Északi torony - Titkos padlás

Tárgy: Északi torony - Titkos padlás Vas. Júl. 12, 2009 3:58 pm

First topic message reminder :

Kevesen találják meg azt a kis rejtekajtót, ami a Kilátóba felvezető lépcső mögött nyílik. Vasajtóról van szó, de mégsem olyan nehéz hála a mágiának. Egy kis fémretesz eltolásával, könnyedén be lehet jutni, de persze kiszúrni magát az ajtót már egyáltalán nem ilyen egyszerű. Az ajtó egyébként egy méter magas, tehát nem lehet kinyújtózkodva beférni rajta, habár koboldok előnyben vannak. A sima diákoknak kicsit össze kell húzni magukat, afféle Aliz-csodaországban utánérzés.
Belépve már látni is a kis helyiséget, ami végül is annyira nem is kicsi, sőt mondhatni meglepően nagy, ahhoz képest, hogy a toronyban talált helyet magának, vélhetően tértágító bűbájjal kezelték. Kinézetre olyan, mint egy átlagos padlás, tele van lomokkal, régi holmikkal, és nem kevés itt a por sem. Akkor se lepődj meg, ha kósza pókokba botlasz, hisz ők szeretik a félhomályos sarkokat. Van itt régi, kissé fals zongora, vázák, kihajított cipők, ósdi szekrények, antik külsővel. De mégis...ki tudja mire bukkansz a sok lom között, talán egy régi lakó naplója is itt hever, és afféle legenda is szól a helyről, hogy az elveszett holmik is itt találnak végső lakhelyet, tehát lehet, hogy az elkallódott pennádat is megtalálod is. Bár, hogy hogyan került ide, az rejtély marad...talán örökre. Szóval a sok lom között, akár még becses, titkos, különleges tárgyakat is találhatsz.
A falakon nincs fényforrás, se lámpa, se egyéb, hisz ritkán jár itt bárki is. Akad 1-2 poros kép, de ide a portrék se túl gyakran szoktak ellátogatni. Egyetlen kis ablak van, körülbelül 20 centi átmérőjű kerek darab, afféle, mint a hajók ablaka. Nem sok fény szűrődik itt be, főként éjszaka, akkor szinte vaksötét van...
írta Cirelin de Sovalon

Északi torony - Titkos padlás - Page 11 Titkos_padlas

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Aug. 09, 2010 12:55 pm

* A lány belép az ajtón, hiszen mindketten azt mondták neki, hogy nem zavar, de ő nem olyan biztos benne.*
- Oké. Öhm..biztos, hogy nem zavarok?*- kérdezte.* - Lola vagyok. *- mutatkozik be, először Emilyre, majd Marosra pillantva.
Becsukja az ajtót, majd azt figyeli, hogy hogyan reagálnak.*
- Nyugodtan megmondhatjátok, ha zavarok, én tényleg nem akarok..., szóval..nem akarok zavarni.* - megtörölte a szemeit. *

Vendég

- Én is csak anyám révén...*Fűzi hozzá a fiú, ezután hagyja abba a zongora játékot, s néz a lányra, majd ezt követően tesz egy vallomást, de egyúttal kérdez is, és csak a szokásos történik, Emily ismét nem tud hozzá fűzni két szónál többet, ugyanolyan bizonytalan, mint eddig volt. Marost ez pedig nagyon bosszantja és ez meg is látszik az arcvonásain.*
- Miért csinálod ezt??- *Teszi fel a kérdést, de ebben a pillanatban valaki benyit és megszólítja őket, Maros hátra fordul, meglátja a lányt, aki nem a legjobb pillanatban köszönt rájuk, viszont Emily gyorsan válaszol, miszerint nem zavar, mintha ezzel is csak a fiú kérdései elől menekülne.*
- Szia, tényleg nem zavarsz, csak lényegtelen dolgokról beszélgettünk...-*fűzi hozzá, de ezzel inkább gúnyosan próbál Emilynek célozni. Fel is áll a zongora mellől és a padlás ablakához sétál, onnan kukkant ki, majd vissza a két lányra.*
- Maros vagyok, és te? - *kérdi az ismeretlen lányt, majd Emre pillan, kissé szúrós tekintettel.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Aug. 09, 2010 12:35 pm

- Ahogy mondod... *Helyesel, és hatalmasat sóhajt. Így utólag belegondolva találhatott volna valami kellemesebb elfoglaltságot is... no de most már mindegy, meg amúgy is, másfél hét múlva itt a születésnapja, lesz alkalma kibuliznia magát, legalábbis ahogy Davidet ismeri... Nem fogja hagyni őt punnyadni.*
- Oh', értem. Akkor ezért nem tudom hova tenni... nem vagyok otthon a magyar zenében. *Elhúzza a száját, de a következő kérdés fejbe kólintja. Egy darabig a földet vizsgálgatja, majd felemeli a fejét.*
- De. De tudom. Csak... *Nem folytatja, mert nem tudja, vagyis inkább nem akarja? Áh, nehéz kérdés. Ekkor nyikordul az ajtó, és egy lány lép be, akit Emily még prefektus létére sem ismer. Egy pillanatig érzelemmentes - vagyis a lánynak valószínűleg érthetetlen - arckifejezéssel néz rá, majd mosolyt erőltet az arcára.*
- Öhm, szia... Nem zavarsz. Emily vagyok.

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Aug. 09, 2010 12:18 pm

*Lola a titkos padlás felé közeledik. Mindig itt szokott pihenni. Ma egy laza piros pólót, és egy fekete melegítőt visel. Nagyon kimerült. akkor szokott a padlásra menni, amikor bántja valami. Amikor felér, akkor látja, hogy egy fiú, és egy lány beszélgetnek. Arra gondolt, hogy inkább elmegy, nehogy megzavarja őket.
- Oh.. öhm..nagyon sajnálom! Már itt sem vagyok!- mondta teli szomorúsággal. *

Vendég

- A szobádban gubbasztottál? - *Felvonja a szemöldökét, mert ez meglepi őt, tényleg rég nem látta Emilyt, és azt hitte, hogy a lány elutazott. Akkor talán tud arról is, hogy Maros találkozgatott egy másik lánnyal? Ezen a fiú egy pillanatra elgondolkodik, közben játszik a zongorán, egy régi, szomorkás dallamot.*
- Ez a szomorú vasárnap, régi magyar dal, mindig ezt dúdolta az anyám, a szomszédban meg volt egy zongora, az ott lakó öreg hölgy tanított meg rajta játszani..*Abba hagyja a játékot, majd Emily felé fordul.*
- Sokat gondoltam rád...még mindig nem tudod, mit akarsz?-*Teszi fel váratlanul a kérdést.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Aug. 09, 2010 11:48 am

*A kérdéseket hallván ismételten csak a vállát tudja vonogatni. Igazándiból semmi érdemlegeset nem csinált, így mondani sem fog tudni semmi jó okot, hogy miért "látták egymást jó régen".*
- Semerre nem jártam. Csak... csak a szobámban gubbasztottam. *Válaszolja végül, de ha arra kéne választ adnia, hogy "és ugyan miért", csak a fejét rázná - fogalma sincs. Vagyis ő maga legbelül tudja, csak szavakba öntenie, megfogalmaznia nehéz.*
- Már nagyon kicsi korom óta. *Mondja, és odébb is csusszan az amúgy nem túl hosszú széken. Figyeli Maros játékát, de nem tudja hova tenni, egyelőre nem ugrik be neki, mi ez a dal. Ha a fiú befejezi, ismét megszólal, mivel furdalja az oldalát a kíváncsiság.*
- Ez mi volt? *Kérdezi felvont szemöldökkel, a dalra célozva.* - És hol tanultál zongorázni?

Vendég

*Hallja a mély taktusokat, melyek hamisan csendülnek fel a zongorából, figyeli a felé forduló lányt és érzi a közömbösséget, legalábbis a mondat tartalmából.* - Merre jártál? Már régóta nem láttalak..-*Fűzi hozzá, kíváncsi, nagyon is, hogy vajon Emily hol múlatta az idejét, miközben Marost kétségek közt hagyta.* - Nem is tudtam, hogy tudsz zongorázni.*Jegyzi meg, majd odatelepszik a lány mellé, ezzel arra kényszerítve, hogy kicsit csússzon arrébb az ülőkén, majd Maros is elkezd játszani, kiskorában a szomszéd nénitől vett leckéket, akinek volt egy csodaszép zongorája.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Aug. 09, 2010 10:40 am

*Furcsán bizsergető érzés járja át az ujjbegyeit, ahogy leüti a billentyűket. Jó ideje nem játszott már, talán még a főhadiszálláson, Stevennel - tehát hónapokkal ezelőtt. És vajon Robert? Neki mennyire fontos még a gitár? Pedig talán együtt kezdték a zenélést, egészen kicsi korukban - Em ezen, Rob azon, de akkor is, együtt tanultak gyönyörű dallamokat elővarázsolni. És ez jó.
Teljesen elmélázik a dolgokon, pár másodpercig el sem jut az agyáig, hogy valaki feljött a titkos padlásra, valaki megszólította, és az a valaki ismeri, és ezzel a valakivel talán most a legkevésbé sem akart összefutni - még leüt vagy hét-nyolc billentyűt, mire ezt felfogja. Kezei úgy hanyatlanak a zongorára, hogy egyszerre vagy hat hangra is ráesnek, zavaró, hamis, mély szólamot kicsikarva a régi zongorából. Felsóhajt, kihúzza magát, és tesz egy 180 fokos fordulatot tesz, hogy szembekerüljön Marossal. Üdvözlésképpen biccent, majd csak megvonja a vállát.*
- Hát nagyon úgy tűnik. *Megpróbálja száraz, érzelemmentes hangon mondani, ami valljuk be... nem túlzottan jön össze. Hiába, ez sosem ment neki.*

Vendég

* Ma korán felkelt, szokásához híven futott pár kört az iskola udvarán, majd vett egy frissítő zuhanyt, megreggelizett, utána pedig ellátogatott a könyvtárba és kicsit körbe nézett az izgalmas regények világában. Ki is kölcsönzött egyet, ezzel tért vissza a szobájába és el is kezdte olvasgatni. Nemrég csukta be az olvasmányt, mert rájött, hogy ebédidő van. Most éppen az ebédlő felé tart, egész tűrhetően van, de az egyik lépcsőnél elhaladva megüti fülét egy zongora dallam. Megtorpan , egy pillanatra elgondolkodik, majd elkezdi szelni a lépcsőket, egyiket a másik után, így egyre közelebb jut a dallamok forrásához. Felérve az egyik toronyba egy ajtó előtt áll meg, óvatosan félre húzza, és bekukkant, s ekkor pillantja meg Emilyt, aki már több mint másfél hete eltűnt a szemei elől. Megdöbben, először el akar menni, de aztán mégis belép.*
- Szia - *köszön kimérten és előrébb lépked.* - Hát téged is látni? *Teszi fel a kérdést kicsit gúnyosan.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Aug. 09, 2010 9:14 am

*Ha Aphrodité nem kezd hangos csaholásba, hogy éhes, és Adonisz nem rikkantgat élesen, hogy ki kellene nyújtóztatni a szárnyait, valószínűleg egyig képes aludni. Ami... nem biztos, hogy jó, tekintve, hogy el kellene végeznie az elmaradt prefektusi munkákat és egyebeket. Miután elvégezte a dolgát (enni adott az állatoknak, kivitte őket levegőzni, majd szalonképessé varázsolta magát) szokásos délelőtti "járőrözésre" indul.
Elmerül a gondolataiban - bár ne tenné - amikor beugrik neki, hogy a titkos padláson van egy régi zongora... Ami gyakorlatilag bő két percnyire van innen. És ő szeret is, és tud is zongorázni, szóval...
Alig másfél perc alatt oda is ér (szedte a lábát) és bemászik az ajtón. Lumos-t mormol, mire pálcája végén fénypont jelenik meg, s ennek segítségével orra sem esik. Nyílegyenest a zongora felé tart, s le is huppan a székre; ujjait végighúzza a poros billentyűkön. Látszik rajta, hogy nem túl gyakran használják. Leüt néhány hangot, tisztán hallatszik, hogy némiképp el van már hangolódva - na de sebaj, a zongora az zongora. El is kezd játszani, improvizál; lassú, csalódott dallam hangzik fel. Olykor-olykor mintha zavaros lenne, mintha Emily sem tudná, melyik billentyűt kellene leütnie, de összességében nem olyan rossz a dal. Sőt. Talán még szép is.*

Vendég

[Még fél 10 körül. Bocsi, csak most tudtam reagálni rá :S]

*A daimón kutyára mosolyog, mikor az bemutatkozik neki. Hát igen, valóban, látszólag nem túlságosan passzolnak össze a "gazdájával". Vagy lehet, hogy direkt van ez így. Kiegészítik egymást. Elvégre, nem lehet hátrány egy hatalmas kutya, ha a pici koboldlányra támad valaki, az biztos.* - Szerintem kezdesz egész jól belejönni. Gyakorlás kérdése az egész! *Mosolyog rá bátorítóan Lumiére-re. Valóban, ahhoz képest, hogy csak nemrég költözött ide, egész jól beszéli a nyelvet. Mikor a lány felpattan, s daimónostul távozik, Lil kicsit meglepődik. Reméli, hogy nem miatta tűntek el ilyen hirtelen, bár ezt nem tartja valószínűnek, hiszen eddig a lány nem adta semmi jelét, hogy Liliya idegesítené, vagy ilyesmi. Talán Jean üzent valamit a gazdájának? Ez eléggé valószínű, hiszen, mint azt Lil is tudja, a daimón és gazdája képesek egymással gondolatban kommunikálni. Hát, ha már így esett, Lil is felkászálódik, s rövid nézelődés után a teremben úgy dönt, ideje lenne a hálója irányába elindulni, hisz nem szeretne egy őrdémont a nyakába, az biztos! Így el is indul, kissé siet is, hiszen nemsokára tíz óra. Szerencsére még időben leér a szobájába, s mivel mára nem tervezett mást, úgy dönt, lefekvésig olvas. Holnap meg... de ez mindegy. Azt majd eldönti holnap. Elvégre: élj a mának, bízz a jövőben, s emlékezz a múltra!

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Szomb. Aug. 07, 2010 7:27 pm

*Lumiére csengő hangon felkacag, ahogy Eva megriad a daimon hangját hallva. Jean hörgő torokhangja újra felszólal.* Jean vagyok. *Mutatkozik ő is be. Nem igazán passzol Lumiérehez; a vékony, apró, törékeny kislány, és a magasságra szinte egyező, testes bulldog - el nem lehetne képzelni, hogy a lelkük egy. A koboldlány elmosolyodik a kérdésen.* Én Fránciáórszágban szűlettem, és ótt éltem eddíg. Csák némrég jőttem íde, Búlgáríába. Á nyelvet ís móst tánúlom csák... tálán érződík. *Itt újból elpirul: tegnap egyszerűen utaltak rá, hogy furcsán beszél, de hát nem tehet róla, most kezdte még csak tanulni a nyelvet. Jean fiselkedése hirtelen furcsává válik, mintha szorongna.* ~Mennünk kell.~ *Hallja meg a hangot a koboldlányka a fejében, mire felpattan.* Ó, hát bócsánát, de síetem visszá á hálóbá. Májd még beszélűnk, jó éjszákát! *Int egyet, és kiviharzik a helyiségből, nyomában a daimonjával.*

Vendég

*Úgy tűnik, végre valaki ad Lil véleményére, mivel Lumiére tiltakozás helyett csak elpirul, és leül a lány előtt. Liliya is így tesz, azért mégiscsak kényelmesebb így beszélgetni, nem igaz? Szimpatikusnak találja a koboldlányt, bár tudja, hogy ötpercnyi ismeretség után az ilyesmit nemigazán lehet eldönteni. Talán a lány hatalmas, őszintén csillogó szemei, vagy a közvetlen stílusa győzte meg erről? Ki tudja. Miután törökülésbe telepedett, választ is ad szaktársa kérdésére.* - Evának hívják. És a te daimónod? *Pislog a nagy kutyára kérdőn, mintegy jelezve, hogy nem nézi őt egy egyszerű kutyának, ő is válaszolhat a kérdésre, ha akar. Aztán, ahogy látja, amint Eva megtorpan mikor a daimón megszólal nem éppen kellemesnek mondható hangján, majd nyüszítve visszavonulót fúj gazdája háta mögé, halkan elneveti magát. No igen, Eva még nemigen találkozhatott olyan fajtársával, aki beszélt is hozzá. Egyáltalán, daimónt is keveset látott, de eddig azok sem szólaltak meg a közelében. Lilnek nem tűnik fel túlságosan az akcentus hiánya, hisz azzal van elfoglalva, hogy Evát nyugtassa meg, meg hát, amúgy sem túl jó megfigyelő, valljuk be.* - Itt születtem, Bulgáriában. Hát te? *Válaszol a következő kérdésre is, miközben tekintetét ismét Lumiére felé fordítja. Sosem volt jó abban, hogy az akcentust nyelvhez, országhoz kösse. Bár, mintha egy kicsit franciás lenne, meg a neve is... Persze, lehet, hogy téved.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Szomb. Aug. 07, 2010 7:04 pm

*Lumiére még jobban elpirul, és elmosolyodik. Tehát van, akinek tetszik a zenéje... igaziból ő maga sem tudja, hogy játszik - sose hallott még róla véleményt, csak és kizárólag a sajátjára hallgathatott eddig. A koboldlányka közelebb lép Liliyához, és egész egyszerűen leül elé a földre - így olyan aprónak tűnik, mint egy kucorgó kisgyerek. Fehér kis ingecskéje, és zöld rövidnadrágja se teszi mássá a látványt, sőt, hatalmas szemei is segítenek ebben. Szemei színét nem lehet meghatározni... Van, amikor vörös, van, amikor barna, sőt, sárgás is szokott lenni. Most egy egyszerűbb sötétbarna árnyalatában csillog. Hosszú, fekete haja szándékos kócossággal, erős tupírral keretezi pirosas arcát.* Árányós á kútyád. Mi á neve? *Pillant fel társára érdeklődve, majd Evát nézi. Jean természetesen nem mutat bántó szándékot, de amikor a kutya ugrálni kezd körülötte, lemerevedik. Csak nagy, nyáladzó és lihegő szája mozog, többi testrésze sóbálvánnyá változik. Fejét Eva felé fordítja.* Velem sajnos nem tudsz játszani. *Morogja. Hangja fülsértő, mintha a démon torkából bugyogna elő. Viszont ha valaki nagyon figyel, észreveheti, hogy míg Lumiérenek erős akcentussal kell megküzdenie, daimonja teljesen tisztán beszél. A koboldlány elmosolyodik a kutya tettein.* Te hónnán érkezthél? *Kérdezi Liliyától.*

Vendég

*Igen, Lil gondolta, hogy a kobold lány észreveszi jöttét, de azt nem, hogy esetleg miatta hagyja abba. Persze, hiszen nem mindenki szereti a közönséget - maga Liliya sem. Azonnal levonja a következtetést, hogy a szaktársa csak nemrégen jöhetett Bulgáriába, hiszen még jócskán töri a nyelvet.* - Ó, csak most jöttem. *Szabadkozik, bár maga sem tudja miért jött zavarba.* - Ugyan...szerintem nagyon szépen játszol. Én zongorázni nem tudok, hegedülni egy kicsit. *Tűri el zavartan a haját. Ő sem szívesen játszana közönség előtt, főleg, mivel már nagyon-nagyon régóta nem gyakorolt. Otthon sem volt saját hangszere, a helyi kis zeneiskolából kölcsönzött mindig is. Ott mindenki azt mondta neki, tehetséges. Lil nem értett egyet, akárhogy próbálták róla meggyőzni, így elutasította az amúgy is anyagiakban szűkölködő szülei ajánlatát, hogy vesznek neki egy saját hegedűt. Pedig imád játszani. De nem akarta, hogy miatta kelljen a családjának hiányt szenvedni bármiben is, hiszen egy hangszer azért nem olyan olcsó. Eközben Eva kíváncsian szemléli a felé közelítő daimónt, majd ha az nem mutat bántó szándékot, a kutya felpattan, és játékosan körberohangálja, mintha csak ezt mondaná: "Gyere, gyere, játsz velem!". Persze ő nem tudja, hogy egy daimónnal kezdett ki, bár lehet, hogy érzi, hogy az nem egy közönséges kutya.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Szomb. Aug. 07, 2010 6:44 pm

*A dallamok elhalkulnak, Lumiére hegyesen ívelt fülei megrezzennek. Arcát a föld felé fordítva neszeli meg Liliya szavait. Lassan megfordul, és egy fáradt mosolyt mutat a lánynak. Lehuppan a magas, nyikorgó székről, közben köszönésképp biccent egyet.* Lumiére el Michelle. Koszonom. *Mosolyog szaktársára, aki ebből egyből le is vonhatta, hogy a kobold csak töri a nyelvet, és azt is erős akcentussal.* Míóta állsz íít? *Kérdezi, majd elmosolyodik. Még sosem játszott közönségnek - otthon is csak magában zongorázgatott. Kissé zavarban van, ő maga a játékáról mindig is erős kritikákat vont le, még ha nem is voltak igazak.* Te túdsz zóngorahzni? *Mutat a hangszer felé egy halvány mosollyal.* Mert éhn nem ígazán. Csák próbálgáttám. *Pirul el kissé. Jean, a daimon egyből kiszúrja a másik lány háziállatát, és füleit hegyezve érdeklődőn lép közelebb.* Ő Jean. *Mutatja be Lumiére a lelke másik felét képviselő bulldogot.*

Vendég

*Egy szőke, farmernadrágot viselő lány lépked a kúria falai közt halk léptekkel, egy dalt dúdolgatva csendesen. Valamiféle altató lehet a lassú litmusából, és kellemes dallamából ítélve. Nem egyedül van, mellette lépdel kicsi, ám annál erősebb, és persze hiperaktívabb kutyája. Nem, nem a daimónja, mégis úgy követi mindenhová, mintha az lenne. Persze egy daimón egészen más lenne, neki hallaná a gondolatait, és, valljuk be, okosabb is valamivel mint egy egyszerű kutya. Persze Liliya sosem járt abban a másik világban, így nem is lehetne daimónja. A felmenői közt sem lehet találni másvilágbelieket. Ahogy a kúria folyosóin lépdel, hirtelen megtorpan, abbahagyva a dúdolást is. Mintha lépteket hallana, aztán meg egy nyikorgó ajtó nyílását. Hol lehet most? Talán valamelyik toronyban... Hát igen, hiába van itt már legalább két hónapja, még mindig képes eltévedni. Úgy dönt, követi az ajtó hangját, s nem is kell messzire mennie. Még épp látja, ahogy a kis ajtó becsukódik. Mi lehet ott? Még sosem járt erre. Nos, éppen itt az ideje. Ezt ő sem gondolja másképp, be is nyit az ajtón, s miután bepréselte magát rajta, halk, de gyönyörű zongoraszó üti meg a fülét. ~Itt van zongora?~ Teszi fel magában a kérdést. Nem tudott róla, hogy a kúriában lenne ilyesmi hangszer. Csöndesen álldogállva hallgatja az ismeretlen lány játékát, s csak akkor köszön, ha az befejezte azt.* - Szia. Én Liliya Galina vagyok... Szépen játszol. *S a lányra mosolyog, kissé bátortalanul, de kedvesen.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Szomb. Aug. 07, 2010 5:51 pm

*A kúriában egy apró termetű, vékony lányka lépked mezítláb. Halk csattanások jelzik közeledését, és kutyakörmök kopogása; mellette egy nagy termetű bulldog-daimon léptet. A koboldlány szemei kissé fáradtak, arca semmilyen kifejezést nem nyújt, elég nyúzottnak tűnik. Lépései is lassúak, ahogy a daimonéi is. A titkos padláshoz érve a két alak megáll a nagy vasajtónál. Lumiére végigméri, majd egyszerű mozdulattal belöki. Ahogy benyit, kiszúrja magának a poros kis zongorát, és az előtte álló rozoga kis széket. Felmászik rá, ami pedig recsegve adja meg magát a lány akaratának. Pár pillanat múlva egy halk, csengő szó járta át a helyiséget, egyre több hang, egy kelletem dallamot alkotva.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Pént. Aug. 06, 2010 6:54 pm

//fagyi//

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Pént. Aug. 06, 2010 6:27 pm

*Miután Pierre kibontja a csomagot, Liz megfogja a a másik medált, majd lehajtja a fejét. Miután a fiú felkapcsolja a medált, Liz felkapcsolja a másikat a fiú nyakába. Ekkor jut eszébe, hogy a fiú elkezdett mondani valamit.*
-Amúgy miért kerestél? .. Mit is akartál mondani? *Kérdi a fiútól.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Pént. Aug. 06, 2010 6:19 pm

* Pierre elmosolyodik. A két diák keresi egymást és oyan helyre megy ahol a legkevesebb esély találkozni és mégis. Átöleli Lizt. A lány szavaira bólint majd kibontja a csomagot. Kezébe veszi a két medált majd elmosolyodik. * Ó Liz szívem ez csodálatos köszönöm. * Majd egyiket átnyújtja a lánynak. Ami a kezében marad Liz nyakába kapcsolja. Majd lehajtja fejét, hogy barátnője is megtehesse. * Most aztán örökremegláncoltalak Lizbeth Westileve. * Hangja csillog csoillog az örömtől. Liz is tudja ezt. Magához öleli és ismét megcsókolja. *

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Pént. Aug. 06, 2010 6:14 pm

*Liz épp a kupi közepén turkál. Zsebében most is ott lapul egy kis csomag, amely két medált rejt. Ennek az egyik részét szerelmének, Pierrenek szánja. Ekkor lép be, a fiú. Liz felpattan, majd viszonozza a csókot. Aztán megszólal végre.*
-Szia! Én is kerestelek. *Ekkor előveszi a kis csomagot.* Szeretném, ha az egyiket elfogadnád tőlem .. szeretnék végre én is adni neked valamit.*Mosolyodik el, majd a fiú ezébe nyomja a csomagot, hogy bontsa ki.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Pént. Aug. 06, 2010 6:09 pm

* Pierre érkezik a titkos padlásra. Épp barátnőjét Lizt keresi. A kis prefektus lány segítségét szeretné kérni. Nem tudja mért épp idejön itt van a legkevesebb esély rá hogy megtalálja de útja mégis ide vezet. És ekkor megpillantja a rom közepében szerelmét. * Szia Liz. Épp tlged kereslek beszélni szeretnék veled, de... * Ekkor elakad a sava és megcsókolja a lányt. Nem kezd újra beszélni. Csak nézi gyönyörű szerelmét. *

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Pént. Aug. 06, 2010 6:04 pm

*A padláson ismét nincs senki, hiszen nem sokan tudják, hogy létezik. Ám egy olyan személy közeleg, aki valóban tudja, hogy az ajtó a padlást rejti. Ezért is siet ide. A személy történetesen Liz. Amikor erre sétál úgy dönt beugrik egy kicsit, hiszen régen járt erre. Amikor belép körülnéz. ~Semmit nem változott .. ugyanolyan lomos.~ Mosolyodik el, majd óvatosan belépked a közepére, majd leguggol és elkezd turkálni.*

Vendég

- Tény, de hátha mire odáig elérne, addigra visszaverik. Elvégre... eddig még senkinek nem sikerült az egész világot teljesen elfoglalni, akkor miért pont neki jönne össze? Az igazgató pedig túl könnyen halt meg. *Jelenti ki, majd megakad... aztán felsóhajt, és folytatja. Igen... elmondja, amit a szobában látott. Csak egy érzés, hogy bízhat ebben a három emberben annyira, hogy tényleg beszámoljon nekik akár mindenről... de bízik a megérzésében.* - Túl könnyen halt meg. Ott voltam, láttam. Mikor Jack leszúrta, egyáltalán nem védekezett. Nyugodtan várta, hogy a tőr a szívébe fúródjon, ezért tudta egy diák megölni. Én nem. hiszem. el. hogy Kaen el Jericho ennyire könnyen megadta magát, ennyire könnyen itthagyta az iskolát a kegyencek kezén. Nem... itt még lesz valami. Valami nagy. Ebben biztos vagyok. És nem tudom, mikor... De nyerni fogunk, még ha előtte veszítünk is. *Határozottan beszél, és tényleg elhiszi, amit mond, bár azt tényleg nem tudja, mikor fog eljönni a győzelmük. De el fog jönni... és ő élve akar eljutni odáig. Jackre viszont megrázza a fejét.* - Aki jóban volt vele, tudta, hogy át fog állni... így ez olyan szempontból nem volt árulás, hogy előtte nem hitegetett azzal, hogy velünk marad. Persze, árulás volt, de mégsem hazudta, hogy nem fog elárulni minket. És igen... jövőre szerintem ugyanúgy fog menni a tanítás, csak változik a tanmenet, meg a tanárok. Remélem, Hine tanárnő azért marad... *A szakvezetőket nem is meri említeni a festménye után.* - Mint a Roxfortban. Ott is hasonló volt a helyzet. *Ekkor viszont Bianca távozik, mikor az távozik.* - Akkor hatkor találkozunk lent. Sok szerencsét előre is, ha akkor nem tudnék kívánni. Szia! *Majd visszafordul Nicolashoz, aki mellett ül ugyebár, és elmosolyodik.* - Megjegyzem, hol vagy. Számíts rá, hogy hat előtt bekommandózok ide, és lecipellek. Persze nem biztos, hogy megteszem, de ha kellően bepánikolok, nem kizárt, hogy megpróbálkozok vele. *Aztán viszont hevesen megrázza a fejét.* - Nem... Jack nem halott. *Itt ösztönösen is Laurára pillant. Tud a gyűrűről, látta Jack kezén... A szemeiben egy kétségbeesett, kimondatlan kérdés vibrál, ami a mondat végére illene: "Ugye?". Elvégre ha valaki tudja... Akkor a lány igen. Ő ezért örül most különösen a saját gyűrűjének. Hiszen Dean is átállt... De pontosan tudni fogja, mikor hal meg a fiú. Nicolas három mondatára nem reagál, majd a fiú hamarosan távozik is. A hajborzoláson meglepődik, de ezen felbátorodva felpattan, és megöleli a fiút. Hiszen ha a barátjának nem is feltétlenül tartja... mégiscsak kedveli. És ha a kegyenceknek nem is céljuk mindenkit megölni na, balesetek előfordulhatnak vele is. Ki tudja, látja-e még Nicolast, vagy akár a többieket. Aztán elhúzódik, és bólint arra, hogy megtalálják.* - Sok sikert neked is. *Mondja azért, majd Laurára néz.* - Én még szétnézek itt azért... *Az utolsó mondatra elmosolyodik.* - Fogok. Te pedig magadra. Szia. És akkor... hatkor. *Köszön el, majd még egy ideig csak ácsorog ott, miután mindenki elment... Aztán kutatni kezd, hátha lel valamit.*

//Bocsi a késői válaszért, de Kaen úgy lesokkolt háromnegyed órával ezelőtt, hogy örülök, hogy most magamhoz tértem. XD Köszi a játékot, én is élveztem, és ha kevesen szeretik Nicolast, hát én igenis köztük vagyok, Arival együtt. Smile

//