Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Szept. 29, 2010 8:26 pm

- Palmyra... hogy miért magyarázkodok... azért mert látom, hogy téged bánt, amit megtudtál. Sajnos... a te családod nem adja meg azt a lehetőséget nektek, amit nekünk megadott. Hogy kiszabaduljunk ebből a miliőből... *Magyaráz. A hangja nem színtelen. Igen is van benne érzés. A keserűség. Nagyon sok keserűség.* - Mióta tudod mit érzek? *teszi fel hirtelen a kérdést. Hogy ez hirtelen váltás, az biztos.* - Azt tudom, hogy az elmúlt másfél évben, tudod. De előtte mióta tudtad? * teszi fel komolyan a kérdést. Ő is csak néha-néha néz fel a lányra. Sárga szemei a sétapálcáját figyelik, ahogy vízszintes irányú mozgással pörgeti hüvelyk, és mutató ujja között. Lassan felpillant Palmyrára.* - Mióta? * A kérdés nem számonkérő. Egyszerű érdeklődés. Szeretné tudni.* - Mert én kilenc éves korom óta rajongok érted.* Jegyzi meg komolyan. Sára kígyó szemei a lányt fixírozzák.*

Vendég

*Palmyra sosem járt egyetemre. Sosem volt ilyen téren tapasztalata, nem igazán tudja, csak hallomásból, hogy milyen ott az élet. Ő itt, Nellondban született, nevelkedett, nőtt fel. Hallgatja Allan szavait, barna szemeivel viszont csak néha-néha pillant az arcára. Mintha nem lenne képes ránézni. Leül-e? Nem, nem ül le, állva marad. Talán akkor is állva maradna, ha hellyel kínálják. "Nem értem, miért magyarázkodsz." Kitérő szavak, és ha képes lenne beszélni, a hangszíne teljesen színtelen lenne, de Allan érezheti a viselkedéséből. Egyik lábáról a másikra helyezi át a testsúlyát, a földet nézve. "Nem tartozol nekem magyarázattal. Ha beszélni akarsz, meghallgatlak." Továbbra is színtelenül "mondja" amit mond, pedig belülről igenis kíváncsi a férfi mondandójára. Csak ügyesen titkolja... vagy nem. Elvégre mégiscsak Allan Redrick a beszélgetőpartnere.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Szept. 29, 2010 8:05 pm

*Amikor hallja a közeledő lépteket, már tudja, hogy Palmyra nem megy el. Pedíg talán mindkettejüknek most az lenne a legjobb. Összeszedni a gondolataikat, és átgondolni a jövőt. Mert Allan szerint a sajátja most meglehetősen gyászos. Azok az Egyetemi évek...azok az átkozott évek. Hiába. Ahogy mondani szokás. Egyetemen a legtöbb alkoholistát az Orvosi, és a Programozói szak adja ki. Nem volt ez különben Allan esetében sem, aki bizony akkoriban eléggé...kicsapongó életet élt. Mikor az amazon lány odasétál, lassan becsukja a könyvet, majd felpillant rá. Elolvassa amit amaz mond, majd biccent.*
- Tudom. Mondta. *Sóhajt, majd leteszi a könyvét.* - Nem fogom azt mondani, hogy amit mondott nem igaz. Nem fogok neked hazudni. Eddig sem tettem, most sem fogom. Bell és én közöttem volt egy két dolog. Még az egyetemen. De annyi, és semmi több. *Sóhajt fel halkan, majd Palmyrára függeszti a tekintetét.* - Ha haragszol rám, megértem. De azért egy két dolgot nem árt tudnod. *Sóhajt halkan egy újat. Kézbe veszi a sétapálcáját, majd megtámaszkodik rajta, és kissé előre dől. Úgy figyeli a lányt, és a reakcióit. Hellyel miért kínálja? Hiszen úgy is leül a lány, ha akar.*

Vendég

*Eljátszani, hogy nem vette észre... mintha el tudná kerülni a figyelmét a férfi. A párduca nincs most vele... ki tudja, miért. Talán félt, hogy meggondolatlanul ráuszítaná az állatot valamire... vagy inkább valakire. Bár tény, hogy Allan ellen nem küldené, mert tudja, hogy Nakota úgyse esne neki a férfinak, meg amúgy is. Neeem, más lett volna a valószínűbb célpontja. A felvetésére, az ajánlatára csak felsóhajt, és megrázza a fejét, beletörődően. "Már mindegy." *Összefonva ugye mellkasa előtt a karjai, és kicsit hintázik előre-hátra, bár inkább csak dőlöngél, lefele nézve, majd hátradobja barna haját a válla mögé egy fejmozdulattal. "Találkoztam ma egy régi ismerősöddel." Mondja hirtelen... persze idézőjelesen mondja csak... de mint tudjuk, Allan pontosan értheti, hogy mit üzen a nő.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Szept. 29, 2010 7:37 pm

- Tehát a hármas láncolatú savak, amik a kígyóméreg alkotói...*
*Morogja maga elé, majd felpillant de csak egy másodpercre, majd vissza a könyvbe. Maga elé nézett, a bakancs orrának apró fémszegecse felé. Legalábbis ha valaki látná, akkor ezt hihetné. Ám megszólal, és a hangja komoly, cseppet sem az élcelődő hangzású.* - Ha annyira nem, akkor még elmehetsz. És majd azt mondjuk, hogy észre sem vettél. *A mondat minden bizonnyal Palmyrának szól. Hogy a mozdulatai mögött rejlő feszültség miről árulkodik? Valószínűleg arról, ami Allanban is lejátszódott a nap folyamán. A férfi cseppet sem boldog. Sőt. Mondhatni kifejezetten gondterhelt. Nincs a legjobb kedvében. Lapoz egyet a könyvében, majd várja, hogy mi lesz. Kíváncsi Palmyra vajon most lelép, vagy nem.*

Vendég

*Hűvös idő ide, esti órák oda, a legidősebb Penthesilea lány nem sokkal van jobban felöltözve, mint szokott, de legalább lábbeli van rajta. Mellkasa előtt karjait összefonja, hogy most fázósan, bosszúsan, vagy csak úgy, azt mindenki döntse el maga. Sötétbarna haja félig eltakarja az arcát, amin furcsa, kifürkészhetetlen arckifejezés ül... pontosan azt tükrözi, ami a fiatal nő lelkében dúl. Bizonytalanságot, zavart, és dühöt, de hogy ki irányába, az más kérdés, maga sem tudja eldönteni. Allannek se lenne könnyű dolga leolvasni a Palmyra lelkében kavargó örvényeket. Allan... megtorpan, amikor észreveszi a férfit, és egész testtartása egy bizonyos mondatot tükröz, ha lenne hangja, valószínűleg kifakadna: "Na pont veled nem akartam most összefutni." És valahogy látszik, hogy nem a szokásos morgása, durcázása van terítéken, nagyon nem. Valami más van a háttérben...*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Szept. 29, 2010 7:16 pm

*A hűvös idő ellenére egy magas, fekete hajú férfi üldögél a Holdfény sétányon. Kezében egy könyv, ami valami aminoláncokról, és biokémiáról szól. Mellette a padra támasztva egy sétapálca aminek a vége ugyan ezüst színű, de nem az. Orvosi acél. Az nem kopik, és mégis stabil. Fekete hosszú kabát van a férfin, egy fekete vászon nadrág, bakancs. A haja most hátul összefogva. Sárga szemei a könyv lapjait fürkészik. Olvas, vagy csak keres valamit, az jó kérdés. Egy kígyó sincs most vele. Pálcája természetesen az oldalán, elvégre arra bármikor szükség lehet. A lámpa fénye megvilágítja sápatag arcát, és még jobban kiemeli kígyósárga szemeit. Ki más lenne ez a férfi, ha nem Allan Redrick?*

Vendég

*Már nem mintha Lil egy szőke bombázónak tartaná magát, de ettől függetlenül igen - tényleg az. Még ha nem is tud róla, vagy nem akarja elfogadni. Utálja, hogy véla, ha lenne rá lehetősége, bármit megadna azért, hogy egy egyszerű, sima ember lehessen. De mivel erre nincs esély, beletörődik. Az viszont biztos, hogy eléri, amit akar, így, vagy úgy. Lehet, hogy három évébe tellett, de elérte, hogy a Nezabarba járhasson. Kutyája is van, amit mindig is szeretett volna. És már Yan sem egy kőszobor, ami azért nem kis teljesítmény volt a részéről. Ő mindig is nyugodt természet volt, akkor is, ha el akart érni valamit éppen, akkor is, ha nem. Ő nem a szembetámadásáról híres, de nem is hátulról közelíti meg az ellenséget, suttyomban. Ő inkább szépen lesben áll, és ha megfelelőnek tartja az alkalmat, akkor támad - s ennek a megítélésében is elég jó. Csendben sétál a fiú mellett, nem tart szükségesnek több beszédet. Ahogy felérnek a másodikra, elköszön Jultól, jóéjt kíván neki, majd folytatja útját a saját szobájáig, Evával együtt. S mivel már mindketten igen fáradtak, valószínűleg lefekszenek aludni. Persze, az is lehet hogy Lil, mikor tükörbe néz, végre felfogja leégésének állapotát, és kerít valahonnét egy gyógyfőzetet.*

//Köszi a játékot ^^//

Vendég

*A véla vonal valahogy nem nagyon érinti vagy hatja meg a fiút, ámbár azt kiszúrta, hogy a lány szép. Nem is kicsit. De ennél több nem kellett neki. Liliya hidegen hagyja. –Még, szerencsére.- Neki nem az esete a szőke bombázó stíl. Az ő szíve csücske a lángoló-vörös és a fekete. Hogy melyik hol található, lélekben vagy hajszínben, azt elég ha a fiú tudja. Szereti, ha valami nem kimosolyogja magának amit elérni akar, hanem harcol érte. Ő is ilyen. És hogy akkor miért is látszik ilyen nyugodt természetnek? Egyértelmű. Mert megelégedett. Mindene meg van, ami neki kell, amivel jól érzi magát a bőrben. Senkit nem irigyel, és senkit nem sajnál. A második kegyetlenségnek is tűnhet, pedig nem az. Nem sajnál ugyan senkit, de ha kell, ott van, és segít. Minden köszönetvárás nélkül is. Az apja is ilyen volt, és neki is természetes, hogy így cselekedjen. A lány után a suliba indul, és Liliyát követve kisétálnak a parkból besétál a Jeniliába, és onnan a suliba. Ha a lány kéri, még mindig tartja, hogy fel is kíséri. A másodikig úgy is egy az irány. Ott elköszönnek, aztán ki-ki a szobájába. … Talán.*

/ Köszi a játékot! ^^ /

Vendég

*Igen, a gyógyító főzeten is gondolkodott már, de még mindig úgy gondolja, ráér az holnapig. Igaz, hogy Jul úgy gondolja, az egész nem nagy ügy, de úgy látszik, nincs tisztában vele, hogy manapság mennyire kevés főzni tudó, okos, kedves, művelt, és még ráadásul..khm...jóképű fiúval találkozni. Na nem mintha Lil érintve lenne a dologban, sőt, ő csak mint kívülálló mérte fel a fiú adottságait. Neki már jutott sokkal jobb! Legalábbis ő így érzi, hogy ez mennyire igaz, azt nem tudja, de nem is érdekli. Igaz, hogy ő is tud főzni, de az egészen más, hát könyörgöm, ő egy lány! Ami azért nem mindegy. Sőt, mivel az anyja nem volt hajlandó, az apja meg sokszor nem ért rá főzőcskézni, sokszor rá maradt a feladat, ha meleg kaját akart enni. Bár nem bánta, mindig is szeretett főzni. Szinte észre sem veszi Jul habozását, ő is elgondolkozott eléggé.* - Tanya? *Kérdez vissza félig-meddig a gondolataiba merülve.* - Biztos szép volt. *Majd feláll, s csomagjait összeszedve, meg Evát maga mellé parancsolva visszaindul a kúriába.* - Én? Hát, egy bolgár falucskából jöttem, nem olyan rég. Eddig egy kissebb iskolába jártam, ami közel volt a faluhoz. A szüleim...apám...*Javítja ki magát kissé elpirulva, ami nemigen látszik a leégése miatt.*...nem akartak ilyen messzire elengedni. Aztán végül *Von vállat.* ...kiharcoltam. *További részleteket egyelőre nem említ, annyira még nem ismeri a fiút. Ha az rákérdez, esetleg. De mennyi a valószínűsége egy kérdésnek, ami így hangzik: "Amúgy a nagyanyád nem volt véletlenül véla?".*

Vendég

*Liliya rezignáltságán kissé meglepődik a leégést illetően, de hát ő tudja, de elég csúnya. Lehet hogy csak azért, mert tudja, hogy a bájitalok közül a gyógyító főzet erre is nagyon jó. Múltkor Yannak is ajánlotta. Jul meg nem érzi magát olyan fehér hollónak. Főzni édesanyjának köszönhetően tud, A meteorológiához a másik iskolában szoktatták a megfigyeléses órák, Verne pedig jól írt jó témákban és kész. Nem nagy ügy. És csak a lecsó megy neki szinte így. Mert nem nehéz. Csak a szósz macerás kicsit, de ha az ember nem hagyja ott a tűzön, hanem folyamatosan kevergeti, nincs gáz. A sütőnél meg csak hőfok, és idő kérdése. Leülnek a padra, és figyeli azt a szép naplementét. Halkan szemléli, amíg annak utolsó sugarai el nem tűnnek, és az egyre sűrűsödő sötétben előtűnnek a csillagok, és a sétány kavicsai velük együtt kezdenek szolid, halvány csillogásba. Csillagok a talpaik alatt. Romantikus. Bár tény, Jul nem sajnálja, hogy nem szerelmes. Jó neki most így. Azzal csak a gond van és a macera. Aztán hirtelen felrezzen, mert majdnem elfelejtett válaszolni a lánynak.* - Igen, nemrég. Franciaországból. Párizs mellett van egy … pontosabban volt egy tanyánk. Szép hely. Ott laktam és éltem, amíg a varázslóiskolába nem kerültem. A tanya el lett adva, nem sokkal édesapám halála után. És a bátyám és anyám beköltözött a fővárosba. De mennünk kellett. Ide fognak költözni. Így nekem is jönnöm kellett velük. És te? *Felajánlja egy mozdulattal, hogy ha Liliya is úgy gondolja, közben gyalogolhatnak vissza a suliba.*

Vendég

*Kissé meghökken a meteorológiai jelentés hallatán, de nem tulajdonít neki különösebb jelentősséget. Egy fiú, aki tud főzni, imádja Vernét és ért a meteorológiához...meg még ki tudja, mihez. Ritka, mint a fehér holló!* - Igen. *Válaszol a megjegyzésre, miszerint leégett. Na ja, szóval igaza volt. Lehet, hogy kéne vennie egy kis aloe verát...bár, azt talán a manók is tudnak adni, meg amúgy is, most semmi kedve visszamenni a gyógynövényboltig. S mivel neki sincs kedve még visszamenni a suliba, mivel szereti a naplementét, és az utána következő, se nem nappal, se nem éjszaka szerű időszakot, az ajánlatra csak bólint, majd csomagjait lepakolva leül Jul mellé a padra, ahol hátradőlve figyeli az immár vörös színben pompázó, a fák között lebukó napot.* - Amúgy, te új vagy, igaz? Honnan jöttél? *Pillant egy pillanatra Julra, majd tekintetét ismét a lemenő nap felé fordítja, ami most mindent különös megvilágításba helyez. Mintha még a színek is másmilyenek lennének, mintha a fák is másképp lennének zöldek, s a virágok is másként pompáznának a pad körül.*

Vendég

*Na igen, ha a lánynak nem kell a segítség, nem fog erőszakoskodni. Ha ráadásul meg az időjárásról akarnak vele beszélgetni, akkor hajrá. Nem egy meteorológus, de azért megjárja a tudása. Felsandít az égre, és hunyorogva megjegyzi, hogy még két napig ilyen lesz, hacsak fel nem támad a szél, mert akkor lehűl kissé.* - Leégtél! *Jegyzi meg Lilnek, hátha még nincs tudatában a dolognak.* - Apropó, a receptet elküldöm bagollyal, amint le sikerül jegyzeteljem, mert valahogy a zöldséget bolgár neveivel mindig bajban vagyok. *Lassan a sétáló végére érnek, és Jul tudja jól, hogy utána már nincs messze a Jenilia, hogy azon keresztül visszasétáljanak a suliba. De valahogy nincs most ahhoz kedve. Sötétedik, és ő nagyon szereti ezt az időszakot.* - Nem ülünk le egy kicsit? Nem mintha fáradt lennék, csak a naplemente miatt. Azt mondják, itt rendkívüli a látványossága. *Ezzel egy pad felé rákol, hogy ha a lány beleegyezik, a csomagjaikat letéve letehessék magukatt.*

Vendég

- Igen. *Neveti el magát halkan a kacsintásra. Igen, tényleg tele van kissé a keze, de a segítséget esze ágában sincs elfogadni. Nem olyan törékeny világszál ő, mint amilyennek kinéz!* - Nem kell, köszi. Amúgy, hogy vagy? *Kérdez rá, már csak azért is, nehogy szótlanul sétáljanak egészen a suliig. Amúgy a lánynak tetszik a sétány. Olyan..nyugodt, és kellemes. Bár a nap már nem süt annyira, és így egy kissé sötét van, Lilnek egész jólesik ez az egész napos tűző napsütés után. Lehet, hogy egy kicsit leégett, de ez most nemigazán érdekli. Ahhoz túl jó a kedve! Lehet, hogy holnap már más lesz a véleménye, de ez még a jövő zenéje. Oldaltáskájában a pálcája, pénztárcája és néhány zsepi mellett ott volt egy tubus napvédő krém, de valahogy teljesen kiment a fejéből.* - Szép nap, nem igaz? *Sóhajt. Bárcsak az összes ilyen lenne! Már csak Yant kéne megtalálnia, és akkor tökéletes lenne. Dehát, soha, semmi nem tökéletes, ezt már ideje lenne megszoknia.*

Vendég

*Amikor a szőke lány mellé ér a kutyájával és rá köszön, kicsit meglepődik. El volt merülve a gondolataiba nagyon. Az a ház, amit Lucien nemrég vele együtt megnézett, neki nagyon tetszett. És még a tesójának is meg kellene hogy feleljen, de bezzeg megint csak hümmögött. Ettől meg tele van az összes puttonya mostanában. A házzal kapcsolatban semmi nem jó annak az alaknak. Semmi! Ennek kicsi a kertje, annak nincs rendes emelete, a következő úszik a vízben, … Egyszerűen kiborító. Aztán már éppen azon gondolkodott, hogy ha visszaér, rálevelez Lucre, hogy fogadja már el legalább ezt a házat, mert ennél jobbat itt nem kaphat, amikor társaságot kapott.* - Ó igen, emlékszem. *Mosolyog a lányra.* - Te voltál a receptkérő. *Hunyorog egy kacsintás szerűt Liliyára, és Evát is szemrevételezi, meg a csomagokat is.* - Átvegyek valamit? *Ajánlkozik, hiszen a vak is kiszúrhatja, hogy hozzá képest a lány majd megszakad.*

Vendég

*Lil sétál végig a nellondi Holdfény sétányon, és aki ismeri, bizony kellemes meglepetésben lehet része - ugyanis a lányon egy térdig érő, fehér szoknya és egy vörös top van, meg egy fekete papucs. Vagyis tulajdonképpen a szöges ellentéte annak, amit az elmúlt hetekben viselt. Bár még mindig elég sápadt, és betegesen sovány, de már mérföldekkel jobb, mint egy hete volt. Kezében egy szatyorral lépdel, amiben pár könyv van - na nem tankönyvek, azokat már beszerezte. Van köztük Gerald Durell, Verne, Merle, hogy csak a mugli írókat említsem. Mellette üget kutyája, Eva is, akit kellőképpen kifárasztott az egész napos séta. Ugyanis Lil már délelőtt kijött, nézegette a kirakatokat, vett egy-két új ruhát - ó, a másik kezében lévő zacsit még nem is említettem... - majd megebédelt egy kis étteremben. Délután sétálgatott a városban, fagyizott a Jeniliában, aztán benézett a könyvesboltba, néhány új kötettel gazdagítva gyűjteményét. A harmadik zacsiban, a ruhák mellett pedig néhány új, mágikus, szétrághatatlan, kolbász és szalonna ízű rágócsont Evának, nameg egy új póráz, hátha szükség lesz egyszer rá. Szóval, ma elég jó napja volt. Most pedig fáradtan sétál vissza a kúriába, s de útközben meglátja Julient, aki úgy tűnik, szintén visszafelé tart, hát csatlakozik hozzá.* - Szia! *Siet mellé.* - Már találkoztunk. Az étkezőben. *Mosolyog a fiúra. Már majdnem felhőtlenül jó kedve van - bár ez lehet, hogy csak a kellemes fáradtságnak, s a napsütésnek köszönhető.*

Vendég

*Egy fekete hajó francia fiú sétál át a köves úton, a talpa alatt szikrázó köveket figyelve. Tetszik neki ez a hely. És örül neki, hogy még ha kicsit is, láthatta a testvérét, akitől nemrég búcsúzott el a vasútállomáson. Egy házat néztek meg, mivel Lucien még mindig nem találta meg az ideális otthont a számára. Eddig egyik sem felelt meg kimondottan az igényeinek. Amik azért nem kicsit vannak Jul szerint. Kezében papírszatyor, benne néhány tankönyv, a még hiányzók a kiegészítő tanulmányok közül. Lucien nagyon ad arra, hogy ne kelljen hiányt szenvednie a kiegészítő művekben. Bár lassan nem fér el az idei adagtól a szekrényében, de azért még lesz hely egy pár olyannak is, ami az egzotikus állatok tartásáról és neveléséről szól. Ezt suttyomban sikerült beszereznie a testvére háta mögött az egyik boltban. Most büszkén sétálgat visszafele az iskolába, hogy mihamarabb beleolvashasson.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 15, 2010 10:07 pm

*Mikor a lány feláll, és a fiúhoz ér, azt egy pillanatra jólesően kirázza a hideg. Majd mikor a lány elindul, és jó éjt kíván, Allan csak felpillant rá kissé bánatosan.*
- Jó éjt. Menj ha menni akarsz.
*Sóhajtja a lány után. A mondat ki nem mondott vége jól érezhetően ott lebeg. Hogy micsoda? Palmyra ne értené, aki önmaga sem beszél? Óh dehogy nem. A fiú még egy utolsót simít a nagymacskán, majd csak hátradől a padon. A kabátból ismét elővesz egy szál cigarettát, és meggyújtja. Mélyet szív belőle. Láthatólag most nincs jó bőrben. Hogy miért? Nos... az kérdéses. De az állandóan jókedvű Allan most fáradt, és talán gondterhelt is. Nézi, ahogy Palmyra távozik. Majd ha elégett a dohány ismét rágyújt egyre. Ki tudja hanyadik ezen a napon.

Vendég

*Furcsa dolog, de a két nővér közül Palmyra az, aki talán könnyebben elnézné Chleopatra ügyét. Melainában nem biztos a nő, egyáltalán, a fiatal lány határozottabban tartja a véleményét a férfiak helyéről, a két szélső nővér az, aki kicsit szabadabban gondolkozik. Kicsit... hogy ez a kicsi elég-e, vagy sem, az már teljesen más kérdés. Kyle meg lehet, hogy közölte is, ha nem is pontosan ilyen szavakkal, de lényeg a lényeg, Kyle meg Kyle. Palmyra meg Palmyra, és csak nézi Allant, a fáradt tekintetet, az ő szemei is kifürkészhetetlenek, talán még Allan számára is. Felemeli a kezét, kinyújtja, és félig-meddig öntudatlanul megsimítja Allan fejét, haját, már-már gyengéden, majd hirtelen áll fel. "Későre jár. Jobb lesz ha megyek. Jóéjszakát." Szinte hadar, ahogy elfordul, és elindul a sétányon, párduca kicsit vonakodva tápászkodik fel, és követni kezdi.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 15, 2010 9:40 pm

* Palmyra nem válaszol. És ez talán így a legjobb. Talán... nem lenne szükség még egy konfliktusra a családban. Pláne nem családok közöttire. Mert a Chleopatra esete egy dolog. Azt el tudják valahogy simítani. Ez egészen biztos. De Palmyra, és Allan kapcsolata? Nonszensz. Családok közötti ilyen módon köttetett házasság, vagy románc? Nem. Az nem elképzelhető. Legalábbis sokaknak. Talán csak Allan az a szerencsétlen naív idióta, aki még hiszi, hogy megváltoztathat egy Penthesilea lányt. Talán már csak ő. Kyle valószínűleg közölné, hogy szimplán elmebeteg. Ahogy Palmyra felnéz, tisztán láthatja, hogy most Allan ül olyan pózban mint az előbb ő. Csak a füstgomolyt láthatja ami a srác orrán sugárzik ki, ahogy fújja.
- Értem. Akkor megnyugtat a dolog. Attól féltem, hogy betegeskedik a kedves családfő. de akkor erről szó sincs.
* Mondja halkan. Újabbat szív a cigarettából. Felpillant a lányra. Szemei sárga parázsként izzanak. Ám most nem lehet leszűrni milyen hangulatban van a férfi. Csak annyit hogy fáradt. És ez nem fizikai. Egy alvás nem igen segít rajta.*

Vendég

*A bocsánatkérésre nem reagál, pedig hallja, hogyne hallaná. Ahogy a hamis hangot is - ő érzi, hogy hamis. Túl jól ismeri Allant ahhoz, hogy átvágja ezzel a nem őszinte hanggal. De belemegy a terelésbe, miért is ne menne. Nem akar ezekről beszélni, képtelen rá, és nem csak azért, mert néma. Nem is kérdez rá, hogy melyik húgáról van szó... egyrészt, mert Chleopatrát az előbb említették, meg Allan egyértelműen tudja, hogy vele mi van, másrészt meg az visszavezetné őket a veszélyes vizekre. Azt meg Palmyra nem akarja. "Jól van, csak nagyon elfoglalt. Azt se tudja néha hol áll a feje, túl fiatalon lett családfő." Emeli fel a fejét válaszolva a kérdésre. Kicsit aggodalmas a tekintete... azért vannak kétségei húga vezetési kétségeit illetően, na.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 15, 2010 9:10 pm

*Kellemetlen csend ereszkedik kettejükre. Csaj a cigaretta végének sercegése bontja meg néha-néha ezt. *
- Sajnálom Palmyra. Tényleg. Nem akartam ezzel előhozakodni. Van nélkülem is elég bajod.
* Mondja a végén mosollyal az arcán. A hangjába is a jó kedély árnyalata vegyül. És bizony nem kicsit lehet furcsa. Hisz az előbb mér tisztán kiérződött az elkeseredettség. És az őszinte volt. Ez meg annak hangzik. Ám akárhogyan is... Palmyra elég rég ismerheti már, így tisztán tudhatja, hogy ha valami, akkor ez nem az őszinte hangsúlya. Vakargatja tovább a párducot.*
- És mi van a húgoddal? Mostanság elég keveset hallottam róla. Gyengélkedik netalán?
* Na itt nincs álszent aggódás. Csak érdeklődés. Igen. Allan próbál terelni. Hogy sikerrel jár e? Kérdés. Palmyrától függ.*

Vendég

*Összeszorítja a száját, és még jobban lehajtja a fejét, bár Allan így az arcát nem láthatja a hajától. Csak hallgatja, hallgatja a férfi szavait, és még a szemeit is becsukja. Legszívesebben a kezeit is a füleire tapasztaná, hogy ne is hallja, amit mond, de azért annyi tartás van benne, hogy ne tegye meg. Tudja-e, hogy igaz, amit a férfi mond? Noná, hogy tudja, pontosabban érzi, hogy ez így sokáig nem mehet. A mai világban nem, tudja, hogy kisebb csoda, hogy ebben a rendszerben megmaradtak eddig, és nem haltak ki, nem szakadt vége a családfának. Az utolsó szavakra sem néz fel, nem kérdez rá, hogy akkor már rég mi... talán fél a választól? Fene tudja. A lényeg, hogy továbbra is mereven lefele néz, de legalább a szemeit már kinyitja.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 15, 2010 8:40 pm

* Figyeli a nő mozdulatait. Olvas. Olvas belőlük, majd csak felsóhajt.*
- Mondtam már a véleményem a családodról. Nem tartom jónak. Nem tartom ÍGY jónak.
* Csóválja meg a fejét kicsit bosszankodva. Hogy miért bosszankodik, talán a lány miatt.* - Palmyra... lehet hogy a régiek ezt bírták. A régiek ezt jónak látták... De...De...
*Csak legyint egyet keserűen.*
- Tudod... ha nem lenne olyan a családod amilyen... akkor...akkor már rég... Áhh... francba is... * Morog, majd egy hatalmas mélyet szív a cigarettájából.*

Vendég

*Kicsit lassan megrázza megint a fejét. "Neked szokásod az igazságot is ironizálva előadni." Makacskodik tovább, nem adja meg magát egykönnyen. Chleopatra említésére felsóhajt. "Velünk szemben még nem. Velünk még nem beszélt." És mi történne Chleóval, ha előadná neki? Nem tudja, és ez a legőrjítőbb. Egyik fele hajánál fogva cipelné a Penthesilea-házba, és kivetetné az iskolából, hogy ne is találkozhasson a fiúval... másik fele, apró hangocska azt súgja, hogy nincs ehhez joga. De az biztos, hogy beszélnie kell majd a lánnyal a fiú-ügyről. Allan kérdésére csak odasétál és leül mellé, láthatóan ő is gondterhelt. Nem néz a férfira, kicsit lehajtja a fejét, haja függönye eltakarva az arcát.*