Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

First topic message reminder :

Az érmének mindig két oldala van, tartja a mondás. Nellonddal sincs ez másképp. Egyrészről ott a Palotanegyed csillogása, másik oldalt ott a Sötét negyed mocska, amik közül egy fénysugár kiemelkedik, egy vörös fénysugár. Ha valaki követi, egy kis utcába jut, ami két oldalról ki van világítva vörös lámpákkal. Sok titkot rejt az utca, ha a falak beszélni tudnának, még a nemesi negyed néhány lakójának arcát is képesek lennének visszaidézni.
A főkapun a központi bárba juthatsz, ahol esténként csapodár műsorokkal, tiltott italokkal szolgál a mulató. Nem ritka itt a rúdtánc, vagy egy-egy szépen megkoreografált, de mégis pajkos előadás és szinte mindig hangos zene szól. A pultnál bármit megkapsz, ha elég mély az erszényed. A sötét sarkok asztalainál különös alakok üzleti ügyeiket rendezik, jobb ha nem is nézel arra, még a végén kiszúrnak maguknak, és nem távozol innen élve.
A Madame nem ritkán az éjszakai utcákat járja, a szórakozóhelyeket, csábító mosollyal csalogatva a férfi és női vendégeket egyaránt. Igen, a fényáradat mellett alighanem ez itt Nellond egyik legmocskosabb helyszíne, amit a városbeliek csak Piroslámpás háznak neveznek, de mégis kiemelkedik a kocsmák tömkelege közül. Afféle semleges helynek is mondhatnánk. A Madame maga sem gonosz, csupán e módon képes fennmaradni ebben a környezetben.
Odabent több kisebb ajtó is nyílik, kisebb leginkább boltnak kinéző helyiségekbe. Az üzlethelyiségek ablakai nagyok, és természetesen azok is vörös színben pompáznak. Mindegyik helyiségben tartózkodik egy-egy recepciós, aki fogadja a vendégek óhajait. Tizennyolc éven aluliakat természetesen a Madame sem enged be, még jó pénzért sem. Azon kívül, hogy eléggé erkölcstelen helyről van szó, alvilági alakok gyakran járnak erre, üzleteket kötni, esetenként magával a Madame-mal, vagy csak italozni a csinos lányokkal.

leírás: Cirelin és Christopher

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház - Page 8 Red-light-district-alley

*Madame már megint dühös... A napokban Ayame már lassan kezd tartani a Madame-tól, hiszen aki eddig mindent rábízott, szabad kezet adott neki, most mindenhol félti, már lassan azt sem engedi, hogy vendégeket fogadjon, ami azért cseppnyit furcsa, azt tekintve, hogy Aya miért is van itt, és mi is a dolga. Nem kalickában akart élni, és még is ez lett a vége, már ki sem mehet a napfényre... És ez mind azért, mert megneszelte, hogy vendéget fogadott, előjegyzés nélkül, és az a bizonyos vendég még csak nem is adott fizetséget.
Mikor kilép a szobájának ajtaján, többnyire nyugodt léptekkel indul meg keleties ruhájában. A haja fel van tűzve, szemén ki van emelve az amúgy halványnak tűnő keleti vonás, hiszen fél-vér, félig japánból származik. Habár a kultúrát csak Angliában és itt tanulta meg, külön. Mikor észreveszi Ivan pöffeszkedő cigarettázását, kissé elfintorodik, és a daimonjával a nyomában ér közelebb a férfihoz. *
- Úgy döglessz itt, mint akire nem érvényes a halál és a tüdőrák. Minek kell ez a füst, talán már kifáradtál és távol akarod tartani a nőket? *Kérdezi, kicsit talán csipkelődve, de nem a szíve csücske a férfinek az életmódja, tudván, hogy ezt választotta, nem rá kényszerült. *

Vendég

*Mosoly, kedvesség, átkarolva kísérni ki a vendéget a szobákból. Szokásos, teljesen szokványos, legalábbis itt. Mindent a kuncsaftért, kérjen az bármit ugyebár. Ivan pedig nem okoz csalódást. Fehér inget visel, farmernadrágot, és tornacipőt... neki ez a "munkaruhája". Ő itt az "egyszerű, laza fiú", ha a kuncsaftok olyat keresnek. Kócos, félhosszú, fekete haj, csillogó, zöld szemek, finom arcvonások, magas, karcsú termet - hát csodálkozunk, hogy eléggé felkapott a vendégek körében? Kikíséri aktuális kuncsaftját, egy szép, fiatal hölgyet, aki ábrándos tekintettel, széles mosollyal az arcán távozik, az ajtóból visszaintegetve a fiú felé. Ivan szintén mosolyogva integet utána, majd, amikor eltűnik, megforgatja a szemeit.* - Fiatal, fiatal... azt hiszi, szerelmes. *Kuncog, majd elfordul, és az egyik távoli, üres asztalhoz sétál, lehuppanva oda. Most szabad, nem kérte senki, hát elővesz egy szál cigit, és rágyújt. Kifújja a füstöt, hátrahajtva a fejét. Lazán, szinte elterül a székben, ahogy csukott szemekkel cigarettázik. Csak el ne aludjon, mert akkor kellemetlen, szúró érzés lesz a szemében bizony, ha felkel.*

*A nő szaggatottan felsóhajt, mikor a férfi leveszi a mellkasáról a kezét, majd távozóra fogja. Mikor a tekintetük össze kapcsolódik, Ayame megpróbálja kiolvasni minden gondolatát, de nehezen jár sikerrel, most, hogy még a saját gondolatait sem érti. Végül Armand azonnal, látva, hogy tényleg ezt szeretné, távozóra fogja. *
- Viszlát... Armand. *Mondja kissé erőtlenül, gyengéd hangon, próbálva magát összekaparni, és öntudatra ébreszteni, de inkább csak nézi, ahogy a férfi távozik, majd becsukva mögötte az ajtót kulcsra zárja, hiszen mára már kimozdulni biztosan nem fog, és bemozdulóknak sem örülne. Mikor becsukta az ajtót, vállával nekidől, majd lassan a hátával is, és a földre csúszik. Ajkába harapva pislogva pillant maga elé, miközben Slo is előkerül és odaül mellé, az ölébe hajtva a fejét. Még néhány percig, vagy talán óráig így ülnek, aztán az ágyban kötnek ki, hiszen nincs jobb, mint hogy az álmaiban feldolgozni a ma vele történteket. Már ha el tud aludni. *

*Ayame szívverés egyre hevesebb lesz Armandé pedig kezd megállni, lélegzetvisszafojtva várja a nő válaszát. Lassan csak azt veszi észre, hogy Ayame kislisszan alóla, és mellé áll, megfogja a kezét, és kérlelően néz rá, hogy távozzon. Armand nem fog tiltakozni, talán jobb is, ha most elmegy, így is szerzett legalább egy álmatlan éjszakát a számára. Abban egészen biztos, hogy egy jó ideig ezen fog gondolkozni. Hosszasan néz a szemébe, és látja a kétségbeesést a szemében. Megfogja Ayame kezét, és leteszi a mellkasáról, majd feláll.*
-Viszlát, jó éjt. *szó nélkül távozik, de az ajtóban visszanéz egy pillanatra, majd távozik a sötét éjszakába.*

*Rendben, ez azért tényleg olyan helyzet, amiből nehezen lehet nyugodtan kilábalni, főleg, ha a lélektársa szépen lelép, és magára hagyja, pedig talán a daimonnak még sikerülne is józanul gondolkodni. Mikor a férfi felel a kérdéseire, Ayame kicsit megmozdul mögötte, és elhúzódik, úgy, hogy a férfi kissé még hátradőljön, és a szemébe tudjon nézni, keresve a tekintetét, hogy komolyan beszél e, vagy csak hülyéskedik, vagy... Fene se tudja. *
- Te tényleg... Komolyan beszélsz? Armand, én... *Kezd el beszélni, kissé furcsa, szinte riadt tekintettel, mert alig tud mit kezdeni a helyzettel. Kicsit nyel, majd feláll az ágyról, a férfi mellett, megfogja a kezét, finoman, és felhúzza, álló helyzetbe. *
- Kérlek... Már későre jár... Most én... *Nem tudja, hogy mit mondjon, habár könnyedén hazudhatna, de egyszerűen nem akar. * - Túl sokat mondtál, túl hirtelen, és még egy kicsit... Nem akarom, hogy egy gyermeteg tiniként reagáljak arra, amit mondtál és főleg... Ahogy mondtad. Kérlek, most menj el. *Mondja, közel állva hozzá, kezeit gyakorlatilag a melkasára teszi, és úgy néz kérlelően a férfira, egy percre megállva. Az ajtó persze már nyitva áll, résnyire, jelezve a távozási "kérelmet". Nem akarja kidobni, illetve, zavaros most minden így hirtelenjében. Egy ilyen nő életében ez nem mindennapi. *

*Úgy tűnik nem csak őt izgatta fel a dolog Ayame szívverési is ugyan olyan heves lett akár csak Armandé, mindkettejük szinte tanácstalanul áll a másik előtt és mondja amit a legjobbnak ítél, vagy csak ami a szívén az a száján. Lassan már belezavarodik a gondolataiba a folyamatos dübörgéstől egyik oldalról saját szívverését hallja a háta mögül pedig Ayame szívverése zakatol a fülébe. Tisztán a fülében volt mit mondani akart, de annyira összezavarta gondolatait az egész, hogy azt mondja ami a szívéből jön, és nem azt amit az elméje diktál.*
-Én szívesen elvennék egy tolvaj szajhát. Furcsákat mondok? Talán csak nem szoktál érzelmet érezni a szavak mögött amikor hallod őket, és most ez meglep. Engem is meglep. *Kicsit kijózanodott a gondolataiból, ahogy észreveszi, hogy Ayaménak is eláll egy pillanatra a szívverése. Kitisztulnak a gondolatai, de már túl sok mindent mondott.*

*De miért? Olyan egyszerű dolog ez a visszakérdezés, egészen emberi, és szokványos. Még se gondolhatta azt a férfi, hogy akkor most annyiban hagyja ezt a furcsa témát, amit felhozott. Mikor a keze éppen az ing mellkasán lévő zsebnél jár - már ha van rajta, ha nincs, akkor csak arrafelé - egy erőteljes dobbanást érez, és levegővétel kimaradást, amin már alapból meglepődik, és leáll picit a simogatással, ott pihenteti tovább a kezeit. Ez a levegővétel és szívdobogás még mindig semmi ahhoz képest, amit a férfi mondd neki. *
- És ki venne el egy tolvaj-szajhát? *Toldja meg ezzel az utolsó kérdéssel, amit szinte erőtlenül, és félig-meddig döbbenten mondd ki. Mivel a férfi nekidől, így érezni a valamivel szaporább szívverését és légzését, de próbálja tartani a hidegvérét. Ezren és még többen - nem szó szerint - mondták már neki, hogy "Ah, bébi szeretlek" két nyögés között, de úgy, hogy ő nem tett érte semmit, hogy valaki azt mondja neki, elvenné feleségül, na ez egy kicsit meglepő. *
- Furcsákat mondasz... Nagyon... És... Miért? *Habár általában a helyzet magaslatán szokott lenni, de most nem igazán tud mit mondani. Gondolatban a daimónjával diskurál, hogy mi a fenét kéne erre felelnie, de nem nagyon sikeredik, mert a daimon inkább kivonja magát a dolgokból, és félig-meddig sértődötten elsompolyog, rókához mérten. Az, hogy mi is ment végbe gondolatban, maradjon titok. Ayame arcán nem látni a társalgást, főleg, mert a férfi még mindig nekidől, így háttal van. *

*Mintha már nem is a Föld nevű bolygón lenne a Nellond nevű városkában, hanem valahol másol. Nyugodtan fekszik behunyt szemekkel, amikor Ayame visszafordítja a kérdését felé. Nem is számított rá teljesen meglepte a dolog, azonnal fel is nyíltak a szemei. Egy rövidke másodpercre nem is vett levegőt, talán ha épp a mellkasán járt Ayame keze, és nem lejjebb, akkor érezhette, hogy a férfit váratlanul érte az első kérdés, és valami személyes is lapulhat a háttérben.*
-Mondtad, hogy van amikor nem mondhatsz nemet, aztán csak játszogattam a gondolattal. Elvennék-e egy ilyen nőt. Talán ha egy olyan különleges nő lenne, mondjuk mint te akkor igen. Nem számít igazán, hogy hány emberrel feküdt össze a másik, amikor valaki azért szeret mást ami, és nem azért, ahogy kinéz. Ha azt nézzük, hogy mennyire tisztátlan dolog, akkor ilyen téren mondhatom, hogy ki venne el egy tolvajt?
*Talán jobban le is leplezte magát, mint amennyire szerette volna, csak sejtetni akart érzelmeiből, de egy kicsit lehet túl sokat árulkodott a hangja és a szavak mögött rejlő hangsúly.*

* Kicsit megnyugtatja a gondolat, hogy nem ő feszélyezi a kedvét, és nem a ruhája, mikor a férfi válaszol. Valójában nem szabadna ezt csinálnia, masszíroznia, beszélgetnie vele, hiszen... Ő ebből él, mondhatni, de nem akar azért pénzt kérni, hogy beszélgetnek, mert kedveli a férfit. Az az élete, hogy a barátságért, és az "egyéb szolgáltatások"-ért pénzt kér, de most nem kell, és nem is akar. Mikor Armand hátradől, teljes mértékben engedi, úgy helyezkedve, hogy mind a kettőjüknek kényelmes legyen.*
- Örülök, hogy eljöttél. Hogyha nem lennél itt, magányosan várhatnám a holnapot... Pedig éjszaka vagyok igazán éber. *Mondja, a fülébe suttogva továbbra is azért, hogy ne sértse a hallását az erős szó. A daimon persze közben prüszköl, hogy azért még ő is itt van, és lehet annyira nem unatkoztak volna, de Ayame egy kedves kis gondolattal elcsitítja azonnal. *
- Miért érdekel, hogy a Madame mit szólna, ha házasodni szeretnék? Illetbe, biztosan érdekes lenne, de hogyan jutott eszedbe? És ha már itt tartunk... Te talán elvennél egy olyan nőt, aki ezernyi férfival volt előtted? *Kérdezi, többnyire nyugodt hangon, miközben simogatja a férfi karját, vállát, melkasát, és akaratlanul néha észrevétlenül be is nyúl a zsebeibe, de nem vesz ki semmit, illetve, ha nem talál... Ha talál, és csendesen el tudja venni, reflexből elveszi, de nem szándékosan, tudattal, megszokásból csupán. *

-Nem csöppet sem zavar az öltözeted. Napestig tudnálak nézni benne. Csak olyan feszült lettem nem tudom miért. *A finom kezek húzására hátra dől, nem nagyon ellenkezik. Minden érintés kényeztetés a számára nagyon jól csinálja Ayame amit csinál, egyre jobban elengedi magát. Annyira elengedi magát, h szinte már majdnem Ayame keblein fekszik. Ha nem érez egy kis nyomást magán, h nem mehet tovább akkor teljesen el is engedi magát.

//fagy//

*Jól látja, túl jól, és érdekes lesz ez az esti beszélgetés, hiszen két olyan ember van itt, akik úgy fest látják és értik a mimikákat. Hiszen egy "éjjeli pillangónak" az a dolga, hogy lesse a kuncsaftok óhajait, és teljesítse minden vágyukat. Illetve jelen esetben szóban, és testileg is, hiszen Ayame már azon a szinten van, hogy csak ritkán nem mondhat nemet. *
- Ohh... *Kicsit kihúzza magát, kiegyenesedik, és nőiesen végighúzza a kezét az oldalán, a selyem ruhán. Észre se veszi már az ilyen mozzanatokat, hogy ezek nem olyan egyszerű kis mozdulatok, hanem igen csak figyelemfelkeltőek, hiszen a kezének nyomán odavonzza a férfi tekinteteket az oldalára, csípőjére, combjára. * - Szerintem elég kényelmes ruhában vagyok... * Mondja szelíden, egy kis mosollyal, a tekintetéből már eltűnt az iménti fájdalom, illetve próbálja eltüntetni, leplezni azt. Mikor észreveszi, hogy a férfi feszült, mögé mászik az ágyon, mint egy kiscica, négykézláb, és a lábát kinyújtva, így a férfi törzsét két oldalról közrefogva leül, a vállát finoman megfogja, és lassan hátrahúzza, jelezve, hogy nyugodtan dőljön neki. Hogyha Armand nekidől, finoman végigcsúsztatja a kezét a karján, a kezén, majd vissza, a vállán pihentetve egy kicsit. *
- Valami baj van? Hogyha nem az én kényelmem miatt, hanem a te érzéseid miatt szeretnéd, hogy öltözzek át, azt mondd. * Mondja halkan, hiszen úgy is ott van, közvetlenül mögötte, nem akarja sérteni a fülét hangos szavakkal. Közben lassan masszírozni kezdi a vállát, a karját, de olyan lágyan, hogy az szinte csak simogatás. Nem is leeht nagyon úgy masszírozni, hogy közben megkérte, dőljön nyugodtan rá. Inkább ez most olyan, mintha Ayame átölelné. *

*Nem sok mindenre lehet következtetni ebből, úgy igazából ami érdekelte arra nem nagyon kapott választ, más viszont világos lett számára. Ayame szívét megnyernie magának nehezebb lesz mint gondolta volna. Ahogy szemben ül látott valami furcsa villanást a szemében, olyan mint az a fájdalom amikor az ellopott tárgy tulajának a szemébe néz. Ez a fájdalom a hiány fájdalma, jól ismeri ezt a fájdalmat, számtalan ember szemében látta már.*
-Jogos a felvetés, de egyszer minden megtörténhet. Sosem hittem volna például, hogy itt lehetek. Amúgy nem tervezed, hogy átöltözöl valami kényelmesbe? Bár mondjuk a selyem teljesen kényelmes. *Látszik, hogy kemény dió lesz, és most valamiért még le is van blokkolva, mintha valami gátat vetne annak, hogy ellazuljon, és magát adhassa teljesen. Mintha csak arra várna, hogy valami ellazítsa.*

*Kényelmesen üldögél, és figyeli Armand tekintetét, kényelmes az ágy, semelyiküknek nem kell kényelmetlenül ülnie. Mikor a férfi megszólal, először kicsit bólint a megállapításra, majd összevont szemöldökkel, értetlenül néz a férfira.*
- Nem hinném, hogy ez lehetséges. Nekem már minden bizonnyal ez lesz az otthonom... És... még sosem akadt olyan vendég, aki el akart volna venni, tehát, nem tudom. Még sosem gondolkoztam ilyesmin, nem volt rá példa. De nem is lennék alkalmas, feleségnek. Én?... Áhh... *Kicsit elfordul a férfi felől a szoba falát nézve, mintha tényleg azt nézné, de gondolatban természetesen teljesen máshol jár. Éjjeli szekrényének fiókjában még mindig ott van a gyűrű... Az az egyetlen, amit megőrzött a régi életéből, és a nevét, Drake. Hiszen ez egy férjétől felvett név. *
- Hogyha előfordul ilyesmi, majd szólok a fejleményekről. *Fordul vissza egy bágyadt, kedves félmosollyal, habár látszik még a szemében egy röpke fájdalom, de gyorsan eltűnik onnan. Nem mutathatja a fájdalmát, akármilyen mély, ennyit már meg kellett tanulnia. * - Amúgy is... Ki venne el egy bordélyházból egy nőt? Ilyen csak a filmekben van.

*Mégis tud időzíteni, mivel pont olyankor jött amikor épp lemondta a vendég a találkozót. Mindenre figyel, ami csak történik, és hallgatja amit Ayame mesél. Ahogy kényelembe helyezi magát Armand is fellazul egy kicsit a térdeit kicsit távolabbra tesi egymástól, majd a jobb térdére könyököl és visszafordul a nő felé, így pont szemből láthatja. Nem kell oldalra fordulnia amikor a tekintetét keresi, és nem is kell kitekerednie.*
-Értem a helyzetet, valaki túl fontos vendég ahhoz, hogy csak úgy válogathass. És mondjuk mit szólna a Madame, ha például egy vendég el szeretne venni téged feleségül. Mondjuk szabad akaratoddal, nem úgy, hogy csak a vendég akarja? Szokatlan helyzet ez egyik kicsit, talán olyan, mintha egy kisgyerek lennél, akit nagyon félt az édesanyja.
*A jobb lábával közben dobol a padlón, szinte nem is hallhatóan. Kíváncsi a válaszra, hiszen a jövőbeni tervei között szerepel, hogy feleségül venné Ayamét, ha a lány is beleegyezne.*

* Jó-jó, a róka kissé nyugodtan pislog a páros felé, amikor látja, hogy a férfi tényleg semmi rosszat nem akart. De hát, ez a daimón itt házőrző titulust is felszedett agára az évek során, hiszen nem minden vendég nyájas és kedves. Hát igen, a ruha elég lenge, de most nem olyan vendéget várt, mint általában... Szépen leül az ágyra és Armand felé fordul. Mikor a férfi válaszol, és a finom kezek megérzik azt a sebes szívverést, természetesen a lány agyában egy betolakodó daimon is azonnal beleszól a dolgokba. * ~ Érezted? Persze, hogy éreztem. Ha nem dobogna gyorsabban a szíve, akkor azt hiszem vagy nem ő lenne ember, vagy bennem lenne a hiba. Na de azért... Aya... Slo? Jó, semmi. ~ *Hallgat el végül gondolatban, kimászva Ayame fejéből, A nő egy mosollyal kezd el felelni a kérdésekre illetve arra is, ami nem kérdés. *
- Valamivel problémásabb nekem elmenni innen... És úgy se tudnám, hogy éppen hol találhatlak. Otthon, munkahelyeden, vagy bárhol máshol. Engem könnyebb megtalálni, hiszen csak egy helyen lehetek; Itt. És ez a vendég... Egy nagyon régi, nagyon fontos vendég, és nem feltétlenül a beszélgetőpartnert várja el tőlem. Tudod, magas poszt, befolyás, pénz... Van amit én sem utasíthatok vissza. *Megvonja karcsú vállait, egy kis sóhajtással, majd felemeli a tekintetét Armandra, eddig a saját ruháját fixírozta, hogy mennyire is van kiöltözve. *
- És, miről szeretnél beszélgetni? *Kérdezi, mind a két lábával felülve az ágyra, igazából feltérdelve üldögél a férfi mellett, kicsit sem zavartatva magát, már nem fog átöltözni, annyi szent. *

// Fagyasztás//

*Még védőőrizetet is kapott a róka személyében, de szükség nem nagyon lett volna, ha látni szeretné mi van a köpeny alatt azt nem mos és főleg nem így tenné meg. Közben beszélgetnek. A törölköző susogás nem hallatszik már, de Ayame még nem jön, valószínűleg öltözik, majd rövid időn belül kis is jön a fürdőből. Látszik rajta, hogy felfrissített a fürdő hiába zavarták meg. A ruházata még meglepőbb mint amikor ajtót nyitott, de hamarosan jött rá magyarázat, amikor ajtót nyitottak, és bejelentették, hogy a tízre várt vendég lemondta a találkozót. A ruha eléggé áttetsző sok mindent kilátna alóla, de Ayaméban nem a teste fogta meg Armandot, hanem a személy, az már csak mellékes, hogy egy tízes listán tizenegyes lenne Ayame.*
-Ha már ilyen szépen kiöltöztél, akkor nekem is dukált valahogy kinéznem. *Ahogy az inghez ért, hasonlóan lehetett érezni a selymes tapintást rajta, és Armand hevesebb szívverését.* -Régen láttalak, aztán reméltem, hogy összefutunk valahol, aztán könnyebb nekem eljönnöm ide mint neked kiszabadulnod. Amúgy minden beszélgetővendégedet így várod? Ennyire a többi hölgy sincs kiöltözve.

*Hát igen, mondhatni lengén van öltözve, a szokásoshoz képest is. Mikor a férfi bejön a szobába, Ayame az ágy felé biccent, mert igazából más ülő alkalmatosság nem nagyon van a szobában. Aztán persze távozik a fürdő szoba irányába, az ajtót félig behajtva, de úgy se lehet nagyon belátni, csak ha Armand mágiához folyamodik, és annyira már csak kinőtt a suhanc korból, hogy meg akarja lesni a nőt... Meg amúgy is, a róka végig őt figyeli, szépen lecsüccsenve az ajtó mellé. Végül is lehull a köpeny, megtörölközik normálisan, kicsit a haját is megtörli, és a már fürdőszobában kikészített ruhákat veszi magára. Vörös alsóneműk, szép csipkés, vadító fekete harisnyával és harisnyakötővel, felette pedig egy félig-meddig átlátszó selyemszerű anyagból készült fekete köpeny, a szegélyénél puha, fekete prémmel, de nem ilyen óriási, csak vékony prém réteggel szegélyezve. Lehet, hogy ugyanúgy sehogy nincsen felöltözve, de hát na, vendéget várt 10-re. Illetve...
Mikor kilép a fürdőszoba ajtaján, egy másik lány nyit be, egyenesen Ayamenek célozva a szavakat, Armanddal nem is törődik.*
- Lemondta, a mai napra már teljesen üres a naptárad. *Mondja, egy kis mosollyal, és becsukja az ajtót, otthagyva őket. A nő kissé felsóhajt, habár egy cseppet örül, hogy nem kell elküldeni a férfit, ha már eljött idáig. Így viszont a ruha nem éppen megfelelő... de már nem fog átöltözni. *
- Mostanában nem kaptam kimenőt, a Madame-nak szüksége volt rám itt, és mára pedig régi vendég jelentkezett be, és előtte még lefürödtem, ezért találtál itt, és nem kint. *Mondja, egy sóhajjal az ágyhoz lépve, és könnyedén leülve rá.* - Minek köszönhetem a látogatásod? És az elegáns inget, cipőt? *Toldja hozzá, miközben incselkedve a férfi mellkasához ér, pontosabban az ingéhez. Már ha végül is leült az ágyra, mert ugye más ülőalkalmatosság nem nagyon van, csak egy szék, a fürdőben, de azt nem is látja. *

*Az a fél pillanat egész hosszúnak hatott, mivel nem is fél pillanat volt, hanem percek. Kicsit kezd aggódni az ajtó előtt, aztán végül is kinyílik az ajtó halk nyikorgással. A látvány számára is legalább annyira meglepő, mint amennyire Armand látvány lehet Ayame számára. Egy pillanatra csak néz az ajtóban végigpillant a nőn, majd a szemeik találkoznak.*
~Azt hiszem bejutottam.~ *Érzi a pillantásban, hogy nem tökéletes az időzítés, de a társaságnak örül, csak később jött volna. Még mindig az ajtóban állnak, amikor végre beléphet a szobába. Pillanatok alatt körülnéz. A vártnál nagyobb szobája van Ayaménak. Számított rá, hogy nem valami kis szoba lesz, mivel kiemelt pozícióban van a madame mellett.*
-Csak nyugodtan, nem is hittem volna, hogy még be is engedsz pont ilyenkor. *Figyeli a lépteket ahogy behalad a fürdőszobába, és ahogy a vállairól már leomlik a köpeny a fürdőszoba ajtajában. Egy fal van közöttük, már halkan hallja, ahogy a törölköző suhog ő meg azt se tudja merrefelé üljön.*
-Úgy gondoltam meglátogatlak, ha már a kimenőd alatt nem tudtál elnézni felém. Nem láttalak kint sehol, gondoltam bekopogok.
*Mondja, hogy megkezdje a beszélgetést.*

*Éppen pihenőre van osztva a lány, ugyanis nagyon forgalmasnak kezdődött ez az este, rengeteg a vendég, habár az ő feladata csak a társalgás, az is lehet kimerítő, ha hosszú. Szobája egész tágasnak, és főleg tisztának hat, és egy ajtó nyílik még onnan, a kijáraton kívül, egy magánbejáratú fürdő, szépen berendezett, kedves színekben. Nyugodtan fekszik a meleg habok között, elfáradt izmait kinyújtóztatva, és halkan dúdolgatva egy régi, még Roxforti dalt. Valószínűleg ez az a bizonyos nesz, amit a fiú hallhat, és a vízcsobogást, amikor egyre-egyre, gyerekesen forgolódik, mocorog a vízben, megunva az üldögélést. A kopogást hallva, kissé felvonja a szemöldökét, a daimonja a róka azonnal oda megy az ajtóhoz körbeszimatolni. *~ Ismerős, azt hiszem. De ki? Hiszen annyi ismerős van itt... Semmi baj, öltözz fel. ~ *Beszélgetnek gondolatban nesztelenül. A nő azonnal kikel a kádból, és magára kap egy fürdőköpenyt, bár így jócskán vizes marad. A haja éppen nem volt felkötözve, így az is csurom vizes, egész egyszerűen olyan, mint egy ázott kiscica, fürdőköpenyben. Mivel Slo azt mondta, hogy nem lesz baj, Ayame így hogy van odasétál, és kinyitja az ajtót.*
- Ar...mand? *Kérdezi, meglepődötten, összevont szemöldökkel, miközben kicsit jobban kitárja az ajtót, habár kicsit furcsa így mutatkoznia. Nem az alul öltözöttség miatt. Hanem amiatt, mert vizes, és mert nem is számított a látogatásra. * - Elnézést a ruhámért de éppen most keltem ki a kádból. *Mondja, nyugodt hangon, habár ez olyan így, mintha nem a férfi zavarta volna meg a fürdőzést, de nem akarja, hogy Armand észrevegye ezt. A fürdőből meg természetesen ott látszanak a vizes lábnyomok az ajtó felé, és Ayame hajából is még szépen csöpög. *
- Ha megbocsájtasz... Meg kéne szárítkoznom, még ennyire nincs meleg, a szobában sem. Nyugodtan ülj le addig is.

*Két hete járhatott itt utoljára Armand, akkor üzleti ügyben jött, most pedig más célja van. Egy sárgás ing van rajta, azon kívül farmernadrág és farmerdzseki, valamint elegáns cipő. Amint benyit megcsapja az a szokásos illat amikor ide belép. Még nem ismerte fel senki se, miközben vonul nem is célja, hogy észrevegyék. Csendesen vonul hátra Ayamét keresi. Tudja hol van a szobája, és mivel látta hogy kint nincs így arrafelé tart. A szobából halk nesz szűrődik ki, valószínűleg a szobában van, és ahogy áthallja nincs vendéggel, szóval nem is zavar. Magabiztosan kopog az ajtón.* -Szabad? *Közben a mutató és a kisujjával megigazítja a szemöldökét, de igazából semmi célja sincs az egésznek csak azt a fél pillanatot tölti ki amíg Ayame ki nem szól az ajtón.*

- Azt látom, hogy a szokásos félprosti élet... * Mosolyog a férfi. No igen. Aki ismeri, azt tudhatja, hogy férfi cseppet sem azért jött, hogy Ivannal testileg múlassa együtt az estéjét.* - Óhhh köszönöm. A kígyók békák üdvözletüket küldik neked... * Mondja vigyorogva, majd a zsebéből elő"varázsol" egy kis fiolát felvillantva azt. Majd aztán el is teszi.* - No... aztán mi jót hallottál mostanság? Vagy... volt időd hallani valamit az orgazmus sikolyain kívül, amit a bájos lányok hallatnak mint az előző barátosnéd? Láthatólag kifejezetten elégedett lehetett veled... * Villant egy mosolyt, majd a bort kicsit meglötyköli a pohárba és megszagolja.*
- Hiába... ez ég mindíg minőségi... * Sóhajt elégedetten, majd belekortyol.*

//Fagy//

Vendég

*Ivan felpillant az ajtókicsapódásra, és halványan elmosolyodik, láthatóan kevésbé örült volna, ha a dzsinn tör be ilyen lelkesen. Akkor annak csúnya vége lett volna, mint ahogy Ivan is nagyon jól tudja.* - Nocsak, egy visszatérő vendég. *Néz fel a Redrickre a zöld szempár, majd halk, elfojtott kuncogásra emlékeztető hangot ad ki.* - Oh, én remekül vagyok, köszönöm. Csak a szokásos, unalmas férfiprostituált-élet. *Mosolyog, egy biccentéssel megköszönve a koktélját. Persze, ha napközben futnak össze a palotanegyedbe, Ivan alighanem azt mondta volna, hogy "szokásos, unalmas nemesi élet". De a lényeg ugyanaz, Ivan éli az életét, ahogy mindig.* - No és veled mi újság? Hogy vannak a hüllőid és kétéltűid? *Kérdezi, miközben a cigarettásdobozt Allan felé nyújtja, megkínálva.*

* Az ajtó nagy lendülettel nyílik. Két lehetőség van. Két lény nyitja így a bordéj ajtaját. 1: Solmyr a dzsinn, aki Medeát keresi. 2: Allan Redrick. Ám a második jön be. Allan besétál, majd azonnal körbejáratja a tekintetét. Meg is látja akit keres. Odasétál szépen lassan Ivanhoz.*
- Üdvözlet barátom. Mi újság, mi újság? * Kérdi miközben ledobja magát a srác mellé. Int a csaposnak, hogy csak a szokásosat, mire az nemsokára kihoz egy öblös boros poharat, tele vörösborral. Ivannak meg a kedvenc koktélját.* - Hogy s mint? Jól megy sorod kedves barátom? * Kérdi mosolyogva. Ez a mosoly, amit kevesek kapnak. Kevés olyan ember van, aki barátjának tekintheti Allant. De Ivan annak vallhatja magát.*

Vendég

*Az egyik szobákból egy fiatal férfi sétál ki, legfrissebb kuncsaftját kíséri ki. A fiatal nő (mert ez éppen nő) elégedetten mosolyog Ivan oldalán, majd pénzt nyom a fiatal férfi kezébe, és a kacsintásából egyértelmű, hogy nem utoljára volt Ivan vendége. A férfi mosolyog, leadja a pénz egy meghatározott részét a Madame-nak, majd lehuppan az egyik székre. Gyakorlatilag lecsúszik a széken, minden az elhelyezkedése, csak nem elegáns, mint általában napközben. Haja zilált, inge úgyszintén, nadrág, cipő, egyszerű öltözet. Fekete haját kisöpri a szeméből, miközben cigarettára gyújt. Amikor kifújja a füstöt, és lassan felemeli a fejét, megcsillannak zöld szemei. Két zöld szem - a mugli módszerek, mint a kontaktlencse, csodákra képesek. De persze ezzel egyáltalán nem kevésbé attraktív, mint általában. Csak kevésbé felismerhető.*

*Mikor a férfi távozóra fordul, akkor biccentneki, és mosolyogva elköszön. Mielőtt a férfi elviharzana, még odalép mellé és egy kis puszit ad az arcára. Igen, puszit, igen az arcára, csak baráti elköszönő puszi féle ez. Lehet, hogy meglepi a fiút, de nem zavarja. Végül is elvállnak, és amúgy is ideje visszamásznia a pult mögé. Elpakol az asztalról, és szépen elmegy mára már bnem megy nagyon az emebrek közé. Van máshol is dolga.*

// Köszi a játékot!//