Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Márc. 27, 2011 12:23 pm

*Xia nem gondolkozott sokáig, őfelőle leszakadhat az ég is, akkor is sétálni menne. Imád kint lenni, szinte soa sem lehet az iskola falain belül látni. Citromsárga hanfu van rajta, de nem harsány színű. Hajának egy részét kontyba fogta a feje tetején, és sárga krókuszokat tűzött köré. Haja többi része szabadon lóg. Valahogy a holdfény sétányra téved. Tudja, hogy este a legszebb itt, de még nem volt eddig alkalma, hogy akkor is megnézhesse. Ekkor megpillant egy japán lányt a közelében. Igen, felismeri, hogy japán. Odamegy hozzá, hiszen a tegnapi hangulata már elmúlt.*Szia.*Köszön mosolyogva, miközben meghajol a lány előtt.*Zavarlak?*Kérdezi. Mindig megkérdezi, de hát nem szeretné, ha bárkit is zavarna.*

Vendég

*Lavanya sokat gondolkodott mit csináljon ezen a kicsit borús, de azért szép napon, így felvette hosszú bordó ruháját és elment sétálni. Mint mindig vele volt daimon makija is, mely bár nem volt szép látvány az emberek számára, annál inkább édesebb volt. Mondhatni olyan kis szörny benyomását keltette,hogy már azért volt aranyos mert hihetetlenül csúnya volt. Ahogy sétálgatott, néhány kis papírt nézegetett, és közben rágyújtott egy hosszú Eve-re, majd nézte néha a kirakatot is. Sok mindent kellett még beszereznie új házába, így voltaképp ilyen céllal is indult valamelyest útnak. Barátjáról most nem gondolkodott, hisz jól megvoltak, végre egymásra találtak, annál inkább foglalkoztatta hogy milyen színüre fesse majd a hálószobát.*

Vendég

- Na, lebuktam! *Nevet fel a lánnyal együtt, majd ugyebár jön a többi. Na, majd ha eljön az a nap, hogy ártani akar a lánynak, akkor inkább őt kéne leszúrni. De ez úgysem fog bekövetkezni... Szóval hiábavaló ilyesmikkel foglalkozni. Annak, hogy nyitottabb lett, pedig igenis van köze a lánynak - főleg azért, mert más, idegen közelében még mindig ugyan olyan fagyosan udvarias stílusban beszél, mozog, és amúgy - létezik. Nem úgy, mint Sellel. Ez teljesen más. Talán sosem volt barátja...és nem is tervezi, hogy ezt az egyet félbeszakítja...kivéve, ha...de nem, erre még nem kell gondolni. Talán eljön az ideje - talán nem. Addig pedig...Carpe diem! A lány mondatából kiérzi azt a remélhetőleg, de nem szól semmit. Ő is ezt gondolja. Remélhetőleg. Mert könnyen lehet, hogy nem. Bár talán nem ugyan az erre az oka, mint a lánynak. Főleg azért, mert ő nem tudja azt, amit Dar tud. És nem is kell tudnia. Ha megtudja, talán még nagyobb veszélybe sodorja...* - Én is...remélem. *Sóhajt egyet, de azért elmosolyodik a lány együttérzésén. Ahogy az fejét a vállára hajtja, Dar eltűr egy tincset a lány arcából, és csak ülnek így, némán. A következő mondaton pedig olyasmit tesz, amit eddig soha: meghatódik. Azon, hogy a lányt tényleg érdekli a sorsa, és tényleg segíteni akar. De nem szól semmit egy halk "köszönöm"-ön kívül, fél, hogy túlságosan elérzékenyülne, és azt ugyebár nem szeretné, így csak szorosabban magához húzza a lányt. A következő feltevésen azonban már komolyabban elgondolkodhat.* - Igen. Meglehet, hogy van. De még én sem tudom. *Csóválja meg a fejét, miközben homlokráncolva bámul bele a sötétbe.*

//Fagyi.//

Tárgy: Re: Holdfény sétány Pént. Márc. 25, 2011 9:03 pm

- Fogadni merek, hogy a nővérem bérelt fel! * Neveti el magát hangosan.* - Tálcán kínálom a testem, ölj meg ahogy kívánod! * Színpadiasan előre tolja a mellkasát, felkínálva arra, hogy bármikor leszúrhassa. Aztán félre teszi a tréfát, és elhallgat egy kis időre. Elmosolyodik a fiú természetesnek vett mozdulatán, ahogy átkarolja. Hihetetlen mennyire sikerült eltörölnie a gátlásait, végre úgy érzi, hogy az eleinte zárkózott és komor fiúból egy kicsit lazább, nyitottabb srác lett.* ~Talán csak túlreagálom a dolgot..Túl nagy dicsőséget nyilvánítok magamnak ~ * Fürkésző tekintetével próbálja kivenni, hogy mire gondolhat Darius. Olyan gondterhelt, most is teljesen máshol jár az esze, és ezt Seldrit is észreveszi. Komoly tekintettel bólint egy nagyot.*
- Megértem. Nem is erőltetem, lesz még rá alkalom, hogy elmeséld. ~ Remélhetőleg...~ * Seldrit nagyon fél, hogy egyszer majd elveszíti ezt a nagyon jó barátságot, ami összefűzte őket. Azt nem bírná ki, hiszen már most is szenvedett, pedig alig két hete találkoztak utoljára.* - Nagyon remélem, hogy megoldódik.* Sóhajt egy nagyot és fejét a fiú vállára hajtja ugyanolyan természetességgel, mint ahogy az az előbb átkarolta. Majd mély hallgatás után megint megszólal.* - De ha bármiben a segítségedre lehetek, csak szólj! Nem vagyok én olyan kis törékeny kislány, mint ahogy te azt hiszed.* Majd elmereng az emlékeiben.. A közös emlékekben..És akkor eszébe jut.* - Van köze a problémádnak ahhoz a sárkányos csajhoz, aki ránk támadt?* A hirtelen jött kérdést természetesen halkan suttogva tette fel.

Vendég

*Örül, hogy a lány nem küldi el a francba, bár magának is be kell vallania, hogy éppen akkor lepődött volna meg, ha ez megtörténik. A lány, Sel, aki mindig mindent pozitívan lát, akinek még benne is sikerült megtalálnia a jó oldalát... Hogy elküldené őt a fenébe? Nem valószínű. Azért elmosolyodik a megkönnyebbüléstő.* - Megijesztettelek? Hé, ne nyugodj meg ilyen könnyen, lehet, hogy egy bérgyilkos vagyok! *Vigyorodik el, majd, csak úgy mellesleg átveti a karját a lány vállán, így átkarolva őt. Neki nem jelent semmi különöset ez a mozdulat, már lassan megszokássá vált, és úgy véli, elég jóban lettek ahhoz, hogy ezt zavartalanul megtehesse. Meg hát...sötét park, ismeretlen alakok...védelmező ösztön.* - Ó, ne aggódj, nem fogok. *Sóhajt bele a sötétbe. Igaza van. Nem hagyhatja csak így el magát, ez nem tisztességes a környezetével szemben. Otthon még oké lett volna...ahol nem beszélt senkivel, egész nap egyedül volt... Otthon. Hova lett az már? Az otthon meleg biztonsága... Porrá hullott, szénné égett, majd a port ezer felé fújta a szél. A lány kérdésére megint elmosolyodik, de mostmár inkább keserűen, irónikusan.* - Nem veled van a baj...csak tudod, egy ilyen sötét parkban elképzelhető, hogy még a fák is fület növesztenek. *Reméli, hogy a lány érti a célzást. Lehet, hogy most is figyelik. Hirtelen erős késztetést érez, hogy felálljon, bunkózzón egy sort a lánnyal és elhúzza a csíkot. Hiszen így látják, hol rejtőzik a második, elérhetőbb gyenge pontja...hiszen rá nem vigyázhat egész álló nap, mint a húgára. De mégsem teszi. Nem képes megbántani.* - De tényleg semmi komoly. Na jó...elég komoly. De meg fog oldódni. ~Így, vagy úgy...~

Tárgy: Re: Holdfény sétány Pént. Márc. 25, 2011 8:36 pm

* Csak fél szemmel pillant a közeledő alak irányába, szinte biztos benne, hogy úgyse ismeri az illetőt. De mikor megállapítja, hogy semmi ismerős, kissé csalódottan sóhajt egy nagyot és cicáját ölébe véve cirógatni kezdi azt. Azt remélte, hogy végre akad egy jó kis beszélgetőtárs, valami szaktársa, vagy akár egy tanár. Valaki, akinek legalább köszönhet. Mostanában rettenetesen magányos, és kezdi nagyon zavarni ez az állapot. A legjobb barátja egy macska, hát micsoda élet ez? Már épp belelendül az önsajnálatba, amikor megáll előtte az a bizonyos sötétbe öltözött, kapucnis férfi. Kirázza a hideg, nem mer levegőt venni sem, nehogy valami részeg csöves legyen, akinek nincs jobb dolga, minthogy fiatal lányokat molesztáljon. De nincs sok ideje a félelemre, mert amint meghallja a fiú hangját, felismeri benne a hajdani jó barátját és hirtelen megnyugszik a szíve.
- Uhh... A frászt hoztad rám!* Rivall rá hangosan, de közben szélesen mosolyog, és játszva vállba vágja Dariust.* - Hát szia, de rég láttalak!* Még mindig mosolyog, szemei csillognak a hold fényében.* - De csak, ha tényleg jó leszel.* Kacsint egyet, egyáltalán nem haragszik rá, nem is érti, hogy miért viselkedik ilyen félve. Nincs ideje rákérdezni, hogy mégis miért kéne haragudjon rá, a srác megelőzi. De még ekkor sem komorul el a tekintete.* - Ugyan már, mindenkinek lehet rossz napja! Csak ne csinálj rendszert belőle légy szíves!* Neveti el magát, majd előveszi a tipikus aggodalmas arckifejezését.* - De jobban vagy már? Nem vagyok hülye, tudom, hogy elég komoly, ha ennyire el tudta venni a kedved mindentől. Nem szeretném erőltetni, hogy tálalj ki mindenről, de jó ha tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.

Vendég

*Darius is erre sétálgat, néma léptei nem verik fel az ösvény kavicsait sem, csak nyugodtan lépked a holdfényben, csendben, mint egy kísértet. Ha nem világítanának a hold emg a csillagok, észre sem lehetne venni, fekete nadrágja és bőrdzsekije beleolvad a sötétségbe - egyedül sápadt, fekete hajjal keretezett arca világít valamelyest, de azt is félig kapucni takarja. Igazából csak egy esti sétára jött ki, semmi különös. Beszélgetni sincs különösebben kedve, még mindig nem oldódott meg semmi sem, és egyre jobban úgy érzi, hogy már sosem fog. Csak egyre rosszabb lesz. De legyen akárhogy, csak dőljön el végre, megölik a kétségek, az örökös pengeélen táncolás... Éppen sikerül valamelyest kiürítenie az agyát, mikor meglátja Selt, egy padon ülve. Hirtelen iszonyatos lelkiismeret furdalása támad...hiszen legutóbb nagyon bunkó volt szerencsétlen lánnyal, és azóta még csak bocsánatot sem kért!* - Szia, Sel. *Ül le mellé egy halvány mosollyal.* - Hajlandó vagy még elviselni a társaságom? Ígérem, jó leszek! *Szélesedik ki a mosolya egy kissé, majd ha nem zavarják el, folytatja.* - Bocs, hogy múltkor olyan...bunkó voltam. Csak van pár probléma. De semmi komoly.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Pént. Márc. 25, 2011 8:04 pm

* Egy már meglehetősen hosszú, szőke, kissé kócos hajú alacsony lányka halad végig a város sötét utcáin. Vékony vászoncipő borítja lábfejét, egy sötétzöld cicanadrág fedi aprócska, vékony lábait, felsőtestén pedig egy egyszerű drapp színű ballonkabát "éktelenkedik". Útja nem vezet sehová, csak úgy céltalanul bolyong nagyobbacska macskájával az oldalán. A kellemes, kissé hűvös tavaszi este valahogy meghozta a kedvét a természetben való sétához azonban már kezd egy kicsit elfáradni, hiszen legalább egy órája barangol már. Ezért úgy dönt, hogy keres valami parkot, ahol megpihenhet egy kicsit. Hallott valamiféle sétányról nővérétől, ami valahol a közelben helyezkedik el, de fogalma sincs merre keresse. Mégis, valami isteni csodának köszönhetően hihetetlenül egyszerűen megtalálja a helyet, amit keresett. Elégedett mosollyal sétál a hatalmas fákkal és nyiladozó virágokkal körülölelt parkban, majd leül egy padra, és mélyet szippant a jó levegőből. Most minden olyan idillikusnak és tökéletesnek tűnik.*

Vendég

*Lawrence nem igazán törődik a pletykákkal, és hevesen üldöz el mindenkit a közeléből, aki effélét akar vele megosztani. Hagyják vele békén, elég neki a biztos információ. Felvonja a szemöldökét, mikor Susan azzal kezdi, hogy "ha most elítélsz", és elengedi a lányt, durcásan összefonva maga előtt a karjait. Kissé félredönti a fejét a lányt hallgatva, és a távolba bámul.* - Az még nem gond, ha valaki két embert szeret. Fájdalmas és kellemetlen, de... az még nem bűn. Az más kérdés, ha mindkettővel jársz egyszerre, és ezzel tulajdonképpen mindkettőt becsapod. *Arról persze nem tud, hogy a két fiú tud egymásról, sőt, belementek ebbe az egészbe.* - Személyesen nem ismerem ezt a Filippet, de róla kevesebb jót hallottam... Na mindegy, veled biztosan kedves, ha egyszer szereted. *Belekarol Susanbe, és visszakíséri a Jeniliába, majd onnan egy tea után alighanem fel az iskolába.*

Vendég

*Lawrence csak nem hagyja a témát és a lány kezdi egyre kellemetlenebbül érezni magát. Nem akar hazudni a fiúnak, mert szereti tényleg, de fél attól, hogy a másik mit gondolna róla. Bár, ha Lawrence hallja a pletykákat akkor erről is hallhatott már...
Zöld szemeit a másikra emeli, majd csak pislant egyet.* -Ez szerintem... Eléggé egyértelmű, de ha most elítélsz, hát nem fog érdekelni. *Mondja a lány rezzenéstelen arccal.* -Miért olyan nagy baj, ha valaki két embert szeret? *Kérdezi a lány, hogy önző? Lehet. Hogy mohó? Az is lehet.*- És igen Filippről van szó. *Mondja a lány, de tekintetét hamar elkapja a fiúról, aztán puszit nyomnak az arcára, mire halovány mosoly jelenik meg az arcán. Nem kicsit van zavarban az biztos, de úgy van vele, hogy az Ő élete és senkinek semmi köze hozzá, hogy mit csinál, hogy kiket szeret.*

Vendég

- Amber én vagyok, így nem számít. Magam társaságában egyedül vagyok. Kire gondoltál Dorian mellett? *Normál esetben nem húzná ennyire, de látja, hogy Susan szándékosan kerüli ki az egyenes választ. Na persze értékeli, hogy a lány legalább nem próbál egyenesen a szemébe hazudni, inkább kerülget, de azért mégiscsak...* - A jövőben is vannak fix pontok, amik nem változhatnak, mert nem szabad nekik. Ki tudja, miért nem... De olyan dolgok, amik ha megváltoznának, felborítanák az idő egész menetét. *Mondja halkan, majd puszit nyom Susan orrára, és megadóan visszakíséri a Jeniliába.*

Vendég

*A fiú faggatózására csak teljes fapofát vág, majd értetlenül ráncolja a homlokát, aztán szem forgatva szólal meg.* - Akkor Amber mégis kicsoda? *Kérdezi meg a lány, majd csak megcsóválja a fejét. A fiú szavaira csak megrázza a fejét, majd úgy válaszol.* -Lehet, viszont én meg már tapasztaltam. A jövő pedig egyébként is folyton változik, kiszámíthatatlan. *Mondja halkan a lány, majd újra megindul. Hallgatja a másik szavait, szemöldöke egy pillanatra a magasba szalad. Végül csak felsóhajt, majd újra a fiúra pislant.* -Lovely Lovely... *Becézi a fiút, majd csak felnéz az égre.* -Gyere iszunk valamit a Jenililában. *Mondja a lány, mosolyogva, aztán, ha fiú akarja akkor a Jeniliába mennek.*

Vendég

- Miért ne lennék egyedül? *Pislog.* - Na, de miért őket? Kire gondoltál még Dorian mellett? *Faggatózik tovább, félredöntött fejjel, Susan arcát fürkészve. Aztán megáll vele, mikor a lány is, majd megrázza a fejét.* - Persze... Majd, egyszer, a távoli jövőben... Ugyanmár, Susan. Kettőnk közül én vagyok a látnok. *Halvány mosollyal rákoppint a lány orrára, de az láthatja, hogy nem igazi a mosoly. Persze ha akarná, alighanem meg tudná téveszteni a lányt is, de jóval nehezebben, mint amennyihez most van energiája meg kedve.* - Naxeldires... Abel testvére. Igazából nem tudok róla sokat, akkor találkoztam vele először és egyelőre utoljára... Megmondtam neki, hogy első találkozásnál ez nem szerencsés, pláne veled azonos neművel, és elregéltem neki, milyen falhozvágást és robbanó buborékokat kaptam második találkozásnál egy szájrapusziért. ~ Lawrence, ha megengeded, hogy az emlékeidre hivatkozzak, szerintem az inkább a suttogás miatt volt... - Nem engedem meg. ~

Vendég

-Hát, nagy... Tudod, hogy később is elférjen benne. Elég nagy a birtok elfér ott. *Mondja mosolyogva a vállát vonogatva, majd amikor Lawrence visszakérdez csak nyel egyet, aztán mosolyogva bólogat.* - te sem vagy egyedül. *Mondja célzásképpen, majd a következőkre csak mosolyogva bólogat. A kérdésre csak haloványan mosolyog.* -Ez igaz. *Mondja teljesen komolyan, ő már ezen rég nem bántódik meg. Aztán a következő szavakra csak megfogja a fiú kezét és megáll. Zöld szemeit a másikéba fúrja, majd úgy pislog fel rá.* - Tudod mindenki megtalálja egyszer a párját, most komolyan. Nem vagy te reménytelen. Gondolj csak az én példámra nekem sem volt sokáig senkim, nem viszonozták az érzéseimet most meg... *Mondja, miközben megcirógatja a másik arcát, aztán a következő kijelentésre hatalmasra kerekednek a szemeit.* -Öhm... Kicsoda? *Mondja a lány, majd arcára visszatér az a nyugodt biztató mosoly.*

Vendég

- Mekkora az az üvegház? *Hördül fel, elképzelve egy elefánt méretét. Aztán felvonja a szemöldökét.* - Őket? *Idézi vissza a személyes névmást. Persze tényleg lehetne érteni a gazdára és a daimónra, de még nincs annyi ideje daimónja, hogy ennyire egyértelmű legyen neki ez a dolog.* - De persze szívesen ellátogatok hozzátok, ha gondolod. És rólad mikor nem? *Vigyorog, de persze nem akarja ezzel megbántani a lányt... Aztán eléggé az arcára fagy ez a bizonyos vigyor, és megrántja a vállát.* - Mi lenne? Éli az életét. Boldogok Zarával, mint Strife Darkfielddal, vagy te Doriannel, vagy Ariana Sebastiannal, vagy Lawliet azzal a lánnyal... Mindenki boldog valakivel. Engem meg lesmárolt egy fiú, akivel aznap találkoztam először.

Vendég

*Darwin még fut egy kört, majd ő is befekszik Amber mellé. A kijelentésre miszerint szereti, hogy zongorázik csak egy őszinte mosoly szalad át az arcán. Majd a következő kérdésre csak mosolyogva bólogat.* - Azt bizony, mindig is akartam egyet. *Mondja a lány, majd csak megforgatja a szemeit, de persze válaszol a fiú kérdéseire.* - Hogyhogy hova? Ki lett alakítva egy ilyen üvegház szerű valami. Most...Nem tudom utoljára karácsonykor láttam. *Mondja a lány, miközben a nyakában lévő láncot kezdi el csavargatni, ezúttal azt, amit Filipptől kapott.* -Igen...igen jóban vannak. Igen, meg. Féltékeny? Nem hiszem. Tudja, hogy szeretem őket. *Mondja a lány, na igen ez a többes szám még mindig kicsit fura, de elvégre értheti Dorianre meg Chronára, persze nem úgy érti, de ez megint csak mindegy. Amikor átkarolják a derekát csak elmosolyodik, majd a fiúra psilant.* -Ejnye Lawrence még a végén rosszat gondolnak rólam. *Mondja a lány pimaszul, ám Darwin csak morogva pattan fel.* -Pont most? Pont, akkor amikor végre pihenhetnék? *Nyüszögi a fossza, de a lány csak leinti.* - És...Szevérrel mi van? *Kérdezi meg óvatosan a lány, nem akarja az esetleges sebeket felszakítani a másik fiúban, csak hát valahogy muszáj érdeklődnie.*

Vendég

*Amber viszonozza a képennyalást, majd Darwin után iramodik, Lawrence pedig Susan-nel törődik. A vállára dönti a fejét, és elgondolkozva nézi a két daimónt, de egyébként a fülével a lányra figyel.* - Szeretem, ha zongorázol. *Jegyzi meg halkan, majd figyeli, ahogy Amber visszakocog mellé, és leheveredik a pad alá. Lassan tényleg kezd elfogyni az energiája.* - Te elefántot kaptál a születésnapodra? Na az nem semmi. Én bezzeg senkitől nem kapok elefántot. *Duzzogást tettet, de persze látható, hogy nem annyira gondolja komolyan.* - Bár nekem nem is kell elefánt. Ha megnő, hova fogod rakni? És mekkora most? Nem igazán ismerem Doriant, de biztosan aranyos... Ariana is szokott róla mesélni, azt hiszem, jóban vannak. Most meghívtál magatokhoz? Dorian nem lesz féltékeny? *Cukkolóan vonja fel a szemöldökét, majd hagyja felhúzni magát. Átkarolja Susan derekát, és úgy sétál mellette. Továbbra is megvan a szerelmespár-fíling, de valahogy szereti ezt... Pontosabban nem annyira azt, hogy szerelmespárnak nézzék őket, hanem a gesztusokat, amivel ezt eléri.*

Vendég

-Ambeeer, te őrült. *Mondja, miközben képen nyalja a a másikat, majd elszalad valamerre, persze nyolc méteren belül.* Igaz. *Feleli a fiú kijelentésére, majd a Rose-os dologra csak bólint.* -Igen, de... Nem is tudom, olyan furcsa volt. Máskor nem zavar, ha néznek zongorázás közben, de...*Mondja a lány, majd csak legyint, hogy mindegy is a dolog. Hagyja, hogy a másik megnézze a ruhát, majd csak halványan elmosolyodik.* - Hát csak úgy, tudod olyan miért ne alapon. *Mondja a lány, na igen nem zavarja, hogy van már legalább hetvenhét darab fekete ruhája, de annak nem ilyen a kivágása meg satöbbi... Szépen ívelt szemöldökét összevonja a fiú további szavaira.* - Azt látom... Haj, jaj de még fáradtabbak leszünk, ha ezek a marhák nem hagyják abba a kergetőzést. *Mondja a lány, miközben megsimogatja Lawrence vállát. A miféle elefánt kérdésre, pedig meg jelenik újra az a csintalan kislány stílus.* - Miféle...miféle. Otthon Londonban a birtokon, van neki helye. Még születésnapomra kaptam Dorianééétől. *Mondja a lány hadarva, csillogó szemekkel. Lawrence nem igen láthatta még ilyen vidámnak a lányt.* - És csak az enyém. Meg...meg Dorian is olyan aranyos... *Beszél, darál a lány és, hogy Filippet miért nem említi meg? Nagyon egyszerű elvégre "publikusan" Doriannal van együtt, bár sejthetik, hogy Filippel is van valami, de ez most lényegtelen.* - Majd, nyári szünetben nézd meg, bár addigra már nagyobb lesz. Így is olyan nagyot nőtt december óta.*Mondja mosolyogva, majd csak feláll.* -Gyere sétáljunk. *Húzza a fel a fiút, úgy látszik kicsit kezd felpörögni.*

Vendég

- Miért ne bírnám? *Egészen értetlenül kérdez vissza, majd kicsit megráncigálja Darwin fülét. Persze nem úgy, hogy fájjon, csak játékból.* - Tudom, tudom. Nem is baj. Unalmas lenne, ha mindenki a jövőbe látna... Akkor miért lenne izgalmas a jelen? *A szappanbuborékra csak nevet, majd megrázza a fejét.* - Rose Bridget? Nem igazán ismerem. Mármint tudom, kiről van szó, de nem vagyunk valami közeli kapcsolatban... Bár az utóbbi időben eleve alig láttam... Mondjuk tény, hogy nem is nagyon figyelem. *Közben ha Susan engedi, kiveszi a kezéből a papírtáskát, hogy megnézze magának azt a bizonyos ruhát.* - Nocsak, ez egészen csinos. Valami különleges alkalomból, vagy csak úgy? És nem vagyok eltűnve, csak... Nem tudom. Fáradt vagyok mostanában, főleg a szobámban tartózkodom... Miféle elefánt?

Vendég

*Az nem kifejezés, de persze Susan amúgy sem mozog sokat, néha nem árt neki, ha elfárad.* -Hogy bírod ezt egész nap? Tudod én inkább csak sokat beszélek.*Mondja, miközben a dingót elkapja a nyakánál, de persze csak óvatosan.* - Dehogy álltam be, nekem más a szakterületem. *Mondja, miközben a fiú arca előtt egy buborék pattan szét. Na, igen trükkmesterként elég sok mindent meg tud idézni, de ezek persze csak ilyen primitív dolgok. Átkarolják, puszit nyomnak az arcára, mire haloványan elmosolyodik.* -Na mi az? *Kérdezi kedveskedve, majd belenyalnak a fagyiba. Az újabb kérdésre csak felsóhajt, mint aki elgondolkodik a dolgon és valóban így tesz.* - Csak a szokásos. Ma épp találkoztam Rose-zal a Bridgettel. Nem valami kedves... *Mondja a lány, majd csak lepislog fiúra.* -Most meg vettem egy ruhát. *Mondja mosolyogva, miközben egyik kezével megpöcköli a papírtáskát.* - És te hogy vagy? Úgy el vagy tűnve... *Mondja a lány, majd csak a másik kék szemeibe pislant.* -Mondtam már, hogy van egy saját elefántom? Olyan aranyos és picikeee és csak az enyém, érted? *Kérdezi, mondja, meséli csillogó szemekkel. Ilyenkor nyugodtan lehet rá mondani, hogy olyan, mint egy kislány. Egy aranyos vidám kis lányka.*

Vendég

*Amber persze vidáman rohangászik Darwinnal. Hajjaj, de le lesz fáradva mindkét diák, mire ezek végeznek... Pedig ők maguk nem is futkosnak. Csoda, hogy Lawrence annyira fáradt mostanában? Amber leszívja szinte minden energiáját, anélkül, hogy a fiú maga megmozdítaná akár a kisujját is.* - Ejnye, rossz válasz. Hát ennyire senki vagyok? Pedig már azt hittem, titokban te is beálltál a látnokok sorába, és tudtad, hogy találkozni fogsz velem... *Drámaian felsóhajt, miközben átkarolja a lányt, majd újabb puszit nyom az arcára, és a hajába bújtatja az arcát. Egészen úgy néznek ki így egymás mellett, mint egy szerelmespár... De igazából ez náluk egészen megszokott, még akkor is, ha egyáltalán nem azok. A fagyira biccent, és gond nélkül nyal bele Susan-éba, a lánnyal nem igazán zavartatja magát.* - Csak sétáltam... Amber állandóan sétálni akar. Rég találkoztunk, mi van veled mostanában?

Vendég

*A lány csak ücsörög és nyalogatja a fagylaltot, Darwin meg lustán fekszik mellette, aztán ő is ismerős szagot fog. Már előre felkészül Amber támadására, persze szereti meg minden. Hagyja, hogy ráugorjanak, majd csak hirtelen felpattan és ő is elkezd rohangálni. A lány csak mosolyogva figyeli a jelenetet, majd Lawrence néz.* -Szia. *Mondja, miközben viszonozza a puszit, aztán a következő kérdésre vállat von. Elvégre máskor is felvesz ilyen ruhát, mondjuk jobb mint a necc harisnya meg ezek... Khm...* -Egyébként senkinek. *Válaszolja, kisebb szünet, majd a fagylaltos kérdésre csak a másik irányba bök.* -Onnan. *Mondja és, ha Lawrence elnéz a másik irányba, akkor észreveheti a fagylaltozót.* -Kérsz? *Nyújtja felé a tölcsért. Jó, nem szájbeteg a lány szerencsére meg amúgy is na.* -És te mi járatban erre? *Kérdezi lágy mosollyal az arcán.*

Vendég

*Békésen sétál a sétányon, és igyekszik figyelmen kívül hagyni Ambert, aki körülötte rohangászik, mániákusan rácsodálkozva mindenre. Na meg aztán mi történik, mikor ismerős szagot fog...! Megmerevedik, majd hirtelen rohanni kezd, csaholva, mint egy kutya. Elvégre az is. Vagy hasonló.* - Amber, állj már meg, Merlin szerelmére! *Eléggé komikusan fest, ahogy a kutya után fut, és igyekszik a nyolc méteren belül maradni. Hamarosan ő is megpillantja Susant, és lefékez a lány előtt. Amber persze rögtön ráveti magát Darwinra, Lawrence pedig egy enyhe fintorral megigazítja magán az inget, utána lép a lányhoz.* - Szervusz. Hát te meg kinek öltöztél ennyire ki? *Egy puszit nyom a lány arcára, majd leül mellé.* - Honnan szereztél fagylaltot?

Vendég

*Egy fekete szűk szoknya van a lányon, lábán egy magassarkú, felül pedig egy ing van rajta. Kifejezetten elegánsnak mondható a lány, úgy látszik délelőtt óta már átöltözött, most pedig egy fekete kis papírtáska van a kezében, melyben egy ruha rejtőzik. Egy egyszerű fekete egybe részes ruha, egész szolidnak mondható. A szőkeség mellett ott sétálgat Darwin is.*~ Rose elég bunkó...~*Közli, mire a lány csak elegánsan vállat ránt. Nem igazán érdekli, hogy a másik lány hogyan viszonyul hozzá. Mindenesetre a lány vesz magának egy gombóc fagyit, majd azt kezdi el nyalogatni, közben keres egy padot ahol leül, aztán majd valamikor tovább megy.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Pént. Feb. 18, 2011 4:51 pm

//Fagy//