Várószobák - fiúk

- A francba mindennel..*motyogja a párna alatt, mire hallja, hogy valaki beszól neki nem túl kedvesen. Ekkor lehúzza a párnát a fejéről és összeráncolt homlokkal pillant aktuális szobatársára.* - És mi van akkor, ha magamban mérgelődök, mi? Törődj a saját dolgoddal! * Morran a fiúra, aki már épp vitázni készülődne Marossal, de ekkor nyílik az ajtó, a félig orosz, félig magyar fiú odapillant, eddig ezt a srácot még nem látta itt.* - Én vagyok * Kel fel az ágyról és közelebb lépdel.* - Mi a probléma? Netán levelet kaptam? * Ennek örülne a legjobban, egy otthonról érkező levélnek, hogy tudja, legalább van még valaki, akinek számít.*

*Dühösen caplat fel a szobájába, teljesen kiakasztották őt a néhány perccel korábbi események, és ebbe még mindig nincs benne a napja. El nem tudja hinni, hogy ilyen helyre keveredett, rossz volt látnia , ahogy azzal az állattal bánnak, rossz volt hallania, hogy Emily csak szórakozik vele, mert nyilván csak azt teszi. Nem tudja, hogy ez utóbbi miért bántja ennyire, egyszerűen csak rosszul érzi magát. A vendégszobába érve ledobja magát az ágyára és inkább a párnát is a fejére húzza.*

*Valami fura pittyegés zavarja meg őket, így kénytelen elválni Emily ajkaitól és értetlenül pislog rá.* - Mi volt ez?*Válasz helyett látja, hogy a lány valami karóra szerűséget néz meg, majd a hívásra feláll és követi Emilyt, ismételve az igét a lány után ő is eltűnik egy pukkanás kíséretében.*

*Bár megcsókolja, úgy tűnik, nem nyert a próbálkozás, mert a lány elhúzódik, Maros pedig pislogva figyeli őt, várja a pofont, de meglepő módon a következő pillanatban már Emily ajkai tapadnak Maroséra, sőt, a lány kezei is a nyaka köré tekerednek, így Marosnak sem kell több, visszacsókolja őt, egyik keze Emily hátára siklik és végig simít rajta.*

*Maros kicsit meglepődik, hogy Emily nem háborodik fel. Ő valamiért úgy érezte, hogy Em majd megijed, vagy leordítja a fejét és itt hagyja, de egész más történik.* - Lehet, hogy ezzel orvoshoz kéne fordulnod. *Még mindig cukkolja őt vigyorogva, majd közelebb hajolva megcsókolja, bár ki tudja, lehet,hogy épp ezzel érdemli ki a pofont Emilynél.*

- Aha, úgy. - *válaszolja, miközben rámosolyog és jobban felé fordul.Meglepetten figyeli, hogy Emily most mennyivel másabb, nem fúj rá úgy, mint macskák az ellenségükre. Észreveszi, hogy Em ismét elpirul, ezt annak tudja be, hogy sikerült a bók és elérte vele a célját.* - Valóban. *Bólogat mosolyogva, majd a következő kérdésnél rácsúsztatja jobb kezét Emily kézfejére.*
- Szerintem nem nehéz kitalálnod. *Kicsit közelebb hajol a lányhoz, de semmit sem tesz, csak a szemeibe néz, kíváncsi, hogy Emily hogyan reagál.*

- Nem, te lány vagy. *válaszol vigyorogva, annak ellenére, hogy Emily nem akarta, hogy Maros feleljen a kérdésre.* - Micsoda? Nahát, akkor lehet, hogy rájött, veled jobb nem kezdenie. * Vágja rá vigyorogva, miközben megböki Emily vállát. Most csak poénkodni akart, de lehet, hogy nem kellett volna.* - Ne haragudj...csak vicceltem. Ha már két hete feléd sem nézett, akkor egy barom, hisz nem lehet nem rád nézni. * Most először bókol, ez is ritka tőle.* - Lesz hamarosan. *Sejtelmes vigyorral válaszolja.*

- A fantáziámmal nincs baj, elhiheted. *vigyorog, majd hozzáfűzi.* - De lehet, hogy te nem díjjaznád annyira. *sejtelmes vigyor terül el az arcán, majd felvonja a szemöldökeit.* - A kedvesség? Na meg a nyálas viselkedés, mi? *Megrázza a fejét, sosem értette, hogy a lányok miért mindig a kedves fazonokra buknak,hisz ő humorosnak tartja saját magát és nem feltétlen sértőnek. Na jó, talán néha az, de nem szánt szándékkal. Emily további szavain ismét csak meglepődik.* - Hogy hogy? Mi történt? *Őszintén érdeklődik.*

*Csak mosolyog a lány szavain, lehet, hogy egyszer majd sikerül őt átverni, de most már biztos nem fog ezzel hülyéskedni, végül is egy egészségügyi kérdésről van szó. Maros tovább figyeli a lány vonásait, majd a szemeibe pillant.*
- Úgy bizony,csakis erre ment ki. *Mosolyog, bár igazság szerint ez nem volt cél, az valami egész más volt.* - Egyszerűbben? Hmm, mire gondolsz? Oszd meg velem,hogy legközelebb könnyebben sikerüljön. *Vigyorog, majd elhalványodik a vigyora és komolyabbak lesznek a vonásai.* - Mert így beszélgethetünk anélkül,hogy folyton azt figyelnéd, hol bukkan fel a vörös. *Ismét elvigyorodik.*

- Ugyan, majd megszárad. *Legyint egyet, ma azért sokkal jobb fejnek tűnhet, mind eddigi találkozásaikkor. Hiába próbál füllenteni, ez feltűnik Emilynek.* - Jól van, téged nem lehet átverni? Fáj még a fejem,de majd elmúlik, kialszom. *Válaszolja határozottan, ő is úgy érzi, hogy csak ez kell hozzá.* - Hogy? *Vonja fel a szemöldökét, elsőre nem érti, de a lány helyesbítése után már tudja, hogy miről van szó.* - Nem, legközelebb fulladásos trükk nélkül csallak a szobámba. *vigyorog, bár nem trükk volt , tényleg majdnem megfulladt. *

- Áh, látom megtaláltad az ágyamat. *Vigyorog,majd leül a lány mellé, és figyeli , ahogy megtörli a haját. Lehet, hogy Emilyt ez is zavarja, de Marost nem.* - Jól vagyok. *Füllenti, hisz még fáj a feje, és szédül is, de nem fogja ijesztgetni Emilyt.* -De ha még húszszor megkérdezed, akkor is ugyanezt fogom mondani. * mosolyog.* - Nincs mit, bármikor *Kacsint.* - Remélem, hogy nem.

- Persze,hogy nem, ezért olyan az arcod, mint az eper. *Nevet, tovább húzva őt, legalább így megfeledkezik a fejfájásáról.*
- Okés, na gyere. *Maros kinyitja az ajtót, besétál a szobába és törölköző keresésbe kezd.* - Ülj csak le, valahol itt lesz. *Tovább kutat, Emily ha körbepillant, csak kisebb kupit láthat.* - Tessék, itt is van. *Odalépked hozzá és átadja a törölközőt.*

*Botond lép be a várószobába, ahol körülnéz. Aztán leül és vár. Nincs még szobája de reméli hamarosan lesz. Házikedvence egy sas a vállán pihen.*