Lélekölő-hegység

Tárgy: Lélekölő-hegység Vas. Nov. 18, 2007 11:55 am

First topic message reminder :

A Lélekölő-hegység körülöleli a szurdokot és ez zárja el a külvilágtól a Mágusokat. A Hegység öt csúcsán 5 kőgólem vigyázza a szurdokok és folyóvölgyek békéjét. Éles sziklái, évszázados tölgyei és bükkjei, rohanó folyói, amelyek a Kékfátyol-vízesésben érik el útjuk végét, szinte lehetetlenné teszik az átjutást a Hegységen. Halandó ember soha nem téved erre, de ha véletlenül még is venné valaki magának a bátorságot, hogy neki induljon a Hegységnek, azt a bérceken fészkelő Magyar Mennydörgő Sárkánypár üvöltése biztosan visszafordítaná...
A bércek szinte minden évszakban és napszakban felhőkbe vesznek és komor hangulatot árasztanak a szemlélődő vándor felé...
Gyalogszerrel nem is juthatsz itt át, kár is lenne próbálkoznod, túl nagy és túl veszélyes. Ha a sárkányokat netán el is kerülöd, még akkor is előtted van maga a hegység és a többi vad, akik az ismeretlen területeken rejtőznek. A mulgik pedig meg sem próbálkoznak erre járni. Aki meg is mássza a hegyet kívülről nem lát mást szurdokban, mint a hatalmas mocsarat, a sziget maga az avatatlan szemek számára láthatatlan.

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Szédítő mélység tátong előtte. Háromszáz lábnyi, majdnem függőleges falon kellett felmásznia, miközben metszően hideg szél próbálta minduntalan megragadni és magával rántani. Ha pedig lezuhan, sokkal hosszabb utat tesz meg, mint háromszáz láb: a hatalmas, repülő hegyet, amelynek az oldalán felmászott, valami ismeretlen mágikus hatalom szakította ki a föld kérgéből, és most sokezer lábbal a föld felszíne felett lebegve sötét árnyékot vetett az alant fekvő mocsárra. A repülő szőnyeg valamilyen különös oknál fogva nem vihette feljebb.
Szembefordul azzal, amiért ezt a hihetetlenül hosszú utat megtette: a sziklás fennsíkon, felhők által körbevett óriási piramis magasodik, amelyet fekete ónixkőből építettek.
Bár mágikus talizmánok tömkelegével és különlegesebbnél különlegesebb képességekkel bíró fegyverekkel van felszerelve, Laura úgy érezheti hogy ez a feladat egy kicsivel még nehezebb lesz, mint sövénylabirintus vagy akár a marathon teljesítése. Ősi tekercsekből és kötetekből szerzett információkat az ónixpiramisról, de ezek a források inkább csak a repülő hegy megközelítéséről szóltak, mintsem a piramis belsejében rejtőző veszélyekről. Persze nem csoda, hogy kevesen merték a Lélekölő hegység egyik leghatalmasabb urát háborgatni. Laurának azért mégiscsak van esélye, hiszen különleges erővel van megáldva, és eddig minden helyzetből szerencsésen mászott ki. Az ónixpiramis épp egy ilyen titkokzatos tartogat. Laura megborzong, ahogy végignéz a simára csiszolt kőlapokon, aztán kalapáló szívvel belép a kapun. Egy kör alakú teremben találja magát, amelyet felülről valamilyen sejtelmes fényforrás világít meg. Egy groteszk, fekete bőrű teremtmény materializálódik előtte. A lényen semmi sincs a helyén: csonka kar nőtt ki az aljából, a hasa közepén volt három zöld szem, és ott, ahol a fejének kellett volna lennie, egy hegyes karmokkal teli bizarr csonk meredezik. A teremtmény emberi hangon szólal meg* Üdvözöllek, halandó. Ki hívott meg a Halál Csarnokába?

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Vas. Okt. 17, 2010 3:52 pm

*Mikor beszippantja őket... valami, akkor megriad a dologtól, de kinyitja a szemét, ott van Bianca és Ariana is. Megnyugszik. Végtelenül megnyugszik, és az sem zavarja, hogy egy krákent kéne bekeríteniük. Pedig az nem egy kis lény. Mikor elfogy a levegője, ugyanis nem óhajt vizet nyelni, lassan felköhög és beszívna az első adag vizet. De az nagy furcsaságára nem megfullasztja hanem... valóban tud levegőt venni. *
- Ariana! *Szól azonnal oda, miközben ügyesen és fürgén tempózik karcsú testével, nagy ellenállást maximum az oldaltáskája mutathat. Mikor jobban megnézi azt a csúnyaságot, próbálja összeszedni a tudását, ha már varázslényszerűségről van szó, mert hát a kráken az egy mitológiai lénye, az más dolog, hogy a démon részét Rosetta egyáltalán nem érti. * - A kráken az egy mitológiai lény, több helyen is leírták a "láttát" az ókorban, a görög mitológiában jelent meg először, például Atlantisznál. Sokkarú csúnya lény, ami... Hát nem tudom, én úgy emlékszem, hogy a krákenek Őrzők, valamit őriznek... És, azt látom, hogy nagyon-nagyon nagy és csúnya. *Hadarja ezt végig nekik, miközben kipattintja az övéről a pálcájának a tartóját és rácsúsztatja a kezét. Pillantásai Ari felé vetődnek, eddig váltotta Bianca és közötte, hiszen magyarázott.* - Kö... Köszönöm. *Nem bír többet kinyögni, mert hát nem ez az alkalom a legfényesebb. Az agya így is kattog, hogy mivel árthatna egy ilyen lénynek a vízben, így próbálgatja az úszás közben, hogy ez a víz máshogy viselkedik e, ha már levegőt kapnak, például a rúnázott tőreivel tud e valamit kezdeni. De nem véletlenül a pálcájára csúszik a keze, mert sok esélyt nem lát erre.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Vas. Okt. 17, 2010 3:50 pm

[Elvileg totál máshol]

*A lány átkelt a mocsáron, és megérkezett ide. Ruhája ugyanaz, persze minden egyes darabon ott a mágikus aura varázsjel. És minden más cucc is nála van. A leperexel kezelt tekercsektől kezdve, a tudatvédő amuletten keresztül, a menedékkőig minden. Ami csak az eszébe jutott. Nem bízná a véletlenre, de jól tudja, hogy azon fog múlni. Szerencsére a szerencse is vele van, hála az óvógyűrűnek. És immár az ajándéka is a zsebében lapul. Valójában teljesen tiszta, ugyanis eszében nem volt a saját lábán jönni. Inkább keresett egy szép szőnyeget, ami átszállította eddig. Persze a hátán nem fogja cipelni, majd repked utána, vagy megvárja odakinn. De most, hogy itt van, azért vonaglik egyet-kettőt a szíve. Talán tényleg egy cseppnyi félelmet érezne a nekromanta hölgyemény?*

Vendég

*A krákendémon egyre közeledik, és érzi, hogy egyedül nem sok esélye van... És ekkor mintegy varázsütésre, megjelenik Bianca és Rosetta. Először ledöbben, hogy kerülnek ezek ide, de viszonylag hamar összekapja magát, és hadarni kezd, miközben már a tőrét keresi. Három van neki, egyelőre csak az ezüstöt veszi kézbe, míg a másikban ott a pálcája.* - Ez egy krákendémon, legalábbis elvileg, ezektől kéne megszerezni valami hülye ládát Nordmednek, hogy kiengedjen. Mást én se tudok, mi a szösz az a krákendémon?! *Érdeklődik a végén a két lánytól.* - Három irányból lehetne támadni, mégpedig... *Azzal kézzel-lábbal szépen elmutogatja, melyik három irányból kéne rámenni a lényre... De egyelőre még ő maga sem támad, csak beáll a három közül az egyik pozícióba.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Vas. Okt. 17, 2010 3:42 pm

*Igyekszik megállni a lábán, és persze Rosettát is megtartani, ha már belé kapaszkodott. Azért kell ide a harcosi egyensúly, szóval sikerül megállnia. Körbepillant és hát igen elég könnyen kiszúrja a bazi nagy piramist, így a kobold lánynak csak bólint egyet.* -Fura egy szörnyeteg lehet. *Bólint a magyarázatra, bár felettébb nehéz igazán jól elképzelni, hogy pontosan mit is tudhat ez a lény, vagy hogy nézhet ki. Bár az is tény, hogy a saját szemével se szívesen látná. Aztán hirtelen szippantja be őket az a valami, kútszerű dolog és a víz alá kerülnek. Először azonnal visszatartja a levegőt, tartva a fulladástól, majd kiszúrja Arianát, és félve de "belélegzi" a vizet, ami működik is. Hát igen, ez mák, mert amúgy neki az ilyen elemi dolgok, amivel víz alatt lehetne lélegezni nagyon nem mennek. Steper nincs vele, de érzi magában, és Arinál sem lát daimont, jó eséllyel egybe olvadtak tehát. Közelebb úszik a naxis lányhoz, és Rosettát is keresi a szemével.* -Mi történt? *Pillant a leányzóra. Minimális dolgokat tudnak, és egyelőre arról se sok fogalma van, mivel állnak szemben, vagy mit is kéne itt tenniük. A nagyon közelítő valami nem igazán tűnik kellemes társaságnak, így újfent Arira pillant.* -Mi a jó szösz az? *Keze azonnal a pszionikus karkötőre csúszik, hogy meg van-e még majd a tenyerébe csúszik az ostor vége, de egyelőre még nem cselekszik, hiszen nem tudja mi közeledik.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Úgy tűnik a beholder nagyúr csak örül neki, ha Ariana erősítést is kap, és amikor Rosettáék felérnek a piramishoz, megnyílik egy hatalmas átjáró, afféle kút, és magába szippantja őket.
Rögtön a víz alá kerülnek, Arianától egy méterre, és azt is látják, hogy valami nagyon közelít. Ariana is látja őket, a látnok képessége pedig jelzi neki, hogy három felől van esélyük a krakendémon ellen. Ami biztosan nem jó, az a víz alapú támadás, mert az tartja össze a lényt, de fizikai fegyverrel, és bármi egyébbel támadható.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Vas. Okt. 17, 2010 3:28 pm

[Kint a piramis előtt]

*A lázas keresgélésnek meg van a hatása, megtalálja azt a bizonyost, s kattan, és itt vannak. Mikor megjelennek, szinte Biancába kapaszkodik, úgy megzavarja a térutazás. Még mindig nem szokta meg annyira ezt a dolgot, pedig már ezerszer és egyszer került egyik helyről a másikra. Azonnal a piramis felé int, mutatva Biának, nem mintha nem szúrná ki a szemét*
- Nordmed... Itt volt. Bementem, körbenéztem és... És megvádolt lopással é azt mondta ott kell maradnom és nem mertem ellent mondani. Nem is... Nem is ismertem fel milyen lény, még sosem láttam ilyet, megijesztett... *Mondja a lánynak, csak hogy mire számíthat.* - Nagy volt, egyáltalán nem emberi, illetve... olyan... olyan sok szeme volt, és erősnek tűnt. *Halkan beszél, mert nem tuja, hogy volt e füle a lénynek, na azt nem nézte, és ha volt, akkor milyen és egyáltalán mik lehetnek még itt, attól még, hogy ő azonnal vele jött szembe. Kicsit megdörzsöli a kezeit, mert ugye itt fent hideg van,, és a harcosra pillant. Menjenek?... Vagy tervvel menjenek.*

Vendég

*Ahogy tovább úszik, mozgásra lesz figyelmes. Látja a buborékokat, és valamennyire a közeledő lény csápjait is, úgyhogy szépen lefékez a vízben, és egyik kezébe veszi a pálcáját. Úgy véli, épp ideje bekapcsolni harmadik szemét, ha már Pereus nincs vele, hogy figyeljen hátulra is. Egyrészt a csápos lényt figyeli vele, másrészt a körülötte lévő vizet, hátha rájön, vajon kell-e a lénnyel foglalkoznia, vagy másfelé van dolga... Na meg persze nem ártana kitérni, ha amaz rátámad.*

//Látnok 3-4. szint
Mesélői instrukciók alapján apróbb jelekből képes komoly következtetéseket levonni. - Előrelátás: Megérzi pár másodperccel előre a felé irányuló rossz szándékot, így képes az elől kitérni kellő időben. Pontosan tudja, hogy milyen irányból és kitől származik a fenyegetés.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Egyenlőre tényleg csak tapos, nem nagyon van értelme így a vakvéletlenben bízni, talán ha használná a látnokságát, több értelme lenne a keresgélésnek. A víz zavaros, és mozgást is érzékel, valami csápos lény közeledik felé bugyborékolva.*

Vendég

*Körülnézve mit lát? Hát naná, hogy vizet. Ezen kívül még vizet, és... vizet. A szemeit forgatja, majd találomra úszni kezd előre, és kitartóan figyel maga köré. Ha észrevesz valami különöset, mondjuk fényt, elsuhanó árnyat, vagy ilyesmit, akkor arrafelé úszik, addig viszont előre. Mindig csak előre... elvégre nem tudja, merre mehetne másmerre.* ~ Szerinted milyen lények vannak itt? - Gondolom csúnyák és nagyok. Tehát nagyonnagyon vigyázz magadra! - Kössz. Mondani könnyű. - Bízzunk benne, hogy velünk van az összes őrangyalunk. - Már amelyik még életben van. ~ *Gondolatban beszélgetnek, amivel Ariana a pánikot igyekszik visszatartani, miközben rendületlenül úszik...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Nos igen, itt kéne megtalálnia a krákendémonokat, akik azt a bizonyos ládát őrzik. Azt látja, hogy úszni tud, mert az ujjai között hártyák feszülnek, és egy légbuborék is körbeveszi, tehát megfulladni sem fog. De most merre? Gyorsan ki kéne találnia mielőtt a vizivilág élőlényei megérzik a jelenlétét.*

Vendég

*Az egész élete... Megrémiszti ez a kifejezés, de már nincs visszaút. Meg hát amilyen önfeláldozó, nagy az esély rá, hogy akkor sem lépne vissza, ha még lenne ideje. Érzi, ahogy vizenyőssé válik az egész teste - határozottan fura érzés, bele is borzong, és inkább becsukja a szemeit. Mikor kinyitja, már mindenfelől víz veszi körbe.* ~ Végülis a víz síkja... mit vártam... Per, megvagy? - Azt hiszem. ~ *Hallja daimónja hangját, de hiába néz körbe, nem látja sehol... Mégis érzi, hogy ott van, benne. Nyel egyet, majd ellenőrzi a szokásos dolgokat - pálca, tőrök, meg esetleg AMM medál és PSM fókusz, másodlagos mágiaágak, ha véletlen muszáj lenne használni.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Nordmed elégedetten mosolyog, és bólint.* El fog tartani egy ideig hogy visszahozd a ládikát, talán az egész életed erre kell majd szánnod, de sebaj, én ráérek. *Int, mire Ariana egész teste vízenyőssé válik, és szép lassan elpárolog. Aztán a lény felpillant a plafonra, és lila köd kezd el lefelé ereszkedni, míg végül anyagiasul, és megjelenik az ezüst koporsó, benne az alvó Valeriel. Nordmed pillantására kipattan a mózeskosár fedele, a lány pedig lassan ébredezik.* Nos úgy tűnik, jól végezted a dolgod, az álomdémont sikeresen féken tudtad tartani. A szolgálatod lejárt. Menj békével, és ne térj vissza. *Bocsájtja el a lila hajú lánykát.*

Vendég

*Igyekszik megőrizni a nyugalmát, és a tiszteletteljes stílust is. Egészen jól sikerül neki, bár a hangja mint mondtam néha megremeg, és a kezeit is inkább dugdossa a háta mögé, mielőtt túl feltűnő lesz, hogy izzadni kezdenek.* - Biztos vagyok benne, hogy nem akart elvinni semmit, uram. Csak kíváncsi természet, megnézte, de nem vitte volna el. Persze engedély nélkül ez a megnézés sem pozitív dolog, de ha megengedi, szerintem nem minősül lopásnak. *Kihúzza magát, majd ártatlanul pislog a "nem tudom, honnan tudsz a történtekről" részre. A következményekre mély levegőt vesz, és az ujjait keresztbe teszi a háta mögött, úgy figyel feszülten a lényre. Bizarrnak tartja ugyan a kinézetét, de jelenleg ez a legkisebb problémája, így semmilyen undor, vagy egyéb nem látszik az arcán. Néhány másodpercig gondolkozik, majd bólint.* - Áll az alku, Nordmed nagyúr. És igazán köszönöm a kegyességét! *Újra meghajol, majd a lényre néz.* - Gondolom, nem publikus, mit tartalmaz a láda. *Teszi hozzá kicsit puhatolózva, csak óvatosan.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A lény meglepődik a hirtelen támadt tekintély miatt, amit a lány érez iránta, ezért úgy dönt, hogy ma engedékeny hangulatában lesz.* A drága kis hugicád megpróbált meglopni, azt pedig nem tűröm. Óvatlanul bemerészkedett a birodalmamba, és el akarta lopni a varázskönyvemet, ezért lakolnia kellett. Te pedig most mégis itt vagy, és el akarod vinni őt. Nem tudom, hogy honnan tudsz a történtekről, de ez már önmagában is bámulatos. Viszont akkor azt is tudod, hogy nincsen következmény nélkül semmi, nem lehet csak úgy kitáncolni.
De értékelem a bátorságodat, és alkut ajánlok. A te életedet az övéért. A víz síkján kraken démonok őriznek egy ládikót, amire igényt tartok. Hogy onnan mikor jössz vissza, az már csak rajtad áll, ám Valeriel most elmehet. Áll az alku? *Kérdezi félemetesen vigyorogva.*

Vendég

*Mikor a trónterembe jut, eléggé meglepődik, nem erre számított. Reflexből hátrál egy lépést, majd kihúzza magát, és határozottságot tettetve előre lépdel. Mélyen meghajol Nordmed előtt, fél térdre ereszkedve, majd felnéz. Magabiztosan próbál beszélni, de a hangja megremeg néha kissé.* - Üdvözletem! Ariana vagyok, és igen, Ravenwood. A húgom, Valeriel után jöttem... Ha lenne bármilyen mód rá, hogy hazavihessem... Hogy ne kelljen itt akár éveket leszolgálnia... *Elhallgat, nem fejezi be a mondatot. Úgyis kitalálható, mit akarna. És hogy van-e mód... nos, egy ötlete lenne, de egyelőre hülye lesz ötleteket adni. Pereus azért körbepislog, de sehol Valeriel... így kissé szomorúan, halkan nyávogva fekszik le Ariana lábai mellé.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Amikor beljebb lép, akkor nem a kincseskamrába jut, mint Valeriel, hanem egyensen a trónterembe, Nordmed elé. A lény göcögősen felnevet, amikor meglátja.* Még egy Ravenwood? Mi járatban itt kislány? *Szegezi a lánynak a kérdést, felsőbbsége teljes tudatában. Ariana amúgy ha körülnéz, nem látja sehol Valeriel koporsóját.*

Vendég

*Hamar rálel a kapcsolóra, és mire észbekap, már fent van a hegy tetején. Fázósan karolja át magát, és körülnéz.* ~ Kicsit magasabban vagyok, mint Driáékkal... - Kicsit nagyon magasabban. ~ *Pereus remegve bújik a lábához, de Ariana nem hagy erre sok időt. A piramis felé indul.* ~ Piramis... Miért piramis már megint? Mint annál a kék sárkánynál. Csak... az nem ónixból volt, azt hiszem. Vagy igen? - Nem emlékszem én már ilyenekre. ~ *Látnoki képességével pásztázza a környéket, hogy megérezze a támadást... Bár ha ugyanaz fog vele történni, mint Valeriellel, akkor nem kell ilyennel számolnia, de azért nem árt a figyelem. Egyik kezében pálca, másikban tőr... és belép a piramisba.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 3:19 pm

*Valeriel nem hitte volna, hogy egy ilyen csúnya lénynek - mert hát valljuk be, hogy nem szép - lehet biztató mosolya. Őt legalább is kissé megnyugtatja a mosoly, az évek szócska már kevésbé. Mikor előkerül az a kosárszerűség, bátortalanul előrelép, tudja, hogy nincs nála a pálca, és nem akar menekülni, azt se tudja mi ez a lény, de eléggé... durván néz ki. Mint egy ezeréves főgonosz. Vagy egy ezeréves tanító. Fene tudja, hogy éppen melyik. Lassan belelép a kosárba, lefekszik, felpislog a "férfire?" olyasféle... "Kérlek vigyázz rám, kérlek eressz el, ha megszolgáltam" tekintettel, és lassan összekucorogva fölé kerül a búra. Azonnal elönti egy cseppnyi kétségbeesett klausztrofóbia, majd amikor hihetetlenül kényelmessé válik fekhelye, és elnyomja az álom, megszűnnek a falak...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A lény csak mosolyog, már ha ezt mosolynak lehet tekinteni.* Ameddig úgy érzem, hogy nem dolgoztad le a büntetésedet, vagy pedig kellőképpen el tudod vonni a démon figyelmét, hogy kiiktassam. Hetek? Évek? Meglátjuk. *A semmiből egy egy gyönyörű és ezzel együtt hatalmas mózeskosár tűnik fel. Odainti a lányt. Amikor Valeriel belefekszik, hihetetlen kényelességet érez, párnákkal körülvéve, és maga az ágyikó is igen puha, süppedős. Nordmed int neki, hogy kucorodjon le, ő pedig valamit int, mire egy átlátszó bura ereszkedik le a kosárra, afféle üvegkoporsóvá válik a dolog. Val érzi, hogy rózsaszín köd száll le a szemére, ahogy elszenderül, és alámerül az álmok birodalmába...*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 3:05 pm

*Minden lélegzetvételénél az aprócska, kecses termetű lány egyre jobban megremeg, és egyre jobabn elönti a félelem. Ám amikor a "férfi?", mindegy, elmondja, hogy mit kíván tőle, akkor zavartan vonja össze a szemöldöklét, kétségek között. Igazából bármit választana inkább, mint a megtorlást, hisz fél, gyermek még, a fájdalom, a halál az utolsó az, amit akar. *- De... De... Meddig?*Muszáj ezt megkérdeznie, hiszen ha örök rabja lesz az álmoknak ő is, mint az a démon, akkor... Talán jobb is, hogyha megtorlást választja. Legalább is fel merül benne, de az a következő, hogy visszacsendülnek az elméjében a lény szavai.* ~.. addig sem a halandók elméjében kutat, és tesz kárt...~ *Nemes célnak tűnik... de szörnyen magáénak érzi a kalitkába zárt madarak szenvedését, fél, hogy ez a "munka" nem egy-két napig fog tartani. Végül az ajkába harap, majd remegő száját kinyitva, válaszol.* - Az álomdémon... Megteszem, amit kell, mert engedély nélkül léptem be... mert az a démon árt az embereknek... mert van annyi fantáziám, hogy új világokat teremtsek... De meddig? *Kérdezi újra, kicsit kétségbeesetten. De már igent mondott. Fel is adta a nyaklánc levételét. *

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Az illető megvonja a vállát, legalábbis olyan mozdulatot tesz.* Engedély nélkül beléptél a birodalmamba. De mivel nem kenyerem az értelmetlen gyilkolás, nem foglak bántani. Nem tudom, hogy hogy kerültél ide, de ha már így alakult, akkor az életedért cserébe a következőt ajánlom. *Nordmed elhallgat, hangosan lélegzik, olyan hangot hallat, mintha késpengék szakítanák szét a vászont.* Abból amit elmondtál, úgy veszem ki, hogy afféle művészlélek vagy, nem pedig afféle óvatlan tolvaj. Mindenesetre következmény nélkül nem marad a dolog, ezért adnod kell valamit. Az álmok síkján van valami, amire szükségem lehet. Egy álomdémon garázdálkozik, őt kell lekötnöd azzal, hogy ott vagy, és a fantáziáddal új és új világokat teremtesz neki, amiket lerombolhat, addig sem a halandók elméjében kutat, és tesz kárt. Most kell döntened. Az álomdémon, vagy a megtorlás?

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 2:48 pm

*Mikor belemélyed az olvasásba, és a már szabad kezeiben tartja a könyvet, csak olvas és olvas, csak egy furcsa hang tudja kizökkenteni. Azonnal megijed, visszateszi a könyvet a helyére, és a szája elé kapja a kezét, és picit sípolva beszívja a levegőt, mintha elszólta volna magát, és azért tenné.*
- Én nem loptam meg, nem vinnék el innen semmit, sosem lopnék. A nyakláncot is csak megnéztem, ahogy a könyvet is. tudom, hogy engedély nélkül, de nem rossz szándékból tettem, csak kíváncsiságból. Kérem... Kérem ne haragudjon! *Lép azonnal el a könyvtől, és a nyakláncot is elkezdi lecsatolni a nyakából. *
- Azt sem tudom hogy kerültem ide... Én... *Mondja halkabban, zavarodott tekintettel, hiszen a lény láttán nem kicsit meg van ijedve. Nem tudja levenni a szemét a szemekről, ugyanis fogalma sincs, hogy melyik szembe kéne néznie. * - Nagyon sajnálom... Nem tudom mivel tudnám kiengesztelni, kérem, ne bántson. Nincsen semmim amit adhatnék, csak... a tánc és a dal. *Mondja elhaló hangon, ajka megremeg, ahogy egész teste is a félelemtől. A kezei úgy remegnek, hogy még a felvett nyakláncot sem sikerül lecsatolnia magáról. Az ijedtségtől az még csak le sem esik neki, hogy a lény tudta a nevét. *

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Ahogy beleolvas a könyvbe, észre sem veszi, hogy szinte magától emeli le az emelvényről, annyira magával ragadja a dolog. Ám ekkor felharsan mögötte valami. Egy furcsa, göcögős nevetés.* No lám. Egy kislány akar meglopni... engem? *Amikor Val hátranéz, egy furcsa teremtményt fedez fel egy trónszerű ülőalkalmatosságon. A lény hasonlít a sárkányokra, ám orkszerű agyarai vannak, egy unikornisszarva, és a két normális szemén kívül mégvagy 60 picike szemecske.* Valeriel Ravenwood, ostobaságra vetemedtél. Mit csináljak most veled. Mit tudsz nekem felajánlani az életedért? Nordmed nagyúr kegyes, és hajlandó alkudozni. *A teremtmény várakozóan néz a lányra.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 2:34 pm

*Minden csúnyaság a falon, mindent csak díszletnek vesz, nem borzad el, hanem csodálja, ötleteket vesz a legmisztikusabb diszleteihez. Mikor belép, azonnal elbűvöli a rengeteg kincs, a relikviák, azonnal egy ékszert szúr ki. Nem csoda, hogy először nem a könyvet veszi észre, hanem az ékszereket, hiszen a színpad, a csillogás, a szép ékszerek és ruhák, na ezek fontosak neki. Nem, nem pénzéhes, csak azért nézné meg őket, hogy otthon elkészíthesse. Ahogy sétál előre, elbűvölten, oldalra nyúl és felvesz valamit, teljesen mindegy, hogy mit, csak ékszer legyen, felkapja, és azt bámulva megy tovább, egyenesen a könyvhöz. Éppen csatolja fel a nyakába a medált, amikor odaér, és megérzi azt a bizonyos hívogatást, pulzálást, amit a könyv áraszt...*
- Azta... *Suttogja teljesen halkan, és könnyed léptekkel - még mindig csak álomnak hiszi ezt az egészet - odasiet. Azonnal a könyv fölé hajol, és némán a szájával tátog, ahogy megpróbál beleolvasgatni a könyvben. A keze is leereszkedik a nyakáról, a bekapcsolódott medálról, és a könyvhöz ér, elbűvölten nézve azt. Az a könyv... nem ennyire tudásvágyó, de Tudni Akarja, hogy mi a titka, mit rejt magában. *