Dárdosi Péter Kincstára

Tárgy: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jan. 20, 2013 9:21 pm

First topic message reminder :

Leírás később!!

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Kedd Jún. 11, 2013 8:03 pm

*Elnevetem magam Celine megjegyzésére és hozzáértően bólogatok.*
- Ezek szerint Önnel is megesik néha ilyesmi? *vigyorodom el ismét kicsit kisfiúsan, pajkosan és megcsillan a szemem. Kedvelem ennek a nőnek a társaságát, furcsa. Hiszen alig ismerem... Még. Elmesélem neki nagy vonalakban, hogy mit is keresek és ő is éppoly' izgatott lesz, mint én.*
- Hát igen, nem hiszem, hogy megtalálná. Bár ki tudja, lehet, hogy ketten gyorsabban átfésülhetnénk a cikkeket. Csak az a gond, hogy abban sem vagyok biztos, hogy elhoztam magammal azt a cikket. Ezért is döntöttem el, hogy most gyorsan hazamegyek, hátha otthon van. *túrok bele ismét tanácstalanul a hajamba, majd széttárom a kezemet. Tényleg nem emlékszem, az a fránya memória!*
- Igen, én sem hallottam még soha ilyesmiről, és nem is biztos, hogy létezik az a sárkány. De az is lehet, hogy valami furcsa ereklye, varázstárgy miatt tudja uralni mind a négy elemet. Fogalmunk sincs. *vonom meg a vállamat és látszik, hogy mennyire felizgat ez a téma. Tényleg nagy kíváncsi vagyok rá, hogy van-e valami alapja ennek az egész sztorinak. Hamarosan tea kerül előtérbe, és lassan megtelnek a csészék a különleges ízű és illatú teával. Amikor Celine beleszagol a kancsóba, észrevétlenül a dekoltázsába pillantok, majd kicsit el is szégyellem magam.*
~Péter! Viselkedj!! Nem vagy már tini!~*szidom meg magam gondolatban és gyorsan a csészékre pillantok.*
- Egész kellemes illata van. *hajolok én is kicsit közelebb a kancsóhoz, majd felnézek a nő arcába. Várakozóan tartom a csészémet neki, hogy töltse bele a forró teát, majd én is ízesítem.*
- Mandula... Hmm. Maga a vesémbe lát, Celine? Imádom a mandulát! *csillan fel a szemem, és felnevetek.*
- Habár teában még nem próbáltam. De nem lehet rossz. *vigyorodom el félre döntött fejjel és lágyan fújni kezdem a forró italt. A kérdésre felcsillan a szemem és elmosolyodom. *
- Igen, már nagyon szeretnék találkozni az unokaöcsémmel. Hiányzik a kis krapek! Meg persze a nővérem és a családja is. Hogy viszek-e neki valamit? *válaszolok lágy mosollyal, majd hirtelen elkomorodom,és kétségbe esve nézek szét.*
- Hát... Nem is tudom... Erre nem gondoltam. Mit gondol, mit kellene vinnem neki? *kérek tanácsot kétségbe esetten a nőtől, hiszen fogalmam sincs, hogy mit is vihetnék egy két és fél éves gyereknek.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Kedd Jún. 11, 2013 7:49 pm

*Akaratlanul is követem a mozdulatot, ahogy zavartan a hajába túr, helyes ez a pasi, ez igazából tagadhatatlan, férfias az arca, de mégis valahogy kisfiús... megrázom magam belülről, mert kissé kezdek elkalandozni, pedig Kysaakii figyelmeztetett, hogy ne csináljam. De, ha egyszer nem lehetek folyton egyedül! Bár persze őt is megértem, régóta velem van, lényegében ő kapart össze a kezdeti időkben, lehet hogy nem bírtam volna ki, ha nincs velem, hiszen hirtelen olyan sokan fordítottak nekem hátat, akikről nem is gondoltam volna soha.*
-Oh, megértem, azt hiszem ez mindenkire igaz, aki olyasmivel foglalkozik, amit imád, nincs ezzel baj. *Mosolyodom el, hiszen tényleg így van, velem is előfordult már, hogy hajnalban vettem észre, hogy már lassan felkel a nap, én pedig még mindig egy régi tekercset próbálok lefordítani, pedig nem túl erőteljes a nyelvtudásom éjtünde fronton. Újra előkerül a sárkányos sztori, én pedig feszülten figyelek, hiszen már előzőleg is nagyon lekötött ez a téma, és most sincs ez másképp. Figyelek, hallgatom, biztosan különleges lehet!*
-Mondanám, hogy segítek, de nem hiszem, hogy ha ön nem találja, akkor nekem több esélyem lenne, és egyébként se szívesen forgatnám fel a szobáját, de azért drukkolok, hogy sikerüljön. Biztosan nagyon érdekes történet lehet, még nem is hallottam ilyesmiről, hogy egy sárkány mind a négy elemet uralni tudja! *Már én is örülnék, ha megtalálná azt a cikket, szívesen elolvasnám, hiszen új ez nekem, annyira nem értek a sárkányokhoz, maximum a gonoszabb fajtához, és hogy hogyan lehet őket távol tartani. Elbánni velük... na azt nem, egy sárkány egy embernek elég nagy falat, ezért is tanítom sok esetben a diákoknak, hogyan tudnak egy lényt inkább lefoglalni, sem mint összetűzni velük. Viszont hamar előkerülnek a csészék, a citrom és a cukor. Szerencsém van, úgy fest mégis csak van ilyesmije kéznél. Felpattanok hát, hiszen ha már én hoztam az innivalót, akkor úgy fair, ha én is töltöm ki. Mellé lépek hát és ha kell, akkor finoman félre tolom, hogy ne ő kezdjen el ezzel pepecselni.*
-Mandulás, egy csipetnyi rózsaolajjal. *Válaszolok, le is emelem egy pillanatra a tetejét, hogy az édes illatú gőz felszállhasson. Kicsit előre hajolok, hogy beszippantsam az illatát. Imádom a teákat, olyan sokféle képpen lehet őket ízesíteni. Töltök neki és magamnak is, majd a sajátomat megízesítem, aztán visszalépdelek a kanapéhoz. Leejtem a lábamról a mamuszt és felhúzom magam alá, szépen eligazítva a szoknyát.*
-Gondolom várja már az utat, hogy találkozhasson a kicsi lánnyal? Visz neki valami kis meglepetést? *Érdeklődőm, miközben persze örülök, hogy nem megy el túl hosszú időre.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Kedd Jún. 11, 2013 7:33 pm

*Tényleg kicsit kényelmetlenül érzem magam, hiszen nem számítottam látogatóra, főleg nem a csinos Celine-re. Pirulva pakolgatok gyorsan arrébb, hogy a nő legalább le tudjon ülni valahova. Érzem, hogy zavarban vagyok és biztos, hogy tiszta piros az arcom, de mikor a nő elmosolyodik, én is egy kis zavart mosolyt produkálok és beletúrok a hajamba. *
- Nem, nem, dehogy zavar Kedves Celine! *szólalok meg talán túl gyorsan is.*
- Igazából jó is, hogy megzavart, mert néha nagyon bele tudok merülni a dolgaimba, és totálisan elfelejtem, hogy élek és a világ megy tovább körülöttem. *csóválom meg a fejemet mosolyogva és körbenézek a szobában. Hihetetlen, hogy tényleg mennyire kupi van. És ezt egy délután alatt... Eszméletlen.*
- Tudja, meséltem arról az érdekes szigetről, ahol találtunk sárkány titkokat. És eszembe jutott, hogy régen az egyik napi lapban egy idősebb mágus publikált egy cikket egy furcsa sárkányról, ami valahogy mind a négy elemet tudta irányítani. Kép nem volt a sárkányról, de olyan pontos leírás volt róla, amit csak akkor tud az ember adni, hogyha látta magát a sárkányt. Ezt a cikket keresem, de sajnos ezidáig még nem találtam meg. *biggyesztem le szomorkásan az ajkamat, majd sóhajtok egyet és megrázom a fejemet. De persze most nem fogok ezen agyalni, hiszen egy dögös nő látogatott meg a csupa rom szobámban. A furcsa, elharapott kérdésre felkapom a fejemet és kíváncsian csillan meg a szemem. Mintha a nőnek hiányoznék, hogyha sokáig elmegyek.*
- Nem tudom meddig maradok. 2-3 hét, talán. *vonom meg lazán a vállamat. A tálcára nézek, amin tényleg csak egy gőzölgő kancsó van, bizonyára ízletes, finom teával.*
- Csészék. Egy pillanat. *sietek be a hálószobámba, majd magam előtt lebegtetve hozok ki két csészét, cukrot és citromlevet. Szépen leteszem őket az asztalra, majd leülök a kanapéval szemben lévő fotelra, amin egyelőre csak a ruháim vannak. *
- Milyen teát hozott? *nézek kíváncsian a kancsóra, majd a nőre kisfiús, kíváncsiságtól csillogó tekintettel.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Kedd Jún. 11, 2013 7:24 pm

*Hezitálok, végül nagy nehezen döntök és kopogtatásra emelem a kezem. Hamarosan nyílik is az ajtó, és igazából először észre sem veszem a rendetlenséget, csak hogy a fekete nadrágon mintha piszkos folt lenne, nem tudhatom, hogy épp oda törölte az előbb poros kezét. Aztán beljebb invitál, én pedig - főleg miután szabadkozik - észreveszem, hogy miről is van szó. Tényleg elég nagy a rendetlenség, bár nem az a fajta, ami a miatt van, mert nem pakoltak el, hanem ellenkezőleg, előpakoltak. Sejtem, hogy valami olyasmi lehet a háttérben, mint az utazás, hiszen amúgy csak nem általános dolog, hogy az irodájában ekkora halmok állnak, hiszen így nehéz lenne akár csak egy diákot is fogadnia, ha esetleg beszélni akarna vele valaki. Kicsit azért elképedek, ő pedig elsápad és közben még halvány pír is kiütközik az arcán. Akaratlanul is elmosolyodom a láttán. Legutóbb én voltam nagyon zavarban, most legalább egy kicsit cseréltünk.*
-Jó estét kedves Péter! Igen, gondoltam mesélhetne még, de ha zavarok... *Visszakozok kicsit, hiszen úgy fest nem jöttem épp a legjobb időpontban, keres valakit is el is fog utazni. Ez utóbbit azért sajnálom, nekem nincs hova mennem, remélem azért nem tűnik el egész nyárra.* -Oh, és milyen cikkről van szó? Sokáig...? *Szalad ki a számon majdnem a kérdés, mintha csak követelőzőn tudni akarnám, hogy nem megy el túl hosszú időre, pedig hát mi közöm lenne hozzá. Mondta, hogy meg akarja látogatni azt a pici lányt, nem is róhatom fel ezt neki.*
-Hosszú időre megy el? *Kérdezem meg végül. Próbálok úgy fogalmazni, ami tényleg csak szimpla érdeklődést mutat a részemről, remélem, hogy így sikerül és nem érzi máshogyan. Végül megérinti a hátam, a kanapéhoz kísér, ahol egy újonnan felszabadított helyen tudok leülni, miután letettem a tálcát. Pár pillanatig habozok, szívesen segítenék a felszolgálásban, de fogalmam sincs, hogy mi hol lehet nála, így inkább a helyemen maradok és körbepillantok, hogy megnézzem a szobát. Tágas és rendkívül fényes, szép hely.*
-Csészét nem hoztam, úgy gondoltam önnek talán van, és esetleg cukor, citrom... igazság szerint csak a teát hoztam, hogy ne kelljen mást egyensúlyozni. *Elhúzom kicsit a számat, mostmár tudom, hogy ez így hülye ötlet volt, mert miért kéne elvárnom valakitől, hogy tartson magánál mindent, ami egy teához kell?*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Kedd Jún. 11, 2013 7:10 pm

*A szobám egy merő kupi. Éppen rendezgetem a dolgaimat, és kb. egész nap ezt csináltam. Ide-oda pakolgattam a feljegyzéseimet, a jegyzeteimet, mappákat rendezgettem át és a szekrényemből is kipakoltam. Az igazat megvallva egy régi cikket kerestem egész nap, és persze költözök is haza a nyárra. Muszáj lesz hazamennem, mert a nővérem már egy hete rágja a fülemet, így elhatároztam, hogy pénteken hazautazom 3 hétre. Addig meg persze ki akarom selejtezni a dolgaimat, és össze kell pakolnom a cuccaimat, amiket hazaviszek. A magyarországi lakásom is hasonlóan nézhet ki most, mint az irodám, ugyanis amikor eljöttem otthonról, hasonlóan túrtam fel mindent, hogy mit is hozzak el ide. Így hát a padlót beborítják a papírok, a mappák és a dobozok, valamint két hatalmas bőrönd fekszik nyitva a franciaágyon, amit azért az ajtóból belépve nem lehet látni. Ami az érkező szeme elé tárulhat, az a hatalmas ablak, ahonnan a vízesésre és a tóra lehet látni, egy fehér kanapé, melyen rengeteg papír van, talán egy fenéknyi hely akad csak, egy üveg kávézóasztal, amin szintén néhány mappa, valamint egy tálcán néhány sütemény és kávé található. Két fotel, amin egy táska, valamint néhány ruha van, és egy nagy polc, ami előtt/mellett néhány könyv van lepakolva. A kandallóban lágyan ropog a tűz, kellemes meleget ontva magából, habár az ablak is ki van nyitva egy picit. Éppen az íróasztalom mögött kutakodok az egyik fiókom mélyén, amikor meghallom a kopogtatást. Felvonom a szemöldököm és kíváncsian nézek az ajtó felé, majd határozotton indulok oda. Megigazítom a fekete mellényemet, feljebb tűröm fehér ingem ujját, és fekete szövetnadrágomba törlöm poros kezemet. Kinyitom az ajtót és Celine csinos alakját pillantom meg. Végignézek rajta és megakad a tekintetem a tálcán, melyet a kezén egyensúlyoz, valamint a nyuszis mamuszom és elvigyorodom.*
- Szép jó estét, Celine! Teázni jött? Ez pompás. Kerüljön beljebb! *tárom ki szélesen az ajtót és egy másodpercre el is felejtem, hogy olyan a szobám, mintha háború dúlt volna itt. Amint a nő beljebb lép, sápadok el és pirulok el egyszerre. Lehetséges vajon? Nekem sikerül.*
- Elnézést a kupiért, csak... Egy cikket keresek, illetve pénteken utazom haza egy időre, és épp nagy pakolásban vagyok. De... Remélem nem gond. *motyogom totálisan zavarban, majd lágyan megfogom a nő lapockáját és a kanapé felé invitálom.*
- Foglaljon helyet! *mondom, majd sietve lepakolok két-három kupac papirost a földre a kanapé mellé, az asztalon pedig arrébb túrok néhány mappát, hogy legyen helye a tálcának.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Kedd Jún. 11, 2013 7:04 pm

*Hát nem is tudom igazán, még most is hezitálok, hogy eljöjjek-e. Késő is van, de ő is azt írta, hogy szívesen beszélgetne még, mesélne történeteket, és hát szimpatikusnak találtam, akkor pedig... Mostanra sikerült végeznem a legtöbb teendőmmel, egyszerűen e miatt jutottam ilyen sokára ide. Persze indulás előtt még levezettem egy kellemetlen vitát azzal a kis csefes démonnal. Hű társ persze, de szokás szerint nem ért egyet a tetteimmel, ami persze esetében nem szokatlan, ritka az, amikor bármivel is egyetért. Én pedig mint máskor is, most sem foglalkozom azzal, amit mondd és kész. A karomon egy tálcát egyensúlyozok, a tetején egy kancsó, forró tea gőzölög benne, finom mandula illat lengi körül. Csészét nem hoztam, úgy gondoltam, hogy az bizonyára neki is van, és lehet, hogy furcsán venné ki magát, ha egy egész étkészletet egyensúlyozok végig a folyosókon. A ruhám most kevésbé feszes, mint legutóbb, mármint akkor eleve vadászni készültem, csupa feketében voltam, nadrágban, ami könnyű mozgást biztosít, most inkább egy térd alatt érő sötétkék, lágy esésű szoknyát választottam, felülre pedig egy rövid ujjú világoskék blúzt, kellő dekoltázzsal, de azért nem túlzóval, hiszen sohasem voltam egy hivalkodó alkat. A lábamon mindezzel ellentétben csak egy egyszerű nyuszis mamusz, végülis beszélgetni jöttem, bizonyára le fogunk ülni, ahhoz nem kell túlságosan bonyolult cipellőt felvenni. Persze Kysaakii a ruhámat is leszólta, szerinte túl sok, de miért ne vehetnék fel időnként nőiesebb darabokat? Szoktam azokat is és kész. Mindenesetre rövid hezitálás után végül kopogásra emelem a kezem. Az is lehet, hogy nincs itt. Erre nem gondoltam... Beleszagolok a levegőbe, ez alapján viszont úgy fest, hogy bent van, ez esetben remélem, nem ébresztem fel.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Pént. Márc. 08, 2013 3:10 pm

[Csak egy születésnapi ajándék ^^]

*Nem feledkezett meg a gyönyörű napról. Egy héttel ez előtt elindult a környező városokba, hogy megtalálja a tökéletes ajándékot az iskola jóképű, kedves, elragadóan közvetlen tanárának, aki még a Burger Kingnél is finomabb hamburgert csinál. Az ajándék szép, rózsamotívumokkal borított, fenyő illatú, fa dobozban van, ez is az ajándék része. Kicsit sem titkolt vágya, hogy erről gyakrabban a férfi eszébe juthasson. A dobozt nem egyszerű kinyitni, olyan fajta trükkös doboz, amit a vásárokon is meg lehet szerezni, csak ott könyvtár díszítéssel. Az a fajta nyitószerkezet, aminél meg kell találni egy pici pöcköt, kihúzni a doboz egy darabját, hieroglifákat és Michael Jackson arcképével ellátott papírt kell a helyére csúsztatni, egy gyors folyású hegyi patakba dobni a pöcök kék pöttyös oldalát, majd be kell mondani a jelszót, és imádkozni kell három különféle istennek. (Irónia kikapcs.) Szóval bonyolult zárszerkezete, de nem egy eget rengető tudomány felnyitni. Benne egy kézzel festett teljes szobát befedő szövet falvédőt talál. A férfi alak nagyon hasonlít rá, talán róla mintázta az ismeretlen festő kecses keze. Nem, nem Edenzia festette, ő sosem tudna ennyire szépet alkotni. A falvédő mágikus, na nem nagyon, csupán annyira, hogy bármilyen falhoz idomulni tud, tehát nem kell majd levágni belőle, ha túl hosszú, és elkerülhető a "pont rövid" miatti bosszankodás is. Az ajándék tetején egy vörös betűkkel megírt levél fekszik. Már a kézírásból felismerhető, de alá is van írva.*

Kedves Dárdosi Péter!

Ezzel az aprósággal szeretnék nagyon boldog Nőnapot kívánni Önnek!
Csak vicceltem. Nagyon sok boldog születésnapot kívánok, éljen meg annyi gyönyörű évet, ahány aranytallért csak lát a festményen!

Öleli diákja: Edenzia

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Pént. Márc. 08, 2013 11:25 am

*Péter elmondja, hogy mit is gondol, megosztja a véleményét diákjával. Örül, hogy hozzá jött, tanácsot kérni, ez azért már jelent valamit. Ilyen kapcsolatot szeretne kialakítani a diákjaival, hogyha bármilyen problémájuk van, akkor nyugodtan forduljanak hozzá, hiszen szívesen segít - hogyha tud. Azonban most kicsit ő is ideges, hiszen nem tudja, hogyan is fog alakulni ez az egész teszt-érzés. Mi van, hogyha mégsem sikerül a lánynak éreznie? Csalódni fog a férfiban, azt pedig Dárdosi nem akarja. De a műtétet sem javasolja, hiszen ahogy Diana mondta, elég veszélyes.*
- Hogyha régebben is tudtál árnyérzéseket kelteni magadban, akkor most miért nem megy? Lehet, hogy akkor talán egy napon éreznél. Vagy legalább az árnyékát megéreznéd. *mosolyodik el Péter mélyen a lány szemébe nézve.*
- De természetesen megpróbálok segíteni rajtad, kiderül, hogy sikerül-e. *komolyodik el a férfi. Látszik rajta, hogy tényleg mennyire szeretné, hogyha sikerülne a dolog és biztos, hogy mindent meg fog tenni ennek érdekében. Azonban egy mondat megragadja a figyelmét.*
- Sokat nézel mások elméjébe? És ezt nem veszik észre? Az elme magán szféra, senki nem szereti, hogyha a fejében turkálnak. Azt hiszem ,vannak itt olyan diákok, akik igencsak felhúznák magukat azon, hogyha megtudnák, hogy valaki az elméjükben turkál. Óvatosan, Miss Lunitech! *néz mélyen a lány szemébe Péter, és megcsóválja a fejét.*
- Kevesebbért is átkozták már el egymás seggét a diákok. *jegyzi meg egy halovány mosollyal. Mikor a lány rákérdez, hogy milyen pozíciót vegyen fel, Péter elgondolkozik.*
- Helyezze magát kényelembe, dőljön hátra és hunyja le a szemét! *adja az utasítást a férfi. Kicsit izgul, nem sűrűn csinált ilyet. Az egyik szekrényhez lép, kivesz belőle egy Merengőt, majd pálcáját a halántékához érintve ezüst fonállal húzza ki azt az emléket, amikor kereszt fia született. A fiú még csak 3 éves, de csodálatos érzés volt a kezében tartani, ahogy András ránevetett. Elmosolyodik, ahogy Merengőbe ejti az emléket és megjelenik a kisbaba mosolygós, piros pozsgás arca.*
- Egy örömteli, csodálatos emléket fogok Önnek megmutatni, amikor először tarthattam a kezemben a keresztfiamat. *szólal meg Péter néhány másodpercnyi nosztalgiázás után. Pálcájával elkapja az ezüst fonalat, majd Diana fejéhez röpteti.*
- Egy kicsit hideg lesz... *szól előre a férfi, és a fonal lassan Diana halántékához ér, majd becsusszan a fejébe.*
- Nyissa ki a szemét! *hallja a lány messziről Péter hangját, és hogyha kinyitja a szemét, akkor egy kellemes nappaliban találhatja magát. Mindent tud, amit Péter tudott, a többiek is úgy látják, mintha a férfi lenne, de Diana tudja, hogy nem. Azt tesz és azt mond, amit akar mindenki Dárdosiként fogja látni. A szoba közepén egy bölcső van, amit egy csinos, Pétertől kicsit idősebb asszony ringat. A kanapén egy másik férfi van, a gyermek apja, a fotelban pedig Dárdosi és a nő édesanyja. A bölcső mellett egy vizsla fekszik, játékosan csóválva a farkát. Odakint esik a hó, de bent kellemes meleg van, ahogy ropog a kandalló.*
- Gyere Péter, fogd meg Andrist! *szólal meg a nő hatalmas mosollyal. Látszik rajta, hogy ennél aligha lehetne boldogabb...*

//Hopp, megint fagyunk!//

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Márc. 07, 2013 2:01 pm

-Az első és legerősebbnek tűnő mágiaforma volt, amit az intézetben oktattak. A második a harci mágia volt, annak csupán egy töredékét tanultam meg, de erről már nagy vonalakban beszámoltam. *A kérdés után sokáig hallgat, forgatja fejében az elhangzott szavakat, és a lehetséges válaszokat is. Kizárja agyából a zavaróan fel-felbukkanó gondolatokat (pl: Dárdosiról nem tudná elképzelni, hogy hullát rejteget).*
-Azt hiszem nem mondtam el pontosan, de jól értelmezte. Az érzéseket felismerem máson, be tudom azonosítani, fel tudom fogni és fel tudom térképezni, de érezni nem. Régebben azt hittem, hogy érzek árnyképeket, de utólag visszagondolva csak bebeszéltem magamnak, s valójában tudatosan változtattam meg a fiziológiai állapotaimat, hogy igazolja azt, amit úgy gondoltam, hogy érzek. Én... *Vesz egy mély levegőt, közben mérlegeli, mennyi mindent akar elmesélni a tanárnak. Végülis, ő is mentalista, semmi értelme előtte bármit is titokban tartani.* -Elég sokat nézek mások elméjébe, főként Ophelia Milena agyába, aki ön és közveszélyes mivolta miatt folyamatos felügyeletet igényel. Megértem, mi zajlik le benne, de nem tudom átérezni, s nem csak azért, mert az ő gondolatai tőlem végtelenül idegenek. *A műtéttel kapcsolatban csak bólint.* -Köszönöm az őszinteséget. Azt mondom, próbáljuk ki a varázslatot. Akkor sem tétováztam, amikor a mentál mesélt az erejéről, most sincs okom ellenállni. Milyen pozíciót vegyek fel? *Testével még jobban Dárdosi felé fordul, arca hideg, elszántság mentes. Próbál mentálisan felkészülni arra, hogy át fog érezni valamit, amire eddig sosem volt lehetősége. Elképzelni sem tudja, mi fog most történni.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Márc. 07, 2013 12:37 pm

-Ó, tehát Ön is jártas a mentalistaságban. *mosolyodik el Péter, és elismerően biccent a lányt felé. Nem sokan tudják tökéletesen, vagy éppen használható módon elsajátítani ezeket a mágiaágakat, de aki megteszi az nagy előnyre tehet szert. Érdeklődve hallgatja a lányt, és a kérdéseire a válaszait.*
- Tehát megtanulta, hogy mikor mit is kellene éreznie, mégsem érzi. Arra nem gondolt, hogy esetleg más embereken keresztül, a fejükből, a gondolataikból és az érzéseikből próbáljon meg érezni? Lehet, hogy az működne. És akkor esetleg tudná, hogy mikor mit éreznek más emberek és helyettesíthetné valamivel őket. Akkor nem kellene átesnie ezen a szörnyű műtéten. Mert az igazat megvallva sajnos hogyha a tanácsomat kérné, akkor azt mondanám, hogy ne feküdjön szike alá. Teljesen igaza van, hogy az Auror szakmában bizony nagyon nagy előnyre tehetne szert az érzéketlenségével - elnézést a fogalmazásért. *mosolyodik el Péter a komoly monológ után. Sóhajt egyet, majd megcsóválja a fejét.*
- Mit gondol, kipróbáljuk, hogy esetleg az emlékek által tudna-e érezni? Át tudná-e érezni, hogy mit is érez más ember? Ismerek egy varázslatot, amivel át tudom ültetni az emlékeimet az ön fejébe úgy, mintha Ön élte át volna őket. Kipróbáljuk? *néz biztatóan mosolyogva a lányra Péter. Akár még sikerülhet is. Bár ki tudja... Hogyha konkrétan egy bizonyos szerv-rész hiányzik a lány agyából, akkor talán a varázslat sem segíthet...*

//Fagyunk!//

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Márc. 07, 2013 12:18 pm

*A Havaii témára nem regál, számára indiferens, hogy mi történt ott. Csillámcet, sárkánynő, vízalatti rabszolga-birodalom... Csak addig volt érdekes, amíg meg nem oldották a konfliktust. A felmerülő kérdésekre koncentrál inkább, arra akar minél ponotsabb válaszokat adni.*
-Szomorú? Sosem éreztem magam szomorúnak, de tudom, higy ez másokban szomorúságot kelt. Soha nem éreztem semmit, de megtanultam, mint mentalista, hogy az emberek éreznek, és az érzelmeik kiváltanak belőlük különféle foziológiai hatásokat. Nem érzem, de értem az érzelmeket, és megtanultam úgy viselkedni, hogy azzal a legkevesebb kellemetlenséget okozzam a körülöttem élőknek. De nem tudom, hogy mikor mit kellene éreznem, csak ha a helyzet nagyon egyértelmű. Például, ha valaki megölel, tudom, hogy ő érez valamit, vagy örömöt vagy szomorúságot vagy valami hasonlót. De én az érzését nem tudom viszonozni. Mint fekete mágus vadász, az érzelemmentesség egy olyan ütőkártya, ami keveseknek adatott meg. A legjobb lehetek a szakmában. Az érzelmek által megvezethetővé válnék. Nem félek, hogy a pszichológiai vizsgálaton kirostálnának, bár erre még őszintén szólva nem is gondoltam. *A műtétre gondol, és próbálja felidézni a tömény szöveget, amit az orvos professzor elmagyarázott neki.* -Azt mondta, a műtét abból állna, hogy felnyitják a fejem, és őssejteket fecskendeznek be a hiányzó szerv helyére. Nagyon... Veszélyesnek hangzik. Sosem éreztem félelmet, de ha arra gondolok, higy valaki az agyamhiz ér a kezével... Mintha arra vállalkoznék önként, hogy lenyelek egy izzó tőrt.

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Márc. 07, 2013 11:04 am

*A leányzón látszik, hogy körbenéz a szobán, Péter pedig kicsit zavarban érzi magát, hiszen éppen most öntötte le magát kávéval, illetve elég nagy kupi is van mind a dohányzó asztalon, mint az író asztalán, ami az ajtóval szemben helyezkedik el. Ahhoz tartozik a két fotel is, amit azonban most nem ajánlott fel a lánynak, mert az egyiken néhány ruha, a másikon pedig a táskája foglal helyet. Kellemetlen, tényleg nem várt látogatókat.*
- Nem, dehogyis. Igazából csak néhány cikket olvastam a Hawaii kirándulásról. Fáradjon be, csak nyugodtan Kisasszony! *int a férfi és hellyel kínálja a lányt, közben figyeli az arcát, hogy tud-e valamit Hawaiiról. Bár vélhetőleg ha tudna, sem mutatná ki, vagy mondaná el, hiszen nem ezért jött. A kávéra nem válaszol, így Péter nem mozdul, a sajátjáért sem nyúl, hiszen pofátlanságnak érezné, hogy miközben a lány a véleményét kéri ki, ő szürcsölgeti a meleg nedűt. Így hát normálisan leül a kanapéra, kezét az ölébe ejti, és úgy hallgatja a lányt. Mikor a "bölcsebb mentalista" részhez ér, Péter elmosolyodik és biccent egyet, habár annyira nem sűrűn szokta használni ezt a képességét, tény, hogy ért egyet s mást az agy és az elme manipulálásához. De lassan már a diákok is utol érik, így maximum tapasztaltabb lehet, bölcsebb aligha. Minden esetre kíváncsian hallgatja a lány történtét, aki mindent elmesél, részletekbe is belemegy, majd egy zárójelentést nyújt át a férfinek, aki készségesen el is veszi.*
- Igen érdekes, és persze szomorú a története, Kisasszony! *biccent a lány felé Péter, majd kiveszi az orvosi leleteket a vastag dossziéból, és elkezdi őket átnézegetni. Nem sok mindent ért belőle, de a lényeget azért k tudja halászni belőlük.*
-Tehát, ha jól értem soha nem érzett semmiféle érzelmet, nem is tudja, hogy mi az, és hogy mikor is jelentkezik. *néz mélyen a lány szemébe Péter, majd ha választ kapott, akkor hümmögni kezd.*
-A 60% nagyon sok. A mugliknál. De azt hiszem, hogy a varázslótársadalom gyógyítói több százalékot, illetve ez esetben kevesebbet adnának annak, hogy Ön túléli a műtétet. Azonban... Elgondolkodtató, hogyan is akarnak pótolni egy ki nem fejlődött szervet? Erről mondtak valamit? *tesz fel ismét egy kérdést Péter.*
-Az Auror szép szakma, és természetesen felelősséggel is jár. Biztos vagyok benne, hogyha nagyon akarja, akkor lehet Auror, hiszen ott mégiscsak inkább a varázstudást, a nyomozói készséget nézik és nem az egészségi állapot a számot tevő. *beszél nyugodtan, elgondolkodva a férfi.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Márc. 07, 2013 10:45 am

*Auror vére azonnal megmozdul, amikor meghallja a kopogásra adott választ. Talán megzavart valami illegálisat? Nem tudna ilyet elképzelni itt tanító tanárról, de a 0,1% esély is esély. Amint kinyílik az ajtó, tekintetével köretapogatja a tanárt és a szobát is. Valami elkenődött a nadrágján, színéből ítélve olyan, mint az alvadt vér. Két csésze van az asztalon, de látogató nincs. A szobában tömény kávéillat terjeng, ez lehet az álcázás része is. VAGY Dárdosi meglepődött a nem várt látogatáson, és véletlenül leöntötte magát kávéval. Ezt a nedves újság, és a férfi pillanatnyi hangulata is alátámasztja. De akkor minek a második csésze?*
-Jó napot, Mr Dárdosi! *Lassan belép, tekintetével még mindig a szobát pásztázza.* -Elnézést, ha megzavartam valamit. Nem állt szándékomban rosszkor érkezni.
*Hangja üres, színtelen, arca halotti maszkokhoz hasonló, csak nem sminkelték mosolygósra. Érti az intést, leül a kanapéra, és vár, hogy szót kapjon.*
-Szerettem volna egy nálam sokkal bölcsebb mentalista véleményét, tanácsát kérni. Az a helyzet, hogy gyerekként megállapították, hogy pszichopátiára jellemző tüneteim vannak... *Innentől kezdve végig monoton, egyszerű hangon elmeséli tőszavas életét és kórképét, az elmegyógyintézetben dolgozók szakmai véleményét, az auror munka utáni érdeklődését, a Nezába érkezését, a rémlátomását, ami után meghalt a Mestere, a mentál stácot, aki megállapította a biológiai eredetű problémát, s a történetet Logannel, s a köré fonódó gondolataival zárja.* ...valamiképp ő vett rá, hogy komolyabban utána akarjak járni annak, amit a mentál mondott, ezért elmentem a magánklinikára, és elvégeztettem a CT-t. *Átnyújtja a zárójelentést.* -Ha alávetem magam az agyműtétnek, 60%-os az esély, hogy belehalok és 75%-os, hogy egy életre megnyomorodik, megsérül valamely agyi struktúrám. Emellett, ha elvégeztetem, akkor kevésbé leszek alkalmas aurornak, márpedig erre tettem fel az életemet. Ha viszont nem teszem meg, akkor az esélyt is elvesztem, hogy megtapasztaljam a boldogságot, amit nem is tudok hiányolni. Mit tanácsol?

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Márc. 07, 2013 10:31 am

*A lapok egyre érdekesebb és érdekesebb dolgokat rejtenek, és Péter igencsak belemerül az olvasásba, amikor valaki kopogtat az ajtón. Nem tanárhoz és nem felnőtt emberhez illő dolog, de sajnos kilöttyenti a kávéját a nadrágjára és az egyik papírra is.*
- Oh, a francba! *hallhatja ezt Diana is odakintről. Péter gyorsan pálcát ránt és levarázsolja a kávét a papírról, de az már elmosódott. Kellemetlen, hiszen pont valamiféle furcsa helyet említ a papír egy hal-férfi beszámolója alapján. A nadrágját már nem is bánja, egy zsebkendőt vesz elő és azt kezdi el törölgetni, miközben az ajtóhoz sétál. Gyorsan a kezébe gyűri a papírzsepit és kinyitja az ajtót. Majd meg is lepődik, hogy egy diáklányt - khmm - talál az ajtajában.*
- Áh! Jó napot Miss Lunitech - ha nem tévedek. *mosolyog a lányra, és félreál, beinvitálva a lányt, majd lopva az asztal felé int, ahol a tálcán még egy kávés csésze jelenik meg.*
- Miben állhatok szolgálatára, Kisasszony? *csukja be az ajtót Péter, hogyha Diana beljebb jött, majd kezével a kanapé felé int, hogy foglaljon helyet a lány. Péter is visszaül a kanapéra, vélhetőleg Diana mellé, hogyha a lány leül, és a papírokat kicsit összébb rendezi, a kávésat hagyva legfelül, hogy száradjon, vagy ilyesmi.*
- Megkínálhatom egy kávéval? *néz az odavarázsolt csésze felé, majd ismét Dianára.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Márc. 07, 2013 10:22 am

*Egész reggel egy rendelőben ült, nem is volt ma bent semmiféle órán. A CT-re várt Bulgária egyik kegnívósabb magánkórházában, soron kívül. Iszonyatos pénz omlott ki a kezei közül, ami számára semmit sem jelent. A hajó elvesztését sem bánja, emlék-emlék, de mégsemérez iránta ragaszkodást. Semmit sem érez. A CT-ben úgy fekszik, mint egy darab fa, nem visítozik és nincs pánik rohama, pedig az megszokott olyankor. Az orvos mindenféléről kérdezi: mit szeret, mi taszítja, hol tanul, miért tanulha azt, amit mik a motivációi az életben? Legjobb tudásával, hűvös precizitással válaszolgat, miközben a gép egyre csak zúg. Pár órávalkésőbb már a kezébe veheti a zárójelentést, amit szóról-szóra elmagyaráztat az orvossal. Ezért fizeti, ugyebár. Kiderült: egy apró szerv az agyában soha nem is fejlődött ki, ezért nincsenek és nem is lehetnek érzelmei. Talán, hangsúlyozta az orvos, őssejtek beültetésével be lehetne indítani a folyamatot, de az érzelmi fejlődést abszolút nulláról kellene kezdenie. A műtét viszont veszélyes. Tanácstalan, és úgy érzi, az ő tudása már ehhez iszonyatosan kevés ezért egy tanrhoz fordul, méghozzá ahhoz, akiről úgy hírlik: mentalista. Dárdosi Péter ajtaján kopogtat, kezében a vaskos zárójelentést szorítva.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Márc. 07, 2013 10:11 am

*Óramentes, tökéletesen csendes idő van, habár a tegnapi napos időhöz képest kicsit borultabb. Talán ezért is van, hogy Péter feje igencsak hasogat, ugyanis eléggé érzékeny a frontra. Habár persze nem biztos, hogy az időjárástól van, de miért is ne? A lényeg, hogy igazából a szobájában ücsörög a kanapéján és nem csinál semmit. A kanapé előtt egy üveg dohányzóasztal áll, azon van néhány irat, amiből egyet a kezében tart a férfi.*
- Különös bálnákat találtak Hawaii-on... *olvassa a férfi motyogva, miközben kortyol egyet a kávéjából, mely a kezében lévő bögréjében van. Lazán hátradől a kanapén, egyik lábát átteszi a másikon, és úgy olvasgatja a cikkeket, amiket nem régen keresgélt. Az még nem jutott el a füléig, hogy pár diák pontosan ezért ment el Hawaii-ra. Többek között, persze... És az új sárkánytanárnőről sem tud még. Nem hiába, Péter inkább a diákjaival tartja a kapcsolatot, mint a kollégáival és ez elég kellemetlen. Még a végén ráaggatják a pedofil jelzőt. Habár a diákjai már elmúltak 18 évesek, és ő sem olyan öreg még, simán kialakulhat egy-egy tanár és diák kapcsolat. Ahogy erre gondol, felrémlik néhány diáklány arca, de hamar megrázza a fejét és kiűzi ezeket a gondolatokat. Ismét kortyol egyet a kávéjából, majd egy másik papírlapot vesz elő az asztalról, amin a bálnák bőréről van szó.*
- Érdekes... Nagyon érdekes... *motyogja a férfi szakállát simogatva.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jan. 20, 2013 10:39 pm

* Végre teljesen visszanyeri a mozgáskészségét. Sperrel egyelőre nem foglalkozik, Dárdosi, akit meg kéne győzni. * - Igen, ennyiért megfenyegetett. Ha nem ér ide, "Miss" (itt a gúnyos hangsúly kötelező) Bangladesh simán kinyírt volna. * Megrezzen, amikor nyugodt, társalgási hangnemről kiabáló állattá vedlik a tanár, majdnem ki is csúszik a száján egy "Hűvazzeg". Aztán jön a mágia, abrakadabra, a titoknak annyi. * - Igen, ez a hókuszpókusz annyit bizonyít, amit el is mondtam. De ettől még mindig ki akar csinálni. Egy vérengző vadállat járkál a falaink köz...
* Az ítélet elhangzik, tűnjön az bármennyire igazságtalannak Nye szemében. Nem üti nagyon szíven, hogy épp kirúgták, az sokkal inkább bántja, hogy a ringyó megússza egy kis pszihomókussal. Lehullik róla minden álca, az előadásnak vége. Akármi is lett belőle, tuti a közönségsiker, Nye-t pedig nem is nagyon érdekli más. Ő jól szórakozott, habár célját nem érte el. Nagy tüske marad ez benne, viszont abban is biztos, hogy ezzel még mindig nincs vége. *
- Ha így hát így. Letojom, rúgjon ki. Aztán magára vessen, ha ez az elmeroggyant bekattan. Először a pszichomókus fog rejtélyesen eltűnni, a maga lelkén szárad majd a vére. * Ezzelé Dárdosival végzett, odafordul a szukához is. * - Egy-null oda kiscsibe. De ne gondold, hogy ennyiben maradunk. Lehet, hogy más nem látja mekkora ganaj vagy, de én tudom. Mindig nézz a hátad mögé, ha jót akarsz!
* Nem szól többet, megfogja Süvit (szegénykémből szék lett, valahogy majd meg kell ezt oldani, ha vacsorázni akarunk), majd elviharzik. A szobája felé. Összepakolni. Rohadt egy hely ez, már elsőre is látta. De hallani fognak még a walesi gyerekről, akit ilyen galád módon elintéztek. Ha máshol nem, a kékfény hírekben...*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jan. 20, 2013 10:17 pm

*A levél egyelőre nem kerül elő, de Nye-hez kerül a szó, így Dárdosi felé fordul, intve Spreanzának, hogy most hagyja abba és hallgassák mega srácot. Habár a varázslat nem oldódik fel, Nye kényelmesebben érezheti magát, de mozogni még mindig nem tud, legalábbis nem tud felállni. Óvintézkedés, bár úgy néz ki, hogy Sprenzától kellene félni, hiszen a szelíd, kedves leányzó most igencsak aggresszív. Amit persze meg lehet érteni. Péter végighallgatja a fiút, aki még talán könnyet is ejt, bár érződik rajta, hogy igen csak nem meggyőző a magyarázata.*
- Tehát Miss Bagliore megfenyegette Önt, hogy megöli, amiért pletykákat írt az üzenőfalra? *kérdezi tárgyilagos hangon a srácot Péter, de nem vár választ. Elfordítja a fejét és a kezében forgatni kezdi a pálcáját. Meghallgatja, amit Spreanza mond és mikor a kirúgásra kerül a szó, felpillant és Nye-re néz.*
- Az az Üzenőfal egy baromság. Annyi vitát szül, hogy hihetetlen... *kezdi a férfi lágy, nyugodt hangon kisebb hatás szünetet tartva.*
- Csak azt nem értem, hogy miért nincsenek annyira felnőttek 18-19 évesen... *folytatja Péter, kissé emeltebb hangon, majd hirtelen teljes erőből az asztalra csap:*
- ... hogy maguk közöt intézzék el ezt a k*rva nagy sértődöttséget? *emeli fel jócskán a hangját a férfi és dühösen mered a két diákra. Elég félelmetes lehet, hiszen nem sűrűn látni ilyen állapotban a férfit. Legyint a pálcájával, mire mindkét diák érezheti, hogy felenged a varázslat és immár újra tudnak mozogni.*
- Nem érdekelnek a magyarázataik, teljesen világos lesz minden. *vált hangnemet a férfi és immár ismét kicsit nyugodtabb a hangja, de határozott.*
- Legilimes Multias! *szólal meg határozottan és két kezét a két diák felé tartja. A varázslat hatására megjelenik Nye feje fölött egy vetített képsorban a fiú, ahogy megírja a levelet, majd a szoba felé tartva szétdúlja a helyiséget, és Sprenza, ahogy elovassa a levelet, majd egyszerűen besétál a már szétdúlt szobába.*
- Immár minden világos. *jelenti ki félelmetes, sejtelmes hangon a férfi, majd Nye-re néz.*
- Mr. Drystan! Ezennel az eltanácsolását kérvényezem az Igazgató Tanács felé. Addig nem léphet be az iskola és a kúria területére! *jelenti ki határozott, ellentmondást nem tűrő hangon.*
- Miss Bagliore! Kérem, keresse fel az iskolapiszchológust az agresszív hajlamai kezelésére. Ez nem kérés, ez utasítás! *szól a lány felé is Péter, habár nem olyan agresszív és határozott hangon, mint Nye-hez.*
- Most pedig távozzanak a szobáikba! *küldi el a két diákot Péter, és mérgesen csapja be a két diák után az ajtót, majd sóhajtva körbenéz a szobán és elkezdi a takarítást. Hosszú estéje lsz, az biztos...*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jan. 20, 2013 10:10 pm

*Elmondja, amit el kell mondania, a levél pedig egyértelmű, át is nyújtja a tanárnak, amiben Nye idehívja, tehát ő csalta ide. Már igyekszik egészen lenyugodni, teljesen biztos abban, hogy Dárdosiban már összeállt a végső kép, de Nye sírást játszik, aztán úgy állítja be, mintha halálosan megfenyegette volna. Az ajkára forr a szó, csak mered a srác felé, miközben lélegezni is elfelejt, de ezt Nye tuti nem szúrja ki.* - Nem fenyegettem meg halálosan... Nem. Nem csinálhat belőlem rossz fiút, mikor romba döntötte az egész helyet. Azok, akik bántalmazva vagy megfenyegetve vannak, elvonulnak és magukba fordulnak, nem rombolnak és röhögve az ágyon fogadják azt, hogy lebuktak! Tanár úr, kérem, mondja, hogy nem kell tovább magyarázkodnom. *Hallgat el, miközben a kioldott kezét kicsit mozgatja, már azon van, hogy fejbe lövi magát egy varázslattal, hogy emlékképeket vetítsen ki a tanárnak, de reméli, hogy erre nem lesz szükség.* - Engem... Nem rúghatnak ki. Ezért nem. Olyanért nem, amit el sem követtem... Emiatt nem. *Az emiatt egyértelműen Nyet jelöli, ennél lejjebb már nem süllyedhet a srác a szemében. Igen, a kereszténység egyik alapja a megbocsájtás. Bizonyára ő is meg tudna bocsájtani. De nem ma.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jan. 20, 2013 9:59 pm

* A levél... Olyan frankón kigondolt mindent, és mindezt csak azért, hogy kiderüljön, hogy mégsem? Na ezt jól elszúrta. De talán még nincs minden veszve. Csak kerüljön hozzá a szó, ha elég jól forgatja a nyelvét, amit tényleg nem szokott rosszul forgatni, és van egy nagy halom mázlija is, talán. Meg kell próbálni. Mivel mozdulni nem tud, csak a szemeit forgatja a kis történetre, ami igaz ugyan, de az most nem fontos. Próbálja összeilleszteni magában védőbeszédét, ám a harc kezd elkeseredetté válni, a remények és kiutak gyorsan fogynak el. Egy lapra kell feltenni mindent. A levél lebuktatja, ez biztos, marad az őszinteség. Lhetőleg olyan hazugsággal vegyítve, amit nem lehet lenyomozni.. A varázs szűnni látszik, oldódnak a láthatatlan kötelek, amik fogva tartják. Most jön az ő előadása, minden ezen múlik, hát függöny fel. Habár eddig állt, amint tud némileg mozdulni, elkeseredetten huppan az ágyra. Arcát tenyerébe temeti, talán még egy könnycseppet is látni vélhetnek a jelen lévők. *
- Tényleg én voltam... * Olyan bánatlevertség és szégyen hallatszik a hangjából, mint előtte senkinek ezen a sárgolyón. Walesi kapja az idei Oscart, köszönjük anyának, apának és mindenkinek. * - Én dúltam fel a szobát, tényleg megírtam azt a levelet, csapdába akartam csalni. De nem minden igaz abból, amit elmondott. Megjelent az üzenőfalon néhábny pletyka a magánéletemről, ami valljuk be nem is volt pletyka. Erre ez a lány berágott rám. Ne kérdezze, biztosan nem bírja elviselni, ha valakinek van élete. Lényeg a lényeg, legutóbbi találkozásunkkor halálosan megfenyegetett. Azt mondta letépi a fejem, aztán feléleszti a hullámat, hogy a szolgája legyen. Higgye el, nem viccelt, ha valaki látta, az tudja, hogy rémisztő volt. Szégyen vagy nem, de én majd összefostam a bokámat. Nem tudtam aludni, enni, még matyizni se az istenért. Berezeltem, mondjuk ki. Hülye ötlet volt, már látom, de csak azért szerveztem meg ezt a kis színjátékot, hogy megpróbáljam eltávolítani a közelemből. Látja maga is mennyire utál, tényleg ki akar csinálni. Nem volt más választásom, ki kellett rúgatnom valahogy.

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jan. 20, 2013 9:44 pm

*A diákok immár mozdulatlatnul ülnek, Speranza az egyik kényelmesebb fotelban, Nye pedig az ágyon. A malacka lekerül az ágyról, Péter pedig belegondolni sem mer, hogy hol fog ma aludni, hiszen az ágya totálisan... Szóval nem túl tiszta és illatos. A malackát egy pálcalegyintéssel egyszerű székké varázsolja, majd rátámaszkodik az asztalára és ráparancsol Speranzára, hogy mesélje el mi történt. A lány határozottan kezd bele a történetbe, ami valljuk be, igen jól hangzik és őszintének is. Ara, hogy Péter oldozza el a lány egyik kezét, a férfi arcán egy aprócska mosoly suhan át. Úgy tűnik, hogya történet kissé lenyugtatta őt, ami nem is baj. Nehezen lehet kihozni a sodrából, de akkor nagyon. Egy pálcalegyintéssel oldja fel a lány két kezét, majd az ölébe rakja a táskáját.*
- Mielőtt azonban megnézném a levelet... *szólal meg Péter és Nye felé fodul.*
- Mr. Drystan, hallgatom az Ön verzióját! *jelenti ki határozottan és ismét parancsoló a hangja. Hogy miért hallgatja meg a diákokat? Úgy érzi, hogy szembesítenie kell őket. Néhány egyszerűbb varázslattal tökéletesen ki tudná szűrni, hogy ki is volt az elkövető. Még a diákok is tanultak számos ilyen varázslatot, nem hogy ő. Minden esetre egyelőre rájuk hagyja azt, hogy megvédjék magukat. Bár felesleges...*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jan. 20, 2013 9:35 pm

[Beköltözve a folyosóról]

*Nagyon, de nagyon igyekszik megtartani a méltóságát, ami eléggé nehézkesen megy tekintve, hogy Nye eléggé erőteljesen tiporja a földbe ezzel az egész színjátékkal. Nye mikor észreveszi, hogy Dárdosi nem hülye, akkor gyorsan gyámolítani való szerencsétlennek állítja be magát, ami Speranzát ismételten majdnem annyira kihozza a sodrából, hogy neki ugrik. Még szép, hogy tagad, hát hogy az istenbe vallaná be, amit nem ő tett?! Megremeg, nagy levegőt vesz, nem mintha szüksége lenne rá túlzottan, aztán a tanárúr kérésére... na jó, a villódzó szemekből ítélve inkább parancsára leül, de nincs az az isten, hogy az ágyra, ahol a malac volt, inkább valami olyan székre, ami még egyben van. Csak van olyan. Közben akármennyire is próbál higgadt lenni Nye felé olyan halálsugarakat küld, hogy csoda, hogy nem materializálódik varázslattá és nem robban a képébe egy avada kedavra.* - Igen is, tanár úr. *Próbál illedelmesebb hangot megütni, de remeg a hangja elég rendesen. Már leül, amikor a fagyasztás érvényesül, valószínűleg megelőzés egyrészt, hogy ne akarjanak szökni, másrészt, hogy ne ugorjon neki a srácnak. Lassan de biztosan megnyugszik, hát ettől annyira nem is kell tartani. Csak az a baj, hogy erőteljesen koncentrálnia kell Dárdosira, hogy csak őt nézze, mert akkor nem húzza fel magát.*
- Leszögezném, hogy akármit is fog ő mondani, az enyém az igaz, erre bármire megesküszöm. Nye Drystan az üzenőfalon elhíresült a keresetlen stílusával és jeleztem felé már ott, hogy nézzen magába mélyen, mert olyan dolgokat művel, amik megengedhetetlenek. Ez visszakereshető, teljes mértékben. A napokban találkoztunk, eredetileg csak látni akartam, hogy olyan e, mint amilyen a híre, és rá kellett jönnöm, hogy még rosszabb, végül jeleztem neki, hogy én voltam az üzenő falon is. Ma kaptam egy levelet, hogy itt találkozunk, mert meg akarja beszélni az egészet. Szintén visszakereshető... És... megtenné, hogy feloldja az egyik kezem? Amennyiben, és gondolom nem, nem szeretne benyúlni - és megköszönném, ha nem tenné - a táskámba. *Olyan higgadtan igyekszik összeszedni a dolgokat, amennyire tudja.* - Ezzel a... mindennel várt, hogy rám kenje és kicsapasson, mert tudja... pontosan tudja... Még sosem öltem, de nagy esélyt adok rá, hogy nem éled meg a holnapot. *Az utolsó mondat természetesen éles váltás, egyenesen Nye-nek szól, és talán még komoly is... Ez az egész mérhetetlenül megalázó neki, aki vezetőségi tag volt és még mindig úgy viselkedik, ahogy kell, betart minden szabályt, hívő, tart minden egyes keresztény dolgot, amibe ez a vandálság, paráznaság, úgy minden, ami Nye, és amit itt elkövetett, nagyon nem fér bele.*

Tárgy: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jan. 20, 2013 9:21 pm

Leírás később!!

» Titkos Kentaur Liget