Lélekölő-hegység

Tárgy: Lélekölő-hegység Vas. Nov. 18, 2007 11:55 am

First topic message reminder :

A Lélekölő-hegység körülöleli a szurdokot és ez zárja el a külvilágtól a Mágusokat. A Hegység öt csúcsán 5 kőgólem vigyázza a szurdokok és folyóvölgyek békéjét. Éles sziklái, évszázados tölgyei és bükkjei, rohanó folyói, amelyek a Kékfátyol-vízesésben érik el útjuk végét, szinte lehetetlenné teszik az átjutást a Hegységen. Halandó ember soha nem téved erre, de ha véletlenül még is venné valaki magának a bátorságot, hogy neki induljon a Hegységnek, azt a bérceken fészkelő Magyar Mennydörgő Sárkánypár üvöltése biztosan visszafordítaná...
A bércek szinte minden évszakban és napszakban felhőkbe vesznek és komor hangulatot árasztanak a szemlélődő vándor felé...
Gyalogszerrel nem is juthatsz itt át, kár is lenne próbálkoznod, túl nagy és túl veszélyes. Ha a sárkányokat netán el is kerülöd, még akkor is előtted van maga a hegység és a többi vad, akik az ismeretlen területeken rejtőznek. A mulgik pedig meg sem próbálkoznak erre járni. Aki meg is mássza a hegyet kívülről nem lát mást szurdokban, mint a hatalmas mocsarat, a sziget maga az avatatlan szemek számára láthatatlan.

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 2:49 pm

*Csak sétál Lisa mellett, majd betérnek ide is. Amikor körbenéz, és megpillantja az ajtót, amihez Nicolas lépdel, halovány félmosoly fut át az arcán, majd körbenéz, hátha látj valahol Jacket, aki mesélt neki ezekről a dolgokról, de valamiért ő maga nem akarta kidugni az orrát a szobából. Mostanában kissé mufurcabb a szokásosnál, de a fiú nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. isa szavaira rápillant, miközben az időgéphez sétál. Lassan kikémleli a szerkezetet, halkan morog valamit az orra alá, majd a szőke lányra néz, Milával annyira nem foglalkozva.*- -Ez itt egy időgép, ha jól látom, de beindítani nem igen szeretném. És, amiről lemaradtál, hát.. és elmeséli, amiről a lány lemaradt, meg amennyit ő maga tud az eseményekről. Aztán a nyakában függő zsebórára pillant.* -Azt hiszem az öt órát még meg kellene várnunk.. *mondja, miközben a szerkezet működését figyeli, fél szemmel figyelve, hátha valami durva lény előbukkanna, de inkább az érdekli, mi fog történni ötkor, mert hallott néhány dolgot a többi diáktól, hogy mik is történtek itt, de nem biztos semmiben sem eléggé, így első körben kivár.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 2:47 pm

*Rosettával nagyon is furcsa dolgok történtek, ugyanis egy héttel ezelőtt egyszer csak elvesztette eszméletét, érezte, hogy mágia járja át, szedi szét atomjaira, és teszi össze újra... Hogyha lehet ezt így mondani. A lényeg, hogy az elmúlt egy hétben senki se láthatta a véla-Rosettát az iskola területén, nem maradt se híre, se hamva, na de maga, Rosetta lelke sem volt aktív. A semmiben lebegett, miként fél évvel ezelőtt, ahogy kobold-vérfarkas testéből a lelke vélába költözött... Csupán most véla teste pusztult el, s ha nem is éppen ugyanolyan testbe költözött, mint az eddigi, küllemre éppen ugyan olyan, éppen csak egy fél méterrel magasabb. Dzsinn-kobold, ami csak abban változtatott rajta, hogy magassága már Majdnem vetekszik Penny-ével, csak 1-2 centivel van lemaradva, amit unokanővére úgy is ellensúlyoz majd az állandó magassarkúakkal. Na de ez igazán mindegy is... A régi eszközeivel, régi megszokott ruháiban ébred, az egyik folyosón, vagy ajtó mögött, és fejfájósan tér magához. Ahogy felül, azonnal érzékeli, hogy alacsonyabban van, majd megnézi a rövidebb kezeit, rövidebb lábait, habár furcsa, mert a vélához rövidek, na de a koboldhoz hosszúak. Minden esetre a látása és a feje tisztul, eltűnik belőle a sötétség és talpra kecmeregve azonnal körbenéz, hogy hol a viharban is van, hiszen ő a vámpírvadász kalandból kihullott, utolsó emléke az, hogy a szobájában van fent a hiúzban, úgy is mindenki nyaral... Kicsit döbbenten érzékeli, hogy már nem rövid rózsaszínes haja van, hanem a régi, vörös tincsek lógnak a nyakára, a homlokára, azonnal érte nyúl és a füle mögé tűri.* ~ Mi a fene történt, és hogyan, és miért...? ~ *Gondolkozik zavartan magában, egyelőre csak magával tud törődni, és szájtátva körbenéz, hogy hol is van, vagy hogy kik veszik körül, kik érnek éppen oda.*

Vendég

*Szevér oldalán érkezik meg, még az előcsarnokból. A dobozát a fiú valóban felvitette, így az úton odáig bőven van idejük beszélgetni.* - Hát az biztos, hogy sok mesélnivalóm van. *Be is avatja a fiút abba, hogy az utóbbi néhány napban egy szál hátizsákkal járta Bulgáriát. Elmeséli a kisebb-nagyobb kalandjait, aztán a többivel, régebbiekkel ráér még. A tölgyesbe érkezve viszont egy kisebb csoportosulást vesz észre, és szemöldökráncolva pillant Szevérre. Csak most jött, és máris van valami?* - Szerintem én nem kaptam meghívót a partira. *Tudja, hogy ahol több Nezabaros összegyűlik, ott valami lesz, így automatikusan tapintja ki a fókuszait, mármint amiket használ is. A pálcája szinte csak vészhelyzet esetére van, ha valamihez feltétlenül kellene. Természetesen kíváncsisága győz, és csak egy pillantást vált Szevérrel, mielőtt belépne az ajtón, ahol látja a másik kettőt is, meg a furcsa szerkezetet.* - Wow. Valamiről határozottan lemaradtam. *Jegyzi meg félhangosan. Látja, hogy Nicolas egy ajtóhoz lép, de egyelőre a szerkezet jobban leköti a figyelmét, hiszen nem tudja, miért van itt, vagy mi történt eddig.* - Szerintem térjünk át arra, hogy itt mi történt, amíg távol voltam. *Fordítja vissza a fejét Szevérhez.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 2:40 pm

*Természetesen Mila és Miroslav is hallotta a vámpírvadászos sztorit, hiszen elég sokan suttognak erről az iskolában. Elég nagy balhé volt, és ez Nellondra is kihatott, így Mila néhány áldozatától is hallotta, hogy valami történik a városban. Egy beszélgetéssel egybe kötött ivás során ki is hallgatta, hogy a tölgyesben van valamiféle időkapu. Habár tényleg nem sokat tud a dolgokról, azért érdekli, hogy mi is történik és hogyan is került ide, a Nezabar területére egy időkapu. Az biztos, hogy kissé hátrányban lesz a többiekkel szemben, de végül is ez őt nem érdekli. A lényeg, hogy most itt van a többiekkel együtt, és habár nem tudja, hogy mi is ez az egész dolog, azért lassan, Miroslavval a nyomában besétál az eddig rejtve lévő fa ajtón. Az ajtó mögött valamiféle folyosó található, ami egy olyan terembe vezet, ahol az időgép van.*
~Mi a franc ez?~*járja körbe Miroslav a gépet, Mila pedig körbenéz a teremben. Megpillant valamiféle szerkezetet, amin két lenyomat van, illetve két kis kivetítő, amin két filmecske megy. A leányzó nem tudja, hogy mik is azok, így odaáll a két kivetítő elé és a képeket kezdi el nézni, hátha rájön, hogy miről is van szó. Miroslav közben a teremben szaglászik, hátha megérez valami különleges szagot, illatot, vagy bármit. Illetve a földön nézelődik, hátha talál valami nyomot.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 2:39 pm

*Az útmutatások alapján szinte futva érkezik, virágruhája fel fellebben, ám ő észre sem veszi, s ha észrevenné sem zavarná. Semmit nem tud a történtek előzményeiről, csak azt, hogy valaki meghalt, s ez már épp elég indok, hogy itt legyen, és megpróbálja megmenteni társai életét. Növényruhájának egy indájába tűzte pálcáját is, amit 5 évvel ez előtt kapott. Próbálja felidézni a bizalmat és az aggodalmat, melyet Felaern arcán látott elválásukkor, s ez erőt ad neki. Sokáig keresi a helyet, de egyedül nem találja meg, ám szerencsére egy másik diák is arra vette az irányt, s őt követve végre megleli a különös helyet. Végigszalad a folyosón, de megdermed a döbbenettől. Látott ő már sok féle mechanikát, de ilyet még soha. Az ott lévő diáktársától kérdezi hát meg.*
-Szia, Clína vagyok. Mi ez a szerkezet?

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 2:29 pm

*Ma délután egy kis magányra vágyik, ami önmagában eléggé furcsa, az meg pláne, hogy a magány elérése végett a Tölgyesbe indul. annyira nem rajong a természetért, de mióta visszatért Bulgáriából nem nagyon volt friss levegőn. Mielőtt elindulna az erdőbe, mégsem a magány mellett dönt, így felcaplat a harmadikra, de mikor bekopog az Óriás Skorpió hálóba, ott csak Natit találja, elég rémes állapotban. Bár eredetileg nem ez volt a szándéka, az unokahúgát is elhívja sétálni, de ő síri hangon közli, hogy most inkább a Kúriában maradna. Szóval az orosz fiú egyedül vág neki az erdőnek, ahol nemsokára egy furcsa szerkezetbe ütközik. Szó szerint, mivel annyira elbambul, hogy egyenesen egy rácsokkal védett ajtónak sétál. Fájós homlokát dörzsölgetve veszi szemügyre a szerkezetet, de - bármilyen kínos is legyen ez - fogalma sincs, mi lehet. Annyi leesek neki, hogy valami kapu, és talán egy aktiválószerkezet, de hogy ezen kívül mi lehet, azt nem tudja. Tanácstalanul néz körbe, és reméli, hogy arra jár valaki, aki a segítségére lehet.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 2:29 pm

*Az elmúlt hónapokban is jelen volt természetesen, de a nyári meleg napok nem tennének jót amúgy is halovány bőrének, ezért inkább a háttérből mozgatta a szálakat. Nem ismerkedett Fellah-akadémiás diákokkal, és nem vett részt a vámpírvadász megmentésében is, csak várt, és figyelt. Mint a prédája felett köröző sas, aki csak az alkalomra vár. Még most sem erénye a csapatmunka, társaival nem egyeztetett, viszont a kronomágia mindig is foglalkoztatta, és az a kérdés, mi lett volna, ha...? Hatodik évét tapossa az iskolában, és a jövő még sosem volt annyira sötét, és ködbe burkolózó, mint most. Ellenségeik száma csak egyre gyarapszik, lassan elkerülhetetlen az epikus végjáték, ahol kiderül majd, hogy ki mennyit ér. A lassan egy vámpírhercegre hajazó sötétlelkű ifjú végül nagy halogatások után felszerelkezik, mindent magához vesz, amit hasznosnak vél. Az Avalon krónikái mesekönyvet, a pipáját, a halált hozó tiszafa pálcát, no meg a nemrég összeépített aranypisztolyt. Keserédes dolog egy szövetséghez tartozni, akiket alig ismer, de legalább minimális haszna van. Felölti hát híres-hírhedt fekete köpenyét, és átvág a hegységhez, egyenesen a barlangokhoz siet, ahogyan az időgép jósolta. Társai még nincsenek itt, nem is habozik, közvetlenül a harmadik ajtóhoz lép. Kesztyűs ujjaival rámarkol a kilincsre, nem foglalkozik védelmi mágiákkal, vagy jóslással, benyit. Mivel még nincsen ott senki, a puszta vámpír erőt használja, hogy szétfeszítse a rácsokat.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A kapu nyitva van... Lehetséges, hogy akad, aki csak úgy tévedt ide, az is lehet, hogy van aki hallott a nem régiben lezajlott eseményekről, és más révén jelenik meg a színen. Egy azonban biztos, amikor Loriel aktiválta az időgépet, láthatták, hogy ezen a kapun ma 5 órakor be fognak sétálni, hogy mi okból, azt még egyáltalán nem biztos, hogy tudják, vagy sejtik...sőt. A kapu azonban nyitva áll, ami a Tölgyesben lelhető fel azok számára, akik tudják hogy itt van. Egy egyszerű fa ajtó, amit eddig bokrok, vagy mágia rejtett, és ami pontosan abba a terembe vezet egy kis folyosón végighaladva, ahol a különös időgép pihen. Ott van az aktiváló szerkezet, mely két kéz lenyomatát formázza, és a kivetítő, melyen a jövő és múlt rezdülései is láthatóak, de hogy vajon csak betekintést enged, vagy másra is képes, az egyelőre még kétséges. Szép ezüstös maga a szerkezet, spirálok veszik körbe a magot, mely kékesen vibrál most épp alig, hiszen pihenő állapotban van. Viszont most egy harmadik ajtó is látszik itt, amelyik eddig még rejtve volt, hiszen a barlangokból Flavio megmentése után egy mostanra zárt kapun érkeztek, plusz amin most jöttek be, és van jelenleg a harmadik is. Egy szépen megmunkált veretes vasrácsokkal védett fa ajtó.*

//Nos mostantól akkor lehet írni, még kajálunk, aztán jövünk 5-re. Smile

//

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Aug. 03, 2012 7:34 am

//Lesz ma mese, nem azért írok, hogy ne lenne. ^^ Viszont olyan negyed 5 körül fogom majd betenni a kezdő hsz-t csak, mert Kaen a körül jön meg a melóból és nem szeretném, hogy nagyon utolsó legyen a sorban, mert ha most beteszem, akkor addigra már jó eséllyel sokan írnátok. Smile

//

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 5:29 pm

*Viharmadár, Medve, Denevér, Holló, és Hiéna. Az öt állat ami a nezabart képviselte régen. Akik az időgépet babrálták, azok elég sok mindent tudhattak meg a közeli jövővel kapcsolatban, bár ez Mirandát már nem nagyon érdekelte. Kinyílt az ajtó, és ő már indult is ki rajta, ugyanis a hely beomladozni készült. Örül, hogy végre ezt a témát is lezárhatják, és mindenki boldog. Az ajtó a Tölgyesbe vezette őket, ahonnan már könnyedén haza is találtak.* -Érdekes egy történet. Legalább van mit mesélnem, ha rákérdeznek, hogy miújság? *Neveti el magát, majd a szobája felé veszi az irányt.*

//Köszi az ajándékot/jutalmat! ^^//

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 5:19 pm

* Shuang elhűl Alvery halálán, hiszen nincs hozzászokva ehhez, hát igen, erre mondják, hogy a szerzetesek burokban élnek, hiába tanulnak a halálról, még midnig meglepi az ilyen dolog. De vajon mire volt jó az egész? * ~ Amit ma használtál bölcsességgel használd holnap, nehogy elveszítsd. Szóval kénytelen vagyok hozzászokni a halál általános jelenségéhez... Nem olyan egyszerű, mint hangzik. Talán a választ önmagamban kell keresnem. ~ * Nos igen, a szerzetesi tanulmányait idejekorán abbahagyta, így sajnos nem tud elég dolgot, hogy fel legyen készülve. Értetlenül áll a helyzet előtt, igyekszik mindent felfogni, de annyi minden új a világban. *

// köszia mesét, és bocsi, hogy rövid lett a záró, de mennem kell ^^ //

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 5:16 pm

*Amikor végig nézi a történéseket a dátum szépen beleég a tudatába, majd amikor az időgép mondhatni kiveti, mert ennyit láthatott, néhány másodperc után elhúzódik. Akkor is fantasztikus élmény volt, hogy miatta lépett működésbe a gép, ő ért hozzá, természetesen a dátumot megosztja a többiekkel, bár nem biztos, hogy most azonnal, mert míg ő még a térben és időben gondolkozik a hely megremeg és a farkas kapja el szépen a lábát és húzza meg, hogy indulni kéne, persze nem úgy, hogy megsértse. Kisiet a járaton, és amikor mindenki biztonságban van, akkor mondja el a dátumot, szinte remegve attól, hogy valaminek a részesévé vált, hogy látták az elkövetkezendőknek egy aprócska cikkelyét. Ezt nem illik egy tündének de... Mindig is szabad szellemű volt. Eléggé gyorsan elválik a többiektől, a Tölgyesben vannak hát a farkasa sétálna a felszínen, túl sok volt a bezártság a járatokban.*

// Na még egyszer mondom: Teeetszett! Köszönöm a mai mesét, és a múltkorit is persze, és várom már nagyon a big meséket. : ) //

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 5:11 pm

//Köszönöm a mesét, nagyon tetszett, eléggé régóta húzódott már, jó volt így lezárni^^ Hszt a karim szempontjából már értelmetlen írni^^//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Alvery átadja az életerejét Flavionak, aki mostmár tényleg jobban lesz, a lány viszont egyszerűen lecsukja szemeit és szinte teljesen érzékelhetetlenné válik a pulzusa. Teljesen olyan, mintha meghalt volna, vagy talán az ígéret, amit a vámpírnak tett mindenképpen kötelezi? Nem lehet tudni, most még nem. Flavio már végképp nem is foglalkozik a géppel, hanem mint valami pillekönnyű apróságot, úgy kapja fel az alélt Alvery-t.* -Remélem tudjátok mit csináltok... *Pillant még hátra a diákok felé, majd egyszerűen minden köszönöm és egyéb nélkül távozik. Nem fogja beismerni, hogy megmentésre lett volna szüksége. Loriel ráteszi a mancsait a gépre, aminek hatására megjelenik a "tv-n" néhány képsor. Amit látnak az fura módon saját maguk, ahogy éppenséggel az iskolába vezető ajtón keresztül térnek ide vissza. Loriel, aki a gépet irányítja tökéletesen érzi azt, hogy mikor fog megtörténni ez az esemény, pontosan augusztus 3-án. Ennek az időpontnak érzi, hogy valami fontos jelentősége van, valamiféle fordulópont, valami aktiválódni fog, talán maga az időgép. Halk sercenéssel el is hal a kép, mintha nem most lenne itt az igazi ideje, hogy aktiválva legyen.
Az ajtót ugyan három emberből egy sem volt képes legalább megpróbálni kinyitni, de mindegyikük nagyon erősen nézte...ez persze semmit sem ér. Viszont, amikor Loriel leveszi a kezét a gépezetről az ajtó is kipattan, viszont a terület is mintha kissé megremegne. Az egész terem, az egész járatrendszer. Sietősen érdemes lenne távozni, ha ez egy tér-, idő gépezet...talán meg tudja menteni magát és egyszerűen másik helyet találni magának. Az ajtó tehát nyitva, vissza lehet térni rajta keresztül az iskolába, egy kis barlang nyílik a Tölgyesnél, ott bukkannak majd fel. Az pedig, hogy hol találják meg majd újra a gépet... bizonyára kiderül, hiszen láthatták, hogy sikerülni fog. aug. 3-án.*

//No köszönöm a részvételt, akkor a jutalmazás a meséken való részvétel fejében:

Alvery: 3 (egy általa választott képesség 5-6-dik szintje)
Shuang: 2 (egy általa választott képesség 3-4-dik szintje)
Loriel: 2 (egy általa választott képesség 3-4-dik szintje)
Miranda: 2 (egy általa választott képesség 3-4-dik szintje)
Tyler: 1,5 (egy általa választott képesség 2-3-dik szintje)
Nessie: 1 (egy általa választott képesség 1-2-dik szintje)
Theodor: 1 (egy általa választott képesség 1-2-dik szintje)
Evandrus: 1 (egy általa választott képesség 1-2-dik szintje)

Tehát választhattok egy képességet, majd üziben jöhet nekem, és annak az adott két szintjét kapjátok meg. Bármelyik karinak adható, nem csak annak, aki itt van.//

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 4:59 pm

* Bár Flavio nem köszöni meg, azért amint végignéz a férfin, elhűl az arca. * ~ Gondolom eléggé megkínozták. Segíteni kell rajta. ~ * Gondolja magában, így igyekszik szalonképes állapotba hozni Flaviot, de ezzel elkésik, hiszen Alvery már varázsolt valamit, ezt a varázslatot nem nagyon ismeri. Mirandához fordul. * - Nos, látom az ismeretlen elhomályosítja tudatodat. Valószínűleg a kijáratot őrzik, és csak a méltónak nyílnak fel. ~ De vajon ki lehet az erre méltó? Alvery, aki feláldozta önmagát, Loriel, a bölcs? Evandrus, a forrófejű? Miranda, aki máshogy gondolkodik, esetleg én? ~ * Saját nevét nem állszerénységből említette utolsónak, hanem mert úgy érzi, itt valamennyien többet tettek mint ő. *

Vendég

*Körbenézi a gépet, amin két kéznyomot vél felfedezni, ám az előző hibájából tanulva nem tenyerel rájuk, inkább vár, hogy azt más tegye meg. Körbe néz a terembe, és egy ajtót fél felfedezni, amit szerinte már más is észre vett.* -Ezek a jelek nekem valahonnan nagyon ismerősek, de most hirtelen nem ugrik be, hogy honnan, de valahol biztos, hogy már találkoztam velük! *kezd el hangosan gondolkozni, nem érdekelve, hogy esetleg hülyének nézik. Közelebb lép az ajtóhoz, mert elkezdi furdalni a kíváncsiság, hogy mi lehet mögötte, de egyelőre nem nyitja ki, magában felméri a lehetőségeket, még ha nem is tudja, mire számítson*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 4:55 pm

*A jetire akkor nincsen szükség, mert sikerül valahogy a varázslattal, meg logikával beazonosítani a dolgokat, egyeztetni a kis motívumokat a jelennel, a múlttal és a jövővel, és magával az idő folyamával. Óvatosan besétál, befut a másik csapat is, habár nem ismeri őket túlságosan, még is a szíve repes, hogy nem veszítették el diáktársukat, ráadásul egy férfi is velük van, vélhetően a hírhedt Flavio, akit Alvery annyira keresett. Nem néznek ki túl jól, és ő maga pedig druida, tehát tudna rajtuk segíteni, még is inkább a szerkezetre összpontosít, hiszen nagyon érdekli, hogy hogyan működik. Felelőtlenség, a farkasa azonnal megvadul és morog, ahogy előre sétál, majdnem a lábába is kap, hogy hátra húzza, ne játszadozzon egy ismeretlen géppel, még is a keze kinyúl, és mind a kettővel megérinti a szerkezetet, bármi is történjen. Aggodalom, amit a szörnyen festő Alvery és Flavio felé viseltet elmúlik, elnyomja a kíváncsiság, hiszen hatalmas élmény küszöbén állhat az, akit tényleg érdekel a tér és időmágia és egy picit betekintést nyerhet ezzel a szerkezettel. Hogy mi történik majd pontosan?... Ő se tudja, ahogy senki se tudhatja, hiába rendelkezik jósmágiával is.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 4:53 pm

*Úgytűnik mégsem kellett a nyerserő, hiszen a tünde ügyesen megoldotta anélkül is. Az ajtó nagy nehezen kinyílt (persze előtte a jetit Mira mellé lépett), és egy kisebb terembe érkeztünk. Csodák-csodájára Alveryék is ott voltak, ami nagy megkönnyebbüléssel hatott ránk. Egy idegen férfi is ott volt vele, aki remélhetőleg az a bizonyos vámpírvadász akit olyan sokáig kerestünk. Mindenkinek meg volt a maga dolga, és úgytűnt, hogy végre vége is van mindennek, de mégsem. Miranda meglátott egy újabb ajtót, és az előbb idézett jetivel szépen odasétált. Öt jelet látott meg rajta, amik nagyon ismerősek voltak neki.* -Srácok, idenézzetek mit találtam! *Kiáltja fel, majd jobban szemügyre veszi, és eszébe jut az elsőévfolyamon látott sorskerék. Régen volt, de még emlékszik rá.* -Ezek a Nezabar sorskerekének a jelei..mit keresnek itt? *Teszi fel a költői kérdést, majd kérdően folytatja a bámulást az ajtóra.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 4:52 pm

*Erőlködve nevetgél Flavio cinikus ábrázatán, látszik, hogy nem tetszik neki, hogy Husáng a megmentésről beszél. A lány valami meleget érez a szája szélén, letörli, és látja, hogy vért köhögött fel. A sebek amit magán ejtett, és a megerőltetés úgy tűnik erősebb mint hitte, és csak az ideiglenes gyógyítói képessének köszönhetően bírta eddig is. Flavioval együtt támogatják egymást, és amikor végre rájön, mit is rejt az ajtó, akkor belépnek rajta, majd megpillantják a másik csapatot is. Üdvözülten mosolyog, és hagyja, hogy társai az időgéppel, és az utolsó ajtóval foglalatoskodjanak. Addig ő nekidől a falnak, és odasuttogja Flavio-nak* Meggyógyítalak. *Azonban már tudja, hogy nincsen ereje gyógyító varázslathoz, nem is igazán ért hozzájuk, hanem a saját, utolsó életerejét adja át a vámpírvadásznak. Persze jelét sem mutatja annak, hogy ő maga gyengülne, idő előtt azért nem akarja megijeszteni. Amiért jött, hogy megmentse, az sikerült, immár semmi más nem számít.*

//Életerő átadás, nekromágia, elsődleges: Ez a varázslat arra szolgál, hogy a saját sötét teremtményeink egyikét komoly erővel ruházzuk fel. Ha csak simán ráolvassuk, akkor fizikailag erősebb lesz, ám ha még a vérünkkel is megöntözzük, akkor egy szinte elpusztíthatatlan mágikus teretményt tudunk létrehozni. Vigyázat, ez utóbb komoly megterhelést jelent a nekromanta számára, és ekkor a lény annyira kötődik hozzánk, hogy még mi magunk sem fogunk tudni megszabadni tőle, tehát csak különleges alkalmakkor érdemes hozzányúlni. //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Tanácsterem]
*Alvery Flavioval karöltve visszküldi a démont, a fickó leszívja a cigi végét is, és mostmár egészen jól kezd lenni, bár semmiféle felszerelés nincs nála, ami azért egy leheletnyit frusztráló tud lenni. Mindenesetre Alvery jósmágiához nyúl, és megpróbálja letapogatni az ajtót. Sikerül is neki, nagyjából ugyanarra jön rá, mint Loriel. A tanácstagok közben persze, hogy elhúzták a belüket. Shuang kérdésére Flavio csak kissé morózusan pillant. Nem az a fajta, aki beismerné, hogy megmentésre szorul, és ha ezt még így a "fejéhez is vágják", hát annak végképp nem kimondottan örül.*

[Folyosók]
*És lőn világosság, amikor Evandrus végre úgy dönt, hogy használja a pálcáját. Teljességgel érthetetlen volt, hogy aurorként eddig ez fel sem merült benne. A jeleket már látja, persze ettől még nem ért belőlük egy mukkot sem.

[Együtt a teremben]
*Loriel és Alvery tehát hasonló ajtóknál állva hasonló következtetéseket vonnak le. A négy jel kivételesen nem négy elemre asszociál, hanem a múlt, jelen, jövőt fedik le, a negyedik pedig magát az idő folyamát jelképezi. Amikor erre rájönnek, bőven elég egyszerűen az időt jelképezőt megérinteni, és felnyílik mindkét ajtó. Persze a jetit előbb érdemes kicsit hátrébb tessékelni Lorielék oldalán. Egy kisebb terembe jutnak, kb. fele lehet annak, ami kint volt. Itt van a szerkezet, aminek a rajza még most is Lorielnél van ugye. A gép egy fém szerkezet, kört formál, a közepében pedig valamiféle különös kékes anyag pulzál, kavarog. Ez bővebb, mint amiről a rajz van, vélhetően az eredeti terv volt, ez meg már kész állapotban van. A falon ezen kívül egy mondhatni kivetítő, mint egy menő plazma tv, csak épp képernyő van csupán, kerete nincs. A kép, amit látnak jelenleg egyszerűen kavarog csak, nem mutat semmit sem. A gépezetnél viszont akad egy afféle irányító szerkezet, amit még Loriel se nagyon érthet, de egyértelműen látszik, hogy ha valaki a két kezecskéjét a megfelelő kéz formájú helyre illeszti, akkor bizonyára aktiválódik a szerkezet.
Egyébként Flavio még mindig pocsékul van, ráférne valami gyógyítás, és Alvery sincs teljesen jó állapotban.
A szemfülesebbek még legyen az most Shuang és Miranda, mivel jó eséllyel ők nem annyira a géppel, mint Loriel és nem is Flavioval, mint Alvery foglalkoznak. Szóval ők azt veszik észre, hogy a teremben akad még egy ajtó, azon a kettőn kívül, amin bejöttek, ezen nincs semmiféle jel, mint a kintin, ellenben ismerős 5 motívum tűnik fel rajta. Ezeket láthatták a Sorskeréken is, amikor az iskolába érkeztek.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 4:40 pm

* Nos, nagy nehezen felkászálódik, bár nem örül, hogy a semmiért sérült meg, de legalább még senki nem halt meg. Node Flavio szétzúzza a nyakláncot. Alvery pedig a jósmágiához nyúl. Nos, mivel kellőképpen fáradt így is a sok varázslattól, és a megsebesüléstől, így inkább csak megvizsgálja a jeleket, persze csak ha nem akadályozza a lányt. Amint végzett, a vámpírvadász felé fordul: * - Nos, azt hiszem maga lenne az akciónk célpontja, jól sejtem? * Teszi fel a kérdést, ami természetesen csak költői. * - Shuang Zhen vagyok, és remélem van valamilyen ötlete. * Mondja, kicsit szigorúbb arccal, mint szokta, hiszen most azért az életükről van szó. De azért nem felejti el kedves, bátorító mosolyát, és mély, megnyugtató hangját. De mihez kezdhetne itt, ki van fáradva, most csak szeretne végezni. Ráadásul Alvery már meg is oldja a helyzetet. * ~ Nos, nem muszáj előre látnom a sorsom minden lépcsőfkát, csak bizalommal kell lépnem a következőre. ~ * Szól ez szebben is, de muser most nem nagyon akarja megkeresni az eredeti bölcseletet. *

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 4:38 pm

*Nem várnak sokáig, lassan tovább is indulnak a sötétben tapogatva. Miranda elsőnek egy falnak megy neki, és ennek köszönhetően meg is fájdult a buksija. Aztán Loriel az út végén megáll, és a lánynak megy neki.* -Bocsi! *Kiált fel, mintha valami óriási hibát követett volna el. Aztán végre felvilágosodik a hely is pár másodpercre Evandrusnak hála.* -Ez egész jó ötlet volt.. *Vakargatja a fejét, de most komolyan nem jutott az eszébe, hogy egy kis fényt varázsoljon a sötétben. Egy kapu szerűséget pillantott meg, rajta négy jellel.* -Rúnák? Vagy micsodák? *Kérdez rá, és reméli közben, hogy valamelyik társa ért az ilyen jelekhez, mert ő nagyon nem. Aztán azon kezdett el gondolkozni, hogy talán be kellene törni az ajtót...de ki tudja, hogy mit szólnának hozzá a többiek. Magától pedig annyira nem szeretné, mert lehet, hogy még inkább ellenszenvesnek hinnék őt. Ennyi vicc a mai napra elég is lesz. Most jön a jól bevált zombi-módszer, vagy mégsem? Amikor a tünde kimondja azt a szót, hogy "át lehetne törni" már nem is szórakozik tovább, egyből a pálcájához nyúl, és használja is.* -Belua Appaero! *Mondja ki, és a kapu elé mutat. Ha sikerül a varázslata, akkor egy jeti jelenik meg előttük, aki teljes erejéből elkezdi ütni a nyílászárót.*

//Elemi Harci Mágia; Elsődleges; Jeti idézése; A varázslat segítségével jetit idézhetünk meg, szóval egy nagy, erős, fehér, szőrös lényt. Kezdetben csak egyet vagyunk képesek életre hívni, majd később akár egész jetisereget teremthetünk az elemek erejével. Védekezéshez és támadáshoz egyaránt hasznos. A vízvarázslatokra teljesen immunis, a tűz viszont nagy mértékben sebzi. Egyszerű fizikai fegyverekkel nem lehet megsebezni, csak mágiával átitatott fegyverrel.//

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 4:35 pm

[Folyosók]

*Mikor Miranda kineveti Evandrust, aztán a varázslatát sötétségteremtőnek titulálja, majd bemutatkozik, de azt is tünde szemmel mérhetetlenül otromba módon, kicsit a még hihetetlenül türelmes és nyílt szívű leányzó szívében is ellenérzések kelnek.* - Légy emberségesebb, s ne nevess azon, aki bajba kerül, ne bántsd azt, ami, vagy aki segít, hanem cselekedj te magad is hasznosan, Miranda. *Szólal meg, a hangjában akármennyire igyekszik, van egy tündékre jellemző bölcsesség, ami ember füllel általában inkább kioktatásnak nevezhető él. Végül a többiek botladozva jönnek mögötte, ő maga eléggé gyorsan halad, hát valószínűleg a páros inkább egymásnak és a falnak meneget neki.* - Miért nem gyújtotok fényességet? *Kérdezi, mikor tudatosul benne, hogy miért is ilyen lassúak. Végig méri az ajtón a jeleket, egyértelműen olyasmit keres, amit logikailag be tud azonosítani, ha nem is ismer... Suttogók tanácsa, örök életű személy, természetes gyógyító, örök béke harccal és pusztítással elérve... Forognak a fejében a történet súlyos pontjai, hátha a motívumokból valamit még is be tud azonosítani, hogyha nem is tünde motívumok, nem is rúnák, talán valami formát adnak ami kibogarászható. Evandrus fénye azért az ő látásán is segít, jobban felméri a formákat, a színeket, kicsit mágiával rásegít, ám sajnos megérteni nem tudja őket, AMM nem elsődleges már.* - Hogyha néhány pillanaton belül nem jövünk rá mit kell tenni... Talán át lehet törni ezt a falat. *Mondja csendesen, mert menne már innen el, szorongás fut végig rajta a zárt járatoktól, és ezzel a farkas is egyetért, ráadsul nem tudják mi van a többiekkel. Talán a varázslat segít...*

// Jósmágia, elsődleges, Logika felerősítése
Varázsige: Conclusio Maxima
Leírás: A varázslat használatával a jós olyan következtetésekre is rájöhet, amire egyébként szimplán nem. Pl. könnyebben összerakja a képet, hogy ki a gyilkos, vagy mi a találós kérdés megoldása. Kezdők esetén 10 % esély, hogy a mesélőnek valamilyen erőteljes instrukciót kell adnia, vagy pl. találós kérdés esetén elmondania a megoldást. Elsődleges jósmágia, Jós kaszt, Látnok képesség esetén +5 %, évfolyamonként +5 %.
Fókuszhasználat: Fókuszos kezünk mutatóujját a halántékunkhoz érintjük.
Időtartam: Azonnali, időleges, néhány percig, illetőleg néhány következtetésig tart.
Korlátozás: Használat után a jós kifárad, muszáj pihennie egy keveset. //

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 4:29 pm

*Mosolyog, amikor Flavio rá is pippant, hiszen pontosan ezt várta. Most nincsen ideje az érzelgősségre, de majd a végén biztosan meg fog ejteni valami kellőképpen méltó dolgot, ami a helyzethez illik. Most csak vállat ránt, és flegmán vigyorog.* Semmi különös, csak erre jártam, és gondoltam beugrok. Ha úgy gondolod, akkor nyúvasszuk meg, aztán pucoljunk. *Segíti talpra "vén" mentorát, és most aztán segít Flavionak szétrobbantani a medált, a sötét lélek pedig visszatér a síkjára. Most már tényleg elkezd rajta tűnődni, hogy merre lehetnek a többiek, és hogy vajon ottvannak-e még a tanácstagok, vagy bölcs polgárok módjára elhúzták már a belüket. Közelebb lép az időgépet rejtő ajtóhoz, és megvizsgálja a jeleket. Egyenlőre nem sok ötlete van, a vámpírvadászra pillog tanácstalanul, aztán jobb ötlete nem lévén látnoki mágiájához nyúl, hogy összeálljanak valódi jellé elméjében a hieroglifák. Hátha lehet velük csapdát hatástalanítani, vagy magát az ajtót nyitja. A lényeg, hogy követi a varázslat adta sugallatot.*

//Helyzetfelismerés, jósmágia, elsődleges: A jós rengeteg mindenre képes apró jegyek, jelek felfedezésével és annak összekapcsolásával. Rejtet ajtókat kallantyúkat is képes megtalálni, ezzel a varázslattal bizonyos helyek kezdik majd el vonzani, ahol megoldások kulcsait lelheti. Érzi, hogy meg kell néznie a könyvespolcot, ahonnan egy könyvet kihúzva titkos ajtóra bukkan, vagy a harmadik fiókot kinyitva megleli a régi leveleket, amikből kiderül, miért ölt egy gyilkos, stb.//

Vendég

*A sötétben tapogatózva, lassan, de biztosan haladva neki ütközik Lorielnek, avagy Mirandának, ezt nem tudja, az utóbbi nem is érdekelné igazán. Tapogat előre, ám keze falba ütközik, legalább is ő azt hiszi, hogy fal.* -Szuper! Lát itt valaki valamit? Mondjuk Loriel? Hogyan tovább *kérdi meg az egyetlen "látót" hármójuk közül és reméli, hogy nem kerültek zsákutcába, bár vakon nem sok mindent tud csinálni, hiába is próbálkozna. Tűzgolyókat nem akar és nem is tud lövöldözni, és kétli, hogy egy Lumos eredményhez vezetne, de azért megpróbálja* -Lumosolem! *ha varázslata sikerül, akkor pálcájából egy fénynyaláb tör elő, bevilágítva a teret, melynek segítségével megpillantja az ajtót, rajta a négy jellel.*