Nellondi Vasútállomás

Tárgy: Nellondi Vasútállomás Kedd Dec. 23, 2008 8:04 pm

First topic message reminder :

A Nellondi Vasútállomás a kis városka szélénél található meg, de megéri elmenni, hiszen nem egy csúnya, lepukkant állomásról van szó, sőt! Az egész állomás a bronz és az arany színek átmenetében pompázik, bár van, ahol sima arany, és van, ahol sima bronz. A diákok is eljöhetnek ide, hogy innen tovább menjenek haza, vagy ha visszajönnek a Nezabarba vonattal, akkor is ide érkeznek. Bár az állomás nem hatalmas, a falucskához mérten talán mondhatjuk nagynak, hiszen a Nezabar miatt nagy forgalom kell, mert kell az ellátás még a falu lakosságán kívül egy több mint 1000 fős iskolának, aztán ott van még a személyzet,. A házimanóknak is kell valami kaja, meg innivaló is (mert azért ők is esznek). Maga az állomás 3 emeletből áll. Van egy pincének mondható rész, ahol tárolják a különböző dolgokat, itt van még a személyzet szállása is, hiszen nem csak nellondiak dolgoznak itt, messziről jövők is, hiszen a vasútállomás jó munkalehetőséget ad, és valljuk be, az igazgató sem fizet rosszul. Van a felsőbb rész, ahol van egy étterem, és néhány kiadható szoba is, valamint itt vannak a mosdók is. A porond mondhatni a középső rész, ez a központ is, hiszen ide érkeznek a vendégek, ha felsétálnak egy lépcsőn, és belépnek az aranyozott szegélyű kapun. Vannak itt órák is, és nélhány fa, bokor is ültetve, valamint más, kúszónövényekkel is van befuttatva néhány kerítés. Az egyetlen szolgálati lakásnak mondható szoba, ami itt van, a főporondőré, aki mindenki felett rendelkezik, mármint aki a porondon van, és itt dolgozik. A vonatokba csak akkor lehet beszállni, mikor egy porondőr int, az induló és érkező vonatok kiírása pedig egy függő táblán van, ami mágikus úton változik. Az utazni kívánó diákoknak, felnőtteknek, akik még várnak a vonatukra, padok vannak kirakva, és egy kisebb büfé is van üzemeltetve.

Nellondi Vasútállomás - Page 2 Vasutallomas

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Szomb. Jún. 15, 2013 12:59 pm

*Igen, azt hiszem a korábbi évek kellettek hozzá és a most együtt töltött sok idő is, hogy látom, ugyanúgy törődik velem és óvatos, lassan közelít, mert ismer és tudja, hogy mi az, amitől tartok. Egyszerűen csak bízom benne, mert érzem, hogy képes kezelni engem, minden félénkség és minden hirtelen indulat ellenére. Azért annak örülök, hogy ő is egyetért velem, mert sokszor úgy tűnik kettőnk közül ő az, akinek mindig igaza van, aki mindig logikus dolgokat mondd, de azért néha ez fordítva is előfordul.* -Igen, én is így érzem, és talán... tudod talán nem kéne mindig mindenkit mindenáron megmentened. Nem csak a te dolgod, és nem lehetsz ott folyton mások mellett. *Tudom, hogy ez fontos neki, de nem jó, ha meghasad a lelke, mert nem lehet minden pillanatban ott, és nem is kell vadidegenekért tennie folyton. Elmosolyodom és lassan bólintok a visszakérdezésre, hiszen így van, már jó ideje az övé vagyok, csak nem vette észre, hiszen senkinek sem engedtem olyasmiket, mint neki. Hozzá bújtam oda most is, amikor az apámat említette, nem máshoz. Az érintése már biztonságot ad, nem félelmet szór. Esetlennek érzem magam, de mégis kellemes a csók, a röpke puszi. Most ez bőven elég és látom, hogy neki is jól esik. A kezébe fogja a fejem, én pedig csak mosolygok, mint valami bamba kis liba, de nem érdekel. Újra összeér a szánk, én pedig csak beleolvadok az érintésébe és kész, így maradék, ha lenne rá mód.* -Köszönöm... mármint nem csak ezt, úgy mindent, tényleg. *Aztán nevet, elhúzza a függönyt, én pedig örülök neki, hogy marad és nem csak a kezemet fogja majd. Erőt ad, és ez most a legfontosabb. Alhatunk hát együtt, ha rosszat álmodok, akkor azonnal van kihez fordulnom, elég egy ölelés, egy simítás, vagy egy csók és elűzi a rosszat a fejemből.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Annak azért határozottan örülök, hogy engem már teljesen megszokott, és nem húzódik el. Talán a korábbi évek kellettek hozzá, talán az, hogy felnőttként még mindig azt látja, hogy segíteni akarok, mégis, valahogy ez az érintésfóbia engem nem zavar, és legalább mással nem próbálkozik, másokat pedig elüldöz. Hozzásimul a kezemhez, ezt már határozottan jó jelnek veszem, ahogyan igyekszem tartani magam, hogy el ne olvadjak tőle.* Túlzásba igen, ezen nehéz változtatni, de azért szent sem vagyok. Igyekszem segíteni, ahol tudok, de őszintén szólva te vagy az, akivel ezt nem érzem úgy, hogy teher lenne. Mások esetében állandóan nagy a nyomás, hogy nem tudok maradéktalanul jót tenni, például ha megmentek egy haldoklót, aki inkább meghallt volna. Veled viszont más, mert tényleg azt érzem, hogy egymásra vagyunk hangolva. *Picit elnevetem magam, hiszen nagyon is rossz, hogy vámpírrá lett, de végsősoron még mindig tudom őt védeni.* Az enyém? Tényleg...? *Kérdezem hitetlenkedve, már nem olyan szempontból, hogy kinézném belőle a hazugságot, csak éppen annyira szép ő, és olyan lelkülettel van megáldva, akire bárki vágyna. Nos talán nem bárki, hiszen félénk, tapasztalatlan, mégis oly indulatos, tehát inkább én vágynék rá, ahogyan tettem is mindig. Amikor kimondja, hogy soha, akkor bólintok. Érintetlen, amit nem is csodálok. Ez felelősség is nekem, de ha nem teszünk semmi egyebet, mint eddig, akkor át tudjuk érezni egymás vágyait. Én is lecsukom a szememet, és átengedem magamat a csóknak. Furcsa, mert mindig erre vágytam, és pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Forró, pedig vámpír létére hidegnek kéne lennie. Az ajkainkat nem nyitjuk ki, ez most tényleg csak egy puszi, de mégis minden tagom belebizsereg.* Azt hittem, hogy az lesz elsőre... *Kapkodom a levegőt.* De ha olyannal csinálod, aki tényleg a tiéd, akkor természetesnek hat. *Az arcát a kezembe fogom, és lágyan csókolom most meg én, de továbbra is a puszi stílusában, nem is kell rohannunk. Ő halhatatlan, én pedig tudok várni, most, hogy már van értelme. A puszi után elengedem őt és bólintok.* Aludhatunk együtt, majd uralkodom magamon. *Nevetek fel boldogan, és behúzom a függönyt.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Szomb. Jún. 15, 2013 12:27 pm

*Megértem én a szavait és a véleményét és tudom, hogy mindenben igaza van, de attól még természetesen nem könnyebb semmi sem. Azt is tudom már régóta, hogy sohasem bántana, mégis óczkodtam az érintésétől, főleg mert nem voltunk hosszabb ideig együtt, hiszen időnként az apja próbált új családhoz adni engem. Persze mindig sikertelenül, és én újra visszakerültem hozzájuk. Azt hiszem nem is akartam máshol lenni, ott sokkal jobb és békésebb volt, már ismerős, de a kor átka, hogy a végtelenségig nem maradhat az ember egy árvaházban. Nem fogok visszafordulni, kihúzom kicsit magam, bólintok, próbálok erős lenni, tényleg próbálok.* -Tudom én, hogy igazad van, és örülök, hogy itt vagy velem, egyedül már el sem indultam volna. *Ejtek meg egy apró mosolyt, hogy érezze, hogy a bátorító szavak érnek valamit, nem csak a falnak beszél és nagyon sokat számít, hogy itt van velem. Nem húzódom már el, amikor átfogja a vállam, hiszen az utóbbi hetek, hónapokban sok időt töltöttünk együtt, minden egyes étkezésem érintésből áll, kezdem ezt egyre inkább megszokni, legalábbis vele. No meg már kialakult felé jó ideje az a bizalom, ami megnyugtat, és ha velem van, ha hozzám ér, az jó érzéssel tölt el. Csendben hallgatom végig, amit mondd, néhol kicsit elmosolyodom.* -Tudom, persze, és nem is várom el, hogy mindig csak te legyél a jó fiú, én már sokszor mondtam neked, hogy túlzásba esel. *Rántom meg a vállam picit, amin a keze pihen, hiszen így van, nem kell mindig mindenkit óvnia, mer az azért fárasztó lehet. Aztán hirtelen konkrétan elnevetem magam, nem bántón, csak valahogy az eddigi feszültség is azt hiszem így tör belőlem a felszínre. Rövidke kis nevetés, amit a szavai csalnak elő belőlem.* -Butaság, már rég a tiéd vagyok, csak nem vettem észre. *A vállamon lévő kezére csúsztatom a sajátomat, miközben ő végigsimít a hajamon.* -Nem tartok már az érintésedtől, nem zavar, sőt úgy érzem, hogy megnyugtat a közelséged, ezt még senki sem érte el nálam... soha. *Az utolsó szót meg is nyomom kicsit, hogy értse, hogy tényleg még soha senki, Ewan sem, csak ő. Ösztönösen nyelek egyet, amikor közelebb hajol, pár centiről nézek a szemébe, aztán lecsukom a sajátomat és azt a cseppnyi távolságot, amit hagyott közöttünk nullára redukálom. Nem csókoltam még soha senkit, minden bizonnyal eléggé esetlen lehetek, sőt inkább csak valamiféle puszi lesz a dologból. Hátra is húzódóm egy kissé vöröslő fejjel.* -Ez elég pocsékul sikerült igaz? *Nem is tudom, hogy ő már csókolózott-e, hiszen sose beszéltünk ilyesmiről. Helyes fiú, nagyon is, de mindig csak másokkal törődött, nem tudom, hogy szánt-e időt saját magára.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Én természetesen próbálkozom, de túllépni bizonyos határokat nem akarok, annak nem sok értelme nem lenne. Tudom én, hogy valamilyen szinten erőltetni kell a dolgot, de ha magam sem tudom, hogy mit szeretnék tőle, úgy állati nehéz. Illetve sejtem én, hogy mi lenne a jó, csak még magamnak bevallani sem egyszerű.* Ha nem tudod eltemetni, akkor viszont alkalmat kell találnod, találnunk... *Helyesbítek, hiszen most már koránt sincsen egyesül. Más embereket hiába kárhoztatunk, hogy nem segítettek, talán sosem ismerték annyira a családot, hogy úgy érezzék, bele kell folyniuk a dologba.* Nem rossz ötlet. Ha nem zárod le, akkor örökké csak menekülni fogsz, rosszakat álmodni, és azon rágódni, hogy mi lett volna, ha mégis megpróbálod. Jobb így, szerintem. *Teszem hozzá, ez egy vélemény, amivel nem kell egyetérteni. Ha úgy kívánja, akkor akár most is meghúzhatjuk a féket, és visszafordulhatunk. Látom, hogy végülis megérti az aggályaimat, sőt, még így is bevállalná. Felállok most már, mert látom, hogy közel van ahhoz, hogy nagyon is zavarba jőjjön.* Hülyén érzem magam, hogy mindig csak a jófiút, a rendeset látod bennem, és nem akarom, hogy csalódj, de akkor is... pasi vagyok, és egyre nehezebb úgy néznem rád, mintha nem éreznék semmit. *Picit bizonytalankodva fogom át a vállát, és lépek közelebb.* Szívesen alszom veled, nem is akarok többet, mégis... azt hiszem, hogy nem tudok rád csak úgy gondolni, hogy milyen édes vagy, én pedig mennyire óvhatlak. *Nagyot sóhajtok.* Nem vagy az enyém, de ölni tudnék csak azért, mert valaki rád néz. A féltékenység ugye már nem fér bele a rólam kialakított képbe, mi? *Kérdezem csalafinta mosollyal, és végigsimítok a haját. A másik kezemmel még mindig nem engedem el a vállát, de picit közelebb hajolok. Szépen lassan, hogy bátran elhúzódhasson, ha akar. Nem csókolom meg, de a szája előtt állok csak meg pár centivel. A döntés az övé. Ha egyátalán felkészült az ilyesmire.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Pént. Jún. 14, 2013 8:11 pm

*Ez így van azt hiszem, Johnny védett mindig is, míg Ewan akkor még kicsi volt, és most is ugyanúgy áll hozzá a dolgokhoz, mintha még ott lenne az a fal közöttünk. Tudom én, hogy rosszul reagálok az érintésre, és sok mindenre, de azzal, ha még csak nem is próbálkozik, ez nem is fog változni soha. Johnnyban jobban bízom, tényleg úgy érzem, hogy ő erős és megtud védeni bármitől, erőt tud adni, amikor úgy érzem, hogy már nincs benne egy cseppnyi sem. A szavaira viszont megrázom a fejem, nem tudok egyetérteni, most nem.* -A múlt mindig velünk él... a részem, képtelen vagyok teljesen eltemetni, pedig próbáltam. *Ez sajnos így van, nem fog örökre eltűnni, nem tudok úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Bár abban igaza van, hogy nem várhattam el, hogy a szomszédok kerüljenek bajba miattam, bár összefoghattak volna... azért ezt akkor is úgy gondolom. Én tettem volna másért az ő helyükben, biztosan tettem volna! Az egész helyzettől félek, persze hogy azért, mert félelmetes, mert ha tényleg ott lesz az apám, a lelke, vagy a szelleme, én nem tudom, hogy képes leszek-e majd kezelni. Hiába hogy ott lesz majd mögöttem.* -Tudom én, de... félek, talán rossz ötlet volt. *Bizonytalanodom el, de tudom, hogy már nincs visszaút, már menni kell, visz a vonat, és az álmaim sem fognak elmúlni, kénytelen leszek utána járni, hogy rendesen tudjak aludni. Aztán elhátrál tőlem és leül, én pedig lassacskán értem meg, hogy miről is beszél. Jó barát, mindig segít és mindig véd, mert... mert jobban kedvel, mint a többieket, akiknek szintén segített? Zavartan vörösödöm el, mert bár még csak meg sem csókolt soha senki, attól még húsz leszek, tisztában vagyok azzal, hogy mi hogy megy a nők és férfiak között. Kicsit kapar a torkom, köszörülöm is, de végül leülök mellé, bár most tartok egy leheletnyi távolságot.* -Értem... akkor legyen úgy, hogy fogod a kezem, nekem úgy is jó. *Mosolyodom el kicsit, aztán el is hallgatok.* -De azt hiszem túlélném. Mármint, tudom, hogy te soha... soha nem tennél semmit, amit én nem akarok, de tudom, hogy hogyan működik a férfiak teste, csak nem tudtam, hogy te... engem... érted, hogy nem úgy vagy velem, mint mindenki mással. *Magyarázom kissé akadozva és zavarosan.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Megértem, amit mondd, hiszen én aztán lettem volna az, aki a burokban védi őt, ám nem mindenki olyan nyúlszívű mint én, és nyilván borzasztó, hogy ennyi szörnyűség történt vele. A bújása jól esik, ösztönösen karolom át, és zárom a karjaimba. A hajához nyomom az arcomat, és be is húnyom a szemem, bárcsak mindig így maradnánk. Azért valahol titkon örülök is, hogy velem van, nem pedig Ewannal osztja meg ezeket a titkokat. Nem mondom, hogy nyertem, mert sosem volt verseny, de mégis... talán életének az a szakasza már hangsúlyosabb volt, amit velem töltött, mint amit a szétcsúszott sráccal.* A múlt már elmúlt. A jelenben próbálj élni. A szomszédoknak megvolt a maguk élete, most már ne ideskedje ezeken. *Vállalom be a véleményemet, és picit talán kioktatásnak tűnhet, hogy állandóan így beszélek vele, pedig tényleg a javát akarom, ám amilyen önfejű, csak remélhetem, hogy nem bántódik meg, nem vagyok sem idősebb, sem okosabb nála, a reflexeim pedig mint egy lajháré hozzá képest. A fejrázáson és a kitörésen sem szabad nagyon kiakadnom.* De Libby... szerinted miért megyünk vissza? Nem nyesegetni fogjuk a bokrokat, bár nem volna ellenemre. Azért tesszük ezt az utat, hogy felfedjük a sötét titkot, ami az életedet beárnyékolja. *Nem zavar, hogy lebiggyeszti az ajkait, az volna furcsa, ha érzékeltlen lenne.* Itt vagyok veled, és nem lesz bajod. Nem engedem, hogy bajod essen, megigérem. *Na igen, én, és a felelőtlen igéreteim, hiszen legutóbb szegény bele is halt, és vámpír lett. De ennél rosszabb már nem lehet, ha rajtam múlik. A kérdésre ellenben zavartan nemet intek a fejemmel, és hátrálnék, de csak seggre ülök a fülke ülésein, míg ő állva marad.* Hát ööö... *Sután lehajtom a fejemet.* Semmit sem akarok jobban, hiszen a barátod vagyok, a testőröd, a rajongód... de... *Nyelek egyet, és segélykérően pillantok fel rá.* Egy valódi kínzás lenne, ha egy éjszaka ott lennél a karomban, ahol érezhetem a hajadat, a bőröd illatát... Szóval érted. Nem akarom, hogy zavarba jőjj, ha túlságosan... *Az ajkamba harapok.* Rámtör a vágy, vagy mi. *Méregetem a matrac méretét.* Esetleg aludj az ágyon, én a földön, és fogom a kezedet, ha megfelel. Így jó? *Dobom be mentőként a megoldást.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Pént. Jún. 14, 2013 7:36 pm

*Igen, ez így van, nem akarom őt kihasználni a végtelenségig, hiszen akkor is, ha gyógyítja magát, mégis csak az energiáit szívom el, és... az igazán nem szép dolog. Idővel megtanulom ezt, és vigyázni fogok, és nagyon remélem, hogy nem üt be több olyan gond, mint legutóbb az az auror srác. Hogy Ewan miért nincs itt? Én nem is tudom, valahogy nem szóltam neki az egészről. Úgy érzem, hogy ő még mindig az a barát a falon túl, nem került közelebb attól, hogy egy iskolába járunk, pedig volt ilyen gondolat a fejemben, de aztán elmúlt és kész. Bólintok, igyekszem erős lenni, nem törhetek össze már most, ha egyszer még szinte el sem indultunk. Az pedig jelenleg tuti, hogy ő az erősebb, a fizikai dolgok nem számítanak. A szavainak van realitása, de azért mégis...* -Szívesen éltem volna burokban, megmondom őszintén. *Biggyesztem le kicsit a számat, hiszen akármennyire is erőssé tett ez az egész, közben egy életre meg is nyomorította a lelkemet, amit nem tudok igazán értékelni. A megjegyzése hallatán azért csak elmosolyodom, és hirtelen hozzá is bújok.* -Benned olyan sok erő van, mármint bent a szívedben. *A fejemet a mellkasához nyomom, hiszen ott dobog erősen az életet adó szerv, ami pumpálja a vért és olyan lelkierővel látja el őt, amit én el sem tudok képzelni.* -De lehettek volna kitartóbbak is... *Emelkedem fel és húzom el kissé a számat, mert hát na volt pár szomszédunk, és mégsem tett senki határozottabb lépéseket sosem. Azért ez nem szép tőlük. Aztán amikor apámról beszél konkrétan a frász tör ki. Hevesen kezdem el rázni a fejem.* -Nem! Nem! És nem! Az nem lehet, hogy él, vagy hogy szellemként. Én nem akarok vele találkozni, nem akarom látni! *Már-már konkrétan pánikba esem. Eszem ágában sincs vele találkozni, sehogyan sem. És főleg nem legyőzni. Elég volt az az első, az is véletlenül sikerült, mármint spontán mágia volt, és hogy most direkt magamtól és szándékosan. Leblokkolnék és rettegnék, hiszen annyi éven át rettegtem. Nem remegek ugyan, de a szám széle kissé igen, aztán csak megrázom a fejem az újabb szavak hallatán.* -Akkor én is alszom, valamennyi kell, tudok pihenni, nézni a plafont, vagy nem tudom. Alhatok én is veled a földön? Vagy te velem az ágyban? Most nem menne egyedül, megijesztettél. *Egyre kevésbé tartok a vele való érintkezéstől, azt hiszem nem zavarna, sőt megnyugtatna, ha átölelne, miközben alszom, vagy ha én őt, ha csak nézném, ahogy alszik, hallgatnám, ahogy szuszog, érezném ahogy dobog a szíve, akkor nem látnék mindenhol fenyegető árnyakat, amik halálra rémítenek.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Nos ez egyértelmű, hogy vérre lesz szüksége, de amedig csak lehet, felajánlom majd magamat, de úgyis tudom, hogy nem szeretne sokáig rászorulni, meg fog majd másokat is támadni. Mindegy, ezt elfogadom, buzgón imádkozva azok lelki üdvéért, hogy nem halnak bele. Végigfuttatom rajta a tekintetem, és azon tűnődöm, hogy vajon gyermekkori jóbarátja miért nem jött velünk. Bár csak egy falon át beszélgettek, de nem Ewan lenne a legjobb idegenvezető ezen a túrán? Én csak évekkel később ismertem meg Libbyt, tanácsokon kívül mással nehezen szolgálhatnék.* Ha ott leszel, ha ott leszünk talán minden más lesz. *Sugallom finom bólintással. Valahogy tényleg úgy érzem, hogy mit sem számít itt a nyers erő, amit birtokol, én vagyok az, aki mindentől óvja őt. Nem is baj, a szokásos komplexusaim élnek, hogy mindig a megmentő szerepére vágyom.* Ha burokban éltél volna, ha mindentől óvnak, akkor pedig az lenne a baj. Elhiszem, hogy féltél, ez természetes. De ez tett erőssé. Mint azok a kicsik, akiket nem kényeztetnek el, nos ők lesznek a vezetők, akik másokat bátorítanak, hiszen ők már megvívták a harcaikat. Tudod... Ami nem öl meg, csak erősebbé tesz. *Aztán eszembe jut valami, amin már eleve el is mosolyodom.* Ami pedig megöl, az még erősebbé, te vagy a példa. *Döntöm oldalra a fejemet, most egész király felvezetésnek érzem, nem csak sablont akartam mondani.* Van egy olyan érzésem, hogy is-is. Talán sokan maguknak valóak, de kétlem, hogy mindenki vállat vont volna, ha egy ilyen csodaszép kislány többé nem jelenik meg. Az ő keze lehet a dologban. *Utalok az apjára, és elmerengek.* A múltkor említetted édesanyádat, óva intettelek a megidézésétől, mégis... átgondolnám a dolgot. Meghalt, talán apád ölte meg, de az a törékeny nő nem volt gonosz, apádról viszont tudjuk, hogy rosszat tett. Azon gondolkozom, hogy mi van akkor, ha az apád... még...mindig köztünk van? *Elhallgatok, nem akarom megijeszteni, főleg nem így este. Hülyén is nézne ki egy remegő vámpír.* Meghalt, ez tény, de ha valamiért a gonosz lelke nem tud nyugodni, hogy tovább kínozzon téged afféle kóbor árnyként? Akkor nincsen mese, szembe kell nézned vele, és ha szükséges, meg kell ütköznöd vele, még utoljára. Veled vagyok, de akkor és ott... a te harcod lesz. *Fejezem be a dolgot, és természetesen bólintok a dologra.* Libby, nekem azért aludnom is kell. Tudok veled virrasztani, mondjuk a földön kiterítem magamnak a hálózsákot, de ha azt akarod, hogy ne remegjen meg a kezem holnap a gyógyításod közben, akkor pihennem sem ártana. *Mosolyodom el, eszembe sem jut, hogy egy ágyban aludjunk.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Pént. Jún. 14, 2013 7:04 pm

*Igaza van, mégha nem is ér nekem sokat az efféle étel, azért mégis jó a megszokott íz, hogy egy kicsit más, mint a vér, mert még mindig nem barátkoztam meg teljesen a ténnyel, hogy van bennem egy oldal, amelyik vért akar inni és nem hamburgerre vágyik, mint ahogy az normális lenne. Eszegetek hát, és amikor megmozdul a vonat automatikusan megfeszülök. Nem sokat utaztam még, igazából a legutolsó nevelő szüleimtől egyből ide jöttem, ennyi volt az én utazásom és kész. Kipillantok, de amikor Johnny megszólal, akkor már rá koncentrálok. Halkan sóhajtok egyet, tudom én, hogy igaza van, de attól még nagyon nehéz ez, hiszen lényegében a rémálmaim színterére kell önként ellátogatnom, amitől minden normális ember inkább menekülne.* -Persze, tudom... de ezek még most is félelmetesek, nem csak gyerekként. Az a legrosszabb, hogy nem segített senki... *Elcsuklik a hangom, hiszen így van, azután, hogy anya meghalt nem jött senki hozzánk, és nem is tűnt fel nekik, hogy én sem megyek sehova. Miért nem jutott eszébe senkinek, egy szomszédnak sem, hogy megpróbáljon segíteni, megnézni, hogy mi van velünk? Vagy talán próbáltak, de az apám mindenki elhajtott? És mi lett volna, ha nem vagyok varázsló, akkor... akkor nem tudtam volna megvédeni magam, és még most is ott lennék vele, csak már sokkal rosszabb lenne minden, vagy talán leszúrtam volna egy konyhakéssel idővel védelemből.* -Itt maradsz? Nem szeretnék egyedül utazni. *Ülök át mostmár mellé a másik ülésre. Külön kabinja van, de egyszerűn nem akarok egyedül lenni egy idegen helyen a rémálmaimmal. Megborzongok és inkább a levélre próbálok koncentrálni.* -Erre nem gondoltam. De ha segíteni akar, akkor miért akarna bántani? És ott van az az egész épületszárny, akkor csak nem annyira titkos... *Tudom, megint buta vagyok és naiv, mert ez tényleg nem jutott eszembe, hogy bajom lehet ebből. Vajon tényleg így van?*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Tudom, hogy nincsen szüksége az élelemre, de azt is, hogy jobban érzi ő is magát, ha megtarthat minél többet az emberi oldalából. Ha nagyon hagyja elvadulni a benne élő fenevadat, akkor teljesen elveszti a lelkét, és tudom, hogy ettől fél a legjobban. A pizza nem nagy gesztus, de mégis, ezen az oldalon tartja.* Egészségedre. *A vonat lassacskán elindul, zöttyenünk egyet, amint megmozdul a kinti táj. Amióta megérkeztem, egyszer sem hagytam el a várost, így az első fél órában a sokszor látott házikók lesznek még előttünk, addig nem is érdemes az utazásra koncentrálni.* Tudom, de vissza kell mennünk. Biztosan hallottad már, hogy minden feladatot meg kell oldani, ezt pedig csak úgy lehet, ha visszatérsz, és lezárod. *Bólintok neki, ezúttal nem ölelem magamhoz, muszáj, hogy ő is akarjon ilyen módon barátkozni, hiszen nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy milyen dilemmái vannak.* Nem tudom. *Sóhajtok fel, és begyűröm a saját pizzámat a papírba, majd később folytatom. Várakozóan nézek rá, remélve, hogy hozott innivalót.* Akár így van, akár nem, mindenképpen jót fog tenni, ha szembesülni tudsz a múlt démonaival. Voltak dolgok, amik gyermekként félelmetesek voltak, ez tény, de ha most felnőtt fejjel urrá tudsz lenni rajtuk, akkor lehet, hogy még jól is elsül a dolog. Átveszem tőle a levelet, és végigfutom. Gondterhelten nézek fel* Azt írja, hogy tartsd titokban, nem? Akkor nem fog most bántani érte téged? Megtorolni a titka kiadását? *Az illető veszélyes lehet, ha vámpírokat akar uralni.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Szer. Jún. 12, 2013 7:26 pm

*Igen, végülis csak belementem, mert hát igaza van. Folyton bevillannak ezek az álmok és csak meggárgyulok tőle, ha nem járok utána, hogy pontosan miről is van szó. Túlságosan zavaros és ha tényleg az van, amire gondolok... nem erre egyelőre még nem szabad koncentrálnom, muszáj valami másra. Johnny intézte a dolgokat, így én megvárom a fülkében, amíg az utolsó egyeztetést is elrendezi. Kicsit meglep, amikor pizzával állít be, elmosolyodom és végülis úgy döntök, hogy csak nem árthat, bár már korántsem tartozik az efféle étel azok közé, amik bármennyire is hasznosak nekem. Nagyon hálás vagyok neki, hogy ennyi mindent tesz értem, pedig egyáltalán nem lenne neki kötelező, és mégis megteszi.* -Tudom, hogy igazad van, de azért akkor is nehéz. Muszáj tudnom, hogy mi van, de félek is tőle... és újra látni a birtokot... *Megborzongok egy pillanatra, pedig nekem tényleg nem árt a hideg, úgyhogy sejthető, hogy nem erről van szó.* -Szerinted lehet, hogy csak ez az új dolog zavar bele a fejembe és amúgy nem igaz az egész? *Reménykedve pillantok rá, aztán hirtelen eszembe ötlik valamit. A farmerem zsebébe nyúlok és egy kissé rongyos levelet húzok elő belőle. Kissé gyűrött és már vagy négyszer átolvastam, valami Jacob írta, valami vámpír klánról. Zavaros. A srác kezébe nyomom, hogy olvassa el ő is.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Belépek a hálófülkébe, amit Libbynek foglaltam le. Az ilyen intercity vonatokon szerencsére van ilyen, csak éppen az a nem mindegy, hogy majdani lakója lány, vagy fiú. Merthogy nekem tökéletesen megfelel a kényelmetlen alvás is, de ha ő puhább ágyhoz van szokva, akkor bizony meg fog fájdulni a háta. Leteszem a táskáját a földre, és kihúzom a függönyöket, még úgysem fogunk aludni. Az én fülkém a szomszédos, de amíg nem vagyunk álmosak, szívesen maradok a társaságában. Megvárom, amíg helyet foglal, és a saját hátizsákomból előhúzok egy papírba csomagolt még meleg minipizzát, hogy legyen vacsija is, remélem hozott valami innivalót. Én is leülök szembe, és megvárom, amíg fal. Még nem indulunk, van pár perc, amíg kifutunk az állomásról.* Örülök, hogy hallgattál rám, és utánajárunk. Ennél nem lehet jobb megoldás. *Mosolygok rá, és remélem a pillantásom elárulja, hogy mindenben mellette állok. Végülis egy személyben vagyok testőr, jóbarát, gyóntatóatya, és minden más, amiben csak szeretné, hogy nyújtsak óvó kezet. A táskámra pillantok, régen voltam már otthon, igazság szerint foglalmam sincsen, hogy milyen lehet most Írországban az idő. Szeles asszem, még nyáron is. De ő vámpír, még a hóvihar sem nagyon árt neki. Ő kéne, hogy a testőröm legyen, nem fordítva. De mégis így alakult.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Csüt. Ápr. 04, 2013 9:47 am

- Tényleg nem. Persze feljött ötletnek, hogy esetleg Demyan-nal megyek, vagy valamelyik lánnyal, de igazából nem beszéltünk meg semmi konkrétumot. Szóval nem volt kedvem petrezselymet árulni egyébként sem, meg valószínűleg csak lementem volna úgy fél órára, aztán vissza a szobába. * húzom el a számat, és arról már nem is beszélek, hogy neki mennyire egyszerű helyzete van. Hiszen van egy barátnője, és emellett egy másik lány is az életében, aki ugyan nem a barátnője, de eléggé vonzódik hozzá. Hát igen, egyeseknek nagyon sok jó dolgot adott a Jóisten! Két nőt is! Szegény Kasey... *
- Jó, majd én megvédelek, bár nem értem, hogy hol van ilyenkor az a fene nagy magabiztosságod, meg hogy te nem félsz semmitől! Letépik a fejedet és nyársra fűzik? * kérdezem kacarászva, majd hagyom hogy csak úgy simán homlokon csókoljon. Egyáltalán nem húzódom el, hiszen miért is tenném? Imádom a közelségét, ő a legjobb barátom, még ha az érzések kissé faramucik is. De ez teljesen más tészta, szóval jelen pillanatban nem is akarok ezen agyalni. Már csak azt remélem, hogy a szülei jófejek, és nem fognak felrakni az első vonatra, gépre, hogy hazaküldjenek Oroszországba. Nem bírnám elviselni, ha egyedül kellene töltenem ezt a két hetet, vagy ami még rosszabb, anyámmal!
A vonat eközben szép lassan elindul velünk én pedig egyre laposabbakat pislogok. Nem bírom a vonatozást hosszútávon, elálmosít, mint most is. Teljesen egyértelmű tehát, hogy álomra hajtom a fejemet Jake vállán és jóleső szuszogásommal őt is elaltatom.

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Csüt. Ápr. 04, 2013 9:34 am

*Csendben hallgatom Lilia szavait, aki megjegyzi, hogy nem hívta el senki a bálba, így egyedül ment volna. Erre felvonom a szemöldökömet és a lányra meredek.*
- Tényleg nem hívott el senki? Bakker, hova tették a pasik a szemüket? *csóválom meg a fejemet felháborodottan és tényleg rosszul érzem magam, hogy Lili egyedül ment volna a bálba. A szőke haj hamarosan visszaváltozik ismét vörössé, amire egy hálás mosollyal nyugtázok.*
- Ez vagy Te! *mosolyodom el és húzom magamhoz a lányt, majd egy puszit nyomok a feje búbjára és ismét visszahelyezkedem az ülésemre kényelmesen. Tuti, hogy be fogok aludni a vonaton, ott jobban tudok, mint a repülőn. Mikor kicsit kiakadok, természetesen Lilia is követ, és rá kontráz, hogy neki sem valami kellemes ez az egész, de ezt a büntetést kaptuk, el kell viselni. Na ja...*
- Hát nincs mit. Én is jobban örülök, hogyha van valaki körülöttem, aki nem a család.És szavadon foglak, te leszel az élő pajzsom a szüleimnél. Tuti, hogy ők is kaptak levelet... De majd a repülőről írok nekik, hogy mi újság és hogy megyünk. Csak hogy ne lepődjenek nagyon meg. *gondolkozom el kicsit és nézek én is Lilire, de valahogy nincs kedvem mosolyogni. A kezét én is kicsit megszorítom, tényleg jól esik, hogy vele lehetek.*
- Az biztos, hogy bulizni is fogunk ebben a két hétben, a szavamat adom! *kacsintok a lányra vigyorogva és mint egy vég szóra halaltszik a vonatkürt és indul meg a szerelvény Szófia felé.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Csüt. Ápr. 04, 2013 9:25 am

- Jó persze, nekem sem egy leányálom ez az egész helyzet! Csak próbálom máshogy felfogni és kevésbé kimutatni az egyet nem értésemet. Na nem mintha nekem olyan nagyon előre eltervezett programom lett volna a bálra... úgysem volt kivel menni... * húzom el a számat, majd merengve kibámulok az ablakon. Még nem indultunk el, úgyhogy bámulhatom a távolban felsejlő kastély csúcsos tornyait, az alatta elterülő, egész várost beborító ködfátylat. Gyöngyörűszép az egész és akármi van, ez a hely az otthonom, ahonnan most mennem kell. Persze, örülök annak, hogy Jake-kel lehetek, meg hogy elmehetek hozzájuk, de ez csak azért van, mert nincs kedvem hazamenni a kúriánkba, ahol jelenleg senki nem tartózkodik. Mit kezdjek egyedül egy akkora házban? Oké, ott vannak az alkalmazottak, akiket ráadásul már régen láttam, de nincs kedvem sem Peter-hez, sem anyámhoz... Azóta nem voltam otthon, mióta megtámadtak engem és Lou-t és most valahogy nem is vágyom arra, hogy visszatérjek! Nem akarok kellemetlen emlékeket, nem akarok búslakodni, és befordulni két hétig. Túl sok minden van a múltamban, ami nem éppen kellemes, és valahogy nem akarok nekimenni az egésznek egyedül. Fel kellene dolgoznom valahogy, azonban képtelen vagyok rá ha nem áll mellettem senki. Soha nem küldtek még haza, soha nem kaptak el semmiért, meg ugye, okot sem adtam az egészre! Rosszul esik ez a hozzáállás, és igen, ha kell lázadni fogok, na meg elmélkedni a tetteimen, meg azon, hogy milyen következményei is vannak ennek. *
- Köszi, de valahogy nem érzem magaménak... * mondom, majd visszaváltoztatom a hajamat vörösre. Látom hogy Jake-nek nincs jókedve, és valójában nem tudom mit is mondhatnék. Az én napom sem frenetikus, nem volt az tegnap sem! Én a csöndes típus vagyok, ilyen helyzetekben, a néma gyilkos, aki egyszercsak bekattan és mindenkit lemészárol. Nincs kedvem üvölteni, hisztériázni, én csak le akarom tudni ezt a két hetet, és vissza akarok jönni, úgy, hogy minden rendben van. *
- Azt hiszed, engem nem visel meg? Nekem is szarul esik, és sík ideg vagyok már 2 napja, de most ezzel tudok változtatni rajta? Annak örülök, hogy veled mehetek, és nem kell otthon lennem tök egyedül két hetet! És ezért nagyon hálás vagyok! * mosolyodom el, majd fogom meg a fiú kezét barátilag és szorítom is meg azt apró ujjaimmal. *
- Utálom a feszültséget, szóval gondoljunk valami szépre, meg hogy én itt vagyok, és majd segítek neked túlélni a szülőkkel való találkozást! * vigyorgom és engedem el a kezét, majd nézek ki az ablakon...
Vajon mikor indulunk már?

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Csüt. Ápr. 04, 2013 9:12 am

*Habár nem egy könnyen, de azért felismerem Liliát és meg is jegyzem, hogy egész jól mutat neki a fekete, de a vörös valahogy jobban áll. Eszembe sem jut megkérdezni tőle, hogy mitől és hogyan is változik most hirtelen a hajszíne és a szemszíne. Mindegy is, most valahogy ez a legkisebb gondom az egész helyzetben. Ahogy Lilia haja szőkére változik, kicsit hátrébb lépek és elvigyorodom.*
- Állítólag a pasik buknak a szőkékre. Ez jól áll! *kacsintok a lányra és igyekszem jól érezni magam és mutatni, hogy mennyire tök jó kedvem van, de ez valahogy nem megy. Gabi nagyon várta már ezt a bált, és igazából kicsit én is,de most nem mehetek el vele és talán így ő sem fog elmenni. Az nem is érdekel, hogy én nem megyek. Jó, persze, megbüntettek, elfogadom. De így Gabi sem élvezheti és ettől megszakad a szívem. El akart velem jönni haza, de nem engedtem neki. Egy részről így még el tud menni a bálba, ha szeretne, másrészről Liliával tegnap baglyot váltottunk, hogy lázadunk és azért is együtt töltjük a két hetet. Harmadrészt pedig még nem igazán szeretném bemutatni a lányt a szüleimnek. Ő lenne az első, akit hazaviszek és ki tudja, hogy a szüleim hogyan fogadnák. Liliáról természetesen majd megnyugtatom őket, hogy ő csak barát. Na igen... *
- Lazítsak? Épp most lettünk felfüggesztve két hétre. Bocsi, de nekem ez nem valami kellemes dolog, akármennyire is poén, hogy nem kell suliba járni két hétig. Totál szívás az egész! *morgom a fogam alatt, majd végül felszállunk a vonatra és elfoglaljuk a helyünket. A bőröndök fel kerülnek a poggyász tartóra, Lilia pedig befoglalja az ablak melletti helyet. Sóhajtok egyet, mosolyogva megcsóválom a fejemet, majd felsóhajtok.*
- Igen, valószínű, hogy egész nap utazni fogunk, hacsak nem engedélyeznek nekünk Szófiában egy zsupsz kulcsot. Lehet, hogy apám el tudná intézni, de nem hiszem... *biggyesztem le szomorúan az ajkamat, majd elmosolyodom.*
- De legalább utazunk a levegőben is, meg minden. *jelentem ki tetetett lelkesedéssel, hiszen én már megtettem párszor ezt a hosszú utat. *

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Csüt. Ápr. 04, 2013 8:53 am

* Természetesen azonnal kiszúrja, hogy én vagyok az. Na jó, nem, mert először azért tekintete átsiklik rajtam. Látom ahogy húzza a szemöldökét, és hogy figyeli az ismerős arcot, és alakot. Persze nem csalódom benn, megismer. Arcomra egy mosoly szalad, amolyan, "jó hát legyen, örülök hogy felismertél, de azért elrontottad a játékomat" mosoly.
Ujjait belefolyatja hajamba, majd ahogy simogatja a lágy tincseket, színük azonnal vörösre vált. Szemem a kékről bezöldül, majd immár eredeti valómban ácsorgok előtte. *
- Mindig is szerettem volna kipróbálni, milyen lennék más hajjal és szemmel. Kár, hogy nem okozott túl nagy sikert! És a szőke? * kérdezem, majd a hajam világosodni kezd. Pirosló árnyalata lassan szőkére vált, majd a mézszínű szálak lágyan keretezik az arcomat. Nem igazán bírom megállapítani, hogy ehhez mit is szól, ugyanis a vonatunk megérkezik. *
- Persze, hogy jó buli lesz! Nyugi, lazíts! * biztatom a fiút és próbálok én is megnyugodni. Hiszen éppen most utazom Kasey-hez és a szüleihez, mintha csak ... mintha csak ... neeeem! Én barátként megyek, amolyan támogatásként, hogy legyen esélyünk a szülők elleni terrorban! Valakinek csak ki kell állni a fiú mellett és el kell magyarázni, hogy félreértés történt, és mi nem vagyunk ám olyan léha és meggondolatlan fiatalok, mint mások mostanság!
Nagyot sóhajtok, majd egy hatalmas lépéssel a vonatra kúszok. bőröndömet magam után húzom, majd egy két személyes ülésnél lelassítok. Pálcámmal intek egyet, mire a csomagom a felettünk lévő tartóba vándorol, én pedig helyet foglalok az ablak mellett, mint mindig. Imádok odaülni, hiszen így legalább nézhetem a tájat és ez valahogy megnyugtat. *
- És mégis mikorra fogunk odaérni köbö? Mármint hogy akkor masszívan végig fogjuk utazni a napot? * nézek a fiúra csillogó szemekkel és nem világosítom fel arról, hogy mennyire az az érzésem hogy nyaralni megyünk, és hogy bennem ugyanaz a mindennél jobban várt izgalom cikázik, mint akkor... *

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Csüt. Ápr. 04, 2013 8:40 am

*A reggelem igazán rosszul telt, ugyanis el kellett búcsúznom Gabitól. Az nem említettem neki, hogy Lilia is velem jön, csak azt, hogy ő is kapott megrovást. Annyira nem izgatta a leányzót ez a tény, de azt sajnálta, hogy nem mehetünk együtt a bálba. Meghagytam neki, hogy keressen magának valaki pasit erre a két hétre. Habár remélem, hogy nem gondolta komolyan. Azt is mondtam neki, hogy majd írjon sokszor levelet, hogy mi újság - habár a házit nem feltétlenül kell megírnia. Azt lehet, hogy megkapom Dianától. A lányra gondolva ideges remegés fut végig rajtam és összeszorítom a fogamat. Megcsóválom a fejemet és magam mögött húzva a szintén gurulós bőröndömet a vasútállomásra igyekszem. Összehúzom magam és a fekete kabátom gallérját is felhajtom. Nem akarok ismerőssel találkozni, aki kérdezősködik, majd a fejemhez vágja, hogy igenis jogos az eltiltás, vagy éppen sajnálkodik és elhordja a vezetőséget mindennek. Nem, ehhez semmi kedvem. Inkább csak legyünk túl rajta minél hamarabb és kész. Megérkezvén körbenézek és meglátom Liliát. Vagy mégsem? Fekete haja van, de a stílusa és az alakja hasonlít. Közelebb sétálok hozzá és felismerem az arcát, de...*
- Hahó! Kontaklencse és hajfesték? Nyugi, a szüleimnek vörösen is tetszeni fogsz. *vigyorodom el és szomorkásan csillogó szemmel nézek végig rajta. Megemlíteném neki, hogy váltsa vissza a haját, mert Gabira emlékeztet, de sejtem, hogy ezzel kicsit kiakasztanám, így csak lágyan végighúzom a kezemet a hajtincsein.*
- Jól áll, de a vörös jobban. *jegyzem meg mosolyogva, majd sóhajtok egyet.*
- Jó buli lesz, mi? *nevetek, de valahogy semmi jókedv nincs bennem. Elképzelem, ahogy anyáék fogadnak, azt a határtalan csalódottságot és szégyent a szemükben. Hiszen biztos vagyok benne, hogy ők is kaptam levelet. Remélem nem a vonaton fog utol érni a rivalló. Bár anyuék nem olyanok... De ki tudja, hiszen a fűről még ők sem tudtak. Én is szégyellem magam, így fogalmam sincs, hogyan fogok otthon viselkedni. Majd Lili enyhít a szüleimen. A lány arcára nézek, aki oldalról figyeli a vonatot és elmosolyodom. Mi az istent fogunk mi csinálni két hétig egymással? Ehh... Kiráz a hideg és felidézem Gabi arcát magam előtt. A mosolyát, csillogó barna szemét... Hamarosan vonatkürt harsan.*
- Azt hiszem,ez a mienk. Bemegyünk Szófiába, onnan pedig repülővel megyünk tovább Washingtonba, majd ott ismét átszállunk a San Francisco-i gépre. *mondom el a hadi tervet, de persze lesz időnk ezt átbeszélni a vonaton, hiszen Szófia majdnem 2 órás út vonattal.*
- Gyere, csak utánad! *segítem fel a leányzót a bőröndökkel együtt a vonatra, hogy keressünk egy üres kabint.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Csüt. Ápr. 04, 2013 8:27 am

* Aranyszínű topánkáim meg-megcsillannak a fehér fényben, bőröndöm gurigája pedig nyikorogva kúszik végig a végeláthatatlannak tűnő peronon. Mellettem nem sok ember ácsorog, valahogy senki sem siet sehová. Mondjuk én sem sietnék, hiszen itt lakom, itt élek, ez az iskola az életem, még ha ki is vet magából, akárcsak egy csontos falatot, melyet megrágott, de már megenni képtelen.
Szám önkéntelenül is fintorba szalad, és még mindig képtelen vagyok feldolgozni, hogy mi is történt. Hangosan felmorranok, akárhányszor csak eszembe jut a levél, a bagoly, és az iromány tartalma. Még hogy én állandóan alkoholt csempészek... hát szép. Mintha más még soha nem botlott volna meg, mintha nem felnőtt ember lennék. Egyszer nekem is belefér igazán, hogy azt a pohár rumos teát a szobámban fogyasszam el, és ne egy zajos szórakozóhelyen!
Kissé felháborodottan és szórakozva az új szerzeményemmel, a trükkmester füldíszével lépdelek tehát előre, majd eszembe jut egy kellemes kis tréfa. Hajam feketére vált, szemem kékre a zöldről, majd megállok a peron szélén és várom, hogy Jake feltűnjön végre. Nagyon kíváncsi vagyok fel fog e ismerni sötét hajjal... hiszen már annyiszor elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha megszabadulnék a vörös tincseimtől. Ha más nem, legalább így kipróbálhatom, ráadásul nem kell költenem festékre, és a hajam sem bánja! Izgi... *

// A trükkmester füldísze: Szerves dolgoknak is képes a színét változtatni illúzóként, pl. haj, bőrszín, szemszín.
a ruha //

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Hétf. Szept. 24, 2012 2:20 pm

*A lány reakciójára egy kicsit sokat kellett várni, de most sem annyit, hogy Leonak feltűnjön a késlekedése. A következő pár másodperc gyorsan lezajlott, a fiú alig bírta követni az eseményeket, hiszen ő is egy ilyen ölelésre vágyott, és most meg is kapta. Amikor érezte, hogy testvére szemében könnycseppek gyülekeznek, akkor először neki is előhozta ezt az ingert, azonban gyorsan legyűrte, hiszen nem akart gyengének tűnni nővére mellett. Liloo halkan suttog valamit, de Leo nem tudta tisztán kivenni, így nem nagyon figyelt rá. Miközben ketten ott állnak egymásba "csomagolva", a többi vasútállomáson lévő ember szúrós szemekkel nézte őket, ami kicsit kellemetlen helyzetbe hozta a fiút, ezért megpróbálta eltaszítani magától a lányt, azonban annyira kellemesnek érezte ezt a testvéri ölelést, hogy nem volt képes rá. A padra felugrott macska elég féltékenyen nézte az albínó fiút, aki erre kidúgta a nyelvét. Most körül-belül olyan gondolatok járhattak a fejében, hogy "ő most az enyém". Valamiért azonban mégis úgy érezte, hogy ideje lenne véget vetni az ölelkezésnek, és lassan megszólalt.* -Úgy tűnik hiányoztam. De azért megfújtani nem kellene, oké? Annyira azért nem utálhatsz. *Próbál humorizálni a saját módszerével kisebb-nagyobb sikerrel.* -Viszont indulnunk kellene, nehogy már itt töltsük el az egész napot. *Löke el gyengéden nővére fejét, amin hófehér-ezüstös haja már eléggé összekócolódott a sírás és az ölelkezés miatt. Nem akarta megbántani, azonban a zavarodottsága még mindig nem múlt el, na meg persze sok mindent megakar tudni a kis albínó lány eddigi, és mostani életéről is.* -Merre is van az a híres Nezabar? *Kérdez rá most már végre a lényegre. Elég sokáig tart neki míg végre kinyögi, hogy mire is célozgat valójában.*

//FAGY//

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Hétf. Szept. 24, 2012 1:58 pm

*Arthur mérgesen nyávog egyet, ahogy felnéz a két albínó-gyanús fiatalra, akik most zavarukban azt sem tudják, mihez kezdjenek. A legrosszabb viszont, amit Leo ebben a helyzetben tehet, az azonban az, hogy kezet nyújt. A lány hirtelen eléggé leblokkol, jó, ez neki egy kicsit sok már tényleg, bármit, csak ezt ne... Bámulja a felé kinyújtott kezet, és nem tudja eldönteni, hirtelen belecsapjon, vagy beleköpjön. Végül ő is már éppen kinyújtaná, de egészen eddig szürke szemei a fiúéba fúródtak, és a semmiből úgy előtörnek az érzelmei, ahogy még soha... Megragadja a srác kezét és magához húzza, majd belecsimpaszkodik, és arcát a vállába fúrja. Szemeibe könnyek szöknek, ahogy ott áll az egyetlen emberbe csimpaszkodva, akiről, úgy érzi, ismeri. Arthur féltékeny pillantásokat vet rájuk, miközben felszökken a padra, hogy onnan várakozzon gazdájára, meg az egyelőre ismeretlen ismerős fiúra.* - You are fuckin' retarded. *Jegyzi meg a lány kedvesen, szavait csak Leo hallhatja, bár lehet, hogy ő sem tisztán. Nem hajlandó elengedni a srácot, úgy kapaszkodik belé, mint vak a botjába... Leo észreveheti, hogy néhányan furcsa pillantást vetnek rájuk, amikor elmennek mellettük, vannak, akik összesúgnak. Nagyon furcsa látványt nyújt most a lány az arra járó Nezabaros diákok számára, hiszen még beszélgetni sem szokott senkivel, nem, hogy ilyen, vagy akár ehhez hasonló tevékenységet végezne.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Hétf. Szept. 24, 2012 1:23 pm

/Olvad//

*Sok ember közül pont a legkülönlegesebbet szúrta ki magának a fiú, de valami szimpátiát vélt érezni a lányon, amikor megpillantotta. Nem mentalista, tehát nem nagyon érti az ilyen érzéseket, de azért neki indul, hátha nagyobb szerencséje lesz, és végre talál magának valamilyen angol dolgot is ebben a nagy világban. Amikor odasétál a lányhoz, a személy egyből kiveszi a füléből azt a különleges dolgot, majd hallgatni kezdi Leo szavait. Az első arckifejezéséről azt lehetett megítélni, hogy kicsit meglepte a kérdés, azonban kellően gyorsan válaszolt is rá, így nem volt olyan feltűnő. Amikor a fiú meghallotta a lány szavai között a saját nevét, egyből eltűnt az arcáról a "műmosoly", és egy igazi, sokkal kedvesebb változata ült ki az arcára.* -Liloo Willow McNamara? Ilyen gyorsan meg is találtalak? Nem olyan nehéz ez az önállóság. Megy ez nekem egyedül is. *Neveti el magát elégedetten, majd a keze ölelésre lendül, de valamiért úgy érzi, hogy ebből már kinőtt a lassan már húsz éves ikerpár. Gyerekkorában folyton a nővérén lógott, és most is legszívesebben a nyakába ugrott volna, de valamiért úgy érzi, hogy ez nem lenne helyénvaló. E gondolatsorok után nyel egy nagyot, és megpróbálja felnőttek módján megmutatni az örömét, már amennyire így lehet. A keze az ölelés lendítéséből inkább a testvére kezét célozza meg, hiszen akár az angol úrfik, ő is kezet akar fogni. Igaz nem nagyon szokás ezt úgy, hogy a fiú kezdi, sőt egyenesen etikátlan, de az izgulása miatt nem tudja, hogy pontosan mihez is kezdjen.* -Mesélj, hogy telt eddig a sorod? Kicsit megváltoztál külsőleg, azonban az alap Liloo stílus megmaradt. *Kacsint rá a sablonos szöveg után. Próbálja beindítani a beszélgetést, ami közeleg a hulla hangulathoz. Nem valami társaságközpontú lény, de azért próbálkozik.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Vas. Szept. 16, 2012 12:38 pm

*Gyönyörű ez a nap Pervinka Doroteja Senka számára. Hiszen ma érkezett arra a helyre ahol életét akarja leélni. Most szált le a vonatról és elgondolkozva néz körül.~Na végre itt új életet kezdhetek! Nincs idegesítő tünde nagyapa, se tünde anyuka, se tudós apuka senki sincs itt aki bosszanthatna!~. De mikor szeme előtt megjelenik családja képe mégis elerednek könnyei. A két testvére miatt keseredik el. Kilencéves öccse és egy nála három évvel idősebb nővére. Leginkább öccse rigatta meg. Nővérével jó volt a kapcsolata, de olykor mégis haragudott rá. Talán azért mert mindig ellenvetült az ellen, hogy nem akar jó tünde lenni. Inkább alkalmazná a sötét varázslatokat az életében. Anyja is mindig ellenezte azt, hogy olyan tündékkel vagy fél-tündékkel barátkozik akik nem szoktak sok jót tenni. De Pervinka mindig elengedte füle mellett ezeket a megjegyzéseket és tanácsokat. Amikor végre letörölte könnyeit vetett egy pillantást macskája dobozára és kedvesen így szólt.*
-Ne aggódj, egy pillanat és az új házunkba leszünk.*
Kivette kedvenc táskájából a telefonját és tárcsázta, legjobb barátnője számát. Mikor felvették a vonal túlsó végén, nagy visítás hallatszott.*
-El sem hiszem, hogy ott vagy! Gyorsan pofozzon meg valaki, hogy felkeljek ebből a gyönyörű álomból! De ez nem álom hanem a valóság!*
Hát igen ez Pervinka legjobb barátnője, Iva. Vidám természetű és zakkant, de jó értelembe. Mire Pervinka végre szóhoz jutott volna megint sikított egyet.*
-Igen! Alig várom, hogy meglátogassalak! Ugye meghívsz, mert ha nem megharagszom!*
Pervinka elröhögte magát.*
-Persze, hogy meghívlak, te lüke! Jaj Ivus olyan gyönyörű a táj! De kicsit félek, mert mégis csak egy varázslatos városka! És ezt most szó szerint értem. Na jó leteszem mert még körbe kell néznem!*
Úgy hallotta Iva ezen megsértődik.*
-Ne aggódj, amint ott vagyok a szálláson felhívlak na, szia!*
Ki cipzározta a táskáját, hogy miután barátnője is elköszön eltegye.*
-Szia Vini! Akkor majd még beszélünk! Szia puszi!*
Majd letette.Vini, azaz Pervinka is letette és elrakta a táskájába. Csak a barátjai és a testvérei hívják Vininek. Az anyukája, azaz a tünde családja Dorotejának hívja. Apukája családja, azaz az ember családja pedig Pevinkának hívja. Megfogta a csomagjait és elindult. Már vagy hét óra lehetett és nagyon nagy csönd. Csak a bőrönd kerekei törték meg és egy bagoly huhogása.*

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Szomb. Szept. 15, 2012 11:56 am

*Csak azt veszi észre, hogy két láb úszik be a képbe. Amikor nem mennek tovább, akkor felsandít, és egy hozzá hasonlóan fehéres hajú, világos tekintetű fiút lát maga előtt. Kiveszi az egyik fülesét, és amikor meghallja a kérdést, elkerekednek a szemei.* ~Most hülyéskedik, vagy mi van?~ *Nem is válaszol egy jó darabig, aztán előveszi kétezer éves MP3-lejátszóját a zsebéből, és egy mozdulattal kinyomja a zenét.* - Igen, beszélek angolul. Leo, Te vagy az? *Kérdezi egy picit megszeppenve, ami nem annyira megszokott tőle. Falfehér orcái egy kissé kipirulnak, talán mintha izgatottságot lehetne felfedezni világ ezüstös-szürkés tekintetében, de ki tudja... Egy ilyen görbült léleknél soha nem vehet az ember biztosra semmit. Mivel egyre biztosabb abban, hogy öccsével áll szemben, akit már jó néhány éve nem látott - pontosabban, mióta a szülei meghaltak és elszakították őket egymástól - , mintha mozdulna, mintha meg akarná ölelni a fiút, de mégsem, nem, az nem Liloos. Zavarodottan áll - hiszen időközben, macskáját gyengéden a földre rakva felemelkedett - , és várja, hogy Leo felismerje, vagy legalább elkezdje sejteni, mi a téma. Hófehér ujjai között egyébként még mindig szorongatja a levelet, amit pár napja hozott neki a bagolyposta, és amit már rongyosra gyűrt.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Nellondi Vasútállomás Szomb. Szept. 15, 2012 11:37 am

*Információ pultot ugyan talált, de egy-két mondaton kívül semmit se tudott lefordítani. Talán nagyobb esélye lenne megtalálni a nezabar hatalmas kúriáját, ha egy embertől kérdezne rá, akit talán nagyobb eséllyel értene meg, vagy talán használja is a világnyelvet, és még könnyebbé tenné Leo dolgát. Sokan voltak a vasútállomáson, de a szemét mégis egy különleges lány ragadta meg, aki egy padon ült egy macskával, és csak nézett ki a fejéből. Valamiért nagyon tetszett neki amit látott, mégha nem is hasonlított az ő stílusára egy kicsit sem. Sok különleges személyt látott már az életében, de akkor miért "fogta" meg annyira ez az arc? Mintha már régebbről ismerné a lányt, de aztán gyorsan kiveri ezt a gondolatot a fejéből, és elindul feléje. Miután odaért a padhoz, egy "kényszerített" mosolyt teremtett az arcára (ami eléggé látszott is), és megszólalt.* -Szép napot. Ön tud angolul? *Próbált a maga illedelmes módján beszélni, bár érezhető volt a hangján, hogy izgul egy kicsit. Eddig mindig volt vele valaki, mivel gazdag volt, szóval egy testőrt mindig tudhatott maga mellett. Most viszont az önállóságra próbálja magát szoktatni, és elsőre elég nehézkés neki. Nem tudja milyen helyzetekben mit kell mondania, mivel mindig helyette beszéltek, és így nem volt alkalma megtanulni. Furcsa helyzetbe keverte magát, és ezt mind csak a testvére miatt. Biztos fontos lehet neki..*

» Nellondi karakterek