Társalgó - Játék terem

-Rendben, akkor találkozunk 10 perc múlva.Addig is szia.
*Mondja Miley.*

//Fagy//

-Köszi, játszani most nincs nagyon kedvem, inkább csak társalogni jöttem.A csúszdaparkban viszont benne vagyok.
*Mondja Miley megint fülig érő mosollyal.*

*Miley érkezik a játékterembe egy kék ruhában*
Nagyon boldog a tegnapi évzáró óta, mivel ők nyertek.Észrevette Lizt.*
-Szia Liz. Milyen csinos ez a ruha nagyon tetszik.Nagyon örülök, hogy mi nyertünk.
Hogy érzed magad? *Kérdezi Miley fülig érő mosollyal.*

*Nagyon úgy néz ki , hogy a lány semmit sem akar mesélni a barátjáról, ezzel azért Maros dolgát nehezíti, de a fiú beletörődik és egyelőre nem kérdez róla, ahhoz most túlságosan is jó kedve van.* - Na jó, ez tény, te tényleg jobban nézel ki nálam. *Rámosolyog, majd egyik kezével gyengéden végig simít Emily arcán.* - Remek, akkor holnap a pataknál..*Vigyorog, majd színpadiasan elgondolkodik.* - Hmm, tőlem lehet gyémánt is. *Mosolyog, majd távolabb lép, de a kezét a lány felé nyújtja.*
- Lassan mennünk kellene, de előtte igazán táncolhatnánk egyet.* Mondja, hisz úgyis szól a zene, egy-két lépés pedig igazán nem okozna nagy fáradtságot Marosnak ezen a késő estén. Így, ha Emily hagyja, akkor Maros pörget rajta egyet, majd magához húzza és így irányítja a zenegépből szóló, lassú dallamra.*

- Ismerem a klausztrofóbia tüneteit, ígérem, veled majd nem kísérletezem. * Egy mosoly, és a beszélgetés máris tovább gördül, csevegnek, de valahogy sosem érnek a végére, és tulajdonképp még most sem sikerült megbeszélniük semmit. Maros hozza a formáját, ismét flörtöl, még élvezi is és úgy látja, hogy Emily is vevő a játékra, közben azért Vilen is szóba kerül, na meg Maros egója, amin ismét csak felnevet.* - Mert miért ne érdekelhetne? *Kérdi vigyorogva, hagyja, hogy a pólójánál fogva közelebb húzzák.* - Hát, akármilyen is ez a te barátod, elég nagy barom, hogy így elhanyagol téged. *mondja, miközben ajkaival közelít és megcsókolja Emilyt, (ha a lány nem löki őt el.)* - Ha velem járnál, garantálnám a napi 24 órás szórakoztatásodat. * Elvigyorodik és továbbra sem tágít a lány közeléből.* - Holnap nem jössz el velem a patakhoz aranyat mosni? *kérdi egy vigyorral, most is csak úgy beszél, persze, randevút szeretne, de hogy hogy jött képbe az aranymosás, azt ő maga sem tudja.*

- Nem hiszem, hogy az egyszerűbbeken kívül menne még valami. Fejenállás, kézenállás, tigrisbukfenc, cigánykerék, spárga... *Sorolja az egyszerűnek mondható talajtorna elemeket, de valahogy ezeket sem akaródzik neki megcsinálni. Ahhoz előbb be kell melegíteni, meg nyújtani... aztán a végén megint nyújtani. Elszokott tőle, azt meg kell hagyni, holott otthon még jó sokat sportolt. Lovaglás, úszás, műkorcsolya, talajtorna. És ezeket mind verseny szinten... Így belegondolva nem biztos, hogy jó volt elhanyagolni a sportot, de most már mindegy. Nevetve figyeli Maros "táncát".* - Ezt inkább sztriptíznek hívják, de nem gond! *Nevet fel megint.* - Igen, a klausztrofóbia a bezártságtól való félelmet jelenti, és pánikrohammal járhat... *Elhúzza a száját, nagyon utálja ezt a betegségét, de szerencsére neki nem olyan erősen van, mint általában. De azért egy liftet már nem viselne el.* - Hmm, félig orosz? Lehet, hogy az orosz srácokra bukom? *Vonja fel a szemöldökét mosolyogva, de a rejtélyesre nem tud mit mondani. Vilen... jócskán rejtélyesebb, de nem biztos, hogy ez annyira jó.* - Hát az meg miért érdekel? *Elvigyorodik, és a fiút, pólója nyakánál fogva közelebb húzza magához.* - Nem biztos, hogy akkorára kéne dagadnia az egodnak... *Megint kidugja a nyelvét, úgy néz ki, ez is kezd szokásává válni a vállvonogatással együtt.*

- Jól van na, nem vágom én ezeket a masnis cipőket. *Felnevet, ő tényleg azt hitte, hogy Emily balettozott, bár az alakjából kiindulva a torna is igen elképzelhető.* - Szóval talajtorna, szívesen megnéznék egy-két trükköt. * Vigyorog és kacsint, és már megint feszegeti a határokat azzal, hogy flörtölésbe kezd , ahelyett, hogy komolyabban beszélgetne.* - Táncolni én is tudok,megmutassam? *kérdi fel-le vonogatva a szemöldökét, majd kicsit hátrébb lép, elkezdi tekerni a csípőjét, és az idő közben magára húzott fehér póló szélét most ismét feljebb húzza, közben nevet.* - Na jó, ezt nem erőltetem, a végén még rémálmaid lesznek. *mondja vigyorogva, bár tény, hogy egész jól ment neki, is illik is hozzá ez a hülyeség. Ezután lép vissza, és ismét "satuba" fogja a lányt.* - Klausztrofóbia? Az bezártságot jelent, nem? Én meg csak fogva tartalak, ez két különböző dolog. * Újabb vigyor, úgy tűnik, hogy Maros kezdi visszanyerni csajozós mivoltát, bár jelen esetben még élvezi is a társalgást. Persze azért erre is sor kerül, mert Maros azért csak felteszi a kérdéseit, és némelyikre választ is kap.* - Semmi, semmi...na jó, félig orosz vagyok és kicsit rejtélyes is. *kacsint, azt már nem szívesen vallaná be, hogy szegény, mint a templom egere, félő, hogy akkor Emily talán lenézné őt, vagy ami még rosszabb, sajnálná, ezt meg nem akarja.*
- És mond csak, olyan jóképű ez a Vilen, mint én? *kérdi a legravaszabb mosolyát bevetve, miközben egyik kezét a lány combjára csúsztatja. Na igen, Marosnak nem hiányzik az egója, de az is igaz, hogy ő most is csupán csak humorizál, ezzel is próbálja jobb kedvre deríteni a lányt.*

- Akkor miért nem teszed? *Vigyorodik el, amikor megpróbál visszavágni. A rontott lökést követi a cipő, s ezután a kérdés, amire csak a vállát vonja.* - Mennyivel egyszerűbb, mint elteleportálni a szobámba, megkeresni, felvenni, és visszateleportálni... Elvégre, boszorkány vagyok, vagy mi. *Válaszolja, miután végre felszenvedte magára a lábbelit.* - Nem, ez nem balettkütyü. *Rázza meg a fejét.* - Amúgy is balettcipőnek hívják. *Kidugja a nyelvét, de azért válaszol rendesen is.* - Ezt a talajtornához használtam régen, de már jó ideje nem volt rá szükségem. *Megrázza a fejét, azután, szokás szerint megvonja a vállát.* - Táncolni meg maximum a tükör előtt meg a szórakozóhelyeken szoktam. *Feleli, miközben elhelyezkedik a biliárd asztal szélén.* - Hékás! *Kiált fel, amikor Maros, a mozgását korlátozván odatelepszik hozzá.* - Klausztrofóbiás vagyok. *Jelenti ki a nem titkolt betegségét, amit amúgy mostanság teljesen el is felejtett. Miután elmond pár dolgot Vilenről, meglepetten kérdez vissza.* - Hoppá? *Összeráncolja a homlokát, főleg, miután Maros feltett egy kényes kérdést.* - Az érzelmeim... bonyolultak. És egyre kuszábbak lesznek.

- Nem bűvöltem meg, kérlek szépen, én tudok játszani. *Nagyképű vigyor, persze csak a poén kedvéért, de ezután ront és jön a fancsali ábrázat, melyet a lány ironikus csalódottsága követi.* - Hehe...te jössz. *Felvonja a szemöldökét, kíváncsi, hogy a lány mennyire jó biliárdos, bár a legelső lökésből kétli, hogy túl jó lenne. Közben nyílik az ajtó egy varázslatra, majd ezt követően egy pár cipő libben be.* - Te mindig varázslattal hozod le a cuccaidat? *Érdeklődik, ő maga inkább szívesebben fut a cuccaiért, addig is mozog, bár tény, hogy ez a módszer sokkal kényelmesebb. Tekintetével közben végig követi a lányt, aki felhúzza lábaira a cipőt.* - Ez...ez ilyen balett kütyü? Táncolsz? *Érdeklődik Maros, hisz ennyire még nem ismeri a lányt, így nem sok mindent tud róla.* - Na, te jössz. *Maros összedörzsöli a kezeit, de ahelyett , hogy a lány lökne, inkább feltelepszik az asztalra. Maros egy ideig a zenegép mellől figyeli őt, majd közelebb sétál hozzá és megáll előtte, kezeivel az asztal szélére támaszkodik, ezzel korlátozva a lány jobbra-balra mozdulásának lehetőségét.* - Hoppá...*Feleli Maros, amint meghallja a vörös jellemzőit.* ˇ~ szóval Orosz, ez stimmel, én is az vagyok....gazdag..pech, én szegény vagyok...~ *Ezt persze egyelőre nem hozza Emily tudtára, csak figyeli őt.* - És mit érzel iránta? * Megkérdezi, mert érdekli , s valamilyen szinten tudni is akarja, hisz ő sem tapogatózhat a vak világban.*

*Maros csak várja a válaszokat, de ehelyett egy elterelő hadműveletben találja magát, és csak figyeli, ahogy a lány elkezdi berendezni a biliárdasztalt a játékra.* - Tudok biliárdozni...*válaszolja, kissé zavarja, hogy már megint nem jutottak előrébb a beszélgetésben. Úgy érzi, hogy Emily nem is nagyon akar elmerülni ebben a témában. Ő viszont nem fogja erőltetni, ha nem, hát nem.* - Játszhatunk...*Végül beleegyezik, majd érdeklődve figyeli Emily lökését, és elmosolyodik.* - Nem rossz, nem rossz..de azért legközelebb figyelj a fehérre. *Kacsint, majd bekrétázza a dákó végét , visszahelyezi a fehéret, céloz és lök. Be is talál , természetesen nem telit, így még egyszer ő lökhet, és ismét siker. Ezt még megismétli egyszer, de a harmadik lökésre véletlenül egy telit talál be.* - Megint te jössz..* mondja,és a zenegép oldalának dőlve figyeli a lány próbálkozásait.* - Kétségeid? Mesélj róluk...mesélj a vörösről. * Ismét próbálkozik, talán Emily csak mond valamit.*

- Nekem ott is jó lesz, csak ne kapjanak el minket. *Vigyorog, a csók után Maros most kifejezetten pozitívabb és sokkal jobb kedvre derült, bár maga sem érti, hogy miért. Sietve szelik át a folyosókat, el nem engedné Emily kezét, közben figyelnek arra is, hogy azért ne csapjanak nagy zajt. Végül, még épp egy perccel a tilalom előtt bevágódnak a játékterem ajtaján, Maros becsukja azt, hátát nekidönti , majd felsóhajt és elneveti magát.* - Ez azért egy kalandtúrának is megfelelne. * Ő mosolyog, de úgy látja, mintha Emily nem lenne ennyire jó kedvű, bár az is lehet, hogy ezt csak Maros látja rosszul. Odalépked a ping-pong asztalhoz és felpattan a tetejére, lábát lógatva figyeli a lányt.* - Akkor megbeszéljük? És...még mielőtt bármit is mondanál, én szeretnélek még jobban megismerni, de az, hogy ilyen kétségeid vannak, nem tudom, mennyire fog segíteni...Mesélhetnél nekem róla...- * Talán az is segítene, ha Maros többet tudna Emily hercegéről, hogy megértse, most mi történhet a lánnyal, mert így, elég nehéz helyzetben van.*