Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Diák Hozzászólások száma : 574 Kaszt :

- Naná, hogy segítek. Majd összehozunk valami finomat.
*Mondja nagyokat bólogatva hozzá, bár ő nem tudja, hogy Marcus mire készül. Azaz hogy inkább csak Nadin fog főzni, és nem a fiú. De nem is baj, majd meglátjuk, mi lesz.*
- Oksi.
*Bólint, és elfogadja a felé nyújtott kezet, majd felkel a padról, és akkor Marcus mellett sétál tovább, bár megint kézen fogva. Ez valahogy ma megy nekik, de ők tudják, hogy nem kell ezt félreérteni. Igazi barátok.*

Vendég

- Hát én inkább a tejcsokisért vagyok oda, persze a fehércsoki se rossz. *mosolyog és közben figyeli a lányt, aki igen csak bele van merülve a különféle édességekbe és ezzel igen aranyosan néz ki, főleg ahogy még mutogat is Marcusnak. *
- Hát én nem tudok se sütni, se főzni, de egyszer szívesen megpróbálom, de csak akkor, ha segítesz nekem. Úgy is van konyha a suliban, majd betámadjuk és kipróbáljuk, hogy mit tudunk… ~ azaz hogy te mit tudsz ~ *az szinte biztos, hogy ha Marcuson múlik, akkor Nadin fog a legtöbb mindent csinálni, ő pedig majd szépen szóval tartja a lánykát és figyelget meg kóstolgat, szóval ahogy azt kell. Lassan viszont felkel, majd kezét a lány felé nyújtja. *
- Na de gyere, még mielőtt éhen halsz. Nézzünk egy cukrászdát. *mondja a lánynak, majd ha az megfogja a kezét, akkor gyengéden felhúzza és ha minden igaz, akkor meg is indulnak ismét a macskaköves úton. *

Diák Hozzászólások száma : 574 Kaszt :

- Nembaj, majd keresünk. A kúriába bármikor tudtunk enni.
*Teszi hozzá, és tényleg nem tetszik neki a kúriás ötlet. Marcusnak igaza volt, jó a megérző képessége.*
- Jujj, ennek örülök. És melyiket szereted? Vagyis milyen fajtát, mert én a fehércsokit szeretem nagyon. Olyan finom...
*Áradozik szegény lány, miközben akkor már helyet is foglaltak a padon. Közben persze még mindig Marcust figyeli, de lassan csokifellegek lebegnek a feje fölött és körül.*
- Sütni? Hát néha kissé ügyetlen vagyok, de igen. Szeretek sütni, főleg csokis sütit. Tudom, meghízhatok tőle, de nem igen zavar, imádom nagyon. Jöhet bármilyen csoki, fehér, kakaós, étcsoki, és így tovább.
*Mondja nagy komolyan, és hozzá még kezeivel gesztikulálva is, hogy mondandójának nagyobb hitelt agjon. Hát igen, ha egyszer belelendül, akkor ott nincs megállás.*
- És te szeretsz sütni? Vagy inkább főzni szeretsz?
*Kérések özöne, szegény Marcus nem tudja mire vállalkozott.*

Vendég

- Hát nem, de ennek több oka is van. Majd egyszer elmesélem… ha gondolod, de nem most szeretném, mivel elrontanám vele ezt a remek délutánt. *mondja és ezzel ismét utalva arra, hogy nagyon szívesen tölti az idejét a lánnyal. *
- A kutyákat én is szeretem, de valahogy mindig jobban odavoltam a macskákért. Tudom, ez egy pasinál furcsa, na de mindegy. Bár lányokba is figyelem, hogy ki milyen vadmacska, tudod. *vigyorodik el, de persze ezzel nem akar semmire se utalni, csupán cak megjegyzi. A pad lassan megtelik a két diákkal és Marcus közben a lány felé fordul. *
- Öhm, okés, kereshetünk, bár nem tudom, hogy merre kéne, szóval lehet, hogy jobban járnánk, ha a kúriában ennénk valamit vagy benéznénk a házimanókhoz. *egy ötlet, de valahogy érzi, hogy Nadinnak ez nem fog annyira tetszeni és inkább itt akar majd kutatni. *
- Na de ha ragaszkodsz hozzá, akkor biztosan találunk majd egy olyan helyet, ahol ehetünk valami finomat. És igen, szeretem a forró csokit, nagyon is. *mosolyodik el továbbra is, hiszen tényleg odavan az édességekért. *
- Amúgy te tudsz sütni? *nincs is jobb, ha egy lány süt saját kezűleg valami finomat, legalábbis Marcus így gondolja. Bár neki még soha senki nem sütött, de talán Nadint egyszer rá tudja venni. *

Diák Hozzászólások száma : 574 Kaszt :

- Nah jah, vagy itt vagyok, vagy ott. Ohh, nem szeretsz otthon lenni? Az nem jó.
*De nem fűz hozzá semmi mást, mert látja, hogy Marcus nem akar ebbe a témába belemenni. Így akkor lépkednek tovább, és hallgatja a fiút. Örül a viszonzott ölelésnek, így már nincs is semmi gond.*
- Akkor megegyeztünk. Együtt felfedezzük, úgy sokkal jobb. Nálunk küldetés még nem volt a vándoroknál, de hát majd csak lesz egyszer.
*Mondja, s közben fél szemmel a fiút figyeli mosolyogva. Rég volt már ilyen jó kedve.*
- Kiscica? Az nagyon aranyos, bár én nem szeretem a macskákat. Amúgy sok kutyánk van, úgyhogy háziállatokból temérdek. Meg van még egy hollóm is, Andrew.
*Teszi hozzá nagí bőszen, és mikor Marcus a padra gondol, azonnal rástartol, és lezüttyen a padra.*
- Huhh... Én is szívesen vagyok a társaságodban. Jó egy ikedves baráttal ilyen helyen lenni. Meg úgy mindenhol. Tényleg, majd keressünk sütizőt is, már olyan régen ettem. Meg ahol lehet forró csokit kapni. Tényleg, szereted a forró csokit?
*Pillog nagy zöld szemeivel érdeklődve Marcus felé, miközben izgatottan izeg-mozog a hátsó felén. Nem tehet róla, teljesen be van sózva, mert végre találkozott a fiúval, meg jó kedve van emiatt, plusz forró csoki hiányban szenved.*

Vendég

*Szerencsére Nadint nem zavarta a kézfogás és amikor Marcus elnézést kér a kicsit hosszan tartó kézfogásért, a lány egy puszival jutalmazza. Pislog párat, majd elmosolyodik és sétálgat tovább a lány mellett és közben meghallgatja, hogy mi minden történt eddig Nadinnal és hogy merre is járt. *
- Hát igen, te már csak ilyen vagy, de nem is baj. Én is imádok utazgatni, de haza nem akarok menni. *húzza el kicsit a száját, majd nem foglalkozva tovább az otthonával, inkább feltesz egy kérdést a lánynak, majd meg is áll és annak smaragdzöld szemeibe néz. Viszont ami ez után következik, tényleg nagyon meglepi. Kap egy nagy ölelést a lánytól. Nem szokta még meg, hogy ilyen közvetlenek vele, de amióta ide jár, egyre több barátja van. Kezeivel átkarolja a lányt, majd fejét ráhajtja egy rövid időre a lányéra, majd egy puszit ad annak buksijára, utána pedig el is engedi. *
- Ennek örülök. *csupán csak ennyit mondd, majd végigsimít a szép arcon és utána lassan tovább is indul, de fél szemmel mindig a mellette sétáló leányzót figyeli. *
- Őszíntén szólva nem tudom. Úgy terveztem, hogy ezen a hétvégén lejövök ide és egy kicsit körbenézek, mert akármilyen hihetetlen, eddig még én se voltam itt túl sokat, na meg nem ismerem még a helyet, de együtt felfedezhetjük. *egy apró mosoly a lány felé és utána folytatja. *
- Akkor jártam itt, amikor az auroros küldetést csináltuk, na meg még vissza is kell jönnöm valamikor. Viszont egyszer majd szeretnék venni egy kiscicát is itt. Tudom, lehet, hogy furcsán hangzik, de én szeretem a macskákat. *kicsit megvakarja a tarkóját, miközben zavartan elmosolyodik. *
- Amúgy neked van valamilyen háziállatod? *érdeklődik a lánytól és végül kiszúr egy padot és rögtön felé indul meg. *
- Ha nem sietsz sehova, akkor szerintem üljünk le, én szívesen vagyok a te társaságodban. *a mosoly továbbra se tűnik el az arcáról, így ha a lány beleegyezik, akkor szépen lecsüccsen a padra, ha pedig nem, akkor tovább sétálgatnak. *

Diák Hozzászólások száma : 574 Kaszt :

*Nosza, szépen eljutnak akkor ide is. Nadin nem igazán járt Nellondban, sőt, talán csak kétszer volt itt, úgyhogy neki minden teljesen új és furcsa.*
- Húúú, ez de szééép...
*Ámuldozik, miközben ő is észreveszi, hogy Marcus még mindig fogja a kezét. Azaz már csak fogta, mert elengedte.*
- Semmi baj.
*Mondja, majd egy cuppanos puszit nyom a barna szemű arcára mosolyogva.*
- Hát voltam otthon, hazaugrottam megnézni az öcsémet és anyuékat, úgyhogy azért nem voltam sokáig. Meg nem tudom, kicsit elbújtam a szobámban, de hát tudod milyen vagyok. Egyszer itt, máskor ott.
*Na igen, eddig tényleg sűrűbben jöttek össze, de hát most mi tudott volna tenni. Habár levelet írhatott volna, de most már mindegy. Fő, hogy találkoztak.
A kérdésre viszont megáll, majd elgondolkodó arcot vág, aztán hirtelen elmosolyodik, és nagy ölelésben részesíti Marcust.*
- Fehogy, téged, Soha!
*Direkt kihangsúlyozva minden szót, majd miután jól összeölelkeztek, elengedik egymást, és akkor mennek tovább.*
- Amúgy miért is jöttünk le? Egyébként megjegyzem, még csak kétszer voltam itt Nellondban, szóval nem igazán tudom, hogy mi hol merre.
*Pirul el kissé, miután Marcusra pillant segélykérően.*

Vendég

*Úgy tűnik, hogy a lányt nem kell sokáig győzködni, bár ezt valahogy sejtette is a srác, így csak elmosolyodik, majd bólint. El is indulnak, egy ideig kézen fogva, majd Marcus észbe kap és zavart vigyorral ereszti el a lány kezét. *
- Upsz, bocsi. *mondja, majd csak sétálnak és sétálnak, mivel nincs azért olyan hűű de közel az a város. Viszont azért csak megérkeznek a macskaköves útra, melyet árnyas fák határolnak. Marcus eddig még nem sokszor járt itt, de most szívesen fedez fel mindenféle helyet itt, Nellondban. Így tehát a Holdfény sétányon lépkedve nézelődik, de közben a mellette sétáló lánykára is figyel. *
- Na és te merre voltál manapság? Rég láttalak… *igen, feltűnt a lány hiánya, most már lebukott vele, de ez nem zavarja. Eddig valahogy sűrűbben futott össze Nadinnal, remélhetőleg ez továbbra is így lesz és nem fog mindig eltűnni. *
- Vagy esetleg direkt kerülsz? *áll meg egy pillanatra, majd barna szemeit a lányéba fúrja és kíváncsian várja tőle a választ, bár reméli, hogy az nemleges lesz. *

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Nov. 19, 2009 8:50 pm

*A lány is megáll, majd mosolyog. Közben órájára néz, de a lány mosolya nem tűnik el.*-hát, még sétáljunk el, márha van kedved, mert még sok időm van.*mondja a lány, kicsit még vidámabban, a fiúhoz bújik, és ha akar, akkor elindulna. Mosolyog, és a fiúhoz bújva indul el a Nedeviába. ott aztán majd meglátják mi lesz.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

-Tudom, és hálás is vagyok érte. A ranglétra pedig márcsak ilyen. Végig kell járni, ha egyszer fel akarok jutni a tetejére. *mondja, mint egy beletörődve. régen elfogatta, noha néha nehezek a napjai, de tudja, hogy így lehet csak elérni azt, amit szeretne. Az inasság is benne van abba, hogy valakiből mester lehessen. Csakhát sok ez az idő, amit várakozva kell eltöltenie a papírmunkák fölött. Aztán csak sétál, hangtalanul a lány mellett, lassan andalogva, miközben hol a terepet, hol epdig a leányzót figyeli. Amikor elhangzik a kérdés, akkor cseppet eltöpreng.* -Részemről semmi különösebb ötletem nincs. Beülhetünk esetleg a Nedeviába, az egy egészen kellemes hely, persze, csak, ha van ekdved meg időd rá. *néz le a leányzóra, miközben kicsit lassít, majd meg is áll. Mintha csak várná, hogy a lány válasszon egy helyet, amerre célirányosan tovább mehetnek.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Nov. 19, 2009 8:37 pm

*A lány oda is bújik a fiúhoz, majd mosolyogva hallgatja a szavait. A hoppmesternél, kicsit elkomorodik*-Hát, azért ez durva... De, én is ott vagyok neked. Bármikor, de ezt tudod.*mondja a lány, majd mosolyogva sétál a fiú mellett. Kicsit el is gondolkodik. A jövő...A jövő változékony. Mi alakítjuk a sorsunkat, és az adott helyzetből kibontakozó jövőt látja a lány. ezzel áldotta meg a sors, vagy inkább veri vele? ez kétoldalú dolog. egy kicsit elréved a lány, de közben figyel a fiúra.*-És, van valami terved, vagy maradunk sétálni? Mert én arra is gondoltam, hogy beülünk valahova..*mondja a lány, felnézve a fiúra. A haj így félig az arcába lóg, így azt kezével elsöpri, majd mosolyogva figyel. szemei még mindig ragyognak.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Halványan elmosolyodik, közelebb húzza magához a lányt, és egészen nyugtatóan simít végig annak oldalán.* -Ne aggódj. A képességeim még nagyon nincsenek ott. Talán három év múlva, esetleg.. Addig megmaradok ilyen ugráltathaó hoppmester, és futár. *mondja egy apró sóhajjal. No igen, bíztató egy gondolat, és emgszólalás, de ha a fiú szemszögéből nézzük, akkor egészen elszomorító is lehet, hogy még sokáig nem mehet terepre rendesen, ahogyan szeretne. De legalbáb veszélybe is kevesebbszer kerül. Mindene setre figyel a mellette sétáló lányra.* -Na igen, a jövő, és a pénz.. De legalbáb az üzlet gördülékenyen megy. Anyukád miatt pedig.. hát.. *újabb apró sóhaj hagyja el a száját a mosoly után.* -Én igyekszem ott lenni, amikor kellek. Meg amikor szükséged van rám. És tudod, hogy hol lakom, hol a Hivatal, úgyhogy ha bármikor gond van, vagy csak kell valami, akkor üzenj, és, amint elszabadulok, futok hozzád. Repülök. *mondja egy sanda félmosollyal, miközben tovább sétálnak. Igen, eléggé kihalt most ez a tér, de az legalább jó.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Nov. 19, 2009 8:13 pm

*Mosolyogva hallgatja a fiút, és biccent.*-De remélem téged nem küldenek el.*mondja, majd egy kicsit hozzábújik, aztán vissza az eredeti helyzet, és mosolyogva figyeli az utat. Aztán egy pillanatra elgondolkodik, majd a fiúra néz, és beszélni kezd.*-igen, jól megy. egyre jobban megy az üzlet, jó hogy város lettünk, így több embert érdekel a jövője.*mondja kacsintva, majd körül néz egy pillanatra. Sőt van, az utat a lámpák világítják meg. Ők valószínűleg egyedül vannak a parkban.*-De azért nehéz nekem is...Főleg így anya nélkül. De legalább hetente van társaságom, meg reggelente is találkozunk, úgyhogy megvagyok.

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Csak mosolyog tovább, a lány szemeit fürkészve, és egy aprót biccent, majd kissé elválik a lánytól, mellé zárkózva fel, és a kezeét valahogy a lány derekán felejti, miközben lassan elindulnak a sétányon. Megigazítja sálját a nyaka körül, majd a kérdésre csak felsóhajt.* -Ne is krédezd.. Tudod, van ez a világuralom átvevős borzalom.. Rengeteg auror kerül ki most Bulgáriába, szerte az országban, és eprsze egyre több a papírmunka, és egyre inkább úgy érzem magam, mint egy ugráltatható majom, úgyhogy eléggé húzos volt a hét. De nem baj, edződöm, mint púpos gyerek a prés alatt, meg alakulok, csakhát nem éppen könnyű a munkatársakkal huzamosabb ideig együtt lenni. Amikor emgleugrom a Teaházba, akkor meg mindig ugratnak. *forgatja meg a szemeit egy kissé, és egy újabb apró sóhaj hagyja el a száját. Hát igen, nehéz a dolga az aurornak..* -De szerencsére ismét elérkezett a fénypont a napomban, mert te itt vagy. Feléd minden rendben van? Jól megy sorod? *kíváncsiskodik, miközben hol az utat, hol a lányt figyelgeti.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Nov. 19, 2009 7:56 pm

*Elmosolyodik, hagyja, hadd húzza közelebb, majd a arcpuszira elmosolyodik. A sármos mosolyra ő pirul el, majd bólint a sétára.*-Nekem tökéletes. sétáljunk.*mondja, majd ha a fiú is akar, akkor el is indulnak. Ha a keze marad a derekán, akkor egymás mellet sétálnak, és ő i átfogj a fiú derekát ha nem, akkor csak egymás mellett, vagy ahogy a fiú szeretné. Mosolyogva sétál, majd azért elkezd beszélgetni.*-És, mi történt az egy hét alatt?*hát igen. A megbeszélt találkozok mindig hetente vannak. addig látják egymást, hiszen a fiú minden nap munkába menet a lánnyal találkozik, de így hosszan mindig csak ilyenkor tudnak beszélni.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Amikor elcsitítják, és a lány az ujját az ajkaira teszi, akkor azonnal elhallgat, már-már illedelmesen, és csak figyeli a másik, csillogó szemeit. Szíve egy kissé hevesebben dobban, miközben szemei csak csillognak. A becézésre egy cseppet elpirul, de az arcán még mindig ott az a bizonyos, sármos mosoly. Kicsit el is kuncogja magát a lány szavaira, majd közelebb húzza őt magához, egyik kezével leveszi a lány ujját a szájáról, és még közelebb hajol hozzá, márha ez lehetséges.* -Ezt örömmel hallom. Akkor nem kell beadnom a felmondásomat.. Príma. *szemei sejtelmesen fénylenek, majd még közelebb hajol a lányhoz, és egy csókot lehell annak orcájára, aztán kissé hátrább húzza a fejét.* -Mit szólsz egy kis sétához? *kérdezi, finoman, kissé megrázva a fejét, hogy a haja ne omoljon a szemeibe. Fejét enyhén félre is dönti, úgy figyeli a lányt.* -Vagy esetleg van valami más terved mára? *kérdezősködik tovább, szemöldökét enyhén megemelgetve.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Nov. 19, 2009 7:48 pm

*A lány természetesen hagyja, hogy a derekát megfogja.* Psszt...*teszi úját a fiú ajkaira, és csak fejét illegeti, hogy nem. Talán el is feledkezik arról, hogy úja a fiú ajkán van, és néhány pillanatig ott is hagyja még, míg a fiú szemeibe néz. Majd mosolyogva, kicsit közelebb lép hozzá. Szemei csillognak.*-Semmi gond, ilyen a munkád drágám..*mondja becézve a fiút,majd csak áll vele szembe, a fiú keze derekán nyugszik, és csak a szemeibe néz.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Amikor a lány összerezzen, akkor csak elmosolyodik. Aztán kezek kerülnek a kezeire, és végül ki is mondják a nevét.* -Eltaláltad szépségem.. *súgja még mindig a lány fülébe, majd lejjebb engedi a kezeét, és hagyja, hogy a lány szembeforduljon vele. Az ő kezei a lány derekára csúsznak, márha az engedi, pontosabban elengedi a kezeit. Ha nem, akkor csak fogja a lány kezeit, miközben arcán sármos mosoly villan meg.* -Hogy érzed magad? Ugye nem késtem el.. nagyon..? *kérdezi cseppet félve, és ez az apró, aggodalmas félelem megcsillan szemeiben is, amelyekkel a lányt figyeli.* -Nehezen tudtam leszakadni a munkatársaimról, de azért remélem nem fagytál meg idekint nagyon, amíg rám vártál.. Siettem, ahogy tudtam.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Nov. 19, 2009 7:37 pm

*A lány éppen háttal áll a láthatatlannéá vált fiúnak, és amikor a szemeit eltakarják rögtön megijed, összerezzen,m és szája elé kapja a kezét, nehogy sikítson. Majd már érzi is, hogy valaki a fülébe súg, mire a lány elmosolyodik, és megfogja a szemén tartott kezet. Halkan, elhaló hangon mondja ki a nevet, mosolyog, és a szíve hevesen ver neki is.*-Kras.....*mooslyogva fordul a fiú felé, ha az engedi, és csillogó szemekkel áll a fiú előtt.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Kissé idegesen, hevesen dobogó szívvel érkezik meg a fiú is. Amint megpillant egy ismerős leányzüt a tölgyfa alatt, halványan elmosolyodik, és egyszerűen láthatatlanná változtatja magát, még biztonságos távolságból. Halkan, szinte teljesen némán lopakodik a lány mögé, majd egyszerűen befogja hátulról a leányzó szemeit, és ebben a pillanatban láthatóvá is válik. Egészen közel hajol a lány füleihez, és halkan, a maga megszokott, természetes, cseppet sem eltorzított hangján belesuttog.* -Szép estét, kedves.. Na jött ma el érted? *kérdezi, és bár igen, eléggé értelmetlen, és dedós játéknak látszik a dolog, a fiúnak nem sikerült még teljesen felnőnie. Szíve hevesen dobog, miközben áll a lány háta mögött, egészen közel hozzá.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Nov. 19, 2009 7:24 pm

*Egy fekete szövetkabátot viselő fiatal leányzó lépdel a sétány murváján. Magassarkú cipőben van, fekete, harisnyát visel, és egy egyszerű hosszú, bokáig érő, afféle cigánylányos szoknyát visel. A kabát alatt egy fehér blúzt. Derekán kendőt. Nyakában sok sok amulett és medál csörög. Haja derekáig ér, most kiengedve omlik vállára és hátára. Mosolyog. Szemei csillognak a lámpafényben. A megbeszélt helyen, az öreg tölgyfa alatt áll még, és várakozik. Ki tudja, hogy kire, hát ki is, csak ő. Nyakában egy medált birizgál míg várakozik, és haját igazgatja.*

Vendég

*Nancy csak elmosolydik halványan .MAjd belekezd.*-Régen itt éltem apám nemes volt anyám is aki párizsból jött.Aztán apám meghalt majd anyámmal elköltöztünk vissza párizsba..Nem birt itt élni tovább..*mondja a nő aztán ránéz a férfira majd mikor az leveszi a cvikkerét akkor csak nézi bele a férfi szemibe..*-ÉS ön gondolom ön sem valami szegény családból származik..*mondja a nő aztán sétálnak tovább*

//fagy//

Vendég

*Nos igen, nem dolgozik, és ha dolgozna, se vinné most egyből magával a munkahelyére. A titkokat meg kell őrizni. Legalábbis nem szanaszét hirdetni. Ha kiderül, hát istenem, megölik? Megkínozzák? Dehogyis, nem olyan család. Csak kitagadják egy kisebb (batárnagy) botrány után. És? A munkájából szerzett pénzét elrakja ő magának titokban, és már most remekül megélhetne belőle. De minek? Elvan, amíg ki nem derül.* - Ó, igazán nincs mit. Párizs, az egy gyönyörű város. És miért költözött ide? *Kérdezi, levéve cvikkerét, felfedve felemás szemeit. Bal szeme élénkzöld, jobb szeme ametisztszínű, tehát furcsa, különleges sötétlila. Nos igen... megvan, miért rejtegeti. Nyakában, az ing alatt ott van elrejtve a lila gyöngy, amit Pjotrtől kapott...*

Vendég

*Kedvesen bólint amikor a férfi bemutatkozik .*-Értem..Bár én se járnék oda ,hiszen párizsban mindenem megvolt..De hát nem hozhattam magammal egy egész varrodát..*mondja könnyedén a lány .Aztán csak sejtelmesen nézi a férfit akinek a szemeit nem látja.*~hmm milyen különös..~*gondolja a nő aztán csak felsóhajt*-Amúgy meg köszönöm a tájékoztatást ..*mondja egy csábos mosolyal a nő.Hmm de bánhatja e ifjú nemes úri ember, hogy ma nem dolgozik..^^*

Vendég

*A nő megszólítja, mire megpördül a sarkán, a botján, elegánsan, egyenes háttal, ahogy azt kell. Mintha csak egy tánclépés lenne.* - Valóban, ilyenkor eléggé kellemes sétálnom. Én legalábbis szeretek. Ivan Kovalenko. *Mutatkozik be, közelebb sétálva a nő felé. Nem veszi le a cvikkerét, így szemei továbbra is rejtve vannak a nő elől, de mindkét szeme végig Nancyre szegeződik... csak ő ezt nem látja.* - Hát, javaslom, hogy tíz óra tájban látogasson el oda holnap reggel. Bár nem tudom, én nem járok oda. *Halvány mosoly a jóvágású nemesi arcon.* - Tudja, családunk külön szabóval rendelkezik. *No igen, úri család, vagy mifene, sőt... és ő azért élvezi ezt az életet.*