Északi torony - Titkos padlás

*Maros gyorsan elrohanna, de Chris elállja az útját, amitől a fiú nagyon pipa lesz.* - Engedj el, nem hallod?*morran rá, és ugyan hallja Chris szavait, de nem igen akarja megérteni, ahhoz túlságosan is zaklatott most. Közben meghallja , hogy Lola is távozna, ráadásul Emily is felszólal, hátra fordul, látja a lányt, aki ismét csak a nevét tudja kibökni. Egy ideig figyeli őt a fiú, de mivel semmit se mond a szőke, Maros dühösen szólal fel.* - Mit akarsz? Már magamtól is rájöttem, hogy kit választottál. *Morran a lányra, ezzel a hirtelen mozdulattal fordul.* - Engedj! *Ha Chris nem áll félre, akkor Maros kicsit még lök is rajta, hogy kijuthasson, ezután elviharzik a torony közeléből...*

// szívesen folytatnám de van egy kis dolgom, mennem kell :/ Köszi a játékot //

- Csak leírtam a helyzetemet. *Mondja Lolának, majd Maros kifakadására felvonja a szemöldökét, és feláll, ezzel elzárva a fiú útját.* - Elnézést. De ha tényleg szereted Emilyt, akkor talán arra hajtasz, hogy jól jöjjön ki belőle, nem? Hogy ne legyen belőle idegi és lelki roncs. És Emily... *Fordul a lány felé, fejét az ajtófélfának támasztva, de nem mozdul, nem engedi ki Marost. Még nem.* - Persze, hogy nem akarod. Senki sem akarja. De neked kell döntened, hogy melyikőjüket szereted jobban. A fantomot, vagy Marost. Ha a fantomot... ha úgy érzed, hogy megéri rá várnod, akkor várj, mert csak szétégnétek Maros is, meg te is a kapcsolatban, mert Maros is érezné, hogy nem őt szereted, benned meg égne a hiány. Nem könnyű, ha ezt az utat választod, nem az, én tudom talán a legjobban. Ha viszont Marost, akkor bármennyire is hiányzik a fantom, nem szabad elszalasztanod a lehetőséget, hiszen akkor egy életre bánni fogod, ha most hagyni fogod, hogy ez a fiú kimenjen ezen az ajtón. *Mondja teljesen komolyan, Emilyre nézve, de még mindig nem mozdul az ajtóból.*

//halihó^^//

*Várja a válaszokat, azonban hirtelen egy újabb hang csendül fel a bejárat felől, Maros dühösen pillant az irányba , meglepődik hogy Christ látja, vele már találkozott egyszer, sőt el is beszélgettek, igen barátságosnak találta. Most mégsem tetszik neki annyira, hogy váratlanul mindenki bele szól a kettejük ügyébe, de azért végig hallgatja. Kissé zavarosnak találja a történetet, de tény, hogy jelenlegi helyzetére is emlékezteti a szituáció. Maros már éppen megszólalna, mikor még Lola is közbevág, és igen meglepő dolgot mond, ezzel egyáltalán nem könnyítve a fiú helyzetét.* - Hogy mit? *kérdi hangosabban, egyik keze ökölbe szorul, Emilyre pillant , majd a többiekre.* - Mégis mi közötök van ehhez? Semmi...te meg, majd megkönnyítem neked a döntést.*mondja indulatosan a szőke felé fordulva.* - Maradj az eredeti verziónál, a másolat silányabb minőségű..*Sértetten, indulatokkal teli fordít hátat és hevesen indul meg a kijárat felé.*

// hahó //

*Maros kíváncsian várja Lola válaszát, majd gúnyos vigyor ül ki az ajkaira, így pillant Emilyre.* - Hallod Emily? -*Teszi fel a kérdést, mire a szőke is megszólal, s igen csak indulatosnak hatnak a szavai, Maros felvont szemöldökkel hallgatja végig, a szíve kezd gyorsabban verni, de egyúttal a méreg is felerősödik benne. Elengedi Lola vállait, ellép mögüle és néhány lépéssel megközelíti Emilyt, előtte megtorpan.* - Döntsél végre, egy fantomot akarsz, vagy valakit, aki a közelben van? *kérdi dühösen, szinte megfeledkezve arról, hogy nem ketten vannak.*

*Emily arca pipacsvörös lesz, amikor hallja, milyen kérdéssel áll elő Maros Lolának. Fejét zavarában lehajtja, haját az arcába söpri, és jó ideig nem is halandó felnézni.*
- Tudod Lola, én sem vagyok otthon az ilyenekben! *Válaszolja kicsit indulatosan, hangosabban a kelleténél.* - Mivel nem történt még velem ilyen! És tudod, miért nem? Mert először fordul velem az, hogy találok valakit, akit feltétel nélkül szeretek, akiért bármit meg tudnék tenni, és az a valaki viszonozza az érzéseimet! És aztán egyszer csak az életembe toppan egy másik valaki, aki felborít mindent, felrúgja a terveimet, összekuszálja az érzéseimet! *Tény és való, hogy eleinte még talán Lolának beszélt, mostanra viszont smaragdzöld szemei a fiúét fürkészik.*

*Látja, hogy a lány nem akar beszélni a dologról, csak nem érti, hogy mi történhetett, amiért könnyezik a barna. Tény, hogy szívesen megbeszélné a dolgait Emilyvel, és ebben társaságra nincs szüksége, de nem akar ő elzavarni senkit sem, és talán még a modorára is oda figyel, hogy ne legyen sértő, így mikor a lány elindul az ajtó felé, gyorsan utána lép, és megfogja a vállát.* - Nem, maradj csak. *Halványan rámosolyog és visszafordítja.* - Talán még segíthetsz is nekünk. Ez a lány. *Tekintetével Emily felé bök, majd folytatja.* - Két vasat tart a tűzbe, és nem tudja, melyik vasat tartsa meg. Szerinted ilyenkor mi a teendő? Mindkét vas megolvadjon, vagy az egyiket inkább használja fel más? *Kérdi Lolát, de tekintetét végig Emily íriszeibe fúrja, közben Lola vállát fogja.*

- Nincs mit. Meg is tarthatod, ha gondolod. *Mosolyodik el biztatóan, majd csak felvont szemöldökkel hallgatja, mit mond Lola Marosnak. Átfut a fejlében a gondolat, hogy talán neki is egyszerűbb lenne beszélnie arról,ami benne van, nem feltétlenül a halogatás a legjobb, de aztán megrázza a fejét, hogy neeeeem, inkább nem.*
- Ugyan, engem igazán nem zavarsz. *Szól még a lány után, bár nem is miatta készül elmenni.*

*A kérdésre ő nem felel, megvárja hogy Emily válaszoljon, zsebkendő után kutatni kezd, de nemlegesen rázza meg a fejét, mert nála nincsen. Még szerencse, hogy a szőkének van. Maros zsebre teszi a kezeit, úgy ácsorog Lola mellett.* - Kétbalkezes? Miért, mit tettél? *Kérdi kíváncsian, aztán Emilyre pillant, nagyon zavarja őt, hogy nem tudják megbeszélni a dolgaikat, ettől pedig egyáltalán nem lesz nyugodtabb.*

*Hallgatja és figyeli a két lányt, egy fintor szökik az ajkaira Emily szavai hallatán, de egyúttal meg is lepődik.* ~Kínosak? Ez kínos?~ *Maros nem érti, de már hetek óta össze van zavarodva, úgy érzi, hogy Em játszott az érzéseivel, de ő meg hiába próbálna úgy viselkedni, mint ilyenkor más helyzetekben, nem tud, mert ilyen helyzetben még egyszer sem volt, ilyen érzések még egyszer sem éltek benne.*
- Van, akinek kínosak, van, akinek nem...*Jegyzi meg ugyanazzal a stílussal, s csak most veszi észre, hogy a másik lány a szemeit törölgeti. * - Minden rendben? *Közelebb lép hozzá.* - Mi történt?