Várószobák - lányok

*A fiú nagyon gyorsan távozott.De Akina gyorsan megköszönte a segítséget és elköszönt.* ~Remélem még meghallotta.De miért távozott olyan hirtelen...mondjuk ez lány szoba.*Felnevetett és a fejét vakarta. Aztán a bőröndjéhez sétált.~De lehet, hogy csak nem voltam szimpatikus, nem ez lenne az első eset, kár pedig kedves fiú, de lehet, hogy csak sietett, igen biztosan.Nem kellene ilyen negatívan látni az ilyen dolgokat. Na a bőröndöt talán tegyem az ágy alá? Nem akartam lehasalni a földre közönség előtt.Ó nem elég lesz csak egy védővarázslatot használni, így, ha kinyitódik akkor csak egy üres bőröndöt látnak. *Amint végzett leült egy kicsit és kifújta magát* ~ Hmm hová menjek először...könyvtár, vagy ...ó ebédlő, kaja, éhenhalok~*Majd magához vette varázspálcáját és széles mosollyal kilibben a szobából*

*Egy nagyot sóhajt.*~Nem látok senkit a szobában, hu..megnyugodtam~ -Igen kicsit messziről jöttem, Angliából, egy kis faluból, de az út nem tűnt olyan hosszúnak, mint vártam, szerencsére..-*Mondja a Borisnak mosolyogva, miközben a bőröndjét igazgatja*- És te honnan jöttél?-

*Blair kicsit belepirult a dicséretben. - Köszi. Neked is nagyon szép hangod van. *Elkezdett örülni, hogy ilyen hirtelen Celianak ihlettje van. méghozzá róla. Kicsit bele is pirult. De ekkor mintha Celia kicserélődött volna. Kiküldte őt a szobából. *~Mivan? Most én ezt nem értem. Mit csináltam. Mindegy. Inkább elmegyek, itt hagyom, hátha lenyugszik.~*Gondolja, majd megfogja gitárját és elindul az ajtó felé. Megfogja, a kilincset viszont visszanéz és mosolyog. –Viszlát, Édesgyökérkém. Holnap találkozunk. *Majd megfogja a kilincset és kilép az ajtón. Elindul a szobája felé, hogy kipihenje ezt a napot és gyakorolja a dalt.*

- Szép hangod van és nagyon jól játszil. Élmény nézni is. *fejti ki a véleményét röviden, komolyan. Blair hangja egy kicsit megihlette, és az új barátság is ösztönzi, úgyhogy a feje hirtelen megtelt ötletekkel. Ettől arca ragyogni kezdett, pedig nem mosolyog. Mist valahogy nem megy neki. Csak szeretné kiírni magából. Ügyet sem vetve Blairre tollat kap elő és a füzet egyik üres, lila lapjára kezd írni. Közben azt a dallamot dúdolgatja, ami első találkozásukkor járt a fejében. Talán most vidám dal születik.* - Megihletődtem. *néz barátnőjére tágra nyílt szemekkel.* - Végignézed amíg kiszenvedem magamból vagy lekottázod a dallamot amit éneklek?* kérdezi, majd óvatosan csak ennyit mond.* - De most legszívesebben csak magamban írogatnék. Majd eléneklem neked ha kész lesz. Ezt te ihletted. *mondja csöndesen. És visszahajol a füzet fölé. Kizárta a világot. Innentől nem igazán érdekli, hogy Blair mit csinál.*

*Blair épp kezdené a számot átgondolni, hogy játssza le. De ekkor mintha valami történt volna Celia-val.-Nagyon szép volt nagyon tetszik. Remélem nem azért Vagy ilyen, mert szerinted rossz az amit csinálsz. Mert nagyon is jó.*Mondja, majd megsimogatja a vállát. Majd megkéri, hogy énekeljen ő is valamit. Blair nem tudja, hirtelen mit énekeljen. De ekkor beugrott neki valami. Mióta meg tanulta azóta imádta ezt a számot játszani és énekelni. –Igazából én nem nagyon írok számokat. sőt sose próbálkoztam. De ezt a számot imádom játszani. Úgyhogy most mindent beleadok. *Mosolygott majd lefogta az akkordokat.

When she was just a girl
She expected the world
But it flew away from her reach so
She ran away in her sleep
and dreamed of
Para-para-paradise, Para-para-paradise, Para-para-paradise
Every time she closed her eyes

*Ezután a sor után még élénkebben kezdte el énekelni mint azelőtt .*

When she was just a girl
She expected the world
But it flew away from her reach
and the bullets catch in her teeth
Life goes on, it gets so heavy
The wheel breaks the butterfly
Every tear a waterfall
In the night the stormy night she'll close her eyes
In the night the stormy night away she'd fly

*Ezután befejezte az éneklést és ránézett Celia-ra.-Na hogy tetszett?*Kérdezte komoly arccal majd kicsit remegett a keze, hogy mit gondolnak róla.

*Egészen átadja magát az éneklésnek és csak úgy dőlnek belőle a dallamok és a szó. A dicséret nagyon jól esik neki. Melengeti a kérges szívét. Hallgatja az akkordokat. Bár igazából nem ért hozzá azért hallja, hogy nagyon a helyükön vannak. Újra elkezd rá énekelni. A halk, kellemes dallam a gitárral együtt még jobban hangzik. Életre kel.* - Megmutatok egy angolt is. csak hogy legyen valami fogalmad a szövegről. *mondja és lapozgatni kezd. A füzetben minden oldal más színű. Egy halványsárga lapon megáll és énekelni kezd* - Go put on your best tonight. It’s you and me and one spotlight. One more show, one last time We are ready. Say you will be all around me...*it azonban elakad.* - Bocsi. Rég olvastam már el őket. Feltámadtak az emlékek. *magyarázza összeszorult torokkal. Eszébe jut, mikor még tényleg a reflektorok alatt áltak. Ketten, a szétválaszthatatlan páros. És utána a szörnyű baleset. Gondolni sem akar rá. Megrázza magát és visszatér Blairhez.* - Szóval drága, édesgyökerem... Mi lenne ha most te mutatnál valamit? *nevet rá és miközben figyel a barátnőjére a füzetet lapozgatja kétségbeesetten keresgélve egy vidám szöveget, de hiába. Az első oldalakon talál egy rövid gúnyverset, de az egyrészt szánalmasan rossz, másrészt pedig nem igazán lehet megzenésíteni. Inkább azt lesi mit tud a másik felmutatni.*

*Blair a gitárjával a kezében tért vissza a szobába. Celia mutatja, hogy üljön le mellé .Blair leül és a kezébe veszi a gitárját és behangolja. Celia belekezd egy számba, ami pont a hangjához passzolt. Mire befejezte, Blair már memorizálta is a dalt.-Nagyon szép szám és majd a többit is szívesen meghallgatom. Valamennyit sikerült megjegyeznem és körülbelül átírnom gitárra. Figyelj. Majd óvatosan az akkordokra helyezi a kezét és elkezd játszani és hozzá dúdolja a számot mivel a szövegét nem jegyezte meg. Nagyon gyönyörű volt így gitár mellett a szám bár már magában is nagyon szép. -Na, most próbáljuk, meg hogy te énekled, én pedig gitározom.*Mondja, Blair majd mosolyog és elkezdi az előjátékot gitározni majd int a fejével hogy most lépjen be.*

- Bocsánat, nem akartam megsérteni az érzéseiteket.*mondja viccesen mentegetőzve és figyelte ahogy Blair szép lassan megfullad a nevetéstől. Majd a felpattanó lány után fut. Nézzük ki ér oda előbb, kezd el futni, majd meggondolja magát és a másik irányba indul. A Jenilia felé veszi az irányt, hogy a tükrön keresztül térjen vissza a kúriába. Felbaktat a harmadikra és befordul a szobába. Hihetetlen mennyien laknak egy szobában és természetesen senki nem tart rendet. Ő viszont nem csinál nagy kupit, az ágya körül legalábbis nem. Minden holmiját, apró, matricás, tértágított bőröndjében tartja. Mikor Blair visszaér sugárzó mosollyal fogadja. Előkapja ágya alól a bőröndöt, felpattintja a zárakat és hosszas turkálás után kivesz egy kemény fedelű napló-szerű könyvecskét. Ledobja az ágyra a bőröndöt gondosan elteszi, majd elhelyezkedik az ágytakarón és Blairnek is helyet mutat maga mellett.* - Gyere, ülj ide. Kottáim sajnos nincsenek, mert.. szóval ahhoz nem értek. A dallam csak a fejemben van meg. * Azzal elkezd énekelni. Lassú, dallamos szép szám, de a szöveg portugálul van.* - Ez egy lányról szól, akit nagyon szerettem. *mondja mikor befejezi.* - Hogy tetszett? Majd írok bolgárul is. Angol már van egy pár. Meg franciául, németül és oroszul. De egyik sem igazán jó. Ez a hátránya ha az ember sok nyelvet beszél, de egyiket sem igazán jól. *magyarázza. A végére már veszít lelkesedéséből, elkél neki a biztatás.*

*Kara furcsának találta, hogy egy ilyen vékony lány mint, Elyse nagy étkű lenne.*
-Okés mehetünk.Amúgy van kaja hamburger, hot-dog és sütik.Nagyon finom sütik!*
Kara kinyitotta az ajtót.Pont vele szemben ment el a szoba társa.A lány csodálkozva nézte Elyset.Kara szúros pillantást vetett felé.*~Ő az én barátnőm soha nem lesz a te barátnőd!~*Utálta ezt a lányt.Mindig kihasználta az embereket.Kara pedig tudta, hogy Elyset is megpróbálja majd.De ő ezt nem engedi.Kiléptek az ajtón és elindultak a földszint felé.*

*Még csak pár perce ismeri Ely Karat, de már tudja hogy nagyon jó barátnők lesznek, így nagyon örült, hogy szobatársak.
-Annyira örülök Kara, hogy nem idegen csajokkal kell egy szobába lennem!!*jelentette ki Elyse őszintén.- Na akkor megyünk a teázóba?* kérdezte. És hozzátette - De ugye ott kaja is van? Mert mindjárt éhen halok!* Még jó hogy éhes volt már legalább 6 órája nem evett és egyébként sem kis étkü.*

*Kara az egyik ajtóhoz vezeti Elyset.~Tök király!Elysel egy szobában leszünk!~*Kinyitja az ajtót és máris az első ágyhoz vezeti Elyset.*
-Pont az én ágyam mellet lesz a tiéd!Jó lesz igaz?*
Elyse letette a táskáját.Karán kívül csak egy lány lakott a szobában.Ő nagyon visszahúzódó, úgy, hogy nem nagyon szoktak beszélgetni.Kara kinézett az ablakon.*~Jaj de jó most már én is tudok mással ebédelni nem kell egyedül!~*
Alig várta , hogy együtt kezdjék a tanévet.*
-Van kedved valahova elmenni?Mondjuk lemenni a teázóba inni egy teát? Közben beszélgethetnénk?*

*És megérkeznek. Yeka elég lendületesen lép be a szobába. Látszik, hogy többen laknak itt, mint amit még konfortosnak lehet nevezni. Az egyik kaotikus ágyról rögtön kiderül, hogy az igen kedves és segítőkész ~pff~ diáksegédé. Tehát egyenlőre itt fog aludni. Otthonosnak épp nem nevezhető, de jobb mint egy vasúti váróterem. Itt fog aludni, este 10 után itt tartózkodik. Eszében sincs a fiúkhoz menni. Neki ahhoz semmi köze. Úgy tizenkét éves kora óta kerüli a férfiakat. A keserves emlékeket már rég eltemette.* - Törzsvendég vagy? *teszi fel a kérdést. Kissé oldalról, vigyorogva néz a lányra. lerí róla, hogy nem gondolja komolyan. Bár igazából nem tudhatja. Kinézi a szoba legtávolabbi pontját és az ott ácsorgó üres ágyat. Ledobja rá a bőröndöt és kinyitja. Tértágító bűbájjal bütykölt bőröndjéből előkerül egy kisebb barna bőrtáska. Abból pedig előkerül egy pálca.* -Erre gondoltál a mindenfélék ellen? *kérdezi pálcáját büszkén villogtatva.* - Most pedig körbenézek. *jelenti be. Már látja, hogy egyetlen ismerőse nem fogja körbevezetni, de egyedül még izgalmasabb. Visszacsúsztatja a pálcát a táskába. A bőröndöt becsukja és az ágy alá süllyeszti. És már rohan is kifelé az ajtón.* - Még biztos találkozunk. Pá. *int vissza az ajtófélfa takarásából, majd elviharzik.*