Északi torony - Titkos padlás

Tárgy: Északi torony - Titkos padlás Vas. Júl. 12, 2009 3:58 pm

First topic message reminder :

Kevesen találják meg azt a kis rejtekajtót, ami a Kilátóba felvezető lépcső mögött nyílik. Vasajtóról van szó, de mégsem olyan nehéz hála a mágiának. Egy kis fémretesz eltolásával, könnyedén be lehet jutni, de persze kiszúrni magát az ajtót már egyáltalán nem ilyen egyszerű. Az ajtó egyébként egy méter magas, tehát nem lehet kinyújtózkodva beférni rajta, habár koboldok előnyben vannak. A sima diákoknak kicsit össze kell húzni magukat, afféle Aliz-csodaországban utánérzés.
Belépve már látni is a kis helyiséget, ami végül is annyira nem is kicsi, sőt mondhatni meglepően nagy, ahhoz képest, hogy a toronyban talált helyet magának, vélhetően tértágító bűbájjal kezelték. Kinézetre olyan, mint egy átlagos padlás, tele van lomokkal, régi holmikkal, és nem kevés itt a por sem. Akkor se lepődj meg, ha kósza pókokba botlasz, hisz ők szeretik a félhomályos sarkokat. Van itt régi, kissé fals zongora, vázák, kihajított cipők, ósdi szekrények, antik külsővel. De mégis...ki tudja mire bukkansz a sok lom között, talán egy régi lakó naplója is itt hever, és afféle legenda is szól a helyről, hogy az elveszett holmik is itt találnak végső lakhelyet, tehát lehet, hogy az elkallódott pennádat is megtalálod is. Bár, hogy hogyan került ide, az rejtély marad...talán örökre. Szóval a sok lom között, akár még becses, titkos, különleges tárgyakat is találhatsz.
A falakon nincs fényforrás, se lámpa, se egyéb, hisz ritkán jár itt bárki is. Akad 1-2 poros kép, de ide a portrék se túl gyakran szoktak ellátogatni. Egyetlen kis ablak van, körülbelül 20 centi átmérőjű kerek darab, afféle, mint a hajók ablaka. Nem sok fény szűrődik itt be, főként éjszaka, akkor szinte vaksötét van...
írta Cirelin de Sovalon

Északi torony - Titkos padlás - Page 6 Titkos_padlas

Vendég

*Zoey hirtelen felriadt, mivel hangos puffanást hallott, amit nevetés követett, majd fény gyulladt.Az ajtóban megpillantott egy vörös hajú lányt.Ijedten motyogni kezdett(azért ijedt mert ha álmából ébresztik tehetetlennek érzi magát)*-Ki..ki vagy te??*Majd igyekszik még beljebb hátrálni a sarokba.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Pént. Okt. 21, 2011 11:54 am

*Ayla Kúriában sétálgatva kilátóba lyukadt ki. Friss levegőt szippantva nézett a távolba. Látvány magáért beszélt, ám pulóver híján nem nagyon élvezhette sokáig. Mikor már kezdett libabőrösödni, úgy döntött, hogy hátraarcot tesz a szépséges tájnak és inkább valami melegebb helyet, esetleg társaságot keres magának. Ám mikor egy érzés belé villant hirtelen elfordult. Egy lépcsőt pillantott meg alig két lépésnyire tőle. Kíváncsisága egészen felülkerekedett a hidegérzésen.* ~Csak megnézem és már megyek is.~ *Gondolta, majd óvatos léptekkel mászta meg a lépcsőfokokat. Mintha valami kisgyerek lenne, aki rosszban sántikál. Azonban egy a rosszaság érzés egyáltalán nem kerítette hatalmában. Végül is ez a rész nincsen lezárva mástól, nem tiltott. Ahogy a lépcső tetejére ért egy ajtóval találta szembe magát. Egy egészen nehézkesnek tűnő ajtóval. Mikor rátette a kezét a kilincsre felkészült, hogy erősen meg kell tolnia, hogy betudjon jutni. Fel is készült rá, majd szépen nekilendült. Ezek után természetesen meglepetés érte, ugyanis az ajtó sokkal könnyebben nyílt mint gondolta volna Az eredménye az egésznek, hogy szó szerint beesett egyenesen a padlóra. Hangos puffanás, majd porfelhő kísérte ténykedését, végül egy kis köhögés, mert bizony szippantott port a levegőből. Aztán Aylához hűen elkezdett nevetni saját ügyetlenségén, hiszen mi mást tudna csinálni? Mikor nagyjából észhez tért körbetekintett, az első amit látott, hogy alig látott.*
-Lumos
*Mondta ki hangosan a varázsigét, és pálcája hegye fényleni kezdett.*

Vendég

*Zoey kissé nehézkesen de végül feljutott a kiszemelt helyre ahol alhat egy kicsit. Nem igen kedveli a hálószobákát, inkább ilyesfajta helyen alszik és legtöbbször nappal. Bár hetente kb 2 szer szokott aludni, akkor sem sokat. Nem szereti ha tudják hogy alszik, mert keményebbnek akar látszani, de szive mélyén nagyon szeretne egy legjobb barátnőt aki mindig mellette van és akinek mindent elmondhat.De visszatérve, leült az egyik legtávolabbi sarokba és elszunyókált.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Csüt. Aug. 11, 2011 9:17 pm

// Daran, 10 után csak bizonyos helyszíneken lehet jááátszani, itt speciel nem. De néhány ilyen: Jenilia teaház, Központi termekben a játékterem, vagy bármelyik, vagy főhadiszállások, ami elé/mögé egy szak neve van írva, csak szakszínnel van színezve. : ) Szóval máshol kezdjetek játékot ^^ Hogyha gondolod msn-en mondok még helyeket.//

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Csüt. Aug. 11, 2011 9:11 pm

* Daran miután átküszködi magát a kicsi ajtón megkönnyebbülten sóhajt fel hogy felegyenesedhet. Bár nem lát semmit mivel vak sötét van pálcát gyújt. A szoba nem is olyan kicsi mint amilyennek gondolta. Bár eléggé poros és tele van kacatokkal mégis békés. Előrébb fúrja magát a szobában vastag porfelhőt kavarva maga után. A parányi fénnyel keresgél valamit amire leülhet és talál is, egy kis dobozkát, olyasmit mint egy láda. Leporolja leül és a gondolataiba réved. *

Vendég

- Rendben. Akkor Lininek hívlak majd. *Felel mosolyogva a lány. Igyekszik úgy felállni, hogy minél kevesebb por szálljon ismét a levegőbe.* -Tényleg? Pedig órán nem szoktam bemutatkozni. Mindegy. Nem is olyan fontos. *Néz el a lány mellette, és felveszi a könyvet. Figyelmesen hallgatja Linit, aztán egy kicsit elgondolkozik mit mondjon.* -Én is szeretek kint lenni, de ilyenkor rengetegen vannak a szabadba. Szeretek nagyon kevés ember társaságában kint lenni, ha már tízen lennének kint rajtam kívül akkor már nem lenne jó. Rajzolni én is szeretnék, de tehetségtelen vagyok. Reménytelen eset. *Teszi hozzá a daimon is miután Yora befejezte a kis monológját.* -Legközelebb vigyázunk. De tényleg ráférne a helyre egy kis portalanítás.*Jegyzi meg halkan a lány.* -Egészségedre. *Mondja reflexből a fél-tünde, mikor Lini tüsszögni kezd.* - Persze, elmehetünk, de nem eszem édességet. *Bólogat a lány, és elindul lefelé. Előbb leengedi az ordast, majd ő is lemászik. Majd odalent megvárja Alanoist.*

Vendég

//olvadozunk//

*Jaw hallgatja a lány szavait, majd ahogy pumája mellé megy és a lábához ül, megsimogatja a kobakját, és közben nézi Yora farkasát. Közben észreveszi a lány arcán is, hogy valószínüleg ö sem tudja hogyan hívja, úgyhogy gyorsan segít neki.*-Amúgy Lininek szoktak becézni, vagy Alnek, kinek ahogy tetszik, otthon meg Jaw vagyok, szóval tök mindegy melyiket választod, hallgatok rá. *mondja kedvesen, majd folytatja.*-Egyszer hallottam a neved mikor valakinek bemutatkoztál, és nagyon megtetszett, azért is jegyeztem meg. Szóval onnan rémlik.... *teszi hozzá*-Olvasni én is szeretek, bár mióta itt vagyok imádok inkább a természetben sétálni, meg rajzolgatni, vagy épp irogatni. *jegyzi meg a könyvvel kapcsolatos dologra Jaw.*-Ja, azt én nem hallottam, csak a köhögést vagy mifélét, azért is jöttem fel.*mondja a hanghoz kapcsolódoan*- Es, te még itt maradsz olvasgatni, vagy esetleg meghívhatlak egy sétára egy fagyi keretében? Olyan kellemes idö van, ráadásul utálom ezt a sok port, alig kapok töle levegöt. *mondja két köhögés és trüsszentés közepette leányzónk.*

Vendég

//fagy//

Vendég

- Értem. Örvendek a szerencsének. *Kicsit zavarban van még, hiszen nem tudja, hogy szólítsa a lányt. Jacquelinenek vagy Alanoisnak. Az ordas rámered a másik daimonra, majd unottan leheveredik Yora lába mellé.* -Értem. Nem tudom hogy hallhattad a nevem. Mostanában igyekszem mindig a háttérben maradni.*Mondja fintorogva a lány, mikor eszébe jut, hogy az iskola elején mennyit pattogott az órákon. Ez van. A mi mindig vidám fél-tündénk is öregszik.* -A könyv? Nem olvastam végig. Az első fejezetnél járok. Eddig egy fiúról szól, aki ellop egy érdekes könyvet. Annak is a Végtelen történet a címe. Az első fejezet ott ér véget, hogy a fiú elkezdi olvasni. Nem rég találtam, így nem sokat tudom belőle olvasni. De érdekesnek hangzik. Van benne egy kis filozófia. *Fejezi be a lány helyett Moren.* -Ekkorra zajt csaptunk volna? Az az igazság, hogy meglökött a könyv meg kiesett a kezemből. *Hüledezik a lány.*

Vendég

-Jacqueline Alanois Winderburg vagyok, naxis. Ugyanúgy DK mint te. O pedig itt a daimonom, Ciqala. *mondja kedvesen a lánynak, majd mikor állatát mutatja be, a két daimon egymásra néz.*-Rendszeresen szoktalak órákon látni, ott hallottam a neved, és akkor ezek szerint jól meg is jegyeztem. *mondja egy mosollyal, majd a még maradt port ami a levegöben terjed probálja ellegyezni maga elöl.*-Es, miröl szól a könyv? *érdeklödik tovább, majd leporol egy öreg széket, és óvatosan ráül, szépen eligazgatva ruháját.*-En még sosem jártam itt, csak hallottam a zajt, és azt hittem megint valamelyik fiatalabb évesek járkálnak itt és csinálják a rumlit meg a müsort. *mondja, majd biccent a bejárat felé.*

Vendég

*Lassan eltűnik a porfelhő. A lány előtt kibontakozik egy ismeretlen alak. Azonnal rászegezi a pálcáját, hogy tudja ki az. A pálcát csak akkor engedi lejjebb, mikor látja, hogy nincs semmi baj. Halványan elmosolyodik, bár a daimonja tüsszögéseitől nem nagyon tud megszólalni.* -Igen, Yorának hívnak. Ne haragudj, de nem tudom a nevedet. Ismerős vagy nekem, de nem igazán beszéltünk. *Bámulja a lány zavartan. Szegény Yora még mindig nem tért magához, hiszen az idegen eléggé meglepte őt.* -Nem kincseket keresek Jó néha feljönni ide, és merengeni. A könyvet meg most találtam. Valahol ott volt.*Mutat abba az irányba, ahol a könyvet találta. Yora nem aggódik a ruhája miatt, hiszen mindig fekete talárt visel, így nem különösebb zavarja a kosz.* -Amúgy elég érdekes, bár még csak az első fejezetnél járok. Jaj, igen. Ő Moren a daimonom. Engem meg Yorának hívnak, de ezt te is tudod. *Mutatkozik be természetesen normálisan is a lány.*

Vendég

*Lini kicsit fáradtan botorkált be az imént a konyhába, majd egy elvihetö pohárba egy jó nagy adag kávét önt ki s magával viszi. Most valahogy nincs kedve lemenni a Jeniliába, igy bár nem annyira izletes itt a manók által készített kávé, , de mégis ráfanyarodik. Ezután pedig séta körútjára indul, hisz kitudja, DK-ként lehet hogy valaki szabálytsért vagy ilyesmi, szóval most egy olyan helyre téved ahol egyébként nem nagyon szokott járkálni, az északi toronynál van. Halkan lépdel, már amennyire nyári cipöje sarkai engedik, majd köhögést hall, és felfelé pillant, majd megtalálja valami padlásnak is a bejáratát és felmegy. Ott pedig szembe találja magát a belsis másik DK-val, Yorával, akivel már találkozott, de nem sokat beszélgetett még. Ahogy felérnek daimonjával, ök is nagy trüsszögésbe kezdenek, ráadásul a nagy lim-lom közepette igen nehéz járkálni is szép, színes, tiszta ruhájában Lininek, de azért nem adja fel, nem baj ha piszkos lesz. Azért is ment fel ide, hátha valami kalandban lesz része.*-Szia, Yora, ugyebár? *kérdi kedvesen a lánytól, mivel csak sejti nevét, legalábbis így rémlik neki.*-Mit keresel itt? Kincseket vagy valami egyebért vagy/vagytok itt? *nézi a lány mellett felbukkanó farkast.* -Oh, de szép régi könyv. It találtad, vagy a tiéd? *kérdi töle*

Vendég

*Yora már nagyon rég járt erre, ezért úgy döntött be néz, hogy mi változott itt. Nagy nehezen feltuszkolta a daimonját, majd maga is felmászott. Magába szívta a dohos levegőt, amitől köhögni kezdett. Elég sötét van odafent, így Yorának várnia kell egy kicsit, míg megszokja a szeme a fényt. Előveszi a pálcáját, és egy kis varázsige segítségével javít a látási viszonyokon.* ~Szerintem több itt a kacat, mint múltkor volt. *Jegyzi meg a daimon két tüsszentés között. Yora elmosolyodik a daimon kijelentésén. Yora elindul befelé. Talál egy-két szakadt párnát. Azokat lepakolja egy helyre, majd újabb felfedező útra indul. Miközben járkál egy poros könyvre bukkan. A Végtelen Történet díszeleg a könyv kék borítóján.* ~Micsoda érdekes könyv. Vajon tényleg végtelen? *Gondolja a lány, és fellapozza a könyvet. Finoman simít végig a megsárgult lapokon. Leül az egyik párnára, a pálcáját a könyvre szegezi. A könyvet két színnel írták. Kék és piros. A fiatal fél-tünde lány kíváncsian beleolvas.* -Érdekes. *Mondja a daimonnak az első fejezet után. Becsukja a könyvet. Úgy gondolja, hogy senkinek nem kell neki pedig remek olvasmány lenne. Az ordas meglöki Yorát. A lány kezéből hangos puffanással ér földet a könyv. Nem is beszélve a hatalmas porfelhőről, ami az ordas jóvoltából keletkezik. A lány és a farkas köhögnek egy sort.* ~Mégis mit művelsz?! *Dühöng a lány, és felkapja a könyvet. Látja, hogy a végtelen történetnek mégis lett vége.* ~Milyen szép is lenne egy olyan könyv, aminek soha nem lenne vége...

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Szomb. Márc. 12, 2011 10:22 am

*Mikor a srác bemutatja a daimonját, akkor esik le neki, hogy ő ezt nem tette meg, pedig azért illett volna. Azonnal kitoldja a bemutatkozását, még fel sem fogva, hogy a rác milyen nevet mondott.* - Ő Silver. *Mondja sietve, aztán csak... Csak pislog. Néhány lépést közelebb lép, óvatosan, mint a rémült őzgida hatalmas barna ijedt szemeket vetve a fiú felé. Szépen végigméri, a gyér fényben ez nem olyan könnyű, miközben inkább hebegni-habogni kezd.* - Én... Te... Grozda...? Te vagy Aleksandar? XYZ az apád... Neked is...?*Kérdezi rémült döbbenettel, bolgárul beszél, mert fogalma sincs, hogy a másik áll e egyáltalán valahogy a magyarral. A daimonja már oda is tipegett Gigihez, és ismerkedő pillantásokat vet, kicsit szaglászva. A magyar lány lassan még közelebb lép, hogy teljesen lássák egymást, de hát... Nincs rajta mit nézni nagyon, csúnyácska, dagadt leányzó, halálfejes pulcsi, hosszú barna haj, semmi különleges.*

//FAGY//

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Szomb. Márc. 12, 2011 10:12 am

*Amíg derékig elmerül a hatalmas ládában, valaki más is érkezik a padlásra.* ~Aleks... Szólj...! Jött valaki... Ismerjük? Nem. Akkor mindegy...~ *Legyint, hiszen most sokkal érdekesebb a láda tartalma, mint bármiféle arra járó. Végképp, hogy nem is ismeri.* ~Van daimonja.~ *Szólal meg ismét a fejében Gigi, de nem igazán tud vele mihez kezdeni Aleksandar, így nem is válaszol. De Gigi csak nem hagyja békén, így végül felemeli a fejét, és megerőlteti a szemét, hogy megnézze, miért olyan érdekes a furcsa nyelvjárású idegen. Pálcájának fénye nem ér el a lányig, aki érdekes módon beszél, így vakon válaszol.* - Szia... Dehogy, nem zavarsz... most jöttem csak fel. Vagyis jöttünk... A daimonom Gigi, én Aleksandar vagyok. Aleksandar Grozda. *Mutatkozik be, mit sem sejtve arról, hogy EZ a Molly, AZ a Molly.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Szomb. Márc. 12, 2011 10:01 am

*Kattan először az ajtó, aztán nyikorogva tárul fel a lány előtt. Ő sem járt még itt, de a kíváncsiság nagy úr. Pislogva, kicsit botladozva hajol előre, hogy körbenézzen. Hirtelen nem veszi észre Aleksandart, így hátnem is köszön, csak becsukja maga után az ajtót. A macska-daimon kissé finnyásan, de hangtalanul tipeg mellette, kicsit le is előzve gazdáját.* - Minden csupa por... Látom én is. De annyi minden van itt. Nem nézünk körül? *Firtatják meg csendesen, de hangosan, tehát nem gondolatban. Magyarul beszélnek, maguk között mindig, gondolatokat is így váltanak. Mikor néhány lépés múltán észreveszi Aleksandarékat, akkor megtorpan, haja most magától omlik arcába, kicsit meggátolva így, hogy a fiút gyorsan felismerje. Távolabbról, és mivel félhomály van, nem jön rá azonnal kivel is áll szemben. Leányzónk amúgy egy halálfejes pulcsiban van, farmernadrágban és egy tornacipőben. Semmi érdekes nincs rajta, arca egyszerű, de kedves, alkata viszont eléggé... Dagadt, hogy úgy mondjam.* - Heló, szia... Zavarok? Sajnálom, nem vettelek észre, Molly vagyok... *Erősen akcentusos, tőmondatokban beszél, így inkább el is hallgat.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Szomb. Márc. 12, 2011 9:53 am

*Egy kócos hajú srác barangol le-fel a lépcsőkön, minden irányba, még soha nem járt a kastély tornyaiban. Vagy legalábbis nem emlékszik rá. Így halad hát fölfele, kíváncsian az északi toronyban, oldalán Gigivel, a szórakozott szurikáta alakú lélekdarabkával felfedezőútjukon. Fel sem tűnt volna neki a Titkos padlás bejárata, ha Gigi le nem szédül a lépcsőfokról, és szabályosan be nem esik a rejtett ajtón. Aleksandar szemöldökét felvonva, csodálkozva lép utána.* - Jól vagy, Gigi? *Kérdezi összeráncolt homlokkal és megdörgöli a kezét, megérezte ám a daimon esését...* - Aha... ja. Hol vagyunk? Fogalmam sincs. Nem voltunk még erre... *Játszódik le közöttük a rövid párbeszéd, majd Aleksandar nekiáll felfedezni az érdekesebbnél érdekesebb környezetet. Lumossal világít, és fel-felnyit néha egy dobozt, és egy képlékeny labdával kezd el játszadozni, miközben egy nagy ládában kutat valami érdekes után.*

Vendég

-Sok kérdés egy kicsi lánytól. De akkor sorban. Kettőszáz valamennyi talán harmincnégy, egy ideje nem számolom. Hogy a szüleim? Anyám egyáltalán, és mivel apám is ilyen behódolós fajta, így ő sem igazán. És pontosan ahogy mondod barlangok tárnáiban lakunk. Bár az egész át van építve akkor sem ennyire lakályos. Bár ez a sok fény nekem se tetszik mindig, jobb itt mint lent. *Ahogy az üveggolyót nézegeti úgy kicsit elbambul aztán visszatér az egész témához.* -Akkor jó. *Bár éjtündeként annyira nem fél tőle, egy 16 éves lány mágiája egy több mint kétszáz éves éjtündének? Talán karcolni se tudná.* -Mesélj csak az emberekről. Annyira nem ismerem őket, csak azt tudom, hogy nálatok ilyen egyenlőség van vagy mi, vagy egyenjogúság, ahogy ti hívjátok. *Mondja a srác, miközben még kotorászik a kisebb dobozban.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Csüt. Feb. 03, 2011 11:16 am

- Megijedni? De ez csak egy egér. *Mondja teljes ártatlansággal a lány, majd válaszol a kérdésre.* - Hát végül is így is mondhatjuk. De ha állatbolond nem is, állatszerető mindenképpen. Amúgy meg nem vagyok feltétlen ijedős. Meglepni sem mindig tudsz. Csak most járok itt először, és jobb a békesség. Meg túl sok mendemonda kering itt, és a fene tudja mi igaz, és mi nem az. *Magyaráz egy kicsit megint, majd csak hallatja a fiú történetét. Egyébként tényleg látszik rajta, hogy érdekli a dolog, és tényleg figyel. De azért mégis fennakad pár mondaton.* - Több száz éven keresztül? Hány éves vagy? Egyébként jól látod, nem sokat tudok az éjtündékről. És neked nem hiányoznak a szüleid? Vagy ez hogy is van arrafelé? És akkor a föld alatt éltetek? És akkor ezért félsz mindenkitől, aki nőnemű? Mert tőlem amúgy nem kell. Bár szokásom parancsolgatni, de az kicsit más... *Túl sokat kérdez, de Andera már csak ilyen. Közben az egér egészen megnyugodott, és nózijával ki-ki szimatol a lány két keze közül. Az üveggolyó látványára csillogni kezd a szeme.* - De szééép. *Nyújtja el egy kicsit a szót.* - Gyűjtöm őket. Meg tudjak érteni, tuti sok érdekes dolog van itt.

Vendég

-Azt hittem meg fogsz ijedni tőle. De akkor ilyen állatbolond vagy? *Kérdezi a srác, mert meglepte a váratlan reakció, és benne ez az egyetlen magyarázat rá. Közben szemüvegét is a fotelra dobja, hisz csak egy sötétített napszemüvegről van szó. Amikor hátradobja akkor látszik, hogy a írisze is ezüst színű akárcsak a haja.* -Látszik, hogy nem sok mindent tudsz az éjtündékről. Nálunk egy kicsit másképp vannak a dolgok, mint itt fent az embereknél. Nálunk a nőké minden irányító szerep, és elnyomják a férfiakat. Több száz éven keresztül ezt verték a fejembe, de én nem nyugodtam bele. Egy kicsit idealista vagyok. Egész életemben olyan világról álmodtam, ahol a férfiak és nők egyenjogúként élhetnek. Azért szöktem el otthonról. Már ha lehet egy barlangot otthonnak nevezni a ti otthonaitokhoz képest. Azért jöttem ide, mert meg akartam tudni, hogy milyen is ez. De azt hiszem kicsit üldözési mániás lettem odalenn. *Mondja a srác, miközben befejezi a kutatást, és egy kisebb dobozzal tér vissza a fotelba. Ezüst szemével átfut a lányon, majd apró kacatokat dobál ki belőle. Aztán végre megtalálja amit keresett, egy igencsak fényes üveggolyót vörös és neonzöld macskaszemmel.* -Legtöbbször itt töltöm az időmet, és ilyen kis kacatok után kutatok. Nem tudom miért, de szerintem jó szórakozás.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Csüt. Feb. 03, 2011 10:42 am

*A válaszon egy kicsit elmosolyodik, és vonásai is erősen meglágyulnak. Amikor pedig a fiú kijelenti, hogy éjtünde, bólint egyet, és kis mosollyal kezet nyújt a fiúnak. Igazából ez is csak azért van, hogy kicsit közeledjen hozzá, és eltüntesse az ismeretlenekkel szembeni visszahúzódását, főleg, ha az illető ennyire különbözően néz ki. Minden esetre a kérdésre csak bólint egyet, és gondolkodás nélkül Liartan után lépked. Nem, át sem fut a fején, hogy gonosz valami lenne, és épp a fészkébe vezeti, ahol majd elfogyasztja ebédnek. Azt már rég érzékelte volna, minden veszélyreceptora vinnyogna. Szóval szépen megy a fiú után, és törökülésben letelepszik az egyik fotelben. Végre látja a fiút a fényben is, így jobban meg tudja nézni magának. Így már nem is olyan különböző. Elvégre a bőrszín semmit nem jelent, ahogy a hajszín sem. Csak a vicces füleken mosolyog magában továbbra is. Az egér feltűnésére, pedig az állat felé nyúl, miközben kedves hangon szólal meg.* - Szia egér. *És már a kezében is van az állatka, ami még elég gyorsan veszi a levegőt az ijedtségtől.* - Ne félj, nem bántalak. Mész, vagy maradsz? *Kérdezi továbbra is a rágcsálótól, aki úgy néz a kis gomb szemeivel, mintha még értené is. A lány pedig mosolyogva, egy ujjal simizi a fejét. Hát igen, természetmágus a leányzó, és úgy tűnik ezt az egér is érzi, egyértelműen marad. Andrea pedig visszanéz a fiúra, és félredönti a fejét.* - Hogy-hogy elbújtál előlem? Nem vagyok ijesztő. Mondjuk van aki behúzza a nyakát, ha emelem a kezem, de az egészen más. *Magyarázza, de hallani, hogy valmiféle játékos fejbevágásról lehet itt szó, nem igazi pofonról.*

Vendég

-Jogos. Mondjuk ha egy kicsit rád ijesztek akkor lehet te is elbújtál volna, és akkor kereshetjük egymást. *Na de nem csak ő néz végig a lányon Andrea sokkal jobban kémleli az idegen srácot, na igen az éjtündék nem megszokott lények, főleg nem az emberek között.* -Az új dolgok tényleg megijesztik az embert. Amúgy én éjtünde vagyok. *Próbál kicsit nyitott lenni a lánnyal, mert elég érdekes lesz az élete, ha világ életében ilyen paranoiás lebben az állítólagos egyenjogúságban.* -De mondjuk ha minden dolog addig új, amíg meg nem ismered, mit szólnál hozzá, ha leülnénk valahova beszélgetni? Gyere utánam. *Dobozok mellett mennek el, és több kanyart is bevesznek, és egyre sötétebb is van, viszont a srác hosszú ezüst haját nem nehéz követni. Aztán egy helyet pont kör alakban fény tölt meg, és pont van ott pár fotel is. A srác ledobja a kabátját az egyikre, majd a kacatok között kezd el kutatni.* Itt sok ismeretlen dolog van, minden doboz rejt valamit. *Ahogy matat egy egér fut át a dobozon, majd ki Liartan karján, egyenesen a lány felé. aki már valószínűleg a fotelban ül.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Csüt. Feb. 03, 2011 10:06 am

*Még szerencse, hogy nem nyomta el azt a húú-t is, ugyanis a lány nem csak látnok, hanem telekinetista is, szóval a srác fejére dőlt volna a fél padlás. Amúgy meg nem egészen a saját vízióival, hanem a saját emlékeivel és rémálmaival ijeszti magát, ami megint csak annyit tesz, hogy eszébe jut, és behelyettesíti a jelenbe. Minden esetre már a térdporolásnál arra figyel, mert ugye annak hangja van, és ha nem is lát épp teljesen, a füle még rendben van. Amikor pedig a fiú előtte terem, még szerencséje is van, hogy nem vágja el jó messzire hirtelen, hanem csak tesz egy kis lépést hátra. Innen már simán látja a fiút, az arcvonásait, meg minden, de láthatólag nem rettenti el a külsője. Andrea ugyanis szigorúan csak attól fél, amit nem lát. Valaki, aki húsból és vérből van már nem olyan komoly ellenfél. Inkább csodálkozik Liartan sötét bőrén, és világos haján, kicsit félre is biccentve fejét. Csak a kérdés után válaszol, nevét is csak akkor mondja meg.* - Üdv, Andrea vagyok. De azt hiszem Te voltál az, aki elbújt, nem pedig én. *Feleli egyszerűen de zöldes szemét nem veszi le a fiúról.* - Minden új dolog ijesztő, és emellett kíváncsiságot ébreszt. Szóval mondd csak, miféle szerzet vagy Te? *Inkább megkérdezi, minthogy eljátssza az Inuyasha jelenetet, és megfogja a fiú hegyes fülét.*

Vendég

~Ez most komoly? Egy ijedős kislány?~ *Egy kis gúny, és már meg is oldódott ijedtsége. Ahogy nézi a lányt, ha még egy "húú"-t halkan elereszteni a lány talán összeesne a félelemtől.* ~Jós, megijeszti magát a saját vízióival. Na jó, álljunk fel, egyszer csak abba kell hagynom ezt az üldözési mánia dolgot.~ *Végül is úgy dönt, hogy feláll. Leporolja a térdét, hiszen a vastag por a földön a térdére ragadt. Kicsit megemeli a vöröses szemüveget, és elindul a lány felé, valószínűleg a frászt fogja ráhozni, mivel egy éjtündét a sötétben nem egy könnyű feladat észrevenni. Mire a lány kettőt pislant Liartan már előtte is van.* -Üdv, Liartan. * Köszönti a lányt egy mély meghajlással. Közben a szőkeséget méregeti, hogy kitől is ijedt meg az előbb oly annyira.* -Egy ilyen féleős lány mit keres egy ilyen sötét és számára ijesztő helyen? Csak nem a kíváncsiság hajtott, hogy mi van itt ebben az elrejtett csodavilágban?

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Csüt. Feb. 03, 2011 9:38 am

*Amikor egy deszka reccsen, erősen összerezzen, és meg is dermed, inkább becsukja a szemét, a veszélyre koncentrál, de nem nagyon érez ilyesmit. Így aztán nem nagyon tudja mire vélni a mozgolódást, egész addig, míg be nem ugrik neki a kép, hogy nincs egyedül. Amúgy az ijedtségben a pálcája is elaludt, így az éjtünde erősen előnyben van, ugyanis Andrea hiába pislog, semmit nem lát, Liartan viszont mindent. Végül a lány csak megszólal.* - Nem tudom ki vagy, nem tudom mit akarsz, és azt sem tudom, hogy miért hozod rám a szívbajt. Azt viszont tudom, hogy nem akarsz bántani, és megegyezhetünk, hogy én sem bántalak téged. Egyetlen feltételem, hogy gyere ide, és mutatkozz be. *Jelenti ki magabiztosan, bár a szíve a torkában dobog valószínűleg. Amúgy nem követelőző, vagy ilyenek, de nem is kér éppen. Minden esetre továbbra is a sötétben áll, és szeme lassan megszokja azt, így a mozgást már észlelni tudja, még akkor is, ha nem tudja mi okozza azt.*