Lélekölő-hegység

Tárgy: Lélekölő-hegység Vas. Nov. 18, 2007 11:55 am

First topic message reminder :

A Lélekölő-hegység körülöleli a szurdokot és ez zárja el a külvilágtól a Mágusokat. A Hegység öt csúcsán 5 kőgólem vigyázza a szurdokok és folyóvölgyek békéjét. Éles sziklái, évszázados tölgyei és bükkjei, rohanó folyói, amelyek a Kékfátyol-vízesésben érik el útjuk végét, szinte lehetetlenné teszik az átjutást a Hegységen. Halandó ember soha nem téved erre, de ha véletlenül még is venné valaki magának a bátorságot, hogy neki induljon a Hegységnek, azt a bérceken fészkelő Magyar Mennydörgő Sárkánypár üvöltése biztosan visszafordítaná...
A bércek szinte minden évszakban és napszakban felhőkbe vesznek és komor hangulatot árasztanak a szemlélődő vándor felé...
Gyalogszerrel nem is juthatsz itt át, kár is lenne próbálkoznod, túl nagy és túl veszélyes. Ha a sárkányokat netán el is kerülöd, még akkor is előtted van maga a hegység és a többi vad, akik az ismeretlen területeken rejtőznek. A mulgik pedig meg sem próbálkoznak erre járni. Aki meg is mássza a hegyet kívülről nem lát mást szurdokban, mint a hatalmas mocsarat, a sziget maga az avatatlan szemek számára láthatatlan.

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:32 pm

*Meinek örül a szíve, mikor meglátja, hogy ismerősök is érkeznek a terembe, annak viszont nem, hogy sorban a géphez járulnak és a kéz alakú micsodákat piszkálják. nem híve az ilyen kütyüknek, és ha ez a valami tényleg egy időgép, akkor főleg tart tőle. Vajon milyen távolságokba képes elrepíteni? Fantáziája meglódul és már nem is tűnik olyan veszélyesnek. Hiszen nincs egyirányú út, amin oda lehet menni, azon vissza is. Többnyire... Azért megfogja barátai vállát, Catét és Borisét, és hátrébb húzza őket egy lépéssel. De már késő, valaki aktiválta a gépet. Egy lökést érez, ilyedtében kardjához kap, teljesen feleslegesen, viszont amint a markolathoz ér megnyugszik. A falak szebbek, de nem valószínű hogy a masina direkt kicsinosította volna őket. Talán tényleg időutazásban volt részük? Kitágult szemmel kémlel körbe. Ő itt nem sokat tud tenni. Barátaira pislog, majd lerogy a terem sarkában. Mit is keres ő itt valójában?*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:32 pm

*Mila határozottan, habár a lélekében kicsit félve teszi rá kezeit a megfelelő helyre. Miroslav halkan nyüszíteni kezd, de végül nem történik semmi... rossz. Egy furcsa húzást éreznek a gyomruk tájékán, majd végül ugyan oda kerülnek vissza, ahol voltak. Mila gyors mozdulattal kapja el a kezét a megfelelő helyről, és Szevérre néz.*
- Mi történt? Ugyan ott vagyunk, nem? *kérdez rá a dologra Mila, ám ahogy körbenéz,éles szemei kiszúrják, hogy mintha a falak szebbek lennének. Talán visszamentek az időben? A kék fény kavarogni kezd, Mila pedig egyszerűen belenyúl a fénybe. Talán ezzel összezavarja a múltat, de az is lehet, hogy leég a keze. Ne lehet tudni, minden esetre őt nagyon érdekli, hogy miből is van ez a fény. A kijelzők még mindig feketék, így a lány egyelőre nem nagyon tud mit csinálni, csöppet tanácstalan. Minden esetre az egyik közeli falhoz sétál és felrajzol egy Kémszem varázsjelet, hogyha szükséges, akkor szemmel tudja tartani az időgépet. Igyekszik úgy kiválasztani a szöget, hogy a kijelzőket is lássa, hátha beindulnak és láthat néhány képet a rúna segítségével. Megsérti a kezét, majd vérével rajzolja fel a Haegl rúnát, pálcáját pedig végighúzza rajta, miközben kimondja a rúnanevét. Reméli, hogy sikerül a dolog és hasznos kémjel lesz a falon.*

//Rúnamágia, elsődleges
Kémszem varázsjel//

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:30 pm

*A gyomortáji lökés nem csak meglepi, de teljesen le is taglózza. Mivel egész nap csak teát ivott, de abból rengeteget, érthető, hogy teljesen fellázad a rosszul karbantartott poci. Enyhén összegörnyed és elkezd öklendezni. Emiatt először csak a padlón, majd szép lassan -ahogy felemeli a fejét- a falakon is meglátja a furcsa változást. Minden szebb, tisztább, mintha a múltba mentek volna vissza, ami esélyes, hiszen ez egy időgép. Legalábbis Clína csak erre az opcióra tud gondolni. Megkapaszkodik a falban, hogy ne rogyjon össze, és közben nagyon koncentrál, hogy a gyomortartalma a helyén maradjon. Figyeli a gép mozgását, és egyre rosszabb érzés keríti hatalmába. Hiába a gyermeki naivitás, a gépekben valahogy nem tud megbízni.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:28 pm

[Rosetta, majd kicsit időgép]

*Átengedi Milának a lehetőséget, majd, amikor érzi a rántást, akkor a hopponálás, meg a zsupszkulcs jut az eszébe, de sejti, hogy ez most nem térutazás, de valami hasonló lehetett. Kissé kótyagos a feje, ahogy megérkeznek, bele is mar szőke üstökébe, majd felnéz a plafonra, és halkan hümmög. Kezét végighúzza a falon, mintha így is meg szeretné vizsgálni, hogy hova kerültek, meg tényleg szilárd-e a hely, majd megpillantja Rosettát, és hatalmas lelkesedéssel ront neki a dzsinn-kobold lánynak, felkapja, és alaposan megpörgeti, nem számít, hogyha ezzel esetleg néhány embert lekaszál. Jah, és hogy valahova jutottak? Khm.. Leteszi a lányt, amikor ez eszébe villan, majd hol a folyosóra, hol a lányra néz, széles, vidám mosollyal, és Rosetta mellett maradva indul meg valamerre, amerre a koboldlány is. Nem kérdezősködik, úgy érzi, lesz még idejük. Visszales az időgépre, hátha talál rajta valamiféle jelölést, hogy hol, vagy mikor is vannak pontosan.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Végülis Szevér, vagy Mila e téren nem mérvadó a dolog, de ha minden igaz, akkor Mila mancsait az említett helyekre teszi. Lisa nem érzékel semmiféle veszélyt egyelőre, viszont amikor a két kéz aktiválja a szerkezetet mindenki furcsa, nem kifejezetten kellemes lökést érez úgy gyomor tájban. Éles villanás, majd ugyanott vannak újra, úgy fest semmi sem változott, viszont a falak mintha egy picit szebbek lennének, tisztábbak, csiszoltabbak. Ezt észreveheti, aki eleve jobban körülnéz.
Nicolas varázslata sikerül, bejut a terembe, és ha akarja akkor innen már ki tudja nyitni az ajtót a többieknek is. Első legalábbis a hely teremnek látszik, de nagyon úgy fest, ha jobban meglesik a helyet, akkor egész folyosó rengetegről van szó. Ebből persze most még csupán egy folyosó látszik.
Az időgépet a fény és stb. után mozgásba lendült, úgy fest most, hogy a kék középen lévő mag erősen fénylik, körültte pedig a spirálok lassú mozgással keringenek. A "képernyőn" egyelőre viszont nem látszik semmi, lehetséges, hogy most nem az volt a cél, hogy lássanak valamit, hanem egészen más.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:23 pm

*Mivel nem köszönnek vissza neki így inkább körbe néz kik vannak itt.Persze elég sok diákot nem ismer mert nem az a fajta aki könnyen barátkozik.De viszont az a furcsa szerkezet le foglalja az ő figyelmét is.*~Vajon mi lehet ez?Talán egy időgép?És ha az akkor hová repit ha be üzemeli az ember?*Ezek a gondolatok cikáznak keresztül és nem tudja mit tegyen.Látja,hogy sokan be akarják üzemelni és persze szerinte is jó ötlet mert elég sokan össze tömörültek ebbe a kis helységbe és elég kevés a levegő.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:22 pm

[időgép, Cat]

- Te belerúgtál? * Néz a lányra elkerekedett szemekkel, majd az időgépre, majd ugyanezt kétszer, és elkezd nevetni. Jónak ígérkezik a mai nap is. Végül Exan nem kezdi el nyomogatni a gépet, nem is lett volna értelme, inkább tanulmányozta. Egyértelműen időgép, de nincs bekapcsolva. Nem csak Exan szól Catre amiért belerúgott, hanem más is, mert, többen szemtanúi voltak az agresszor megnyilvánulásának. Az időgépen kívül aztán másra is figyelmes lesz a fél tünde fiú. Látta, hogy egy fiú már el is indult a saját kezüleg szétfeszített vaskeretes kapun keresztül, de ezen kívül volt még egy másik ajtó is, pontosabban kettő. Cat felé fordul.* - Elindulunk a másik ajtón keresztül? * Kérdi, közben tovább tanulmányozza az időgépet. Ha tehetné visszamenne az időben egészen addig amikor még a szülei kicsit voltak. El nem tudja képzelni, hogy találtak egymásra, hiszen akármikor amikor ő és Belwar hazautaznak szívják egymás vérét. Többen is vannak még a teremben, köszön a jelenlévőknek, egy két arc ismerős is.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:19 pm

*Mivel Alex most nem tud leakadni Rosetta csodás átalakulásáról, teljesen rátapad és csak konstatállja, ogy mi lette azzal a gyönyörű vélasággal és miért tért vissza kicsit csúnyábban és alacsonyabban. Viszont Rosetta sem tudja mi lett vele, de ezt meg Alex nem tudja. Viszont a közelben észreveszi Nicolast, akit amúgy sem kedvel annyira. Hát vámpír vagy mi, Alex pedig egy hős inkvizítor harcos. Ha Nicolas vámpírhercegre hajaz, akkor Alex méltán érdemelné ki az elemek királya címet. Minden esetre félre kell tennie mindenfajta ellenérzését a vámpírral kapcsolatban (arról nem is beszélve, hogy nem messze egy másik vámpír, Mila is itt tutulgat), mert most egy oldalon állnak. Hogy mi lesz ennek az egész dolognak a tétje, még nem tudja, minden esetre most szükség van arra, hogy egymást segítség. A farkasgazdaságról már végképp nem is említek semmit, mert ki tudja milyen erők tombolnak még a fiú ereiben. Szövetség ide vagy oda, egyáltalán nem akarja Nicolast szem elől veszteni, így mikor a fiú átárnyul az ajtón, ráadásul Rosetta is odakoncentrál, akkor márt Alex is muszáj lesz arra vegye az irányt Relikviamágusi képességeivel igyekszik érzékelni, hogy az ajtón túl van-e valami különleges varázstárgy.

//Relikviamester képesség - 4. szint: 10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak, és azt is megérzi, ha valaki használni akar egy ilyet.//

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:19 pm

//Boris, Cat! Nem egyedül játszotok, erre figyeljetek! Egyrészt mindketten ugyanazt a kézlenyomatot, meg gombot nyomogatjátok, másodszor már korábban Mila meg én ott voltunk a szerkezetnél, és mi is ugyanezt tettük! Tudom, hogy sokan vagyunk, de légyszi figyelmesebben! Legalább a kiemelt részeket olvassátok el! //

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:18 pm

* Igyekszik Exan minden kérdésére válaszolni, de valahogy most nehéz annyit dumálnia, ami ugye rendkívül ritka az ő esetében. Csak bólogat válasznak, viszont amikor Exan azt kérdezi hogy megnyomja-e azt a gombot, érdeklődően felhúzza az egyik vastagon kihúzott szemöldökét. * - Passz. * Csak ennyit tud mondani. A rúgásra semmi sem történik, csak megfájdul a lába, ezért norvégul kezd el káromkodni, amit talán senki sem ért, szerencsére...Más ötlete azonban nem nagyon akad, de megpillant a sötét sarokban egy lányt, mintha ismerős lenne, de mégsem...Fogalma sincs, hogy mit csinálhatna, ezért sürgősen ki kel agyalnia valamit. Nem akarja össze vissza nyomkodni a gombokat, abból lehet hogy rossz dolog sülne ki, habááár...nagy a csábítás. Egy gombot keres, egy piros gombot. A mesékben mindig azt mondják 'Soha ne nyomd meg a piros gombot', aztán valahogy mindig jól sül el, ezért fejébe veszi, hogy megkeresi a piros gombot. Azt ugyan nem nagyon talál, csak kézlenyomatokat, azok is megteszik, talán...Hogy azok gomb ként is funkcionálnak vagy nem, azt sajnos nem tudja, de ismét a próba szerencsére hivatkozik, és megnyomja az egyiket, illetve ráteszi a kezét. Figyeli a többieket is, hátha ők tudnak ötlettel szolgálni. Egy számára ismeretlen fiú ugyanezt teszi, tehát megnyugodva látja, hogy nincs egyedül. *

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:17 pm

*Tehát magához tér... Mikor odaér mellé Alex, akkor teljesen közvetlenül megfogja a fiú kezét, mielőtt elszédülve visszahuppanna a földre, ő se érti a helyzetet, hogy mi történt, el is engedi, csak muszáj volt kicsit megtámaszkodnia. Zöld szemei kitisztulnak, kétségbeesett pofit vág, nem tudja, hogy mi van körülötte, de azért igyekszik gyorsan felmérni a terepet. Egy időgép és egy zárt ajtó, aminek a rácsai előtt Nicolas áll, ez a két út van, legalább is ez tűnik a két lehetőségnek, amivel foglalkozni lehet, magán kívül persze. Mivel még nem sikerült mindent megértenie, egészen könnyedén beelőzi a cselekedettel Mila, aki beteszi a kezeit az időgépbe, inkább Rosetta próbálja átgondolni a helyzetet, és arra készülni, hogy esetlegesen mi történhet most, hogy a szerkezet beindult. Dzsinn-kobold-relikviamester-tér-időmágiás, hát lehet, hogy ennyi idő alatt is rájött, hogy időgépről van ám szó. Mikor Nicolas hozzászól, és magához vonja, nem túl gyorsan szabadul a fiú, ugyanis a leányzónk nem igazán akarja elengedni, hozzábújik, mint egy gyermek, habár most már magassága nem kisgyermeké.* - Hogyha érteném, elmondanám, hogy mi történt, hidd el. *Mondja a fiúnak, aztán csak-csak elengedi, hiszen Nicolas cselekedne, nem csünghet a nyakán. Elengedi hát, és figyeli, hogy mit csinál, de az időgéppel már foglalkoznak, a fiú pedig az ajtóval próbál bodlogulni. Hiába elementalista, sejti, hogy a berobbantás nem használ, inkább igyekszik megnyugodni, és a logikáját felerősíteni, hiszen természetes barlangban vannak, elméletben, hát a természetmágiája nincsen "lefedve". Mágiával próbál körbenézni, a békét használva arra, hogy több mindent észrevegyen ,esetlegesen párhuzamot vonjon.*

//TEM, Druida, druida, nagyon, Belső béke:
Varázsige: Interior Pacis
Leírás: Afféle meditációs formula, de nem kell hozzá meditálni. Határtalan nyugalom tiszta elme, természetre hangolódás, így egy erőteljesebb logikai készség, helyzetfelismerés. Minél természetesebb a körülmény, annál jobb. //A mesélő a varázslat hatására a karakternek plusz infokat adhat meg, amiket más nem vesz észre, vagy más nem jön rá stb.// Druidák, mentalisták és látnokok erősebben tudják alkalmazni a varázslatot, több dologra rájöhetnek. A varázslat a nyomozó szándékú természetmágusok számára kiváló kiindulási alap, afféle kezdővarázslat, amivel a nyomozásba tudnak fogni. Nyilvánvaló, hogy egy sötét labirintus mélyén a varázslat csekély hatásfokú, hiszen a természet segít a ráhangolódásra.
Pálcamozdulat:Nincs. Be kell hunynunk a szemünket, és egy zöldellő ligetet, vagy egy szelíd tavat kell magunk elé képzelni.
Hatás: A hatás azonnali és időleges. Azonnal létrejön, de csak 10 percig él a varázslat, druidák, mentalisták, látnokok esetében +5 percet jelent, évfolyamonként +5 perc.//

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:14 pm

*Éppen az ajtót vizsgálgatja, de csak messziről, mikor egyszerre egy csomó diák érkezik, akik közül senkit sem ismer. A kivétel egy alacsony, kínai lány, akihez oda is siet.* Szia, Anelie. Gőzöm sincs, mi lehet, ez az egész. *Rázza a fejét, amiben egyetlen érteles gondolat sincs - mármint az ajtóról* Kerestelek amúgy. *Jegyzi meg, majd egy vakmerő elgondolásra jut. Talán csak Mei előtt akar felvágni vele? Bárhogyan is, de arra rájön, hogy a bezárt ajtóval nem tud mit kezdeni, viszont az időgépet aktiválhatja. Kíváncsi rá, mi lehet mögötte, melyik korban lyukadnak ki. Ezért hát odamegy a szerkezethez, és a kezét a két tenyérlenyomatba teszi, miközben azon fohászkodik, nehogy beszippantsa a gép, vagy valami hasonló.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:14 pm

*Mivel már hónapok óta nem látta egyik barátját sem úgy gondolta ő indul a keresésükre.Kilépett a kastély ajtaján és elindult ebben a szép időben sétálni és legalább ki szellőzteti a fejét.Közben azt vette észre,hogy a lába akarva akaratlanul is a tölgyes irányába viszik őt.A tölgyesbe érve észre vesz egy eléggé el rejtett ajtót ami félig nyitva van és hangokat hall odabentről.*~Nem lesz szerintem senkinek baj az ha belépek és szét nézek.~*Gondolja de előtt körbe néz van-e valaki a környéken de mivel senkit nem lát így el indul.Belépve az ajtón a hangok irányába kezd el menni és nem is sokat kell mennie mivel majdnem neki megy azoknak akik ott tartózkodnak azaz a diákoknak.*~Hűha jó sokan vagyunk de amint látom Cat és Exan is itt van.*Látja meg két barátját egy furcsa szerkezet előtt és oda siet hozzájuk majd köszön.*-Sziasztok Skacok.*Vár,hogy fogadják-e a köszönést.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:13 pm

*Egy ajtó, egy szimpla ajtó. Mi is lenne a feltűnő rajta, mi az, ami azt sugallná, hogy "NE MENJ BE!" ?És pont olyan hangulatban, mint amiben Steven most van, miért ne menne be valaki egy olyan ajtón, amin semmi figyelmeztetés nincs. Főleg, hogy nem ő az egyetlen, aki eltűnik az ajtó mögött. Az ajtón belépve csupán egy szimpla folyosó látszik, a végn valami halványkék vibráló fény. És emberek. Nem is gondolkodik sokat Steven, követi azt, aki épp előtte jár, be a szobába. A közepén egy eléggé furcsa gépezet áll, a fiú el sem kezd elmélkedni rajta, vajon látott-e már hasonlót. Egyszerűen körülnéz, és látja, hogy van, aki tanácstalanul ácsorog, van aki épp a gépet rugdossa, és van, aki egyszerűen, nem csinálva gondot belőle, belerúg. Steven kissé rosszallv rázza meg a fejét, de nem szól semmit. Senkit sem ismer, és első ránézésre mindenkinek van társasága. Így inkább megmarad szélen, és nem nagyon nyúl semmihez. Várja, hogy kiderüljön, miért is kellett neki idejönnie.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:12 pm

*Tehát többen érkeznek társai, remélhetőleg nem bukik le azzal, hogy az ajtórácsot feszegették, mert még bolondnak néznék, hogy puszta kézzel mit próbálkozik ilyen keszeg testalkattal. Alyssát megnézi magának, alighanem ez Lisa lesz, bár olyan jó barátok nem voltak, hogy odamenjen, csak bólint neki. Ellenben amikor nem jár sikerrel az ajtóval, hátrafordul, és észreveszi Rosettkát.* Ah, akárhányszor találkozunk, te mindig más vagy. Legközelebb talán koboldsárkányként térsz vissza? *Kérdezi finoman, és magához vonja legrégebbi barátai egyikét. Aztán elengedi, nem kell a túl sok érzelem, inkább karbafont kézzel nézelődik, hogy vajon hogyan is juthatnak tovább. Mivel az ajtót nem sikerült kinyitni, a rácsok pedig szétfeszítve, azon tűnődik, hogy vajon vajon a nyers erő lesz a megoldás, vagy pedig egy olyan varázslathoz merjen nyúlni, amit legjobb tudomása szerint még soha, senki nem próbált. De hát mindent el kell kezdeni valahol. Szevérrel már dolgozott együtt, neki szól oda.* Beteleportálok, és kinyitom nektek az ajtót, addig kezdjetek valami a géppel. *Recsegi, majd választ sem várja már húzza is elő pálcáját, és elméjében szótagonként memorizálja az árnyékajtó varázsigéjét. Csak remélheti, hogy nem kerül csapdába, de a túl nagy tömeg már fullasztó számára, Anelie hófehér nyaka hívógatóan pulzál vérrel tele, az ifjú herceg pedig igyekszik nem túlságosan nyalogatni a száját. Az ajtóra koncentrál, behunyva a szemét köddé válik. Már ha sikerül...*

//Árnyékajtó, átv, elsődleges: A varázslat lényege igen egyszerű, de annál nagyszerűbb. Hogyha nem találunk sehogy se kijáratot egy folyosón, akkor a varázslatot megidézve egy Árnyékajtó nyílik a falban és az átvisz a legközelebbi szobába, esetlegesen éppen azon a falon, ahová idézted, nincs szükség faltörésre, robbantgatásokra, csak egy szép mozdulatra és varázsigére. Hihetetlenül hasznos, ezt idővel mindenki belátja.//

Vendég

- Az a része nekem is megvan, felismerek egy időgépet. *Halványan mosolyog, majd hallgatja Szevér szavait, felzárkózik egy kicsit az eseményekkel. Nem érzékeli időben, hogy az egyik lány éppenséggel bele akar rúgni a szerkezetbe, így eléggé döbbenten néz, mikor ez megtörténik.* - Na ez most mire volt jó? *Kérdezi félhangosan, pláne, hogy nem történik semmi. Viszont itt az öt óra, és valaki máris belehelyezi a kezeit az időgépbe, hogy beindítsa. Ő egyelőre csak figyel, a környezetére koncentrál, félig-meddig a látnokságával is, hogy ha valami félresikerülne, akkor időben észrevegye, és esetleg el tudja rántani azt, akit veszély fenyeget.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:11 pm

*A sok diákot elnézve némi melegség tölti el a szívét. Mivel rá senki sem figyel fel, és ő maga nem tudja, hogyan kell azt a -mint kiderült idő- gépet használni ezért inkább félrehúzódik, teret enged társainak. Az egyik lány nagyot rúg a gépbe, ám szemmel láthatóan nem ez a nyitja.*
-Talán ha valaki rátenné a kezeit a jelzett helyre...
*Kiáltja, hátha a nagy zűrzavarban valaki meghallja tanácsát. Szeretné, ha ez a hely nem kötné őket ide túl sokáig, hiszen amíg itt vesztegetik az időt, mások szenvednek azon a helyen, ahol az árnyék rátelepedett a világra.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:08 pm

*Mila nem elsőként érkezik meg, de a többieket nem nagyon ismeri. Nicolas-ra vet egy furcsa pillantást, valamiért úgy érzi, hogy hasonlítanak, de konkrétan nem tudja, hogy miért. Miroslav a földön szaglászik, de nem talál semmi extrát, Mila pedig az időgépet nézegeti. Egyelőre nem működik, látszik rajta, hogy nem, így mivel Szevér és egy másik leányzó beszélget, hogy mik is történtek, Mila hallgatózik. Szerencsére az este evett, így most annyira nem koncentrál a vérre, de azért érzi ,hogy a lánynak milyen finom illata van. Kicsit megcsóválja a fejét és Miroslav is duruzsolni kezd a gondolataiban, hogy most nem ennek van itt az ideje. Lassan körbenéz, majd hogyha esetleg valaki nem előzte meg, akkor belehelyezi két mancsát a megfelelő helyre és vár. Szevérre pillant és mélyen a fiú szemébe néz. Lassan biccent felé, jlezvén, hogy ok, majd ő beindítja és meg is teszi. Reméli, hogy nem fog leégni a keze, vagy valami hasonló, nem lenne túl jó, hogyha a többiek látnák, hogy gyorsan regenerálódik. Már ha regenerálódna...*
~Béna lépés, de te tudod...~*morogja daimónja és szorosan a lány lába mellett megáll és figyel.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:07 pm

[Időgép, Mila]

*Amikor Cat belerúg a szerkezetbe, akkor erőteljesen megforgatja a szemeit.* -Ha nem értesz hozzá, akkor ne is nyúlj hozzá! *mondja, nem éppen agresszívan, inkább afféle lemondó sóhajjal, majd Mila mellé lép, észre sem veszi Rosettát egyelőre, nem arra figyel, és nem nézett annyira körbe. Inkább Mila, meg az időgép foglalkoztatja.* -Na, mit mondasz? Beindítod? Vagy segítsek, esetleg átvegyem? *kérdezi, miközben folyamatosan a kijelzőt nézi, majd, hogyha a lány nem akarja, vagy úgy válaszol, akkor bizony, érezvén, hogy itt az 5 óra, finoman belehelyezi a kezeit a gép lenyomatába, és igyekszik ráérezni a szerkezet működésére. Ha Mila inkább szeretné beaktivizálni, akkor figyeli, hogy a lánnyal ne történjen semmi nagyobb gond, vagy ha mégis, akkor itt van, készenlétben, hogy meggyógyítsa.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A diákcsapat tehát megérkezik a színre, észrevehetik a lassacskán magához térő Rosettát is, aki eddig jó eséllyel sötét sarokban hevert, ezért a korán érkezők nem feltétlenül szúrták ki. Teljesen ugyanúgy fest, mint régen, csak ugye valamivel magasabb lett. Nicolasnak a rácsokat sikerül szétfeszíteni, hiszen elég rendkívüli ereje van, viszont az ajtó egyértelműen zárva van, és nem biztos, hogy csak úgy ki lehet nyitni.
Mila nem lát konkrétan semmit, lehet hogy félreérthető volt a dolog. A gép időgép, mutatja a múltat, jövőt, viszont jelenleg a kivetőtő sötét, hiszen ahhoz hogy bármit mutasson is, aktiválni kell.
Cat belerúg a szerkezetbe, hát...megfájdul a lába. De más konkrétum nem történik.
Az ajtó tehát zárva van, jó eséllyel mágikus úton, vagy lehet hogy köze van az időgéphez is, ki tudja. A gép egyelőre pihen, hiszen aktiválni kell, ott vannak a képlenyomatok, amivel ez megvalósítható ugye.*

//No akkor fiúk-lányok.
Sokan vagyunk, szóval mindenki igyekezzen pörögni, én rajta leszek hogy kb. 20 percenként írjak, szóval aki lemarad, attól sorry. Ami még fontos, hogy a hozzászólásokban a fontos részt, ami cselekvés, amire reakciót vártok, jelöljétek más színnel.//

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:02 pm

* Rég találkozott már Cattel, úgyhogy megbeszélték, hogy csinálnak valamit, ha már annyi ideje nem látták egymást. Beszélgetnek, firss levegőt szívnak, meg ilyesmi.* - Csak otthon voltam, elhúzódtak egy kicsit a dolgok. Tudod milyen anyám, sokáig marasztalt minket, úgyhogy ezért nem jelentkeztem. * Magyarázta meg, hogy miért tűnt el pár napra. Közben a tölgyesbe tévedtek. Elég sok ember igyekszik egy irányba, ami nem csak Catnek hanem Exannak is feltűnik.* - Mi ez a sok ember? És miért mind egy irányba haladnak? * Cat már előbb kimondta azt amire a fiú gondolt, úgyhogy szó nélkül követték az embereket, akik egy egészen furcsa hely felé igyekeztek.* - Egy kapu? Mit keres itt? Kalandot érzek. * Húzódik mosolyra a szája, de egyelőre csak halkan beszél, nem akarja felhíni magára a figyelmet.* - Nahát ez meg mi? * Szívesen leállna játszani a szerkezettel, ami jelenleg jobban leköti, mint a többi ajtó.* - Mi lenne ha megnyomnám ezt a gombot? * Humorizál Catie-nek, majd mosolyog. Gondolja a lány majd le akarja beszélni róla, csak, hogy annál jobban hajtja őt a kalandvágy. Talán ha nagyon le akarja beszélni róla akkor nem nyúl hozzá.*[/color]

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 3:01 pm

*Tüzes napon tüzes fiatalember jelenik meg, méghozzá Alex. Az ifjú mágus megjárta már a poklok poklát is, ráadásul legutóbbi komoly kalandjuk során olyan titkokat fedtek fel, amelyek sorsdöntőek lehetnek. Most azonban nincs idő arra, hogy a múlt árnyain töprengjünk, hisz az események felpörögtek. Bár ő távolmaradt mindenfajta közelmúltban lezajló eseménytől (ha nem vesszük figyelembe, hogy Meire cuppant rá a minap), de azért igyekezett információkat begyűjteni. Jó harcoshoz mérten nem csdoa, ha csak úgy szívja magába az infókat. Valójában nem nagyon csinál még semmit, most csak megfigyel, aztán a kellő időben aktivizálja magát. Oamegy egy vörös lányhoz, aki nagyon emlékezteti őt valakire, de vajon kire? Láthatóan a lány sincs most annyira képben. Mikor odamegy hozzá, beléhasít a felismerés: Rosetta.* De hogyan...? *Fut ki a száján, bár ezt a beszélgetést bizonyára később játszák majd le.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 2:55 pm

* Valami van a levegőben. Valami, ami megmagyarázhatatlan módon a fiút a Lélekölő-hegységhez vonzza ezen a délutánon. Steven sokat gondolkodott, hogy engedjen-e ennek a furcsa kísértésnek, és végül csak itt kötött ki. A léptei kissé monotonok, ahogy közeledik, valami gondolat van a fejében. Egy gondolat, mely úgy befészkelte magát, hogy egyszerűen nem hagyja nyugodni. Ahogy ma reggel felkelt, egy pillanatra azt hitte álmodik. Egy hang ébresztette fel, egy hang, amit már évek óta nem hallott. Az öccse szólt hozzá. Felriadt, nézett bele a félhomályba, de sehol senki. A víz teljesen kiverte, és kitágult pupillákkal nézte a szoba falát. Oda meredt, ahonnan egy pillanattal korábban még egész biztosan az öccse szólt. Nagyon nehezen nyugodott meg, de vissza már nem tudott aludni csak feküdt, és hevesen dobogó szívvel emlékezett. Egy alakra, aki kisétáltaz életéből, és akit azóta nem látott, mióta utoljára megjegyezte, hogy még találkozunk.* ~Mikor jössz már vissza David? Mikor...?~ *kérdezgette magától, olykor félhangosan, mintha a falaktól, a könyvektől várna választ. És most, ez az álom annyira felzaklatta, hogy egész nap szinte félálomban mászkált, mikor hozzászóltak, csak felnézett, motyogott valamit, és ment tovább. Hát ílyen állapotban sétál Steven most a diáksereg felé. Nem nézi ki van ott, nem nézi, mire készülnek, egyszerűen érzi, hogy most neki is itt a helye.*

//A nagymesére Isabella hívott, de magamtól jöttem ^^//

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 2:53 pm

* Végre rátalált legjobb barátjára, ennyi idő után. Aggodalma borzasztó nagy volt, mert a fiút nem látta már legalább két hónapja, vagy másfél...ki számolja? Lényeg hogy elég sok idő eltelt már legutóbbi találkozásuk óta. Mindenesetre elindultak ketten egy sétára, megbeszélni az elmúlt pár hét eseményeit. * - Na és, mi dolgod volt, hogy ennyi ideig nem láttalak? Már ha egyáltalán dolgod volt. Vagy csak én vagyok vak...? * Nem valószínű hogy Cat vak lenne, főleg azért, mert a tölgyesbe menet megpillant egy jó pár emberkét, diákot. Fogalma sincs minek ez a nagy gyülekező, de mindenesetre jó lenne tudni. Igazából az is furcsa hogy pont a tölgyesbe tévedtek, megint a sors akarta így, vagy csak Cat ennyire szeret úgy sétálni, hogy közben azt se nézi merre jár...Hamar megpillantja a gyülekezés okát, egy kapu az. Egy láncos, fa kapu, illetve inkább ajtó, vagy valami...Furcsa módon nyitva van, egy folyosó tárul eléjük, habozás nélkül indulna, de amikor odaér, hirtelen megtorpan. Elgondolkozik, csak aztán megy be, amikor megpillant néhány szintén arra haladó diákot. * - Gyere, kövessük őt! * Mondja Exannak, és már indul is futva a folyosó végére. Néha hátrapillant, nehogy közben történjen valami. Még az is megfordult a fejében, hogy ez egy olyan végtelen folyosó ami az ilyen hipnózis álmokban szokott lenni. De szerencsére nem, sokkal különösebb...A folyosó végén egy érdekes szerkezet áll, spirálokkal meg minden egyéb olyan dologgal, ami még csak meg sem fordult Cat fejében. Kíváncsian körbe járja az egészet. Közelebb lép hozzá, és próba szerencse gondolattal belerúg a szerkezetbe. Ez lehet hogy nem volt a legokosabb döntés, de sebaj, a lába természetesen megfájdult. *

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 2:51 pm

*Délutáni sétája után a kislány felugrándozik a lépcsőkön, a második emeletnél azonban megtorpan. Még nem járt a Csíkos boa hálóban, de sehol máshol nem találta Borist. Ám a szoba ajtaján hiába dörömböl, sehol senki. Így tovább kapaszkodik fölfelé és reménytelen arccal esik be az óriás skorpióba, ahol Nati fogadja azzal a hírrel, hogy Boris is őt keresi. Hamar megtudja hogy a fiú a tölgyesbe ment. Már ő is hallotta a pletykákat az időkapuról és kalandot szimatol. kardját vékony szalagjánál fogva oldalára akasztja pálcáját is leellenőrzi, igen, még mindig a nadrágzsebében van. Tőle megszokott gyorsasággal zúg le a lépcsőkön. Topánjai port kavarnak a birtok ösvényein. Nem ő az egyetlen, aki ekkor érkezik. Belép a kapun, és hamar megtalálja a szerkezetet, amit addigra már többen körbeállnak. Megpillantja a vöröskét is, odalép mellé és nekiszegezi a kérdést.* - Te tudod, hogy mi ez és hogy miért vagyunk itt? * Egyszerű és nagyszerű kérdés. Megnyugtatja, hogy a fiú mellette van, most már tényleg készen áll bármilyen kalandra.*