Nellondi Vasútállomás

Tárgy: Nellondi Vasútállomás Kedd Dec. 23, 2008 8:04 pm

First topic message reminder :

A Nellondi Vasútállomás a kis városka szélénél található meg, de megéri elmenni, hiszen nem egy csúnya, lepukkant állomásról van szó, sőt! Az egész állomás a bronz és az arany színek átmenetében pompázik, bár van, ahol sima arany, és van, ahol sima bronz. A diákok is eljöhetnek ide, hogy innen tovább menjenek haza, vagy ha visszajönnek a Nezabarba vonattal, akkor is ide érkeznek. Bár az állomás nem hatalmas, a falucskához mérten talán mondhatjuk nagynak, hiszen a Nezabar miatt nagy forgalom kell, mert kell az ellátás még a falu lakosságán kívül egy több mint 1000 fős iskolának, aztán ott van még a személyzet,. A házimanóknak is kell valami kaja, meg innivaló is (mert azért ők is esznek). Maga az állomás 3 emeletből áll. Van egy pincének mondható rész, ahol tárolják a különböző dolgokat, itt van még a személyzet szállása is, hiszen nem csak nellondiak dolgoznak itt, messziről jövők is, hiszen a vasútállomás jó munkalehetőséget ad, és valljuk be, az igazgató sem fizet rosszul. Van a felsőbb rész, ahol van egy étterem, és néhány kiadható szoba is, valamint itt vannak a mosdók is. A porond mondhatni a középső rész, ez a központ is, hiszen ide érkeznek a vendégek, ha felsétálnak egy lépcsőn, és belépnek az aranyozott szegélyű kapun. Vannak itt órák is, és nélhány fa, bokor is ültetve, valamint más, kúszónövényekkel is van befuttatva néhány kerítés. Az egyetlen szolgálati lakásnak mondható szoba, ami itt van, a főporondőré, aki mindenki felett rendelkezik, mármint aki a porondon van, és itt dolgozik. A vonatokba csak akkor lehet beszállni, mikor egy porondőr int, az induló és érkező vonatok kiírása pedig egy függő táblán van, ami mágikus úton változik. Az utazni kívánó diákoknak, felnőtteknek, akik még várnak a vonatukra, padok vannak kirakva, és egy kisebb büfé is van üzemeltetve.

Nellondi Vasútállomás - Page 8 Vasutallomas

Vendég

- Akkor neked is családias napod volt, ahogy hallom. De legalább végre láthatom Zealt. *Nevet, miközben újra megsimogatja a kis állatot, aztán megrázza a fejét.* - Áh, elbírom, még csak lebegtetni sem kell. *Eszébe jut egy jelenet. Faith első érkezése, mikor két kézzel, varázslat nélkül cipelte fel a másodikra a nehéz bőröndöt, amit aztán a fiú fél kézzel felkapott... Ahhoz képest ez a táska semmi, köszöni, tényleg elbírja.* - Csak láttam egy lányt, akinek pont ilyen rövid haja volt, csak vörösben... Úgyhogy kipróbáltam, nekem hogy áll, és arra jutottam, hogy egészen jól. És tudod, én kísérletezhetek, ha nem néz ki jól, két másodperc visszacsinálni. De akkor örülök, ha nem csak szerintem szép. *Azután viszont ő is megtorpan, és értetlenül pislog.* - Mármint mit értessz? És kár, pedig finom. *Vonja meg a vállát, de akkor ő sem szedi elő a csokit. Sebastian morgolódása viszont feltűnik neki, és a fiúhoz bújik, megállva az utca közepén.* - Mi a baj...? Rosszat mondtam? Nem akartam, hidd el... *Aztán megrázza a fejét.* - Három nyelven beszélek, hé! Jó, ebből egyiknek a tanulását sem én választottam, de... ezt most igen. Magyar. Tudod, mint Jana, meg Szevér, meg... Na mindegy, szóval egyszer voltam Magyarországon, és nagyon tetszett a nyelv, meg úgy az egész, szóval szépen megtanulom, és majd visszamegyek. Valamikor. Egyszer... *Ő maga is elkomorodik kicsit, ahogy a szívébe nyilal egy mondat. "Végülis csak egy ország, ahova úgysem jutsz vissza"... Az utolsó találkozásuk lett volna, ha... Megrázza a fejét, majd megszorítja Sebastian kezét, és újra elindul, ha a fiú is jön, de csak maga elé néz, kissé üvegesebb tekintettel. A szemei önkéntlenül változnak, nem igazán tűnik úgy, mintha tudatosan csinálná. De feketék lesznek, egészen feketék, mint két fekete lyuk. A puszira mindenesetre elmosolyodik, és viszonozza Sebastian arcára, miközben végre felnéz.* - Köszi. Nagyon igyekszem. És mi volt itt, amíg nem voltam? *De a szemek most feketék maradnak.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Vas. Aug. 15, 2010 5:14 pm

*A lány ledöbbenésére csaka fejét rázza meg.* -Ebédről jöttem, családi ebédről, és beszélgettünk, és.. Tudod te hogy van ez. A fejlődésem, a neveltetésem, az okításom, a jövőm.. A lexikális tudás felelevenítése.. *darálja kissé szárazon, hidegen, majd emgrázza a fejét. Nem igen akar családi dolgokról beszélni, elég, ha mindezt odahaza hallgatja, máshol nem kell erről cseverészni. Szeret ilyenkor kikapcsolódni, és kiszállni a család dolgaiból. Nincs is annál jobb. Amikor elfogadják a virágot, és húzni kezdik, akkor könnyedén ellöki magát a faltól, finoman, és megindul, ujjait összefonva a lány ujjaival.* -A csomagodat ne hozzam, nem nehéz? *érdeklődik, a lány válltáskája felé biccentve fejével. A beszámolóra csak biccentget a haj kérdésére pedig mosolyogva figyeli a lányt.* -Megleptél. Először fel sem ismertelek, de amúgy tetszik. Jól áll. *biccentget, meg helyesel, a csokira pedig kétketve emeli feljebb szemöldökeit, ahogyan lassít léptein, és egy fél pillanatig meg is áll a levegőben.* -Ahham.. mindent értek. Nem kérek, kössz. *mondja, kissé morgolódva, zártabban beszélve, majd végül elmosolyodik, és csak a szemeit forgatja meg. Érti a célzásokat. A magyar szavakra, számolásra ismét csak szemöldökráncol.* -Nem is tudtam, hogy érdeklődsz más idegen nyelvek iránt. Amúgy ez milyen nyelv? Finn? *érdeklődik, félredöntött fejjel, mivel a magyar a finnugor nyelvcsalád része, és kívülről hasonlít a két nyelv, ő pedig nem nagy nyelvész. Jana és Szevér emlegetésére mintha már rémlene neki, hogy ez nem feltétlenül finn, de ki tudja? Közelebb hajol a lányhoz, és nyom egy puszit az arcára.* -Ügyesen tanulsz, kis nyelvtudor. *mosolyodik el ekdvesen, finoman emgszorítva a lány kezét, miközben tovább sétálnak.*

Vendég

*Pislogva mered Sebastianra a név után.* - Nem, Ariana. Ennyire azért nem változtam meg, hé. Mi van Belzegárral? *Eléggé le van döbbenve, nem ilyen nyitásra számított.* - Anglia messze van, igen. Otthoni tájakon jártam, hazai fészekben, apánál, a testvéreimmel. Larissával meg James-szel utaztunk haza, és ott volt Blanche is, szóval az egész család... vagyis a legszűkebb, érted. Szóval velük voltam, meg ellovagoltam a nagybátyámék felé is, mind a kettőhöz, hoztam üzenetet Lawrence-nek, meg üdvözlést a négyesfogatnak... Semmi érdekes. *Megvonja a vállát, de a szemekről nem szól semmit, elvégre Sebastian arra nem kérdezett rá, a többi kérdést meg nem a szemre irányulónak vette.* - És hogy tetszik a hajam? *Nevet fel, majd megfogja Sebastian kezét, és húzni kezdi, hogy induljanak, de persze csak finoman.* - Köszönöm szépen! Nem is számítottam rá, igazán gyönyörű... *Kicsit el is pirul a haja vége, ahogy átveszi a virágot.* - Kérsz csokit? Van nálam két táblával. És hogy mivel gazdagodtam? *Kissé félredönti a fejét, majd sejti, hogy Sebastian aligha érti, de magyarul szólal meg.* - Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz. *Aztán visszavált bolgárra.* - Húszig megy egyébként, és tudok több szót is! Mondatokat még csak ilyen debileket, tudod, a macska zöld, meg társai. De azért a köszönöm, szeretlek, jó napot hármashoz képest előrelépés. *Sorolja vidáman, a három szót persze megint magyarul.* - Remélem, Szevér meg Jana meg fog lepődni!

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Vas. Aug. 15, 2010 4:42 pm

*Csak figyeli a vonatból elősorjázó emberkéket, és először fel sem tűnik neki, hogy Ariana száll le. Nem így látta utoljára. Akkor hosszú haja volt és kék szeme. A metamorfmágusokhoz pedig nem igen van hozzászokva, így nem szokta még emg azt sem, hogy a lány csak úgy váltogatja a haját is, a szemét is, bár az előbbi annyira sokat nem változott. Amikor a lány célirányosan felé tart, akkor valami benső, hatodik érzék már jelzi, hogy talán ismerős neki a lány, termetre legalábbis, meg a haja színe is, de a hossza.. meg a szemek.. Amik a fiú szerint egy emberben a legfontosabbak.. Azok másra utalnak. Végül aztán Zeal leugrik a földre, lemászva a fiú hátán, Sebastian pedig rájön, hogy tényleg Ariana jött vele szembe, és ölelte meg. Amikor a lány a nyakába vetődik, hacsak részlegesen is, kicsúszik belőle a sorolt nevek közül egy, az utolsó.* -Belzegár.. *szusszantja, majd visszaöleli mosolyogva a lányt, nyomja egy csókot annak homlokára.* -Messze jártál, mivel gazdagodtál? *érdeklődik, végignézve a lányon, egyik kezével végigsimítva annak arcán, emgfigyelve szemein.* -Kivel futottál össze? *érdeklődik, márcsak a szemszín miatt is. Zeal hagyja magát simogatni, majd két lábra állva kihúzza magát, és szépen visszamászik a fiú vállára, kicsit emgbökve, megrágva annak fülét, aki erre észbe kap, és előkapja a virágot.* -Ezt neked hoztam, afféle köszöntőajándék, hogy ne üres kézzel jöjjek. *mondja egy kisebb, enyhén zavart mosollyal átnyújtva a virágot.*

Vendég

*Vidáman néz ki az ablakon, szinte egészen rátapad, de Sebastiant egyelőre nem szúrja ki. Mikor a vonat lassítani kezd, akkor feláll, szedelőzködik, majd mikor megáll, akkor szépen leszáll. Egy nagyobb válltáskája van, abban van minden. Pereus is leugrik, majd Larissával és James-szel együtt leszállnak a vonatról. Itt viszont elköszön testvéreitől két-két puszival, és elindul. Szőke haja le van vágatva, így most váll fölé ér. Egyébként egy kék blúzt visel, egy kék, térd alá érő szoknyával, a szemei pedig sárgásbarnán csillognak. Akár még Sebastian-nak is ismerős lehet a szempár... Sebastian-nak, akit hamarosan kiszúr, és vidáman integetve siet felé.* - Seeeb! *Lelkesen a fiú nyakába veti magát, de persze vigyáz az állatra, meg a virágra, szóval nem annyira nyakba, csak... megöleli, na.* - Szia, Zeal! *Köszön vidáman az állatnak is, és megsimogatja.* - Hiányoztál, te kópé. *Aztán felnéz a fiúra, mosolyogva.* - És te is. Köszi, hogy kijöttél elém.

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Vas. Aug. 15, 2010 4:22 pm

*Könnyed, nyári, kockás ing, rövidebb fajta farmernadrág, egyszerű tornacipő, kezek a zsebben, napbarnított bőr, sötét haj, sötét szemek, és egy furcsa, sármos mosoly, ami ott játszik a fiú orcáján. Vasárnap van, nemrég szabadult el a megszokott, vasárnapi vacsoráról, de már átöltözött, volt egy köre a Jenelilában, szerencsére. A nyakában msot ott van valami furcsa, fehér boa-szerűség, ami nem is fehér, inkább világosbarna színű, a háta teljesen barna,a hasa pedig fehéres. Hogy mi az? a kérdés jó, láthatóan valami állat-szerűség, mintha egy sál lenne, vagy valami női szőrme. De minek hordana ilyet a fiú? Fejében éppen a démonokat sorolgatja, így a szája meg-meg mozdul, de hang nem jön ki rajta, viszont egészen lelkesen gondolkozik, és sorol, miközben emgtámaszkodik a peronon, a korlátnál, és várja a befutó vonatokat. Bal kezében egy szép szál virág.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Egy szót sem szól Jack és a szerelme ügyeire, arra sem, hogy Laura esetleg megölte az illetőt. Makacs hallgatásba burkolja magát, bár néha szóra nyílik a szája, de aztán némán csukja vissza, és a végén nyel egyet.* - Megragasztani mindent meglehet, csak rajta marad a ragasztó nyoma, a régi repedések árnyéka. Nem lesz ugyanolyan, mint volt, talán sosem, és sokkal jobban kell vigyázni vele, mert sokkal könnyebben esik szét, akár egyetlen óvatlan mozdulat hatására is. De mégiscsak jobb, mint összetörve, darabokban... nem? *Várja Laura válaszát, majd elmosolyodik, mikor az kijelenti, hogy nélküle megy.* - Hát, akkor... ég veled, szép szőke lány. Kétlem, hogy látjuk egymást, de hát ki tudja... nem születtem látnoknak... *Sejtelmesen kacsint Laurára, majd int, és a gitárral meg a macskával együtt a vonatig fut. Néhány méterrel a szerelvény előtt csatlakozik hozzá egy fekete hajú fiú, majd együtt ugranak fel, és indulnak el Anglia felé... de az ablakból a szőke fiú még visszaint, majd morcosan magyarázza bátyjának, hogy nem, nem csajozott amíg ő a csomagjaik ügyét intézte.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Szomb. Aug. 07, 2010 1:35 pm

- Igen, azt próbálom. Nagyon is. Amikor kellett, vigyáztam az illetőre, akit Jack szeret... Bár akkor még nem tudtam, de ha tudtam volna... Akkor sem teszek másképp. Csak kicsit nehéz elfogadnom a helyzetet... *Nos igen, ha a fiú tudná, hogy mi is van a háttérben, talán jobban megértené. A valóságban sem lenne könnyű megérteni az ilyesmit... Tovább beszél.* - De már mindent elrontottam. Megöltem az illetőt. Persze nem szó szerintem, csak a régi személyiségét. Áh... Bolondok aranya. Vagy bolondok szene. *Azért hallgat tovább, és kicsit megingatja a fejét, jelezve, hogy nem egészen ért egyet. Elvégre csak beszélgetnek.*
- De ha maradok, megint csak fájdalmat okozok. És sajnos ezt az üveggömböt már nem lehet megragasztani... *És most nem is magára érti, hanem Chrisre... Nem tudja, hogy mit kéne csinálnia, hogy kijavítsa a nekromanta hibáit. Vagy talán nem is kell... Talán vissza kéne zuhannia, és maradnia jégvirágnak, hideg üvegnek, beleadni mindent, hogy élet és halál ura legyen, valódi nekromágiát tanuljon, és istent játszhasson. Majd egy pillanat alatt számba vesz mindent. A fájdalmat, és hogy tartja a hátát, és minden rosszat, míg a másik oldalon a mosolyt, és a fontos dolgot, hogy Jack bizony itt van, és ha nem is szereti soha, ő még távolról ott lehet, és ha nem is mondja el soha neki, még vigyázhat Arianára, esetleg ha nagy baj van, akár Jackre is... Szóval amikor kinyitja a szemét, felsóhajt, és bólint egyet.*
- Indul a vonatod, de úgy tűnik nélkülem mész... *Mosolyodik el, jelezve, hogy meg lett győzve. Marad még. Még... Szóval el is köszön a fiútól, és maga után lebegtetve a cuccait elindul. Majd mégis megáll a fényben, és visszanéz a fiúra, kezét felemelve integet neki, és szemében közben csillog egy új remény.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Csak némán simogatja Laura vállát, haját, hátát, amit éppen elér, hogy megvigasztalja kicsit. Mostmár nem reagál semmit a névre, és a befejezetlen mondatra sem kérdez vissza.* - Ha mást szeret, azt is el kell fogadnod, és inkább azt szem előtt tartani, hogy ő boldog legyen azzal a mással. Bár... hogyha tényleg hamis reményt ad... *Itt megakad. Félredönti a fejét, mereng, mintha saját életéből jutna eszébe valami. Nem tudja befejezni a mondatot, a végén nyel egyet, és megköszörüli a torkát.* - Úgy valóban sokkal nehezebb, de hidd el, ha elmész, és nem jössz vissza... azzal csak rosszabb lesz. Fájni fog a hiányod annak, aki ismert. Ha fájdalmat kapsz, nem az a megoldás, hogy fájdalmat adsz vissza. Pláne azoknak, akik megszüntetni próbálják ezt. Inkább bízd rájuk magad, és törődj velük, ne azzal, aki a fájdalmat adagolja. És igen... az idő mindent megváltoztat. Minden szerelmet megszüntet... azt is, ami a legjobban lángolt, sőt, az ég porrá a leggyorsabban... *Felsóhajt, és ő maga is csak néz el... és mintha az ő szemeibe is könnyek gyűlnének, de ahogy Laura, ő sem hagyja lecsorogni őket.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Szomb. Aug. 07, 2010 12:36 pm

*Kicsit megingatja a fejét, és beharapja ajkát, hogy visszafogja a zokogást. A szavakra pedig megint megrázza a fejét.*
- Én próbáltam továbblépni. Istenigazából igyekeztem. És az illető... Minden egyes alkalommal mondott vagy tett valamit, amivel elhitette, hogy még nem adhatom fel, mert még van reményem a boldogságra. Egy csók, egy tánc, egy pillantás... Vagy bármi más. Egy egyszerű szó. Kedvesemnek nevez vagy betakar... Letörli az arcomról a könnycseppet, és meleg a keze... *Újra ingatja a fejét, és reméli, hogy a fiú megérti, hogy így aztán nagyon nehéz továbblépni, és ezért lenne jobb hazamenni. Vagy nem? Elvégre itt vannak azok, akikre támaszkodhat. Észre sem veszi, hogy a srác tekintete megremeg a gyűrűre, de az érintésre elmosolyodik. És a szavaira igyekszik válaszolni, de továbbra is fojtogatja a visszatartott zokogás.*
- Egyszerűen... Nem értem, hogy miért kéne tartanom magam. Kiderült, hogy az, akit szeretek, valaki mást szeret... Valaki olyat, akivel jóban voltam, de mégsem gondoltam, hogy ez a helyzet egyáltalán szóba jöhet, mert... Jack nem úgy néz ki, mint... *A mondatot elharapja, nem akarja elmondani, hogy az illető, akit Jack helyette szeret egy fiú. Szóval csak kihúzza magát, és arcát a fény felé fordítja, becsukott szemekkel.*
- Csak hol van már az én hajnalom?... Üljek még, és ne tegyek semmit? Az idő megváltoztat bármit is?... *Kérdezi szinte költőien, de azért vár rá választ. Minden esetre most azért kicsit magabiztosabbnak néz ki, és a vonat, amivel el kellett volna mennie, talán már el is gurult Írország felé.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Hallgatja a lány szavait, és elgondolkozva simogatja a macskát.* - Hát, nem tudom. A szerelem valóban a bolondok aranya... de nem kellene feladni miatta a küzdelmet. Szerintem nem kellene ilyen hamar belekeseredned a szerelembe. Próbálj meg továbblépni, és ha egyedül nem sikerül, akkor kapaszkodj bele olyanokba, akik továbbmennek. Akkor húznak majd magukkal, és ha áthúztak a holtponton, már tovább tudsz menni egyedül is. Van olyan, aki előrelép, és bele tudsz kapaszkodni, ugye? *Pillant Laurára ismerős-kék szemeivel, talán kicsit... jelentőségteljesen. A gyűrű és a név - pontosabban névtöredék, mert csak annyit lát - láttán megrebbennek a szemei, mintha kavicsot dobna az ember a tó vizére, de aztán ez el is múlik. Utána a macskát leteszi a földre, és kissé esetlenül karolja át a síró Laurát.* - Hé... remény mindig van, tudod? Ha arra gondolsz, hogy nem bírod tovább, jusson eszedbe, hogy eddig is kibírtad. Mindig a hajnal előtti utolsó óra a legsötétebb. Mondjak még kliséket? Vannak a tarsolyban, ha kell. És tudod, miért klisék? Mert az emberek sokszor mondták őket egymásnak, és emiatt elkoptak. De épp azért mondták ennyiszer, mert igazak.

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Szomb. Aug. 07, 2010 12:07 pm

*Valahogy el kell mosolyodnia, ahogy a fiút hallgatja. Hazamennek, szülőkhöz, báttyal. Csupa olyan dolog, ami neki vagy sosem volt, vagy már évek óta nincsen. Még a daimon megjelenése is egy ilyen dolog, bár csak sejti, hogy a macsek egy daimon. Majd a kérdésre ismét elmosolyodik, és szemébe könnyek gyűlnek, de nem csurognak le, mert a lány gyorsan a szél felé fordítja, hogy felszáradjanak. De azért tekintete egy kicsit elhomályosul.*
- Úgy döntöttem, hogy új lapot kezdek... El kell mennem innen, mert már nem tartozom ide... *Suttogja, és közben lehajtja a fejét, majd folytatja.* - Tudod, én azt hittem, hogy két élet összefonódhat, akár életeken keresztül is. És hogy ezt a köteléket semmi nem szakíthatja szét. De úgy tűnik, hogy nagyot tévedtem... Minden út szétválik egyszer. *Mondja, és most már tényleg sír. Hallani, még ha haja takarja is könnyeit. Majd egy esetlen mozdulat után jobbjával, amin a gyűrű van, int egyet.*
- De a szerelem is csak a bolondok aranya. *Mondja, és most a fiú arcára néz, kék szemeibe... Laura tekintetében a könnycseppek csillognak, de csak megingatja a fejét.* - És én persze bolond vagyok... *Fájdalmasan felnevet, de inkább csak egy nyögés, és kezét a szeme elé emelve felzokog, majd megtörli a szemét.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Édes tudatlanságban van azt illetően, hogy még a puszta megjelenése is csak a lány rosszkedvét fokozza, mert az itthagyottakat idézi fel. Neki a gitár kis túlzással a mindene, így egyértelmű, hogy az lóg az oldalán. Álmosan nyávogva végre előkerül egy kisebb szőrcsomó is, egy kölyökmacska. A fiú lepillant rá, majd a karjaiba veszi, és úgy néz Laurára.* - Az ott? Köszönöm szépen, akkor majd arra szállok fel... Jobb is, ha később indul, mert a bátyám még nem került elő, pedig megnyúznak otthon, ha lekéssük a vonatot... *Frusztráltan a hajába túr fél kézzel, majd azt újra a macskára helyezi, és kék szemeivel felpillant Laurára.* - Valami baj van? Nekem nyugodtan elmondhatod, minden bizonnyal úgysem látjuk egymást többet. Épp ezért a legjobb néha egy idegennek kipanaszkodni magad. Egyébként köszönöm. *Húzza ki magát a gitár dícséretére, de a mosoly kicsit lehervad az arcáról, és komolyan figyeli a szőkeséget.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Szomb. Aug. 07, 2010 11:38 am

*Csukott szemei lassan kinyílnak a hangra, és maga mellé tekint, a szavak forrására. Minden esetre a kisebb táskát leteszi, méghozzá a bőröndre, és gyorsan körbenéz az állomáson, keresve a vonatot, amivel a fiú elmehet. Végül csak ránéz, és végigméri. a gitárról Szevér jut eszébe... Igen, vele nem is beszélt, pedig kellett volna. Végül csak sóhajt egyet, amikor megnézi a táblát, ahol ki vannak írva a peronszámok, és az uticélok.*
- Azt hiszem az... De csak később indul... *Teszi hozzá, és hangja kicsit búskomor. Persze közben elmutat egy vonat felé, ami Angliába fog indulni. Lehet, hogy neki is oda kéne mennie... Minden esetre visszafordul a fiúhoz, és egy erőltetett mosoly kerül az arcára.* - Szép gitár... *Majd újra lehajtja a fejét, és sóhajt egyet, majd az égre néz, ahol kisütött a nap.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

- Elnézést! Meg tudnád mondani, melyik vonat megy Angliába? *A lányt a merengéséből egy vidám hang szakítja ki. Egy fiatal fiú áll meg mellette, korabeli lehet, tizenhat-tizenhét éves. Vállig érő szőke haja enyhén kócosan áll, szemei pedig kéken csillognak, valami furcsa, szemtelen beütéssel. Kezein fekete kesztyű, de olyan fajta, aminek az ujjai le vannak vágva, csuklóján karóra, egyébként pedig egy gitár van az oldalára akasztva. A pólója meg Metallicás. Türelmesen várja a választ, kezeit zsebredugva, maga előtt a földet rúgdosva, és töretlenül mosolyog.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Szomb. Aug. 07, 2010 10:58 am

*A szőke lány egy bőrönddel áll az egyik peronon, de vonat még sehol. Egyik kezében egy utazótáska, a másikat maga mellett lógatja. Most is a fekete rövidszoknya és a fehér blúz van rajta, egy pár fekete cipő, és fekete talár. Haját kicsit fújja a szellő, ahogy lehajtott fejjel álldogál a peronon. Csukott szeme alatt egyre felvillannak az emlékek, a közelmúlt emlékéi. Ariana, ahogy kéri, hogy ne menjen, Aeryn csokija, Patrick szavai a menekülésről, Rosetta könnyes szemei... De minnél többet gondolkodik, annál inkább érzi, hogy mennie kell, de lába mégsem viszi. Már nem is nagyon tudja, hogy mi van odakinn, csak fejében zakatolnak a gondolatai és arra figyel.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Kedd Jún. 01, 2010 9:00 pm

// 13. oldal legalja, Duncan Cornel hszében egy maddárkaja, és ezzel kipurcantam XD

Okkés Smile

-Cir//

Vendég

*Most már nyugodtan simogatja macskáját, és reméli, hogy a lány abbahagyja a sírást.* - Szívesen... Örülök, hogy megismertelek. *Kezet nyújt, hogy ezzel is megpróbálja oldani a feszültséget, de persze nem biztos, hogy sikerül. Pálcáját mindenesetre elhelyezi a tőr mellett, így szükség esetén használni tudja majd. De úgysem fogja, valószínűleg.* - Az unokatestvéremhez... Itt lakik a városban, és valószínű, hogy ideiglenesen nála szállok meg. A gond csak az, hogy elfelejtettem őt értesíteni... *Na persze Melaina biztos be fogja őt fogadni. Ha meg nem, legfeljebb majd beiratkozik az iskolába. Korban elvileg megfelel, csak ne kéne tanulni...* - És te, hogyhogy megengedik, hogy így szaladgálj? Veszélyes is lehet.

//fagy//

Vendég

*Nos, az Marinának már nő, sőt, néni, hiszen a lány öt évvel idősebb nála, és talán többnek is néz ki. Marina mindenesetre megtörli könnyes arcát, és szipogva néz fel Chleopatrára. Mikor az beköti a lábát, akkor kicsit forgatja a végtagot, megnézi, hogy rendben van-e, majd biccent.* - Köszönöm szépen, és tényleg sajnálom. Marina vagyok. Hova tetszik menni? *Eléggé meg van szeppenve, ezért magázza a másikat, pedig még Krastio-val is tegeződik, aki ugyebár három évvel idősebb a Phentesilea sarjnál.*

Vendég

*Nem nő ő kérem, csak egy tizenhat éves lány, még ha az élet keményen meg is edzette. Ettől azonban még nem tűnik olyan öregnek... Vagy igen?
Campary még mindig nyugtalanul ficánkol Chleopatra kezében, de ő már megtanulta kezelni a helyzetet, és mondhatni vasmarokkal fogja az állatot, nehogy az még egyszer elszökjön. Ha egyszer sáros lesz, szinte lehetetlen kiszedni a mocskot a bundájából... És az embereknek sem túl jó, ha egy megvadult, nyolc kilós macska cirkál közöttük, a gazdáját keresve.* - Öhm... Semmi baj, nem haragszom. nem a te hibád volt. *Motyogja erőtlenül, hiszen nincsen még hozzászokva az ilyen helyzetekhez. Nem is nagyon ért a kisgyerekekhez. Csak az akrobatikus mutatványok, és a harcművészetek azok, amikhez ért.* - Hát... Megpróbálhatok segíteni rajtad, de nem garantálom, hogy teljes siker lesz. A gyógyítás nem az én szakterületem... *kedvesen megsimogatja a lány arcát, majd előkeresi pálcáját. Ehhez újra a bőröndben kell keresgélnie, pszionikus mágiával ugyanis nem bírja meggyógyítani a lányt. Márpedig csak a mágia-fókusza az, ami mindig nála van. Elmotyog egy "Ferula"-t, ami ugye eléggé alap szintű varázslat, még neki is sikerülhet.* - Így... jobb?

Vendég

*A nő is elesik, de ezzel Marina alig tud törődni, csak térdel a földön összeszorított szájjal, és folynak a könnyei. De erős kislánynak kell lenni, nem szabad nyafogni... Mikor a macska ráugrik, akkor felsikít, és reflexből csap felé, de szerencsére Chleopatra időben elveszi az állatot. Mikor a nő hozzá beszél, akkor könnyes szemmel felnéz, és feltápászkodik. Kissé ugyan megtántorodik ugyan, de leporolja magát.* - Ne tessék haragudni, én nem akartam rossz lenni, csak futottam, és nem láttam, hogy itt tetszik lenni... *Remeg a hangja, bár nem fél tőle, hogy a nő nagyon leszidja, hiszen a hangja alapján nem haragszik, de hát sírást visszafojtva nehéz könnyedén beszélni.* - Megütöttem a térdem. *Jegyzi meg szipogva, a térdére pillantva. A nadrágja valóban kiszakadt, és a sebből szivárog a vér.*

Vendég

*Vélához méltó kecsességgel lépked előre, egészen addig, amíg a kislány neki nem szalad... Akkor ugyanis elesik a meglepetéstől, egyenesen bele egy pocsolyába. Persze ez rögtön láncreakciót indít meg: feldönti a bőröndöt, ami ráesik a Maine Coon farkára. A macska természetesen kiugrik Chleo kezei közül, egyenesen Marinára, és talán könyörtelenül bele is mélyeszti karmait, ha Chleopatra nem vetődik utána, és kapja el.* - Nyugalom Campary... Nincsen semmi baj. *Azt leszámítva, hogy a vékony, fehér selyemruha csupa sár lett... ráadásul egy nagyobb lyuk is keletkezett rajta, pedig már amúgy is szakadt volt. Egyébként, tulajdonképpen csak ekkor veszi észre Marinát.* - Oh.. Nincs semmi baj? *Kérdezi a tőle telhető legkedvesebben, majd rögtön el is fordul. Rövid kotorászás következik a bőröndben, majd egy villanás kíséretében etüntet valamit ruhájának egyetlen belső zsebében.* ~Ha errefelé a kislányok is ekkora erővel bírnak, jól fog jönni, ha kéznél van a tőröm...~ *Ezután persze segít feltápászkodni a lánynak, ha az még nem tette meg.* - Chleopatra Phentesilea. *Hangzik el rögtön a bemutatkozás is.*

Vendég

*A vasútállomás nincs is olyan messze a házuktól, hiszen a külső negyedben laknak ők is, a temető mellett. Innen még könnyedén hazatalál, tehát nyugodtan futkározik az utcákon. Néhol még talál egy-egy kisebb pocsolyát, az éjszakai eső nyomaiként. Azokba szorgalmasan beleugrál, így nadrágja már tiszta víz, legalábbis térdig, de valamennyi jutott térd fölé is. Viszont pocsolyakeresés közben nem is figyel annyira, így lendületből fut neki néhány embernek, aztán sűrűn bocsánatot kérve áll odébb. Chleopatrának is nekiszalad, de most nem ússza meg olyan szerencsésen, mint eddig, hiszen elbotlik, és elterül a földön. Felszisszen, majd összeszorítja a száját, de a könnyek már reflexszerűen gyülekeznek a szemében. A térdét erősen felhorzsolja, és látszik, hogy mindjárt menthetetlenül eltörik a mécses.*

Vendég

*Fiatal lány szállt le néhány perccel ezelőtt a vonatról, s azóta is a peronon álldogál. Fázik, ez jól látható, hiszen elég lenge öltözetű, és vastag bundájú macskáját is kétségbeesetten szorítja magához, hogy melegítse. Hosszú fekete haját finoman fújdogálja a szél, ő pedig rendületlenül áll a helyén. Oldalán kisebb méretű bőrönd, hiába, kötéltáncosként nem volt szüksége sok ruhára, főleg nem Madagaszkáron..
Rövid várakozás után mégis elindul, a váróterem felé, vagy hogy is hívják azt... user sajna nem sokszor utazott vonaton, így nem is tudja. Szóval elindul, a remélhetőleg meleg váróterembe.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Kedd Dec. 29, 2009 12:36 pm

*A lány elmosolyodik, mikorra kabátot rárakják, és hagyja az ölelést*-Kellemes Ünnepeket Lawrence*mondja, mintegy köszönés képpen a fiúnak, majd megszorítja a karját, és el is indul vele. A csomagok felgyorsulva repülnek a lány után, közben a fiún látja, nem feltétlenül őt várta.*-Ariana újév után jön.*mondja csak ennyit elejtve a fiúnak, majd magához szorítva sétálnak át a tükrön. Megjelennek az iskolában, és ott majd Lawrence vezet tovább.*

» Nellondi karakterek