Steven Blackfield háza

A tengerpart mellett közvetlenül van egy erdő, ennek szélén van a ház, mely pont a homokos rész és a burjánzó zöld növényzet határánál helyezkedik el, jóval távolabb a víztől. Mediterrán stílusban épült, könnyűszerkezetes faház, mely erkéllyel és tornáccal is, rendelkezik, ahova ki lehet ülni és élvezni a gyönyörű panorámát, amit a táj nyújt, a távolból pedig hallani a tenger morajlását, s az olykor-olykor felbukkanó sirályok zaját.
Két emeletes, a földszinten ahogy belépünk, az előszobába érkezünk ami egy hatalmas bézsszínű tér, sötét tölgyfa parkettával. Tovább haladva az előszobából nyílik a tágas nappali, mely kis részben egybe van nyitva a konyhával, a kettőt egy-egy félfal választja el egymástól. A nappalitól jobbra van egy kis fürdőszoba, s külön egy toalett.
Első emeletre az előszoba utáni helyiség végében található lépcsőn lehet feljutni. Balra két nagy háló szoba van, jobbra egy vendég szoba, középtájt pedig még egy fürdőszoba és az erkély.
A második emeleten további 2 vendég, egy hálószoba, egy fürdő, és a Jacuzzi található.
Ami a bútorokat illeti, teak-faból készültek, maga az épület azon kívül hogy mediterrán, luxus igények kielégítését is biztosítja, már-már lehetne mondani egy villának, mint egyszerű kis családi otthonnak. Hátul nagy udvar terül el, benne medence, kerti grill, tornác, a háztól picivel odébb dupla garázs.
A részei nagyban tartalmaznak üvegfelületet, így hozva közelebb minket a természethez.

* Engem nem zavar, ha gyengének látom, sőt. A harciasabb énjét még nem is ismerem Sophienak, még soha nem mutatta meg azt az oldalát, így hát elképzelni sem tudom, milyen lehet amikor elkapja a rossz fiúkat. De azért jó abban a tudatban lenni, hogy semmi veszélyeset nem csinál. Igazából semmi másra nem figyelek, csak arra, hogy piszkosul féltékeny vagyok arra, hogy Steven sikeres, mindene megvan, tökéletes ház a tó partján, ennél többet nem is kívánhatnék magamnak. Csak akkor figyelek újból Sophiera amikor mondja, hogy már volt itt.*
- Ó?... Sokszor? * Kérdem, és a következő kérdésem az lett volna, hogy aludt e már itt, de ennyire nem akartam letámadni a kis hülyeségeimmel. Hangomból egyértelműen levonható az a következtetés, miszerint bosszús vagyok avagy féltékeny vagy a kettő elegye, de aztán megenyhülök miután Sophie lenyugtat. Mellé ülök a kanapéra és a haját kezdem simogatni.*
- Rendben, csak mire gondoltam volna. Ott láttalak Stev karjaiban senki más körülöttetek akire gyanakodhattam volna. Sophie lenyugtatási kísérlete majdnem sikerült is, ilyen hatással van rám. A kérdés azonban az, hogy meddig maradok ebben az állapotomban. Stev figyelmes, megkérdezte, hogy hozhat e nekünk valamit.*
- Azt hiszem egy tea jól esne. * Mondtam, majd Sophiera néztem. Miután Stev kilép az ajtón megkérdezem Sophietől amire már annyira kíváncsi voltam.*
- Őszintén Sophie. Volt köztetek valami Stevvel? * Kérdem és ha a válasz igen akkor közel hajolok hozzá és megcsókolom.

* Szerencsére, ha Sophieről van szó akkor szeretjük mindketten biztonságban tudni. Hamar elértünk Steven házába, alig 15 perc sétányira volt a kikötőtől. Azonban ahogy beljebb kerültünk kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. Tengerparti ház. Luxus villa. Gondolom belül is csupa fényűző dolgok lesznek. Sophienek ez biztosan tetszik. Ezekhez képest én semmit nem tudnék nyújtani. Magam mellé pillantok. Nem látom az arcán egyelőre, hogy annyira rajongana egyelőre Stevenért, de valamiért még is ott van a torkomban a gombóc.*
- Ehm.... Szép a ház. * Ennyi tellett tőlem.* - Te voltál már itt igaz Sophie? * Kérdeztem tőle, aztán odatámogatom az egyik ülő alkalmatosságra.*
- Jobban vagy? * Majdnem azt mondtam neki, hogy a legjobb az lenne, ha itt maradna éjszakára, de azt már nem. ha kell akkor kézben hazaviszem én.*