Második emeleti folyosók

Tárgy: Második emeleti folyosók Vas. Júl. 12, 2009 3:52 pm

First topic message reminder :

A Kúriát számos zegzugos, kanyargós folyosó szeli át, melyet azonban nehéz kiismerni. Nagyon sok helyen van, hogy egy titkos ajtóra, vagy bemélyedésre bukkansz, amely akár olyan helyekre is vezethet, melyeket nem biztos, hogy jó, ha megismersz.

A harmadik emelet folyosói is hasonlóan kanyargósak, mint az iskola többi részében levők. Balra, és jobbra is sorra nyílnak a négy fős lány-hálók, és ha már jól kiismered magad ebben a rengetegben, tudhatod, hogy hol van a lányok közös fürdője. A lányok várószobáját nem nehéz megtalálni, közvetlenül a lépcsővel szemben van.

A falakat sorban szegélyezik festmények is, ritka az olyan hely, ahol ne lennének egymás alatt, fölött felfüggesztve a beszélő, festett portrék, csoportképek. Jobb vigyázni, hogy ne bosszantsd föl a festmények lakóit, mert elég nagy lármát tudnak csapni, és ha ők kimondanak valamit, hamar eljut a kúria minden zeg-zugába, hiszen a lefestett alakok tudnak járkálni a különböző festmények közt.
írta Cirelin de Sovalon

Második emeleti folyosók - Page 14 Folyoso3

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Csüt. Aug. 27, 2009 4:10 pm

*Úgy fest, hogy a fél-tünde lány nem igazán érti a viccet.* -Ne aggódj, eleget olvastam, tudom, hogy mi hogyan is működik, nem hiszem, hogy a fehérmágiában bármi rossz is lenne, hiszen akkor nem neveznénk fehérnek ugyebár. *Liz nagy ijedtségén, azaz inkább vádló hangnemén csak elmosolyodik. Ezzel a kis viccelődéssel megint nem sikerül közelebb hozni egymáshoz a két lányt, sőt a kutyás eset még jobban áthúzta a lehetséges barátság utolsó lehetőségét is. Aztán kiderül, hogy a paradicsomot a leányzó hozta létre, nem rossz képességet, az ő kissé passzív látnokságához képest legalábbis nagyon is jó. Elismerése jeléül biccent egyet.* -Elég jó lett első próbálkozásnak, azt kell, hogy mondjam. És így már minden világos, mármint a druidizmusra értem. *Elizabeth válaszára picit felcsúszik a szemöldöke, miközben lassan elérik a kúria bejáratát.* -Értem, tehát inkább a meglepetések, ne készüljünk fel, mi vár ránk. Világos. *Kissé szarkasztikus a hangja, hiszen ő azért mégis csak úgy véli a dolgokat, hogy jobb, ha az ember tudja mire kell készülnie, mintha minden meglepetés szerűen éri. Amikor elérik az ajtót, előre engedi mindkét lányt, és a feketepárducot is, majd ő maga is belépdel az ajtón. Az előcsarnok tényleg hatalmas, el is csodálkozik pár pillanatra, de azért nem esik le az álla, hiszen az ő fogadótermük sem volt kicsi odahaza. El is indulnak felfelé a lépcsőn. A magyarázatok hallatán újabb bólintás következik.* -Értem, tehát valamikor lesz szobám, addig itt alhatok. Az étkezést egyelőre a magam részéről későbbra naplonám el. Idefelé ettem útközben, még nem vagyok éhes, inkább lepihennék és kipakolnék valamelyest. Hölgyeim... *Újabb meghajlás, majd be is lépked a szoba ajtaján, amit Liza mutatott. Majd valamikor máskor felderíti a terepet, netán később még lemegy enni, de egyszerre kár lenne minden jót felfedezni. Lesz még elég ideje.*

Diák Hozzászólások száma : 368 Kaszt :

* Liza felkapja a fejét a fiú szavaira hiszen eszébe sem jutott hogy bántaná a lány a kutyusát.. Valahogy nem látszik gonosznak ha rá néz inkább elveszettnek. Számára ez nem vicces dolog, hiszen az életét is oda adná ha arról lenne szó Magához öleli a kis kutyust biztos ami biztos, de már lehet hogy későn védelmezi. Természetesen meg is kérdezi, hiszen számára a kutyusa a legfontosabb.*- Te lány csak nem megbűvölted?* kérdezi meg kissé erélyesen a dolgot, de a válsz érkezik is. Kutyusát egész közel emeli az arcához, hogy megvizsgálja de, nem lát rajta semmit. A fiú bólint egyet amit nem ért Liza* ~ Hova keveredtem? Egy miss aki paradicsomot termesz a mocsárban és egy magában bólongató lovag~* Fut át rajta a gondolat de el kell ismerni hogy neki is tetszett a bokor de természetesen ezt nem mondja.* - Nem avatnálak be semmibe annyit elárulhatok hogy itt nem fogsz unatkozni* Mondja kedvesen hiszen mindenki tapasztalja meg maga elvet vallja a lány. Sok mindent még ő sem tud hiszen nem egy régi diákkal találkoztak az újak, de ezt nem kell mindenkinek tudni. A fiú csomagjai fel emelkednek amin nem lepődik meg hiszen már ismeri de használni még nem tudja. A lány egyszerűen csak megfogja a csomagokat. Mivel mehetnek ezért Liza megy először be a Kúriába. Az előcsarnokba érkeznek meg.* - Ez az előcsarnokunk szerintem csodás de túl sok izgi itt nincs úgy, hogy menjünk is tovább* Mondja kedvesen és a lépcső felé veszi az irányt.* - Az igazság az, hogy a fiúk várószobáját és a lányokét tudom meg mutatni. Nem nagyon ismerem még az emeleteket. Az első akkor legyen a fiúké, mert az a másodikon van.* Mondja kedvesen a két diáknak majd a második emeleti folyosón egy ajtó ellőtt áll meg* - Ez lenne az az hogy mikor lehet saját szobád nem tudok nyilatkozni, mert engem pár nap elteltével egy prefektus kereset meg hogy kaptam szobát. Szerintem ne rendezkedj be. Ha le tetted a csomagokat és te is éhes lennél akkor mehetünk is tovább a harmadikra hogy a …… ő is le tudja tenni csomagjait* Mondja kedvesen a dolgot és várja hogy tovább indulhassanak*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Aug. 18, 2009 7:53 pm

-Én a helyedben töbebt nézném, ki van a hátam mögött. *mondja, izzó szemekkel a fiúnak, majd, mikor Ariana visszatér hozzá, és lerogy a padlóra, egyből utána kap, és, amint engedi, feltámogatja. Az ölelésre csak biccent, röviden.* -Rendben, de vigyázz magadra. Az öltözködést pedig kihagyom. Valahogy, a szobámba most.. nos.. nem ajánlatos bemenni.. Mindegy, légy jó. *int még a lány után, majd végül eltűnik valamerre a folyosókon.*

Vendég

*Jack szavait némán hallgatja végig, tudja, hogy Faith-re úgysincsenek túl nagy hatással... A torz mosolyok láttán kirázza a hideg, majd Faith szavaira kifejezéstelen arccal néz a fiúra. Az övé... Mikor Faith a puszi után közel húzza magához, némán néz a szemeibe, enyhén remegve, de engedelmesen. Az utolsó mondatra összerándul, szemét is behunyja, menekülni akar, elfutni... Jack húzni kezdi, de ő néhány lépés után megtántorodik, és térdreesik. Némán nézi egy ideig a padlót, majd üres tekintettel néz fel Jackre.* - Köszönök mindent. *Súgja halkan, majd feláll, átöleli barátját, de sokkal gyengébben, mint az előbb.* - Szerintem... menj és öltözz fel rendesen. És... jó éjt. *Még végigsimít Jack vállán, majd lassú, még kissé tétova léptekkel a fogadó felé indul... viszont ha Jack eltűnik a látóteréből, akkor sarkon fordul, és futni kezd a folyosó vége felé. Talán még a folyosón elcsípi Faith-et, talán már az ajtóban. Elkapja a karját, de fejét lehajtja, nem néz a szemébe... kezét pedig lejjebb csúsztatja, és megfogja vele a fiúét.* - Tedd be a bőröndöt a szobába, aztán... megmutatom az Allidonosokkal közös főhadiszállást. *Hangja alig hallható, majd a bőröndre pillant... és előbbi szavaival ellentétben ő veszi át, két kézzel vonszolja be a szobába, teszi le az egyik üres ágyhoz, majd a fiú mellé lépve megfogja a kezét, és némán, lehajtott fejjel, engedelmesen vezeti le a fogadóba.*

Vendég

*Megvillannak Faith szemei, és viszonozza a torz mosolyt. Két őrült szemtől szemben, hajjaj.* - Felőlem lehet az ő felesége, a te családod. Én nem ragaszkodok hozzá, hogy bárkit is feleségül vegyek. De ez a dolgon akkor sem változtat, hogy Ariana az enyém. Álomvilág, Darkfield? *Villannak meg a szemei, majd a puszi után megragadja Ariana csuklóját, közel húzza magához, izzóan nézve a szemeibe.* - Lehet, hogy most itt a barátod bájos kis hercegnő... de ez nem lesz mindig így. Gyűlölve szeretsz, szeretve gyűlölsz nem igaz? *Kék szemeivel fogságban tartja Ariana szemeit, egészen közelről sziszegve a szavakat, minden szava mérgezett nyílvessző.* - Vérrel sír fel újra a szűz, és senki nem lel nyugtot dalában... *Suttog a végén egy mondatot, amit talán Ariana túl jól ismer, Faith pedig elengedi a kezét, és elindul újdonsült szobája felé.* - További szép estét. *Köszön el, mintha mi sem történt volna, csak csizmája kopogása hallatszik utána belőle.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Aug. 18, 2009 6:46 pm

-Pontosan. *biccent elszántan, és a nővéres dolgokra is csak biccenteni tud. Ariana zokogására, és Faith szavaira csak elmosolyodik. Torz, groteszk, gonoszkás mosoly, szemei őrülten csillannak meg. Figyeli, ahogyan Ariana és Faith lejátszák a maguk meccsét, aztán Ariana rángatásának nem enged olyan könnyen.* -Látom ekdves Blackfire, eddig olyan álomvilágban éltél, ahol te voltál az úr. Had mondjam meg, hogy az én családom dolgaiba nem engedek senkit sem beleszólni, márpedig Ariana és Dean nemsokára az én családom lesznek. Felejtsd el ezt az esküvőt, és mindazt, amit eddig hittél a világodról, mert ez itt az én területem. És ne akard, hogy megmutassam, milyen az, amikor valaki olyannal kell egy légtérben lennem, aki nem viselkedik rendesen, és akivel nem akarok együtt lenni. Szerintem kezdd el megírni a végrendeletedet, mert nem úgy tűnsz, mint aki olyan könnyedén feladná. *mondja a maga őrült, sejtelmesen gonosz, torz vigyorával, és vadul, vörösen izzó szemeivel. Furcsa, fekete árnyak most nem kellenek mellé, a nélkül is eléggé félelmetes tud lenni, ha akar. Aztán nemes egyszerűséggel biccent a fiú felé, és a lányt a lépcső felé kezdi el húzni, elölre kerülve.*

Vendég

*Még mindig csak remegve kapaszkodik Jackbe, ajkait összeszorítva. Mikor barátja végigsimít a hátán, halkan felzokog, de igyekszik hangtalanul sírni, ha már a sírást nem tudja sehogy abbahagyni. Jack a fiú elé dobja a kulcsot, Ariana nem látja Odron akcióját, de kissé hátrahúzza a fejét, és még mindig csukott szemmel lassan, nagyon lassan csóválja. Nem, Faith nem fogja ilyen könnyen elengedni unokatestvérét, és a szülők akarata szerinti menyasszonyát. A szavak hallatán finoman lefejti magáról Jack kezeit, mikor az elvezetni akarja. Nagy levegőt vesz, megfordul, és tekintetét Faith-re függeszti. Halkan beszél, alig hallhatóan.* - Odalent azt is mondtam, hogy gyűlöllek. És nem leszek a feleséged. Apa tartozik nekem, amiért tizenöt évig eltitkolta, hogy van egy nővérem, aki a nagynénémtől született. Apa nincs jóban a szüleiddel. *Egy másodpercnyi szünetet tart csak, majd folyékonyan hazudik.* - A kedvesem, Dean Bloodwood apámtól fogja megkérni a kezem Halloween-kor, és ő hozzá fog adni, nem hozzád, hiába is volt a szülők között a megegyezés, miszerint jegyesek vagyunk. Jó éjszakát. *Előre lép, lábujjhegyre áll; puszit nyom Faith arcára, de úgy teszi, mintha csak kötelesség lenne... talán az is. Majd hirtelen fordul sarkon, megragadja Jack kezét, és húzni, rángatni kezdi, mintha az élete múlna rajta. A tigris cápába, vagy a fehérbe, vagy a tibeti macskába, vagy bárhova, csak egy olyan szobába, aminek jól be lehet zárni az ajtaját, ahonnan ki lehet zárni Faith-et, ahol tud beszélni barátjával.*

Vendég

- Egy újabb? ezek szerint találkoztál a nővéremmel. Ő merre van? Illendő lenne beköszönni neki. *Ezúttal szinte köpi a szavakat, látható megvetéssel. Minden nőt lenéz, de a nővére... őt különösen, mióta felvette a nevelőapjuk nevét. Neki Troops nem fog parancsolni soha. Ezért sem vette fel a nevét.* - Darkfield...? *Suttogja, megcsillanó szemekkel, és csak nézi, ahogy Ariana előre veti magát, és átöleli Jacket, és megrázza a fejét.* - Pedig odalent azt mondtad, szeretsz... milyen feleségem leszel így akkor...? *Kérdezi, kék szemeit ráfüggesztve unokatestvérére. A kulcs felé már nyúlna, és minden bizonnyal elkapná, ha... nos igen. Halványan elmosolyodik, ha Ariana látná, minden bizonnyal tudná, hogy mit jelent... sok jót nem. Legalábbis a jó az relatív. Faithnek jó, mindenki másnak rémes. Fél kézzel ragadja meg a bőröndjét, igen, amivel Ariana szenvedett, azt ő fél kézzel elbírja.* - Elköszönés nélkül itt hagysz? *Szinte suttogja, legalábbis úgy tűnhet, de halk hangja simán elhatolhat Ariana füléig... ő pedig áll a folyosó közepén, és vár.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Aug. 18, 2009 6:17 pm

-Blackfire.. Blackfire.. Remek, egy újabb. Mellesleg jobban válogasd meg a szavaidat. *mondja eléggé fenyegető hangon, miközben figyeli a furcsa jelenetet a két egyed között.* -Láthatóan új vagy itt. Megbocsáss, azt hittem elég hírhedt vagyok, és elszoktam attól, hogy esetleg nem ismerik a nevemet. Jack Darkfield, a Naxeldir szak egyik Szakmegbízottja, el Jericho Mester mondhatni jobb keze. Mellesleg feleslegesen beszélek jómodorról, mert látom, az nem a te nyelveden íródott. *mondja, szemei fenyegetően izzanak fel, lábait kissé megveti, aztán figyeli, ahogyan Ariana felé lendül, és amikor a lány megöleli, finoman végigsimít a hátán, és a suttogásra eléggé értetlenül pislog. Nem érti a dolgokat, de nem is dolga mindent megérteni.* -Faith, azt hiszem tudod, hol a szobád, erőd van vinni a csomagokat. A szobád a folyosó végén az utolsó előtti, Tibeti róka. Itt a kulcs. *egy laza mozdulattal a fiú felé dobja a kulcsot, pontosabban a fiú irányában, de a fiú előtt a földre ér.. ne a kulcs, de a láthatatlan légiós elkapja, és szépen elviszi a kulcsot, majd a fiú felé hajítja, szájából kiejtve. Igen, Odron működik közre, Jack számára pedig egy újabb remek illúzió és megtévesztés ez is. Aztán csak biccent a fiúnak.* -A fiatalaúr eléggé idős ahhoz, hogy kiszolgálja magát. Remélem még találkozunk. *szemei gonoszan izzanak fel, majd Arianának suttog.* -Menjünk. *és azzal a mozdulattal, ha tehetei, és mrétne tehetné, elvezeti a lányt valamerre, a másik irányba.*

Vendég

*Vonszolja a bőröndöt, lehajtja a fejét, némán hallgatja Faith szavait... aztán ismerős hang. Felnéz. Jack mezítláb és Chris pólójában, és hozzá beszél, nem éppen kedves hangsúllyal. Nos, ebből körülbelül a legelső szó, név jut el az agyáig, és a csengő is megszólal a fejében, miszerint: J-a-c-k. A bőröndöt elengedi, az koppan a földön, Faith pedig innentől el van felejtve néhány pillanatig. Ariana Jackhez lendül...ne, de ekkor Faith elkapja, és maga felé fordítja az arcát. Némán néz Faith szemeibe; az övéiben könnyek csillognak, és remegve harapja be az ajkát... majd hirtelen kiszakítja magát a szemek bűvöletéből, Jackhez menekül, és szorosan átöleli. Nem ugyanúgy bújik Jackhez, mint Faith-hez odalent; Jacktől biztonságot remél, megváltást, megmenekülést. Szaktársa füléhez hajol, és a fülébe suttog, remegő hangon, angolul.* - Vigyél el innen, Kuro... könyörgöm, ne kérdezz, csak vigyél el innen... Megteszek bármit, csak vigyél el innen...*Hangja alig hallható, talán Jack sem ért pontosan minden szót, nemhogy Faith. Aztán csak remegve bújik barátjához, nem törődve unokatestvérével.*

Vendég

*Bólint, remek, James is jön.* - Hát akkor ismét teljes lesz a család... mint a régi szép időkben... *Suttogja, szokásos, fenyegető mosolyával. Aztán bólint, és a kérdésre felkacag, jéghidegen.* - Ugyan már Ariana. Nekem nincs szükségem lányokra... még. *Mondja sokat sejtetően, majdcsak követi végig a lányt, nem, továbbra sem segít neki. Neki ugye nem feltűnő, hogy valaki nem a neki szánt szobából jön ki, viszont az illető kinézete kivált belőle egy szemöldökfelvonást, ahogy a valószínűtlenül kék szemek rászegeződnek.* - Nem vettem el a mágiáját... de ha megtehetném, miért ne tenném meg azzal, ami az enyém? *Kérdezi halkan, majd Ariana felé fordul, mellé lép, az álla alá nyúl és maga felé fordítja.* - Az enyém vagy, nem igaz, kishercegnő? *Kérdezi halkan, szemeit belefúrja Ariana szemeibe mielőtt visszafordulna Jackhez.* - És te beszélsz a jómodorról... amikor be sem mutatkozol. *Kihúzza magát, ami elég érdekes hatást ad összeadva azzal, hogy egy tiszti egyenruhára erősen hajazó ruhát visel.* - Az én nevem Faith Blackfire. *Faith. Hit. Fate. Sors...*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Aug. 18, 2009 5:58 pm

*Nyílik a Tigris Cápa háló ajtaja, és egy fiú lépdel ki rajta, egyes egyedül, legalább is látszólag egyes egyedül. Fekete haj, és abból a bizonyos hálóból jött ki. Első ránézésre nem lehetne más, mint egy Christopher Strife nevezetű egyén, de az első meglátás, az első benyomás téved, ugyanis ez nem más, mint Jack Darkfield. Betegesen sápadt arca, beesett szemek, kissé csapzott, fekete haj, mely most is jólfésült, mezitláb van, fekete háromnegyedes nadrágjában, és a Christől kapott, fekete, fehér Nike jellel ellátott pólóban van. Egyszerű, fekete, rövidujjú póló. Igazából ennyit visel, és semmi többet. Szemei halványan, vörösen izzanak, aztán minden izzás kihuny belőlük, ahogyan kihúzza magát, és próbál elindulni valamerrefelé a folyosókon. Halkan sétált ki, most egészen sokáig aludt, lehet, hogy a Chrissel folytatott éjszakai beszélgetés miatt vágta be a szunyát, és nem akarja, hogy sokan felfedezzék, hogy máshol volt, mint ahol kellett volna lennie. Lassan elengedi a kilincset, kihúzza magát, és elindul. Ocelotja valamerre ott van mellette, persze láthatatlanul, néma léptekkel, néha kissé puffogva, de azért jön. Aztán a fiú sikeresen szembekerül Arianával, a bőrönddel emg azzal a furcsa idegennel, és kissé idegesen köszörüli meg a torkát, meg is dermed, és afféle Dammit szócskát is elmorog maga elé, miközben kérdőn néz Arianára, majd a mögötte lépkedő fiú felé, és a zavarát is elfelejti.* -Csak nem életre szólóan tettél hűbéri esküt, visszasüllyedve a középkorba, vagy csak a jómodor újabb bárdolatlanságába botlottam. Vagy a drága úriember elvette tán a mágiád? *húzza ki magát, kezeit maga mögött összekulcsolva, szavaiból csepeg a maró gúny és az enyhe arrogancia, és a felsőbbrendűség arisztokratikus modora. Bár a külső megtévesztő, Jack ízig vérig aranyvérű, és szívesen csipkelődik, szól bele a mások életébe, főleg, ha az mellette zajlik.*

Vendég

*A rövid mondatra nem reagál semmit; tudja, hogy Faith tudja. Némán szenved a bőrönddel, tudta azt is, hogy a fiú nem fog odalépni és segíteni, vagy mondjuk elvenni tőle a saját bőröndjét. Elrángatja a lépcsőig, onnan meg ugye lebegteti, és halkan felsóhajt, tapasztalva, hogy igen, Faith jön utána. A kérdésre elgondolkozik, vajon mi a jobb, ha hazudik, vagy ha az igazat mondja... végülis, Faith előbb vagy utóbb úgyis megtudja, szóval végül bólint.* - Igazak. *Mondja egyszerűen, majd az első emeletre érve leengedi a bőröndöt a földre, és puszta kézzel vonszolja tovább. Két kézzel húzza maga után, így is eléggé szenved vele, de... igenis vonszolja a bőröndöt, a pálcáját eltéve. A következő mondatra megremeg újra... Deant nem félti, de...* - Köszönöm, megvolt. *Mondja halkan, és fájdalmasan rámosolyog Faith-re.* - Kedves, hogy érdeklődsz. És te hogy állsz a lányokkal? *Újabb lépcső, a második emeletre vezető... és Ariana ezen is a saját kéz kezével igyekszik felvonszolni a bőröndöt. Halad. Körülbelül mint csiga a jégen, de... halad.* - Tibeti róka háló. *Jegyzi meg, majd mikor felérnek a másodikra, akkor a folyosón tovább vonszolja a bőröndöt. Izzad, de azért vonszolja. Nem lebegtetné, áá, dehogy.*

Vendég

*Christopher lépdel a második emelet folyosóján. Ma is elég korán kelt, bár ma azért annyira nem, mint egy-két nappal ezelőtt. Hiszen a fél11 még jó szemmel sem nézhető, nevezhető "korán"-nak. Szóval ifjú hősünk sétálgat a folyosón egy ujj nélküli sötétkék felsőben és egy sima farmernadrágban. ( kép ) Kezei - mint megszokhattuk és mint mindig - a zsebében pihennek, pálcája mellett. Nem igazán tud mit kezdeni magával ezért nem is tudja, hogy ma éppen mit csináljon, vagy hogy merre menjen. Reméli, hogy találkozik valakivel - ha nem is ismerőssel. Hiszen a fiú szeret ismerkedni. Roppantul. És akkor élvezi leginkább az ismerkedést, ha egy hölgyről van szó. Na már ennél csak az lehet jobb, ha több hölgyről van szó. Ezen gondolkozva a srác vigyorogva megindul a földszint felé. Majd útközben eldönti, hogy kajálni megy az Étkezőbe, vagy esetleg kinéz a szabadba, az Udvarra, vagy más helyekre, hátha ott találkozik valakivel, aki élő személy - és lehetőleg nő nemű. *

Vendég

*A folyosón most csend van. Vagy mindenki alszik, vagy már mindenki felkelt. Vagy épp felesbe. Ki tudja. Az egyik fiúháló ajtaja is kinyilik, és kilép belőle Christopher. Elég furcsa öltözék van ma rajta, de neki tetszik. ( kép ) Egy ing és egy fehér nadrág. Nem sűrűn szokott fehéret hordani, de be kell vallani, hogy az is a kedvenc szinei közé tartozik. Már ha a fehéret és a feketét lehet szinnek nevezni. Christopher végignéz magán és egy elégedett mosollyal becsukja az ajtót és elindul a folyosón. Tetszik magának - persze ilyen sokszor van. Na meg olyan is van, amikor nem. De az már ritkábban. És ez nem egoizmus vagy beképzeltség. Nem. Ez egészséges önbizalom. Hiszen ha valaki nem szereti saját magát, akkor őt sem szerethetik kellőképpen. És lássuk be, Christopherért rajonganak a csajok. Ahogy erre gondol, elvigyorodik, majd gondolatban számolgatni kezdi a lányokat, akik már tett valamiféle hatást. De mikor Rose-hoz ér, megrázza a fejét.*
~Undoritó vagyok...~*morogja magában, majd el is hessegeti a gondolatokat. Rose sokkal több neki, mint egy kis nőcske, akit az ujja köré tekert. Rose sokkal több, mint egy nőcske, akit esetleg megcsókolt és otthagyta. És Rose sokkal több, mint egy barát. Ahogy erre gondol, kedvesen elmosolyodik. Szereti a lányt. De nem szerelemmel. És ezt mindketten tudják. Christopher már gondolkozott rajta, hogy esetleg próbálják meg együtt, hogy tudnák-e egymást szerelemmel szeretni. Erről, a lány felől kétsége sincsen, de maga felől... Egy pici van, hiszen nem tudja, hogy meg tudná-e érteni Rose, ha esetleg más csajokkal flörtölgetne. És ezt semmiért nem adná fel. Rettentő izgalmas új arcokat, új embereket, új szokásokat megismerni. Erről eszébe jut Katarzyna és a tegnap délelőtt. Elvigyorodik, hiszen még mindig az orrában van a citromos-fahéja Thai-Csi-Akármi tea illata. Illetve szaga. Katarzyna pompásnak találta a tea illatát és az izét is. Na hát igen. Izlések és pofonok. A pofon elmaradt, de az ismerkedés és az új ismerős nem, aminek Chris nagyon örül. Csak sajnos mennie kellett. Igazán eltöltötte volna a maradék napját is a lánnyal. De majd legközelebb. Reméli, hogy összefutnak. És ebben biztos, hiszen elég feltűnő a leányzó . Eszébe jut a tegnapi pizsoma és elvigyorodik. Szóval elég feltűnő - mint emlitettem, na meg ezen kivül szaktárs és évfolyamtárs is. Ekkor eszébe jut a harmadik, na meg hogy lassan itt az év. Vág egy fintort és elindul lefelé a lépcsőn. Nem akar arra gondolni, hogy lassan ismét órákra kell járnia és tanulnia. Utál tanulni. Habár eddig szerencsére nem volt semmi problémája a tanulással, nem tanult olyan keményen és láthatjuk: igy is helyt állt a vizsgákon. De azért fél, hátha a harmadik kicsit nehezebb lesz. De ezt a gondolatot elhessegeti magától. A lépcsőkhöz ér. Megáll, a korlátnak támaszkodik és gondolkozni kezd, hogy vajon hova is menjen. Ötlete sincs és mivel Katarzynára és a teára gondolt, elhatározza, hogy a Teázó felé veszi az irányt. Reméli, hogy most nem lesznek olyan gonoszak a manók és esetleg találkozik a Teázóban egy újabb, érdekes emberrel.*

Vendég

*Christopher lép ki a szobájából. Kezében egy nagy, fekete boritású könyv van. Hogy mi az, nem lehet látni, mert szorosan magához szoritja a fiú. Körbeles a folyosón, hogy van-e ott valaki és mikor látja, hogy nincs ott senki, elmosolyodik és felenged egy kicsit, a szoritása is lazul a könyven. Christopher ma elég korán kelt fel. EGy fehér póló van rajta, rajta egy fekete ing és egy kék farmer egy diszes kis övvel. ( kép ). Ma is elég szexis, mint mindig. A fekete könyv még illik is hozzá. Még mindig nem tudni mi az, de látszik, hogy a fiú nagyon védi.*
~Vissza kell vinnem a könyvtárba~*gondolja, majd ismét körbenéz. Mikor még mindig nem lát senkit, gyorsan kisurran a hálók közül és a Könyvtár felé veszi az irányt, remélve, hogy senki nem látja meg és nem botlik ismerősbe. Vagy ami a legrosszabb: tanárba.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Aug. 11, 2009 10:19 am

*A megegyezésre kissé gyanakvóan elmosolyodik, de bólint egyet.*-Oké.*Egyezik bele a dologba, majd kacsint egyet a fiúra. A csikizésre csak elneveti magát, de szerencsére nem kell közbeszóljon, mert Chris hamar befejezi.*- Hát igen, megbeszéltük. Baromi éhes az úr? Valahogy sejtettem...* jelentette ki vigyorogva, de azért elindul a fiúval le a földszintre. Az is igaz, hogy ő most reggelizett, szóval neki nem lesz nagy evés, de azért elkíséri a fiút, legalább egyet beszélgetnek.*

Vendég

*Chris is kap egy puszit és ölelést is. *
-Ne is, Kislány! - vigyorodik el Christopher. Majd eltolja a lányt magától - persze nem durván, hanem kedvesen és a szemébe néz.*
-Akkor ezentúl egyezzünk, meg, hogy minden nőügyet és fiúügyet megosztunk egymással. Oké? - kérdezi Chris, bár maga sem biztos benne, hogy ez jó ötlet-e.*
-Mi az, hogy ismersz?? Te kis... - kezdi Chris vigyorogva és csikizni kezdi a lányt. Persze közbe azért fogja, egyik kezével átkarolja Rose-t még mindig. A csikizést hamar abbahagyja, és még éppen hallja, amit Rose mondd. Hogy ő is szereti a fiút. Erre Chris ismét elmosolyodik. Jól esik neki, hiszen ezt még nem sok lány mondta neki a barátnőin kivül. Talán Rose is azt szeretné, hogy a barátnőjének mondhassa magát... Chris elhatározza, hogy lazára veszi a fiugrát.*
-Na akkor ezt megbeszéltük! Most pedig menjünk le ebédelni, mert baromi éhes vagyok! Gyere! - kapja el a lány derekát és azt átfogva indulnak le az Étkezőbe.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Aug. 11, 2009 10:08 am

*Halványan elmosolyodik, a puszit visszonozza, meg az ölelést is.*- Megértettem, többet nem verem ki a cirkuszt.* motyogta mosolyogva, és magában meg is fogadta, hogy így lesz.*- Már hogyne tudnám. Hisz jól ismerlek.* jelentette ki ő is nevetve, majd a következő mondatra elvigyorodott.*- Én is szeretlek.* mondta egy mosollyal, és ő is belenézett a fiú szemeibe. A kijelentése ... Érdekes viszonyban van a fiúval, az biztos. A barátja, de annál sokkal több. De azt nem lehet mondani, hogy Rose szerelmes, de ... Kétségkívűl szereti a fiút. Nagyon is.*

Vendég

*Christopher vigyorgása mosolygássá fakul, ahogy Rose megszólal. A lány is mosolyog, de látszik rajta, hogy valami bántja. Viszont kék szemei megcsillannak, és mosolyog is, igy nyilván látszik Chris-en, hogy ő bizony nem haragszik. És nem is. Csak nem érti, miért csinálta ezt a lány. Hiszen nem járnak. Vagy talán Rose úgy veszi? De ezt sem gondolja komolyan a fiú. Amikor Rose beszélni kezd, egyik szemöldöke a magasba szökik, majd egy széles mosoly jelenik meg az arcán. Mikor Rose befejezte, Chris mosolya fakul egy picit, kék szemei neki is csillognak.*
-Jaj Te! Gyere ide! - húzza magához a lányt, az arcára nyom egy puszit és szorosan magához öleli.*
-Attól még hogy más lányokkal is beszélgetek, vagy találkozok, nem fogsz elvesziteni. Tudod, hogy milyen vagyok. Szeretem a lányokat - mondja el elneveti magát.*
-És téged is szeretlek! - mosolyog a lányra és mélyen a szemébe néz. A hangsúlyból bizony rá lehet jönni, hogy nem szerelemmel szereti a lányt, de nem is egyszerű barátként. Hanem Chrisnek Rose sokkal több. Már szinte a szerelme. De azért mégsem. A fiú nem akarja lekötni magát, hiszen mint mondta: a nők az élete.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Aug. 11, 2009 9:56 am

*Lassan sétálgat, azonban, amikor egy ismerős hang megüti a fülét, nyomban megáll és felkapja fejét.*-Chris ...* motyogta csillogó, vidám szemekkel. Arcán megjelent egy apró mosoly, mivel láthatóan a fiú nem haragszik. De azért nem árt bocsánatot kérni.*- Öhm, nem, nincs itt a listád. Tudod, hülye voltam, úgy csináltam, mintha a barátnőd lennék, és hisztit rendeztem Angelina előtt. Gyerekes voltam. De már mindent megbántam. Én csak ... Nem akarlak elveszíteni.* motyogta halkan, de az utolsó mondatot a fiú szemeibe nézve. Tengerkék szemei sok mindent elárultak, csak úgy csillogtak a reménytől és a vágyakozástól.*

Vendég

*Christopher kászálódik ki az ágyból. Pont jókor, mindjárt dél, a hasa is lassan korogni kezd. Illetve hát pont a gyomra ébresztette fel, hiszen tegnap este óta nem evett semmit. Kinyitja a szemét és körbenéz.*
~A kis koránkelők~*vág egy fintort. A szobatársai már nincsenek ott és az ágyuk is be van vetve, ami azt jelenti, hogy bizony már a házimanók is jártak itt.*
~Legalább most halkak voltak azok a manók~*morogja Christopher, majd kikászálódik az ágyából. Kinyújtózik, majd szokásához hiven tornázik egy kicsit. Mikor végzett, a szekrényéhez lép és valami ruhát keres magának. Ötlete sincs, milyen idő van kint, igy az ablakhoz lép és kitárja. Elég hideg szél fúj be rajta, meg is borzong egy szál alsónadrágban. Ismét a szekrényéhez lép és valami melegebb ruha után kutat. Egy hosszú fekete ujjú pólót vesz fel és egy farmert. ( kép ) Gyorsan felöltözik, majd ebédelni siet, hiszen a gyomra már korog veszettül. Ahogy kilép a folyosóra, kezeit a zsebébe teszi, pálcáját a farzsebébe süllyeszti és ráengedi a pólót. Ahogy befordul az egyik sarkon, Rose-t pillantja meg, ahogy a folyosón sétál.*
~Na megjött a lista....~*gondolja és a gondolatra el is vigyorodik, ahogy Rose egy hosszú listát tart az orra elé. Odasétál hozzá.*
-Jó reggelt Kislány! - köszönti mosolyogva. Arcán nyoma sincs a haragnak, nem is mérges a lányra. Csak éppen nem érti.*
-Megjött a listám? - kérdezi vigyorogva.*

Tárgy: Re: Második emeleti folyosók Kedd Aug. 11, 2009 9:43 am

*Halk léptek zaja töri meg a folyosó csendjét, amelyen megjelenik egy szőke hajú lány. Arca sok mindent nem árul el, esetleg csak azt, hogy nem sokat aludt az éjjel, és hogy valami, vagy akár több dolog is nyomja a szívét. Egy fehér rövidnadrágban meg egy fekete felsőben van, haja összekötve, hogy ne melegítse. Kezei zsebre téve, feje lehajtva, úgy sétál, és gondolkozik dolgokon. Sok dolgon. Lucas ma nincs vele, hisz az étkezőből jön a lány, a kiskutyát me reggeli után szokta levinni az udvarra. A folyosón járkálókkal mit sem törődve sétálgat, remélve, hogy nem fut össze senki idegennel.

Vendég

- Labirintus. * Ismételi a szót a meglepettség hatására, majd bólint, hogy oké, részéről rendben van. Nem nagyon érdekli, hová mennek, csupán a lényeg, hogy megjegyezze, mi merre található.* - Felőlem mehetünk oda. *Gabe szavai alapján, arrafelé rengeteg érdekes hely van, nem az unalmas tantermek, meg ilyenek. Ez a házimanók konyhája dolog meg aztán végképp felkeltette Kelvin érdeklődését. Eleinte nem nagyon érti meg, azthiszi viccelődik vele a csávó, mivel ő a nagyobb, és afajta beavatásként bánik így vele. Végül inkább elhessegeti ezen gondolatait, s ráérősen elindulnak arra a helyre. Megpróbálja előre elképzelni, miféle labirintusról van szó, s közben az is megfordul a fejében, hogy arra rengetegszer eltévedhet majd a tanév során.
- Szombaton értem ide, első évfolyamba jelentkeztem. *Szikárnak mondható alkatáról nem nagyon lehetne levonni, hogy igazat mond-e, talán elmenne akár egy harmadéves diáknak is. Eddigi tudománya alapján azért ez természetesen lehetetlen.* - Állandóan használod azt a térképet... vagy saját magadtól is boldogulsz? *Kérdezi meg Gabrieltől.*

Vendég

*A névre csak biccent, úgy sem fogja tudni megjegyezni, maximum majd az 5.-6. találkozás után. Kezével félrelökve az arcába lógó hajtincseit, és kicsit megsimogatja fájó orrhegyét, amire történetesen ráesett az előbb. *
- Hát akkor, merrefelé induljunk? Ha érdekel, megmutatom neked a labirintust, nem tudom, hogy tudod e már, de nem csak ez a kúria van, létezik alattunk egy hatalmas labirintus is, elég sok tanterem van ott, meg érdekes hely. Az én kedvenc helyszínem is – a házimanók titkos konyhája, már ha érdekel.
*Fecseg tovább. Próbálja a kirándulást a konyhához irányítani, hogy folytathassa eddig erősen hiányos második-ebédjét. Ha a válasz igen, akkor el is indulhatnak a lépcsők felé.*
- És mikor érkeztél? Első, második, vagy harmadik évfolyamba jelentkeztél? –
*Tesz fel néhány „rutinkérdést”, bíztatva arra, hogy ő is nyugodtan kezdjen el beszélni, bátran kérdezgetni, senki nem harapja le a fejét, és a bőbeszédűség egy suliban sosem hátrány – kivéve persze órákon, de ott is jól jön a beszédkészség, hogy ne üljön az órán a sültgalambot várva amikor felszólítják. A tanárok általában minden baromságot elfogadnak válaszként, csak egy kis kreatívság kell. Ezek azok a dolgok, amelyeket egy frissen érkezettnek nem árt elsajátítania.*