Társalgó - Játék terem

Diák Hozzászólások száma : 37 Kaszt :

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből összesen három ajtó nyílik, tehát ez is közöttük van. Már maga az ajtó is erősen figyelemfelkeltő, ugyanis a felirat általában random színek között váltogatja magát, néha teljesen megbolondulva mozognak a betűk, villog, szóval szinte önálló életet él.
Ahogy belépsz egy egész méretes termet találsz. Persze nem óriási, de olyan kényelmes méretű. Sok minden akad itt. Egy nagy szekrény, ami szinte mindig zajoktól hangos. Van benne mágikus önping-pong, amivel egyedül is játszhatsz; vagy épp néhány doboz varázslósakk; különleges minikviddics, ahol te irányítod a játékosokat; érdekes társasjátékok; varázsló activity és még amit csak el tudsz képzelni és mágiával bír.
A szobában több asztalt és széket is látsz, itt próbálhatod ki a méretes szekrény különböző játékait, szórakozhatsz barátaiddal. De persze, ha úgy kényelmesebb, a kényelmes szőnyegen is elheveredhettek kipróbálni egy társasjátékot.
Találsz egy zenegépet is, persze nem árammal működik. Sokféle zenét megtalálsz benne, válogathatsz kedvedre, de azért légy tekintettel a többi ittlévőre is, hátha nekik egész más az ízlésük. A terem egyébiránt hangszigetelt, tehát a zene nem zavarja sem a Központi terem, sem a Nyugalom termének élvezőit.
A mágia fontos, de mégis ha jól megnézed találhatsz itt mugli játékokat is. Talán nem ismered őket, ezért akad a falon 1-1 rövid leírás a használatukról, abból megtudhatod mi is a pontos lényegük. Akad itt csocsó-asztal és darts is, no meg egy kisebb minibiliárd, és egy flippergép is helyet kapott, amit úgy fest az iskola külön rendelésére készítettek, mert a pálya kialakítása is a Nezabart idézi. Ezt azért egy kis mágiával megspékelték, így valamivel nehezebb, mint egy sima flipper, ugyanis a golyó van, hogy osztódik, vagy apróbb méretűre összemegy, netán eltűnik és hirtelen egy másik ponton tűnik fel.
írta Cirelin de Sovalon

Vendég

- Ez remek. Akkor hárman vagyunk. *Vigyorog a lány. Elégedetten nyugtázza, hogy Anginek tetszik a rajza.* - Arra gondoltam lehetne egy jelkép. *Mélázik Tyline, majd válaszol Anginek.* -Vérszomjas? Lehet, de valójában a társaság teszi. Én csak azokkal imádok szemétkedni, akik idegenek, vagy már ismerem őket viszont élvezem őket piszkálni. *Elgondolkozik Angi szavain.* -A boncoláshoz nem értek, de érdekel. Igaz, béna vagyok Nekromágiából, pedig az is eléggé érdekel. Senki nem lehet tökéletes. *Vonja meg a vállát a lány.* -Egyébként vérszomjas épp nem voltam, de örömömet lelem mások nyomorában. Ezért szoktam gonoszkodik. Remekül levezeti a feszültséget. Ráadásul a drága szüleim is sokban tehetnek róla, hogy ilyen vagyok. Mondhatni a nagyanyám nevelt fel.*Kibeszéli magából egy részét, de attól még nem fog megjavulni. Sőt kifejezetten imádja játszani a gonosz szerepet.* -A színészkedést meg nekem találták ki. Ezért is értek jobban az illuziókhoz. *Egy pillantra megáll.* ~Miért tartom magam ördögibbnek? *Végiggondolja a dolgokat.* - Egyáltalán nem tartom magam ördöginek. Egyszerűen bennem vannak az alap dolgok, aztán még az is hogyan fejlődött a jellemem. A családban bevett szokás, hogy csak daimon nélküli aranyvérűekkel ismerkedj. Ezért is utálják legtöbben a drágalátos anyámat, mert hozzáment egy selejthez. De akármit is csinálnak ellenem otthon nem tudnak szövetkezni. A húgom és a nagyanyjám azt csinálják, amit kérek tőlük. Anyámék meg azt, amit a nagyi mond. Félnek, hogy ha a nagyi meghal akkor nem kapnak az örökségből. *Ismét megáll, halkan nevetni kezd.* -Nem tudják, hogy ők semmit nem fognak kapni. És, mondd csak Angi mit is tervezel a nyárra? *Vált témát, de ha Angit jobban érdekli a családja szívesen mesél róluk.*

Vendég

-Igen, de jó is lenne. Szerintem olyan kevés a hozzánk hasonló, hogy abból úgy sem lehetne valami nagy bandát összehozni, de egy 4-5 fö körülit szerintem mindenképp jó lenne. A múltkor találkoztam egy afrikai, azt hiszem lánnyal a boncteremben, aki szerintem szintén olyan lehet mint mi, elvégre tetemet boncolt, és még élvezte is, szóval ö is jöhetne. Meg hát mi is, és akkor így már eleve vagyunk vagy hárman. De klassz... *elmélázik hangosan Angi a dolgon, majd hallgatja tovább a lányt. A rajzot megnézve amit Tyline pikk-pakk lerajzolt csak bólint, hisz mindig tetszettek a lány rajzai, majd meg is jegyzi*-Nagyon szép, tetszik. *mondja, majd folytatja*-Hát, már ez is változás szerintem, a banda, és szerintem valaha te is sokkal jobban vérszomjasabb voltál, biztos hogy boncolgattál meg érdekelt jobban a dolog, nem? Ha nem, akkor mitöl tartod magad ördögibbnek mint a többi? Csak azért kérdem mert érdekel. *kérdi a lánytól, és várja hogy az kicsit jobban beavassa esetleg ezekbe a dolgokba, elvégre már jó barátnök, fogadalmat is kötöttek, szóval olyanok mint két testvér. Es ez a sötétséggel kapcsolatos dolog mindig is érdekelte Angit, ráadásul Tyline érezhetóen nem annyira olyan mint ö, mintha kicsit jobb lenne, nem annyira boncolgatós meg ilyenek, szóval kiváncsi vérvörös hajú leányzónk nagyon hogy milyen a szökeség. Mármint hogy milyen fajta gonoszság lakozik benne, mert van aki pszichológiailag, mentálisan hat az emberekre, és van aki fizikailag és ezek egyvelegéböl eredendöen rossz, szóval várja nagyon a választ.*

Vendég

- Igazán semmiség. El tudom képzelni milyen lehet neked. *Beszél a lány, majd bólagatni kezd.* -Így már értem. De tényleg furcsa volt. *Nevet fel a lány.* -Tényleg? Ez nagyszerű! Egy kis csapat. Nem kell valami hatalmas csoprt, csak egy banda. Olyanokból, akiknek a jelleme hasonlít a miénkre. *Felcsillan a lány szeme. Leül, félretolja a sakktáblát. Előkapja a füzetét, és rajzolni kezd. Előkotor a táskája mélyéről egy vörös ceruzát. Vörös és fekete. A lapon egy fekete rózsa bontakozik ki. Vér csöpög le róla.* -Mit szólsz hozzá? *Kérdi vigyorogva, mikor megmutatja a művét.*- Változás nálam nem fog bekövetkezni. Legalábbis úgy gondolom. *Válaszol Anginek, míg a zsűrizésre vár.* -Örök barátném. *Suttogja mosolyogva.* -Nem kell megköszönnöd. Inkább én tartozom köszönettel, hogy elmondtam nekem. Nem is kell szégyelned.*Lehetség, hogy valóban egy igaz barátra talált. Angi elfogadja olyannak amilyen. Talán meg is tudná fékezni, ha egyszer elszakad a cérna. És Tyline is elfogadja Angit amilyen. Ilyennek születtek, vagy ilyenek lettek, de akkor is elviselik egymást. Lehetséges, hogy rengeteg közös témájuk van.*

Vendég

-Semmi gond, megértelek, kényes ez a téma, és köszi a tapintatod, de most már mindent tudsz. *mondja szívélyes mosollyal, ami töle kicsit szokatlan, de mióta itt van ebben az új iskolában, valahogy olyan más kezd lenni, ami nem is baj talán.*-Lehet, de csak így lehet hogy téged is átjárjon az én vérem, az én lelkem. Mert láttad, hogy amikor megvágtam a csuklód, a számhoz érintettem, ezzel is a lelked a véred egy része összeolvadt az enyémmel, ezért a pici csók a szádra hogy te is hasonlóképpel légy irántam. Most már érted? *jegyzi meg kedvesen, arcán pedig most csak komolyság van, valahogy erröl még nem tud leszokni, hogy ami fontos és kedves dolog számára, arra ne legyen komoly.*-Remek ötlet, miért ne? Mióta téged ismerlek, meg hát vérladyk lettünk, azóta valahogy érzem hogy itt a nezán egy hatalmas változás fog szerintem történni velem. Persze nem tudom magam meghazudtolni, meg a betegségem nem is hagyja, de azért jó hogy itt vagy nekem, barátném... *jegyzi meg csendben, hisz ö mindig is az öszinteségéröl volt híres, de most ez valahogy más.*-Es, mégegyszer köszi hogy megtartod a titkom. A vámpír leszármazott pedig igaz, de én nem bánom, ez is a zsigereimben van, így életem s sorsom része lett, nem szégyellem. *mondja, majd mélyen a lány szemébe néz, valahogy különös érzés fogja el, ezt pedig még talán nem tudatosítja, de ezt hívják igaz barátságnak.*

Vendég

- Igen, tényleg hazudtam, hogy bevertem a vállam. Arra gondoltam, hogyha valamit el akarsz mondani amjd úgyis elmondod. Ne haragudj! *Vallja be Tyline, hiszen tényleg nem akar összeveszni Angivel.* - Tudok titkot tartani Angi. *Szólal meg halkan a szőkeség, és odamegy Angelinához. Érdeklődve figyeli lányt.* -Esküszöm, hogy bármit is mondassz el most nekem azt tőlem nem tudja meg senki, ha te nem akarod hogy tudják. *Darálja a rögtönzött esküjét a lány, mikor Angi megfogja a kezét kicsit furcsán néz rá. * ~Hát persze. Sejtem mit akar. *Villan be a lánynak egy aprócska gondolat. Némán tűri, hogy megvágják a kezét.* ~Vérszerződés? *Mereven bámulja a két véres csuklót, de a puszi az sok volt.* - Angi, ezt azért nem kellett volna. *Nyögi a lány. Finoman a puszira célozgat, azért tényleg furcsa ez a helyzet. Némán hallgatja a barátnőjét. A vérlady szóra elereszt egy mosolyt.* -Rendben, vértestvérem. *Feleli vigyorogva. A gyógyításra bólogat, de azért mégiscsak bekötözi a kezét. Nehogy elvérezzen. Kicsit meglepődik Angi történetén, de nem fél. Nincs félni valója.* -Igen, felettébb érdekes. Most legalább elkönyvelhetem magamnak, hogy ismerek egy vámpír leszármazottat. Ne aggódj! A titkod jó kezekben van. A titoktartásban jó vagyok. *Kacsint a lányra.* - Tudod mire gondltam? Ha már megtörtént ez a vércsere akkor már igazán lehetne egy kisebb társaság magunk körül. Persze, ha akarod ők nem tudják meg, hogy mi vagy. De mégis jól esne egy kis változatosság. *Meséli az ötletét. Kíváncsi, hogy a Naxis társa hogyan reagál rá.*

Vendég

-Tessék, hazudunk egymásnak mint a vízfolyás. *böki ki egyszer csak a lány, majd leül és nagyot sóhajt.*- Gyere, elmondom, de ígérd meg hogy nem mondod el senkinek, még akkor sem ha az életed múlik rajta, vagy pedig összeveszünk. Jó? Azzal benyúl orvosi székéjéért a zsebébe, kiveszi a tokból, mely szépen megcsillan a fényben, majd tovább mondja.*-Most pedig esküdj. *mondja, és már veszi is a lány kezét, aki nem tudja mire vélni a dolgot, Anginek a szemében újra feldereng az a sejtelmes ördögi vigyor és fény, majd megvágja a lány csuklóját, amiböl kiserken a vér és lenyalja. Ha Lini engedi, akkor magának is elvágja a kezét és összeszoritja másik kezével a két csuklót, hogy a két vér összekeveredjen, persze csak ha a másik lány mindezt hagyja, majd mosolyog egyet és icipicit szájon puszilja Linit. Látszik hogy sokszor tett már ilyet Angi, egyszeriben attól a kis vértöl ami az elöbb érintette száját, valahogy mintha nem lenne olyan sápadt, de csak a szemein látszik hogy nem annyira véraláfutásos, többet nem tudott javítani az állapotot azaz egyetlen kis vércsepp megízlelése. * - Most már vérladyk vagyunk, afféle vértestvérek, és kérlek ne gyógyítsd be varival vagy bübájjal, akkor nem lesz hatásos a dolog, jó? *mondja csendben, majd a lány szemeibe néz mélyen, mintha azt mondaná, most már csak az enyém vagy, igazi jó társ, jó barátnö, jó minden.*-Igazad volt, az öseim között volt vámpír, de mostanra már csak árnyai vannak azok tulajdonságoknak, mert sok muglival házasodtunk, de ami örökérvényüen megmaradt, az a vér utáni szomj. En gyakorlatilag már nem vagyok vámpir, inkább egy sima ember aki tud varázsolni, és csak annyi hogy egy ritka vérrel kapcsolatos betegségem van. Sokan mindezt összetévesztik a vámpírsággal, föleg hogy szeretem a misztikus dolgokat és a latint, meg a fekete mágiát, ilyesmiket, de ez csak hobby vagy mi, szeretem és kész. Nem tudom érted-e? Vért viszont nekem is kell innom, ennem, mert abban olyan tápanyagok vannak amiket nem szállít a szervezetem, szóval vámpír vagyok, és nem.... Erdekes, ugye? *kérdi, majd végre elvigyorodik kicsit az arca, jóérzés végre valakivel megosztania annyi sok év gyötrelmét*

Vendég

-Értem. Tényleg nem akartam semmi rosszat mondani. Kicsit furán hangzott, amit előbb mondtál. *Feleli mosolyogva. Meg persze feltűnt neki, hogy valami tényleg nagyon nem stimmel Angivel kapcsolatban.* ~Előbb-utóbb csak kiderül. *Gondolja, és megrándul a válla.* ~ Fene ezekbe a reflexekbe.*Morgolódik a lány.* -Már mint. *Sziszegi a lány, hogy elterelje a gyanút.* -Ma reggel elég szépen bevertem. Neki mentem az ajtófélfának. *Nyögi Tyline. Egész ügyesen alakítja a szerepét.* ~Csak remélni tudom, hogy nem tűnt fel neki. Nem akarok magyarázkodni. *Rimánykodik a lány, bár erősen kételkedik benne, hogy Angi elhiszi ezt. De ki tudja... Talán mégis beveszi.*

Vendég

-Talán, nem igazán tudom. Apám csak azt mondta hogy egy olyan vérplazmás betegségem van, hogy muszáj vért innom meg ilyenek, de persze ez hülyeség, csak ki vagyok merülve és kész.... *nyújtja el a szót, remélve hogy Lini nem veszi a lapot, úgymond csak hülyült, semmi gond, elviccelte. Pedig igaz amúgy a dolog, beteg és vért kell innia, nap mint nap, ez élete nagy titka, ezért is gyülöli szinte anyja, nem akarja elfogadni hogy egy ilyen valamit teremtett az apjával. Szóval Angi nem akar erröl beszélni, de Tyline-nak most még nem akarja elmondani az igazat, majd kicsivel késöbb. Nehéz erröl beszélni, ráadásul nem is annyira egyszerü.*

Vendég

- Pedig engem nagyon nehéz nem észrevenni. *Nevet a lány Angin.* - Pontosabban sakkoztam. Mindig a világos veszít. Persze, szívesen megtanítalak. Nekem ez volt az első, amit meg kellett tanulnom. A logikát fejleszti. *Mondja a lány, majd elmereng az előbb látottakon.* ~ Lehet, hogy komoly baja van csak nem hajlandó elárulni. *Tűnődik Tyline, majd Angi szavai visszarángatják a Föld nevű bolygóra.* - Érdekes. Mond csak Angi. A családodban nincsenek vámpírok? *Teszi fel a kérdést, hiszen a lány előbbi kijelentéséből ezt szűrte le. Persze ezzel nem akarja megbántani a lányt. Egyszerűen feltűnt neki utána pedig kijött belőle ez a kérdés.* -Bocsáss meg. Ez illetlenség volt. *Mondja gyorsan a lány, hiszen nem akarja magára haragítani a Naxis leányzót.*

Vendég

-Szia, észre sem vettelek. Sakkozol? Megtanitasz majd egyszer? En ugyanis nem tudok, pedig apu mindig noszogatott hogy nem vagyok hülye hozzá, csak nincs türelmem kivárni a dolgokat. *mondja teljesen lassanm szinte méllázva*-Hát, tudod nem vagyok valami jól, de, semmi baj, majd valamikor lemegyek a kisállat boltba ami itt van a falucskában, hallottam hogy pénteken vagy szombaton kapnak úk kisállatokat. Majd veszek néhányat és megiszom a vérüket, meg kiszívom a zsigereiket. *mondja, hangjában némi viccet csempészve, de ez valahogyan teljesen máshogy jön le, mintha igaz lenne, mintha tényleg valójában is ez lenne a baj hogy olyan sápadt a lány, talán tényleg ezért ilyen fehér mert nem jut a szokott vérmennyiséghez? Kitudja? *

Vendég

*Egy szőke lány üldögél a játék teremben. Sakkozik. Épp most nyerte meg a sakkjátszmát. Természetesen maga ellen. A sötét bábuk győztek. Ma este egy szürke pulcsit és farmart visel. Szőke haját egy kék hajgumival fogta össze. Győzelme után felpillant, ekkor tűnik fel neki Angi.* -Szia Angi. Valami baj van? *Kérdi aggódva a lány, hiszen feltűnt neki, hogy ma a barátnője máshogy néz ki.* - Angi, mesélj. Mi történt? Rosszul vagy? *Kérdi a Belsirionos lány. Nem érti, hogy a lány miért nem vette őt észre. Azt sem érti, hogy miért néz ki ilyen furcsán Angelina. Érdeklődve figyeli, hogy írogat a könyvecskéjébe. Persze nem olvas bele. Csak azt nézi, hogyan ír bele. A feltett kérdések után Tyline csendben marad. Talán egy kicsit közelebb megy a lányhoz, de nem akarja megzavarni.*

Vendég

*Egy fekete csuklyás alacsony alak lépdel a játékterem részre a társalgóban, valahogy egyáltalán nincs jó állapotban, kifejezetten sápadt és rosszul is néz ki. Leveszi a csuklyáját, ekkor lehet kivenni vérvörös haját és száját, ami egyetlen kis színt mutat, ö Angelina, akinek mintha valami hiányról árulkodna teste. Csendben leül Angi az egyik fotelbe, majd hirtelen felpattan és a biliárd asztalra kiteszi rendben a golyókat, majd veszi a dákót és játszani kezd. Most nagyon komoly és szomorú az arca, nincs benne a szokott különös szikra, igy gondolkodik mindenfélén. Néha-néha mintha valamire rájönne, ekkor a dákót az asztalnak dönti, elöveszi zsebkönyvecskéjét és pici ceruzájával beleir valamit, majd elteszi és tovább folytatja a játékot.*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Május 07, 2011 9:48 pm

*Természetesen Miután Nemir magára hagyja, ő is távozik.*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Május 07, 2011 9:39 pm

*~Hát persze már megint ez az "Mióta?" kérdés..~ Fut át a gondolatán. Persze teljesen logikus kérdés, de akkor sem hajlandó beismerni, hogy nem ésszerűen cselekszik. Ez is csak a varázslat hatása, semmi több.* - Áh ugyan. Ismerem már őt.. úgy.. egy ideje, és hát sikerült egy kellemes délutánt eltöltenünk egymással. A szerelemnek nem lehet parancsolni, ugyebár. *Tereli el a választ. Azért annyi ész van még a fejében, hogy egy "néhány napja" válasszal nem tudná meggyőzni Demiant minderről. Pláne, hogy ő még sohasem érezte a szerelmet sohasem. Hogyan is tudná így meggyőzni őt minderről. Ezek persze csupán az ő gondolatai, és eléggé nevetségesen is hathatnak, hiszen neki sincsenek nagyobb tapasztalatai ezen a téren. Csak ez az egy hét, semmi több.* - Hát talán majd egyszer te is találsz valakit magadnak. *Feleli egyszerűen, és a gondolatai továbbra is Liliya körül keringenek. Nem hagyja nyugodni az érzés, hogy felnézzen hozzá, még ha ő már alszik is, és a ma estét is nála töltse. Persze, lehet hogy a lány majd elutasítja, és visszaküldi a szobájába, de legalább akkor is látja még egyszer, mielőtt elaludna.* Öm.. Nekem most mennem kell, már régóta itt vagyunk, és kezdek elfáradni. Azt hiszem, ideje lenne már aludni. Úgyhogy akkor szia. Majd még találkozunk. *Ezzel hirtelenjében fel is áll, és elsiet a teremből. Hasonlóan Yorához, de benne nyoma sincsen semmiféle dühnek.*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Május 07, 2011 9:26 pm

És már régóta szeretitek egymást? *Érdeklődik. Kicsit felvonja a szemöldökét Nemir ömlengésére, fura ez a nagy szerelem ebben a korban, de nem teszi szóvá. Talán ha a fiú már nem lesz ennyire odáig, másról is lehet majd vele beszélgetni, bár nem untatja ez a téma sem.* Nincs miről beszámolnom. Még sosem voltam szerelmes, és ahogy a dolgok most állnak, nem is igazán vágyom rá. *Olyan lány még nem született, aki Demiannak megfelelt volna.* Amúgy is válogatós vagyok egy kicsit. *Teszi hozzá.*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Május 07, 2011 9:20 pm

*Hát első benyomásnak valóban nem lehetett túl fényes jelenet, amit Yora leművelt. De talán a későbbiekben alakul még ez a kép. Demian válaszára csupán hümmög egyet, így tudatván, hogy felfogta a hallottakat, majd tovább töpreng. Amint meghallja a kérdést, mosoly ül ki az arcára. Nem érzi azt, hogy értelme lenne titkolóznia. A fiú amúgy is szimpatikus számára, és úgy érzi, hogy lehet még szoros barátság is közöttük, legalábbis ha majd elül a rózsaszín köd a fejéről.* - A neve Liliya. Nem is fontos hogy bármit tudj, róla. Én biztos vagyok benne, hogy ő több mint egy egyszerű lány az életben. De nem fogok most ódákat zengeni, elvégre tudom, hogy úgysem érdekelne annyira a téma. De mi a helyzet veled? Sohasem volt még lány az életedben?

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Május 07, 2011 9:07 pm

Én nem tudom, hogy máskor milyen, de az biztos, hogy nem tett túl jó első benyomást. *Mondja ki kerek-perec. Eltöpreng, hogy vajon tényleg szerelmes lehet-e a lány Nemirbe.* Még az is lehetséges, hogy tényleg tetszel neki. Bár a lányoknál sosem lehet tudni... *Megvakarja az állát.* Na és ki az az ifjú hölgy, aki elnyerte a szívedet? Már ha nem vagyok túl indiszkrét. Bár kétlem, hogy ismerném.

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Május 07, 2011 8:58 pm

*Yora kirohanása még nem ért véget a dobálózással, és Demian felszólítása csak még inkább felbőszítette a lányt. Dühösen viharzik ki a teremből, magára hagyva a fiúkat. Moren még mond pár szót, amelyre Nemir is csak bólint. Tekintete még az ajtón függ egy ideig, majd amint Demian megszólítja, felé fordul.* - Hát.. igazából valamelyest egyetértek. De azért ő sem mindig ilyen. Lehet, hogy tényleg csak ez a téma kavarta fel túlzottan. *Kissé eltöpreng a lányt illetően, majd ismét megszólal.* - Hogy köztünk? Nem tudok róla. Ez persze nem kizáró ok, de... akkor sem hinném.* Ismételten maga elé bámul kicsit, de nem találja jelét az emlékeiben annak, hogy Yora bármit is érezne iránta.* Nem, nem hiszem. *Erősíti meg a véleményét, de lehet hogy csupán azért teszi ezt még egyszer, mert most valójában másvalaki tölti ki az űrt a szívében, és semmiképpen sem akar rajta kívül belebonyolódni.* Vagy talán te így gondolod?

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Május 07, 2011 8:45 pm

~Micsoda egy liba!~ *Gondolja Demian, mialatt egy begyűjtő bűbájjal magához hívja a sakkbábukat, és szépen elrendezi őket a táblán. A daimónnak csak egy grimasszal fele, majd a lány távozása után Nemirhez fordul, látszik rajta, hogy őszintén meg van hökkenve.* Most komolyan, ki akarna egy ilyen... ilyen... makacs, hisztist teremtést maga mellé? Csak a baj lenne vele. És ne mondd, hogy erről a kiborulásról nem a szerelem tehet, hiszen pont ez a téma nem tetszett neki. Talán szerelmes beléd... *Tűnődik, oldalra billentett fejjel méregetve Nemirt.* Vagy volt köztetek valami?

Vendég

*Yora morogni kezdett, mint egy farkas. Nem csoda, hogy a daimonja is farkas alakú.* ~ Mégis, hogy képzeli! Nekem ne parancsolgasson! *Dühöng magában a lány. Hiába vár a daimonja megerősítésére ő is a két fiúval ért egyet. Hiába mondja neki Demian, hogy pakoljon össze azért se fog. Yora túlzott makacs, hogy parancsolgassanak neki. Amíg nem tud lenyugodni, addig gondolkozni sem tud értelmes emberi lényként.* - Ha nem tetszik pakolj össze te! *Sziszegi a lány kimutatva, hogy ő ugyan nem fog pakolászni.* - Ideje mennem. Rengeteg dolgom van még. Jó éjszakát! *Búcsúzik el a lány. Dühöngve végigtrappol a termen nem törődve a lábában lévő fájdalommal. Moren a nyomában lohol, de az ajtó előtt megfordul, és megáll egy pillanatra.* - Majd megnyugszik. Nem szereti ezt a témát. Viszlát. *Feleli a daimon.* - Moren! *Hallatszik a lány hangja, aztán minden elcsendesül. Moren kiszalad az ajtón. Yora valószínűleg egészen a szobájáig dühöngeni fog, de most ez sem érdekli különösen. Felettébb fordulatos és kellemesnek nem nevezhető napja volt. Így érthetőek a hangulatingadozásai.*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Május 07, 2011 8:27 pm

*Száját mosolyra húzza, amint a többiek nemleges választ adnak a kérdésére. Még nem tudják mi az igazi szerelem, gondolja magában, de persze ő is ugyan így vélekedne, ha éppen a józan eszénél lenne.* - Áh nem értetek ti ehhez. *Legyinti le őket egyszerűen, majd Yora kiborulását követi végig, amely rá nézve nem túl bizalomgerjesztő. A dobálás közepette a farkas elbújik mögötte, így ő kerül az akadályok útjába, és neki kell felfognia az apró bábukat. Persze nem eléggé nagyok ahhoz hogy egyáltalán bármiféle sérülést is okozzanak, mindenesetre nem repdes az örömtől ebben a helyzetben. Az első bábú még eltalálja őt, a többitől már elhúzódik, és közben a lányt próbálja a szavakkal csillapítani, de úgy tűnik, hogy az észérvek most mit sem érnek. Az érzelmi kiborulásnak ugyanis még nincs vége. Amint elfogynak a bábuk, a tábla is felé repül, és ez azért már jóval nagyobb darab, mint a bábuk. Persze nem esett ő sem a fejére, és el is húzódott volna, ha Demian nem siet a segítségére. Elmosolyodik a fiú szavain, de persze igazat kell neki adnia.* Igen, értem hogy mire gondolsz. De a szerelem teljesen más, mint egy ilyen érzelmi kiborulás. *Továbbra sem hagyja magát meggyőzni, de persze most sem mondott túl ésszerűt, hiszen éppen a szerelmi téma késztette Yorát a dobálásra.*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Május 07, 2011 8:17 pm

Még hogy baj-e, ha az érzelmek veszik át az irányítást? Még szép, hogy baj! *Yora viselkedésén meg a daimónon hagosan kell nevetnie, magában ismét megjegyezvén, hogy bizony ő sem tudna elviselni egy ilyen hisztikitálynőt, aminek most a lány tűnik. De azt azért nem tűri, hogy csak úgy dobálja a dolgokat, ahhoz túlságosan szereti a tárgyakat. Felpattan tehát, és pont elkapja a sakktáblát, ami majdnem Nemir képében landol, bár azért valószínű, hogy a fiú elhajolt volna előle. Bár azt nem akadályozta meg, hogy jó néhány bábu el ne találja. Yorához fordul.* Azonnal szedd össze, amit széthajigáltál. Milyen dolog így viselkedni? *Leteszi a táblát az asztalra, és rámutat a sakkbábukra. Aztán Nemirhez fordul* Látod, ezt történik, ha az érzelmeid vezetnek. *Mondja a lányra mutatva.*

Vendég

- Nos, Nemir tudod néha épp elég nagy baj. Főleg, ha betegessé válik. *Fejezi be a lány helyett a daimon. Arra célozgatva, hogy lehetséges hogy Nemir teljesen becsavarodott.* - Szerelmes? Én? Ne nevettess! Mikor lenne arra időm? Ott a tanulás, az órák, a házik, a kalandok és az állatok. Mégis mikor lenne rá időm? *Nevetgél a lány, miközben ő is teljesen hülyének nézi Nemirt, hogy hogy tudott ilyen képtelenséget kérdezni.* -No, meg ki bírná elviselni?! *Szólal meg a farkas, mire Yora hozzávág egy huszárt.* -Hé, nem ér dobálni! *Nyafog a daimon, miközben Nemir mögé menekül.* - Ez megzakkant! Esküszöm, hogy ez megbolondult! *Hisztizik a daimon, miközben Yora még mindig bábukkal bombázza. A lányt azt sem érdekli, ha Nemirt is eltalálja. Miután kifogyott a bábukból még a táblát is elhajította, aztán végre lecsillapodott. Yoránál nem valami gyakoriak ezek a dühöngések, de amikor már dobálózni kezd, akkor már nagy baj van. Ilyenkor kellene Morennek leállítania, de ha épp rá mérges akkor ki állítja meg?*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Május 07, 2011 7:53 pm

*A szelemen Nemir életében is különös jelenség, mivel sosem függött az érzelmeitől. Ezt valaki, aki régebb óta ismeri, könnyen meg is állapíthatná, pláne, ha egy érzelgősebb pillanatában kapja most el. Persze most nem ilyen barátok társaságában van, de talán majd ők is azokká válnak majd egyszer. Nos igen, valóban a szerelem apró angyalkája ejtette mély bódulatba egy lány iránt. Méghozzá meglehetősen alapos munkát is végzett. Csak időnként tud elszakadni a gondolattól, hogy ki is most számára az egyetlen a világon, ami azért nem egy egészséges állapot az ő helyzetében.* - Igen, így is mondhatjuk. A szerelem furcsa dolgokra képes, bár eddig én sem ismertem igazán. *Gondolatai elkalandoznak a szeretett lány felé, de igyekszik a jelenben maradni.* - Miért Demian? Az talán olyan nagy baj, ha az érzelmek veszik át az uralmat az elméd felett? *Kérdezi furcsa mosollyal a száján. Persze szerinte az, de most nem így gondolkodik. Most teljesen más értékrend létezik a fejében.* - Kártyázni? Hát.. tudok, de persze attól függ hogy mit. Viszont most már nem akarok ilyen gyorsan eltávolodni a témától. Veled mi a helyzet, Yora? Voltál már szerelmes? *Úgy tűnik, hogy most mindenkitől hallani szeretné a saját véleményét, és tapasztalatait. Jó kis esti témának bizonyul...*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Május 07, 2011 7:42 pm

*Elcsodálkozik a harapáson, de nem firtatja, ha Yora nem akar róla beszélni. Magában megjegyzi, hogy nem lehet valami ügyes a lány, ha valami csak úgy megharapja. Na nem mintha az előző megmozdulásai alapján ő valami bámulatosan ügyes fiúnak tűnt volna. Felkapja a fejét Nemir megjegyzésére.* Ó barátom, csak nem lettél szerelmes? *Majdnem olyan hangon mondja, mintha egy halálos kórral küszködő fertőző beteghez beszélne. Mert Demian bizony, annak ellenére, hogy mennyi helyen járt, és mennyi mindent megtapasztalt, ilyen téren semmit nem élt át. Még sosem volt szerelmes, meg semmi, de azok alapján, amiket látott, nem is vágyott az lenni.*