Ékszerteknős háló

Isabella Newtonnak

* Hát, rendszerint ha ő szakít valakivel, akkor az biztosan nem marad titokban. Azoknak az alkalmaknak, ordibálás, esetlegesen még verekedés is lehet a vége, lásd azt az esetet, amikor Cat annyira bedühödött, hogy kilökte a pasast az erkélyről egy piacos bódéra. Azóta sem mehet Spanyol földre... No mindegy, most nincs ideje ezeken filózni, csupán enyhe deja vu érzése van, mert abban a sztoriban és megvádolták, és dühösen beszéltek vele. A maga részéről Bellát egyáltalán nem akarta bántani, semmi baja sincs a lánnyal, sosem volt, most sincs, egyszerűen a bosszú áldozatokat követel, és a lány fontos része volt a tervnek. Muszáj volt megtennie ezt a lépést, még ha ez meg is rontja a kettejük viszonyát. Részéről totál megérte, bár a lelkiismerete mást sugall, mert mégsem velejéig romlott, csak itt-ott van némi sötét folt az elméjében. *
- Nem, akkor pont nem voltam ott, tehát mindenről lemaradtam. Ezért is ért hatalmas meglepetésként Deyan látogatása. * Arra, hogy Bella mással volt a bálon, kiélesednek a reflexei, és kíváncsian méregeti a lány arcát. Enyhe mosolyra húzódik, amikor megállapítja: a lány bizony fülig szerelmes. Őszintén fogalma sincs, hogy kibe, majd megkérdezi valamelyik diákot aki ott volt a bálon, de nem akarja felfújni a dolgot, mert mint ahogy azt eddig is gondolta, nincs baja a lánnyal, és nem tett semmi olyat, amivel magára haragította volna. Csak hát az a terv... *
- Hát látnád mostanában... Tíz percenként dühkitörései vannak, talán a szakításotok túl mély nyomot hagyott benne. * Ez talán picikét övön aluli ütés volt, de nem az a célja ezzel a kijelentéssel, hogy Bellát furdalja a lelkiismeret. *
- Mint mondtam, a volt szerelmed akkor is önkívületi állapotban volt, amikor megcsalt téged. Én egy ilyen embernek nem tudnék hinni, de te tudod, részemről a téma lezárva, nem szeretnék több vitába keveredni emiatt, ugyanis utoljára mondom el, nem én vagyok a tettes, és nem is vagyok hajlandó hallgatni az alaptalan vádakat. * Nem állítja meg a lányt, mert elege van ebből a témából, ő már nem akar erről többet beszélni. Ha kiment a lány, visszasüpped kényelmes fotelébe, és ismételten kinéz az ablakon, és emészti a dolgokat. *

Isabella Newtonnak

* Ölbe tett kézzel hallgatja mind azt, amit a lány rázúdít, és csak azért nem kezd el ordibálni vele, mert egyrészt nem fiú, másrészt...mert nem fiú. Igaza volt Andienek, Cat túlságosan is kínozza a pasasokat, de hát na, majd megváltozik, most fontosabb dolga is van. Bellának nem kell aggódnia, Catet egyáltalán nem sértette meg. Már annyiszor hallotta szinte ugyanezeket a jelzőket, hogy szinte teljes mértékben leperegnek róla. Még csak véletlenül sem gondolkodna el azon, hogy hoppá, esetleg igazuk van, és tényleg arrogáns, aljas és bunkó. Nem, ő inkább ringatja magát abban a hitben, hogy ő csak a saját maga által kigondolt eszméit követi, miszerint ha valaki csúnyán megalázza, annak bizony bűnhődnie kell, és ez lehetőleg ne derüljön ki. Azt se értette, Deyan miért pont őt vádolta először, és ezt most szépen el is mondja Bellának, de előtte még kíváncsiskodik picit, meg játssza a meglepődött, ártatlan lányt. *
- Na hoppá... A teljes sztoriról nem is tudtam, nem voltam ott a bálon, csak alig tíz percet. * Gondolkozik egy percet, hogy a következő mondatokra mit válaszoljon, a meggyőzés mellett dönt, nem hagyja hogy bárki is bemocskolja a nevét. *
- Akkor mérjük fel a tényeket. Amikor Deyan először látogatott el hozzám üvöltözve, már akkor sem értettem, hogy a mi fenét akar, ugyanis úgy tudtam, hogy jóban vagyunk, és az a kis incidens enyhe dühkitörés volt a részéről. Én képes lettem volna neki megbocsájtani, de erre jött, és elhordott mindennek... De be kell hogy valljam, fáj, hogy Deyannak hiszel, és nem nekem. Nem nekem, akivel egy csomószor beszéltél, és megbízhatsz bennem, és kedves voltam veled és még sorolhatnám. Inkább hiszel annak, aki azt se tudja, hogy miért szívott füvet azon a bizonyos estén. Ráadásul Deyannal elvileg jóban voltunk, de biztosan megint olyan önkívületi állapotban volt, mint akkor, amikor beszívott. Hogy én jutottam eszébe először... A neon színekről is sok embernek én jutok először az eszébe, szóval tárgytalan. Tartom magam ahhoz, amit az előbb mondtam. * Válaszol határozottan, remélhetőleg minél meggyőzőbben. Ő bízik ebben a képességében, és nem akar kudarcot vallani. Kíváncsi a fejleményekre, hogy ezek után tovább kell-e még hajkurászni az igazát, vagy Bella elismeri, hogy ő valójában teljesen ártatlan, és nincs köze ahhoz a bizonyos bálos dologhoz. *
- Deyannal nem tudtam megbeszélni a dolgot normálisan, mert nekem esett és kiáltozott, de reméltem, hogy te meghallgatsz, és nem ordítod le a fejem.

Isabella Newtonnak

* Először tényleg nem esik le neki, mi a látogatás oka, csak akkor, amikor Bella morcosan, dühösen kezd el beszélni, és ölbe tett kézzel álldogál az ajtó előtt. Olyan fejet vág, mint aki totál nincsen képben, természetesen tagadni fogja az egészet, bolond lenni mindent elismerni, az túlságosan is ártana a jó hírének, ami sajna így is vészesen csökken egyes körökben. Habár abszolút nem érdekli mások mit gondolnak róla, a lényeg az, hogy ne tudják meg hogy mit csinált, mert ha esetleg valakinek utánozni támad kedve, naná, hogy ráfogják "szegény" lánykára. Figyelmesen, feszült arccal hallgatja végig a lány beszámolóját, itt-ott felvonja a szemöldökét, vagy fej csóvál, vagy értetlen fejet vág, de a kezei még mindig össze vannak fonva a mellein. Kissé hüledező arckifejezést ölt, amikor Bella befejezi a monológját, és átadja neki a szót. *
- Először is... Ha nem hiszel a pletykáknak, akkor mégis honnan veszed, hogy én bármi rosszat is csináltam volna? Másrészt pedig elmondanád légyszíves mi a fenéről beszélsz? Fogalmam sincs mit csináltam, de ha ennyire gerinctelen dolog volt, akkor nyilván nem kis dolog. De ha elmeséled az egész sztorit, és azt, hogy kitől/mitől hallottad, akkor talán én is képben leszek, és esetlegesen meg tudom mondani, hogy én tettem-e vagy pedig nem. Addig is nem vagyok hajlandó válaszolni a többi dologra, mert nem tudom mivel vádolsz. Már többször is szembetaláltam magam hasonló pletykákkal, dolgokkal, nem tudom hogy ki a franc terjeszti, mindenesetre kezd egyre zavaróbb lenni. * Fejezi be a mondatot kicsikét hangosan. Mivel színészi tehetségét az utóbbi időben rengeteget csiszolta, ezért elég meggyőzőre sikeredett a beszéde, más kérdés, hogy Bella beveszi a dolgot vagy sem, és elhiszi-e azt, hogy ártatlan és tényleg nem tud semmiről. Ennek elég picike a valószínűsége, de hátha. *
- Egyébként Deyantól is kaptam hasonló látogatást. Ő is valami fura dologgal vádolt meg, de el nem tudom képzelni miért pont én lettem kipécézve.

Isabella Newtonnak

* Kellemes meglepetésként éri, amikor hangosakat koppan az ajtó, most egészen örülne neki, ha lenne egy kis társasága. Ám amikor kinyitja az ajtót, nagyon meglepődik, ha valakire, akkor pont Bellára nem számított. Furcsán méregeti a lányt, fogalma sincs mit keres itt, vagy miért szeretne beszélni vele, de mindenesetre úgy tűnik nincs túl jó hangulatban. *
- Ömm, nem. Miért, kellett volna? * Vonja fel a szemöldökét kíváncsian, és csak legyint egyet, amiért Bella nem akar leülni. Neki olyan mindegy. Szép lassan kezd leesni neki a helyzet, hogy miért is jött ide ma a lány, hát persze, a bál miatt! Felvillannak az eszében a képek, amint az ő alakjában rohangált a birtokon, és a többi és a többi. Haláli jó mulatság volt, de már számtalanszor leugatták érte a fejét. Jókedve hamar elillan, ingerült grimasz váltja fel szép mosolyát, s vesz egy nagy levegőt, mielőtt felméri a tényeket. *
- Hogy úgy... Tehát azért jöttél, mert hiszel az Üzenőfalas pletykáknak, és az orrom alá akarod dörgölni, mennyire megváltoztam és mennyire rossz úton haladok. Igaz? * Kérdezi, immáron ő is ölbe tett kézzel. Nem fél a folytatástól, mert tudja, hogy Bella nem épp egy agresszív típus, és nem szoktak idegbeteg kirohanásai lenni, ellentétben egyesekkel... Természetesen észreveszi, hogy a lány szeme besötétült, fura kontaktlencséje lehet, de nem tulajdonít neki túlságosan nagy jelentőséget. Csak áll, egy helyben, és figyeli a lány vonásait, hátha enyhülnek, netán tán durvábbak lesznek a düh hatására. *

Isabella Newtonnak

* Egészen békésen telik ez a mai nap. Kivételesen meglehetősen sokáig aludt, nem szokásához híven hajnalban riadt fel valami szörnyen brutális rémálomból, hanem reggel tízkor kelt ki csak az ágyból, ami azért nagy szó, mert ilyenkor már rég tevékenykedik valamit. De ezúttal nem, tehát derűsen és nyugodtan sétálgat a szobájában. Előszedi a sminkes dobozát, kikeni magát, vasalgatja, igazítgatja a haját, és felveszi a kedven, kényelmes, zöld és fekete csíkos kezeslábasát, amit csak itthonra szokott hordani. Utolsó mozdulatként pedig a fejére biggyeszti a ruhájához passzoló cuki kis matrózsapit. Élénk piros haja nagyon elüt kollekciója színétől, de igazán nem zavarja, egy fokkal még mindig jobban passzol hozzá, mint ahhoz a kék-sárga ruhához. Szinte egész délutánja azzal telik, hogy a nyitott ablak előtt egy pihe-puha fotelen üldögél és olvas egy izgalmas regényt. Sokszor mosolyog, kifejezetten jó kedve van, és ennek hála tök kedvesen ballag az ajtóhoz, amikor az hármat koppan. Fogalma sincs ki lehet az. megfordul a fejében egy-két lehetőség, de amikor kinyitja az ajtót, szinte ledöbben. Egyrészt mert egyáltalán nem Bellára számított, másrészt pedig kinézetre a lány nagyon sokat változott. *
- Szia Bella! Micsoda meglepetés! Gyere beljebb! * Fogalma sincs Bellának hogy jutott így hirtelen eszébe, hogy meglátogatja őt, a bálos incidenst úgy ahogy van egyelőre lezárta magában, szóval ez aligha fordul meg a fejében. Kíváncsian méregeti a lányt, majd int neki, hogy üljön le. *

Spoiler: