Karditov Park és Állatkert

Tárgy: Karditov Park és Állatkert Kedd Dec. 23, 2008 6:30 pm

First topic message reminder :

Karditov... már Nellond polgárai közül is sokan alig emlékeznek ki is volt egy a férfi, aki méltán híres volt...kétbalkezességéről. Az volt a vágya, hogy egy parkot ad a városnak, amit saját maga tervez meg és ültet be növényekkel. Egész jól haladt, már majdnem a park fele kész volt, habár többször is életveszélybe került, amikor 1-1 fát próbált megmachinálni, hogy azok nagyobbak, szebbek legyenek, és több árnyékot adjanak. De végül hibát követett el. Épp a park közepén található kis boltívet akarta felállítani, amikor nem a megfelelő varázslatot alkalmazta. Az események gyorsan követték egymást...mint valamiféle előre megrendezett káoszelméleti bemutató, és végül a boltív a férfire zuhant, ezzel a halálát okozva.
A park közepén azóta is ott van a szakállas, akkoriban 50-es éveiben járt férfi kissé butuskán mosolygó mellszobra.
Maga a hely, egyébként olyan, mint a legtöbb park. Fák, bokrok, virágok mindenütt, és jó néhány pad is akad itt, a leülni és pihenni vágyók számára. Középen ott a boltív, épp a mellszobor felett, a férfi emlékére, és úgymond halálára emlékezve ezzel.
Ami még különleges itt az a kis állatkert. Nem nagy, épp csak 7-8 ketrecből áll. Akadnak itt mindenféle varázslények, persze nem a veszélyes fajtából.
Az egyik ketrecben kelta tündérmanók integetnek kifelé, néha kissé megtréfálva a nézelődőket, és ami a kezük ügyébe kerül, azzal jól megdobálják az arra járókat.
Akad itt sátánebe is, ami ugye nem bántja az embert, de azért meglehetősen félelmetesen néz ki. Lehet rajta gyakorolni a zenét, mivel egy hárfa van a ketrec mellé kihelyezve a lelkes próbálkozóknak.
És még jó néhány kisebb varázslény, repülők, és nem repülők, csúszók és mászók, néha még változik is a kollekció, és cserélődnek, az időjárásnak megfelelőien, hisz nem mindegyikük bírja a hideget, vagy épp a meleget.

Karditov Park és Állatkert - Page 25 Park

Vendég

- Hát azért próbáld meg. *Vigyorog rá Dean-re, majd a temetőre meg bólogat. Oké, akkor irány a kedvenc helye. Csak nehogy ott legyen Krastio, mert akkor a végén még elhanyagolja Deant, hogy a kedves barátjával beszélgessen. Na ja, jó vicc... Elmosolyodik a gondolatra, majd kissé megcsóválja a fejét, aztán a kúriába visszafele menet halkan, de vidáman énekel.* - Süt a nap, nehogy szomorú légy, ez lehetne százszor is rosszabb... Süt a nap, kicsit nevet az ég, még gyönyörű dolgokat hozhat... *Aztán ha visszaérnek a főtérre, fel a vadőr kocsijára, ahol vigyorogva hátradől, és körülbelül akkor engedi el Dean kezét, ha addig a fiú nem tette meg. Aztán irány a mocsáron át a kúria...*

Vendég

- Hát... meglátjuk... gondolom ne átkozzak bele, ha megpróbál a nyakamba ugrani, mi? *Kérdezi somolyogva Arianától, de sejthető, hogy igazából csak azért nem küld bele átkot, mert a lány barátja. Meg Jacké. És azért barátnak a barátját nem illik szétátkozni, na. Meg nem is célszerű.* - Szerintem is menjünk vissza... és mehetünk a temetőbe, ott legalább hűvös van. *Mosolyog rá megint a lányra, majd elindulnak be a kúriába, és, ha minden igaz, ott a temető felé veszik az irányt. A nap pedig tényleg eléggé erősen süt, közeledik a nyár...*

Vendég

- Tudom, hogy nem ismered, éppen ezért mondom, hogy tessék odamenni hozzá, köszönni, és megismerni. Nem fogja leharapni a fejed. Jófej srác, vidám, meg nagyon kedves. Bár eléggé közvetlen, Jacknek például az első találkozáskor a nyakába ugrott, kár, hogy nem láttam... Szóval ezzel majd vigyázz, mert kétlem, hogy te nagyon örülnél neki. *Féloldalasan rámosolyog Dean-re, de a forróság neki is egyre inkább feltűnik, és összeráncolt szemöldökkel értetlenkedik. Mi a fenéért van ilyenkor ennyire meleg?* - Tulajdonképpen visszamehetünk a kúriába, lassan tényleg kezd elviselhetetlen lenni a meleg. Még leégünk a végén. *Szóval ha Dean nem ellenkezik - márpedig Ariana kétli, hogy nagyon fog - akkor szépen húzza maga után a kijárat felé.* - Na és a kúriában merre? Ezt viszont te mondd meg, mert ha rajtam múlik, temető lesz belőle, de inkább te válassz.

Vendég

- Hát na... nem ismerem, még nem tudtam beszélni vele. Mesélj kicsit róla, milyen ember? *Kérdezi, miközben ugyebár megint elindulnak. Csak nézegeti az állatokat, ahogy sétálnak végig. Közben egyre nagyobb a forróság, Dean meg magában imádkozik, hogy ne égjen már le. Mert nem lenne túl jó, na. Csak sétálnak, ahogy elkanyarodnak az egyik ketrec mellett, majd felsóhajt.* - Na jó... van tipped hova mehetnénk? *Kérdezi tanácstalanul de azért nem áll meg, sétálgat tovább, nézegeti az állatokat. Őneki nincs olyan, ami kifejezetten érdekelné, hát várja, hogy a lány vezesse valamerre.*

Vendég

*Értetlenül pislog, sok értelmét valóban nem látja ennek a teniszlabdás, lökdösős dolognak, de hangosan nem mondja ki. A tekintete úgyis elárulja maga helyett. A kérdésre elvigyorodik, és megrántja a vállát.* - Nem tudom, na. Tényleg nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki, de már órán is baja volt velem. Pedig tényleg nem csináltam semmit... eddig. Azt meg nem igazán nézem ki magamból, hogy valami sötét mágus leszek ha felnövök, de hát... a Nezabarban bármi megtörténhet. *Megvonja a vállát, majd valahogy csalódás és megkönnyebbülés keveredik benne, ahogy Elizabeth után integet, aki már megy is. Na igen, éljenek a vegyes érzelmek.* - Öö, havonta? Nem tudom. A világot szerintem sose, de Tophert kicsit többször. De egyébként tényleg megismerhetnéd. Legközelebb szépen odamész hozzá, köszönsz, és bemutatkozol, különben én zavarom őt hozzád. *Jelenti ki vigyorogva, majd mikor Dean újra megfogja a kezét, akkor némán megszorítja, és ugyebár sétálnak tovább, de mostmár a lánynak sincs tippje, mégis merre.*

Vendég

- Nem csak teniszlabda volt ott, tele volt tárgyakkal az a szoba... és lökdösni kellett őket, áh... semmi értelme nem volt. *Legyint egyet fintorogva, hát igen, azon a vizsgán nem egyszer belegabalyodott a dolgokba. Főleg, hogy Mediaris volt ott... amikor a kneazle Arianára is ráfúj, elmosolyodik.* - Ejnye, Ari, hát mit műveltél? *Vigyorog rá barátjára, majd megérkezik egy lány, akinek bemutatkozik.* - Dean Bloodwood. És nem zavarsz. *Mondja hidegen, de a lány már tovább is megy...* - Ez sokáig tartott. Na mindegy. És havonta átlagosan hányszor kell megmentened a világot? Mert ahogy én Christophert elnéztem, csoda, hogy még nem okozott itt a suliban tömegkatasztrófát, és valami azt súgja, hogy ez neked meg Jacknek köszönhető. *Vigyorog a lányra, majd találomra elindul, valamerre, ismét megfogva Ariana kezét, nehogy lemaradjanak egymástól.*

Vendég

- És mit kellett azokkal a teniszlabdákkal csinálni? Szóval miért voltak ott egyáltalán, meg varázslattal kezelve? *Közben ugyebár odaérnek a kneazle ketrechez. Az egyik drága Arianára is ráfúj, teljesen, mint órán, majd faképnél hagyja. Ariana vág egy fintort, majd felsóhajt, és megrántja a vállát.* - Nem tudom, mi bajuk van velem, de már órán is azt jelezte amit behozott a tanár, hogy vaj van a fülem mögött. Én meg nem értettem, miért, mert akkor tényleg nem csináltam semmit... Topher meg ügyetlen is, örülni kell, ha hetente egyszer sérül le. De így imádjuk. *Vigyorogva megvonja a vállát; na igen, ő imádja Christ, bár a legeslegjobb barát címet nem az a fiú szerezte meg, de határozottan közel van hozzá. Aztán egy ismerős hangot hall, mire felkapja a fejét, és halvány mosollyal int Liznek, Dean kezét valahogy reflexből elengedve.* - Heló, Liz. Gyere nyugodtan, most éppen agyalok, hova menjünk tovább, mert Dean nem ad ötletet... neked van?

Vendég

*Eliza immár ismét felfedező útra indult...ám most az úticélja Nellond városába fogja vezetni,feltéve ha eltalál oda.Most ugyan az udvarn sétálgat amikor találkozik a vadőrrel.Megkéri hát Eliza,hogy kísérje el oda.A vadőr szívesen elkisérte,majd kis idővel később felült a vadőr kocsijára,és hamarosan megérkezett Nellond Főterére.Daimonja most nem méltatlankodott,így há kellemesen telt az odaút.Bár daimonja is ugyanolyan izgatott volt,mint Eliza.Szüleitől hallott tehát a faléucskáról,de még nem járt arra,így hát most itt volt az alkalom.Elindult tehát a főtéren mígnem meglát egy helyet,ahol a tábla kihírdette hol járt.Kraditov Park és Állatkert.Sokat hallott már erről a helyről és be is ment...Kíváncsian nézett körbe-körbe,mígnem diákokat vélt felfedezni az iskolából,akiket már látott és úgy döntött,hogy odamegy hozzájuk.Az egyik lány ismerősnek tűnt neki,Ariana volt az.Majd ugrándozva jókedvvel odament a társaságához...*
-Szia,Ariana.*ekkor megpillantotta a társaságában egy fiút,majd illedelmesen bemutatkozott neki:.*
-Ó,szia Elizabeth Firewood vagyok!*mosolygott,majd megkérdezte tőlük.*-Nem zavarok?CSatlakozhatok hozzátok?*kérdezte vidáman,majd türelmesen várta a többiek mondandóját.*

//NJK//

Vendég

*Amikor a lány megtorpan, ő is megáll, majd együtt mennek tovább.* - Gondolom hozzáért az egyik varázslattal kezelt teniszlabdához. Ami hozzáér, az hozzáfagy. Kicsit... khm... ügyetlennek néz ki nekem ez a gyerek, bocsánat. Bár én ugye nem ismerem, csak az órákon látom. *Mondja, hátrasimítva fekete tincseit a szeméből.* - Igen, az volt... elég érdekes akadálypálya volt... de sebaj. *Vonja meg a vállát, majd sétál tovább, és megnézi a kneazle-öket, az egyik ránéz, és fújva hátrálni is kezd.* - Na, ha jól látom, ez se kedvel engem... *Mondja mosolyogva, hátrébblépve párat a ketrectől, hogy ne idegesítse még jobban az állatokat, mert még kipaterolják. És azért mutasson már példát, ha egyszer már harmadikos lett... khm... najó, nem éppen a példamutatásáról híres, de a macskákat nem óhajtja piszkálni.*

Vendég

*Hát, ha nem vészes, akkor Ariana boldog mosollyal, még mindig Dean kezét szorongatva, és ha tudna, minden bizonnyal ugrándozva. Nem annyira, mint Thia, de ugrándozna. Csak éppenséggel nem tud. Éljenek Rositsa kutyái, szeretjük ám őket... Mindenesetre Chris említésére megtorpan egy hosszú pillanatra, majd gyorsan beéri Dean-t, persze a kezét még mindig nem elengedve, tehát a hirtelen megállással nagy eséllyel a fiút is visszatartja.* - Hogy sikerült hozzáfagyasztani a teniszlabdát a kezéhez? Mit csinált? *Kérdezi döbbenten, miközben már a fejét forgatja, merre lehetnek azok a macsekok, majd meg is pillantja a megfelelő ketrecet, és arrafele kormányozza Deant.* - Megértem, úgy nagyjából ismerem Jack viszonyát az elemi varázslatokkal... Elemi Harci Mágia volt, nem? Jó, ha az ember prefektus, a másodikos órarendbe is bele tudtam pillantani... *Kihúzza magát kissé, bár nem nagy teljesítmény.*

Vendég

- Azért annyira nem vészes. *Mosolyog rá Arianára, majd követi, mennek tovább a kneazle-ök felé, és hallgatja a történetet.* - Hm... érdekes egyéniség lehet... *Morfondírozik, majd sétálnak ugye tovább, és elmosolyodik.* - Az utolsó gyakorlati Aurormágián volt, tehát az összefoglaló előtt. Egy lyukba küldött le minket a föld alá. Kicsi volt, épp elférünk benne egy troll meg én. Ugye mindenkinek külön lyuk volt. Majdnem fejbe vágott az az izé, de Adamente kiszedett onnan, így akkor senkinek sem esett bántódása. Csak asszem Sam kapott egy pofont... Christophert meg láttam órák után. A tegnapiról is érdekesen jött ki, egyik kezéhez egy teniszlabda fagyott oda, a másik meg megégett... *Mondja halvány mosollyal, hát igen, neki sikerült balesetek nélkül megúsznia az órákat. Csak Harcművészet lélektanán lépett bele egy szögbe, de az nem baj.* - Áh, csak úgy, hogy Odron jött, Jacknek meg jönnie kellett ugye a daimón-gazda kötelék miatt. De nagyon nem akart...

Vendég

- Felmehetünk, ha nagyon zavar a nap... *Pislog kissé megszeppenve Dean morgását hallva, miközben a fiú mellé lép, megfogja a kezét, és úgy vezeti a kneazle-k felé. De persze ha Dean fel akar menni, akkor rögtön arrafele fordul. És nem húzza, rángatja, csak vezeti, hogy biztos arra menjen, amerre ő.* - Aham, érdekesek, bár ennél durvábbat nem nagyon tudok mondani. Akkor viszont eléggé ránk hozta a frászt, Wanda meg én kórusban ölelgettük halálra óra után, amennyire tudtuk. Érdekes módon arra jutott idő, megtépésre meg nem... Én mondjuk megígértem neki, mikor még az illuzióban voltunk, hogy ha meghal, a hajánál rángatva rángatom vissza az élők közé, szóval nem ajánlom. Sötét haja volt. *Elmélkedik, elvan. Valahogy eszébe jut a Nellond utcáin való séta is, a házi feladat a ruhaboltban, meg a kabát. Aztán Dean-re pislog, nem igazán tudja elképzelni ezt a lyukas dolgot.* - Milyen lyuk? Nem értem... Topher mondjuk tényleg elég érdekesen jött ki a múltkori óráról. Nem a tegnapiról, hanem azelőtt. Lawrence mondta. És hogy zajlott ez a beráncigálás? *Halvány mosollyal pislog felváltva Dean-re meg az útra, hogy azért mégis a kneazle-k környékén lyukadjanak ki.*

Vendég

- Én könnyen leégek... *Morog, pislogva az ég felé. Mondom, ő nem félalbínó, mint unokatestvére, de fehér a bőre, ergo könnyen leég. Beérnek az állatkertbe, ahol csak mosolyogva nézi Arianát és a sátánebét, és érdeklődve hallgatja a történetet, majd felnevet.* - Akkor nektek is érdekes óráitok voltak elsőben is... nem mintha a másodikos órák nem lennének azok, például amikor egy kis lyukba nyomnak le, hogy szökj meg a troll elől... Imádom Adamante humorát. De ahogy elnéztem a többieket összefoglaló órákon, voltak, akik elég... érdekes állapotban jöttek ki. Vagy éppen be, például Jacket Odron szinte becibálta a tegnapi órára. Mehetünk, a kneazle-ök felé is... nekem kifejezett kívánságom nincs, bármit megnézek. *Mosolyog rá Arianára, majd megy arra, amerre a lány vezeti.*

Vendég

- Ajánlom is, hogy ne tudd elfelejteni. *Jegyzi meg vidáman, miközben ugye leérnek Nellondba, ahol a vadőr kocsijáról leszállva célirányosan indul az állatkert felé. User még mindig nem tudja, kell-e itt egyáltalán belépőt venni, de ha kell, akkor egyetlen szó nélkül rakja ki két jegy árát, és mielőtt Dean bármit mondhatna, behúzza barátját a kapun.* - Kétlem, hogy leégnél, bár tény, hogy eléggé tűz a nap... *Ő is felpislog az égre, eléggé hunyorogva, és azért reméli, hogy tényleg nem lesz égés a dolog vége. Ilyen melegben árnyékot kéne keresni, de a parkban szerencsére van az is. A kérdésre körülnéz, és szeme megakad a két és fél, három méter körül lévő három fejű, öt lábú kutyuskán. A sátánebe ugrálgat, Ariana pedig elengedi Deant, és két lépéssel a ketrec mellett terem, majd benyújtja a kezét. Még egyszer nem dől be a látszatnak.* - Heló, haver! *Köszön a kutyának vidáman, aki enyhén morogva indul felé; eléggé félelmetes, viszont mikor már egészen közel van Arianához, eljut az agyáig, hogy hoppá, ez egy ember, és szűkölve ugrál el. Ariana csak nevet, majd kihúzza a kezét, és csillogó szemekkel pillant Dean-re.* - Legendás lények ismeretén láttuk a halott Atanast, mellette meg két ilyen dög volt. Mindenki pánikolt, nem akartuk hogy észrevegyenek, ezek meg megszaglászták az egyik fiút aki kisétált eléjük, és megijedve elugráltak. Atanast mondjuk utána kedvem lett volna megtépni, mikor az illuzió szertefoszlott, ő meg büszkén vigyorgott ránk, de akkor sietnie kellett, azóta meg valahogy nem volt alkalmam. Ő a régi tanársegéd egyébként. Szétnézünk, hátha van kneazle? Van velük egy kis elintézetlen dolgom... te mit akarsz megnézni?

Vendég

- Hogy is felejthetném el... *Mondja, megrázva a fejét, mintha még a gondolatot is ostobaságnak tartaná, de azért flé kézzel visszaöleli a lányt.* - Nyugodtan mehetünk az állatkertbe, kibírom... *Mondja magabiztosan, kihúzva magát, majd elindulnak az állatkertbe. Nellondba érve, lemászva a vadőr kocsijáról, kicsit hunyorogva pislog az erős fénytől... no igen, nem szereti.* - Azért remélem nem égek le... *Morog, szúrós pillantásokat vetve az ég felé, mintha ezzel akarná meggyőzni a napot, hogy bújjon el a nemlétező felhők mögé. Végül elérnek az Állatkerthez, ahova belépve a lányra néz.* - Nos, hova menjünk először?

Vendég

- Jó, de én azt sem tudom, merről jöttünk, mert össze-vissza mentem, és már nem is tudom, hogy hol voltam, meg hol nem... *Motyogja maga elé, de végülis akkor Szevér mellett elindul kifelé az állatkertből. Mázli, hogy ilyen segítőkész emberekbe botlik, már talált itt magának két védőangyalt, Christ meg Szevért, akik megvédik a zsiráfoktól, meg megmondják, merre kell menni.* - Jozef az az öreg bácsi, ugye? A vadőr, nem? *Érdeklődik, mert neki a név nem sokat mond, de ha a kocsival vár, akkor minden bizonnyal az az öreg úr lesz az, más nemigen lehet. Tehát ha minden igaz, akkor irány a főtér, onnan meg vissza a kúriába, ahol Arithia szépen megöleli a fiút, majd elköszön, előre is jó éjt kíván, megköszöni a segítséget, védelmet, aztán integetve elugrál.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Május 02, 2009 5:31 pm

*Japánul. Ahogyan Szevér egy szót sem tud sem kimondani, sem megérteni, éppen ezért asszociál ismert dolgokra. Az emberi agy sajátosságai. Aztán odasétál a lány mellé, leguggol, és benyúl az egyik mosakodó macskához, akinek megpiszkálja a mancsát, mire az elvágódik a földön, Szevér kezeit kezdve el pofozni, karmolászni meg harapdálni. Persze puszta játékból.* -Látom bizony. Nagyon aranyosak. És igen, általában hegyesebb pofájú macskák. *mondja halovány mosollyal, aztán hallva, hogy a lány szerint hűl le a levegő, feláll, elengedve a macskát, és máris a kijárat felé fordul.* -Persze, hogy tudom. *mosolyodik el.* -Ugyanarra kell menni, mint amerről jöttünk. Jozef biztosan ott vár minket a kocsijával, hogy visszatérhessünk. Mehetünk? *kérdezi, és, ha, minden igaz, akkor szépen elindulnak visszafelé az úton, elhagyva az állatkertet meg miegyebet.*

Vendég

*Szevér töprengését nem hallja, de egyébként sem értené, hogy miféle Niko-ról beszél, amikor ő éppen a macskáknak örvendezik japánul. Aztán csillogó szemekkel, bámulva hallgatja Szevér beszédét, és megint teljesen lelkes lesz; ezúttal ő nyújtja be a kezét a rácson, és megsimogatja az egyik közelebb fekvő tűzmacskát.* - Ezek tényleg nagyon aranyosak! Nézd, milyen helyes pofájuk van! Tiszta kawaii! *Remekül elvan a japán szavaival, amikből a fiú minden bizonnyal semmit nem ért, majd felegyenesedik.* - Hideg van... Visszamegyünk a kúriába? Tényleg, te ugye tudod, merre kell menni? Mert én nem igazán, már eleve a parkban eltévedtem...

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Május 02, 2009 5:14 pm

-De még mennyire! Tudod, örök csínytevők, és néha túlzásba viszik, szóval csak óvatosan. *mondja a maga komoly hangján, aztán figyeli, ahogyan a lány lelkes csatakiáltással megrohamozza a sok-sok tűzmacskát.* -Niko? Ő hogy jön a képbe? *töpreng el kissé félredöntött fejjel, majd végül hümmögve vállat vn, és odaslattyog a lány mellé, figyelve annak hatalmas lelkesedését. Örül, elégedett, hogy a lány félelme így elillant. A lány kérdésére előveszi a tudósabbik énjét, és magyarázni kezd.* -Ha jobban megnézed, akkor nem csak a farkuk vége ég, hanem a fülük is, meg a mancsuk is, ha éppen úgy akarják. Ezek a tűzmacskák, amik mágikus lények, mint láthatod, tűz alapúak. Ők tudják befolyásolni a lángokat, és ha valaki fenyegetően közeledik feléjük, akkor azt meg tudják égetni, viszont hogyha békés szándékkal tartasz feléjük, akkor nem bántanak, és ha hozzáérsz a tűzhöz, ami rajtuk van, az nem éget meg. Szóval ők ilyen ügyes állatok, akik tudják bfolyásolni a tüzüket. *mondja röviden, remélve, hogy a lány elégedett a válasszal.*

Vendég

*Ő meg még mindig nem szokta meg, hogyha japánul dumál, akkor nagy eséllyel senki nem érti meg. Chris-szel mondjuk szerencséje volt, ő éppenséggel mindent értett... Tényleg, elég régen látta. Persze, hiszen ő nem tudja, pontosan kik haltak meg, és hogy Chris is köztük volt... Aztán meg végigsimítanak a fején, mire felpislog Szevérre, majd kissé elcsodálkozik.* - Azok ott? Tényleg ördögiek? *Pislog egy ideig, majd a fiú az errafonth-okat ajánlja. Tekintetével követi a fiúét, és ujjongva engedi el az allidonost, majd rohan át a mutatott ketrecekhez, és teljesen rátapad a rácsokra, csillogó szemekkel mered befele.* - De kawaiiii! Nekoooo! Mit mondtál, hogy hívják? Dearanyooos! *Teljesen fellelkesedett, a macskákat bezzeg szereti. A kutyákat is, amennyiben normális méretűek...* - De hogyhogy nem égnek meg, hogyha ég a farkuk?

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Május 02, 2009 5:02 pm

-Öhm, hát.. gondolom.. *mondja kissé bizonytalanul a számára ismeretlen kifejezés halaltára, majd megpaskolgatja kissé a nagy kutya oldalát, és Arithia felé fordulgat, miközben az kapaszkodik a karjába. Mosolyogva végigsimít a lány fején, olyan nyugtatóan.* -Nem lesz semmi baj. Oda? *és a mutatott irányba néz, kissé elhúzva a száját.* -Hát, oda inkább pálcával, mert azok kelta tündérmanók, amik dobálgatnak. Szóval ha oda akarsz menni, akkor óvatosan, nehogy rád dobjanak valamit. Ördögi kis bestiák ám. De akár tovább is mehetünk, hiszen annyi, de annyi izgalmas állat van itt. Nézzük meg példának okáért az erafonthokat. *bök a ketrecben szunyókáló macskák felé, akik közül egy-kettő lustán lóbálva, csóválja, mozgatja a farkát ütemesen, amelynek végén tűz ég, mások mosakodnak, míg van aki vizet lefetyel. Szevér rédeklődve néz le a lányra, miközben szépen lassan elindul, látva, hogy a lány eléggé fél a nagy kutyáktól.*

Vendég

*Márpedig ő reflexből hátrahőköl, mikor odajön a nagy kutya, tehát szépen hátraesik, bár kezével megtámaszkodik, és csak pislog az állatra. Neki elég, hogy hatalmas, és nem igazán tudja elhinni, hogy veszélytelen. Hamarabb hinné el, hogy Szevérnek természetfeletti ereje van, amivel hipnotizálja a kutyát, hogy békésnek tűnjön.* - Hontoni-hontooo? *Kérdezi kissé nyüszítve, mert neki ez igenis félelmetes, majd végülis feláll, és még mindig kissé remegve bemenkül Szevér mögé; újra. A fiú karjába kapaszkodik, és a háta mögül pislog ki a ketrecben lévő állatra, majd a tekintete arrébb vándorol a következőre, amiben néhány kelta tündérmanó látható.* - Azok ott mik? *Mutogat is a kezével arrafelé, bármennyire is nem illik, és feltett szándéka a fiút inkább azok a kis izék mellé ragasztani, és elcipelni a sátánebétől.* - Menjünk inkább oda, oké? Vagy... vagy a következő ketrechez, vagy valahova...

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Május 02, 2009 4:53 pm

*Szevér márpedig lazán ott guggolgat a kis sátánebének kerítése előtt, még el is neveti magát, majd lehuppan a földre, leül, így a kezét kiveszi a ketrecből. A kis eb ugatgat, kaffog egy keveset, mire Szevér elneveti magát, és megborzolja a kutyus bundáját. No igen, ő ért ezekhez az állatokhoz.* -Hogy mit krédeztél? *pislog hátrafelé, a lány felé, és mintha csak ezekre a szavakra várt volna, nagy léptek hangja hallatszódik, ahogyan egy jóóó nagy, megtermett sátánebe odasétál a rácshoz, egyenesen Szevérrel szemben.* -Amúgy nem, nem bántanak, nem harap, és ő meg.. Hűnafene.. *riad meg egy cseppet a hatalmas állattól, amit csak akkor vesz észre, mikor visszanéz a ketrechez, aztán fel is tápászkodik, és a jobbját a rácshoz teszi, a nagy kutyus megszaglászgatja. Nagyon nagy kutya, nagyjából tízszer akkora, mint a fiú, legalább is ő akkoránka látja, sacc per kábé. Aztán, miután megszagolta a fiú kezét, Szevér az ujjaival megcsiklandozza az álalt pofáját.* -Nem bánt, nyugi. Barátságos, csak akkor nem, ha ki van képezve őrzésre, mint a sima kutyák. Igaz-e szépségem? *beszél magyarul továbbra is, egyenesen a sátánebnek, ami köztudottan nem olyan vérmes fenevad.*

Vendég

*Még mindig kissé bizalmatlanul nézeget körbe, de hát ha Szevér mondja, akkor biztos nincsen mágikus zsiráf, a nem mágikus meg nem tud bejönni... Pedig igenis eszik embert, mert a Plastic Tree énekese nem hazudik, és tök komoly arccal adta elő, szóval biztos nem viccelt. De hát ha nem tud ide bejönni, akkor nem baj... Lépeget Szevér mellett, és a sátánebek láttán megtorpan, eléggé földbe gyökerezik a lába, pláne, mikor a fiú simán odamegy, és bedugja a kezét, meg játszadozik. Végül mégiscsak elmúlik a dermedtség, és villámgyorsan odaugrik, majd elbújik az allidonos mögött, onnan pislog a kutya felé.* - Ez... ez nem harap? Nem félsz, hogy idejön az anyja, és megharap, mert azt hiszi, hogy bántod? *Teljesen el van hűlve, hogy szorulhatott valakibe ennyi bátorság, hogy ilyen lazán játszadozik azzal a döggel.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Május 02, 2009 4:42 pm

*Felsóhajt, és immáron magyarul szólal emg, mert magyar beszédre automatikusan át tud váltani, a régi megszokás, az a régi szokás, melyet nagyon de nagyon régen nem használt, csak ha dalolászott, akkor beszélt magyarul.* -Ez butaság. A zsiráfból nincsen mágikus, és nem eszik meg senkit. Szerintem valaki fel akart dobni egy történetet, és ezért találta ki, hogy a zsiráf megevett valakit. De megvédelek, nyugalom. *biccent, aztán, ha minden igaz, végre csak-csak bejutnak az álaltkertbe, ami nem éppen nagy, csak pár ketrecből áll, de Szevérnek ez is éppen elég. Az első, amit kiszúr, azok a nagyobb sátánebek, akik mellett egy kis kölyök is rohangál.* ~Jack kedvenc állata.~ *jut eszébe, mire elmosolyodik, és egyből a nagy, fekete állatok felé veszi az irányt, még a kezét is bedugja a rácson, amit a kicsi kutyus egyből elkezd finoman, fogait próbálgatva harapdálni. Szevér emg csak guggol ott a kerítés előtt, mozgatva az ujjait, a kezét, játszadozva a kiskutyával.*