Lélekölő-hegység

Tárgy: Lélekölő-hegység Vas. Nov. 18, 2007 11:55 am

First topic message reminder :

A Lélekölő-hegység körülöleli a szurdokot és ez zárja el a külvilágtól a Mágusokat. A Hegység öt csúcsán 5 kőgólem vigyázza a szurdokok és folyóvölgyek békéjét. Éles sziklái, évszázados tölgyei és bükkjei, rohanó folyói, amelyek a Kékfátyol-vízesésben érik el útjuk végét, szinte lehetetlenné teszik az átjutást a Hegységen. Halandó ember soha nem téved erre, de ha véletlenül még is venné valaki magának a bátorságot, hogy neki induljon a Hegységnek, azt a bérceken fészkelő Magyar Mennydörgő Sárkánypár üvöltése biztosan visszafordítaná...
A bércek szinte minden évszakban és napszakban felhőkbe vesznek és komor hangulatot árasztanak a szemlélődő vándor felé...
Gyalogszerrel nem is juthatsz itt át, kár is lenne próbálkoznod, túl nagy és túl veszélyes. Ha a sárkányokat netán el is kerülöd, még akkor is előtted van maga a hegység és a többi vad, akik az ismeretlen területeken rejtőznek. A mulgik pedig meg sem próbálkoznak erre járni. Aki meg is mássza a hegyet kívülről nem lát mást szurdokban, mint a hatalmas mocsarat, a sziget maga az avatatlan szemek számára láthatatlan.

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Tanácsterem]
*Alvery elér Falvioig, aki ugye lassan ébredezik, és mintha víz lenne, úgy kap rá a cigire.* -Alery? Hát...te? Mi a fené...? *Elcsuklik a hangja és hangos köhögésbe fullad a kezdődő dorgálás, hiszen jó eséllyel egy ideje nem kapott a számára fontos kellékből, és picit el is szokott tőle. Inkább csendben marad egyelőre, aztán nem sokkal később újra megszólal, amikor a lány vonszolni próbálja. Határozottan ellenáll és a démon felé int.* -Nem hagyhatjuk...? *Hát igen, Husáng kis eséllyel fogja tudni egyedül legyőzni a lényt, bár sikerül neki megsebezni, de aztán újra csak a falhoz kenődve végzi és már jóval nehezebben áll fel. Mostmár Flavi talpra kecmereg és Shennah felé indul.* -Nem akarunk bajt...menj vissza oda, ahova jöttél! *Isaac hamujához hajol le, és onnan vesz ki egy medált, ami épen maradt. Egyszerűen, mivel más nincs nála, taposni kezdi az amulettet. Úgy fest, hogy ez kellemetlenül érinti a démont. Alvery tud varázsolni, vélhetően besegíthet, így el tudják pusztítani, a démon pedig visszatér saját síkjára. Mostmár ott van előttük az ajtó, négy ismeretlen jel van rajta. Lehetséges, hogy az időgéphez vezet?*

[Folyosók]
*Lorielék elindulnak előre a folyosón, szegény tünde két kísérőt is kapott, de nem sok hasznát veszi nekik. Mindenesetre kapcsoló nincs, a tünde lát, a többiek az ég világon semmit, úgyhogy időnként jól neki is mennek ennek annak, így azért nem kellenes haladni. Kis haladás után végülis elérik a célt, ami nem más, mint egy újabb ajtó, na ezt persze csak Loriel látja, a többiek vagy a tündének, vagy a falnak mennek neki, vagy kitapogatás esetén nem, de akkor meg lassan haladnak és csak kis késéssel érnek el oda. Mindenesetre Loriel tehát lát egy ajtót, amin egyértelműen jelek vannak, viszont nem ismeri őket, talán valamiféle ősi nyelv lehet, vagy ilyesmi. Összesen 4 jelről van szó, az ajtón egyébkén se kilincs, se semmi.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 4:12 pm

* Nos, Shuangot fellöki a csúnya démon, azonban szerencsére könnyen fel tud kelni. Nos, most jött el az idő, hogy megszüntesse a mágikus burkot. Erősen koncentrál, és elméletileg kiiktatja a meditációs burkot. Ha ez így van, ami remélhető, a fegyverét mágiával vértezi, hogy megsebezhesse a démont. * - Fervens Diabolus * Mondja ki, erősen botjára koncentrálva. Hiába, nincs nagyon másik fegyvere, azzal pedig igenis lehet sebezni. Nos, Shuang nekifut az ellenségnek, de rafinált, megpróbál szerzetesi edzettségével felugrani a levegőbe, és úgy lecsapni a démonra, és ha mindez sikerül, mögé érkezni. Bonyolult manőver, de ne felejtsük el, Shuang igen izmos, és gyors. Alvery közben Flaviot fogja, Shuang nem törődik vele, hiszen biztonságban van. Az pedig, hogy a barátjával foglalkozik, és nem a démonnal, teljesen megérthető. Ha Alveryék kijutnak, és a démon nem semmisül meg, akkorsem hagyja abba, hiszen nem hagyhatja, hogy egy másik szörnyeteg tartja rettegésben Nellondot. Így megpróbál tovább harcolni, ami inkább a démonka csapásai elől való kitérés, majd amikor védtelen egy-egy odacsapást takar. Reménykedik benne, hogy jönnek még segíteni neki. *

Spoiler:

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 4:11 pm

*Evandrus elég lendületesen a falhoz kenődik, és itt már vége..nem bírja tovább...előtör a röhögőgörcs. Igaz, hogy csak egy fél percre, de elég intenzíven nevet. Aztán szerencsére a tüncike is megmutatta, hogy a dalnak is ereje van, hiszen szerencsére a varázslata érvényesült, és vaksötét lett.* -Ez most a "teremtsünk sötétet" varázslat volna? *Nevet fel újra..most már biztos, hogy megérte neki eljönni, hiszen annyi szánalmas varázslatra derül közben fény, ami szinte már gáz. Aztán most már csak a lányra hagyatkozhat, hiszen ő és a srác nem nagyon lát a sötétben, és ha már a lány ilyen ügyesen sötétet csinál, akkor biztosan ügyesen is tud mozogni benne.* -Amúgy...Miranda Skyfire vagyok. Bár ha nem érdekell senkit akkor bocsánatot kérek. *Próbálja oldani a feszültséget, bár lehet, hogy azt könnyebben megtudná teremteni, ha csendben maradna. De mivel ő Miranda, ezért ez nem lehetséges.* -Időgép? Már meg is van? Ez gyors volt. Azt hittem, hogy jobban védik. Ez unalmas. *Mondja ki az egyértelműt, majd a tünde lány kérdésére válaszol.* -Miért nem pusztítjuk el? Ezzel én is egyetértek. Pusztítsuk el, és azt mondjuk Alverynek, hogy így találtuk. Mit szóltok? *Na, lehet, hogy ezzel együtt most vesztette el a tiszteletét a többiekkel szemben, de ő annyira nem szívleli az időgépeket.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 4:08 pm

[Folyosók]

*Mikor Evandrust ellöki a kör, akkor megrebbennek szemei és kicsit elcsúszik a hangja a dal közben, s a dal végeztével ahelyett, hogy azonnal a reteszhez lépne inkább a fiúhoz lép, hogy felsegítse őt, bár a farkasnak nagyon nem szimpatikus, morog a fiú felé, az egész helyzetből, bezártságból szabadulna. A segítőkész tünde lány viszont finoman kezet nyújt, habár nem valami erős teremtés, szóval csak úgy felhúzni nem tudja, de segítene.* - Igen, dalmágia. *Fordul egy finom mosollyal Miranda felé, mintha csak pillantásaiból ki lehetne olvasni, hogy pontosan tudja, hogy hányan nézik le ezt a mágiaágat, látják haszontalannak. És mekkorát tévednek, milyen alaptalan előítélet is ez... Aztán a retesz új ajtót nyit, úgy tűnik, hogy tünde szeme, és kiterjesztett figyelme segít a mai nap során. Bent sötétebb van, bár a teremből beszűrődik egy kis fény, tehát nem vak sötét, de se neki, se a farkasnak ez nem jelent gondot.* - Nem tudom mi történt az imént a körrel, de nem az én varázslatom volt, valami Alvery-ékkel történt. *Szól csendesen a többiekhez, hangjában leheletnyi aggodalom, még mindig nem ért a rúnamágiához, hát nem tudja, hogy mi oldhatta fel a másik oldalon. Óvatos léptekkel elindul a további folyosón, a hangszere újra a hátán van, inkább ismét szabad legyen a keze. A farkas előre megy, néhány testhosszal előrébb halad, hogy szaglássza az utat...* - Erre találjuk meg az időgépet... De mekkora jogunk van használatba venni, s változtatni a múlton, s a jelenen, hogyha egyáltalán képesek vagyunk rá? *Kérdezi meginogva a dologban, de tovább halad, a folyosó végére, tehát tettekben nem inog meg. A többit majd ott... eldönti. Hirtelen át sem gondolja, hogy a többiek fény nélkül csak botorkálnak, hát lehet picit lemaradnak, de csak találnak a többiek valami fényforrást.*

Vendég

(folyosó)
*Nem lepődik meg, amikor a falnak csapódik, számított rá, elég meggondolatlanul cselekedet, ami tőle nem megszokott. Amikor egy eddig láthatatlan ajtó jelenik meg a falon, összeszedi magát, már amennyire az ütés ereje után lehet, és a többiek társaságában belép a vaksötét folyosóra. Látni semmit sem lát, gyakorlatilag a sötétben tapogatózva botorkál előre, a falat tapogatva, és reménykedik, hogy talál egy kapcsolót, egy kart, vagy bármi mást, amivel fényt csinálhat a folyosón, ellenkező esetben nem tudja, hogy mit tegyen, de erősen gondolkozik. Pálca használat nyilvánvalóan fölösleges lenne, túl sok hasznát nem látja ezért nem is használja, legalábbis nagyon meglepődne, ha egy Lumossal fényt tudna teremteni*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 4:06 pm

[tanácsterem]

*Teljességgel hihetetlen, sikerült elpusztítania Isaac-et, aki több évszázada rettegésben tartja Nellondot. Ám az általa felügyelt démon talán még nagyobb fenyegetést is jelenthet, nem beszélve az időgépről, és a tanácstagokról, akik ki tudja, hogy kinek a pártján állnak. Mivel ő most igen kába, nem tud a harcba bocsájtkozni, ellenben úgy tűnik a szerzetes mégis a védelmére kel. Úgy dönt, hogy kihasználja a lélegzetvételnyi időt, és Flaviohoz vánszorog. Leroskad mellé, ám ahelyett, hogy életre kezdené pofozni, gyorsan meggyújt egy szál cigit, és azt tolja az eszmélő vámpírvadász szájába. Flavio is egy kiégett alak, ez fontosabb lehet számára, mint az éltető gyógyítás, talán nem is sebesült.* Jól vagy? *Kérdezi suttogva, és igyekszik megtámasztani a férfi fejét, és ha sikerül, akkor talpra segíteni. Van egy olyan érzése, hogy ha társai megsemmisítik a pentagrammát, vagy a kaput, akkor az egész barlang össze fog omlani. Akkor pedig nem ártana mielőbb menekülni. Szóval elvileg egymásra támaszkodnak a férfivel, és a kijárat felé húzza Flaviot.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Tanácsterem]
*Alvery nem habozik, teszi, amit tennie kell, és ez jól is van így. Fogalma sincs ugyan, hogy sikerült-e átvennie a gyógyító képességeit, de reménykedhet benne erősen. Könnyed mozdulattal vágja fel az ereit, amiből egészen sötét, sűrű vér kezd el csörgedezni. Az egyik nő felszisszen a háta mögött, Isaac szája pedig széles mosolyra húzódik.* -Mit akarsz ezzel balga... *Itt csuklik el a hangja. Valami nagyon-nagyon fura érzés járja át, és ami a legrosszabb az az apró kellemetlenség, hogy a bőre lassan aszalódni kezd. A gyógyítás miatt él már nagyon-nagyon régóta, és ha ez nincs meg, akkor egyszerűen múmiává aszalódik, ez végülis teljesen logikus.* -Mit...? *Elhaló kiáltás, majd egyszerűen a fickó elporlad. Ennyir könnyű lenne? Alvery kezein a két seb lassan összeforr, majd elillan a hatás, de a hegek biztosan megmaradnak, hiszen erős mágia marta oda őket. A háta mögött eléggé elhült arcok szemlélődnek, viszont még nem annyira egyszerű a helyzet, hiszen akad egy démon, aki konkrétan elszabadulni látszik. Shuangnak ugye már nem nagyon kell Isaachez férkőznie, viszont éppen hogy így tudja megvédeni Alvery-t. A lánynak kell pár perc mire nagyjából magához tér, a démon viszont támad, a hozzá legközelebb lévő Shuangnak próbál nekimenni. Lendületes csapáddal lök egy jó nagyot a fiún, aki reflexeinek hála könnyen talpra tud állni. Jöhet hát az epikus csata. A háttérből nyögés hallatszik, Flavio éledezik.*

[Folyosók]
*Evandrus ért a rúnamágiához, de semmiféle erre utaló jelet nem mutatott, hiszen se nem varázsolt, se nem próbálta kutatni a rendszer működőképességét. Amikor hozzáér a gyertyához, azaz annak közeléb ér a keze erőteljes lökést érez a mellkasában, majd lendületesen a falnak kenődik. Nem ájul el, de elég erőteljes ütést kapott, hiszen rendkívül meggondolatlanul cselekedett. Miért gondolta, hogy csak úgy odamegy és elvesz egy gyertyát egy olyan körből, ami bizonyára védelemmel van ellátva. Loriel varázslatának hatására kiszúr egy apró reteszt a falon, ekkor azonban éles villanással a vérkör felizzik, majd elhal, a gyertyák pedig elporladnak. Nem tudhatják, de pont abban a pillanatban, amikor Isaac megpurcan. A kis retesz viszont, amit talál egy ajtót nyit, egy eddig láthatatlan kőajtót, hasonlót mint ami a teremben is volt, csak ezt nagyon elrejtette már a por. Tünde szeme lát a benti sötétben, hiszen itt már nincsenek fáklyák, de a többiek biztosan nem. Egy hosszabb folyosóról van szó, úgy érzi hogy közel lesz az időgép.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 3:53 pm

*Egy fiú is csatlakozott hozzájuk, akit elvileg Miranda nem ismer. Nagyon újnak tűnik, ugyanis semmit sem tud amit kellene. Mirandát ez igen is zavarja, hiszen ezzel csak az idejüket vesztegetik, bár ha jól tud harcolni akkor annyira nem is nagy gond. Lassacskán egy terembe érkeznek, ahol meg is találják azt, amit az albínó lány mondott. Sok furcsa jel, rúna, és titokzatos pecsét. Temérdek gyertya is van, és ha el kell pusztítani akkor azt a legkönnyebben Miranda tudná megtenni egy erős elemi támadással.* -Valakinek valami ötlet a romboláson kívül? *Nem nagyon figyel a srácra, inkább a női társára hagyja a magyarázást, mert ő ahhoz annyira nem ért. Bár..ahogy tűnik Loriel sem éppen a magyarázásba kezd, hanem inkább dalolászik. Miranda itt egy kicsit lefagy, bár reménykedik benne, hogy ezt nem szórakozásból teszi, hanem azért, mert ez segít nekik.* -Dal...Dalmágia? *Na igen, ő még nem nagyon hallott róla, bár annyit azért tud, hogy a Nezabarban tanítják a Hangmágia mellett.* -Érdekes.. *Mosolyodik el, bár legszívesebben kinevetné a lányt. Bár azt azért mégse..*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 3:52 pm

Isaac kijelentésére kicsit felhúzza az orrát. Eddig idegen volt tőle a gőg, de az iskola kezdi megváltoztatni. Valahogy kezd elmenni a közönséges emberek irányába. De a démon és a gyógyítóbácsi mind erős varázserővel lehet felszerelkezve, így megszorítja Pszionikus karperecét, és kimondja a varázsigét. * - Sanctimonia * Ebben a pillanatban azonban Alvery felvágja a kezét. Az egészet nem érti. Képes lenne az életét áldozni bárkiért, de ez neki is sok. Amint neki hajítja a tőrt, igyekszik kihasználni Isaac óvatlan pillanatát, és mögé kerülni, botjával megpróbálja leütni. Persze mindezt csak akkor teszi, ha a tőr nem talál. Ha talál, akkor a tizenkétt hivatalnoknak mondja: * - Menjenek, igyekszem feltartani a démont. * Jelenti ki, nagy bátorságra vall, de ha meghal, legalább a többiek megmenekülnek. Ha Alvery eltalálja Isaacet, akkor ugye elveszti a kontrollt a démon felett. Így nem a senkötözés a legjobb, hanem a védelem. Így botjával igyekszik kivédeni a támadásokat. Valószínűleg meg fog sérülni, de megmenti az ártatlan embereket. *

Spoiler:

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 3:48 pm

[Folyosók]

*Miranda közben átmegy zombi üzemmódba, csak csendesen sétál és nem nagyon cselekszik, de hát Loriel sem beszél. Némán haladnak előre, a közben betársuló, számára ismeretlen Evandrussal.* - Eltűnt egy vadász a városból, és előbukkant egy férfi, aki halhatatlan és hatalmas pusztítást végezne azért, hogy békét hozzon a vilárga, de mint minden ember, s minden lélek tudja, és érzi, háborúval nem lehet békét teremteni. Nem engedhetjük, hogy százakat, ezreket pusztítson el, s a földel egyenlővé tegye otthonunkat, az iskolát. *Feleli a fiúnak, a hangja kicsit sem nyugodt, még is tündeként nem hadar, nem izgatott. Mikor beérnek a terembe, és meglátja a több gyertyát, a vérrel írt kört, akkor finoman szólva is tanácstalanná válik. Már elég távolra jöttek a msáik teremtől, de ha van ajtó, akkor becsukja, hogy itt bent, hogyha beszélnek, neszeznek, ne hallatszódjon visszafelé. A tünde lány lepillant farkasára, de az csak felpillant rá, habár szemei okosan csillognak, a rúnamágiával kapcsolatban igazán nem lehet a segítségét kérni. Viszont a lány megemeli a kámzsás köpenyét és alóla előre húzza keze ügyébe pengetős hangszerét, ami valami lantalapú tünde hangszer lehet, de hirtelen nem tudom, hogy micsoda.* - Hol vagyok, mit tegyek?
Szívem mélyén kételyek.
Segítség, mi kell nekem,
Tanács a tudatlanság ellen.
Kérlek, ó dallamok úrnője,
Mutasd, amire szükségem lenne. *Kezd halk dalba, hiszen nem akarja felverni a helyet, miközben Evandrus elkezdi elfújoatni a gyertyákat. Ténylegesen egyáltalán nem ért hozzá, pedig lehet, hogy már régen rá szólna szigorúan, hogy még a végén elszabadítja a démont, de mivel fogalma sincsen, Tanácstalan, hát nem tud közbe szólni, reménykedik, hogy jót cselekedett a fiú, és a mágiája is segít nekik.* - Hogyha a démon nincs befolyás alatt, minden bizonnyal a szerkezetet keressük, amiről leírást találtunk. *Adja át a hamari fiúnak, finom mozdulattal, bízva benne.*

// Dalmágia, elsődleges
Tanácstalanság melódiája:
Leírás: Érezted már úgy, hogy valamire szükséged van, valamire vágysz, de valahogy mégsem jön a szádra, hogy mi is lehet az? Ez a kellemes dallam pontosan ennek a megoldására szolgál. Segíthet megfejteni ezt a talányt, tanácstalanságodban melléd áll és segít. A lágy dallam végkifejleteként egy olyan valami, legyen az tárgy, vagy élőlény fog megjelenni előtted, amire a leginkább szükséged van, mégha nem is tudtál róla. Legyen az akár egy sonkás szendvics, ha vágysz valamire, de nem tudod mit kívánsz, vagy egy kulcs egy ajtóhoz, amin nem tudsz átjutni. //Magyarán a mesélőtől függ, hogy miféle segítséget ad neked akár egy talány megoldásához, vagy egy nehéz helyzethez. De ez mindenképpen anyagi megnyilvánulás kell, hogy legyen, tehát nem egy látomás, hanem valamiféle eszköz, élőlény.//
Hatás: Mindenképpen valamiféle segítséget kapni fogsz tanácstalanságodhoz, gyakorlottságodtól függ, hogy mennyire hasznosat. Mutatványosok, elsődleges dalmágiával rendelkezők, Idézők és Aurorok számára erőteljesebb a mágia.//

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 3:44 pm

*Husáng szavain enyhén felciccen, és csak vállat ránt. Ő nem lenne képest helytállni? Mi van, ha nem is akar? Ha véletlenül túl is élné ezt, Flavio vámpír bátyjánál szolgálhatna. Ha pedig mégsem, akkor alig hónapjai lehetnek hátra, annyira láncdohányossá vált. De ha Flaviot megmentheti... azt a személyt, aki értelmet adott az életének, nos akkor nem úgy cselekszik, mint egy nekromanta, aki a saját hátát védi, hanem akár az élete árán is megteszi amit tud. Úgy fest, a hivatalnokok az ő oldalán állnak, és biztatóan mosolyog rájuk, hogy értsék meg, nem jött volna ide, ha nem lenne tökéletesen biztos a dolgában. Aztán szembefordul a druidával.* Gyakorlatilag mindent. Mindenkit úgy rángatsz, ahogy kedved tartja. Mások tönkreteszik az életüket, hogy uralkodhass felettük. Te, és a hozzád hasonlók teremtettek engem. Mint Frankenstein a szörnyeteget. *Csipőre teszi a kezét, és megrázza a fejét.* Ám tudod, hogy a szörnyegeteg a teremtő ellen fordul. Nincsenek illuzióim. Én itt ma meghalok. Ám a társaim megállítanak téged, és minden hatalmad véget ér a mai napon. *Térdre rogy, és mindkét csuklóját átvágja az áldozótőrével, hogy a saját vére erősítse utolsó vérmágiáját. Most kiderül, hogy sikerült-e átvenni a természetes gyógyítói képességet. Erősen koncentrál rá, hogy blokkolja a druida képességét, hogy az ne is legyen képes gyógyulni, és talán utolsó erőtlen mozdulatával Isaac felé dobja a tőrt. Talán képes lesz megsebezni. Ha nem, akkor is időt nyert a többieknek.*

//Képességblokkolás, vérmágia 6. szint: Képességblokkolás: Képes valaki képességét blokkolni, így azt az illetõ nem lesz képes használni. A blokkolás maximum naponta egyszer és csak maximum fél órára hajtható végre.//

Vendég

*Meglepődik, amikor találnak egy vérrel rajzolt pentagrammát, ám kérdés, hogy mit tusnak vele kezdeni? Nem biztos, hogy jó ötlet egyáltalán hozzányúlni is amíg nem néztek rendesen körbe, ám ha ez megtörtént, felemeli, és elfújja az egyik gyertyát lesz ami lesz alapon. Közbe kérdez a többiektől, hogy tisztába legyen a dolgokkal.* -Elárulná nekem végre valaki, hogy mi folyik itt? Egyáltalán mit keresünk és mit akarnak ezek az iskolával? *Értetlenkedik érthetően, hiszen most van itt először, tehát nem csoda, hogy nem tud semmit. Mi után elfújta a gyertyát, kíváncsian várja a folytatást, majd ha nem történik semmi, ugyanezt teszi a többivel is, majd a többiekhez fordul** -Oké és most? mit keresünk egyáltalán?

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Tanácsterem]
*Alvery tehát bevállalós, mint ahogyan a vámpír familíánál is az volt, ezen talán már meg sem lepődnek a többiek. Belép a terembe, ahol persze enyhe felhördülés suhan végig, és ekkor látja meg jó eséllyel a sarokban azt, akit keresett. Hiszen végülis miről szól a történet? Flavio a bejárat felőli oldalon felszik eszméletlen állapotban a falhoz láncolva, erős fém láncokkal. A bejárattól nem lehetett látni, de amikor szembe fordul a 12-ővel akkor egyből megláthatja. Az illetők szemében teljesen jól látszik a félelem, tehát nem nehéz megingatni a hitüket Isaacban, kérdés, hogy egy diáklány szavának mennyire adnak hitelt. Egyelőre nem nagyon. A démon felmorran Isaac pedig érdeklődve feláll.* -Bátorságodhoz nem fér kétség ifjú leányom, de mégis nem gondolod, hogy kevés vagy ide...egyedül? *A többiekről ugye nem tud.* -Nos hát mit is tudsz, ami megállíthat engem...minket? *Érdeklődve oldalra dönti a fejét, majd kicsit dobolni kezd a trónus karfáján.* -Gyerünk, gyerünk, olyasmit mondj, ami kedvemre való lehet, hogy ne végezzek veled itt helyben. *Mézesmázos mosoly...egészen megnyerő lenne, ha más szavak lennének mögötte. Shuang is belépdel ugye Alvery mellett, a szerzetes fiú megjelenése láttán Isaac ajkai végképp mosolyra húzódnak.* -Kellemes vacsorád lesz Shennah!

[Folyosók]
*Loriel és Miranda elindulnak a folyosókon. A tervrajzon nem jelenik meg most semmi más, viszont minden gond nélkül tovább tudnak haladni. Nem sokára el is érnek egy terembe, ahol úgy fest Alvery jól ötletelt, egy elég méretes vérrel rajzolt pentagramma foglal helyet. Több gyertya is van itt, és hát...annyira nem értenek jó eséllyel a rúnamágiához, vajon mennyire lehet csak úgy tönkretenni a kört? És vajon érnek-e vele valamit?*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 3:27 pm

Shuangnak nemrég jutott eszébe, hogy a mai napon lesz az összejövetel időpontja, amire neki el kell mennie, hiszen meg kell akadályoznia Isaac hatalomrajutását. * ~ Bár a mások felett gyakorolt hatalom ellen sokan lázadnak fel, az elhullott emberek élete nem lebecsülendő. ~ * Gondolja, jönne buddhista bölcselet is, de user nincs abban a szellemi állapotban, hogy olyat keressen. Nos, természetesen követte a többieket, amint beért, a megfelő pillanatot várja, hogy valamennyire összezavarhassa az ott lévő illetőket. Igyekszik tüzetesen megfigyelni a kapu jelképet, hátha talál valamit, ami fontos lehet. A nagy démonra felfigyelt, megérezte a sötétséget. Bár nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. * ~ Egy sötétség teremtette lény nem hozhat félelmet szívemre.~ * Mondja magának, megint tömi magába a buddhista dumát. De kérdéses, hogy mit tehetne. Igyekszik azért rejtett maradni, mert hiába mondja, kicsit talán mégis fél a démontól. Alvery ötletére elgondolkodik. * ~ Nem hagyhatom egyedül, de számítanom kell az esetleges ellenállásra. Kénytelen vagyok megkockáztatni. ~ * Gondolja magában, és Alveryhez fordul, még mielőtt bemenne: * - Egyedül nem leszel képes helytállni, ezért kérlek bízz bennem, hadd nyújtsak segítő kezet. ~ * Mondja a lánynak higgadtan, és követi Isaachez. Odabent nem szól semmit, hagyja, hadd beszéljen a lány. Azonban előkészíti botját, amit előtte az energiakard varázslattal kezelt. *

Spoiler:

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 3:24 pm

*Hamarossan be is léptek a barlangba, és szerencsére nem történt meg a legrosszabb amire számítottak. Se csapda, se riasztó, se-semmi. Nyugodtan lépdelhettek a barlang járatain, amit biztos, hogy mások is szoktak használni, ugyanis a falakon fáklyák sorakoznak. A hangok is elkezdtek hallatszani, de Miranda annyira nem halja őket, hiszen ehhez inkább tünde fül kellene, mint emberi. Lassan oda is értek egy olyan helyre, ahol látták a tanácskozást is. A démon kinézetére Miranda egy kicsit furcsán reagál, ugyanis a szájához kap. Na igen, egy kicsit felfordította a hasát, ugyanis még nem látott ilyen teremtményt. A lány nem nagyon volt ellátva tervekkel, de szerencsére Alvery már felkészült mindenre. Lekötötte, hogy a démont kell először elintézni, ám ahhoz előtte meg kellene keresni egy bizonyos gyertyát, ami egy varázskörben ég. Miranda és a tünde lány feladata, hogy megkeressék azt a tárgyat, így hát útnak is indulnak, míg diáktársuk "önfeláldozó" feladatba kezd.* -Akkor kezdjük, és lehetőleg gyorsan. *Böki hozzá a tünde lányhoz, de nem indul el, inkább majd csak követni fogja a lányt és közben "keres".*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 3:24 pm

*Mármint hogy a leírást, khm, arra gondolt. Szóval lassan halad, figyelgetve a leírást, hátha valami változik rajta, bár nem mérte fel, hogy mennyire mágikus, feltűnhet e rajta új vonás. A világítás kivételesen nem nyugtatja meg, hiszen akkor még sem olyan nagyon titkos ez a folyosó, de félreteszi a félelmeit amennyire tudja, s a leírást is, hogy szabad legyen a keze, hogyha baj lenne ne hátráltassa. Majd ha megtalálják, ha megtalálják, azt, amit keresnek, újra előveszi. Mikor meghallja az ülés hangjait finom mozdulattal int mindenkit, hogy legyenek még csendesebbek, és szépen fülel, mikor odaértek csak egy pillanatra les ki, az is elég, hogy meglássa a démont. Megborzong, a sötét lény közelsége a jósággal telt szívű tündének hihetetlenül riasztó és émelyítő, egyben Isaac is éppen olyan gonosz eszközöket használ, még ha szentül is hiszi, hogy amit tesz az jó... Szép pár, nem csoda, hogy egymásra találtak. Loriel egy pillanatra a szívére szorítja a kezét, hogy megnyugtassa magát, a farkas a másik kezéhez dugja a fejét, bátorítóan, s azonnal védelmezőn ki is húzza magát. Számíthat rá. Mikor meghallja Alvery tervét ellenkezne, de a lány már ki is sétál és magára is vonja a figyelmet. Több mindent kell keresniük, de lehet, hogy mindegyik egyfelé lesz: A szerkezet, a gyertya és a démonvadász is valahol itt lehet a járatok között. A szívében rettegés, ahogy látja kisétálni Alvery-t, de ahogy előrébb ment, észrevétlen átslisszan, hogyha kell, akkor láthatatlanná tévő köpenyt használva, hogy tovább keressen egy folyosót. A falon a mintát észrevette, a kaput, de ahhoz nem tud odaférkőzni, csak Alvery, hogyha ezt az egészet... Túléli. Tehát hogyha van további járat, tovább megy, vagy keres, ne legyen hiába való a nekromanta akciója. Hogyha tudja, persze szemügyre veszi azt a kaput is, de oda úgy se tud oda kerülni, szóval további folyosók a célpontok, a farkasa azonnal szimatolni kezd, ugyanis a gyertya viasznak, a tűz füstjének a szagát talán megérzi.*

Vendég

*A minap halott beszélgetés bogarat ültetett a fejébe, és Aurortanonc lévén némi tétovázás után nyomozni is kezd. A nyomok és a megérzései a Lélekölő hegység felé terelik, ezért arra veszi az irányt, majd megkönnyebbül amikor egy csapat diákot lát az egyik barlang bejáratánál, az egyébként rendkívül ijesztő helyen. Pálcáját használatra készen követi a "tömeget" ők talán jobban tudják, hogy mit is keresnek itt. Ahogy csendben haladnak előre az alig világított folyosón, Evandrus egy gyűlés, vagy tárgyalás kiszűrődő zaját kezdi el hallani, majd két szó üti meg a fülét. " Város és iskola".. Fel sem fogja a szavakat, mikor az egyik diák előremegy és megszólítja a démont. Egyelőre úgy dönt, hogy nem követi, előbb rájön, legalább is szeretne rájönni, hogy mi is folyik itt*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 3:18 pm

*Azt természetesen tudja, hogy Isaac druida, de mivel ő a sötét mágiákat ismeri, csakis azok ellen tud felkészülni, a "jók" ellen talán hatásos lehet az áldozótőr, vagy a vérmágia is. Elképzelhetőnek tartja, hogy ha majd ott fognak tartani, akkor Isaac ellen lehet fordítani a piszkos tizenkettőt. Odasúg valamit társainak.* A démon a fő fegyver, azt kéne kiírtani valahogy. Kell hogy legyen a barlangjáratokban egy gyertya, ami egy varázskörben ég, az védheti meg Isaac-et a démon haragjától, és ezzel is tud befolyást gyakorolni felette. Keressétek meg, én addig előremegyek, és megkockáztatom a lehetetlent. *Mormolja, és választ sem várva lépdel előre, nyíltan felvállalva, hogy ott van.* A rémuralmad véget ér sötétség fejedelme. *Közli higgadtan Isaac-kel.* Már így is túlságosan sokáig tartott. *Teszi még hozzá, és elsétál a befolyásos hivatalnokok felé.* Nem kell félnetek. Már egy ideje mi is figyeljük a ténykedését a háttérből, és megleltük a gyenge pontját. Ismerjétek fel, hogy ő a közös ellenség, fogjuk össze, együtt elpusztíthatjuk. *Mormolja az esküdteket győzködve, és felkészülve a démon haragjára, illetve az esetleges támadásokra, úgy dönt, hogy vérmágiái legsötétebbjéhez nyúl. A képességmásoláshoz. Szükség lesz arra, hogy a komoly gyógyító erejét ő is birtokolja, ellenkező esetben idejekorán megtér annyira hőn szeretett túlvilági kapcsolataihoz. Egyenlőre tehát az a cél, hogy győzzön a beszéde, és ne szaggassa szét a démon, a többit majd szépen sorjában.*

//képességmásolás, vérmágia 5. szint: Képességmásolás: A közelében lévõ egyének képességét képes lemásolni, de maximum a képesség tulajdonosának szintje-2. szinten. Tehát egy 4. szintû képességet második szintig tud használni. Kivétel: druida, trükkmester, látnok, energiamágus, ezeket a képességeket nem tudja használni. Erre csak akkor képes, ha az illetõ a közelében van, de ez a célszemélyre nincs semmilyen hatással, és valamivel gyengébben tudja használni, mit a képesség birtoklója, hiszen nem gyakorolta, nem az övé a képesség. Napi egyszer használható.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Alvery védelmet idéz magának és követi őt a vérgólem is. Loriel nem tudja magához venni a szerkezetet, maximum a róla szóló leírást, azért kapott afféle sugallatot, mert rákoncentrált a tárgyra és az ugye érezhetően nincs túl messze. Ő is védelmet idéz, aztán szépen be is térnek az oldalsó ajtón a barlangokba. A hegységet már sokszor látták kívülről, és biztosan akad, aki hallott történeteket is, hogy megannyi különös illető vert már tanyát erre, így hát nem meglepő, hogy most egy újabb csapat keresett itt titkos menedéket. A folyosók szerencsére nem túl szerteágazóak, néhány fáklyával is meg vannak világítva, valószínű szokták használni a járatot mások is. Csapda egyelőre nincs, legalábbis úgy fest, nem sétálnak bele semmi effélébe. Nem sokkal később elérkeznek a célig, vagyis mondhatni az egyik célig, hiszen ott van még az időgép is valahol. A hangok erősödnek, amit persze a tünde fül egészen tisztán hall. Megkezdődött az ülés, belesve egy nagyobb terem az, amit láthatnak. Egy afféle trónus a szemközti falnál, az egész szépen be van világítva, a trónuson pedig Isaac ül, mellette egy rendkívül ocsmány démon ácsorog. Lángoló tekintetétől látszik, hogy mindenki eléggé be van tojva. Mint valami moziban előttük sorban ül pontosan 12 ember, többnyire férfiak csak 2 nő van köztük és akad akit talán már láttak is Nellondban. Sokuk befolyásos ember, hivatali posztokat töltenek be, de akadnak egyszerűen csak olyanok is, akik valamiféle gazdag családok fejei.*
-Itt vagyunk hát újra! Most az egyszer elnézem nektek, amit tettetek, hiszen egyszerűen csak idő kellett mire megértettétek, hogy nincs más út. A világ már mérgezett, és csupán akkor képes meggyógyulni, ha nagy részét megsemmisítjük. Az első ez a város és a nem messze lévő iskola. Ha ezek a földdel válnak egyelővé, akkor biztosan megrendülnek az emberek és felfigyelnek majd a hangunkra, hogy végül jó irányba induljanak és béke szálljon rájuk. *Hát igen, ténylegesen eléggé radikális felfogással rendelkezik a bácsi. Jól figyelve észrevehetik a szemfülesebbek, hogy mögötte a falon egy különös rajzolat látszik, mintha valamiféle kapu lenne.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 1:22 pm

*A szerkezetet akkor, hogyha a többiek megengedik, magához veszi, és koncentrációval sikerül valami furcsát tapasztalnia... Hiszen nem gondolta volna, hogy ilyesmi fog neki beugrani, hogyha koncentrál. A farkas csendesen lesben áll takarásban, hogy bármikor vetődhessen társát védelmezve, de szerencsére még nem kell tennie semmit. Loriel int neki, ahogy a többieknek is, mikor sikerül egy oldalsó járatot találnia, és kinyitnia, mert tudja, hogy hol keresse a zárat. Kicsit bizalmatlanul pillant be még is, hiszen nem tudják, hogy ez hova vezet, sőt, akár még csapda is lehet bent, vagy az egész titkos ajtó. Fél, ugyanis sosem avatkozott bele az emberek, vagy egyéb más lények életébe, hogy a sajátját kockáztassa ezzel. Fegyvereket csinálna, tanácsokat adna, de besétálni a barlangba... A farkas nem morog fel, de ráncolja az orrát és néha vicsorít, mutatva, hogy nem tetszik neki az akciózás, de nem fogja magára hagyni a tünde lányt. Mást nem védelmez, csak őt, de azért egyik diáknak sem kell tartani tőle, nagy, büszke állat, szóval simogatni azért nem lehet. Természetesen az új arcokat köszönti, hogyha szóval nem is, intéssel mindenképpen. Alvery védelmet vesz fel, de nem tudja pontosan, hogy mi ellen védekeznek, mi vár rájuk, sötét, nekromanta támadások, vagy éppen, hogyha gyógyítóról van szó, akár druida is lehet... Bár igazából túl sok választása nincsen pajzs és védelem gyanánt, szóval ő is megpróbálja megvédeni magát egy kis mágiával. Lassan már afféle papnővé avanzsál, de ez alkalommal Alvery-re, akinek jellemétől amúgy is mindez ellentétes, nem alkalmazza a természet áldását, csak saját magán, és ha lehet a közte és a farkasa közötti kapcsolatot kihasználva az állatra. Hogyha beljebb értek tünde szemével nem csak azt nézi, hogy mi várja őket - előtte Alvery, utána a farkasa, szóval van ideje másra is figyelni -, hanem hogy a szerkezet reagál e valahogy a barlangban, ahogy közelednek a titkos társasághoz, vagy éppen valami máshoz.*

// Druida, Természetmágia III. A természet áldása:
Varázsige: Natura Clementia
Leírás: Többrétű varázslat, amely a druidák egyik fontos erősítése, számos metódusa ismert. Első metódus: akár magunkon, akár szövetségesünkön egy komoly önbizalom javító bűvigét helyezünk el, ami miatt a következő csapása, legyen az varázslat vagy közelharci fegyver, bizonyos fokig komolyabban képes működni. Második metódus: egy hosszabb varázslat, amit akkor érdemes magunkon vagy szövetségesünkön alkalmazni, ha tudjuk hogy valami sötét helyre tartunk, ahol a természet ellenségei, feketemágusok, vagy élőholtak tanyáznak. Akkor ezek a teremtmények sokkal nehezebben tudnak ránk hatni.
Pálcamozdulat: Megérintjük pálcánkkal a két térdünket, majd kimondjuk a varázsigét.
Hatás: Azonnali és időleges. ~~Az első metódusnál a következő csapásig~~, a másodiknál egy órán át érvényesül. //

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 1:09 pm

*Nincs nagy szerencséje az elementalista lánynak, hiszen az első nyomozással töltött éjszaka után ágyba döntötte egy kisebb betegség. A szívében egész végig az az érzés lángolt, hogy ki kellett volna mennie segíteni diáktársainak, de a betegség erősebb volt, így a szobájában maradt. Szegénykének pedig még nagyobb bűntudata volt másnap, hiszen reggelre már kutya baja volt, és egész végig a betegséget szidta, hogy miért nem tudott volna máskor előjönni. De hát ezt ugye nem Miranda dönti el, hanem a szervezete. Viszont nem csak rossz dolgok történtek vele, ugyanis nem sokkal azután (talán egy héttel rá) jelentkezett nála egy diák, hogy hamarossan folytatják a nyomozást a Suttogók Tanácsával kapcsolatban, és mivel ő az első napon ott volt, ezért szeretnék most is a helyszínen tudni. Könyörögni természetesen nem kellett neki, egyből igent mondott, és hozzá tette a régi "számíthattok rám" címszót. Lassan teltek a napok, hiszen minden nap csak azzal foglalkozott, hogy mikor jön el végre az a bizonyos időpont, amikor kimegy a diáktársaival arra a bizonyos Lélekölő-hegységre. De mint minden nap, egyszer az is eljött, és Miranda már teljes testtel és lélekkel izgatott volt emiatt. Mivel nem voltak különösen kísérői, így egyedül ment ki a megfelelő adatok szerint. Mire odaért már látott ott egy pár diákot, akik éppen füleltek, vagy a képességeikkel próbáltak valamit kezdeni. Nem akart köszönni, inkább csak intett egyet, mivel itt most nagy erény volt a hallgatás. Sok személy ment be a barlangba, de nem is ez volt a legnagyobb gond. Két vérgólem őrizte a bejáratot, ami elég kellemetlen így nekik. Nem a legjobb a megfigyelésben, így inkább ezt a többiekre hagyta. Szerencsére ezt jól is tette, ugyanis egy fél-éjtünde lány akit még nem ismer, meg is találta a bejáratot, Alvery pedig az egyik vérgólemet a saját oldalára állította. Mivel lehetett látni az arcán, hogy ő is a legrosszabbra készül, így Miranda is elővette a pálcáját, és gyorsan végig gondolta az összes hasznos védekező, és kisebb támadási varázslatokat. Ilyen helyzetekben azért gyorsabban termelődik benne az adrenalin, szóval remélhetőleg túléli ezt a napot..*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Pént. Júl. 27, 2012 8:58 am

*Az albínó boszorkány fel tudja mérni, hogy hát bizony nem sok értelme lenne a frontális támadásnak, hiszen a suttogók tanácsa, és Adam, azaz Isaac minden bizonnyal durva védelmi rendszerekkel szerelte fel a bejáratot. Már az is valami, hogy legalább az egyik vérgólem pincsikutyává változik, feláldozható gyaloggá, bár ha a csapdákat rafinált módon az élet principumára hangoltak, akkor a vérgólem akadálytalanul fog átsuhanni. Azért kihozza őt, és miután a tünde lány felfedezi a titkos bejáratot, swatos rejtjelekkel int a társainak, hogy készüljenek fel a legrosszabbra, aztán ő maga is felhúz egy lélekpáncélt, hogy legalább az első hevenyészett támadások lecsússzanak testéről, és elméjéről. Aztán előreküldi a vérgólemet, és ő is követi. Közben pedig hevesen éberkedik, mint a fehérfejű rétisas.*

//Lélekpáncél: A nekromancia nem a tárgykészítés tudománya, így a halottkeltők méltán érezhetik úgy, hogy társaikhoz képest nem állnak túl jól, ami a relikviákat illeti. Ezt ellensúlyozza ez a frappáns varázslat. A célja, hogy ha úgy véljük, nagy csatába indulunk, érdemes magunkra bűvölni a lélekpáncélt, hiszen bár korlátozott ideig megvéd minket mind a fizikai, mind a varázs csapásoktól. A páncél egy szépen kidolgozott fémvért alakját ölti magára, tökéletesen alkalmazkodik a testünk vonalához, sőt, még a stílusunk tekintetében is változó, hogy kin hogy néz ki. //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

//Ezt majd valamikor folytatjuk. Baromira kiverte nálam a biztosítékot Exan, köszönöm neki ez úton is, hogy sikerült tönkre vágnia az utolsó mesét. Valamikor tábor után, vagy esetleg pénteken visszatérünk rá, ha már nem remeg a kezem az emberi hozzáállás milyenségétől.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Loriel nem hall meg jelszót, szóval valószínűleg úgy néz ki, hogy nincs. Jó eséllyel a vérgólemek vér alapján képesek valami módon felismerni azokat, akiket beengednek. A szerkezetről nem talált érdemi infot, viszont mivel most is arra próbál gondolni, valami módon bevillan neki egy kép, talán épp a gép miatt. Oldalt minden bizonnyal akad egy rejtett ajtó, amin bejuthat, és könnyedén ki is tudja azt nyitni. Alvery az egyik gólemet maga mellé tudja állítani, de maximum a kettő nekiállna egymással harcolni, ha a főbejáraton akarna bemenni, ami nem lenne hasznos, mert könnyedén meghallanák bentről.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Júl. 23, 2012 3:08 pm

*Óvatosan közelíti meg a társaságot, mert szeretné elkerülni a feltűnést. Nem ismerik őt annyira, de ő már ismer innen pár embert. Nem volt ott az előző két nagyobb eseményen, de most halott nem rég valamit egy érdekes és veszélyes dologról. Úgy gondolta, hogy ahol veszély és harc neki ott a helye. Így került hát Berker is ide.*

//Bocsánat a rövidségért, de most estem be és nem akarom húzni az időt.//