Elisabeth Ellen Torchwood kúriája

*Miután elkapnak Steven elé cipelnek mint valami kis tolvajt. *
-Ez már emberrablásnak számít. Nem tarthatsz itt örökké! Mit akarsz tenni?*nézek rá dühösen. Nem szeretem ha csak úgy ide oda rángatnak. Nem vagyok egy játékszer aki csak tűri ezt a bánásmódot. Az őrdémonok a ház felé kezdenek el cipelni. Nem könnyítem meg a dolgukat. Miért is tenném? Kiabálok hátha egy auror véletlenül most erre járőrözik. Egyfolytában próbálok kiszabadulni. De nem megy. Be visznek egy szobába majd rámzárják az ajtót. Nagyon nem tetszik a helyzet. Mintha csak számítottak volna rám és a reakcióimra. Csak azt nem tudják hogy a sebzett tigris még veszélyesebb. *

*Kirohanok a házból de mielőtt elérném a kaput ketten is megragadnak. Hiába kapálózok nem tudok kiszabadulni.*
-Engedjetek el! Nem halljátok?*üvöltözök velük. Nem értem miért velem történik mind ez. Olyan régen történt és akkor is magamra hagyott. Akkor miért pont most? A két gorilla a ház felé kezd rángatni egyenesen Stevenhez. Biztos hogy nem emberek mert már rég kiszabadultam volna. *

*Még hátrébb állok mikor közelebb jön. Jeln pillanatban magam sem tudom mit érzek vagy mit szeretnék. Csak azt tudom ha rosszul döntök nem csak magamnak fogok ártani. A legnagyobb problémám hogy mindkettejüket szeretem és most hogy Stev kimondta mit érez nem tudom mit tegyek. *
-Pedig ez lenne. Amint visszajön az a nő te visszatérnél hozzá engem egyedül hagyva. *mondom majd megfordulok és elindulok kifelé. Mihamarabb el akarok tűnni. Tudom ha tovább maradok a végén olyat teszek amit meg fogok bánni.*

*Ahogy elkezdi már tudom mit akar mondani. Mikor felém lép én hátrálok. Nem akarom hallani. Miért kell mindent tönkre tennie? *
-Elég! Hagyd abba! Ezzel mindent tönkre teszel. Törődj bele hogy köztünk nem lehet SEMMI! Én nem leszek pótlék. Tudom ha az a nő vissza jön engem újra magamra hagynál. Csak azért érzed így mert egyedül vagy. *mondom dühösen de tudom mit érez. *-Nem. Nem éreztem semmit. Semmit az ég egyata világon.*mondom neki. Nem leszek egy pótlék akire ha már nincs szükség eldobnak. Végre boldognak érzem magam Linc mellet. Nem fogom hagyni hogy tönkre tegyen mindent.*

*Nagyon dühös vagyok. Nem szeretem ha fenyegetőznek.*
-Minden nap találkozunk. Bátrmikor beszélhettél volna velem.*morgok tovább.*-Nem. Nem tudom miről akarsz beszélni. Jó lenne ha elmondanád miért hívtál ide. *mondom morcosan. Tényleg érdekel hogy mi lehet. Furcsán viselkedik és nem értem miért.*

*Épp dolgozom mikor egy levelet adnak át nekem. Mikor elolvasom nagyon dühös leszek. Szólok a többieknek hogy mennem kell és már rohantam is. Nem értem miért fenyegetőzik. Elvégre nála lakom szinte minden nap beszélünk. Ahogy a házhoz érek. Kérnem sem kellett már nyitották is azt. Bekísérnek a nappaliba ahol Steven vár.*
-Még is mit képzelsz magadról? És miért fenyegetőzöl?*vonom kérdőre azonnal. Nagyon dühít a viselkedése. Főként azért mert nem értem mit akar.*

*Nagyot sóhajtok mikor nyakamba csókol. Már teljesen feltüzelt a kis játékunk így minden kis érintése erősen hat rám. Óvatosan kioldom a törülközőmet és azt is a földre dobom. Belemosolygok a csókba és hagyom hogy azt tegyen amit szeretne. Mindenben a kedvében akarok járni. *
[...]
*Valamikor hajnalban ébredek. Steven mélyen alszik. Nagyon óvatosan fölkelek és a fürdőbe megyek. Ott fölöltözöm majd nagyon hallkan a párnára rakom a levelet. Nem bírom megállni hogy ne adjak neki egy búcsú csókot. Majd óvatosan kilépek az ajtón és elindulok. A hajót már előkészítették így csak rám várnak. Nem akarom hogy így végződjön. De most olyan ügyeket kell elintéznem amik lehet halálos kimenetelűek lesznek. És lehdmt én sem térek vissza. Minden egyes lépésnél az együtt töltött rövidke idő emlékei felrémlenek előttem. Ahogy elérek a kikötőbe megállok a hajó előtt. Nagyot sóhajtok mert lehet soha nem térek vissza. Fölszálok a hajóra az elindul mielőtt bárki utól érhetne. Figyelem Nellondot ahogy egyre távolodom tőle és szerelmemtől. De ezt egyedül kell megtennem. És jobb ha nem tud rólam semmit minthogy a halálhíremet kapja meg. Gyűlölöm magam ezért de inkább megszakítok minden kapcsolatot vele.*

Spoiler:

*Hamar lekerül róla a ruhája de rajtam még ott van a törcsi. Nem akarom elsietni a dolgot. Azt akartam hogy minden pillanata emlékezetes maradjon a számára. Megfogom a kezét és összefűzöm ujjainkat. Közelebb hajolok hozzá de nem csókolom meg.*
-Mit szeretnél? Hm? *kérdezem hallkan és számal végig simítok az övén. Szeretem ezt a férfit. Olyannyira hogy meghalnék érte. De most nem kell másaokkal foglalkoznunk csak egymással.*

*Nem tudom miért de letámadom. Úgy látom Ő se bánja a dolgot. Kis kínlódás után leveszem róla a pólót majd a nyakát kezdem csókolgatni. Kezemmel mellkasát és oldalát símogatom. *
-Sajnálom. Nem bírom leállítani magam.*suttogom majd megpróbálom ledönteni az ágyra. Ha sikerül azonnal mellkasát kezdem csókokkal elhalmozni. Itt ott óvatosan bele is harapok. *
-Valakin még túl sok a ruha.*mondom ahogy fölé hajolok és a szemeit figyelem és próbálom kitalálni hogy vajon mire gondolhat. Majd újra megcsókolom csak közbe kezemmel délebbre vándorlok és megpróbálom kicsatolni nadrágszíját.*

*A zuhany után leülök az ágyra egy szál törülközőben. Mielőtt Stev visszajönne elintézek néhány dolgot. És egy levelet is írok amit egyenlőre jól elrejtek. Mikor bejön és leül mellém látom a szemén hogy nagyon fel van dobódva. Csak rá mosolygok majd hozzá bújok. *
-Ennek örülök. *mondom ahogy fölemelem a fejem. Két kezembe fogom az arcát majd megcsókolom. Hevesen csókolom majd az ölébe ülök. Közben megpróbálom levenni róla a pólóját.*
- Bocsáss meg. Nem tudom mi ütött belém. *mondom két csók között. Ha Ő nem állít meg nem hiszem hogy magamtól sikerül. Lassan áttérek nyaka csókolgatására ahogy izmos mellkasát simogatom.*

*Miután átadom a fegyvert elhagyom az alagsort. Fölmegyek a szobába. Beállok a zuhany alá és csak folyatom magamra a vizet. A zuhanytálcában összegyűlő víz elszineződött annak a lány vérétől. Sok régi emléket idézett fel bennem a kínzása. Hagyom hogy Stev végezzen vele ha akar. Nekem most más jár a fejemben. Hamarosan itt kell hagynom Nellondot. De erről nem szóltam Stevnek. Mikor végzek elzárom a vizet és magamra csavarok egy törülközőt és leülök az ágy szélére. Kicsit elgondolkozom miként mondhatnám el neki de semmi nem jut az eszembe. Ezért csak írok egy levelet amit később fog megkapni. Majd várom hogy mikor tér vissza. *

*Miután megvan a tettes nem haboztunk és nem is kíméltük. Sajnos arra nem kapunk választ ki küldte ránk és miért. Mikor megelégelem a dolgot az egyik emberem pisztolyát megkapom és Lucy fejének szegezem. A vallatás alatt meg is feletkezem páromról aki a falat támasztja. Mikor megszólal oda kapom a tekintetem. Nem akarok lemondani a bosszúról de az elkövetkező időben eleget ombolhatok. Leeresztem a fegyvert és feléfordulok.*
-Szeretnéd? Mert ha igen megkaphatod.* mondom. Ismerem Stevent. Ha lehet még nálam is kegyetlen tud lenni. A fegyver markolatát felé nyújtom.*
-Pisztoly vagy valami más ötleted van?*kérdezem majd ha válaszol adok neki egy csókot majd elindulok a szobánkba. Ruhámat Lucy vére áztatja ezért amint felérek bemegyek a fürdőbe és ledobom ruháimat majd a zuhanyalá állok.*