Harmadik emeleti folyosók

Tárgy: Harmadik emeleti folyosók Vas. Júl. 12, 2009 3:48 pm

First topic message reminder :

A Kúriát számos zegzugos, kanyargós folyosó szeli át, melyet azonban nehéz kiismerni. Nagyon sok helyen van, hogy egy titkos ajtóra, vagy bemélyedésre bukkansz, amely akár olyan helyekre is vezethet, melyeket nem biztos, hogy jó, ha megismersz.

A második emelet folyosói is hasonlóan kanyargósak, mint az iskola többi részében levők. Balra, és jobbra is sorra nyílnak a négy fős fiú-hálók, és ha már jól kiismered magad ebben a rengetegben, tudhatod, hogy hol van a fiúk közös fürdője. A fiúk várószobáját nem nehéz megtalálni, közvetlenül a lépcsővel szemben van.

A falakat sorban szegélyezik festmények is, ritka az olyan hely, ahol ne lennének egymás alatt, fölött felfüggesztve a beszélő, festett portrék, csoportképek. Jobb vigyázni, hogy ne bosszantsd föl a festmények lakóit, mert elég nagy lármát tudnak csapni, és ha ők kimondanak valamit, hamar eljut a kúria minden zeg-zugába, hiszen a lefestett alakok tudnak járkálni a különböző festmények közt.
írta Cirelin de Sovalon

Harmadik emeleti folyosók - Page 7 Folyoso3

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Csüt. Aug. 11, 2011 4:52 pm

~Nos ez biztató. ~ *gondolta a lány és bólintott Lina válaszára. Remélte, hogy ő is ugyanígy megtalálja az otthont az iskolában, mint az új barátnőjének ígérkező lány. Persze abban még jobban reménykedett, hogy mielőbb saját szobát kap. Megérkeztek az ajtóiga, ami mögött most teljesen ismeretlen ideig fog gubbasztani és Ruzha bólintott, hogy nyissa ki. Már tűkön ült a kíváncsiságtól, de rájött, hogy feleslegesen aggódott. A szoba szép volt, tiszta és rendezett. Kifejezetten otthonosnak találta.* -Nekem tetszik. *jelentette ki miután alaposan körbenézett és levágódott az egyik kényelmesnek tűnő ágyra, amint nem talált semmit.* -Ezek után mi a teendő? Vagy mit lehet itt csinálni még ennyivel a sulikezdés előtt? *kíváncsiskodott.

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Szer. Aug. 10, 2011 10:49 am

- Hát.. Tudod sok iskolába vándoroltam, míg egyszer ide jutottam. Úgy érzem, itt jó helyen vagyok. *mosolyog alányra, amjd ő is kérdez.* - Neked valamelyik szülőd varázsló? *motyogja, majd egy mosolyt is vág a kérdésre.* - Sok jó barátra lelhetsz itt a várószobába. Nem csak te vagy itt az új. Na, meg egyébként is. Lehet, hogy már holnap saját szobád lesz. *kuncog, és lejjebb ereszti a csomagokat.* - Nemsokára odaérünk. *majd megáll egy ajtó előtt.* - Itt volnánk.* majd elkezd magában énekelni.* ~ You're so hypnotising... Na jó, menyünk.~ *majd lenyomja a kilincset, és vár mit szól a lány.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Kedd Aug. 09, 2011 11:43 am

*Megmondta, hogy honnan jött, amin Ruzha kissé meglepődött. * ~Vajon akkor miért jött ilyen messzire?~ *tanakodott magában és mivel túl kíváncsi természet volt hamarosan rákérdezett. *-Akkor, hogy-hogy ide jársz? * tette fel az őt érdeklő kérdést és oda nézett ahova a prefektus mutatott. Egész barátságos a kis foteljaival és asztalkáival, de ők már haladtak is tovább. Megmutatta a fürdőt és a helyiséget, ahol lehet a lány addig amíg nem kap saját szobát. A gondolat, hogy mondjuk egy béka, vagy borz nevű szobába költöztetik megnevettette, de az nem tetszett neki, hogy napokig itt kell lennie. * -Napokig? *tört ki belőle. *-Ez aztán a gyors intézkedés. *mormogta, de úgy döntött ezzel inkább nem foglalkozik és élvezi az új életét és otthonát. * -Tudod mit? Nem számít! * legyintett és egy kacsintás kíséretében rámosolygott a lányra* -El leszek én itt.

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Kedd Aug. 09, 2011 11:28 am

- Én Londonból jöttem. *mosolyog, és tovább dúdol. Mikor új kérdés jön az újonctól kuncog egyet.* - Nem. Van több Diákképviselő, Prefektus rajtam kívül. Én az Allidonosokat szoktam beosztani, de van még pár Allidonos társam, aki ezt teszi. * magyarázza, majd felérnek a harmadikra.* - Nos, ezek a harmadik emeleti folyosók. *mutatja, majd indul is tovább.* - Itt van pár fotel, kis asztal. Itt beszélgetni szoktak. *mutat a székekre, és a kis asztalokra.* - Amint említettem, van itt egy fürdőszoba ahol meg tudsz tisztálkodni. *magyarázza, majd folytatja.* - Nemsokára kapsz ugye egy saját szobát. A saját szobák állat neveket viselnek. Amibe most viszek egy sima várószoba ahol az újak szokták kipihenni az utazást. Majd pár nap múlva érted jövök, hogy saját szobát kaphass. *mosolyog, és próbál valamit kihozni ebből a leányból. Barátságot.*

Vendég

*Várakozik szépen, jobbra-balra tekintgetve, de csak nem nyit senki ajtót. Újra kopog, türelmetlenül dobol a lábával, de ismét semmi. Már épp fordulna meg, hogy máshol is utánanézzen a lánynak, mikor az hangos cuppogás kíséretében, kissé lucskosan megjelenik a folyosó túlsó végén. Dariusnak pedig csak egy gondolat fut át az agyán... gyönyörű. Ő mindig csak természetellenes szépségekkel találkozott, akiken volt minimum két kiló smink - még a húga is imád sminkelni... - így volt elég ideje, hogy megunja a dolgot. Seldriten viszont igen ritkán látni, most pedig... Itt áll csurom vizesen, lucskosan, futócuccban. Gyönyörű. A fiú elvigyorodik, odalép a lányhoz, és átnyújtja a virágot.* - Hozzád jöttem. Virágot a virágnak, ahogy mondani szokás... *Majd átölelve a lány derekát megcsókolja.* - Futottál? *Mosolyodik el, ahogy ellép mellőle, majd a macskára pislogva észbe kap, és kinyitja az ajtót.* - Parancsolj. Lépjek le, vagy nem gond, ha bemegyek?... *Érdeklődik, erősen reménykedve, hogy nem koptatják le. Nagyon szeretne a lánnyal lenni, neki tökmindegy hol, és hogy a másik miben van... Szóval szívesen megvárja, míg az rendbeszedi magát.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Csüt. Aug. 04, 2011 6:14 pm

*Hangos cuppogással egy alacsony termetű lányka caplat fel az emeletre, nyomában egy kis négylábúval. Jó erősen odaveri a lábát a lépcsőhöz, nem zavarja mekkora zajjal jár, csak minél hamarabb a szobájába akar érni, hogy végre átöltözhessen és rendbe tehesse magát. Szürke futócipője átázott a zuhéban, ami kint fogadta a lányt, mikor az erdőben futott Khiarrával. Haját lófarokba kötötte, hogy ne zavarja a futásban, most mégis olyan loncsos, mintha három napja nem fürdött volna. Igen alaposan megázott, és nyakig sáros.. Na jó, ha nem is nyakig, combnyakig biztos, hogy felfröcskölte magát. Nem zavarta különösen az eső, csak azért imádkozott, hogy ne találkozzon senkivel, mert ilyen állapotban nem akart mutatkozni senki előtt. Dinamikus léptekkel fordul be a harmadik emeleti folyosóra, amikor egy ismerős alakot pillant meg a szobája ajtaja előtt. Hirtelen az az érzése támad, hogy legszívesebben visszafordulna, és megvárná, hogy a fiú elmenjen, hiszen úgy néz ki, mint egy ázott veréb. De későn jut eszébe az ötlet, addigra a fiú, mintha már kiszúrta volna. Megáll, tétovázik, majd megadóan közelebb sétál, de legszívesebben elsüllyedne a föld alá...
- Darius? Te meg mit keresel itt? - Kérdezi kíváncsian, nem tudja leplezni lelkesedését, hogy újra láthatja a srácot. Cicájának kivételesen semmi kedve simogatásért könyörögni, inkább odaszalad az ajtóhoz és panaszosan nyávogni kezd.*

Vendég

*Darius lépdel a folyosón, fekete nadrágban, edzőcipőben, fehér pólóban és fekete, kapucnis pulcsiban. Fél keze hanyagul zsebretéve, másik kezében pedig egy szál vörös rózsát lóbál. Valamint arra az esetre, ha Seldrit nem lenne a szobájában, zsebében egy levél lapul, elegáns betűkkel megírva. Arcán szórakozott mosoly játszik - azóta ilyen, mióta megcsókolta Seldritet. Mintha valami álomvilágban járna, nem tud másra gondolni, csak a lány jár az eszében. Megpróbált olvasni (nem ment), gyakorolni (felgyújtotta a pulcsiját), s sokminden mást, de semmi sem jött neki össze. Próbál nem a lány nyakára járni, de már tegnap óta nem látta, így feladta a küzdelmet. Ezért a rózsa, és ezért járkál a folyosókon. Sokáig tartott rájönni, hogy melyik a lány szobája, de végül csak összejött. Meg is áll az említett ajtó előtt, kiveszi a zsebéből a kezét, vesz egy mély levegőt, bekopog, és reménykedik, hogy ott találja a lányt.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Csüt. Júl. 28, 2011 7:28 pm

// fagyii ^^ //

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Csüt. Júl. 28, 2011 7:06 pm

*A tanítás kérdésére lassan bólint, majd a tovább mesélt válasz után a szeme elkerekedik, de a megdöbbenése is olyasmi, mint amit pozitív csalódásnak nevez az ember.* - Gyógyítónak készülsz? Akkor igen, itt a helyed, és nagyon is jó emberbe... koboldba akadtál bele. Hogyha lehet így nevezni, akkor minden kalandban, amit valaha átéltem, én voltam az ügyeletes gyógyító, lehet, hogyha valami érdekel, akkor tudok mutatni néhány trükköt, és persze ha jól sejtem a természetmágiához is értesz, tehát ha gondolod abban is segítek, hogyha nem sikerült behozni az elmúlt éveket. *Ajánlja fel, afféle karakteres mentorprograméként, igazán szívesen istápolná a lányt, tanítgatná, hiszen egy fokkal több ismerettel rendelkezik. Illetve úgy gondolja, hogy több ismerettel rendelkezhet, hogyha Io csak most érkezett, habár a képességeit még nem látta. Ez lehetne kicsit beképzelt is, de a csillogó zöld és izgatottan lelkes szemektől nem tűnik ez többnek annál, mint hogy meg akarja osztani a tudását valakivel, és ezt nagyon szívesen teszi. Hiszen a gyógyíts hatalmas kincs, és druidaként nem tehet többet annál, minthogy az érdeklődőkkel megossza az ismereteit. Főleg, hogyha egy úton járnak. Még ha Rosettát rengeteg viszontagság is akarja eltéríteni, a végső célja sosem lesz más, mint akármekkora hatalmat is szerez, azt a gyógyításra és a békére fordítsa. A nyávogós hangra, csak elmosolyodik, majd arra, hogy mi is igazából érdeklődve megdönti a fejét.* - Érdekes elmélet... És hiszel abban az istennőben? *Kérdez vissza, hiszen nem ismeri vallásukat, de ő maga hisz az istenekbe, ahogy körülbelül minden misztikumban és legendában, amit ismer. A következő kérdésre bőszen megrázza a fejét.* - Mindenféle ilyen megnyilvánulás szigorúan tilos, hogyha vannak is ellentétek a faji különbözőségből, hogyha az tettlegességgé fajulna, már három prefektus állítaná le mind a két félt. Habár erre nem volt még annyira példa. És igen, van egy lány, aki olyasféle szatír, és a tündérsárkány azt jelenti, hogy egy tündének és egy sárkánynak a gyermeke. Kisebb, mint egy igazi sárkány, lila és rózsaszín színekben játszó pikkellyel rendelkezik általában. De diákok között nincs ilyen, csupán egy tanár segítőjét ismerem, habár még csak sárkány alakban láttam és még egy fiatal sárkánylányt, velem egykorú lehet. Bár fogalmam sincs, hiszen ha féltünde... *Kicsit belegabalyodik a végére, de azért egy mosollyal lezárja ezt az egészet, mert nem tudja tovább ragozni.* - És... alapjáraton mágikus közegből érkeztél? És hogyha csak te vagy a macska-istennő lánya, akkor ahonnan érkeztél, ott sincs más olyan, mint te? *Kérdezi kíváncsiskodva,rávetve a nagy zöld szemecskéit.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Csüt. Júl. 28, 2011 6:42 pm

*Igen, Io pont ilyen, de csak akkor, ha már jóban vagy vele. Rosettának könnyű dolga van, hiszen nem ember, de bárki másnak sokáig kellene beszélgetni vele. Főleg, hogy nem csak nem ember, hanem még máshogy is néz ki. Mert mondjuk egy fél-démonon nem látod feltétlen, hogy nem ember, ahogy egy vélán sem, csak azt, hogy szép. Rose viszont kobold, és feltűnő külső jele van annak, hogy micsoda, és Ionak pont ez tetszik benne. Olyan érzése van, mintha hasonlítanának. És nem is tudja, hogy bizony nagyon is, mert ő most pont olyan, mint amilyen Rosetta volt régebben. És igazából nagyon örül neki, megnyugtató érzéssel tölti el, hogy talált egy ilyen személyt. Szóval ő is nyugodt és vidám, tökéletesen érzi magát.* - Tényleg ennyire jó a tanítás? Én igazából csak azt szeretném megtanulni, hogyan fejlesszem a képességem. Tudok gyógyítani, már elég régóta, és ide jöttem, hátha meg tudom tanulni rendesen. Nem tudom, nem mindig megy, vagy hogy is mondjam. Szóval nem gyakoroltam eleget talán... És az ősz a legszebb évszak, a rengeteg forma és szín, amikor süt is a nap, és szemerkél is az eső, és mindenhol ott az a sok levél, amik gyönyörű szépek. Bár én téli vagyok, januári. Mondjuk a tél is szép, minden fehér és havas. Minden évszaknak megvan a maga varázsa. *Jelenti ki végül a nagy igazságot, majd beszél is tovább pár másodperc hatásszünet után, válaszolva mindenre, kommentelve, beszélgetve. Jól esik neki a biztató szempár, meg úgy az egész helyzet.* - Háááát jó... *Mondja végül olyan naaagyon macskás hanglejtéssel, mintha csak egy cseppet nyávogna is bele, ilyen maow és nyau között. majd lassan elkezd kerekedni a szeme, ahogy Rosetta sorolni kezdi a sok fajt, és a végére ámuldozva néz rá, majd ugye jön a kérdés, hogy tényleg fél-macska-e, mire Io elmosolyodik, és bólint egyet.* - Hát igen, félig macska lennék. Otthon azt mondták, hogy a macskaistennő lánya vagyok, és azért. De gondolom valami varázslat lehet... *Von vállat, valamiért nem is érdekli, hogy honnan való a macskavére.* - De azért furcsa, hogy ennyiféle szerzet megfordul itt. Hogy élnek meg mindannyian egymás mellett. Nem szoktak összekapni csak faji alapon? És van itt egy kecske-ember is? És mi az a tündérsárkány? *Kérdezi kíváncsian, és megint megvillan az a tipikus kíváncsi macskás szem, arckifejezés.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Csüt. Júl. 28, 2011 6:14 pm

*Ó, a rokon lelkek. Habár Rosetta manapság igen csak harciasabb és vérengzőbb alakokat öltött magára, még is csak ilyen volt valaha, és kicsit jó érzés valakivel ilyennek lenni. Habár ő mit sem tud arról, ami Molly és Jack között folyik, de minden esetre ez is valami hasonló lehet... Egy olyan személy, aki nem tudja, hogy mik történtek vele, aki ártatlan és olyan lehet vele, amilyen szeretne. És Rosettában benne van egy halvány érzés, hogy olyan szeretne lenni, mint rég. Bizalommal teli, kíváncsi, beszédes, és nem csak arra ügyelő, hogy mikor lépnek csapdába, hogy kitől kell megóvnia a szeretteit, hogy hogyan fogja vissza azt, ami... Ami mostanában rengetegszer kitör belőle. Túl sokszor, szinte a lebukást környékezve ezzel. De most nincs ok, amiért megtörténhetne, nyugodt és vidám.* - Igen, sok idő, rengeteg mindent tanultam ezek között a falak között. És persze a kinti órákon is. Az ősz pedig a gyengém, a gyönyörű rőt vörösbe változó táj... talán ezen kívül még azért is szeretem, mert ősszel születtem, mindenki szeretni szokta a születésének hónapját. *Mosolyog, miközben picit közelebb araszol hozzá, és biztatgató szemeket mereszt rá.* - Ne tarts senkitől, senki sem fog ártani neked itt, az iskolai fal között. Hogyha bárki is egy rossz szót mer szólni, csak szólj, és komolyabban elbeszélgetek vele. *A hangja bátorító, és megbújik benne a játékosság, de a komoly szándék is, hiszen tudja, milyen, amikor valaki eltér a tömegtől. Milyen érzés volt úgy idekerülni, hogy aki csak meglátja, furcsálkodik, és kezdetben igen csak megbámulták. De ma már, ha csak nem új diákról van szó, mindenki megszokta a mindenkori jelenlétét.*
- Sok? Rengeteg! Soroljam? Csak az embereken kívül... Kentaur, véla, tünde, óriás, éjtünde, kobold, fél-angyalok, fél-démonok, fél-dzsinnek, tündérsárkányok, habár akik megfordultak itt, ők nem diákok, fél-kecske és... most már fél-macska is, ugye? Nem akarlak megbántani, hogyha a vérednek más a neve, csupán csak a macskához tudnálak hasonlítani. *Beszél most ő egy kicsit sokat, belelkesülve, érdeklődve. Biztos, hogy van, amit kihagyott, de ez most igazán nem lényeges.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Csüt. Júl. 28, 2011 6:02 pm

*Hirtelen árad el benne egy jól megszokott, de régen érzett valami. Kicsit olyan, mint amikor az ember hazaért. De nem is az otthon a lényeg, hanem a család. Igen, ez az az érzés. Amikor valaki a családjával van, és nem érzi magát egyedül, nem érzi úgy, hogy nem fogadják el, vagy megbámulják, kinevetik valami miatt. Legyen az külső vagy belső tulajdonság. Szóval látszik is rajta, hogy az a mosoly nagyon is őszinte, és hogy most teljesen nyitott a hölgyemény. Szerencsére Rosettával hozta össze a sors, mert ha egy egyszerű emberrel találkozott volna, akkor most zárkózott lenne, és félénk. Ehelyett édesen mosolyog, és néha kiad egy ilyen dorombolásszerű hangot is. Nagy szemekkel nézi, ahogy a kobold a levegőbe ül, és odalebeg, hiszen nem nagyon találkozott még ilyen képességekkel, sőt képességekkel sem nagyon. Annyit tud magáról, hogy tud gyógyítani, és a törzsben is voltak, akik képesek voltak ilyesmi dolgokra, de már megszokta, hogy pálcával varázsol mindenki. Ráadásul a lebegésről eszébe is jut a nagypapája, aki ugyan telekinetista volt, de szintén meg tudta ezt csinálni. Amikor együtt hangzik a kérdésül, egy kicsit kuncog, nevetgél szaktársával együtt, majd hallgatja a válaszokat, és a felszólítást is.* - Húha, négy év jó sok idő, és a zöld is szép, és jó, hogy nem vagy egyedül, de akkor rendben, válaszolok én is. *Mosolyodik el, és bele is kezd.* - Nos, csak pár hete, mert eddig otthon voltam, csak idejöttem, hogy tanuljak, szerintem a zöld, a barna, és a kék a legszebb szín, de a többi is gyönyörű, főleg az őszi táj színei, még nem nagyon beszélgettem senkivel, és a sok kérdés pedig azért, hogy végre megtegyem. Tudod a legtöbben furán néznek rám... *Teszi hozzá, és farkával kezd el babrálni, gyakorlatilag egy kicsit olyan, mint amikor az ember a ruhájával vagy a terítő szélével játszik, csak ő a saját vörös macskafarkával teszi.* - De igazából itt sok-sok furcsa lény van. *Teszi hozzá, mintha csak magát nyugtatná, hogy nem is lóg ki annyira a sorból, de hallani, hogy ő maga sem hiszi el.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Csüt. Júl. 28, 2011 5:47 pm

*Hát igen, és épp ezért volt ott a magasság dologra, hogy a koboldlány egy kis légmágiával, tehát lebegéssel rásegít a magasságára, egyrészt, hogy kilásson az ablakon, másrészt, hogy ne törje ki a nyakát, mikor Io-ra néz. Hiszen mint most már tudja, Io a neve. Igen furcsa név, de hát a furcsa kinézethez talán ez társul. A koboldlány tekintetében egyáltalán nem látszik, hogy nagyon furcsállná, vagy úgymondd túlságosan megbámulná a nem éppen odaillő tagokat, csak érdeklődve figyel, mint minden más szaktársánál. A hirtelen lelkesedés felébreszt benne valamit, valami régen elfeledettet... Ilyen lehetett akkor, amikor ide érkezett. Na persze nem külsőre, de emlékszik még, hogy mennyit kérdezett, milyen apró-cseprő kérdéseket, mindenkitől, akiben szikráját látta annak, hogy válaszra méltathatja. Meg attól is, akitől nem remélt választ, de még is kapott. Lassan bólint, egy kis mosollyal, miközben törökülésbe ül a levegőben, majd odalebeg Io elé és puhán lecsüccsen a földre ő is.* - Igen, Eramiros prefektus. Mióta vagy itt? *Kérdezi, szinte egyszerre Io-val, éppen csak kicsit furcsa, amikor összeütközik a mióta és a régóta szavacska, de a vége már megegyezik. Elhallgat, és végighallgatja a kérdéseit, kicsit elkuncogva.* - Meglehetősen régen. Négy éve. És minden színt szeretek, de hogyha választanom kell, akkor még is csak a zöld. De azt hiszem ez látszik is rajtam. *Mosolyodik el a lány, akinek a vállán egy zöld köpeny van, alatta zöld póló, és a Surranójára is rá van kötve egy zöld szalag.* - Nem mondom, hogy sok, de igen, vannak barátaim, s számomra, és velem kedvesek. De mi ez a rengeteg kérdés? Válaszolj te is, mindre! *Szólítja fel, kicsit nevetve már, kissé feloldódva. A koboldlány csillogó szemei végigfutnak a lányon, a fülétől a farka végéig, azon gondolkozva, hogy látott e már egyáltalán ilyesféle lényt. Ritka, mint a fehér holló... Habár ebben az iskolában a kobold is épp ilyen ritka.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Csüt. Júl. 28, 2011 5:34 pm

*Ahogy éppen elmerül a gondolataiban az ablakon kinézve, egyszer csak mozgást lát maga mellöl, méghozzá alacsonyról. Nem véletlen volt ám ott a magas szó, Io vagy 170 cm, szóval bőven van mit felnézni rá. Rosetta hangjára persze azonnal reagál, lenéz szaktársára, aki kiszúrhatta, hogy a fejtetőn lévő füle, az ami közelebb van hozzá, azonnal felé fordul, valamint a macsek farkinca egy kicsit csap a levegőbe. Io kíváncsi zöld szemekkel néz le a koboldra, és egészen másképp áll hozzá, mintha ember lenne. Rögtön átfut a fején, hogy valahol egy cipőben járnak, hiszen mind a ketten kitűnnek a tömegből, egyikük sem az a mindennapi jelenség. Ajkára mosoly táncol, és kedves, kicsit dorombolós hangon szólal meg.* - Szia, nem várok senkire, és nagyon örülnék neki. Io vagyok. *Nem árulja el a vezetéknevét, ugyanis nem sokat szokta használni, egy amolyan törzsből érkezett, és ott nem volt nagy jelentősége. Kicsit úgy néz a koboldra, mint a Kincses bolygóban a Kapitány, amikor először adták neki oda a térképgömböt.* - Szóval Te prefektus vagy? *Kérdezi, miután észrevette a kitűzőket.* - És szaktársam is. De jó, még nem beszélgettem sok diákkal. *Mondja, és rövid úton leül a földre, a folyosó közepén, nem zavartatja magát. Törökülésbe helyezkedik, és farkincáját a márványon körben maga elé tekerik, mint amikor ugye a macskák ülnek.* - Régóta jársz ide? Van kedvenc színed? Sok barátod van? Kedvesek? *Kérdezi végig egy levegővel, és továbbra is csillogó szemekkel néz Rosettára. Látja benne a potenciális barátot.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Csüt. Júl. 28, 2011 5:21 pm

*A magas lány mellett egy alacsony, ám mostanában eléggé véznának mondható leányzó jelenik meg, pedig valaha még igen csak "erős csontozatúnak" láthatták a diákok és persze a tanárok is. De eltelt négy év, és a testalkata igen csak változott, karcsúbb lett, nőiesebb, már amennyire egy ilyen apró lény egy ember szemében nőies tud lenni. De koboldok szemében az. Röviden elmondva egyszóval úgy néz ki, mint mindig, vörös haj, zöld szemek, zöld felső és fehér rövidnadrág, övén öt szütyő és egy tekercstartó, lábán most egy új cipellő, a Surranó, de ezen kívül mindene a régi. Igazából az orra hozta ide, a vérfarkas nózija, ami a folyosóra kilépve azonnal megérezte a macska szagot. Nincs benne semmiféle ellenségeskedés, csak kíváncsiság, hisz mint tudjuk az állatok között azért van az az égtelen kergetőzés, mert félreértik egymás jeleit, ők pedig ketten emberek és erről valószínűleg nem lesz szó. Szóval nekidől a falna a vállával és úgy pislog ki az ablakon, kicsit talán légmágiával csalva és feljebb lebegve.*
- Szia, ne haragudj, hogy csak úgy megszólítalak, vársz valakit, vagy csatlakozhatok? *Kérdez rá, óvatosan felpillantva a leányzóra, hogyha pasi lenne, ez olyan kis felszedős dumának tűnne, de erről szó sincs. A kíváncsisága nem hagyja, hogy itt hagyja a macska-nőt.* - Rosetta Waylan. *Mutatkozik be, hozzátoldva, többet nem mondd, hiszen minden más a ruháján van, posztja, szakja.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Csüt. Júl. 28, 2011 5:08 pm

*Egy magas, nyúlánk lány álldogál a harmadik emeleti folyosókon, öltözete igen egyszerű, barna háromnegyedes vászonnadrág, aminek a szára mintha meg lenne kötve, hozzá egy szintén hasonló színű felső, öv, amin néhány szütyőke lóg, lábán valami saru szerű cipő. Hosszú vörös haja szabadon lóg, van benne pár fonott tincs is, keretezi viszonylag világos bőrű arcát. Tekintete, ami most egy ablakon réved ki, egyértelműen zöld, és olyan furcsa vágása van, mintha csak egy macska lenne. És ha már a macskánál tartunk, ne is feledjük el, hogy a lány fülei nem a megszokott helyen vannak (bár ez a haja miatt nem feltűnő), hanem fenn, a feje tetején, két vörös szőrű macskafül formájában, valamit szintén vörös és kicsit bozontos macskafarka is van. Így aztán eléggé egyértelmű, hogy valamiféle kiméráról van szó, ami félig ember, félig pedig egy vörös szőrű macska keveréke. Persze a lánynak szép története van a múltjáról, de ezt majd talán elmeséli, ha megkérdezik tőle. Jelenleg csal bámészkodik kifelé az ablakon, egy párkányon támaszkodva, figyelgeti a felhős eget, meg azt, hogy lassan, nagyon lassan sötétedik.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Kedd Júl. 12, 2011 1:02 pm

// Fagy. Sajnos apa hazajött. //

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Kedd Júl. 12, 2011 12:54 pm

*Miközben a folyosókat rótták Onya válaszolgatott a kérdésekre*- Angliából jöttem, Londonból. Az utam zökkenő mentes volt szerencsére. *de egész máson járt az esze. Azon filózott vajon milyen lesz az élete egy ekkora váltás után.

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Szer. Jún. 15, 2011 6:29 pm

-Á! Itt senki se szokott késni. Amikor jössz, jössz.*Válaszolja a lánynak majd meg is áll a várószobák előtt. Ráteszi a kezét a Várószoba ajtajának kilincsére és ezt mondja.*-Itt is volnánk! Izgulsz?*aztán mosolyog és rákacsint a lányra.*-Mert én nagyon izgultam és egy óra közepén érkeztem. Hát egy két órát várakoztam az biztos.*Aztán lenyomja a kilincset is kitárul az ajtó. A lány betekintést nyerhet a várószobába.*-Menj csak!*Engedi előre udvariasan.*
//A várószobába írj!//

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Szer. Jún. 15, 2011 6:19 pm

-Szia Susan itt vagyok sokat késtem?- ~Remélem nem~-Egy kicsit feltartottak!- Razz

*Szaladt a lány felé.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Kedd Jún. 14, 2011 1:57 pm

-Jó akkor Seh leszel!*Mondja miközben mennek.*-Képzeld én is Londonból jöttem. De én a belvárosban lakom.*Mondja miközben még egyszer végigvizsgálja a lányt. Látszik rajt a félénkség a kíváncsiság az izgatottság. Mint Susanon látszott amikor először járt a Nezabarban. Mikor ráteszi a kezét a várószoba kilincsére még ennyit kérdez.*-Izgulsz kedves? Mert én nagyon izgatott voltam amikor tőlem kérdezték.*
//A várószobákba írj.//

Diák Hozzászólások száma : 14 Kaszt :

*- nyugadtan szólits seh-nek. London-ból jöttem egy picike faluból. Egy kicsit hosszú és zötyögős volt az út, de nagyon vártam hogy ide érjek.* Sehrezat nagyon izgult hogy mindent úgy csináljon ahogy azt kell.*

Diák Hozzászólások száma : 7 Kaszt :

*Megcsóválja a fejét. Daniel voltaképpen szimpatikus neki, mindennel együtt, még azzal is, hogy a csomagokat leejtette, vagy hogy majdnem elbukott a lépcsőn, és még semmit nem mutatott mágikus képességeiből. A várószobába pillant, kívülről nem lát benne túl sok különlegeset. A kényelmesnek tűnő ágyak sem csábítják, és hogy késő lenne, az jó kérdés. Eszébe jut Ariadne fonala, hátha azzal visszatalálna ide, ha most a szívét követi, és vándorútra indul. Persze inkább mosolygós búcsút int a fiúnak, és a várószobába lép. Azért még visszanéz Danielre*
- Köszönöm, hogy segítettél! *búcsúzk tőle, jobban mondva a hátától, majd keres egy üres ágyat, és elnyúlik rajta, hogy a gondolataiba merüljön. Esze ágában sincs még kicsomagolni: túl szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen.*

Tárgy: Re: Harmadik emeleti folyosók Kedd Jún. 07, 2011 7:47 pm

*Daniel valóban esetlen fiú, de szerethetősége éppen ebben rejlik. Ő nem egy héroszeszmény, egy megfoghatatlan nagy valaki, aki mindenben kiváló, mindenben tökéleteset alkot. Aki laza és vicces és jó humorú. Daniel hús-vér ember, a maga ügyetlenségével együtt. Bár nem látszik, emellett nagyon nagy tehetsége van a mágiához, leginkább a teremtő mágiához. zenészként, művészként alkotásra született, az erőszak távol áll tőle.* A képzettségem másban rejlik. *Jegyzi meg a fiú. Kicsit szégyelli magát, de sosem volt sértődékeny, vagy haragtartó. Nincs miért. Rövid séta után elérkeznek egy hálószobához, amelyiknek valamivel nagyobb az ajtaja, mint a többi, a folyosón lévő szoba. Daniel finoman teszi le a cuccokat, ki tudja edig mennyi kárt tett Ravenna holmijaiban.* Ez volna itt a Várószoba. Egyelőre itt fogsz lakni, de hamarosan átkerülsz egy rendes szobába, de ha nagyon szeretnéd vitetek egy ágyat az Előcsarnokba. *Mondja Daniel ismételten minden zavar nélkül, derűsen, jókedvűen.* Egyébként nem igen lehetne feltérképezni a Nezabart. Gyakran változik. Olykor új helyiségek jelennek meg, mások tűnnek el. Itt a varázserődre és az eszedre kell hagyatkoznod! *Mondja Daniel miközben kacsint egyet a lányra és ezzel a jótanáccsal búcsúzik.* Későre jár, most már megyek. Remélem találkozunk még! *Mondja a fiú, majd megfordul, tesz pár lépést, visszanéz, int a lánynak, végül visszafordul irányba és megindul. Pár pillanat múlva elnyeli őt a kúria...*

Diák Hozzászólások száma : 7 Kaszt :

*Elneveti magát, amint a fiú elejti a csomagot, egyáltalán nem sajnálja a benne lévő holmit - oda egyébként is csak ruhákat pakolt, a törés veszélye nem fenyeget. Azért végigméri a kísérőjét.*
- Azért azt hittem, hogy a képzettebb diákok már kevésbé esetlenek *jegyzi meg. Egy kicsit gonoszkássá válik a mosolya, és nem is sokat szelídül, míg felérnek.* Az előcsarnokkal sem lett volna bajom, de nem hiszem, hogy egyedül annyira élvezetes lett volna az éjszaka, hacsak nem érkezik még valaki. De attól tartok, hogy ha máris cinkostársakra lelek, Nezabarban kő kövön nem marad reggelre... *cseveg kuncogva, míg a harmadik emeletre nem érnek. Megszédül a folyosón feltűnő, ezernyi ajtó láttán.* Térképet is kapunk? *érdeklődik szemtelenül. Képtelen bármiféle tiszteletet tartani egy ilyen esetlen fiúval szemben, ugyanakkor a hangja jóindulatú marad.*