Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Vendég

*Szappanoperákat? Te jóóó ég. Na az szörnyű. Akkor már valami helyszínelős sorozat. Figyeli a férfit, ahogy leül mellé, de nem szól. Nem húzódik arrébb sem, csak ül, és a szemeit törölgeti. Haját ismét kisöpri az arcából, majd a férfira emeli a tekintetét. Kicsit már lenyugodott, ahogy a nap folyamán többször is... De nagyon ki van akadva, és ez érthető. Csak épp vajmi kevesen értik meg.* - Akkor azt hiszem, testvérek lehetünk. Én a lánya vagyok, a nevem Chleopatra. *Mutatkozik be, bár nem a teljes nevét mondja, és hangjában ott bújkál az a keserű él... Na igen, ha Xavier nellondban nevelkedett, akkor nem lehet nehéz kitalálni, hogy ki is a lány, nincs szükség vezetéknévre. A Chleopatra amúgy sem túl gyakori név.* - Több is nálunk a zombi, bár a lidércekkel több a baj. Viszont téved, mert valóban a macska volt, csak éppen nem ette meg semmi. A macska elszökött. *Keserűen elmosolyodik... Megszokta már, hogy neki semmi sem jön össze.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Dec. 27, 2010 7:54 pm

*Hallgatja a választ, hát, valahogy így tudta betippelni, hogy mit fog mondani, mert néha napján, amikor a zombik szünetelnek, szokott szappanoperákat és sorozatokat nézni, és akkor a hősnő mindig ezt mondja. Lassan lecsüccsen mellé, és érdeklődve, előredőlve keresi a lány tekintetét.* - Értem. Akkor ideje bemutatkoznunk. Nobody fia Senki vagyok. *Válaszolja, egy félmosollyal, miközben erőteljesen gondolkozik, hogy mit kéne kezdenie egy síró lánnyal. Hát istenem, mindenben van gyakorlata csak ebben nincs. Ha legalább felnőtt nő lenne. Akkor tudná, hogy mivel vigasztalná meg.* - Ebből leszűrve a Nezabar diákja vagy. Odáig nem szoktam elmenni egy kis pluszpénzért. Na de ha nem a macska, akkor a kutya. Mi a baj, miért itatod itt a zombiegereket mindenki szeme láttára? *Próbálja tovább derítgetni, hogy mi történhetett, de azért nehezen üti meg a közös hangot, annyi szent. Legalább is szerinte, az más dolog, hogy végül erre Chelo hogy fog reagálni.*

Vendég

*Nem is tűnik fel szemszínük hasonlósága. Amúgy sem tűnne fel neki. A férfi szavaira csak keserűen elhúzza a száját. Kislány... Nos igen, most valóban egy kislányra emlékeztet leginkább. De nem az... Nagyon nem.* - Elegem van... De mit számít az? Úgysem érdeklek senkit... *Sóhajt fel, majd lehunyja a szemeit. Nem, valóban nem hadakozó... Most éppen nem. Jelen pillanatban egyáltalán nincs olyan kedvében. Mikor a férfi közelebb lép, mégiscsak jól esik neki... Pedig most tényleg elege van mindenből és mindenkiből. Xavier kérdésére keserűen elmosolyodik.* - Nálunk is van temető... De amúgy nem... *Nem zavarja, hogy fura a bácsi, fel sem tűnik neki. Sőt, most mások furcsasága érdekli a leginkább. Inkább saját magával foglalkozik.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Dec. 27, 2010 7:24 pm

*Aranybarna tekintete továbbra is a leányzón időzik, ahogy az felemeli a fejét, könnyes szemével ráfókuszál, megköszöni... És újra. A férfi nem érti, hogy mi a gond, nincs a leányzó fölé írva, de ha fölé lenne írva, talán akkor sem értené. Aki ennyit időzik holtakkal, az nehezebben érti az élők aprócseprő problémáit.* - Mi a baj kislány? Talán nem a világ szeme előtt kéne kisírnod magadat. *Mondja kicsit megdöntött fejjel, miközben a kezét zsebreteszi, félig azért, mert hát nincsen olyan jó idő, másrészről meg azért, hogy valahol legyen. Kicsit közelebb lép, mivel nem tűnik túlságosan hadakozónak a lány, legalább is most biztosan nem. Így legalább a járókelők sem nézik meg annyira, ha egyáltalán fennhordott orruktól - hiszen még is csak a gazdagok negyedében vagyunk - ellátnak idáig és észreveszik a zokogó teremtést.* - Megette a kiscicád egy zombi? Pedig isten bizony az összesre vigyáztam és az egyik sem szökött el. *Mondja, a húszas éveiben járó férfi, igen csak furcsa, hogy ilyen furcsaságokat beszél. De hát nem lehet normálisnak mondani, a munkája sem az.*

Vendég

*Észre sem veszi a közeledő férfit. Az emberek jönnek, mennek, ő pedig egyikükre sem figyelt fel. Ahogy ő sem érdekel senkit... Mikor Xavier odalép hozzá, és ráteríti fekete köpenyét, némi fáziskéséssel felpillant, és könnyes szemekkel körülnéz. Tekintete megakad a férfin, aki tőle nem túl messze áll. Nem kell hozzá túl sok ész, hogy kitalálja, kitől van a köpeny. Pislog párat, és kisöpri a szeme elől fekete tincseit.* - Köszönöm... *Suttogja remegő, elhaló hangon. Majd újra rátör a zokogás. Egész nap ez volt... Hullámokban rájött, ahogy userre is. De túl fogja élni... Erős.* - Köszönöm... *Suttogja el még egyszer, aztán ismét a tenyerére fekteti arcát. Hiába próbál lenyugodni, egyszerűen nem megy neki. Túl sok ez neki egyszerre... És úgy tűnik, ha rossz dolgok történnek vele, akkor gyors egymásutánban még több rossz követi azt.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Dec. 27, 2010 7:01 pm

*Rátámadni? Nem, távol álljon attól a férfitől, aki éppenséggel most érkezik ide, a holdfénysétányra. Ritka vendég ebben a negyedben, hiszen az ő otthona a Temető, a sötétnegyed, és nem azért, mert ő maga gonosz jelenség lenne. Semleges, inkább. A temető őre, aki nem hagyja, hogy a drága lények, akiknek még nem végzett be a sorsuk, öljenek. És hogy mennyi pénzt kap érte? Maradjon titok, de azért jól jön mellette néhány vadász felkérés. Mikor észreveszi a leányzót, akkor könnyedén kilép az árnyak közül és érdeklődő tekintettel fordul felé. A férfin hosszú fekete köpeny van, amit könnyedén leakaszt és Chleora teríti. Könnyedén hátraugrik, ahogy rátette a köpenyt, ugyanis nincs veszélyesebb, mint egy zaklatott nő. És ezt ő mondja, gondolja, a sötét lények vadásza. Nem szólal meg, csak tekintetét a lányon tartja, de így köpeny nélkül létszik az öltözéke, egy régies ezredest idéző öltözék, övén pedig egy szütyő és egy revolver.*

Vendég

*Kisírt, vörös szemekkel üldögél magányosan egy padon. Öltözéke fekete farmer, bőrdzseki, lábán csizma. Minden fókusza és tárgya nála van, szokás szerint... Kivéve a tőrt, amit Liliyától kapott. Hiszen az egész délutánját itt töltötte. Csak ül, arcát tenyereibe temetve. Még mindig sír... Habár arca nem látszik, de a lány rázkódik a zokogástól. És fázik is, habár most ez a legkisebb baja. Ha most ilyenkor valaki rátámadna... Hát, nem biztos, hogy akkor meg tudja magát védeni.*

Vendég

//Julian él és virul, csak NJK. Razz

//

Vendég

*Nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyja a lány megkezdett, és valószínűleg anyját gyalázó mondatát.* - Oh, én kérek elnézést. Igazán sajnálom, hogy kegyed nem tud két szót szólni a bátyjához. *Aztán Samara szavaira most ő nevet fel.* - Hm, nem is tudom. Éppen sok ember otthonát szidtad. Az a sok ember bizonyára páros lábbal rúgna ki onnan. *És tádámm, betoppan egy Kyle. Halványan mosolyogva hallgatja végig.* - Szép jó reggelt. Elnézést, hogy megzavartam, igazán nem állt szándékomban. Csupán Samuelt kerestem, de úgy látom... *Félbehagyja a mondatot, majd Samara felé néz. A kisebb családi perpatvart látva ügyesen visszafogja a vigyorgását. Nem, ő itt most a szerencsétlen áldozat lesz a két vitatkozó fél között. Majd mikor az idősebb elmegy, egy biccentéssel köszön, és visszafordul a lányhoz.* - Igen, normális vagyok, Samara, ami rólad kevésbé mondható el. Mellesleg tudtommal ez még mindig Allan Redrick háza. //ő már a családfő nem? Razz

// További jó szórakozást, és kellemes karácsonyt. Au revoir. *Még egyszer utoljára kiosztja a lányt, majd egy francia köszönés kíséretében angolosan távozik. Heh.*

Vendég

-Féltékeny a jó édes...*Mondja a lány, de nem fejezi be a mondatot, mindenesetre felvonja a szemöldökét és úgy néz a lányra.* -Majd TE, megmondod neki. Nem vagyok senki csicskája sem. *Mondja a lány, majd, amikor az kitör csak halkan felnevet, látszólag élvezi ő a helyzetet.* -Kérlek szépen, mert a drágalátos bátyáim és egyéb szülők, ezt határozták el... DE neked ehhez mi közöd? *Teszi fel a kérdést, miközben pöcköl egyet a lány felé, amikor az előveszi a pálcáját csak gúnyosan ránevet.* -Ugye ezt nem gondoltad komolyan? A saját házamban akarsz megtámadni? Normális vagy...? *Kérdezi vigyorogva a lánytól, miközben megfogja és az ajtó felé fordítja. De ekkor megjelenik Kyle, mire a lány csak fapofával mered a bátyjára* - Perszeee, szokás szerint engem kell leszidnod, mert a nyomorék őrök nem képessek egy idegent távol tartani...*Morogja a fiú felé, de az ugye távozik is. Mindenesetre Samara újra Chelohoz fordul, majd ismét az ajtó felé kezd el tessékelni.*- Most pedig távozz, kérlek... Van még ezer dolgom így az ünnepek előtt. Meg kell csinálnom Allan bácsi karácsonyi ajándékát. *Mondja csillogó szemekkel mosolyogva.* - Kellemes Ünnepeket Chelopatra! *Mondja, miközben az ajtó felé tessékeli a lányt. Ő maga pedig visszatér a mérgek és a kísérletezések világába.*~Ha bemersz jönni Kyle Redrick és meg mered lesni az ajándékod én kinyírlak...~*Gondolja, miközben morogva fújja ki a levegőt, majd csak tovább kísérletezik.*

Vendég

*A vitára kinyílik az ajtó, és az egyik emlegetett báty jelenik meg, méghozzá az idősebbik. Egyértelműen munkához van öltözve, védőszemüveg feltolva a fejére, hosszú, fekete haja összefogva, sárga szemei megvillannak, kezein kesztyűk.* - Örülnék, ha nem verné fel a két királylány a házat. Lehet, hogy napközben van, de mi legtöbben azért nyugodt közegben tudunk csak dolgozni. Egyébként üdvözlöm, Chleopatra. *Biccent egyet a lánynak, majd tekintete Samarára villan.* - Majd válaszolok én Samara helyett, azt kereste ott, hogy odaküldtük. És te, pedig, húgocskám, jobb ha visszafogod magad. Ha vendég van, szeretném, ha nem járatnál le minket előtte. További kellemes csevegést, mert nekem dolgom van. És nem szeretném, ha vissza kéne jönnöm megint hangzavarra. A viszontlátásra. *A hangsúlya végig nyugodt, de tiszteletet parancsoló, és ezzel kilép, és becsukja maga után az ajtót, és nem lehet visszatartani, mert usernek sok dolga van, és elnézést az egyhsz-es bepofátlankodásért, de úgy érezte, kell ez ide. Pontosabban egy Kyle.*

Vendég

*A kérdésre elmosolyodik.* - Ejnye, csak nem féltékeny valaki? Nászúton? Áhám, akkor majd ha visszajött, beszélek vele. Kérlek mondd meg neki, hogy kerestem. *Már kelne is fel, de akkor bángg, kitör a vulkán, oh yeah.* - Az a kóceráj egyeseknek valóban az otthonuk volt. És lehet, hogy én vagyok a hülye, de nem fér bele a fejembe, hogy mi a jó büdös k*** életet kerestél ott, ha ennyire nem tetszik? *Arcára angyali mosoly ül ki, miközben félrebillentett fejjel méri végig a lányt. Na igen, most már kezd kicsit elege lenni. Aztán a lány következő szavaira már elpattan nála a cérna. Felpattan a székről, pálcát ránt, és Samarára szegezi, miközben lassan, jól érthetően kezd beszélni.* - A családomat és Holdent hagyd ki ebből, jó? Rohadtul nem vagyok nagyképű, ellentétben veled, kishercegnő. Jó lesz, ha visszafogod magad, mert a bátyáidat és Allant ismerve nem hiszem, hogy sokáig fogják ezt tűrni. *Hm... Csak usernek tűnik úgy, hogy a saját tapasztalatait osztja meg a lánnyal? Mindenesetre nem ereszti le a pálcáját, és nagyon, nagyon dühös... Az pedig nem biztos, hogy jó.*

Vendég

*Igaz, Samarához képest senki sem nagyképű... Mindenesetre, amikor az kijelenti, hogy nincs ideje csak félrebiccenti a fejét.* -Hát, pedig Samy... Te mit Samyzed le az én bátyuskámat? *Kérdezi a lány, miközben legyint egyet.* - Na szóval, nászúton van... *Feleli a lány, miközben ismét a másikra pislant. Aztán, amikor az visszakérdez csak felvonja a szemöldökét.* -Az, kóceráj... Hát nagyon sajnálom, hogy egyeseknek az az otthonuk. És, igen putri vagy talán valami gondod van a szóhasználatommal?*Teszi fel a kérdést, miközben a mérget összekeveri, valami régebben kidolgozott bájitallal.* - Egyébként meg... *Mondja a lány, miközben egy gonoszkodó kis mosoly szalad át az arcán, majd folytatja.* -Én a helyedben nem lennék, olyan nagyképű a származásomra... Csak szegény Palmyrát sajnálom... Rendesnek tűnik, szóval megverte az Isten egy ilyen húggal. Az első hetekben összejön egy fiúval, ejnye-ejnye...*Mondja a lány, majd csak elmosolyodik.* - Jó, erről kivételesen nem tehetsz.. *Teszi hozzá egy halovány mosollyal az arcán.*

Vendég

*Nagyképű? Neem, egyáltalán nem az. Csak kicsit ideges. A lány szavaira csupán emgrázza a fejét.* - Nekem viszont nics. Szóval, tudod hol van Samy? *Teszi fel a kérdést, most már kicsit kevesebb türelemmel. Aztán még vár a válaszra. De Allan bácsi említésére elmosolyodik.* - Nem hiszem, hogy örülne nekünk. *Na igen, nem éppen felhőtlen a kapcsolatuk. Visszaemlékszik a régi "szép" időkre... A vicces kis esti teapartira Allannel, meg az utána következő kis simogatásra Palmyrától. Nem volt épp kellemes. Majd leül, és csak figyeli a lányt. Nem nagyon hatják meg a mérgek, neki elég az, amit nővére szerzett Allantől, és azóta is azokkal keménykedik. Végül a lány szavaira felvonja a szemöldökét.* - Putri? *Ennyit kérdez, nem többet. Persze látszik az arcán, hogy cseppet sincs ínyére a jelző.*

Vendég

~Hogy ez milyen nagyképű...~*Gondolja a lány, majd, amikor az kijelenti, hogy Samut keresi csak biccent.* -Van időm. *Feleli a hosszú történet dologra. Na, igen egy cseppet sem érdekli, hogy esetleg a lány nem akarja elmondani. Amikor az felteszi a kérdést, Samara arcára egy édes mosoly kúszik.* -Nem tudom szerintem Allan bácsit kéne erről megkérdezned. *Mondja a lány, miközben a pókkal kezd elszórakozni. Leveszi a megfelelő méreganyagot tőle, majd csak a lány pislant. Mindenesetre Samara hangja mostmár cseppet sem gúnyos, vagy cinikus, sőt akár kedvesnek is mondható.* - Ha már itt vagy ülj le. *Mondja, miközben fejével az asztal felé int. Ő maga is arrafelé veszi az irányt és lehuppan. Végül a méreg anyagot kezdi el elemezgetni.* -Ez érdekes...*Mondja csak úgy magának, miközben félig a lányra pillant.* -Nos? Amúgy durva, hogy felrobbant az a putri, már kezdtem megszokni...*Mondja, miközben egy halk sóhaj hagyja el a száját.*

Vendég

*Az értetlen pislogások őt nem igazán szokták meghatni. A nővére úgyis Allan barátnője, vagy valami ilyesmi... Szóval csak idők kérdése, és ki tudja, még családtag lesz. Majd ugíe megtalálja Samarát. Milyen kár, hogy nem őt kereste. A negédes köszönésre nem reagál semmit, nem tudja, mit takar. Bár igazából van egy tippe... És hát valban nem valami közkedvelt, szóval lehet, hogy tényleg csak gúnyolódás. Minden esetre csak elengedi a füle mellett. Aztán a lány szavait hallva visszafogja magát, nem szól be.* - Tudom, hogy Kyle öreg hozzám. Hogy mit szeretnék... Ez egy hosszú történet. De Samuelt keresem. *Kicsit magához tért érkezése óta, és most szemügyre veszi a pókokat.* - Aranyosak. Családtagként kezelitek őket? Úgy hallottam jót tesz az állatnak. *Na igen, csak egy csöppet cinikus. Minden esetre csak áll, és vár, hogy akkor most mi lesz.*

Vendég

*Az őrök értetlenkedve pislognak a lányra, de ugye bejut. A lényeg, hogy eközben Samara elvégzi a kis rutin vizsgálatot. Melyik mennyit nőtt, meg ilyenek... User nem akar belefolyni, mert épp eszik...A lényeg, hogy amikor ráköszönnek szemöldöke a magasba szalad, majd hátra fordul és a lányra néz.* - Kettő is van, melyiket keresed? *Tér rögtön a lényegre, miközben közelebb sétál a lányhoz.* - Oh, szia. *Mondja a lány, kissé negédesen. Na, igen saját terület, elvégre ismeri minden részét. Na, jó kivételesen nincsen semmi hátsó szándéka.* -Samuel már foglalt. Kyle, nos... Szerintem túl öreg hozzád, de halljam mit szeretnél? *Kérdezi a lány és mintha hangja egy kicsit féltékenyen csengne.*~Cöhh... Pedig régebben egész jól el beszélgettem vele...~*Gondolja a lány, magában, miközben az egyik pókocskához megy. Közben persze figyel a lányra is...*

Vendég

[Redrick birtok - csak tudnám mit keres e ott Razz

]

*Nemes egyszerűséggel bejelentéktelenül az őrök mellett. Na persze azért neki is van befolyása, ha nem is akkora, mint nővérének, szóval anélkül is beengednék valószínűleg, de mostanában már mindenhova így megy. Szóval csak pár szót szól, hogy ki ő, meg hogy Samyt keresi, és már bent is van. Na de most hogyan tovább? Valójában fogalma sincs, hogy hol lehet a srác. Öhm, mindenesetre elindul valamerre, és bámm, Pókember kedvenc kislányával találkozik, ahogy éppen kellemes reggeli elfoglaltságát űzi.* - Öhm, szia Samara. A bátyádat keresem... *Kezdi kicsit zavartan. Na igen, mégis idegen helyen van, és az itt élők nem éppen a szíve csücskei.*

Vendég

[Redrick Birtok >> Samara részleg>> Az izé, ahol a pókjait tartjaXD]

~Itt aludt... És utána meg...,de nem... Ő nem akar családfő lenni, nem is nézném ki belőle, csak tényleg szerelmes, hát persze...~*Morfondírozik magában, miközben egy halk sóhaj hagyja el a száját. Végül csak sétálni kezd az üvegketrecek előtt, egyesével nézegeti a különböző pókokat, miközben a kezében lévő füzetre felír valamit.* - Bodza, te aztán marha sokat nőttél. *Mondja mosolyogva a lány, miközben leemeli az üvegtetőt, majd benyúl az állathoz. Szépen a kezébe veszi, majd simogatni kezdi.* - Még jó, hogy csak Picúrt vittem magammal, mert akkor...*Mondja a lány, de nem fejezi be, helyette visszarakja a pókot a helyére, majd a vállán lévőre pislant.*~Persze csak nekem nem lesz barátom...~*Mereng, beszél továbbra is magában, miközben továbblépked. Egyébként egy tipikus hüllőházról beszélünk olyanról, mint ami az állatkertekben van. Annyi különbséggel, hogy itt csak pókok vannak. Mindenesetre, amikor végzett az elemzéssel, szépen leül a munkaasztalára, majd a feljegyzett dolgokat kezdi el nézegetni..*

Vendég

*A lány amikor Morcos amazonnak titulálja a másik családot, ismét nevetni kezd.*
- Na ezt sem hallottam még így. Morcos Amazon... Ez jóóó Ez tetszik. *Nevetgél, majd amikor a lány feláll, oda sétál, majd feltérdel mellé, és megcsókolja, így aztán Samynek más dolga sincs, csak visszacsókolni. Aztán amikor a lány közli, hogy részéről érthető, hát a fiú csak biccent egyet.*
- Nos... akkor azt hiszem az én részemről is nem igaz? * Villant egy tipikus szépfiús mosolyt a lányra. Majd aztán kicsit elgondolkozik.* - Várj már egy pillanatot... mi itt összejövünk, csókolózunk... fene tudja... talán ma este még szeretkezünk is... de... De csak annyit tudok rólad, hogy Britanny-nak hívnak. De mi a családneved jóasszony? * Kérdi vigyorogva a lányt.*

Vendég

- Én azt elhiszem. Szidni? Egy dolog. Azt melyik nő nem szokta? De hogy full feministát csináljanak belőlem... ahhoz több kéne egy csapat morcos amazonnál, miközben a legjelentősebb családtagok közül páran már egyre férfibarátabbak, ahogy hallom. *Morogja még, majd ugye jön a komoly kérdésre adott válasz, mire Brit pár pillanatig nem mozdul, csak néz kék szemeivel Samuelre, szinte láthatja a fiú, hogy forognak a lány agyában a fogaskerekek, majd hirtelen feláll a széktől, csoda, hogy az nem borul fel. Megkerüli az asztalt, Sam mellé, fél térddel feltérdel a fiú mellé, és ezúttal ő csókolja meg a másikat, két keze közé fogva a fiú arcát. Mikor véget ér a csók, csak kicsit emeli fel a fejét, még mindig a kezei közé fogva a fiú arcát.* - Azt hiszem, részemről érthető. *Suttogja, belenézve a felemás szemekbe.*

Vendég

*A lány szavaira felnevet, hogy nem könnyű belőle feministát csinálni, majd csak megcsóválja a fejét.*
- Hát... ne becsüld alá azt a családot. Sok mindenre képesek. Hidd el... tudnak olyat mondni, amitől a legférfibarátabb nő is morogva fogja szidni a pasikat.
* Vigyorog a srác, majd a szemére vonatkozó kérdésre, csak megvonja a vállát. * - Nem tudom...így...hááát... már megszoktam. Tudja a fene. Csak... felveszem, és ennyi. *vonogatja a vállát, majd amikor a lány halál komoly arccal kérdez rá, hogy mennyire volt komoly amit csinált,csak megvonja a vállát. * - Tőled függ. *Ennyi a válasza, jelezve, hogy ha Britt nemet mondana, csalódottan, de hagyná, hogy a lány elmenjen. Ha azonban nem akar elmenni, akkor... akkor felőle aztán halál komoly is lehet. Egy Redrick igaz, hogy sokszor játszik szerepet, sokszor hazudik, és próbál aláásni másokat... de ha ilyesmiről van szó, nem valószínű, hogy bármilyen trükköt használnának. Vagy egyenesen, vagy sehogy.*

Vendég

*Hát na, sok mindenre számított attól, hogy ő itt dekkolhat Redrickéknél, de speciel erre így pont nem. Krákog párat, miközben összeszedi magát, és kábultan integet Justin után.* - Nem olyan könnyű belőlem feministát csinálni... beletört volna a foguk a próbálkozásba. *Rázza a fejét, zavartan fészkelődve a széken, fel-felpislogva.* - Nem értem miért takarod el a szemedet. *Jegyzi meg, utalva, hogy szerinte szép az a felemás szempár, majd felsóhajt, kihúzza magát, kényszerítve önmagát, hogy nézzen fel Samuelre.* - Figyelj, ez az előbb ez most... mennyire volt komoly? *Az ő tekintete az. Az egy dolog, hogy szeret szórakozni, flörtölgetni, de... tudni szeretné, mennyire volt a fiú részéről komoly ez az egész előbbi. Nem mazochista ő, hogy élvezze, ha esetleg összetörne a szíve... más dolog, hogy a józan esze azt súgja, hogy Sammy nem tett volna ilyesmit, ha nem gondolná komolyan, más részről meg úgy véli, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen.*

Vendég

*Arra nagyjából számított, hogy így reagál Britt, elvégre mégis csak. Aztán Justin közli, hogy lép, így aztán a hátbaveregetésre csak int egyet a srácnak vigyorogva.*
- Na helló. Bátyus.
* Köszön el tőle, majd továbbra is a lányt figyelve felemás szemeivel a csésze felett egy mosoly kúszik az arcára.* - Jól aludtál? Tegnap amikor jöttünk kicsit... mintha sokkos lettél volna... vagy valami ilyesmi. Még szerencse hogy arra jártam. Még a végén a Palmyráék családjában kötöttél volna ki, és akkor egy feministát csináltak volna belőled... nem lett volna jó poén.
*Mondja mosolyogva a lánynak, majd leül vele szembe az asztalhoz.*

Vendég

- Gonosz vagy. *Biggyeszti le az ajkait, majd nemsokára már az asztalnál ülnek, iszogatva, és elhangzik a kérdés is... mire válaszul berobban Samuel, méghozzá eléggé szép kis jelenettel. Felnevet a fiú szavaira, majd rákacsint.* - Hát, akkor azt hiszem, a legjobb, ha én magatokra is hagylak benneteket. *Azért Brit ledöbbenésén jót kuncog. Megissza a kakaóját, hátbaveregeti Samuelt, a ledöbbent lány kap egy hajborzolást, aztán szépen felmegy a szobájába... aludni. Elvégre éjszaka nem nagyon volt rá alkalma, szóval most átöltözik, és pihenget, meg egyebek.*

//Köszi a játékot Smile

Jana, légyszi figyelj a csillagokra, mert ha az év szerepjátékosa is rosszul használja a jeleket, nem tudom, mit várunk egy kezdőtől.//