Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 15, 2010 7:55 pm

* A nő "hadonászására" is csak tovább cirógatja a párducot.*
- Nem állt szándékomban csipkelődni. Sem ironizálni. De őszinte leszek hozzád, mint mindíg.* Mondja sóhajtva egyet.* - Örülök neki, hogy legalább Chleopatra a talpára állt. * Biccent komolyan. Arcán továbbra is kissé ül a sajnálkozós kifejezés. De azért szelídül. Ám látszólag valamennyire igazi az érzelem. Csak figyeli Palmyrát. Szemeiben nem tündököl most a sokszor látott élénk ragyogás. Sokkal inkább valami túlhajszoltság, és fáradtság. És nem valószínű, hogy a mérgek okozzák a dolgot. Báááááár az is lehet, hogy túloltotta magát. Vagy talán csak szomorú csillogás ez, amiért úgy gondolja, hogy Palmyra nem valószínű, hogy Chleopatra útját fogja választani...sok minden lehet.* - Nem ülsz le?

Vendég

*A párduc persze nem tud válaszolni, hiszen nem daimón, de mármár kismacskamód dörgölőzik a férfi kezébe. A párduc is csak egy macska... csak nagyobbacska. De attól még igenis kedveli Allant, miközben gazdája tartja a pár lépés távolságot, és lassan megrázza a fejét. "Nem óhajtottam a mindentudó csipkelődő megjegyzéseiddel találkozni, ezt igazán megérthetnéd." Igen, visszavált tegezésre. A legtöbben még a mondanivalóját sem értik, és hiába tudja, hogy milyen jó játékos Allan, azt el KELL ismernie, hogy senki más nem érti meg őt úgy, mint a férfi. Bármennyire is nem tetszik neki. "Sok gondom van veled általában, de kivételesen nem veled a legtöbb." Túr bele barna hajába, és láthatóan kész van, nem tudja hovatenni húga dolgait. Illetve tudja, de... nem akarja, na. Bajban van a nő. Legszívesebben becsukná a szemeit és a füleit, hogy nem, nem, nem történt az meg, manipulált fénykép, vagy a lányt manipulálták, hiszen a legutóbb még úgy szidta a férfiakat...*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 15, 2010 7:39 pm

* Allan a tompa maccs koppanásokat... vagy inkább puffanásokat hallja meg, amire felpillant, és a felé siető párduc fejét azonnal megcirógatja.
- Hát sziaaaaa. Hol hagytad a gazdádat?
* felpillantva észre veszi a nőt is. Kicsit száraznak, és hűvösnek tűnik neki ez a köszöntés. Olyan... magázónak. Kicsit fel is vonja a szemöldökét, és úgy válaszol.* - Kicsit... mintha távolságtartó lennél ma. Ez nem szokásod. Miért vagy ennyire ideg? Jóóóó tudom amit tudok. Hallottam amit ti is. De... ezért még rám nem kellene morognod. Vagy az a baj, hogy Redrick vagyok? * Sóhajt fel. Hangjából bánat csendül. De tudvalevő, hogy a "Kígyófészek" legjobb szerepjátékosával áll szembe a lány. Nem tudhatja, hogy komoly e az érzelem. Minden esetre annak tűnik.*

Vendég

*Hát nagyon valószínű, hogy szerencséje lesz a férfinak, ugyanis csöndes léptek igyekeznek végig a sétányon, ahogy a legidősebb Penthesilea-lány, és párduca végigsietnek. Őróla nem mondhatni, hogy megmosolyogtatnák a hírek... ugyanis valószínű, hogy ugyanazok a hírek döbbentették meg a családot, amik miatt Allan annyira mosolyog. És a folytatást még nem is tudják, csak sejtik. Jóóóól sejtik. Lenge öltözete van, mint általában, és egyébként is meleg van... a párduc veszi észre leghamarabb a férfit, és jóformán dorombolva siet a férfihoz, mintha csak értené a dolgokat. Palmyra meg megtorpan, felsóhajt, és a férfira néz, enyhén fáradt "na már csak maga kellett"-tekintettel. De megáll.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 15, 2010 7:23 pm

Jellemző mód mostanság itt szokott gondolkodni. Most ugyan nem ezt teszi. Ellenben vannak hírei, ami nagyon is megmosolyogtatják. Leül az egyik padra, majd jó szokásához híven cigire gyújt. Koránt sem biztos, hogy most is összefut azzal akivel szeretne... akit szeretne látni... de bizony Nem csak hogy szeretne... szinte igényelné a dolgot. dehát... nem biztos hogy szerencséje van. Szépen hátradőlve, cigit szívva, karikákat fújva figyeli a környéket. Sétapálcája ott van mellette, és halkan, mosolyogva kopog folyamatosan.
- Hihi...
* Kuncog magában mosolyogva, miközben figyeli a környéket. Egy karikát fúj át egy másikon.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 3:55 pm

*Ért ő a tekintetből, szóval nem is nagyon kérdezősködik tovább, inkább egy aggódó pillantásból vet a férfire. A meleg kéz érintése kicsit bizsergeti, de azért elmosolyodik, és egy kicsit biccent. Majd a lány távozik, így odafordul hozzá, és apró mosollyal köszön el tőle.*
- Viszont látásra kisasszony. *Majd a lány távozik, ő pedig kettesben marad a Nezabar egyik tanárával. Majd a férfi válaszára egyre inkább frusztrálja a dolog. Nagyon szeretné tudni, hogy mi történt, de tiszteletben tartja a férfi kérését. Minden esetre egy pillanatra lehunyja a szemeit, lejjebb hajtja a fejét, megtörve ezzel a nemesi tartását, és megingatja, mire a haja is száll egy kicsit. A bókra viszont felnéz, mert ugye alacsonyabb, mint a férfi, és kicsit közelebb lép hozzá, hogy lábujjhegyre álljon, és Zachary fülébe suttog.*
- Vigyázz magadra kérlek... *Majd eltávolodik, azaz visszaáll a talpára, sarkára, és szép szemeivel nézi a férfit. Minden esetre aggódik, és nem is csoda, hogy Nellond nem tud az iskolában történtekről, mert ha az itteni összes mágus csak úgy rátörne az Úrnőre, talán még ő is bajban lenne...*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 3:33 pm

*Mikor a nő közelebb lép, a kezét a sebére teszi, akkor a férfi a keze után nyúl, és lassan megfogja, finoman, a keze melegével melengetve. * - Ó, ez egy igazán bonyolult történet. *Mondja, az arcán mosoly van, a szemében még is komolyság, amit most egyenesen Barbarára vet. Nem beszélhet róla, és nem is fog, főleg nem nyílt színen egy diák előtt. Mert azt kineszelnék. *
- Szerintem még jól mi áll. Nem értesz egyet? *Kérdezi, szinte terelve, feloldva a hangulatot. Talán nem sikerül. Majd Chleo felé fordul, aki először úgy tűnik marad, majd még is távozásra fogja.* - Viszlát, találkozunk az iskolában. *Köszön utána, egy kis intéssel, majd Barbara felé fordul. *
- Kérlek, ne beszéljünk róla... *Csitítja szavakkal a nőt, nehogy felhozza ismét a seb kérdését. A két kezébe fogja a nő két kezét, és úgy méri végig. * - Gyönyörű vagy, mint mindig.

Vendég

*Néha-néha a sólyomra pillant, de egyébként az eget bámulja. Hátradöntött fejjel ül ugye a padon, így haja sem lóg a szemébe. A vágást meglátva elhúzza a száját. Jól tudja, hogy a férfi a Nezabarban tanít, de fogalma sincs, honnan szerezte. Talán még érdekli is a dolog, de ez nem valószínű.* - Igen, mindent megbeszéltünk. Nem zavar, tanár úr. *Nem mutatkozik be, valószínűleg úgyis ismeri, ha meg nem, akkor majd megismerik egymást később. INkább újra hátradönti a fejét. Majd végül feláll a padról, és Barbara és Zachary felé pillant.* - Hát én most mennék. Köszönön... a segítséget, Miss Blake. *Biccent egyet, majd következő szavát már mindkettőjükhöz intézi.* - Viszlát. *Mondja, majd int Camparynak, és elindulnak a Jenilia felé. Talán egyszerűbb lenne, ha a vadőrrel menne vissza, de nem akar rejtőzködni... Már nem. Az újságot egyébként ott hagyja a padon, úgyis csak elégetné, ha magával vinné.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 3:07 pm

*Nézi, nézi a sólymot, szép, csillogó ezüstös szemeivel, és az átalakulást nem is látja, de szinte ugrásra készen áll. Majd amikor meglátja a vágást a férfi arcán, kicsit összevonja a szemöldökét, most már tényleg aggódik, és a szél is nagyon fúj. A kérdésre pedig a Naxeldires lányra tekint, kicsit kérdően, majd vissza a férfire, és kimérten bólint. Amúgy sem tudna már mit hozzátenni eddigi ötleteihez. Valószínűleg elég okítást mondott már a lánynak, és így már elboldogul az élet útvesztőjében. Mert aztán zsákutcából van bőven. És most Barbarának is jut épp. Mert ugye ott az a csók, de hát... Semmit senki nem mondott...*
- Azt hiszem a kis-hölggyel már a legtöbb mindent megbeszéltük. De ha esetleg további beszélgetésre vágyna, megtalál errefelé. *Mosolyodik el egy kicsit, és a lányra néz. Minden esetre nem küldi el, nem kell elmenjen, így is tud vele foglalkozni, de talán valami vidámabb témáról is beszélhetnének. De előbb kicsit közelebb lép a férfihez, és a rákérdez arra, ami a legjobban érdekli.*
- Ezt hol szerezted? *Kérdezi, miközben puha kezét a férfi arcához érinti, a sebhelyhez. Igazából erre akár a diáklány is felelhet, mert Barbara nem túl informált a Nezabarban történtekről. Inkább el volt foglalva a testérével, és a kedvenc könyveivel.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 2:38 pm

*Csak néhány szó üti meg a fülét, de a hanghordozásából a nőnek, már is érzi, hogy valami komoly dologról lehet szó, és a nő bizony segít, mintha még mindig Nezabari tanár lenne. Vagy pszichológus. Vagy csak egy ismerős. Egy jó barát... És vadidegen, aki még is a legtisztábban látja a dolgokat. * ~ Barbara... ~ *Ejti ki a nevet, de csak gondolatban, és ha a sólyom tudna láthatóan mosolyogni, mosolyogna. Minden esetre ő, magában igen csak mosolyog, tekintetét a nőn végighordozza, A páros felé néz, a következő pillanatban levetődik az ágról, a fa mögé röppenve, az egyik oldalon mögé kerül, a másik oldalon már a férfi lép elő. Kissé nekidől a falnak, fekete póló van rajta, izmos felsőteste előtt összefonja a karjait, megdöntött tekintettel néz a párosra. Bőrnaci, bőrcipellő, fekete póló, ennyi a ruhája. A haja kissé borzos, és az arcán egy új látnivaló... Egy vágás. Egy heg, végig a bal oldalon. Már hegedt, látszik, hogy le van kezelve, és begyógyítva amennyire lehet. *
- Hölgyeim? *Kérdezi, kedvesen, mintha csak engedélyt kérne, hogy csatlakozzon a társalgáshoz. És lehet, hogy tényleg kell, hiszen eléggé bensőségesnek tűnik a beszélgetés, privátnak.* - Csatlakozhatom esetleg? *Kérdezi, egy kedves, sármos félmosollyal, miközben közelebb lép. Egyértelműen Barbara felé, mellette szeretne kikötni. De hogy hogyan is viszonyuljanak egymáshoz, a múltkori után, az a csók... Nos, szöget ütött a fejében, de még semmi sincs kimondva.*

Vendég

*Nagyot sóhajtva hátradől a padon. Hajába túr, majd a fejét is hátradönti. Könnyeit már rég felszárította a Barbara által keltett szél, és azok nem is törtek elő újra. A nő szavaira ismét csak felsóhajt.* - Néha úgy érzem, fölösleges... Mert nincs kiért megfontoltnak lenni... Néha meg tudom, hogy ez nem jó hozzáállás, és igen is vannak, akik szeretnek, és akiknek fontos vagyok... és akik fontosak nekem. *Fejezi be a mondatot. Nem mondja el, hogy kikre gondolt, de nincsenek túl sokan, konkrétan négyen-öten, de ennyi neki elég lenne, ha nem lenne ilyen bizonytalan. Meghallja a vijjogást, és elkeseredett pillantást vet az irányába. Furcsa a sólyom, amit lát, de errefelé mi nem furcsa? Igazából az lenne fura, ha valamiben semmi különös nem lenne.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 2:16 pm

*A nő szépen üldögél, továbbra is hallgatja a diáklány szavait, gondjait, és bánatát. Kicsit el is gondolkodik a mondandóján, de ő maga nem nagyon mérgeskedik, mivel nem akarja szétrombolni a villámaival a környéket.*
- A düh rossz hadvezér. Inkább légy megfontolt. *Mondja amolyan okítás céljából, majd a lány utolsó szavára keserűen elmosolyodik.* - Csak figyelj rá. Érezd, ahogy dobog... *Mondja, majd végszóra vijjogást hall, és az ő szíve is megdobban. Azonnal felpattan a helyéről, ami tőle igencsak szokatlan lehet, és éles szemével kezdi pásztázni a fákat, miközben még fülel is. Éljen a légmágia.* ~Zachary...~ *Persze már azonnal előtte is van a férfi arcának képe, meg az előző találkozásuk, és hogy milyen régen látta már. Szinte aggódott... Na jó, tényleg azt tette, csak nem nagyon akarta elismerni magának, de most kibukott belőle. A szél pedig fel is támad ennek örömére.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 1:57 pm

*Ezüst sólyom hasít végig az égen, szárnyal, repül, engedi, hogy a szellő magával sodorja, arra repül, amerre a szél is... És hogy ki felé vezeti? Ezt még maga sem tudja, de hamarosan megtudja. Egy vijjogással fordul meg, pörög a levegőben, élvezve a szabadság ízét. Nem sokáig élvezheti, elnyűtte a tudat, hogy az iskolával mi történt. Ami ellen semmit sem tehet. Szóval közeledik Nellond felé, szó szerint a szelek szárnyán száll szépen szótlanul szerényen. Mikor a magaslatból észreveszi a két alakot, azonnal leszálláshoz készülődik, és landol is az egyik fán. A tekintete egyenesen Barbarára szegeződik, de csak annyit lát a páros, hogy egy vijjogással egy ezüst sólyom szállt le a hozzájuk legközelebb lévő fára, és nézi őket. Barbarát.*

Vendég

*Nos hát igen, eléggé nehéz megfogalmazni a választ. Chleo eddig nem szembesült ilyen helyzettel, de még fog, mert user tud bizonyos dolgokat, amit ő nem.* - Tudom de a düh nagyon sokszor elvakítja az embert. Én már túltettem magam a dühöngő őrült részén a dolognak, egyelőre, de nem tudom mikor dühít fel valaki... *Ami egyébként nem nehéz, mivel a lány eléggé hirtelenharagú ugyebár. És többnyire nem is adja fel, végkimerülésig küzd. Szóval egy tapasztalatlanabb diáknak nem okos dolog ujjat húzni vele, mint azt Dave esetében már szemléltette is korábban.* - Én próbálok, de ez tényleg nem egyszerű. Egész életemben a tökéletességre törekedtem, mindenki ezt várta el tőlem. És tudja mi a legrosszabb? Még én mondtam Palmyrának, hogy ez a viselkedés elfogadhatatlan. *Bánatosan elmosolyodik a nő szavaira.* - Néha nem tudom, mit súg a szívem...

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 1:30 pm

*Nagy részben csak hallgat, és néz a lányt, várja a választ. Nem zavarja a többszöri nekifutás, elvégre bármilyen könnyűnek is hangozhat az egyszerű eldöntendő kérdés, Barbara nagyon jól tudja, hogy a választ meglelni odabenn sokkal nehezebb. Így a válaszon sem lepődik meg. de ami utána jön, már egy kicsit összevonja a szemöldökét.*
- Nem hiszem, hogy a gyilkosság megoldás lenne. És maga nem is úgy néz ki, mint akiben nem lenne elég erő, hogy tovább tartsa magát. Így inkább szedje össze magát, és kezelje a helyzetet illően. Ami megtörtént, az megtörtént, és nem mondom, hogy egyszerű lenne, de igyekezzen minden erejével továbblépni a hibáin. És higgye el, később, mikor visszatekint fényes életére, már látni fogja, hogy ez is csak egy olyan botlás volt, ami erősebbé, magabiztosabbá, és tapasztaltabbá tette. Életünk nem arról szól, hogy várjuk a vihar elvonultát, hanem hogy megtanuljunk táncolni az esőben. * Mondja a véla hölgyemény, és most el is mosolyodik, majd hozzátesz még valamit.* - Hallgasson a szívére, és nem tévedhet el. Ami igazán fontos, a szemnek úgyis láthatatlan.

Vendég

*Most valóban nem hazudik, a színtiszta igazat mondja. Az arcán is látszik, meg minden... A kérdésre azonban egyszerűen nem tud felelni egy darabig. Ez is azok közé tartozik, amire gondolatban tudna válaszolni, de ha szavakban is megformálná, teljesen máshogy, idegenül hangzana. Csak keresi a szavakat, többször is szóra nyitva a száját, de végül mindig meggondolja magát. Aztán nem kezd hosszas magyarázkodásba, csupán pár szót mond így első körben.* - Nem tudom... Ma reggel még meg akartam ölni... *Ezután újra csak szavakat keres. Annyi mindent szeretne még mondani, de fogalma sincs, hogy kezdje, és hogy végülis mik azok, amiket tényleg kimondhat.* - Az a legrosszabb, hogy nagyon helyes, és úgy érzem, kedvel... De lehet, hogy elsiettük a dolgot, és hogy egy kicsit túllőttünk a célon...

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 1:11 pm

*A lány szavaira bólint egyet, elvégre hisz neki. Nincsen oka, hogy ne tegye, és amúgy is, tudná, ha hazudnak neki. Nem bolond ő, és hamar átlát az embereken, főleg az intuíciójával. Egyébként is, jól tudja ő, hogy vannak dolgok, amiket nehéz szavakba önteni, nehezebb, mint először az ember gondolná. Mert amint kimondja, egészen mást jelent, és más érzelmet hordoz, mint a szívben. Az újságra azonban egy pillantást sem vet, csk elveszi, és maga mellé teszi a padra, Chleotól távolabbi oldalára.*
- Esetleg szerelmetes érzelmeket táplál az úrfi irányába? *Kérdezi közel sem egyszerű megfogalmazásban, de tőle ez normális. A cirádás szavakba öntött mondandó egészen jellemző a hölgyre. De egyenlőre nem kérdez mást, ennyi pont elég. De a könnycseppek megjelenésére int egy kicsit, és szellő simogatja meg a diák arcát.*

Vendég

*Érzi magán a nő pillantását, de ő nem néz oda még. Mikor azonban a nő megszólal, felnéz, és bánatos tekintettel méregeti őt. Szinte hallani, ahogy kattognak agyának fogaskerekei, majd végül úgy dönt, megbízhat Barbarában. Talán túl sok emberben bízik meg, de muszáj beszélnie...* - Nekem nem célom önt félrevezetni, de vannak dolgok, amikről nehéz beszélni... *Ezekkel a szavakkal átnyújtja az újságot a nőnek, amit ugyebár látott, de azért így mégis más.* - Fogalmam sincs, hogy történhetett, és ez nekem nagyon nehéz... Mert ez gíy olyan, mintha visszaélnék azzal, hogy vél vagyok, ráadásul... ezt nekem nem szabadna. *Fejezi be szemlesütve a mondatot. Persze nem tudja még mindig, hogy csak fél-véla, de sebaj.* - De igen, van... Csak fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék. *Szemeiben könnyek gyűlnek, a cikk megjelenése óta először. Meg úgy azóta, hogy megismerte Holdent.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 12:42 pm

*A csendes másfél percig nézi szépen a lányt, továbbra is egyenes háttal ülve a padon, és várja a válaszát. Nagyon türelmes hölgyemény ő, szóval hiába váratják nem fog siettetni senkit. Majd a szavakra sóhajt egyet, ami kész csoda a fűzőben, de megvannak a trükkjei, így légmágusként.*
- A friss levegő sosem árt. Mégis kénytelen vagyok megkérdezni, hogy miért próbál félrevezetni? Úgy érzem nem szolgáltam meg bizalmatlanságára... *Teszi hozzá egy fokkal keserűbb hangon, de mégis érezni, hogy mintha a lányt egy meleg légáramlat csapná meg, amiben persze benne van a nő keze, de minden feltűnés nélkül képes ilyesmikre.* - Kisasszony... Nincs kedve beszélgetni? *Az utolsó mondatnál a hangja teljesen megváltozik, és teljesen meleg lesz, szerető, és közeledő, még így is, hogy magázza a lányt. És csillogó szemeivel néz rá, feltéve, hogy Chleo egyáltalán hajlandó felnézni a földről a nő arcára. Minden esetre most egy szebb, kellemesebb mosoly uralkodik Barbara arcán.*

Vendég

*Általában Chleopatrat sem szokta zavarni, de ez most egy teljesen más helyzet. Most nem azért bámulják, mert viszonylag híres és még ráadásul gazdag is, mellesleg nővéreitől eltérően nem Nellondban élt... És mellesleg nem is ok nélkül. Valahogy nem képes abban reménykedni, hogy nem ismerték fel, de végülis a remény hal meg utoljára. Ha a nő nem is, valaki más biztosan. A bemutatkozásra biccent, és valahonnan ismerős is neki a név. Viszont amikor Barbara még a Nezabarban tanított, ő még nem járt ide, szóval csak hírből ismeri, azt nem tudja, hogy korábban szakvezető-helyettes volt. Mellesleg hirtelen nem is ugrik be neki, hogy ki a nő, ami tulajdonképpen érthető is, van neki más gondja. A kérdésre azonban pislog párat, sé maga elé néz úgy másfél percig.* ~Azt hiszem lebuktam...~ *Ettől függetlenül próbálja továbbra is fenntartani az álcát.* - Oh, én csak kijöttem egy kis... friss levegőt szívni. *Folytatja a hazugságát kétségbeesetten. Mindenesetre rájött a megszólításból, hogy Barbara valószínűleg tudja, hogy nem Lilyanak hívják. De ha úgyis tudja, hogy ki ő, akkor fölösleges újra bemutatkozni.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 12:22 pm

*Igen, Barbara eléggé kirí a tömegből, de láthatólag ez őt egy cseppet sem zavarja. Talán meg is bámulják, de ő mégiscsak hölgy, és tűri az ilyesmit. A lányhoz közeledve is ugyanolyan magabiztosak a léptei, mintha nem is a földön járna, így esélye nem lenne megbotlani. Az újság elrepülését figyelemmel kíséri, és pont ő ne venné észre, hogy mi áll benne, aki légmágus, és a füle ugyanúgy sokszor jobb az átlag embereknél, mint a látása. Szóval simán kiszúrja az egészet, és egy egyszerű, feltűnésmentes kézmozdulattal meg is állítja az újságot, hogy ne fújja messzebbre a szél. Szóval felismerte a lányt, de egyenlőre nem tud semmit róla, így nem is ítélkezik. A névre ismét az arcára kerül egy kis félmosoly, és fejét megdönti egy hosszabb pislogás keretében, ha már meghajolni nem tud.*
- Barbara Candice Blake. *Mondja ki a teljes nevét, elvégre semmi rejtegetnivalója nincs. A lány, ha eléggé informált, még azt is megtudhatja a névből, hogy az Eramir szak egykori szakvezető-helyettesével áll szemben. Végül szép dallamú hangján kérdezgetni kezdi, szinte azonnal leleplezve magát, méghozzá szándékosan.*
- Mondja csak Miss Penthesilea. Miféle bánat tépi szívét, amiért idekinn üldögél, méghozzá egymagában? *Hangja valahogy megnyugtató, és bizalomgerjesztő, hallani, hogy nincsen benne hátsó szándék, és csak segíteni szeretne, ha engedik.*

Vendég

*Na persze, ha magányra vágyik, akkor azt talán nem a Holdfény sétányon kéne keresnie. Mert ott biztos nem lesz egyedül. Tekintetével végigméri a hölgyet, aki szerinte valahogy nem illik ide. Vagyis tulajdonképpen nagyon is illik a sétányra, csak nem igazán a huszonegyedik századba való, de ezen már igazán nem akad fenn, látott már furább embereket is. Szóval nem hatja meg igazán, csak azért eléggé feltűnő, szóval figyelemmel kíséri. Mikor megszólítja, meglepődik, de ezt nem mutatja.* - Öh, persze... *Motyogja maga elé a választ, de azért még lehet érteni. El is venné az újságot, de csak venné, mivel sikeresen leveri... És hála a szél "jótékony" hatásának, pont olyan távolságban ér földet, hogy Chleo ne érje el, viszont a nő tisztán lássa benne a mozgó képeket, amiken öhm... Megcsókolja Holdent. Ráadásul az asztalon átmászva. Hangosan felnyög, mármint Chleo, és feláll, felveszi, majd elteszi az újságot... a zsebébe. Így eléggé kikandikál, de sebaj.* - Lilya. *Hazudja a nőnek, és reméli, hogy elég gyors volt és nem ismerte fel. Mellesleg érzi, hogy a nő is véla, de nem táplál ellene semmilyen ellenérzéseket... Ameddig nem tesz érte.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Aug. 08, 2010 11:51 am

*Középmagas hölgyemény közeleg, hosszú fekete ruhában, fűzőben. Cipője nem is látszik, de bőre eléggé világos, szeme ezüst, és göndör haja a vállára omlik. Oldalán egy kis szütyő van, valamiféle övre kötve, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Vállait és karjait most nem takarta el, és szokásos kalapja sincsen a fején. Ezüstláncon viszont a nyakában függ valamiféle medál. Szeme szépen ki van húzva, de sminkje nem túl erős. Úgy fest, mint egy hölgy az arisztokratikus korszakból. Ő nem ismeri fel a padon ücsörgő lányt, csak az tűnik fel neki, hogy nem túl jókedvű, így szépen odasétál hozzá, és egy apró, igazán apró mosollyal kérdezi meg.*
- Szabad ez a hely? *És így is csoda, hogy hangja nem szól olyan hidegen, mint egy igazi hölgynek, de valahogy megesett jégszíve a lánykán. Persze nincs neki jégszíve igazából, csak nagyon jól tetteti, hogy megőrizze nemesi véla külsejét. Mert bizony a hölgyemény egy véla.*

Vendég

*Magába roskadva ücsörög egy padon. Igen, egy padon, és nem a földön. Mellette Campary, és az a bizonyos újság... Kinyitva, de lefelé fordítva. Talán hülyeség volt lejönni Nellondba. Hiszen bármikor összefuthat nővéreivel, akik minden bizonnyal nem díjaznák a tettét. De még jó, hogy nem került címlapra. Elvégre mégiscsak a családfő húga, ráadásul az ügyeletes botrányhősnő a családban, aki alig hogy megérkezett, rögtön bajt baj hátára halmoz, vagy hogy kell mondani. Mindegy. A térdére könyököl, fejét pedig a tenyerére teszi. Mármint nem rejti el arcát, de hát az újság megjelenése óta elég sokan megbámulták. Ő azért próbálja büszkén viselni a dolgot, több kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel.*

Vendég

-Megy oda a halál..*mondja a lány, majd, amikor a fiú kijelenti, hogy Redrick egy kicsit megszeppen.*-Öhm ahham.*mondja a lány, miközben vállat ránt. Mindenesetre a nyalóka aporban köt ki. A lány csak elvigyorodik. Mikor Justin távozni akar csak füttyent egyet.*-Nane.*mondja a lány, miközben két nyalókát előhúz a zsebéből. Ki van tömve a lány édességekkel az biztos. Mindenesetre, ha fiú elfogadja akkor oda adja neki.*-Ne menj már heló...*mondja, miközben a fiú után siet és a hátára ugrik, de persze le is mászik róla, majd mellé lép.*-Vezzes már körbe. Nemrég érkeztem.*mondja a lány, miközben rámosolyog a fiúra. Szép vonásai vannak a lánynak az biztos. Mindenesetre, ha Justin beleegyezik akkor követi a fiút. Aztán, majd valamikor visszamegy a Kúriába is.*