Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Vendég

*Nem lehetne ezt unalmas pénteknek nevezni. Szürkének főleg nem. Végre süt a nap. Ha csak egy kicsit is, de kidugta sugarait a felhők mögül. "Free Hugs!" feliratú pulcsiban császkál Nellond utcáin a tigris oldalán, vagy ő a lány oldalán, ez végülis mindegy. Még óra előtt pont jó lesz egy kis fejszellőztetés, szóval kapóra jött a jó idő. Séta közben feltűnik neki az ismeretlen lány, de mivel szociális típus úgy becsatlakozik mellé egy barátságos mosoly kíséretében.*Halihó! Izgulsz a mai óra miatt?*Kezd kérdezgetni, miközben az égen úszó felhőket pásztázza. Kezei a háta mögött vannak összefonva, kissé bohókásan, elvarázsoltan sétál most.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Pént. Jan. 21, 2011 3:11 pm

*Újabb unalmas, szürke péntek. Ilyen gondolatokkal indult el Enikő egy órája az iskolából Nellondba. Kell egy kis séta, hogy ne a szobájában feküdjön egész nap. Márpedig, őt az ilyen időjárás lehangolja és mogorvává teszi. Jelenleg épp a holdfény sétányon baktat, az útjába kerülő kavicokat rugdosva. Persze azért vigyáz fekete színű, vadonatúj csizmájára. Hosszú, fekete kabát van még rajta, valamint miniszoknya, de ez ugye nem látszik, csak a türkizkék harisnya. Haja ezúttal sima, és ki van engedve. Egy vékony fekete hajpántot visel, valamint türkizkék fülbevalókat a fülében. Azon gondolkozik, hogy történik-e egyáltalán valami érdekes most vele. Ha nem, akkor visszafordul.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Jan. 02, 2011 3:10 pm

* Elmegy Venny, és látja Sandy is utána megy. Akkor ő is elindul, és az iskola felé veszi az irányt.* ~ Azt mondta Sandy, jön velem tázni. Becsapott volna?~ * lehajtotta a fejét, és kicsit szomorú lett . A vicces napjára felkők borultak*

// Köszi a játékot, azért szólhatott volna Sandy, hogy nem játszik, de azér játéknak jó volt...//

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Jan. 02, 2011 2:22 pm

*Venny gondolkodik a teázós dolgon...* Sajnálom, de én nem megyek. Mennem kell! Bocsánat! Sziasztok! *Majd be is rohant a kúriába.*

// Bocsi csajok! Köszi a játékot!//

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Jan. 02, 2011 2:16 pm

//Bocsi a belepofátlankodásért de egy-két apró megjegyzés: 1. légyszi jelen időben írjatok
2. Mollyson, mi az, hogy egyszerre játszol Alexandrával és Mollyval is? Elvileg Karaktert váltottál és ha igen(szóval most csak kevertél véletlenül nevet) akkor honnan ismerik őt? Ha én beszélek félre sajnálom...//

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Jan. 02, 2011 2:13 pm

*Vállat vont.* - Ez csak egy köszönés volt. Ma jó kedvemben vagyok. Amúgy meg lányokat akartam kifejezni a "szuka" szóval. Sandy, mehetünk! * válaszolt Sandynak is.* - Úgy is elfogyott a palackomban a tea. Tudjátok, mielőtt elszöktem volna a Santiares birtokról, négy üveg teát készítettem. Különféle ízűkét persze. Én nagyon teás vagyok, de elfogyott a teám, így elkéne egy csésze forró tea. Na, ezt jól elmagyaráztam. * dörzsölte meg hátul a haját. Észrevette, Venny most az egyszer nem pirult el. De ki tudja, lehet egy perc mulva megint elpirul. Észrevette Sandy kezében a csokit. Beletűr a zsebébe és ugyan olyat talált. * - Nekem is ilyen van! * majd kibontotta, és rágcsálni kezdte a milka nápolyis csokit. Mikor megette, a Holdfény sétány végén lévő kukába beledobta a csokis papírt. * - Amúgy meg lányok, milyen teát kértek. Én állom! Én amúgy meg kipróbálom a trópusi gyümölcsöset, citrommail, cukorral, és kiwi lével. Eléggé furának hangzik, de a nagypapám azt írta a levélben, nagyon finom. * majd nevetni kezdett, mivel eszébe jutott mikor a nagyapja a krumplis zsákkal aludt el.* - Képzeljétek, úgy négy évvel ezelőtt a nagyapám véletlen a krumplis zsákkal aludt el. * majd eszébe jutott egy napja lett 17 éves.* - Tegnap volt a születáésnapom...

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Jan. 02, 2011 1:59 pm

*Huan üdvözlésén ő is meglepődött.* -Neked is szia..amúgy oké Venny! * majd újra a fiúhoz fordult.* -Semmi különös.Veled? * kérdezte Migelt.* -Ááááááááh! *ásított.Alexandra eléggé fáradt volt.* -Nincs kedvetek teázni egy kicsit? * kérdezte őket.* -Hm? * Majd ha a barátai igent mondanak,Alexandra,Venny,és Huan elindulnak a teázó felé.Útközben Molly eleszeget pár csokit is.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Jan. 02, 2011 1:49 pm

*Venny válaszolt Alexa (Sandy) kérdéseire.* Szia Alexa. Semmi különös nincs velem. Csak sétálgatok. Először vagyok itt igen. Csak épp erre tévedtem és ismerek már pár embert.*mosolygott Alexára, majd ő is helyet foglalt a padon. Meglátta barátját, Huan-t.* Szukák?* Csodálkozott a fiú "üdvözlésén"...Már ha ezt lehet annak nevezni* Soha nem szoktál ilyen lenni. Jó modorú vagy...És mi sem vagyunk szukák. *Venny-nek egy kicsit ez rosszul esett...* Na de mindegy. Szia! Azért remélem máskor nem így köszönsz.*És egy erőltetett mosolyt vet a fiúra.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Jan. 02, 2011 1:10 pm

* Erre sétálgatott, azt hallotta, ez egy gyönyörű sétány. ne kétség, tényleg szép. Charlie a zsebében alszik, olyan most, mint egy foltos labda. Most fehérbe öltözött, elég boldog napja van. Jól ébredt. Egy varjú károgásra, Charlie a vállra szaladt( ahogy az avin látható), és onnan figyelt. Meglátja két ismerősét, Sandyt, és Vennyt.* - Sziasztok szukák! * nevetett, erre Charlie is nevető cincogásba kezdett.* - Mi újság? * majd a szmokingját leúzta a derekára, kicsit felcsúszott. Összegombolta a kabátját is, kicsikét fázott.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Jan. 02, 2011 1:00 pm

*Molly a Holdfénysétányon sétálgat.Egy arany zseki,fehér póló,és arany bőrnaci van rajta.Meglátja barátnőjét.*-Szia Venny! Mizujs? *kérdezte a lánytól.Molly odament hozzá.*-Először vagy itt? Én igen.Nos mindegy.Mi szél hozott ide? *Molly becsatolta zsekijét,mert fázott.Majd sóhajt.*-Hány embert ismersz itt? *kérdezte,majd ha a lány válaszolt,akkor Molly és Lavena leülnek egy kisebb padra,és ott folytatják beszélgetésüket.*

//Bocsi hogy rövid!//

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Jan. 02, 2011 12:57 pm

*Venny épp sétálni indult, mikor a Holdfény sétányra tévedt. Egy sima farmer nadrágba és farmer kabátban volt, ehhez egy acélbetétes bakancsot vett fel, amit imádott. Igaz, nem állt jól neki, de szerette. Sétálgatott egy kicsit. Zsebéből előkapott egy csokit, megett* ~ Hűha, ez aztán finom volt....~ *mosolygott, majd kivett egy újabb csokoládét. Leült egy padra, közben megevett még pár csokit... Kicsit rosszul érezte ma magát, mert este is nagyon sok édességet bevágott. Persze hányás nem környékezte, csak egy kicsit rájött a hasfájás, de túl lehet élni, egyébként is már megszokta, mert elég sokszor van vele ilyen. Nagyon sok édességet eszik. Minden nap. Egy kicsit meg volt fázva, ezért nem hagyhatta ki a mentholos cukrot sem.... Bekapta, szopogatta. Közben ült csendesen, nyugodtan a padon...*

Vendég

*Mikor Xavier megfogja a kezét... Nem, nem csinál semmit. Egyszerűen csak megakad a mozdulatsorban, és hát nem tudja a vállára teríteni a köpenyt. Aztán a férfi szavaira csak megvonja a vállát.* - A hideg a legkisebb, amivel nagyjából hetente ötször megküzdünk. *Feleli kicsit túldramatizálva a dolgot. Neem, még csak az hiányzik, hogy tényleg elvigye itt a dögvész.* - És miért is ne? A sötét negyed megfelel. *Vág vissza, csak azért is rácáfolva Xav szavaira. Nos igen, nem hagyja magát. Az viszont való igaz, hogy már lenyugodott némileg... Bár még mindig eléggé zaklatott, és legfőképp zavart. Aztán a férfi következő ajánlatára csak megrázza a fejét.* - Nem, nem tudnék aludni... De nem szeretnék egyedül maradni. *Ebből már elég könnyű megérteni, hogy arra gondolt, elkísérheti a Jeniliába, vagy akár a sötét negyedbe is, csak ne hagyja itt egyedül. Na igen, további két perc egyedül, és valószínűleg ismét olyan szinten kiakad, hogy... Hát, valószínűleg a mocsárban, vagy a lélekölő hegységben köt ki.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Kedd Dec. 28, 2010 2:16 pm

*Érzi, hogy lebukott, hogy a lány észrevette, hogy fázik, de mikor ráterítené a köpenyt, azonnal felemeli a kezét, hogy ne tehesse meg, és megfogja a lányét.* - Nem kell, te jobban fázol. Esetleg bemehetnénk lassan egy fedett helyre, éjszakai mulató, Jenilia, vagy akár a sötét negyedben, de számodra most talán azt még sem ajánlom. *Közben fogja a lány kezét, persze csak azért, hogy visszatartsa a köpenyt, ami benne van, aztán feláll mellőle, eleresztve a kezét. Végigpillant a lányon, csak futólag, így távolabbról is megnézve, most már a lánynak fel van emelve a feje, a válla nem vonaglik ahogy egész teste sem a sírástól. Jobb látvány, annyi szent.* - Ámbár olyan későre is jár, hogy lehet, hogy aludni kéne térned, pihenni. Az én testem már átállt az éjszakai módra, a tiéd feltételezem még nem, hiszen az órák nem este tízkor kezdődnek. Elkísérhetlek? *Teszi hozzá, hogyha a lány hazamenne, de amúgy egyértelmű, hogyha nem, akkor oda is megy vele. Azért annyira jól még biztosan nincs. De egy biztos, el nem fogadja a köpenyt, lefogja, vagy elugrik, ha kell, de el nem fogadja. Erre mondjuk valószínű, hogy Chleo számított, több, mint valószínű.*

Vendég

*Hát igen, de mint tudjuk, Chleoban eddig nem igazán volt meg az a bizonyos hajlam... Bár ok az viszont annál több. Aztán ki tudja, hogy mi lesz vele később... Nem, azt nem tudja elképzelni, hogy a nekromanta tanokat gonosz célra használja... De még bármi megtörténhet. Az is lehet, hogy majd együtt irtják a zombikat a temetőben. Aztán ugye távolabb húzódik valamivel, és érezhetően fagyosabbá válik a hangulat. Arcával a férfi felé fordul, és még a sötétben is látja, hogy nem tud mit mondani... Mert igen, sötét van már, vagyis inkább félhomály, mert mégiscsak vannak valami lámpák, vagy ilyesmik. De semmiképpen sem világos valószínűleg. Aztán, mikor Xavier mégis megszólal, lassan, de határozottan bólint egyet.* - Igen, ez lehet a dologban... *Helyesel, minden esetre nem húzódik közelebb. Látja, hogy a férfi is fázik. Na igen, a vízmágusok legrosszabb tulajdonsága, hogy nem tűzmágusok. Éppen ezért nem is próbál meg tüzet csinálni... Inkább leveszi a válláról a köpenyt, és visszateszi Xav hátára, szépen, finoman, ahogy azt kell. Még érintéséből sem lehet semmit emgállapítani, csupán annyi a furcsa, hogy harcoshoz képest szokatlanul puha, és finom... De hát mégis csak nemes a lány, nem hagyhatja el magát, tökéletes a bőre, nah. Most ő fázik, bár eddig sem volt melege, ám ha a férfi netán vissza akarja adni a köpenyt, azt nem hagyja. Ami pedig az auráját illeti... Hát ha már a beszélgetés elején leellenőrizte volna, akkor talán nem engedte volna ennyire közel magához... Mind fizikailag, mind lelkileg. Br inkább fizikailag.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Kedd Dec. 28, 2010 1:46 pm

*Ez a Nezabar, hogy ilyen szűken mondjam. Akiben a legapróbb hajlam, vagy ok megvan, hogy érdekelje a fekete mágia, a sötétség, az megismeri, aztán az ő dolga, hogy mit kezd a tudásával, igazán az övé. Xaier azt kezdte, hogy amiket megismert azokat ma már írtja és fékezi. Ám van ugye olyan is, aki ezeket a holt lényeket teremti... Mindegy is, most nem ez foglalkoztatja főként, hanem amit a leányzó mond. Nem felel, hiszen tudja jól, hogy miről van szó, azért ez a hír még hozzá is eljutott. De különösebben nem foglalkoztatja, hiszen a magánügyük, a születés pedig csak anyagi és neveltetési, más a jelleme egy gy családnak és ennyi. Vagy manapság már ez sem. A halk sóhaj közepette ugye tapasztalja, hogy a lány kibújik a kezéből és elhúzódik kissé. Hát igen, a maga csöpp kis logikájával az élő emberek felé erre azért számíthatott. Oldalra pillant, a lányra, de most van itt a pillanat, hogy nincs mit, vagy nem tudja mit mondhatna. Egy pillanatra ő is lehunyja a szemét, majd kinyitja, és felé fordul.* - Ne sajnáld. Félreértettelek, és ez nem a te hibád. Mert ha sajnálod, akkor bizonyára félreértettelek. *Próbál mondani valamit, és azt mondják, hogy az embereknél is bejön az őszinteség, így azzal rukkol elő, őszinte. Amúgy is az, hiszen holtaknak nincs miért hazudnia, néha napján még egész jó beszélgető partnerek is. A kezét lassan leereszti maga mellé, két kezét összezárja, feltűnés nélkül, hogy egyik melegítse a másikat. Nincs ám meleg, ez így van, de varázsolni semmi kedve, mondhatni moccanni sincs kedve. A lányra függeszti a pillantásait, próbál megnyugtató energiákat küldeni, de hát azért még is átjárja valami halálhoz közeli aura, ami ha nagyon figyel az ember, érezhető. Na, ezt próbálja elnyomni, és nyugtató lenni.*

Vendég

*Na igen, talán nem is nézné ki belőle senki, de újabban inkább a nekromanták érdeklik. Hát ez van, na, a mai világban főként ezzel az ágazattal lehet érvényesülni. De ha már itt tartunk, akkor ő igenis foglalkozik a jövővel is, mondhatni felnyílt a belső szeme, de hát most nem is ez a lényeg. Amikor a férfi kijavítja, akkor csak megvonja a vállát.* - Engem nem neveltek. De látnod kellett volna Palmyrát, amikor megjelent az újság... *Elharapja a mondatot, és ezzel együtt a gondolatot is elhessegeti. Persze egyértelmű, hogy milyen újságról beszél. Mindenesetre most sem a nővérére, sem barátjára nem akar gondolni. Ismét csak megvonja a vállát, de már nem szól semmit. Mikor Xav értetlenkedve pislog rá, csak ő is ugyanígy tesz... Aztán a szavait hallva jeges döbbenet lesz úrrá rajta. Nem, ő egyáltalán nem így értette, vagy legalábbis nem így akarta érteni... Mindenesetre kibújik a férfi karja alól, meg ezek után már csak nem szorítja magához, ha menni akar... Arrébb húzódik, de nem sokkal. Nem sértődött, inkább kicsit megbántott, és persze szégyenkezik... Elég hülyén jött ki a dologból. És egyáltalán nem az volt a célja... Mindazonáltal még soha nem utasították vissza.* - Sajnálom... *Motyogja maga elé, szemeit lehunyva. Neki ugyan ne mondják, hogy csábító a pillantása.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Kedd Dec. 28, 2010 1:08 pm

*Hallgatja a Nezabari növendéket, ahogy beszél a Démontanról, meg a Sötét hatalmak elűzéséről. Jó, ennyiből akár még lehetne Démonvadász is, mármint nem a képesség, hanem a képzettség, hiszen lehet, hogy most közepeskének érzi agát belőle, de ha visszajön a kedve, megismeri az egész mibenlétét, akkor igen tehetséges lesz. Bár ki tudja, igazából senki, Xavier nem a a jövővel foglalkozik, hanem a múlttal, sőt, leginkább a jelennel. Ami ugye függ a múlttól. Na de akkor mégiscsak magasabba férfi, a maga 183-4 körüli értékével, meg hát nincs is összegörnyedve ugye. Mikor a távolba mered, érzi magán a lány pillantásait. Igen, van ott valaki, vagy valami, de mindig mindenhol van, hisz a földön ezerszer több holt van, mint élő bármikor is lesz. Mindegy, most nem törődik vele, ártalmatlan, így visszafordul a lányhoz.* - Még a ti neveltetéseteken sem?... Vagy inkább Már a ti neveltetéseteken nem. *Mondja, egy kis vigyorral a szája sarkában, próbálva kicsit bonyolítani a dolgot, így aztán még jobban elveszi a figyelmet a problémákról. Mikor Chleo felvonja a szemöldökét, és félig-meddig élesebb hangon kérdez, a férfi ugye felé fordul és érdeklődve pislog. Nem mentalista, még csak nem is jós, és alig beszél emberekkel, az ő játszópajtásai a holtak, így igen csak más jöhet le neki a dologból. Itt vannak, egymás felé fordulva, és a leányzó nehezményezi, hogy csak Sajnos kell együtt maradniuk örökre. Azért innen kezdve talán minden férfiembernek egy azon dolog jutna eszébe. Akár szociális, akár nem.* - A pillantásai és szavai túl csábítóak, kisasszony. *Bukik ki belőle, most először magázva a lány, miközben az arcát hátrébb húzza. A testét nem, hiszen tudja, hogy fázik, de azért az arcát szépen elfordítja, és halkan felsóhajt. Nem kell ez neki, biztos nem kell. Most biztos nem kell. Ne nevezzék ki még pedofilnak a hullagyalázó mellé. Pedig az utóbbinak azért nyomós alapja van, ahogy visszadöngöli a holtakat a koporsóba.*

Vendég

*Hát ha bejön a démontan, az alighanem meghatározó élmény lesz neki is, habár ez eléggé tanárfüggő. Most már a sötét hatalmak elűzése sem fogja meg annyira, hogy úgy hallotta Enzio távozik, meg az új tanárnő érkezésével a nekromágia is jobb... Szóval nem lehet tudni, csak user tudja, hogy nagyon fogja szeretni, na. Ami viszont meglepő, hogy még ő is ritkán teszi tiszteletét errefelé, pedig beletartozik a város krémjébe, ami azt illeti. Ellenben sokkal többet lóg a Jeniliában... Na igen, mert oda a legegyszerűbb eljutni az iskolából, és még alkoholt is kapni. Egyébként Chleo is közel van a 180-hoz, magas lány ő, nah, bár még nem éri el. Viszont agy 16 - lassan már 17 - évesen annyira sokat nem is fog már nőni. Minden esetre hallgatja a férfi szavait, szinte csüngve a mondatokon... Majd mikor az befejezi, végül ő szólal meg.* - A démonok engem is érdekelnek, bár még nem tanítanak démontant. De elég jó voltam sötét hatalmak elűzéséből is, nagyon kedveltem a tanárt, de most úgy hallottam elmegy, és elment a kedvem tőle... Szóval átlagosan megyeget a dolog. *Na igen, hát az eredeti témától szerencsére nem kicsit tértek el. Persze hangja még mindig remeg kicsit, meg talán ő maga is... Hiába a köpeny, meg a férfi közelsége, azért még fázik. Egész nap itt volt, nem kicsit hűlt ki. Minden esetre követi a férfi tekintetét. Mintha látna valamit, amit a lány nem. Elhessegeti a gondolatot, hogy leselkedik rájuk valami, amúgy is elég rossz állapotban van, nem kell még a paranoia is.* - Nem szoktam egyből letegezni az ismeretlen felnőtteket. Azért... Még a mi neveltetésünkön sem látszik meg annyira a felsőbbrendűség. *Mondja halvány félmosollyal az arcán. Továbbra is jól esik neki, hogy Xav nem húzódott arrébb. Aztán a férfi szavaira felvonja a szemöldökét.* - Sajnos...? *Kérdezi egy nagyon picit élesen. Persze... Nem tudni, hogy komolyan kérdezi, vagy csak viccel, az arcán nem látszik.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Kedd Dec. 28, 2010 12:26 pm

*Bizony, harcos találkozó. Még ha merőben más lények ellen is küzdöttek eddig, de azt ránézésre úgy sem tudja, hogy Chleo milyen pályára fog lépni, sőt, azt sem hogy harcos. Maximum testfelépítésből sejtheti, meg abból, hogy ugye a Penthesileák harcos népség. De amúgy, még ha itt is él egy ideje, messze el szokta kerülni a város krémjét, mondhatni nincs bejárása oda. Mondhatni. Ő csak egy melós. Ügyetlenül karolja ugye át a lányt, de az nem húzódik el, sőt, tökéletesen belesimul ebbe a mozdulatba. Magasabb, lehet, hogy sokkal is, de mivel még nem látta állva... Ő maga a 180 centit már túllőtte, de nem sokkal és nőni már úgy sem fog.* - Maradjunk annyiban, hogy az éji lényekre és a démonokra specializálódtam. A halál sem biztos, vannak, akik visszatérnek, vagy ilyen, vagy olyan formában. *Mondja a férfi, szinte félvállról, de a hangján érződik, hogy valóban ez az élete, most nem viccel. Most még a stílusos epikusan távolba meredés is megvan, tehát amíg beszél elpillant a lányról, előre, a sötétségbe, azokra a helyekre, amiket a sétány nem világít meg. Aztán már is egy szórakozott mosollyal visszafordul a lányhoz.* - Tegezz, sosem hittem abban, hogy a magázás a tisztelet jele. Már ha emiatt magázol.*Ő maga attól még, hogy kisasszonynak hívta, egyszer sem magázta... Ha jól emlékszik/emlékszem. Nem engedi el, ugye tovább karolja, reménykedik, hogy sikerült más vizekre evezni a beszélgetést. Éji lények, nem szép téma, de legalább elvonja a figyelmét.* - Akkor sajnos örökre együtt kell maradnunk... *Suttogja vészjóslón, de azonnal elvigyorodik, nem, ő nem a mutogatós bácsi, sem az a pedofil, aki kedvesnek mutatkozik és aztán szépen magához édesgeti a gyerekeket. Habár, mit tudjuk, Chleo már nem gyerek.*

Vendég

*Hát akkor most harcos találkozó van, majd legfeljebb kiegyenlítik egymást érzelmileg. Chleonak most úgyis túl sok van belőle... A legjobban talán annak örülne, ha itt és msot kikapcsolna, nem érezne soha többé semmit... Hiába van ott az a nagyon hasznos PSM-es fájdalomtűrés, az ilyen helyzetekben sajnos nem használ, lelki fájdalom ellen nem sok mindent tehet. Egyszer már leitta magát, másodjára nem akar kínos helyzetbe kerülni. Mikor Xavier átkarolja, jó érzéssel tölti el, habár érezhető, hogy nincs nagy gyakorlata... De egész délután ő volt az egyetlen, aki odajött hozzá, aki beszélt vele... Aki megpróbálta megvigasztalni, és ezért mondhatni felnéz rá. Már csak azért is, mert minden bizonnyal magasabb nála, főleg hogy a lány éppen összehúzza magát.* - Nem, még nem. *Néz fel a "bácsira" nagy bociszemekkel, finoman megrázva fejét. Fekete tincsei ismét a szemébe hullanak, de nem törődik vele. Szegény valóban védtelenül néz ki, ahogy itt ül Xavier köpenyében. Az már csak a másik fele, hogy tulajdonképpen nem is ismerik egymást, ő még a férfi nevét sem tudja.* - Ameddig itt van, ne tessék aggódni, mert engem még a dögvész is messzire elkerül. *Mondja kicsit fanyar humorral, szemforgatva. De nem, nem kezd megint hüppögni, msot inkább a férfi foglalkozása az, ami leköti.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Kedd Dec. 28, 2010 11:58 am

*Ha spanyol nincs, brazil van. Na. Mikor látja a lányon azt a bizonyos keserű félmosolyt, és érzi a hangja remegésén, hogy megint kezd a hangulata eléggé kellemetlen vizekre evezni, akkor kétkedve kattog az agya, hogy mit tehetne. Harcos ő, démonokkal, vámpírokkal, farkasokkal száll szembe, de nem egy síró kislány ügyeit oldja meg, azokhoz aztán nem ért. Jó, nem kislány már. Ahogy a lány közelebb csúszik hozzá, reflexszerűen megemeli a karját és eléggé sután átkarolja, kicsit meglapogatja és szorítja - persze finoman, és ismételten sután - a karját, ami távolabb van ugye tőle, mert átkarolta.* - Sajnálom kedves, de a halál sem olyan igaz. Meséltem már, hogy mivel foglalkozom? *Kérdezi, de közben aranybarna tekintetével próbálja a lányt elkapni, hogy ne gondolkozzon inkább, mert akkor biztos elfogja a sírás, megint.* - Na... Na, ha már rajtad a köpenyem és miattad visz el a dögvész, rá ne kezdj megint.*Ezaz. Igen. Pont ilyen egy olyan valaki, aki nem ért semmit. Pedig jóindulatú, most igazán az.*a

Vendég

//olvadozunk//

*Hát nem illik így beszélni egy TV-ről, a "dög" megjegyzés nem méltó hozzá, na. Spanyol meg nincs is olyan sok. Keserű félmosollyal figyeli a férfit, mikor az mégiscsak visszaül mellé. Talán még azzal sem lenne baj, ha átkarolná, ő most olyan szinten le van törve, hogy még azon sem akadna fent... Meg különben is, megváltozott az évek folyamán, és a legtöbbet azóta változott, hogy ide jött, a Nezabarba.* - Igen, kandúr... *Sóhajt fel keserűen, és látszik rajta, hogy ismét a sírás határán van.* - Nem, nem igaz. Ebben a világban már talán csak a halál igaz... *Kicsit pesszimista hozzáállás, de hát ez van, most másra nem kell tőle számítani. Most ő húzódik közel, a férfihoz, szüksége van egy erős ember közeledésére. Persze mást nem csinál, nem tudja, hogyan reagálna.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Dec. 27, 2010 9:01 pm

*Hát, ez a dög sajnos csak a spanyolt fogja, sőt, még a brazilt is, jobb napjain! Mikor észreveszi a lányon, hogy ez már kevésbé van a viccelődés határán, és közli vele, hogy szerette a macskát, akkor mégis csak vissza csúszik mellé. Azért átkarolni nem merné, de ott van, és próbál valami megnyugtatóbb hangot megütni. De ez így eléggé gáz, hiszen nem ismeri, csak bele akadt.* - Szóval kandúr. Így már teljesen más a helyzet... *Mondja együtt érzőbb, mélyebb hangon, kicsit megingatva a fejét.* - Így már értem a kisasszony könnyeit. Tehát mégse igaz a mesébe illő szerelem mindent legyőz? *Kérdez óvatosan a férfi, ez megint csak olyan, amihez nem ért. Gyerekek, tiniszerelmek, jól rátalált erre a zokogó lányra. De legalább már nem zokog. Ott ücsörög mellette, egész közel, szinte érezni a férfi testének melegét. Pillantásaival végigméri a leányzó tekintetét, hogyha egy újabb síró-roham szerűség kapná e, akkor fel tudjon rá készülni. Nem mintha tudná, hogy erre hogy lehet elkészülni. Mindegy.*

// Fagy //

Vendég

*Azért a mexikói és argentin szappanoperák sem elhanyagolhatóak. Sőt, azok még jobbak. Mikor Xavier arrébb húzódik... Hát, nem kifejezetten esik rosszul, csak éppen most még egy vadidegen férfi közelsége is jól esik neki.* - Remélem tudja, hogy a férfiak a családnk szemében fekete listán vannak? *Kérdez vissza hasonlóan, persze ő már ekvésbé szánja viccnek a dolgot. Na igen, az ő elvei msot alapjaiban rendültek meg. Aztán a macskákat illető szavakra csak megforgatja a szemeit.* - Nem, ez nem igazán olyan macska volt. Szerettük egymást... *Felsóhajt, a szavai után. Nem, ő nem keres magának új macskát... Neki egy bizonyos mavska kell.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Dec. 27, 2010 8:28 pm

*Hát istenem, hogyha egyszer csak a brazil szappanoperákat fogja a rozoga tv-je? Figyeli a leányzót, ahogy söprögeti a haját, törölgeti a könnyét, majd a replikára elmosolyodik, legalább a humorérzéke nem veszett el a könnyek között. Mikor tudatosul benne, hogy Chleo kinek a kije, azért egy köhintéssel arrébb húzódik.* - Remélem tudja kegyed, hogy a családja a férfiak körében csöppet... fekete listán van. *Mondja, persze viccnek szánva a dolgot. Az elszökött cicára kicsit elhúzza a száját, neki nincs ilyesféle gondja, mivel magányos farkas, egyetlen társa a revolvere, ami nem sűrűn szökik meg.* - Ó ez sajnálatos. De a macskákról mindig is úgy tartották, hogy érdek lények, és arra mennek, amerre szeretnének, és ami jobb jövőt kecsegtet. Ráadásul nem lehet visszatartani őket, mert csak mérgesek lesznek és fújnak. Dögök. *Fűzi hozzá, bután, nem levágva a helyzetet. A kezével is kicsit legyint, nyomatékosítva, hogy nem szabad utánuk bánkódni, mert vannak a világban elegen, be kell fogadni egy másik kiscicát és slusszpassz. Hagyni, hogy éljenek.*