Lélekölő-hegység

Tárgy: Lélekölő-hegység Vas. Nov. 18, 2007 11:55 am

First topic message reminder :

A Lélekölő-hegység körülöleli a szurdokot és ez zárja el a külvilágtól a Mágusokat. A Hegység öt csúcsán 5 kőgólem vigyázza a szurdokok és folyóvölgyek békéjét. Éles sziklái, évszázados tölgyei és bükkjei, rohanó folyói, amelyek a Kékfátyol-vízesésben érik el útjuk végét, szinte lehetetlenné teszik az átjutást a Hegységen. Halandó ember soha nem téved erre, de ha véletlenül még is venné valaki magának a bátorságot, hogy neki induljon a Hegységnek, azt a bérceken fészkelő Magyar Mennydörgő Sárkánypár üvöltése biztosan visszafordítaná...
A bércek szinte minden évszakban és napszakban felhőkbe vesznek és komor hangulatot árasztanak a szemlélődő vándor felé...
Gyalogszerrel nem is juthatsz itt át, kár is lenne próbálkoznod, túl nagy és túl veszélyes. Ha a sárkányokat netán el is kerülöd, még akkor is előtted van maga a hegység és a többi vad, akik az ismeretlen területeken rejtőznek. A mulgik pedig meg sem próbálkoznak erre járni. Aki meg is mássza a hegyet kívülről nem lát mást szurdokban, mint a hatalmas mocsarat, a sziget maga az avatatlan szemek számára láthatatlan.

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A piramis bent olyan, akár egy útvesztő, egy furcsa folyosóra találnak kereső kis lábai. A falakon démonpofák mintázatai láthatók, mintha minden mozdulatát figyelnék. Végül pár perc séta után a barlang kiszélesedik, és kamrába ér. A kamra pedig egy kincseskamra egyúttal, tele van minden csillogó-villogó holmival, mágikus relikviákkal. A kupacokban heverő aranypénzek értéke szinte eltörpül mellettük. A lényeg mégis egy hatalmas katedrán heverő nyitott könyv.*

Lélekölő-hegység - Page 13 Varazskonyv

*A könyv igen hivogató, árasztja magából a tudást, a lány érzi, hogy meg kéne szereznie...*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 27, 2010 2:14 pm

*Lép, lép, pördül... Eltűnik.
Nem tudja a lány, hogy hirtelen mi történik, de olyan helyre kerül, mintha csak a színpadi szellemek játszanának vele, mintha valami mágikus álomvilág ragadta volna el. A Lélekölő-hegységen álldogál, egy szál magában, még csak a pálcáját sem hozta magával, csak a két fókusza van vele, a PSM, karkötő formájában, és az AMM, nyaklánc formájában. A pálca az nem volt elég dizájnos. Az álla majd leesik, miközben a két kezével átöleli magát és a karját kezdi el finoman dörzsölgetni, melegíteni. Hatalmas pislogások hagyják el a szemét, amiben vetekszik az ámulat pislogása, és a jeges szél miatti gyors kiszáradás miatti szem-ingerültség. Azonnal, könnyed, de gyors léptekkel indul neki a piramisnak, óvatlanul. Hiszen visszautat nem lát hirtelen, vagy igen? Egy pillanatra keresi csak a haza utat, aztán azonnal elragadja a kíváncsisága. A szemét az ámulat csillogó zafírrá változtatja, miközben kíváncsian sétálgat előre, osonva, talán ez jobb szó rá. És mi baj lelhetné? Ki akarna egy ilyen ártalmatlan lénynek ártani, mint neki? Ha bent van is valaki... Nincs miért bántania, nem veszélyes ő senkire. És a kíváncsiság... nem engedi átgondolni a helyzetet. Elindul*

Vendég

*Látja, ahogy a kis állatok kiborítják az üveget, pontosabban az egyik, de utána a por megkóstolása után el is tűnnek. Gyorsan lép oda, és kapja fel a cetlit.* - A túlzott bizalom bár botorság, de a túl erős bizalmatlanság is hátráltató erő lehet, ezt sose feledjétek... Ja, a gond csak az, hogy mostanában inkább a túlzott bizalmatlanságra van okunk, az arany középutat meg nehéz eltalálni. Siegfried, amúgy eltűntek a szőrmókok, és egy cetlit olvastam fel. *Tudósít továbbra is.* - Mindenesetre... akkor gyerünk tovább. *A cetlit összehajtja, és ha nem kéri el tőle senki, akkor zsebreteszi, nem akarja eldobni. Visszalépdel a fiú mellé, és ha az engedi, akkor megint belékarol, és sétálnak tovább hármasban, nyitott szemekkel. Ő maga is egyre szomjasabb lesz, gondol rá, hogy előveszi az üveget a táskájából, de friss vizet éreznek, így ő automatikusan indul arra. Meg is találják a kisebb forrást.* - Forrás. *Jelenti ki az egyértelműt, majd hunyorogva hajol lejjebb.* - Csillog valami az alján... *Jegyzi még meg félhangosan. Mivel ő nem mágikus termoszban hozott vizet, a két üvegben lévő folyadék nagy eséllyel már túlságosan felmelegedett. A csillogás forrását egyelőre nem kutatja, annyira nem bátor, hogy belemásszon a vízbe, de a két üvegből kifolyatja a vizet, és a forrásból tölti meg. Először csak az egyiket, és óvatosan bele is kóstol... Már ha nem történik semmi, mikor a vízhez ér.*

//fagy//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A látnokság talán eleve az aura miatt nem működik, talán a hegység mágiája annyira erős, hogy zavaró tényező lehet, ki tudja. Mindenesetre az ezüstport letevésére eléggé figyelnek az állatkák, de hátrébb ugranak, amikor Driana közelít, majd akkor merészkednek oda az üvegcséhez, amikor a lány hátrébb lépett. A picivel nagyobb óvatoskodik oda, szaglássza meg az ezüst port, hogy vajon mi lehet az. Kb. úgy viselkedik, mint egy egér, aki keresi a kaját. Bizonytalankodva borítja fel végülis az üveget, majd belenyal az ezüst porba, aztán prüszkölve köpködi ki. Végül pedig egy villanással eltűnnek, mint a kámfor, csak egy cetli marad a helyükön: A túlzott bizalom tán botorság, de a túl erős bizalmatlanság is hátráltató erő lehet, ezt sose feledjétek! Ebből ki lehet következtetni, hogy valamiféle próba lehetett ez, amin úgy fest részben elbuktak, hiszen a dögéknek egyszerűen ételre lett volna szükségük. Hogy ki küldte ide nekik, az már más kérdés, talán épp az öreg fickó. Mindenesetre a nap magasan jár, rossz idő legalább nincs, így indulhatnak tovább. A meleg miatt azonban azért már kezdenek szomjasak is lenni, a távolból patak csobogása hallatszik, friss víz illata is megcsapja az orrukat, főleg Siegfriedét. Ha elindulnak arra, akkor apróbb kis vízesésbe botlanak, afféle feltörő kisebb forráska, ami egy kb. 1*1 méteres területen gyűlik össze. Az alján jól láthatóan csillog valami, kb. 1 méter mély.*

Vendég

*Egyre idegesebb lesz, ahogy nem érez semmit, és meredten néz arra, amerről a zajokat hallották... majd előkerülnek a kis lények. Felvonja a szemöldökét, de a mágikus aura nem jó jel, hiszen akkor nem csak egyszerű kis szőrmókok. Mikor azok megnyalják a szájukat, nyel egyet, és suttogva válaszol Siegfried-nek.* - Mókusszerű lények mágikus aurával. Nem tűnnek ártónak, de nagyon nem tetszik, hogy éhesek... Most Driana ezüstport tesz eléjük. *Tudósít, az utolsó mondatnál kicsit felvonva a szemöldökét, és kérdőn pislog Drianára, hogy ezt miért is. Ő nem rakta össze, hogy talán mágiával táplálkoznak a lények, de nem támad. A tőrt is leengedi, nem nagyon mozgatja, nehogy megijedjenek tőle, de azért ott van a kezében, ha kellene.*

Hozzászólások száma : 709 Kaszt :

*Ő már meg sem próbálkozik a látnoksággal, hiszen ha társai nem szóltak, hogy éreznek valamit, akkor itt bizonyára nem működik a dolog. Aztán előtűnnek a kis lények a fák közül. Ha ártó lények lennének, akkor már nem élnének, legalábbis a szőke lány erre jut. De akkor mi az a kék derengés a testük körül? Ráncolja a homlokát, vajon mit ehetnek ezek az állatkák? Talán magát a mágiát? Kororászik a zsebében, és talán némi ezüstport, amit a rúnamágiához szoktak használni. Lecsavarja a kupakot, és leteszi az első kis lény elé, majd hátralép, hogy ne zavarja őket. Elképzelhető, hogy ha a dögék ettek, akkor segítenek nekik a keresésben.* Lehet, hogy az öregúr felderítői. Ne viselkedjünk támadóan, amíg ők nem válnak azzá. *súgja oda a társainak. Egyenlőre csak karbafont kézzel figyel, nyugodtan nézelődik, de ugrásra készen, hogy ha bármi gond lenne, akkor tudjon azonnal cselekedni.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Vas. Aug. 22, 2010 11:02 am

*Hallja, hogy a többiek szépen cselekvésbe fognak, Driana varázsol, habár enm látja hogy mit, mert a hőlátó karkötője őőő... Nincs aktivizálva és valami hülye okból nem is tudja. Bár azzal sem látná, csak érezné a felvillanást, az energia összpontosulást egy pillanatra a varázslattól. Mindegy. Lelassulnak a léptei, és mikor meghallja a közeledő bigyókat, akkor Ariana felé válaszol.*
- Igen, határozottan minket követnek... Apró testek... láttok valamit? *Kérdezi, mikor a többiek már biztos, hogy látják azokat a kis izéket. Ő csak hallja, a hangokból próbálja összerakni, hogy mik azok, de azért eléggé sok rágcsáló van a világból, és ő kellően nem ezekre szokott ügyelni, amikor éppen bioszt tanul. *
- Ártó lények, vagy ártalmatlanok? *Kérdez ismét, Driana felé, pár pillanat múltán, miközben a botját megtámasztja a kezében, de nem fenyegetően, legalább is a kicsi lényeknek biztos nem jön ez le belőle, csak hogy ha kell könnyebben tudja mozdítani. Vak botharcos látnok... Valamire csak jó lesz. Ha ártalmatlanok, igazából szívesebben fordítana hátat, és nmenne tovább a cél felé, de nem tudja, hogy a többiek mit látnak.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Sieg nem érzi a többiekről, hogy látnokok, ez nem ilyen hegylakós dolog, hogy bevillan neki, maximum, ha elmondják egymásnak a dolgot. A fiú nem érez veszélyt, de azt nem tudja, hogy azért mert aki követi őket nem akar támadni, vagy azért mert eseteg túl erős, hogy a képességével be tudja mérni. A látnokság előny, de mindent nem képes vele az ember előre látni, ha pl. valaki levédi ugye magát ellene. Ariana szintén hasonlóképpen van a helyzettel, nem érzékel konkrét dolgot egyelőre. A fák közül aztán egy apró kis lény lépdel elő, eléggé szörmók hatása van, egér és mókus keveréke lehet, de azért ettől függetlenül aranyos, majd mögötte még két hozzá hasonló valamivel kisebb lény. Erőteljesen szaglásznak, és halvány mágiaaura veszi körbe őket, kékes fénnyel világítva. Talán e miatt nem tudják őket a látnok lányok bemérni képességükkel, mert a mágia védi őket a felfedezés elől. Eléggé szimatolnak, mozog az orruk, mint a nyusziknak, és időnként a szájuk szélét is megnyalják, mintha éhesek lennének, ezt a mozdulatot Siegfried is hallhatja, no meg az időnként mókus szerű makogó hangjukat.*

Vendég

*Mikor nem nagyon tud leolvasni semmit a nőről, akkor hagyja a dolgot, pedig érdekelte volna, hogy az milyen hangulatban van most. Elvégre ő nem ismeri, még nem bízik benne kellően... De majd meglátjuk, mi sül ki ebből az egészből. Van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy minden ilyenbe belerohan, most se igazán gondolkozott, mielőtt rábólintott a felkérésre, most meg már mindegy. A mocsáron csak átjutnak valahogy, ő eleve a hegységtől tartott jobban. Mennek, mennek, Siegfried-re azért vigyáz, ha a fiú engedi bele is karol, hogy félre tudja húzni pl. az ágak, vagy hasonlók elől. Mikor a fiú közli, hogy követik őket, akkor megrezzen a szeme, és fülelni kezd, amennyire tud.* - Utánunk jönnek...? *Kérdez vissza halkan, de inkább csak költői kérdés. Egyelőre ugyanolyan tempóban megy tovább, nem jelzi hogy észlelte volna a közeledőket/közeledőt. Daimónja viszont hirtelen eltűnik mellőle. Igyekszik megbújni, takarásban közlekedni, és onnan mondjuk jobban hátra tud lesni. Viszont a harmadik szemét ő is kinyitja. Előérzetet alkalmaz, aminek a leírása itt van két hsz-szel feljebb, tehát user nem másolja be, közben pedig megfordul. Egyik kezében pálca, másikban tőr... A tőrt könnyedén el tudja dobni bármikor, a pálcával pedig esetlegesen pajzsot tud felvonni... ha rájön, mi ellen kell.*

Hozzászólások száma : 709 Kaszt :

*Mivel ösvény nincs, egyszerűen elindul felfelé, követve a térképen látott irányt, azaz a Tündérhegy magaslata felé. Időnként körbenéz, hogy lát-e itt állatokat, és hogy milyen a növényzet, hiszen abból már lehet következtetni, hogy mivel állnak szemben. Na persze ez csak vicc, mert nem a Tündérhegy felé mennek, hanem egy olyan sötét mágiával átitatott hely felé, amely komoran áll, és ki tudja hányan kárhoztak már el itt. Mert ha példának okáért itt semmilyen élőlény nincs, és kénköves a talaj, akkor az öregúr sem valami evilági teremtmény, de hát mivel ez nem a Tündérhegy, órma nem arra enged utalni, hogy mindenféle manók, csalafinta bohó lények fogják majd őket csapdába vonzani.* Jó lesz vigyázni. *Mormolja csak úgy félhangosan. Aztán igaza is lesz, és meghallják a hangokat. Odafordítja a fejét, és leoldja a hátizsákot. Persze a térkép az övében van. A kezébe kapja a pálcáját, és feszülten figyel. Végighúzza a testétn a pálcát, és egy kezdetleges illúziót hoz létre, bár már nagyon sokat gyakorolta.*
Sacrum fictum. *A testén elvileg egy gyönyörű aranypáncél jelenik meg, tökéletesen kidolgozva, mert a könyvtárban olvasgatva nézett ki ilyet az egyik sárkányölős könyvből, tehát ismeri már a felépítését, aprólékos kidolgozását. Bár nem védi meg a sérülésektől, de tisztelet parancsolhat, ezen felül pedig arra jó, hogy talán nem a testét fogják támadni, mivel ott védettnek tűnik. Felkészül egy esetleges harcra, ám igyekszik majd a diplomácia erejével élni inkább.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Vas. Aug. 22, 2010 10:33 am

*Dirana szavaira átfut az arcán egy mosoly, majd látszódik, hogy nincs hozzászokva az ilyesféle gesztusokhoz, de megvonja a vállát. * - Semmi baj, Dria, nekem más szemem élesebb. *Mondja, tőle szokatlanul, hát... Nem mondanám, hogy vidáman, de az is szokatlan, hogyha túlságosan van benne érzelmi töltet, és ebben van kedvesség. Elköszönnek, elindulnak, és mivel ő is látnok, talán érzi, hogy a többiek tapogatóznak, meg persze biztos tudják egymásról, hogy azok. A légmágia is közre játszhat, hogy ő előbb hallja meg a hangokat, így lelassít, és a két lány mellé sorol, közéjük, hogy halkan szólhasson. * - Valami... valaki követ minket. *Súttogja csendesen, habár tekintetével nem tud jelezni, de a botját az irány felé fordítja, óvatosan. Úgy csinál, mintha tovább haladna, de a botját már valamivel erősebben fogja, és az érzékeit is szépen felturbózza. Látnokságával a jövő szálaiban kutat, hogy érezze az irányt, a személyt, bárkit, ami támadni akar. Remélhetőleg élőlény, és botjával is támadhatja... De ez a jövő zenéje. *

// Látnok 4. szintt: Előrelátás: Megérzi pár másodperccel előre a felé irányuló rossz szándékot, így képes az elől kitérni kellő időben. Pontosan tudja, hogy milyen irányból és kitől származik a fenyegetés. //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Driana még nem érez semmit a jövő szálai között. Ariana nem tud túl sok következtetést levonni Cerinilla arcáról, ugyanis a hölgyemény nem teljesen ember, így nem ismerheti teljesen mely gesztusa, mit is takar. Annyit azért sejt, hogy nem rossz szándékú, de nem lehet ebben teljesen biztos. El is indul hát a kis csapat a hegység felé, a mocsáron könnyebben átkelnek, habár a mérges gázok és a láp nem könnyítik meg a haladást. Végül sikerül elérniük a hegység lábát, ami tényleg nem kicsi. A téren már nyugalom van itt, hogy a kegyencek nem rejtőznek a fák között, hiszen már elfoglalták a helyüket az iskolában, ellenben azért nem kevés veszély leselkedik rájuk így sem, nem véletlenül nem valami kedves Tündérhegy a neve a magaslatnak. Körülbelül fél órát mennem, fárasztó az út, főleg annak, aki vak is, hiszen jobban kell koncentrálni, ne essen el a gallyakban, és ne csapkodják az arcát a kiálló fadarabok. Ellenben, ha egy érzékünk gyenge, akkor egy másik jóval erősebb lehet, így Sieg az, aki először meghallja a távolból a halk reccsenéseket, mintha valaki követné őket. Nem sokkal később már a többiek is felfigyelhetnek a hangokra. Léptek zaja, de nehezeb bahatározható, hányan lehetnek, és kifélék, mifélék.*

Vendég

- Ugyanmár, hülye lennék kimaradni belőle, ha már így hívtatok. *Legyint mosolyogva Driana szavaira. Mikor megérkezik a nő, Ariana szemei legelőször a fülekre tévednek. Csillogó szemekkel figyeli őket, de persze nem sokáig, nem akarja zavarba hozni a nőt.* ~ Nekem is keeeeeell. ~ *A biccentést viszonozza, hirtelen nem tudja, hogy tegezze vagy magázza, így egyelőre szóban nem köszön. Aztán finoman hátrasimítja a haját, a hajpántra erősített tollon is végigsimítva.* ~ Hát... azért remélem, időben meg fogjuk tudni. ~ *Céloz gondolatban látnoki képességére, mire Pereus visszamorog.* ~ És nagyon reméld, hogy az angyalok vigyáznak ránk... - Angels are watching over you... waiting to steal your body. ~ *Felel Ariana, halványan elmosolyodva, majd észbekap, és figyel, hogy Cerinilla hova mutat a térképen.* ~ Dolga... Kíváncsi vagyok, mit csinálhat, amíg mi az öreget keressük. ~ *Bár a másik kettő megbízik a nőben, ő azért még sosem találkozott vele, így látnoki képességével is szemügyreveszi. Aurora, előrelátás, meg az ég világon minden, amivel rá tud jönni, hogy megbízható-e a nő, esetleg ideges-e valami miatt, vagy milyen érzelmek dúlnak benne, stb. De azért főleg az érzelmeket figyeli.* - Garon. Megjegyezve. *Szólal meg végül hangosan, először mióta a nő megjelent, és a helyet is igyekszik megjegyezni. Sőt.* - Egy pillanat, még ne tedd el. *Szólal meg, és a táskából rövid kutatás után egy ceruzát húz elő. Bejelöli a helyet, és a biztonság kedvéért melléfirkálja a nevet is. Aztán a nő el is tűnik, ő pedig két társával együtt elindul... Azért izgul kicsit, mert a Lélekölő-hegység mégsem egy könnyű terep, elég sok durva dolog van arrafelé, na meg az ott ragadt lelkek... például tulajdon barátjáé. A termoszra megrázza a fejét, egyelőre nem szomjas, majd később lesz... De persze ő is figyelget, mind az öt szemével, és figyeli, hol van esetleg ösvény arra, amerre haladniuk kell.*

//Még Cerinillához, 4. szint: Képes más ember arcmimikájából, testarttásából tökéletesen olvasni, így sejtheti mi van a mögött, amit mondd, tudhatja, hogy milyen érzelmek dúlnak benne stb. Kivétel természetesen nálánál erősebb látnokok.//

Hozzászólások száma : 709 Kaszt :

*Megmosolyogja Ariana felszerelését, ő nem kötődik ennyire tárgyakhoz, de nem itéli el azt, aki igen.* Nagyon örülök, hogy jöttél Ari, így azért nyugodtabb vagyok. *Várakozóan tekint a bozótosra, ahol furcsa, ám nem kevésbé aranyos vezetőjük érkezni fog. Ez meg is történik, felkészülten paskolja meg a táska szíját, hogy útra készen állnak.* Igen, bízunk Arianában, ezért úgy gondoltuk, hogy több szám többet lát. *Aztán halkan felnevet* Bocs Sieg. *Igazából csak célzott rá, hogy három látnok jobb mint kettő. Előhúzza a térképtartót, és átnyújtja Cerinillának, aki meg is mutatja az öreg vélhető lakhelyét* Rendben, akkor át kell vágni a mocsáron, ez a kisebb gond. A hegyekben már tényleg óvatosnak kell lennünk. *Mormolja, miközben visszatuszkolja a tartót a hátizsákba, nagyjából memorizálta a haladási irányt. Bólint a fél-lénynek, és elindulnak végül. A mocsáron átkelés végül tényleg nem egy nagy dolog, hiszen évek óta itt vannak, meg tudják magukat védeni, aztán ott állnak a helység lábánál. Itt fújtat picit, és iszik a termoszból. Körbeadja, és előveszi a térképet. Látnok képességét fókuszálva belepillant a jövő apró rezdüléseibe, hogy amerre mennek, fenyegeti-e őket veszély.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Vas. Aug. 22, 2010 10:03 am

*A lovakat otthon hagyták a lovardában, hiszen hegyi terepen csak húznák őket maguk után, teherbírónak meg nem kell, hiszen már tanultak elég tértágítási cuccot. Mikor megjelenik Dirana, a merev arcára, ami olyan fehér - mint mindig -, mint a hófehér márvány, egy aprócska mosoly kerül. Lassan felé fordul, de szeme nem fókuszál, hisz nem is képes rá. *
- Persze, minden rendben. Felkészültem kellőképpen az útra. *Mondja, kimért, de még is könnyed hangon, miközben lassan biccent felé. * - Örülök, hogy együtt kalandozhatunk. *Mondja Drianának, ám a megérkező Arianának is szól. Felé is köszön, miközben bőrszíjas oldaltáskájára mutat, mindenfélét hozott magával, ami csak kellhet, habár nem ő csinálta a táskát, hanem vett árú, hisz elementalistaként a rúnamágia nem az erőssége, pénze viszont van elég. *
- Üdvözlöm, újra. *Nem mondja, hogy öröm újra látni, mert kínos mondat lenne, ám amikor a térképet kéri a nő, azonnal kinyitja a tekercs tartóját, és azt a példányt, ami nála van, odacsúsztatja a nő kezébe. Nem látja, hogy merre mutogat a nőci, de a nevet jól a fejébe vési, és elindul a hegységbe... Hosszú az út, az biztos, hiszen a hegység enm egy pici kis Gellért-hegy...*

Vendég

//4. oldal, 8. hsz, Rosetta Waylan, mogyoró, és ezzel megvan a 10^^//

Vendég

*Lee bólint a tanárnak majd visszafrudl a többiekkel eggyüt*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Feb. 18, 2008 7:05 pm

* A lány ismét utolsóként indul. Tekintetét nehezen tudja elszakítani az varázslatos varázslényekről, és most örül, hogy csak sereghajtó, és tovább élvezhette a nézésüket. Mikor visszaér a tölgyfához hallja a mester szavait, s mikor mindenki elindult ő is elindul a sor végén. Újra meggyújtja az aprócska fényt pálcája végére, de gondolatai még az unikornisokon jár. Valahol Jack közelében sétálgathat, de elég lassan, hisz közben gondolkozóba esik...*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Feb. 18, 2008 7:01 pm

*Szinte képtelen otthagyni ezeket a gyönyörű lényeket. Azok szinte megbabonázzák. DE hát muszály. Nehéz szívvel feláll és visszamegy a nagy tölgyhöz, ahhol újjabb utasításokat kapnak. Vissza a karámba. Ismét fényt gyújt és vissza indul, de most kicsit mélázik. CSak az unikornisok járnak a fejében. Szinte észre se vette, hgy visszaért a karámba, ahhol már többen vannak.*

Vendég

*Nehezen jutnak el Elendil tnaárúr szavai a fülébe, hisz még mindig a "hatása" alatt áll a csodás lényeknek. De lassan hangtalanul feltápászkodik és visszafele indul.*

Vendég

*Lassan hátrébb lép és elindul visszafelé a karámhoz. Egyre jobban nem lát semmit igy most figyelnie kell nehogy orra bukjon*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Feb. 18, 2008 6:58 pm

Elindul a karámba, De elöbb elmotyog egy "lumos"-t .A kutyus vidáman szalad utána. *

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Feb. 18, 2008 6:56 pm

*Mikor a diákok kellőképpen megfiygelték az unikornisokat, Elendil int nekik, hogy gyerünk, most már menjenek. Mikor visszaérnek a nagy tölygfához ismét megszólal.*
-rendben. Itt az ideje visszatérni a karámba. *mondja a férfi és előremegy, ugyanazon az uton vissza a karámba...*

//hasonlóan az előzőkhöz, de rögtön a karámba//

Vendég

*Amanda követi a többieket, meghúzódik egy bokor mögött, s onnan kukucskál ki, de hirtelen, elfelejt levegőt venni is*
-Wow! *csak ennyit bír kinyögni, hiszen valami csodálatos látvány tárul a szeme elé..Mégpedig igazi unikornisok..Nézi az állatok nyugalmát, s megérzi azt a túláradó vibrálást a levegőben, mintha őt magát is ketelíteni, nagyon furcsa, de szemetgyönyörködtető esemény..~megérte eljönni az órára az biztos~ gondolja, s elmosolyodik,s továbbnézi a látványt, szinte elmerül benne..*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Feb. 18, 2008 6:54 pm

*Mikor bevonul egy bokor rejtekébe, teljes csendben, kobold ügyességel lapul meg, s halad... Míg nem elé tárul ez a bámulatos látvány. Egy halk, de hatalmas sóhajjal szippantja magába ezt a ... felemelőnek nevezhető energiát, mi körülötte sürgölődik, az állatokból áramlik. Csillogó szemekkel figyeli a patakban, s a patak körül időző gyönyörű, hófehér unikornosokat, miközben eloltotta egy ideje pálcája fényét, ne hogy észrevegyék az állatok. Teljes sötétségben, teljes ámulatban néz, nem tud betelni a gyönyörű látvánnyal, mit ezek a lények adnak neki. Gondolatai ekőzben egy kissé elkalandoznak. Egy aprócska vers áll össze agyában... egy kis versecske, mi ezeket a lényeket ábrázolja. *

' Sötétlő erdőben egy csendben megbúvó patak,
Megbuvó patakban egy bűvös varázslény csapat.
Hófehér állatok, büszke egyszarvúk, unikornisok,
S minden tekintet rájuk tapad, az elbüvölt mágusok. '

*Talán kissé ferregondolja a rímeket, de amit lát, az számára maga az elbűvölő álom... Csillogó zöld tekintete, s kíváncsisága nem apad, ahogy figyeli a lényeket.*