Gepárd háló

*Sarah-nak remek ötlete támadt, arra gondolt, hogy a fagyizás helyett, esetége hatásosabb lehülési módszert is választhatnának, modnjuk a csúzdaparkban jót tudnának szórakozni, talán a víztől fel is ébredne, és talán még jobb kedvre is derülne.Ötletét hamar megosztotta a fiúval is, aki úgy tűnt beleegyezik a dologba, ekkor felállt az asztaltól, és a szobája felé vette az irányt, egyszer-egyszer hátrpillantva, hgy Sif követi-e, közben pedig magyarázott neki valamit.*
-Tudod,felkéne vennem valami fürdőruha félét, mert neked ugye könnyű, de én kicsivel másabb avgyok.*Mondata nevetésbe fullad, ami már régen nem történt meg vele, de hát egyszer mindent elkell kezdeni, az ő esetében pedig folytatni.*
-Remélem nem haragszol.*Mire kimondta már meg is érkeztek a hálóba, egy szék felé intett, ő pedig szinte nyakik a szekrénybe bújt, majd végre nagy nehezen kiturt onnan, egy piros, fehé pöttyökkel díszített dreszt.Odakacsintott Sif-re, aztán a fürdő felé vette az irányt.
-Ne leskelődj! Tudod most épp nincs semmi ami takarná a belátást az ajtón át, a függöny szőrén-szálán eltűnt.*Mondta kissé bosszankodva, majd becsukta maga után az ajtót.*

*Megérkeznek egy ajtóhoz. Lista van rajta. Köztük az ő nevével is. Belép a lány után, és körbe néz. Követi társát a hálóba, ahol a holmiját is megtalálja, majd szemlátomást megerőlteti magát, hogy oda tudjon figyelni arra, amit mond. Szemöldökét egy kicsit ráncolja, ahogy arra koncentrál, hogy a hasogató fejében széthulló mondatokat értelmezze, majd végül biccent., és halkan megjegyzi.*
- Persze, persze, jó lesz… És kössz a hasznos infókat… hehh…
*A lány elköszön, a kulcsát az ágyra veti, majd távozni készül a szobából.*
- Hmm… Neked is! *Búcsúzik még erőtlen hangon, majd leroskad az ágyra, hüvelyk és mutatóujját a halántékaira téve egy kézzel maszírozni kezdi a fejét. Nem érzi úgy, hogy egyelőre újabb információkra lenne szüksége. Sőt. Most még ezt is soknak találja egy kicsit.
Nem sokkal később eldől az ágyon, és újra kinyitja a könyvet.
Régi jó szokása, hogy olvasni a legkellemetlenebb fájdalmai közepette is tud.*

*Sarah fáradtan nyitott be a a háló ajtaján.Ezen a napon nem igazán tudott pihenni.Ha csak vissza is gondolt a ma történtekre már belefáradt.Minden esetre azért jó volt.*
-Hm...most jól esne egy jó forró fürdő.*Mivel senki nem volt a szobában ezért kezdett el hangosan beszélni, nem volt szokása, de ma nem nagyon jutott rendes kommunikációs kapcsolatba senkivel sem.Pedig róla ugyebár tudni illik, hogy nagyon társoságfüggő ember.Leruga immár teljesen edzőcipőjét, majd rárogyott ágyára, arcát kispárnájába temette,szeméből pedig egy apró könnycsepp gördült ki.
~De régen láttam már Leo-t, még kirándulni sem jött el ma....mostanában sosincs rám ideje inkább a barátaival marad.~*Az az igazság, hogy a lány nagyon elvolt szomorodva, úgy érezte mindenki aki csak szóba áll vele vagy kihasználja, vagy pedig egyszerűen csak hülyét csinál belőlle.És az az egy valaki akire támaszkodni tudna olyan mintha kerűlné. de vajon miért?....*
~Jobb lesz ha inkább a zuhanyozással foglalkozom, és nem ezekkel a badarságokkal.~*Gondolta Sarah, de tudta, hogy nem fog tudni semmi kiverni a fejéből.Bement a fürdőbe, ruháit pedig nehét mozdulatokkal vettele magáról, mindent ledobott a mosógép mellé, majd megeresztette a vizet, és belépett a zuhany alá.A cseppek szinte szaladva csúsztak végig lágy bőrén, teste pedig egy az egyben borzongott, egyenesen hidegnek érezte a tűzforró vizet.Jó sokáig volt odabent, talán egy óráig is, de sneki sem zavarta meg, vagy kereste, így hát legalább lefoglalta magát, na meg talán nyugtatólag is hatott rá egy kicsit, legalábbis azt hitte.Mihelyst ismét belépett a szobába megitn rátört a szomorúság, és erőt vett rajta a könnyezés.Minden képpen beszélni akart Leo-val.De hogyan érje el?....Agya számtalan kérdést és megoldást fontolgatott, míg nem kiválasztotta a legjobbat.
~Egy levél....nem is rossz ötlet, máris hozzákezdek.~
*Ahogy a gondolatok megfogantak, szinte abban a percben termett pergamen és penna a kezében.

Kedves Leo!

Sokat gondolkodtam, de nem tudtam rájönni miért kerűlsz engem?Jobban mondva nem biztos, hogy ez így van, csak hát mostanában ilyen érzéseim voltak.Nem tudom, hpgy nincs időd, vagy csak egyszerűen nem akarsz, de mindenesetre nem esik valami jól.Ha megkapod ezt a levelet, kérlek mihamarabb válaszolj, avgy pedig keress fel.Tégy úgy, ahogy jónak látod.


*Hamar befejezte, majd az ágya nelletti kis asztalra tette,utána pedig lehajtotta fejét, és szinte rögtön elaludt, csak még egy utolsó gondolata volt.*
~Majd reggel eljuttatom hozzá.....~

- hát tudod egy emberrel sziklátt mászol ő leesik össze zúzva mágát és be esik egy folyóba. megsiratod aztán két hét mulva jön egy levél, hogy valakik megrendezték ezt a balesetett és elrabolták valami papírt kellett volna aáírnia de nem tette azt mondta ha három nap múlva nem kapok tőle levelett meghallt. nem is kaptam. ámkét hónappal ezelött kaptam tőle egy levelet, hogy megpróbált írni de mivel bróbált megszökni nem sikerült és, hogy hamarosan megérkezik ide. hogy végreláthasson és, hogy csak ez tartotta benne a reményt.
*izi mosolyog majd a lányra néz, hogy mit szól*

/fagy/

- a szakkörök biztosan jók de még a rendes órák miatt is sebesüléseket szerzek
*mondja mogorván majd még eggyet harap a csokiból*
- tudod nincs semmi különös.
*egy kicsit gondolkodik rajta, hogy elmondja- e a nagy hírt*
- tudod kicsit izgulok. egy hét mulva jön a barátom akit 3 éve nem láttam és azt hittem meg halt
*szája fülig ért a mosolytó mostmár ez sem nyomja a szívét*

*izi ahogy beér beugrik az ágyba és elővesz két csokit a hűtő táskájából*
- kérsz?
*kérdi majd oda dobja neki*
- tudod úgy volt, hogy órám lessz és csak akkor tudtam meg, hogy már vagy egy 5 perce elkezdődött és ekkor futottam ls elestem
*mondja mejd nevedgélve eszegett a csokiból*

*Miután leült, mozdulatlanul, szó nélkül tűri, amint a lány vizsgálgatja a fejét.*
- Semmi gond, nem voltál erőszakos, csak tán egy kicsit...
*Mosolyog a lányra, majd újból szóra emeli ajkait.*
- Óhhh, én is körülbelül négy hónapja érkeztem, február első napjaiban. Én a Belsirion sorait gyarapítom...
- Nagyon kedves vagy, Sarah, de nem kérek semmit sem, köszönöm! De Te attól függetlenül nyugodtan igyál, s egyél csak...
*Lojza félve tekint végig a szobán. Felméri annak minden szegletét, s utána megragad tekintete a lány arcán.*
-Hmmm, szép kis lakosztályotok van, jól berendezkedtetek.

//"Folyt. köv.", fagyunk!! //

*A lány belép az ajtón, majd hellyel kínálja a fiút.Miután leült, jól szemügyre veszi a fejét és végül megállapítja, hogy tényleg smemi baja sincsen.Aztán mosolyogva tekint Lojzára és megszólal.*
-Tényleg minden rendben, ne haragudj, hogy erőszakoskodtam, csak nem akartam,hogy komolyabb bajod legyen.Amúgy allidonos vagyok, és kb három-négy hónapja jöttem ebbe az iskolába, és te?
*Kérdően pillant rá, hosszú ívelt pillái melyek az imént még kék szemét borították most megrebbennek, és megvillantják annak fényét.*
-Jaj ma nagyon feledékeny vagyok...előszőr nem mutatkozom be, most meg elfelejtelek megkínalni valamivel.Kérsz valamit inni? Esteleg nem vagy éhes?
*Szégyenkezve süti le szemeit, ennyire szétszórtnak még senki előtt nem mutatkozott, mint most.*

*Persze hogy megérti a fíú a helyszetet,láttja ahogy a lány elalszik,egy ideig hallgata lélegzet vételét,azután lűtta hogy nincs rajta takaró,így hát betakrta.*
- Álmodj szépeket -*suttogta,majd kiosont a hálóbol,és nagy nehezen kitalált,amjd lement az hálójában és ő is elaludt.*

*Sarah elgondolkodva hallgatta Sif-et, aztán nagy nehez és hatalmasásítások közepette kipréselt egy mondatot a száján.*
-Hát akkor te igazán szerencsés vagy....tudod nem jól gondolod nekem egyáltalén nem felhőtlena múltam, de remélem egyszer majd midnen renbe jön.Viszont ha nem haragudnál meg lefeküdnék,nagyon álmos vagyok.-*Kicsit félénken nézett a fiúra, remélre megérti a helyzetet és elmegy,a fáradságtól már nem bírt magával átment az ágyhoz ledőlt, meg futotta tőle egy halvány "Jó éjszaát"-ra, majdahogy letette fejét el is aludt.Arra nem is gondolt, hogy a fiú még nem hagytaela szobát, biztos volt benne, hogy valamilyen módón majd csakkitálál valahogy onnan.*


//Köszi ajátékot,legközelebb ígérem több idő, lesz. //