Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

First topic message reminder :

Az érmének mindig két oldala van, tartja a mondás. Nellonddal sincs ez másképp. Egyrészről ott a Palotanegyed csillogása, másik oldalt ott a Sötét negyed mocska, amik közül egy fénysugár kiemelkedik, egy vörös fénysugár. Ha valaki követi, egy kis utcába jut, ami két oldalról ki van világítva vörös lámpákkal. Sok titkot rejt az utca, ha a falak beszélni tudnának, még a nemesi negyed néhány lakójának arcát is képesek lennének visszaidézni.
A főkapun a központi bárba juthatsz, ahol esténként csapodár műsorokkal, tiltott italokkal szolgál a mulató. Nem ritka itt a rúdtánc, vagy egy-egy szépen megkoreografált, de mégis pajkos előadás és szinte mindig hangos zene szól. A pultnál bármit megkapsz, ha elég mély az erszényed. A sötét sarkok asztalainál különös alakok üzleti ügyeiket rendezik, jobb ha nem is nézel arra, még a végén kiszúrnak maguknak, és nem távozol innen élve.
A Madame nem ritkán az éjszakai utcákat járja, a szórakozóhelyeket, csábító mosollyal csalogatva a férfi és női vendégeket egyaránt. Igen, a fényáradat mellett alighanem ez itt Nellond egyik legmocskosabb helyszíne, amit a városbeliek csak Piroslámpás háznak neveznek, de mégis kiemelkedik a kocsmák tömkelege közül. Afféle semleges helynek is mondhatnánk. A Madame maga sem gonosz, csupán e módon képes fennmaradni ebben a környezetben.
Odabent több kisebb ajtó is nyílik, kisebb leginkább boltnak kinéző helyiségekbe. Az üzlethelyiségek ablakai nagyok, és természetesen azok is vörös színben pompáznak. Mindegyik helyiségben tartózkodik egy-egy recepciós, aki fogadja a vendégek óhajait. Tizennyolc éven aluliakat természetesen a Madame sem enged be, még jó pénzért sem. Azon kívül, hogy eléggé erkölcstelen helyről van szó, alvilági alakok gyakran járnak erre, üzleteket kötni, esetenként magával a Madame-mal, vagy csak italozni a csinos lányokkal.

leírás: Cirelin és Christopher

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház - Page 9 Red-light-district-alley

-Nem kérek többet, köszönöm. Tíz órától egy kis összejövetelt tartok a barátaimmal, és nem szeretnék még idő előtt lerészegedni. Hamarosan így is indulok. Sőt, szerintem jobb ha már azonnal el is indulok. *Felveszi a kabátját még az asztalnál ülve, de még nem áll fel.*
-Köszönöm szépen az estét. Viszlát. *Ezzel távozik is. Elindul a kereskedő negyed felé.*

- Rendben, értem. Akkor midnenképpen megpróbálok elszabadulni. *Mondja a nő, mosolyogva, és az ékszerekre csak legyint egyet.* - Nem vagyok az ékszerek elkötelezett szerelmese. Az csak egy árú, csak egy dísz, és úgy érzem nekem még nincs szóükségem arra, hogy ékszerekkel vonzzam a tekinteteket. De persze szívesen megcsodálom őket, hogyha már egyszer úgy tartják, hogy a nő legjobb barátja a gyémánt. *Észreveszi, hogy a férfi pohara kiürült, így kérdőn felvonja a szemöldökét.*
- Nem kér többet? Csak nem fél, hogy időelőtt lerészegítem? *Ismét egy cserfes félmosoly, miközben a keze tétovázik, hogy öntsön e, vagy ne.*

-Ne aggódjon, nincs egy ránca sem, efelől biztosíthatom. Igen ott van a boltom, a kereskedő negyedben, a házam alatt, szóval a címet is tudja. *Meg sem lepődik azon amit Ayame mondd, ismeri az embereket eléggé.*
-Majd nézzen körül, biztos talál valami szépet magának, rengeteg ékszer közül válogathat. Vannak ott tiszta dolgok is.
*Üres már a pohara, de nem akar már inni ma este, ez a kevés is elég volt, ma még biztos meg fogják kínálni pár pohárral, nem szeretne még a baráti találkozó előtt lerészegedni.*

- Igen, tudom, és olykor-olykor elborzasztó, hogy kik is kötnek itt ki. Házasok... Akiknek gyönyörű feleségük, és kisgyermekük van. *Kissé elfordul, fájdalmasan, hiszen ő is vágyna a családra, gyerekekre, de ez még nagyon, nagyon messze van, illetve hogy férjet találjon. Ki akarna elvenni egy... Éjszakai pillangót? És a gyerekről álmodoznia is kár, tudja jól.*
- Egy medál? A fiatalsághoz? Megértem, én is vágynék az örök fiatalságra. Habár, még úgy érzem nem jött el az idő arra, hogy ezért aggódjam. Vagy már vannak ráncaim? *Kérdezi kétségbeesetten a nő, persze csak játszva a kétségbeesést, és végigsimít az arcán, majd a nyakán, mint az arckrém reklámokban. Amit persze még sosem látott, nem egy nagy tévé néző. * - Szívesen elmennék megnézni a boltját, habár nem tudom, hogy mikor enged el újra a Madame. Egy bevásárlásra talán elkéreckedek, és ellátogatok magához. A Kereskedő negyedben van a boltja, ugye? *Kérdezi újra sosem fog kifogyni a kérdésekből.*

*A nő bátran kérdez, ő pedig készségesen válaszol is.*
-Ide még eljönnek, nem is kell kérlelni őket, maga csak tudja, hogy nem csak kis rangú emberek járnak ide. *Kicsit kortoly az italból, majd a pohár aljáról megissza a maradék kis italt.*
-Egy medál volt a csomagban, a vén bolond azt hiszi, hogy ez megmentheti a haláltól. Kering pár történet arról a medálról, és az öreg el is hittek őket. Egyszer, ha a Madame elengedi nézzen át hozzám a boltba, aztán megnézheti hogy megy az üzlet.

*Egy kicsit elmoslyodik, amikor hallja, hogy igen gyakran jár ide a férfi. Kcisit csodálkozik rajta, hiszen tényleg nem emlékszik rá túlságosan. Kicsit rossz, hogyha az emberről többet tudnak, annál, mint amennyit ő tud a másikról. Hiszen úgy is ismerkedtek meg, hogy Armand már tudta, hogy kivel is áll szemben.*
- És hajlandóak leereszkedni ide, az első szintre? *Kérdezi a palotai urak kapcsán. * - Elővigyázatos, ez egy igazán jó tulajdonság. Csak ne legyen túlságosan az, mert azt már halványan üldözési mániának szokták hívni. Bár magának van mit rejtegetnie, hogyha így megy az üzlet. Mit adott át annak a férfinak? *Hogyha azt mondja kérdezzen, hát ő kérdez. Nem faggatni akarja, csak csevegő hangnemben társalog, néhány kedves pillantással.*

-Hogy milyen gyakran járok ide? Van amikor hetente 2-3 alkalommal, attól függ, hogy milyen az ügyfél. Sok embert nem lehet levinni a sötét negyedbe, a nagy urak a palotákból nem hajlandóak leereszkedni a szennybe, szóval ők vagy ide beszélnek meg találkozót, vagy a boltomban üzletelünk. Néha van hétvége, hogy eljövünk ide iszogatni barátokkal.
*Megint ivott egy kicsit az italból.* -Nem is csodálom, hogy nem látott. Nem mindig szeretem, ha mások ismernek fel először, inkább én mutatkozok be mindenkinek személyesen. Aztán ha egyszer már nem tudom sakkban tartani a rend éber őreit, onnantól még inkább rejtenem kell magam.

*A nő kicsit befuccsoltnak tartja a témát, illetve azt, hogy miről is beszélgessenek. * - Valóban, igaza van. Maga az, amit az életemből mindig csak elfelejteni akartam. *Egy kicsi mosolyt ejt, félmosoly, és cserfes cseppet, majd balkezével lekönyököl, és csuklóján megtámasztja az állát. Figyeli a fiú arcát, halványan rebegtetve a szempilláit. Nem akar ő igazán csbítani, csupán munkai ártalom, megszokás.*
- Kérdezzek?... Nos... Milyen gyakran jár a Piroslámpás házban? Meert ahogy látom, az ügyleteit itt folytatja le. Eddig nem akadt meg a szemem magán, de most, hogy tudom kicsoda, eléggé gyorsan észrevettem. És miért pont itt? *Kérdezi, kedves mosollyal, érdeklődve, sötét szemeivel figyelve a férfit.*

értem mit mondd. Egy nagy család, akik összetartoznak. *Ki szünetet tart, egy újabb korty az italból.* -Mire kíváncsi egy tolvaj életéből. Ha jól vettem észre nem szeretni a témát, nem kötik hozzá kellemes emlékek. De akármit szívesen mesélek, csak kérdezzen. *Kicsit szórakozik a pohárral, alakítgatja ide oda, színezgeti benne az itlat, csak úgy pótcselekvésként, szinte észre sem veszi. Ez jobb helyzet most, van amikor a kinézetét váltogatja ide oda, ami elég feltűnő tud lenne, és zavarba ejtő is egyben.*

*A nő csendesen hallgat, jó vendéglátó módján, és figyeli a szavakat, hiszen valahol még érdekli is az, amit hall.* - Nem feltétlenül. Vannak mások is, akik annyit dolgoznak, hogy néha kapnak egy kis kimenőt, helyettesítik őket. Az itteni lányok nem csak riválisok kuncsaft szempontjából, hanem barátok, szinte egy család vagyunk. *Mondja majd kicsit felvonja a szemöldökét a feltételezésen.*
- Ezt azt hiszem bóknak veszem. De nem, nem így történt. Fizikailag mentettem meg az életét. De nem szeretnék már erről beszélni, rég volt, és, habár jogosan és jót tettem, nem kellemes emlék. *Próbál könnyedén beszélni, csevegő hangnemben de lehet, hogy nem találja pont el azt a hangnemet.* - Maga nem szeretne valamit mesélni? Én semmi érdekessel nem tudok szolgálni.

-Köszönöm. *Megköszöni az italt, és csak egy kis kortyot iszik. Úgy tervezi, hogy egész este ezt a poharat fogja iszogatni, nem akar többet inni.*
-Értem. Hasonló a kapcsolatom a mesteremmel. A fiának tekint. Gondolom ezért is ülhet most itt velem, és nem a pult mögött kell dolgoznia, mint másoknak. *Közben körözget az itallal a pohárban.*
-Mivel mentette meg a Madame életét, ha elmeséli? Talán olyan sok vendég jött maga miatt?

*Amikor hallja a kívánságát a férfinak, egy percre eltűnik az asztaltól, és a pulttól hoz egy pohár Scotchot, de igazából az üveget is magával hozta, hátha továbbra is megszomjaziki, akkor ne kelljen mászkálnia. Lerakja az asztalra a poharat, beleönti az italt, és a fiú elé tolja, az üveget csak egyszerűen lerakja az asztalra. * - Maradhatok, Charlotte átveszi a helyem. Miután ide kerültem, a Madame egyre magasabbra emelt az itteni rangsorban... Tudja... Megmentettem az életét. Azóta bánik velem úgy, mintha a saját lánya lennék, ezért nem kell úgy dolgoznom, mint a többieknek. Többség nem neheztel rám, vannak, akik Madame lányának hívnak... Nem olyan bántó, csak van amikor kissé kínos. *Mondja a nő, őszintén, hiszen nincs miért hazudnia. Az a dolga, hogy beszélgessen a vendégekkel, illetve szórakoztassa őket. Figyeli, ahogy a férfi iszik, miközben a feltűzött hajából kiszabadult tincsét teszi vissza egy gyors mozdulattal.*

-Egy pohár Scotchot, ha lenne olyan szíves. Aztán maradhatna beszélgetni egy kicsit, ha csak nincs más dolga.
*Mondja, és lecsúsztatja a farmerdzsekit a válláról, és megigazítja az inge nyakát. Kicsit kiöltözött, mert tudta, hogy ide fog jönni, és számított rá, hogy találkozni fog Ayaméval. Számított rá, hogy a nő észreveszi akkor is, ha az ő szemei nem találják meg.* -Mióta ilyen különleges a kapcsolata a Madammal? Miért félti ennyire? *Kérdezi, mikorra már megérkezett az itala.*

*A nő helyet foglal, rákönyököl az asztalra kicsit előredőlve. Hallgatja a fiú szavait, miközben kicsit megdöntött fejjel figyeli az arcát.* - Persze, hogy nem, csupán okot kerestem, hogy idejöjjek. De a Madame elvárná, hogy a jövedele egy részét itt költse el. *Mondja, egy kis mosollyal, miközben lassan felsóhajt.*
- Nos, nem igazán. Tudja a Madame nem szeretne nélkülözni, így is úgy érzi, hoyg túl sokat vagyok távol. A munka kötelez. Kér valamit inni? *Kérdezi a nő, segítőkészen, hiszen ez a munkája. Szívesen hoz valamit inni a férfinak, vagy bármi mást, amire szüksége van. *

*Kezével int, hogy csak nyugodtan üljön le Ayame.*
-Évek óta itt cserélek árut, eddig a madamnak nem volt ellenére. Üdv. Jó látni.
*Közben mélyre csúsztatja a 800 aranyat a zsebébe, hogy egyáltalán ne is legyen feltűnő a dolog.*
- Azért látom azonnal kis is szúrta, hogy mi történt itt. Járt azóta kint, mióta utoljára találkoztunk?
*Kérdezősködik Armand, miközben biccent az éppen távozó férfinak.*

*Bent nagyban megy a mualtozás, a tánc, a nevetés, a háttérben vidám zene szól, mintha csak a western filmek mocskos bárjait látná az ember. De annyira nem vészes. A lány éppena őult mögött áll, természetesen teljesen kicicomáz va, kifestve feltünően, de ízlésesen. A ruhája lényegében egy eléggé feltűnő, selyemszálas kimono, alatta viszont igen csak érdekes csipke darabokat visel. De ezt itt lent senki sem látja, csak ő tudja, hogy mit visel. Amikor észreveszi Armadot, és a férfit, ahogy kicserélik a tárgyat és a pénzt, kicsit felvonja a szemöldökét. Odabiccent a másik pult mögött álló lánynak, hogy kicsit körbenéz, és odasétál Armadhoz.*
- A Madame nem szereti, hogyha illegális árúcserét folytatnak a házban. *Mondja a nő egy vékony mosollyal, miközben a fiú mellett lévő székre pillant, hogy tekintetével megkérdezze, leülhet e.*

*Fél öt körülire beszélt meg egy találkozót Armand az egyik vevőjével. Egy értékesebb medált kellett megszereznie neki. Mondhatni elég nehéz munka volt ellopni a tárgyat, mivel erős mágikus védelem védte, amit bár nem volt könnyű feltörni, mégsem ez jelentette a legnagyobb problémát. A medál egy szobor nyakában volt, és amint levette a nyakból a medált a szobor életre kelt. Hetekig kereste a trükkjét a lopásnak, és még így sem volt benne biztos, hogy össze fog jönni.
Az ajtón belépve már látta az ősz szakállas férfit az egyik asztalnál. Valószínűleg azért kell neki a medál, mert egyes források szerint megállítja az öregedést, ezért fájhat rá a foga az öregnek.*
-Jó napot! Meghoztam. *Átcsúsztatja egy kis zacskóban a medált, és elveszi a férfi elől a pénze zacskót..* Köszönöm.
*Az öreg távozik, Armand pedig még ül egy kicsit, arra vár, hogy hátha meglát valakit a mulatóban.*

*Mikor int a férfi, akkor leengedi a kancsót, és azért cseppet meglepődve válaszol erre az érdekes mondatra.* - Átlagosabb?... Magának az az átlagos, hogyha valaki évekig az utcán él, hogyha valaki otthagyja a taníttatását, és hogyha valaki a piroslámpásházba kerül, szinte gyermekként? *Értetlenül pillant a férfire, de az már úgy sem válaszol. Kifizeti a beszélgetést, és az italt is, annyit ad, amennyit ő gondol, hiszen árak nem lettek lefektetve egy beszélgetésért, és masszázsért. De nem fukar, annyit ad, amennyit kell, és még visszatértét is jósolja.*
- Viszlát, és remélem még találkozunk, remélem valóban nem rontottam el a kedvét. *Köszön el, egy kicsit meghajolva, biccentve, és mindent visszavisz az asztaltól. A férfi távozott, de neki még koránt sincs vége az éjnek, még rengeteg dolga lesz valószínüleg pirkadatig. Talán olyan is, ami nem emgy ilyen simán, zökkenő mentesen. *

*Egy egyszerű intéssel jelzi, hogy köszöni,d e nem kér több italt, elég volt neki az, amit eddig magába döntött. Eztán feláll, Ayaméval szemben, fejét megbiccenti felé.* -Ugyan, megnyugtató egy ilyen átlagosabbnak mondható élettörténetet hallgatni. Érdekes dolog az emberek múltja, de én nem igazán hallhatok efféléket. A társaság kellemes volt, köszönet érte, azt hiszem, majd még vissza is jövök. *Majd zsebébe nyúl, előhúzva a pénzt, italt és szolgáltatást beleszámolva, majd a nőnek nyújtja.* -Örvendtem a szerencsének, talán még látjuk egymást. *Egy enyhe mosolyt még megejt a férfi, majd távozóra fogja, megindul kifelé a házból.*

*A nő hallgatja a férfi szavait, és kicsit bólint.* - Magától nagyon ritkán jönnek ide a Madame-hoz. Csak táncosok. Rúdtáncosok, vagy csak fellépő kedvű kezdők, akika színpadi alapokat szeretnék itt kecsegtetni, de ők nem árulják magukat. Bár meg kell küzdeniük azzal, hogyha a színpadon állnak, sok szeretetre éhes férfi előtt, akkor a zaklatástól nem menekülnek meg... Vannak erőszakos férfiak is itt. *Mondja a nő, miközben folytatja a masszírozást, csak lassan fárad a keze. De nem vészes, szépen masszírozgatva a férfi vállát, amennyire a tudásától tellik. * - Az éjszakám köt ide. Nappal engedéllyel távozhatok innen. Ahová szeretnék, de legtöbbször csak valami céllal enged el a Madame. Tudja, néha itt is vannak gondok, ezért levéllel küldet el erre, arra, de hogyha tehetem, akkor nappal normális életet élek... Csak olyan kevésszer tehetem... *Lelombozó lehet ezt hallgaattni, a következő percben elengedi a férfi vállát és összekulcsolja a kezeit.* - Elnézést, nem hiszem, hogy ilyen társalgásra vágyott volna. Elkeserítő az én történetem, és a gyerekes álmaim. Álom munka?... 10 éve még Auror akartam lenni, de már egyáltalán nem. Talán ma táncos lehetnék... Nincs semmihez tehetségem mrá, mint a mozgáshoz. Habár az alapműveltségem megvan, vagy talán több is, tanárnak nem mehetek el, varázshasználatom csekély... Nincs szükség semmire ebben a városban. *Mondja a nő, majd ellép a férfi mögül, szembe áll vele. A kezébe veszi a szakét, és felemeli, hátha a férfinak szüksége van még néhány kortyra, akkor önt. *

~Hm... Nem varázsol? Egyel kevesebb veszélyforrás ez esetben..~ *Na nem mintha egy efféle helyen aggódnia kéne bármiféle veszélytől, nem hallott még róla, hogy bárki balhézott volna úgy igazán ezen a helyen, vagy hogy komoly "balesetek" történtek volna. Persze, az nem mellékes, hogy nem is érdeklődött a dologról, szóval lehet, hogy napi siznt, hogy lelőnek valakit, vagy némelyik lány késsel ront a kuncsaftnak, ezeket sajnos sosem lehet tudni, de ahogy meghallja a mágia hiányát, érezhetően ellazul egy kicsit.* -Igen érdekes történet. Végülis érthető a helyzete, talán sokan kerülnek ide így, vagy van aki másképp, aki például direkt ezta szakmát akarja? Az talán nem lehet túl józan... *Az már kitalálható ennyi után, hogy nem a legbeszédesebb figura, ám próbálkozik valahogy felkerekíteni a témát, de mit kezdjen egy efféle bűnöző, mikro bűneiről nem beszélhet, elég ha egy szomszédos asztalnál meghallják, s már támadás áldozata is lehet, nem véletlen hogy nem mutatkozott be igazán.*
-És egész nap itt dolgozik? Vagy a nappalokat máshogy tölti? Esetleg csak jár-kel a város szebb részeiben? *Azt nem nézné ki a nőből, hogy a sötétebb helyekre járkál unalmas perceiben, sokkal inkább néz ki olyannak, aki próbál tiszta maradni mindenféle bajtól, de aztán ki tudja, hogy ennek a látszatnak mekkora része a megjátszottság. A maszírozást láthatóan élvezi, változtatásra nem is szorul rá.* -Hát melyik lenne az álom munkája? Bizonyára valami érdekes foglalkozás lehet. *Gondolkozik el hangosan, közben ismét poharáért nyúl, hogy felhajtsa azt a kevéskét, ami még benne volt. Inkább csak ízlelgeti az alkoholt, mintsem, hogy magába döntse, kortyokban fogyaszottta csak el, nem valami angy alkoholista. *

*Nem tudni, hogy ez a saké egyenesen japánból jött e, de ha hamisítvány, akkor mindenesetre igen jó. Változó, hohgy melyik vendég milyen minőségű italt kap, de Ayame mindig jó minőségű italokat visz magával, habár a beszélgetésből valószínüleg nem remélhet túl sok pénzt a férfitől.. De talán egy visszajáró vendég lesz. Ayame sosem élt japánban, így őszintén fogalma sincs, hogy eredeti e a szaké. *
- Értem. *Válaszol röviden a férfi nevére, miközben magának is tölt egy korty szakét körülbelül, nagyon, nagyon keveset. Nem issza valami bátran, csak kicsiket kortyol, hiszen nem illik lerészegednie... * ~ Tehát Hihibi.... Slo, jegyezd meg, hátha hallunk még valamit róla. Jobb megismerni a... kuncsaftot. - Aya... - Csend. ~
*Amikor a férfi elfogadja a masszázst, a nő leteszi a csészét, és a férfi mögé lép, szorosan. A két kezét a férfi vállára teszi, és finoman elkezdi masszíroznia vállát, várva a reakciót, hogy erősebben masszírozza, vagy csak lágyan, vagy valahola kettő között. Finom a keze, és ügyes, igazán jó ebben. Mikor a férfi az ismerettségét említi meg, a nő azonnal a kis ismerettségre gondol, nem tudni hogy miért, de a férfi nem tűnik egy nagy party-arcnak, mint az a férfi akivel tegnap találkozott... Armand igazi ismerkedős tolvaj, bár lehet, hogy csak a szakmabeliség miatt szólította meg őt. Illetve a volt szakmabeliség miatt. Folytatja a masszírozást, és enm szólal meg, csak amikor kérdezik.* - Ez egy igen hosszú történet... Kisemmizve tévedtem Nellondba, és sokáig, nincstelenül tengődtem, rákényszeredve a lopásra, az utcán élésre, amikor a Madame rám talált... Szállást kaptam, és biztos ellátást, költőpénzt... Egy évi éhezés után az ember mindent megtenne a meleg ételért, a szállásért, a ruhákért... Hatalmas az ár, de miután igent mondtam, már nem léphettem vissza. Azóta három év telt el, és már nem vagyok köteles semmi olyat tenni, amit nem akarok. De jól gondolja. Nem ez az álom munkám. De nem értek semmihez. Sosem tanultam, mágiát sem... pedig mágus vagyok. Még is mondhatni analfabéta benne. *Mondja a nő, őszintén, nincs mit elfednie a férfi előtt, úgy sem tud kezdeni az ifnformációkkal. De ő mesél, hogyha így kivánja. *

*Mikor a nő visszatér a szakével és borral, akkor a sakére bizony megemeli a tekintetét, rég nem látott már efféle alkoholt, nagyjából mióta hazáját elhagyta, de akkoriban meg még nem itta, csak látta, kicsi volt még, így egyértelmű, hogy melyiket választja. A nő, aki közben bemutatkozik, s mint kiderül az Ayame névre hallgat, önt a pohárba a férfinak is, és vélhetően magának is, Hihibi pedig a már teli pohárért nyúl. Csak enyhén a levegőbe emeli, mielőtt szájához venné, hogy megkóstolja.* ~Vajon ilyen az otthoni sake is, vagy ez csak egy hamis utánzat?~ *Gondolkozik el a dolgon, bár a választ nem valószínű, hogy megtudná valaha is, maximum ha megkérdezné.*
-Szóval Ayame. Részemről Hihibi vagyok, csak így, nem több. *Csak természetes, hogy van tovább is neve, ded talán már ezzel is egy kicsit sokat mondott, de hát mire jó az itteni szolgálat magasabb sizntje, mintsem titkokat őrizni, s nem valószínű, hogy bármit is tudna ő maga a férfi nevével kezdeni.*
-Hm, azt elfogadnám.* Mosolyodik el valós érzelmeket tükrözve ezúttal, mikor a masszázs szóba kerül, hiszen tényleg nem kis streszs az, ami ilyen munka mellett felgyülemlik benne. Úgy fordul, hogy Ayame hozzáférjen a vállához, közben folytatja a válaszadást.* -A célom csak a kikapcsolódás volt. Tudja, az nem árt néha, még ha az csak egy beszélgetésben is merül ki, vagy bármi másban. Az meg, hogy ismerettség van-e, szinte mindegy akkora ismerettségnél, amekkorával én rendelkezem. *A válasz kissé kétértelmű, hiszen ez alatt érthető az, hogy nagy az ismerettsége, vagy az is, hogy kicsi, persze ezt nem fogja a nő orrára kötni, miért is tenné.*
-És maga? Hogy került egy efféle helyre, ahol a férfiak vágyait lesi, hogy kiszolgálhassa őket. Gondolom nem ez az álom munkája, vagy tévednék? *Vet fel egy eléggé érdekes témát, még nem gondolkozott el rajta, hogy az efféle állásba hogy kerülnek be a nők, de talán most kiderül majd Ayame válasza által.*

*A nő, amikor elküldi a férfi valami inni valót hozni, akkor egy percre magára hagyja a férfit, és az italok felé fordul. Nem tudj,ah ogy miot is vigyena férfinak, de mivel látja rajta a japán származását, inkább valami japán szakét visz neki - jó magyarosan leírva. Viszi a szakés üveget, és két csésze szerűt hozzá, és két poharat, egy üveg borral, hogy a férfi választhasson, hogy mit szeretne inni. Amelyikre rábök, azt önt neki, ügyesen és gyorsan, majd felé nyújtja a poharat, vagy a csészét. A nő leül, mikor a férfi int, és bemutatkozik.* - Ayame, Ayame Drake. *Nem kérdezi meg, hogya férfinek mi a neve, hogyha akar bemutatkozik, hogyha nem, akkor nem, nem dolga ezzel zaklatni.* - Szolgálhatok valamivel? Esetleg egy masszázs?... Miért hozta ide az útja, így, céltalanul? Vagy csak könnyebb idegenekkel beszélni, mint egy ismert emberrel? *Kérdezi a nő, könnyed szavakkal, nyugodt hangnemben, egy bérgyilkos nyugodtságával. Persze nem az. Hogyha a férfi óhajtja, akkor megmasszírozza a vállát, beszélgetés közben, hogy ellazítsa. Valószínüleg van mit ellazítani. A róka ott ücsörög az asztaltól nem messze, és tekintetével végig figyelia férfit, és néha Ayamera pillant. De veel úgy is tartja a kapcsolatot. *

*A választ meghallva egy kisebb mosollyal az arcán visszadől a háttámlának, láthatóan elgondolkozik pár másodpercre. Csak ez után nyitja szóra a száját, mikor már döntését közli.* -Rendben. Akkor hozzon nekem valamilyen italt... Bármi megteszi, aztán üljön csak le beszélgetni. Azt hiszem ennyi megteszi. *Még nem járt túl sokszor ezen a helyen, ahogy a város angy részéről eltudja ezt mondani, hiszen nincs is olyan túl régóta, hogy ide jött, pontosabban annyi szabadideje nem votl ittléte alatt, hogy bármerre is körbe tudjon nézni, de talán egy kis beszélgetés megkönnyíti az életét, még a hozzá hasonlóknak is szüksége lehet néha egy-egy értelmetlen csevegésre, habár érzelmi kapcsolatokat nem szándéka kialakítani. Remélhetőleg a nő távozik pár másodpercre, hogy valamiféle itallal szolgálhasson, s mikor visszatér, Hihibi csak mutatja kezével, hogy üljön le, s már csak a bemutatkozásra vár.*