Várószobák - lányok

*Kiséé elgondolkozott a kérdésen.*- Hát nem rég ... *~Hmm ..mikor is pontosan? Ja, igen!~* - Március 30.- án érkeztem... Igen, tényleg elég nagy. El kell teljen kis idő, mire nagyjából megismeri az ember.* Elmosolyodik *- Jelzem, nekem még nem sikerült. Egyébként én Szófiából érkeztem. Nem rég költöztünk ide, és azóta magántanuló vagyok... vagyis csak voltam. Egészen mostanáig. Na, de ez lényegtelen.* Legyint a kezével, majd körül néz a szobában. Elég sokáig beszélgettek, majd közös megegyezés alapján mind ketten lefeküdtek aludni.*

~Krean igazán kedvesnek látszik örülök, hogy ő a szobatársam!!~*E közben leülnek.*
-Egy másik iskolából jöttem!!! Az iskola tetszik bár nagyon nagy és nekem mindig meggyűlik a bajom a nagyon nagy sulikkal!! Te mikor jöttél ide?


// Fagy //

*Elmélyülten olvasott, mikor az ajtó nyilására felkaptta a féjét. Egy lány lépett be rajta. Nem igazán rémlett neki, hogy bármikor is találkoztak volna már. Aztán jobban megnézte magának az érkezőt és ráismert benne a szobatársára, akit tegnap este látott először. Akkor is csak aludni...*~ Hát itt az új lány. Most végre megismerhetem! ~* Majd félretette a könyvet, felállt és oda sétált a lányhoz.*~ Cizz ! legalább most próbálj meg ezen a napon kedves lenni és normálisan viselkedni!! ~* figyelmeztette saját magát gondolatban, majd sikerült kipréselnie magából egy mosolyt, mely még egész barátságosra is sikerült.*- Szia! Karen Cizz Dimitrovának hivnak. Örülök, hogy végre megismerhetlek! Tegnap este már találkoztunk...vagyis csak én láttalak. Már épp aludtál és nem akartalak felébreszteni.* Mondta neki kedvesen, majd az ágyára és a mellette lévő székre mutatott, jelezvén a lánynak, hogy üljenek le. Ő leült az ágyra, egyik lábát feltette rá és a másik alá húzta.*- És, honnan jöttél ?Tetszik az iskola ? *Kérdezte, majd csak várt a lány reakciójára.*

*Amikor Ada benyitott megdöbbenve látta, hogy ott a szobatársa!!!*~Végre megismerhetem!!! Eddig mindig elkerültük egymást!! De most itt van!~
-Szia a nevem Ada Westlive!! A szobatársad vagyok!

[Ada Westlive]

*Karen fáradtan nyit be a szobába. Szörnyű napja volt. Az éjjel szinte alig aludt valamit. Egész nap úgy közlekedett mint egy elő halott, és senkit nem vett figyelembe. Egész nap csak tengett lengett össze vissza egymagában. De nem is vágyott társaságra. Sőt! Kerülte az embereket. Még órára sem ment be... *~Majd bepótolom...vagy nem ~*gondolja és meghúzza a vállát. A szobatársnőjével egész nap nem találkozott. Reggel mire felébredt már nem volt bent a szobában, most pedig még nincs itt.*~ Neki biztos jobban telt a napja mint nekem.~* Álapitotta meg, de különösebben nem foglalkoztatta a dolog. Leült\ az ágyára, hátát az ágy háttámlájának támasztja és elkezd olvasni egy könyvet.*

*Ada a szobája felé tart.... Liz-t nem találta meg! Benyit az ajtón látja, hogy a szoba társát elkerülte de gyorsan az órájára néz és látja, hogy mindjárt kezdődik az órája, úgyhogy gyorsan kimegy a szobából és gyors léptekkel elindul az órájára!!*

*Ada korán felkelt, hogy felkészüljön a mai napra!*~Remélem tényleg nem bántottam meg Liz-t azzal, hogy tegnap elküldtem!!~*Hirtelen megdermedt a meglepődéstől! Hiszen a szemben lévő agyon aludt valaki! Csak nem tudta ki. Nem emlékezett arra, hogy valaki is bejött volna a szobába...elmosolyodott!*~Remélem nem vagyok olyan hülye, hogy elfelejtem, hogy valaki tegnap járt itt rajtam és Liz-en kívül.... mindegy! Csak mindent halkan kell csináljak nehogy felébresszem és majd később bemutatkozom!~*Így is tett!! Megmosakodott, felöltözött és gyorsan, csendben távozott!!*~Elmegyek egy kicsit körül nézek majd megkeresem Liz-t!~

*Karen vissza érkezik az ideiglenes szobájához, de ahelyett, hogy nyugodtan bemenne az ajtón szinte beesik rajta. Mivel alig, hogy kinyitotta az ajtót és belépet volna rajta megbotlott a saját lábában.*- Áhhh..... a francba! Hogy tudok ilyen béna len..* a szája elé kapta a kezét . Egy lány feküdt a szobában lévő másik ágyon és látszólag békésen aludt. Karen meg se mert moccani nehogy felébressze a lányt. Igy is szinte csoda, hogy nem ébredt fel a hangyavarra.*~ Az a nagy szám...!~* Jobban megfigyelte a leányzót és mikor megbizonyosodott róla, hogy mélyen alszik csendben oda lépdelt a saját ágyához.*~ Nem is tudtam, hogy szobatársat kapok magam mellé. Nah... de nem baj. Legalább nem leszek egyedül. Bár Sus szerint nem sokára megkapom a végleges szobát ahova kerülök, szóval valószinüleg nem fogunk sok időt együtt tölteni.~* Nézet rá a lányra, majd a bőröndjéből valahogy elő kotorászta a sötétkék pizsamáját és a tusfürdőjét meg a fogkeféjét és ehhez hasonló dolgokat, majd elment tusolni. Kévés idő múlva már pizsamában és üdén tért vissza. Még nem volt túl álmos igy úgy gondolta olvas egy kicsit. De aztán meggondolta magát, fogott egy széket és oda ült az ablakhoz. Leoltotta a lámpát és elhúzta a sötételő függönyt. Kinézet az ablakon. Gyönyörű volt az ég. Letisztult, csillagos. Karen csak bámulta a kinti tájat és az otthonára gondolt. A családjára. Keserű mosolyra húzta száját.*~ Otthon.. család. Miket beszélek. Hisz ami Szófiában van, az minden csak nem otthon.~* Utált ott lakni. Utálta a házat, a környéket. Itt minden olyan más mint Romániában. Ott voltak a barátai ott nőtt fel...és most. Se barátja sem otthona, bár az ottaniakkal tartja a kapcsolatot levélben de, már semmi sem olyan mint régen.*~ És a családom... CSALÁD. Milyen gyönyörű, szép szó. Mindenki családra vágyik -még aki határozottan tagadja is legbelül mindenki vágyik rá-, vágyik arra, hogy tartozzon valakihez, hogy szeressék, hogy tudja, hogy szeretik. Hogy legyen egy békés és biztonságos háttér mögötte. Hogy tudja, hogy van egy hely ahova bármikor mehet, a családja mindig szeretettel fogja várni. Legyen aki segit neki a nehéz időkben, támogatja, biztatja, és ha sikere volt vele együtt örül neki. Hm... azt hittem, hogy ez mind meg van nekem. Egy ideig. De tévedtem... ~*Arca elkomorult. A Hold megvilágitotta csillogó, szürkés kék szemeit. Csak nézett, ki a fejéből egy bizonyos pontra és a szeme sarkából utat tört magának egy könnycsepp, mely már szinte kinzó lassúsággal folyt végig szép arcán. Gyönyörű volt. Ahogy ott ült, a Hold fénye megvilágitotta a most vállára omló, vizes haját, és könnytől megtelt szemei, mint a gyémánt úgy csillogtak az esti fényben.
Hirtelen kissé megrázta a fejét, és egy határozott mozdulattal letörölte könnyeit. Felállt, a gyér fényben amit a Hold nyújtott -nem volt kedve lámpát gyújtani -elbotorkált az ágyáig. Próbált minél kevesebb zajt csapni, hogy nehogy felébressze alvó szobatársát. Majd ő is bebújt az ágyba és próbált elaludni...*

*Amikor meglátta unokatestvérét annyira örült, hogy 1 percig meg se bírt szólalni.* -Szia Liz! Annyira örülök, hogy látlak!!!Jól utaztam köszönöm! De egy kicsit fáradt vagyok!!!Szeretnék lepihenni!Majd később beszélünk!~Remélem nem bántom meg ezzel Liz-t.De most nagyon fáradt vagyok!~*Gyorsan kipakol és lefekszik aludni!*

*A lány feszült volt. Látszott rajta, hogy ideges! Sosem tudott rendesen beilleszkedni sehova!*~ Remélte hogy itt más lesz talán végre megtalálom a helyem.~*A lány bement és köszönt.* -Sziasztok! A nevem Ada Westlive.

- Szia! És kösz mindent. *Köszön el ő is és amint a lány után bezáródott az ajtó, lerogyott az ágyra. Nagyon kimerült volt... az utóbbi időben az őt ért stressz és az egyre gyakrabban megismétlődő álmatlan éjszakák szinte az összes élet kedvét elvették. Nem értette, hogy hogyan fajulhattak idáig a dolgok... nem rég még minden rendben volt, de aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott minden. Az élete kezdett a feje tetejére állni. Hanyat dőlt az ágyon és a plafont bámulta. Próbált minden zavaró gondolatot kiverni a fejéből és csak tovább bámulta bágyadt tekintettel a mennyezetet. Aztán hirtelen, mintha áramütés érte volna úgy pattant fel az ágyról és ment oda az egyik bőröndhöz.*~ Ahelyett, hogy itt sajnáltatom magam csinálhatnék valami értelmes dolgot is... mondjuk ideje lenne kipakolnom a holmijaimat.~* Már nyúlt volna, hogy kinyissa a bőröndöt, de a mozdulatot félbehagyta és legyintett egyet a kezével. *~ Francnak van most kedve pakolászni. Majd később kipakolok. Most inkább pihenek végre egy kicsit, mert olyan érzésem van, hogy mindjárt állva elalszom . ~* És úgy ahogy volt, ruhástól együtt ráfeküdt az ágyra és szinte rögtön elnyomta az álom. Az egész napot végig aludta...*

*Megérkeztek a várószobákhoz. Susan belebegteti a csomagjait, majd Karen belép a szobába. - Szófiából érkeztem, de csak nem rég költöztünk ide Romániából. Válaszol a lány előbb feltett kérdésére és kissé elmereng a történteken, majd kissé megrázza a fejét és ismét a másikra figyel. Susan arról is tájékoztatja, hogy holnap már órára kell mennie, és jobb lenne nem el késnie. Erre alig hallhatóan felsóhajt, de azért bólint egyet és egy enyhe mosolyt erőltet az arcára. De miután a lány kedvesen megkérdezi tőle h van-e kérdése, felkacag.* - Igen lenne... mondd, szoktál te néha pihenni is?* Kérdezi vidáman és egy barátságos mosolyt küld felé.*~ Elképesztő, hogy ennek a csajnak mennyi életereje van. Folyton útbaigazitani, meg a kérdésekre válaszolni az új diákoknak és ezek mellet még a prefektusi feladatokat is el kell végeznie. Nekem biztos nem lenne türelmem a sok bamba kérdést végig hallgatni és még mosolyogni is mellé.~*

-Köszönöm szépen a segítséget. *Mondja a lány és elköszön Pierretől. Majd Izolda kicsomagolja azt ami fontos és ledől aludni.*

*Mary elköszönt Kattől. Mikor elment Kat, Mary kipakolta a bőröndjéből a legfontosabb dolgokat és ő is elvonult pihenni.*