Jack Darkfield "meghitt" otthona

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Szer. Szept. 04, 2013 8:30 pm

// Fagyasztás. To be continued... //

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Szer. Szept. 04, 2013 8:22 pm

*Ha nincs válasz, hát nincs válasz. A melegség minden esetre jó, a rossz szó miatti mocorgás nem, de Jack sem profi azért ebben az együttérzés dologban, furcsa is lenne, ha valamit teljesen jól csinálni, mondhatni tökéletesen ebben az ügyben. Olyan egyszerűen nincs, hogy mindent sikerüljön jól megcsinálnia, és Rosetta hirtelen élettel teli, boldog koboldlány legyen. Nem, nem, az apró melegség már nagy szó, az pedig, hogy egyre többet eszik, még inkább. Jack annyira nem kívánja az ételt, de falatozik a lánnyal, csak kóstolóként, inkább a másikra figyel, próbálja magában dokumentálni, hogyan is van, mivel tudja kicsit élettel telibbé változtatni. Bár nem célja, hogy csengő hangot halljon lakásában, pusztán a halálos kriptaéletet szeretné feldobni - tudván, hogy Rosettának is jót tenne. Semmi egyéb. Odron pedig szívesen dorombol, és az, hogy ő itt van, nagyjából csoda, mágia és varázslat. Ahogy a halálból lépdelnek vissza a lények. Egy ajándék volt. Jack pedig pontosan emlékszik arra a szép pillanatra, amikor megkapta. Amikor visszakapta. Hosszas vívódás után, amikor a Fekete Főnix nevű férfit üldözte, és az rajtakapta, és jött a harapás.. De erre most nem emlékszik vissza, csak figyeli a lányt, annak kacaját, amire elmosolyodik, halványan, elégedetten, és érzi, mintha jobb lenne a helyzet, aztán megint a halál. Jack csak a fejét csóválja, és már éppen mondaná, hogy rajta bizony nem fog a halál, eddig se fogott, ez után se fog, hiába kísérlet, vagy bármi, de Odron is rámorrant gondolatban, meg hirteen meglátja a dermedt mozdulatot és megérzi ezt a furcsa, kellemetlen szagot is. Csak a levegőt fújja ki, nem felel, nem szólal meg. Csak figyeli a lányt.* -A hideg, mentolos húst szerettem. Bár gondolom az neked undorító angol kaja. Főzök egy nagy bögre kakaót. *áll fel az asztaltól, majd pár perc múlva visszajön, és letesz a lány elé egy nagyobb bögre meleg kakaót, majd finoman megérinti a vállát, de nem simít rajta végig, nehogy a farkas leteperje, vagy megmarja. Megáll mellette, vár egy kicsit, majd egyszerűen leül mellé.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Szer. Szept. 04, 2013 8:08 pm

*Persze, természetesen tud a fiú enni és inni, de más kérdés, hogy mit érez közben. Ki tudja, lehet, hogy most több ízt és élvezetet kap a vámpír, mint az elméletben sokkal élőbb, elátkozott vérfarkas lány. Lassan megingatja a fejét a válaszra, szóban nem reagál, csak a falatokat szúrja lassan a villájára és vágja a szeleteket, kisebbre a krumplikat, szépen, ahogy az ember szokta. Ahogy a mesterszakács próbálja a szavaival feldobni és meghozni a kedvét az evéshez melegség éledezik a szívében, de sajnos odáig nem jut, hogy a valóságban is elmosolyodjon, vagy felnevessen. Főleg, mert a kísérlet szó elég csúnya érzéseket vált ki belőle, mintha csak a farkas mozgolódna benne, morrantana fel, de a telihold távol van, nem törhet ki belőle ilyen könnyen. Pedig lenne egy két szava, hogy hogyan tépné szét, pusztítaná el azt, aki kísérletezni merészel vele. Minden esetre már jó pár falatot legyűrt messze nem az összeset, de egy kevéssel többet, mint legutóbb, a javuló tendencia dicséretes. Odron dorombolása egyébként zene füleinek, egy megnyugtató, régi hang, és csöppet sem számít, hogy egy macska hallatja, valahogy felé egyáltalán nem érzett ellenszenvet, csak a gazdája felé. Furcsa, bár az is, hogy egy elméletben-holtnak él a társa, akinek a halála pillanatában el kellett volna tűnnie. De hát ez Jack. És Mila Miroslavja is ott lépdes a lány mellett, bár a druida lány azt se tudja, hogy hogyan és miként lehetséges. Lassan lerakja a villákat várva a vámpírfiú válaszát, hogy mi is a kedvenc étele, vagy éppen mi volt, de egy megdöbbentő válasz üti meg a fülét. A pír elmarad, de azért egy pillanatra kiszalad a levegő a tüdejéből a meglepődöttségtől. Aztán ahogy levegőt vesz újfent azonnal egy kacaj szakad ki a száján, új, kissé idegen a régi, kedves nevetéshez képest, még is derűsnek hat. Talán kissé idegesnek, nyugtalannak.* - Én? Igazán? Elég fűszeres a vérem neked, azt hiszem. Mondhatni halálos. Nem ajánlom, hogy bármikor is belém kóstolj, hacsak nem öngyilkossággal akarod véglegesen elnyerni a halál finom csókját az ajkaidra. *A hangja egészen kellemesnek hat, egészen addig, míg be nem fejezi a mondatot. Valahogy kivesz a tekintetéből az egyre olvadozó élet és hirtelen olyan, mintha egy vastag lepel ereszkedne közéjük. A lány belefagy a mozdulatba, elréved, a kezei az asztalon elernyednek. Öngyilkosság? Ennél jobb nem juthatott volna eszébe...?*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Szer. Szept. 04, 2013 7:43 pm

*A lány feleletére, majd vékony mosolyára csak magában örül, Odron azonban halkan dorombol egy kicsit, jelezve, hogy ő bizony nagyon is örül ennek a változásnak, kisgazdája és Rosetta részéről is. Jack közben kezével finoman int a nagy kanna felé, és tölt a lánynak innivalót.* -Akkor a vacsorával se keleltt volna foglaltoskodni. *halovány félmosoly, Jack torz kriptahumorának egy villantása, majd tölt magának is a poharába és belekortyol a nedübe. Van gyomra, tud ő inni. A halk szavakra csak biccentget, ő sem bezél hangosan, Rosettától epdig megszokta. Ahogy látja, hogy milyen lassan, körültekintően vesz egy-egy falatot a szájába, igyekszik valamiféle bátorításként megszólalni. Ezt megtanulta Szevértől. Valamiféle empátiának is lehet nevezni, vagy együttérzésnek..* -Ne aggódj.. valódi. Igazi hús, igazi krumplival. Nem illúzió vagy egy újabb kísérlet. *ennyire telik tőle, hisz tény, hogy nem szokott Rosettán kísérletzni. Ha nagyon szeretne, ott van bármelyik Nellondi, főleg itt a sötétebb negyedben, vagy Elinor. Bár vele is veszélyes, mert ő issza meg a levét. Szó szerint. Aztán ahogy merészebben eszik, szenvedősen, de merészebben, akkor csak hagyja. Nem kutakodik a gondolataiban, inkább lassan kortyolgatja italát, és figyeli, ahogy a leányzó eszik, valahol mélyen remélve, hogy azért valamennyire tényleg jól érzi magát tőle. Nem tudja, pontosan mi játszódik le a farkaslányban, udvariasságból nem szokott kutatni az elméjében, csak az elején, amikor még nehezebb volt vele, és mindent elutasított. Azt is csak azért, hogy ne haljon meg. Valahogy.. együtt nem haltak meg. Őt is a felelősségérzet élteti, talán, ennyi még megmaradt. A köszönetre biccent, majd halvány félmosoly suhan át az arcán, de csak egy villanásnyi időre, alig észrevehetően, ha a másik nem figyel, talán meg se látja, majd kacéran megemeli szemöldökeit.* -Te. *könnyed, laza válasz, szinte leheli ezt az egy szót, ami a legrosszabb csajozós szöveg, de tény, ami tény, hogy Rosettának véla korában kifejezetten ínycsiklandó volt a vére, Jack emlékei között máig él a jelenet. Furcsa, kellemes borzongással. A komoly választ pedig tartogatja még, előbb megvárja Rosetta reakcióit, annak függvényében tereli a témát, vagy válaszol, bár nem hiszi, hogy komolyan venné és lányos zavarában fülig pirulna, majd jönne egy csók, egy romantikus ágyjelent, aztán a boldogan amíg.. Áhh, ez nem egy csöpögős, romantikus kalandregény, így Jack egy halvny mosolyban reménykedik, semmi többen. Vagy egy alapos fejbevágásra számíthat még.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Szer. Szept. 04, 2013 7:27 pm

*Nem zavarja jelenleg, hogy milyen szagokat érez a fiú, amikor hazaért, bár jobban átgondolva igazán kellemetlen az izzadtságszag, ha valakinek szuper szaglása van. Márpedig a vérfarkasoknak eléggé jó a szaglása, ezért is zuhanyzott le. A huncutkás félmosolyra kissé felvonja a szemöldökét, de amikor a fiú felajánlja, hogy ellenőrizze alakváltó e akkor kissé megingatja a fejét.* - Ha az lennél, már rájöttem volna és széttéptelek volna. *Feleli csendesen, majdnem az arcára kúszik egy vékony mosoly, de valami azt dübörgi benne, mélyről, hogy az túlzás lenne. Lassan leül az asztalhoz, érdeklődve figyeli az ételeket, a tekintete kissé ellágyul.* - Igen, a kedvencem. *Suttogja halkan, úgy sem kell hangosan beszélni. A nyálát csendesen nyeli, az ingerek felpiszkálták minden érzékét így amikor a fiú int, hogy egyen, mintha csak erre várt volna szedni kezd. Voltak már számtalanszor az Étkezőben együtt, Jack pontosan tudja, hogy Rosetta az a fajta, aki ha éhes, akkor igazán fal, kit érdekel, hogy könyékig olajos lesz és csöppet sem nőies. Most viszont akárhogy szorítja az éhség valahogy a mozdulatai lassabbak, lustábbak, mintha félne attól, hogy amikor a szájába kerül az étel - az, amit a kedvencének tart - hamuvá fog hullani a szájában, ízetlenül, élettelenül, valótlanul.
Kiszed a tányérjába, kést, villát vesz a kezébe és lassan szelni kezdi a húst. A szájába teszi a falatot, lassan, és az étel ízében csalódik is meg nem is. Sok ideje ez a legjobb, amit evett, de messze nem élvezi már úgy az étkezést, mint rég. Pedig érzi, valahol érzi, hogy most egy jó érzésnek kéne eltelítenie, egy elégedett érzés, hogy mennyire szereti, mennyire ízlik. Még is az éhség csak egy kellemetlenség, az éves pedig csak létszükséglet, de nem élvezet. Folytatja az evést, egyrészt azért, mert minden falattal kissé jobban élvezi az ételt, másrészt azért, mert egy falattól messze nem nyugszik meg a gyomra, harmadrészt azért, mert nem akárki főzte, hanem Jack, szeretből, kedvességből, figyelmességből. Már ez is haladás ahhoz képest, hogy hetekig diktálni kellett belé az ételt abban a furcsa, sokkos állapotban, napokig nem evett két étkezés között, míg a gyengeségében belé nem erőszakolta az anyja. Ahhoz képest, ez egy fantasztikus, hatalmas lépés.
Minden máshoz képest kissé olyan, mintha szenvedne az étellel. De azért eszik.*
- Köszönöm, Jack. Én nem is tudom, hogy mi a kedvenc ételed. *Szólal meg halkan, kissé megdöntve a tekintetét. Nem mintha nem tudná, hogy nem számít, Jack nem eszik, emberi étket nem. Ha pedig azt mondaná, hogy AB negatív és ember vér, akkor nem biztos, hogy tudná teljesíteni.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Szer. Szept. 04, 2013 7:05 pm

*Ő meg, mint valami férj, vagy lakótárs, csendbn várja, hogy hazaérjen. A szagát már érzi messziről, és azt is, hogy izzadt. Amikor belép a házba, csak felsandít az újság mögül, majd hagyja, hogy elmenjen zuhanyozni, és csak akkor teszi le az újságot, amikor a lány az asztalhoz sétál, és várhatóan vacsorázni fog. Haja jólfésült, mint mindig, arca kissé sápadt, és amikor a lány megszólal, akkor csak néz rá, teljesen átlagosan, majd arra a bizonyos kérdésre, hogy főzött-e neki, szemeiben hamiskás, huncut fény csillan, szája is megremeg, hamiskás félmosolyra húzódik, majd kezével int a lánykal hogy foglaljon helyet.* -Ha jól tudom, a kedvenced. *hangja is egészen egyszerű, természetes.* -Tudom, hogy egész nap nem ettél semmit. Tapogass le, ha gondolod, hogy alakváltó vagyok-e. *a huncut mosoly oda, egyszerű, megszokott arccal és szemekkel figyeli a lányt, annyi különbséggel, hogy Rosettára kedvesebben néz. Valahogy.. máshogy. Ahogy Szevérre is. Ahogy azokra szokott nézni, vagy nézett régebben, akik közelebb álltak hozzá. Nem olyan hidegen és keményen, ahogy az árusra, akitől a húst vette, a tanáraira, az esetleges diákokra, akiket oktatni fog.. Olyan szemekkel, ahogy Arit, vagy Christ figyelte, amíg éltek, s így, hogy mindkettő oda, tulajdonképpen Szevéren kvül Rosetta maradt neki. Aki nála lakik, jó ideje, és a mai napon olyan kedve volt, meg tegnap is, hogy készüljön valamivel. Semmi év vagy hónap, vagy hét forduló, semmi jeles dátum, csak egy megszokott este. Jack pedig, ahogy megszokott estéken megszokott, ingben van. Az elegancia mögé mindig könnyebb bújni, nem kellenek bele érzelmek, csak a hűvös, hideg, tartózkodó elegancia, ami formaiságot és teljes érzelemmentességet követel meg.* -Egyél. *int a tányér felé, és hagyja, hogy a lány szedjen. Nem szed, hagyja Rosettát kibontakozni, bár sejti, hogy nagyon is éhes. De ez nem randi, így nem is krédezget. Tudja, a lány, ha szeretne, úgyis beszélni, vagy kérdezni fog. Megszokta már ezt a csendes együttélést, így, kissé torz módon, vámpír és vérfarkas.. De hát Jack élete így is eléggé elfuserált, nem?*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Szer. Szept. 04, 2013 6:54 pm

*Kintről érkezik, egy kései séta még belefért, nem sokkal naplemente előtt szaladt ki az ajtón, kivételesen nem a megszokott ruhájában. Lecserélte a régies zöld-barna kalandozó ruháját edzőcuccra és sportcipőre, a haját lófarokba fogta és futni ment. Nem az alakja miatt tette, nem fogyókúrázik, egyszerűen úgy érzi, hogy a futás felszabadítja. Még ha farkas alakban futna... Holnap újhold, ami bár nem a telihold, de még is furcsán érzékennyé teszi az érzékeit és ingerültségét a fizikai megpróbáltatás, mint az edzés egy kissé képes kontrollálni. Amikor néptelen szakaszokon járt - és ez a környéken nem nehéz - akkor emberfeletti gyorsaságra gyorsított, így amikor hazaér jócskán leizzadt, a ruhája átnedvesedett, az egész arca izzadságcseppektől csillog. Vagy könnyektől? Hangtalanul érkezik, beleszagol a levegőbe, a finom illatok felébresztik az éhségét, amiről eddig teljesen elfeledkezett, ma még nem evett. Megtörli az arcát, majd futva eltűnik egy törölközővel és néhány ruhával a fürdőben. Öt perc se telik el - melyik másik nő végez ilyen gyorsan? - és már ki is lép a zuhany alól. Mezítláb, könnyű léptekkel érkezik a terített asztalhoz. Nem ül le azonnal, fakó tekintetével végigméri az idilli képet, ahogy a terített asztal mellett Jack újságot olvas, a daimónja a tálja mellett pihenget. Minden olyan nyugodtnak tűnik. Olyan családiasnak. Idillinek.
Hamisnak.
Megrázza a fejét, majd a székhez lép, mielőtt leülne.* - Rántott hús? Petrezselymes krumplival? *Kissé összevonja a szemöldökét, a hangja valahogy tompán üti meg, önmagának is idegenen.* - Főztél nekem, Jack? *Kérdezi csendesen, kissé megdöbbenti, hiszen a vámpírnak nincs szüksége táplálékra, ráadásul még nem is sokszor látta, hogy rántott húst panírozgatna. Olyan hazugnak tűnik ez a kép is, mintha semmi se lenne valós. Lassan kihúzza a széket és leül, a gyomra csikar az éhségtől, de csak a fiúra pillant, a vörös haja most már víztől nedvesen tapad a vállára, kissé kócosan, egyszerű fekete trikót visel és egy rövidnadrágot, a megszokottak közül, nincs kiöltözve egyáltalán.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Szer. Szept. 04, 2013 6:31 pm

*Ő maga nem szokott annyira enni, de tudja, hogy a lánynak ez fontos, így a ma este is várja, békésen, csendben. Nem zavarja, nem követelőzik, csak hagyja, hogy az ifjú, vagy talán annyira nem is ifjú farkas lassan megszelidüljön a kezei alatt. Hogy hozzászokjon, ha ugyan akar. Nem követelőzik, nem kérdez, nem faggatózik, merre járt. Ha szeretne, úgyis mesélni fog. Ma este valami igazán finomat szeretett volna, maga sem tudja miért, így a tegnapi esős napon elment bevásárolni, majd ma estére elkészítette a leányzó kedvencét. Csak apró figyelmesség képpen. Miközben arra vár a két főre terített asztalnál, hogy Rosetta megérkezzen, békésen hátradől, és egy újságot olvasgat, a Nellondi Hírmondót. Lassú, kényelmes mozdulatokkal lapozgat, futja végig a sorokatmegszokott, fekete ingjében, rövidnadrágjában, tornacipőjében. Az ocelot tálkája a földön pihen, de még ő sem nyúlt a vacsorájához, úgy gondolta, ő is megvárja, amíg a vörös lány úgy dönt, hogy vacsorához készülődik.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Júl. 18, 2013 8:35 pm

*Nem figyel a lány szavaira, egyszerűen csak táplálkozik, és finomakat kortyol a lány véréből, akinek elvileg ettől is nagyon, de nagyon kellemes érzései lehetnek. Aztán finoman lenyalja a végén a lány csuklóját.* -Elégedj meg az érzéssel. *törli le a száját, majd hátradől, miközben finoman megmozgatja az ujjait, érezve, hogyan suhan végig benne az éltető energia, amit most a lánytól nyert. Csak hagyja, hogy az érzés magával ragadja, néhány pillanatra.* -Mit szeretnél hallani, Elinor? Nem kell nekem a halál, mert a halálnak sem kellek. Ugyanazt tudom elmondani, amit eddig. Nincs kedvem az iskola ellen harcolni. Meguntam, hogy báb legyek. És meguntam azt is, nem is.. Talán inkább fáj, hogy nincs már, aki megmondja, hogy lehetek más. És nem azért, mert mindenki tudja, hogy nem lehetek más. Ó nem.. *tart finoman szünetet, miközben tagjait mozgatja be kicsit.* -Egyszerűen azért, mert halottak. Érted Elinor? Jött a halál és elragadta őket. A karjaimból. Úgy, hogy nem tehettem semmit.. ezek után majdnem mindenkivel végeztem. Elpusztítottam egy világot, és annak minden lakosát. Atomjaira bontottam, de ez is kevés volt. Lassú voltam, és elkéstem. Értsd meg, ha nem kívánok emberek közé menni, és főleg nem a Nezabar falai közé. *pillant a lányra, majd meglegyinti a kezét.* -Ami egyébként egy gonosz démoni lélek, átokkal átitatva, és vadászik ránk. Nem, ez kezd sok lenni. Köszönöm, de átkozott, ördögi, alakot öltő épületekből nem kérek. És ez nem rémálom, nem agymenés, nem őrültem meg. Éppen itt a gond. Nem tudok megőrülni. Hideg nyugalommal szemlélem a világot. Csak engem hagyjanak.

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Júl. 18, 2013 8:23 pm

*Lassan megingatja a fejét a válasz hallatán. Valamiért az az első szó ami az eszébe jut, hogy Hazugság. Szépen, nagy betűvel. Attól még, hogy nem érheti el még jobban vágyhat rá, ilyen az ember. És talán ilyen a vámpír is.* - Milyen bájos, hirtelen még is szükség van rám. Iszol, mintsem elmondanál mindent, ami a fejedben jár. *Nem mozdul, áll ott ahol eddig is, egészen addig, míg a fiú kivillantja a fogait. Közelebb lép a kanapéhoz, leül a karfájára és odanyújtja a kezét. Nem vág sebet, hagyja, hogy Jack harapásával nyissa fel a csuklóját. Sokkal kevésbé érzékibb, mint egy nyaki harapás, de így is a fájdalom múltán a vámpírok fájdalom csillapító mérge eltelíti a lányt.* - Még meg sem beszéltük, hogy mit kívánok most ellenszolgáltatásként, vámpírfiú. *Halkan beszél, elfátyolozza a hangját a tény, hogy éppen a vérét veszik. Nem húzza el a kezét, hagyja, hogy Jack igyon belőle, arra számítva, hogy le tudja magát állítani, amikor kell, hiszen nagyon ritka az alkalom, hogy nem teszi meg. Hiszen nem szabad eltékozolni az önkéntesen jelentkező - bár nem ellenszolgáltatást nem váró - vérbankot. Türelmes, fájdalomnak jelét sem adja, csak a másik kezét futtatja a kanapé hátára, ahogy egyre hagyja el az ereje.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Júl. 18, 2013 7:40 pm

*Csak hallgat, és, hogy mennyi halálvágy van benne? Közömbös lett a halálla szemben. Csak várja, de annyira, mint az életet. Nem érdekli, tudja, hogy úgyse fog eljönni. A lány hideg, logikus okfejtésére egy aprót biccent.* -Nem vágyom arra, amit sohasem érhetek el. Ide tartozik Chris és a Halál egyaránt. *mondja, a maga könnyed, apró kis listáját, mint egy megnyugtatva a lányt, hogy nem, nem akar meghalni, nem fogja kiéheztetni magát a végletekig. Az meg, hogy ragadozó.. az egy teljesen másik kérdés. Valahogy a vadászatban sem leli igazán az örömét. Még azt is jobban viselte, hogy Chris elhagyta, szakított vele, miután 9 hónap után visszatért, és mással élt. De legalább élt.. és ott volt néha.. ha bántotta, akkor is.. de most.. semmi.. A lány szavaira aztán csak a tűzre pillant, mélyen, hosszan meredve.* -Inkább add a csuklód. Éhezem. *nem, nem felel semmit sem a halálra, és annak fejtegetéseire. Már rég feladta a megfejtését. Nem látja értelmét. Azt tudja, hogy őt valamiért sosem éri el, akárhány helyen is jár, hol önszántából, hol mások miatt, de még egyszer sem sikerült teljesen meghalnia. Najó, volt egy kis kiesése.. de a vámpírok felélednek. Nem halt meg. Ott ült Rosetta, és Ariana..feje.. mellett. Elinorra sandít, majd, hogyha az hagyja, akkor kivillantja fogait, és ha a lány nem tette meg, ő ejt egy apró vágást, harapással, majd inni kezd. Kicsit mohón, de tartja magát.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Júl. 18, 2013 7:28 pm

*Besétál, lepakol, egy ideig álldogál, nincs kedve leülni, nagyon jó neki ott. Hogyha leülne kevésbé érezné magát komfortosan jelen pillanatban. Lassan megingatja a fejét, amikor hallja a halálvágyat a hangjából, majd valahogy belefagy a pillanatba, mikor kimondva hallja. Szerelme és a legjobb barátja. Valójában Elinornak egyik szerep se nagyon volt betöltve soha, de még is csak a környezetéből látja hogy mindkettő nagyon fontos lehet. Lehet, bizonyára, de fogalma sincsen. Sőt. Valahol gyengeségnek érzi a kötődést, a bizalmat, feleslegesnek, hiszen az apját is a társa árulta el, emiatt halt meg. Ez a keserű tapasztalat rányomta a bélyeget az életére és a viszonyulására a kapcsolatokhoz.*
- Sokat vesztettél, de nem mindent. Mindent nem veszthet el az ember, főleg, hogyha örökéltűről van szó. A halálvágy természetellenes, abnormális és disszonánsan hat egy ragadozó szájából. *Az idézet ezt a harcos lányt csöppet sem érinti, jobban mondva nem is ismeri fel hogy nem a saját szavai, csak a hangsúlyán érez valami változást.*
- Nem tudom a válaszokat, ahogy senki sem ezen a földön és te se akard tudni. Előbb leszel az őrület martaléka, minthogy megfejtsd teljes mértékben a halált, lehetsz akármekkora nekromanta. *Halkan beszél, a halálon elgondolkozva, hiszen ő maga is vonnzódik a nekromanciához, még ha nem is olyan mélyen, mint a vámpírfiú. Neki inkább csak eszköz, bár kedvelt eszköz ahhoz, hogy elérje, amit akar.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Júl. 18, 2013 7:13 pm

*Nincs olyan állapotban, hogy érdekelje bárki véleménye is a viselkedésével kapcsolatban. A saját otthonában meg aztán főleg ne mondja meg neki senki, hogyan illik, hogyan kell vagy lehet viselkedni. Éppen ezért cseppet sem törődik Elinor esetleges szájhúzásaival, vagy kihallatszódó belső gondolataival. Kinyitja az ajtót, hagyja, hogy bejöjjön, majd bezárja. Nem mintha bárki más oly könnyedén be tudna jutni. Elinor egyébként semmi újat nem fedez fel, minden patináns rendben van, és békében. Ahogy a fiú érzékeli, hogy a lány leveszi a köpenyét, érzékeli, hogy minden bizonnyal meleg van. Végigpörgeti az agyában, milyen hónap és évszak lehet. Hát persze, nyár..* Félni..? *szalad föl a szemöldöke, majd finoman a lányra pillant.* -Áruld el Lioness, mitől kellene félnem? Mi olyan van ezen a világon, ami képes lehet nekem ártani? *lassan dől hátra a székében, az ocelot felkéreczkedik a fiú ölébe, de ő elhajtja.* -Kint voltam több hónapig a lét és a nemlét között, hogy az életem eseményeit alternatív világokban éljem újra. Találkoztam egy gonosz éjtündével, aki végzett a szerelmemmel, és a legjobb barátommal.. De a halál elkerült. Minden. Egyes. Alkalommal. *rövid szünetet tart, hangja végig hideg, száraz, közepesen halk, tényközlő.* -Mondd meg hát, Oroszlánokisasszony. Hol a halál? Hol a fullánkja? Hol van az, aki vagy ami engem félelemre késztet? Mondj halált rám, s ajkaidról megváltás lesz elfogadnom azt. *idéz még egy klasszikust is a végére, majd tovább figyeli a tüzet. A halk ropogás, az ütemes attogása, a lángok tánca megnyugtatja, hiába kellene félnie tőle. Furcsa.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Júl. 18, 2013 7:02 pm

*Megcsóválja a fejét, nem kommentálja a vicsorgást és a szikrázó szemeket. Azzal, hogy rámutat, hogy mennyire állatiasan viselkedik, nem fog semmi sem megjavulni.* - Szerintem igen is szükséged van az aggodalmamra, Darkfield. *Halkan szól, de így is tudja, hogy a másik pontosan hallja. Nem teszi hozzá, hogy vegye elő a jobbik eszét és lássa be, valahol sejti, hogy a jobbik ész már próbál rá hatni, bár pontosan nem tudja. Mikor az ajtó kinyílik besuhan, majd Jack becsukja utána - mágikusan. Elinor hátra fordul, majd a zár finoman kattan. Könnyedén besétál, körbenézve változott e valami, mióta nem járt itt majd. A kandalló és a kinti időjárás együtt szörnyen meleg, a köpenyét leakasztja és ledobja a szabad fotelre, kicsit megrázza a haját és legyezi magát.* - A tűz megnyugtat? Nem inkább félned kéne tőle? *Kérdezi a kandallóba bámulva, azt nem teszi hozzá, hogy döglesztően melege van a tűztől, sejthető abból, hogy ledobta a köpenyét és legyezte magát. Nem tért a tárgyra ami gyanús, sőt szokatlan.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Júl. 18, 2013 6:41 pm

*A lány hangjára, intésére, majd szavaira egy kis ideig az ajtót szemléli, majd megvillannak szemei, ahogyan enyhén vicsorog egyet.* -Nincs szükségem az aggodalmadra. *hangja hideg, száraz, enyhén gyilkos hangulatban van, még mindig. Persze előbb-utóbb be fogja engedni a lányt, csak magát is meg kell győznie. Az ocelot közben a kanapén fekszik, lábait az égnek emelve, finoman kalimpálva.* ~Igaza van.. enned kéne.. nem tudlak sokáig táplálni.~ *morogja az ocelot is, mire a fiú szemei szinte szikrákat szórnak, és egy időre eltűnik az ablakból, eprsze közben hallgatja a lányt, tökéletesen hallaná akkor is, ha suttogna. Megtámaszkodik az asztalon, kissé még morog, mint a szörnyeteg, amikor Belle a sebeit tisztogatta, majd végül megjelenik az ajtónál, pontosabban.. az ajtó kinyílik Elinor előtt, Jack pedig már a kandallónál ül, háttal az ajtónak, a karosszékben, hatalams fotelben, és idegesen teszi össze ujjait, pókszerűen, miközben könyökeit a kartámlákon támasztja.* -Kerülj beljebb... *hallatszódik, immáron a lány fejében a hang, nem mondja, hogy csukja az ajtót, a lány után az ajtó azonnal bezárul, félhangos csattanással.* -Érezd magad otthon. Mint mindig. *újabb hang a fejben, a fiúnak arcizma se rándul, miközben a kandallóban lobogó tüzet szemléli. Nincshőérzete.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Júl. 18, 2013 6:33 pm

*Igen, ez volt a valószínűbb. Elinor valahol érezte, hogy itt van a vámpírfiú, nem csak elkerüli, hanem szándékosan nem nyit neki ajtót, eddig nem volt elég kitartó talán. Mikor meghallja az üvöltés hangját kissé felvonja a szemöldökét, valahol aggodalom is ébred benne, de félelem vagy kétely aziránt, hogy biztosan be akar e menni, szemernyi sem.* ~ Azt hittem a vérfarkasok az állatok, nem a vámpírok, hogy hörögjön... Elinor, ha lehet ezt hangosan ne ejtsd ki a szádon, ha élve akarsz elsétálni. Most haltak meg a barátai! Persze, tudom, nem akarom kihúzni a gyufát vagy belegázolni, nem ezért vagyok itt...~ *Halk sóhaj a párbeszéd után, Jack már az ablakban is van. Felemeli a kezét, aprót int, majd az ajtó felé bök.* - Legfőképpen bemenni. Kezdtem aggódni, hogy kiszáradsz, régóta nem üzentél és amikor jöttem se nyitottál ajtót. *A hangja egyszerű, hogyha nem ismernék egymást olyan színtelennek tűnne, mintha hazudna abban, hogy aggódott érte. De nem, valahol mélyen a közönyösség, a pesszimizmus és az érdes tónusok alatt még is csak ott van egy csöppnyi aggodalom.*- Remélem nem hiába jöttem el ismét, mennyire vagyok a terhedre? Be sem engedsz?

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Júl. 18, 2013 6:26 pm

*Nem reagált, bújdosott, csak árnyéka önmagának. Szevér párszor eljött hozzá, néha sikerült kiütnie, hogy legalább aludjon, és közben regenrálta, így nem tikkadt ki, nem száradt ki. Minimálisat evett. Amikor azonban valaki kopog, akkor nagyon, de nagyon hirtelen lesz nagyon, de nagyon ideges, főleg a kpogás erősségét hallva, és egy iszonyatos üvöltéssel reagál, ami valahonnan a ház mélyéről jön. Aztán csak odasuhan az ablakhoz, kisandít rajta, majd úgy szól ki, a nélkül, hogy szándékában állna beengedni a lányt. De csak nem akar elmenni, hát megszólítja.* -Mit akarsz? *hangja azonban nem vádló, tolakodó, vagy agresszív, sokkal inkább hideg, és száraz. Szemei besettek, de vörösen izzanak, néha sárgásan megcsillanva az esti hold fényében.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Júl. 18, 2013 6:22 pm

*Az elmúlt hetekben igen sokat maradt ki, ami azt jelenti, hogy ritkán jött el Jackhez, de az igazat megvallva sosem találta itt. Jobban mondva valószínűleg itt volt, csak nem akart ajtót nyitni. Vagy csak Elinornak új képessége van, amit pechnek hívnak és azt tudja, hogy elkerüli azt, akivel találkozna. Homokszürke köpeny, a haja oldalra összefogva, a fegyverei a lábára csatolva a köpeny alatt, a szokásos kinézet. Óvatosan sétál az ajtóhoz, rúnacsapdákat elkerülve és keményen kopog be az ajtón. Nem lehet, hogy ma is elkerülje. Inkább a halál esetek miatt tűnhetett el ennyire a szeme elől a fiú, csak az a kérdés, hogy Elinor erre mit mondjon... Tud e bármit is mondani? Fel a fejjel? Az élet megy tovább? Ami történt megtörtént? Mindegyik mondat azon felül, hogy nem illik az ajkára, egy gyilkos átkot érdemel.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Május 02, 2013 7:29 pm

-Ezen a helyen nincsenek véletlenek. Azért jöttek, mert minden összefügg mindennel. *mondja, majd ahogy Rosetta fel-felébred, és a fiú hallja, hogy irányítani kell, lehuppan a fotelbe, és onnan pislog, lábait felhúzva.* -Gondolj végig mindent. Mindent, amit átéltél. Ahogy ide ekrültél, amit itt tettél, és fejelszd magad, azt, amiben a legjobb vagy. És hallgass és fülelj, hátha súgnak. A természet bölcsebb és néha többet tud. *töpreng el, és nem, nem válaszolt a kérdésekre, mert nem is akart nagyon, aztán... megbeszéli Rosettával a többit..*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Május 02, 2013 7:23 pm

- Tehát szerinted is köze van a Fellah-sok 13. angyalának az iskolában történtekhez? Érdeklődtek tőlem, hogy tudok e valamit és elmesélték a történetet, de nem sikerült nagyon összekapcsolnom a kettőt, pedig én is valahogy így érzem. *Válaszolja, aztán az angyalvérre kicsit azért lesokkol. Nem is nagyon tud válaszolni, csak figyeli, ahogy a fiú átsétál a szobán. Inkább hallgat, hiszen tapintani a levegőben, hogy a másiknak van még mondanivalója. A fiú izzó vámpírtekintete nem megriasztja, inkább csak magához téríti a kábulatból és a tétlenségből.* - Igazad van, azt hiszem. Éppen csak én nem találtam még meg a helyemet és a célomat, mivel is készülhetnék minderre. Készítsek fegyvereket, miközben minden nap kijárok ellenőrizni a birtokot hátha a természet suttog a fülembe, hogy mit kell tennem? Nem tudom mi mást tehetnék. Vagy az erdő kútjában... esetleg ha újra felidézném az eddig történteket, mindent, akkor rálelhetnék valami fontosra, ami elkerülte a figyelmemet? Engem... Irányítani kell, Jack. Mit tegyek? *Kérdezi, de hiába kér tanácsot, már nem olyan kétségbeesett, mint néhány perccel ezelőtt. Határozottan több fény csillog a szemében, igen is próbál élni, talpra állni, még ha egyetlen percre se adatott meg neki az elmúlt időben az, hogy tényleg boldog legyen, akkor is megy tovább, mert mennie kell. Mert szükség van rá, mert szükség van mindenkire.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Május 02, 2013 7:05 pm

*A fiú csak csendben áll, és hallgat, némán. Aztán lassan fordítja el a fejét, majd ellöki magát a faltól, beletúr a hajába, és Rosettára néz.* -Már nincs sok hátra. Ki kell derítenünk, hogy ki ez a bizonyos tizenharmadik angyal. Szevér azt mondta, beszélt az egyik arabbal. De ők se tudnak többet. *hangja egyszerű, száraz, hideg. Érezhetően tervet kovácsol.* -Odalent azon dolgozok, hogyan is tudnám szintetizálni egy angyal vérét. Nem nagyon örültek, amikor megcsapoltam őket, de még semmi mutálódott dolgot nem leltem. Véget értek a tanórák. Ha jól sejtem, nemsokára egy újabb kapu fog feltárulni. *átsétál a lakáson, és kinéz az ablakon, fel a sötét, csillagtalan éjre.* -Nincs más hátra, mint, hogy összeszedd magad. Te is, én is. A többire nincs idő. Visszatértél. Nem véletlen, hogy most.. vissza kell jutnunk oda, ahonnan elindultunk. *szemeiben izzó fény ég, ahogy Rosettára fordítja tekintetét.* -És nem hagyom, hogy elbukjunk, ilyen közel a véghez. Meg akarom tudni, mit rejt ez az iskola, és miért viselkedik így! És meg is fogom! *hangja határozottan cseng.* -Azt ajánlom Rose, hagyd l a bánatod, de a múltad ne, mert oda fogunk visszamenni, ahonnan minden indult, hogy eljussunk oda, ahol minden kezdet véget ér.

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Május 02, 2013 6:56 pm

*Hogy hogyan jön ki mindebből az, hogy álljon a dolgokhoz pozitívan és akkor hátha úgy lesznek, azt szinte már követni se tudja, de a lényeg bizonyára ez. Csak furcsa és meglepő ezt Jacktől hallani, mert hiába nem olyan rideg, mint mutatja magát, azért valóban nem egy érzelgős fajta.* - Legyen úgy. Legyen úgy, hogy ez csak egy átmeneti világ, és mindenki, aki elhagyott vár ránk valahol. Higgyünk a mennyországban és hogy mindenki odakerül, akit szeretek. Így valamivel szebb lenne a világ. Bár így lenne. *Sóhajt fel kicsit, de a remény sajnos még nem nagyon hallatszik a hangjában. Jó lenne hinni ebben. Lenne. Csak lenne. Jó néhány perc szünet áll be, csak nézi az asztalt, majd felpillant Jackra, majd lepillant a poharára, végül a fiú szavaira felemeli újra a tekintetét. Nem volt itt Chris... Érezte, sejtette, hogy vele történt valami, még is a fiú szájából, az ő hangján teljesen más hallani. Hallgat. Sokáig, mintha keresné a szavakat. Ő még sosem volt együtt senkivel, de látta, hogy Jacknek mennyire fontos az a fiú, nehéz lett volna nem látni, még ha Chrisről körülbelül semmit sem tud, sőt, nem is volt soha nagyon szimpatikus neki, mert nem érintkezett vele, de még is... * - Sajnálom. *Tud csak ennyit mondani, kissé lesütve a szemét, néhány másodpercet várva.* - Elmondod, hogy miért? Számít, hogy miért? *Nyugodtan kérdez, nem faggatva, mert valószínűleg a másik nem akar róla beszélni, miért is akarna? Hogyha pedig nem akar, nem fogja kínozni, az nem éppen az ő asztala. Ellenben fogalma sincsen, hogy ilyen esetben hogyan is lehet valakit felvidítani. Hívja meg egy forró csokira? Nem mintha értékelné a csokit. Egy forró vérvacsorára? Brr... elég groteszkül hangzik, de ha valami különleges vér segít a kedvén és valaki felajánlkozik, tudja a fene. Nem tudja, hogy hogyan, de azért valahogy csak tud segíteni...* - Tehetek érted valamit?

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Május 02, 2013 6:40 pm

*Csak biccent.* -Lehetséges. Az is lehet, hogy random bábuk vagyunk egy sakktáblán. De úgy vélem, hogy mivel semmit nem tudunk, nem rédemes a rosszra gondolni. Tudod, ha úgy sem tudsz érveket felhozni sem az ellen, sem a mellett, hogy iagazad van, miért is ne gondolnád inkább, hogy célja van mindennek, és van értelme? Persze, az is lehet, hogy mindez illúzió, játék, és akit szerettél és meghalt, most odakint vár Téged és röhög rajtad, hogyan is hihetted el. *rövid hatásszünetet tart.* -Jobb a jóra gondolni, ha úgy se tudsz semmit, vagy kutatni, amíg ki nem derül. *aztán jön a hosszas beszéd, amire megintcsak ugyanaz az egy szöveg jut az eszébe, majd a pofonok, amik a lelkének jobban fájtak, mint a testének, és amik miatt elege van ebből az egészből. Csak áll, nekidőlve a falnak, kezeit szebrevágva, az ocelot is leheveredik. Jack pedig lehorgasztja a fejét, és csak néz maga elé. Nem, nem mond semmit. Rosetta bocsánatot kér, de a fiú nem mond semmit. Nem akar. Túl sok mindent tudna, a halálvágyról, hogy mi ad neki erőt, hogy miért van még mindig itt, hogy miért nem rédekli semmi és senki, hogy miért vágja el magát újra meg újra, hogy miért hagyja, hogy üssék... Aztán a lány felteszi azt a bizonyos kérdést, mire Jack még mindig csak néz maga elé. Aztán halk, száraz hangon szólal meg.* -Chrissel szakítottunk. *mély, döbbent, hosszú csend. Csak áll, és nem mond semmi többet. Amit Rosetta kifejtett egy hosszabb monológban, azt Jack kifejezte két szóban. De mégis, ha úgy tetszik, benne van ebben minden.*

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Május 02, 2013 6:18 pm

*Mikor puha pokrócot terít a vállára kicsit megrázza és magára húzza, csak a tekintetével mond köszönetet a fiúnak.* - Tudod, nem igazán nyugtatsz meg. Mi van, hogyha inkább az a cél, hogy megtörjek? Vagy ha nincs is cél, csak valaki nagyon unatkozik és jót szórakozik azon, hogy megöl, visszahoz, megöl, visszahoz, és közben grá... *Megakadnak a szavai, egy nagyot pislant és igyekszik megedzeni az elcsukló hangját.* - Grátiszban néha, vagy éppen... gyakran elveszi egy szerettemet? Olyan unalmas lenne, hogyha boldog lennék? Vagy... csak úgy nagyjából boldog, nem kell felhőtlenül. Nem várom el. Talán nem is létezik. Csak egy kicsit, most nagyon szükségem lenne rá. *Szipog egyet, csendesen, aztán végigméri a fiút.* - Te képes vagy mindebbe beletörődni? Magadat sakkfigurának tekinteni? Bízni abba, hogy ameddig szükség van rád, addig nem halsz meg véglegesen úgy se és így élni? Hogyha biztos lennék abban, hogy még is mi folyik itt, mindent elkövetnék, hogy megakadályozzam, megváltoztassam, ne legyek eszköz mások tervébe. De azt hiszem mióta itt vagyok ezért küzdök. Hogy legyen beleszólásom és ne váljak eszközzé. Hogyha most kiderül, hogy mindvégig csak edzett engem valaki, vagy valami, hogy csak megfelelő legyek, ha eljön a pillanat én tényleg... bármit megtennék, hogy ne az történjen, amit elvár. *Kicsit elhúzza a száját, amikor hallja a vicc említését aztán megenyhülve fáradtan elmosolyodik.* - Ne haragudj, nem akartalak letorkolni. Azt hittem azzal, hogy visszajöttem túl leszek rajta, talpra állok, folytatom a vidám kis koboldok életét, akik mennek, gyógyítanak, segítenek, csinálják, amit kell, még is most itt vagyok és az összes világfájdalmam a nyakadba zúdítom, amit próbálok elfojtani. Jó lenne, ha történne valami, és mindez egyszer csak megszűnne. Ez a feszítő érzés, ez a... nem is tudom. Talán halálvágy van bennem még mindig?... *Kicsit elbizonytalanodik, mert az biztos, hogy minden elmúlt esemény miatt különösen frusztrált, de hogy mi az, amit pontosan érez, nem tudja megfogalmazni.* - Miért tartod magadban, amikor én kiadom a lelkemet?

Tárgy: Re: Jack Darkfield "meghitt" otthona Csüt. Május 02, 2013 6:04 pm

*Nem olvas a másikban, mégiscsak érzi, hogy annak remeg a lelke. Ahogy a lány beszél, egyszercsak egy meleg, puha pokróc telepszik a vállaira, csak, mert Jack nem az az érzelgős fajta, de ez meleg is, puha is, bújni is lehet hozzá mg bele, mert ez olyan emberi, érzéki dolog, ami Jackre nem jellemző, de azért megérzi ezeket a dolgokat is.* -Ez így van. De valamiért mégis csak itt kell lenni. Itt kell élni és folyamatosan nem meghalni. *mondja könnyed, mégis kissé hideg, száraz hangon, miközben a lányt figyeli.* -Ezek szerint tartalmas otthonléted volt. Valami visszaűzött.. Remélem, jobban vagy. Akkor is, ha pocsékul festesz. Még mindig. *na igen, Jack és az együttézés, sosem járt kéz a kézbe, most se teszi.* -Ostobaság. Az ittlétednek egyetlen célja van. Hogy lépj, amikor mondják, hogy egy sakkfigura, és akkor halj meg, amikor ők akarják, addig ne. Úgyhogy.. vedd úgy, hogy eddigi halálaid csak gyakorlatok voltak, hogy megedződj, mire tényleg elér a vég. Addig azonban, fájdalom, de nem lesz nyugtod. *hangja egészen könnyedén csendül, miközben lelki szemei előtt megjelenik a sakkjátszma és a harmadik fél. A Nagyúrnő mellett ahogy a tábla felborult, és a kezében maradt a futó. A fekete futó. Az affektálás részre, majd arra, hogy világot mentett, megvonja a vállát.* -Munkaköri leírás, amit sajnos csak a szerződés aláírása után közöltek velem, amit azonban a véremmel kellett aláírnom. Bár azt hittem, csak tinta.. De hív és vonzz a hly, és nem ereszt. *aztán félredönti a fejét.* -Lehet. De te néha szoktál ezeken nevetni. Tudod, ezt hívjátok viccnek. Gondoltam.. *de nem fejezi be a mondatot, csak érezhetően félbehagyja.*

» Jack Darkfield versus Laura Wylee