Északi torony - Titkos padlás

*Eli a nemleges válaszra bólint.* Szia! *Köszön el ő is, és leül a földre törökülésbe. Semmit nem csinál, csak lógatja a fejét, és bámul előre. Kis idő után úgy dönt, visszamegy a szobájába és alszik, mivel már nagyon álmos.*

- Nem nem játszok. Én a zenét csak hallgatom. De az ujjaim nem elég mozgékonyak sem egy fúvós hangszerhez, sem egy billentyűshöz, sem pedig egy húroshoz. -*Magyarázta Tamás. De neki igazából most dolga volt. Ezért sajnos nem ért rá beszélgetni. Pedig jó lett volna. Mindig is szerette a csinos lányokat.* - De én azt hiszem most megyek. Szia.

*Eli amikor meghallja a hangot, lehalkít a dallamon, de nem fejezi be teljesen. Az első mondat után fülig ér a szája.* Igen, élvezem az ilyen mugli hobbikat. *Mosolyog az érkező fiúra, miközben egy halk, mély és egyenletes dallamot ismételget. A második mondatra a hangszerre pillant.* Hát pár hang mondjuk nem az igazi. *Rövid kuncogás.* Tudsz zongorázni? *Kérdezi érdeklődve, és egy mély, halk és befejező hanggal letudja a muzsikáját. Feláll a székből, és érdeklődve pillant a fiúra. ~Már úgy is kezdett nyomni ez a szék...~ nevetgél magában a lány, ma kifejezetten jó kedve van, bár általában ez így szokott lenni.* Amúgy hogyhogy erre jársz ilyenkor? *Jut eszébe a kérdés a lánynak, de semmi ellenszenv nincs a hangjában, puszta érdeklődés.*

- Mennyire más ha az ember élvezi a játékot, és nem csak egy pálca mozdulatra zenél a vén fadarab. - *Jegyezte meg Tamás mikor belépett a padlásra. Mint mindig véletlen akadt erre a helyre. Zenét hallott és azt követte.* - Bár csodálkozom, hogy egy ilyen zongora egy ilyen helyen még nem lett az enyészeté, és szép a hangja. -*Folytatta és odasétált a zongora mellé.*

*Eli botladozik be a titkos padlásra, és elsántikál a régi, poros zongorához, ahol aztán egy halk nyögéssel leül. A szék kissé kényelmetlen, de a lányt ez nem zavarja. Megszokott, magabiztos mozdulatokkal - először halkabb, majd egyre hangosodó - dallamot játszik. Bordó talárja a földig lelóg, a fekete farmerja teljes láthatóságba esik így, hogy Eli ül. ~Milyen régen próbáltam ezt...~ pillant az ujjaira, majd elmosolyodik, és zavartalanul játszik tovább. Hosszú haja az erőteljesebb mozdulatoknál meglibben, néha a lány arcába csusszan, ahonnan egy apró fejrázással tünteti el. A dallam végül a tetőpontra érkezik, hangos és gyors.*

*leona látja, hogy zara elmegy, de azt mondja, hogy megpróbálkozik a rádiós játékkal. leona is megpróbálja, csak előbb felmegy a szobájába.*

*Leona hallgatja Zarát. Érzi hogy rossz helyen tapogatózik. Inkább nem kérdez semmit. Látja hogy a lány mellé sétál. *
- én úgy értelmeztem, hogy megint be kell telefonálnod. Van kedved részt venni benne? Szerintem tök jó lenne. Csüccsenjünk le és halljuk azokat a kérdéseket.
*Felemelkedik, és közben kinyitja a naplót. Azt egy Inga nevű nőszemély írta. Nem valami szép kézírással. Leona lapozgatni kezd. itt- ott talál valami érdekeset, de igazából nem talál semmit ami megfogná. Kíváncsian guggol le megint a ládához. megtalálja inga füzeteit, és néhány régi fényképet.*
- Hogy kerülnek ezek ide?
*A másik két ládára pillant. Kíváncsian indul el feléjük,. A naplót visszateszi a helyére. a második ládában nem talál semmit. amikor azonban belenyúl, ujjait ellepi a ragacs. iszonyodva rántja ki a kezét, és megpróbálja letörölni valamivel a szutykot. A folyadéknak szaga nincs. A lány előveszi pálcáját.*
- lumos.
*belevilágítva a ládába, színtelen valamit lát. Nem tudja eldönteni mi az. Vállát megvonva zárja le a tetejét. Még várt rá egy utolsó láda. A többiekkel ellentétben, ez nem fából van. hanem valamiféle fémből. Elsőre nem is akar kinyílni.*
- Alohomora.
*mosolyogva figyeli, hogy a zár megadja magát, a teteje pedig lassan felemelkedik.*
- Na? Akkor játszunk egyet?
*Válla felett hátranézve kérdezi Zarát.*

*Leonának erősen kell koncentrálnia hogyha ki akarja venni, hogy Zara hozzá beszél-e vagy a rádiósnak. Végül sikerül néhány dolgot tisztáznia magával. Például, hogy Zara valamiért nem szeretne a suliról beszélni, és hogy pörgős számot szeretne hallgatni. A lány nem erőlteti a dolgot, hogyha barátnője nem szeretne róla beszélni. Közelebb húzza magát a lányhoz. a kérdésre elmosolyodik.*
- Jól vagyunk, köszi. Bár mostanában hiányzik, mert régen találkoztunk. Neked van barátod?
*ő megpróbálta, de nem tud sokáig beszélni magáról. Nem olyan egyszerű az. Érdeklődve néz körbe, hátha talál még valami érdekeset. lát pár ládát, melyek felkeltik az érdeklődését. *
~ talán van bennük valami érdekes.~
*Zara úgyis a rádióssal tárgyal, úgyhogy Leona feláll, hogy kutakodjon egy kicsit. Odasétál az egyik ládához, és lefújja róla a port. Felnyitja a fedelét. Az nyikorogva felemelkedik. A lány fölé hajol, és megnézi mi van benne. Közben persze hallgatja barátnőjét is. Régi füzetek bukkannak a szeme elé. belenyúl a ládába, és átlapozza a tartalmát. meglepődve emel ki, egy barnak, kemény kötésű könyvecskét.*
- Nézd Zara, egy napló.

*Leona leül Zara mellé a párnára. Pierre időközben elmegy, így a két lány egyedül marad. Leona figyeli Zara ténykedését. Még nem igazán hallott a Neza rádióról. de érdekli a dolog. Szereti a zenéket. Kíváncsian figyeli barátnőjét.*
~ Vajon milyen dalokat szeret?~
*Törökülésbe helyezkedik, majd állát a tenyerébe támasztja. Ha a lány elvégezte a dolgot, akkor rámosolyog, és megszólal.*
- Jó régen találkoztunk.. Hogy vagy mostanában? Ha allergiás vagy a porra, akkor menjünk egy másik helyre.
*Hogyha a lány szeretne másik helyre menni, akkor felajánlja a választás lehetőségét. de ha Zara inkább maradna, akkor beszélgetést kezdeményez.*
- Hogy megy az iskola?

*Leona hátrafordul a hangokra. Először is Pierret pillantja meg. Elmosolyodik. *
- Szia! köszönöm szépen, remekül. Hát nem tudom... csak kíváncsi voltam, milyen ez a hely. Te hogy vagy?
*Rámosolyog a fiúra. örül hogy látja, már kicsit régen találkoztak. Amikor ismét az ajtóra néz, éppen Zara lép be. leona elmosolyodik. Barátnőjét még régebben látta, és az órákon sem keveredtek egymás közelébe.*
- Szia Zara! hogy vagy?
*Csodálkozva nézi, hogy a lány a zongorához lép, és játszani kezd. gyönyörűen játszik, meg kell hagyni. Leona kérdő tekintettel néz Pierre. érzi, hogy lemaradt valamiről. Csöndben várakozik, és igyekszik meghúzni magát a háttérben*

*Leona mászik fel a titkos padlásra. Nemrég fedezte fel a helyet, és ma szakított időt, a felfedezésére. Barna, kék szegélyű ruhában, fekete bakancsával toppan be. Haját felfogja, majd csöndesen körülnéz. A helyiségben félhomály van, és minden csupa por. Ahogy körbepillant, lát a falon néhány pókot. Elmosolyodik, majd beljebb merészkedik. elővesz egy hajgumit, majd felfogja a haját. zsebre tett kézzel sétál körbe. Elég kíváncsi, hogy vajon talál-e valamit. *