egy forró csokit? *ülök fel és nézek le a lányra, kíváncsian csillogó szemmel. Hogyha kér, akkor felállok és az egyik kancsóhoz sétálok, majd a tartalmát kiöntöm az egyik bögrébe és visszaviszem a lánynak, majd ismét elfekszem a párnákon és a saját csokimat iszogatom.*

*Beérkezvén a társalgóba,gyorsan kihasználom a fantasztikusan gyors és praktikus teleportrendszert ahhoz, hogy átöltözzek. Bocsánatot kérek a leányzótól, aki engedékenyen közli, hogy itt megvár. Elvigyorodok, bár igyekszem ezt úgy tenni, hogy Gabriella ne vegye észre. Van valami furcsán vonzó ebben a sötét lányban. És úgy tűnik, hogy ő is lát bennem valamit, hiszen azt mondta, hogy megvár. Mondhatta volna azt is, hogy elmegy lefeküdni, vagy éppen vacsorázni, vagy ki tudja. De talán kíváncsi rám, beszélgetni szeretne, vagy ilyesmi. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben vérfarkasságomat kihasználva felgyorsulok és úgy öltözök át, feltúrva a szobát, majd néhány perc múlva immár ismét a teleportrendszerben ácsorgok és kirajzolódik előttem a társalgó képe. Elmosolyodom, ahogy meglátom a lányt a párnákon fekve. Lassú, halk léptekkel sétálok oda hozzá, és leülök mellé a párnára. Látom, hogy elmosolyodik, így az én ajkaimra is kiül egy kellemes, titokzatos mosoly.*
- Szia! *köszönök halk, mosolygós hangon és figyelem, hogy a leányzó vajon felkel-e, vagy ilyesmi. Eszembe sem jut, hogy ő is kérhet forrócsokit, így belekortyolok az enyémbe és halál nyugodtan elvagyok.*
- Fáradt vagy?*próbálok valami beszélgetést kezdeményezni.*

*Odakint már elég sötét van, a hó is elég nagy pelyhekben hull és a nadrágom is csurom vizes. Sikeresen beleestem a vízesés tavába, hiszen teljesen normális a jégen rohangálni és kipróbálni, hogy vajon eléggé be van-e fagyva. Sajnos a jég nem bírt ki engem, úgyhogy huppantam egy picit a vízbe. A nadrágom, a zoknim, de még a boxerem is vizes lett, ami eléggé didergésre késztet. Azonban a Gabriellából áradó melegség, és a feszültség elfeledteti velem azt, hogy mennyire fázok. Az apró megjegyzésre elmosolyodom, viszont amit Gabriella mond, ara felvonom a szemöldökömet.*
- Hát ha egy ilyen leányzó aggódik értem, akkor biztosan őt is megmenteném. *kacsintok ismét rávigyorogva, majd az ötletre, hogy menjünk be, lelkesen bólogatok. Megindulunk befelé, miközben néha-néha megremegek.*
- Azért izgalmas volt. Habár ha nem haragszol, itt hagylak néhány percre, amíg átöltözöm. *jelentem ki, mikor megérkezünk a Társalgóba. Vigyorogva meghajolok a lány előtt, mint valami elcseszett lovag, és a teleport rendszerrel felteleportálok a szobámba, ahol gyorsan átöltözök. Felhúzok egy egyszerű, laza farmert, zoknit, papucsot és egy vastag plüss pulcsit. Egy forró bögre kakaót is magamhoz veszek és kb. 10 perc múlva már meg is jelenek ismét a társalgóban.*