Társalgó - Játék terem

Diák Hozzászólások száma : 37 Kaszt :

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből összesen három ajtó nyílik, tehát ez is közöttük van. Már maga az ajtó is erősen figyelemfelkeltő, ugyanis a felirat általában random színek között váltogatja magát, néha teljesen megbolondulva mozognak a betűk, villog, szóval szinte önálló életet él.
Ahogy belépsz egy egész méretes termet találsz. Persze nem óriási, de olyan kényelmes méretű. Sok minden akad itt. Egy nagy szekrény, ami szinte mindig zajoktól hangos. Van benne mágikus önping-pong, amivel egyedül is játszhatsz; vagy épp néhány doboz varázslósakk; különleges minikviddics, ahol te irányítod a játékosokat; érdekes társasjátékok; varázsló activity és még amit csak el tudsz képzelni és mágiával bír.
A szobában több asztalt és széket is látsz, itt próbálhatod ki a méretes szekrény különböző játékait, szórakozhatsz barátaiddal. De persze, ha úgy kényelmesebb, a kényelmes szőnyegen is elheveredhettek kipróbálni egy társasjátékot.
Találsz egy zenegépet is, persze nem árammal működik. Sokféle zenét megtalálsz benne, válogathatsz kedvedre, de azért légy tekintettel a többi ittlévőre is, hátha nekik egész más az ízlésük. A terem egyébiránt hangszigetelt, tehát a zene nem zavarja sem a Központi terem, sem a Nyugalom termének élvezőit.
A mágia fontos, de mégis ha jól megnézed találhatsz itt mugli játékokat is. Talán nem ismered őket, ezért akad a falon 1-1 rövid leírás a használatukról, abból megtudhatod mi is a pontos lényegük. Akad itt csocsó-asztal és darts is, no meg egy kisebb minibiliárd, és egy flippergép is helyet kapott, amit úgy fest az iskola külön rendelésére készítettek, mert a pálya kialakítása is a Nezabart idézi. Ezt azért egy kis mágiával megspékelték, így valamivel nehezebb, mint egy sima flipper, ugyanis a golyó van, hogy osztódik, vagy apróbb méretűre összemegy, netán eltűnik és hirtelen egy másik ponton tűnik fel.
írta Cirelin de Sovalon

Vendég

- Örülök, hogy így gondolod.* Mosolyog a lányra miután az befejezte mondandóját. Amúgy Karen ma szokatlanul sokat mosolyog. * Egyes aranyvérűek néha elfelejtik, hogy attól, mert valakinek nem "tiszta" a vére , az ugyan olyan ember mint ő, és semmivel sem kevesebb. Persze ha már megismerted és a viselkedése alapján mondasz véleményt oké, de ne ítélj meg senkit a származása szerint. * Mondja, miközben hátát lazán a falnak veti. * Amúgy meg.. nem volt könnyű, ez tény. De a legrosszabb az egészben azt hiszem az eleje, mikor ráébredsz arra, hogy te más vagy mint a többiek. És az ember ilyenkor általában rögtön magában keresi a hibát... A többiek véleménye annyira nem viselt meg. Mindig is voltak olyanok akik furcsán néztek rám, de a szüleimmel elég sokat költöztünk, így nem igazán volt időm ezen rágódni. * Mereng el pár percig a múlt eseményein. Bár igaz, hogy ő mióta Jane-ékkel él együtt, csak Románia területén költözgettek, de az épp elég volt. Ott se volt túl sok barátja, talán csak három, itt Szófiában meg még úgysem. Karen végül kiszakítja magát a nyomasztó gondolatok közül és szaktársára pillant. Beletelik vagy pár másodpercbe mire felfogja, hogy az mit kérdezett, de összeszedi magát és rögtön válaszol is. *
- Igen, volt. Szeretem a kutyákat.... a macskákkal ellentétben. Azokat nem igazán kedvelem.* Húzza el a száját és követve a lány példáját ő is letelepszik, csak épp egy kényelmes fotelbe. *
- Amúgy Karen Dimitrova.* Mutatkozik be, kissé késve. De hát, jobb később mint soha. Vagy nem?*

Vendég

* És lám, valaki, aki bizony szintén játszott olyan dolgokkal, amikkel ő maga. Amikor ez kiderül, elmosolyodik.*
- Hajjaj... ezek szerint neked is vannak mugli világból való emlékeid? Huhhh neked sem lehetett könnyű. Azok az állandó piszkálások, mert a többiek érzik, hogy valami nem stimmel. Az az érzés, hogy valamiért úgy érzed nem vagy odavaló... és mégis ott vagy. Réééémes. De azért... voltak jó dolgok is. Pl ezek. Egy aranyvérű akit úgy is nevelnek, sosem ismerheti meg ezeknek a varázsát. No persze...előbb utóbb elkerülhet oda, ahol ezek vannak. De akkor meg nem fogja tudni, hogy mi az eget kell csinálni vele. Habár anyám, és apám is varázsló volt... és a felmenőim is mind egy szálig... valahogy nem bánom, hogy úgy nevelkedtem ahogy. Az iskolában nehéz volt... dehát... megálltam a helyem, és most itt vagyok. Nem igaz?
* Kérdi mosolyogva a lányt, majd hallgatja, ahogy az mesél, hogy a kutyájáé volt a labda, és mostmár kabalának lett előléptetve.*
- Az se rossz. Neked volt kutyád? Nekem csak macskát engedtek anyámék. De... Aztán jött Lagmar, és minden megváltozott. Utána már engedniük kellett a Hiénát, mert másképp nem létezhettem már. *Mondja mosolyogva a lánynak, majd a puffok közé sétál, és bedől közéjük.*

Vendég

* Halvány mosollyal az arcán hallgatja végig a lányt, ám mikor az a mugli játéktermekhez ér egyik szemöldöke a magasba szökik, majd a mosoly szélesedik arcán. Nem Jana az egyetlen aki ilyesmivel szórakozott. *
- Biliárd? Az jó, mondjuk én soha nem voltam jó benne, így leginkább maradtam a csocsónál és az asztali hokinál. Szinte már el sem tudom képzelni, hogy az ember fiatal, gyerek fejjel ne próbálja ki ezeket legalább egyszer. Főleg úgy, ha muglik közt nőtt fel... * Az utolsó mondatott már igen halkan mondja és fanyarul elmosolyodik. Igen, Karen az egyik azok közül akik úgy nevelkedtek, hogy egy ideig azt sem tudták, hogy létezik varázslóvilág. Vannak szép emlékei, de mégis. Valamiért nem szívesen gondol vissza arra az időszakra. Megrázza a fejét, majd ismét a lányra pillanat. A kérdésre csak megvonja a vállát, de végül halvány mosollyal szája szélén válaszol.*
- Hát.. valami olyasmi. Kész röhej. Itt állt előttem az egész nap, azt csinálhattam volna mihez kedvem van és ilyenkor öl meg az unalom. * Csóválja meg a fejét, majd a kezében tartott labdára pillanat, aztán Lagmar-ra, és ismét Janára. *
- A labda a kutyámé volt, most meg olyan kabala tárgy szerűségként funkcionál.* Mondja , miközben figyeli amint a lány a szatyorban kutat.*

Vendég

*Épp legalább a tizedik zombiz küldi a sírba, amikor Lagmar tekintete az ajtó felé villan, majd feláll, és leül. Így legalább nem fekszik. Fürkészi ki is akar bejönni. Illetve amikor a lány belép, akkor már azt, hogy ki is jött be. Amikor Janát megszólítják, akkor a lány felé fordul, nem is foglalkozva tovább a zombikkal.*
- Héhahó. Szia. Áhhh nem olyan nagy izé... csak unalom űzőnek jó. Másnak nem nagyon. Ha nagyon unatkozom, akkor ezzel szórakozok. Vagy biliárdozok, vagy ilyenekkel játszok. Kölyök koromban sokszor jártam a mugli játéktermekbe, és ott edződtem ilyeneken. Akkoriban ez volt a menő. És a srácok megtanítottak egy két trükkre. * Mondja mosolyogva, a másikra. Nos... Jana arcán keveset látni mosolyt. Hogy ez mennyire jelent valóban jókedvet, az azonban más kérdés.*
- És te? Csak nem unatkozol így, hogy nem lett meg az óra? * Kérdi mosolyogva, miközben fürkészi a lányt. A labdára éved a tekintete.* - Dejóóó. Lagmarnak is van egy... Valahol itt van. * Mondja azzal a már korábban letett katonai szimatszatyorba nyúl, és elkezd keresgélni, majd egy színes labdát szed elő, amit átváltoztatástanon kaptak. Illetve kapott Lagmar.*

Vendég

* Nyílik a központi termek ajtaja és egy magas, sötétbarna hajú lány lép be rajta. Szórakozottan lépdel a játék terem felé, miközben jobb kezében egy kicsiny, piros labdát szorongat, melyet olykor magasra feldob és figyelve annak útját az utolsó pillanatban, mielőtt földet érne elkap. Nem a legjobb szórakozás, de unaloműzés céljából tökéletesen megfelel. Bár ha már itt tartunk, unatkozás helyet akár házi feladatott is írhatna, de valahogy most ehez egyáltalán nem fűlik a foga. Örül, hogy a mai óra elmaradt, nem, hogy még tanuljon is. Egyébként a lány ruházata most egészen egyszerű. Egy kopottas, egyenes szárú farmernadrágot és hozzá fehér pólót visel, lábán tornacipő. Haja mint általában most is kiengedve omlik hátára. Arca az utóbbi egy hét alatt kapott egy kis színt, de még most sem az igazi. Látszik rajta, hogy nem volt túl jó passzban ez elmúlt egy hónapban. Közben odaér a játékteremhez és kopogás nélkül benyit. Körül sem néz, belép, ám amint bezárja maga mögött az ajtót, rögtön feltűnik neki, hogy nincs egyedül. Szaktársa láttán kissé megrándul szája szélé, majd csak fogja magát és közelebb sétál hozzá.*
- Szia. * Köszönti és szürke szemei a játékra tévednek. * Élvezetes lehet ezt játszani. De ahogy látom elég jó vagy benne.* Jegyzi meg csak úgy mellékesen, miközben kezében még mindig ott szorongatja a piros gumilabdát.*

Vendég

* Lassan egy katanás lány sétál be a játékterembe. Hosszú haja a háta közepét verdesi, ahogy lépked előre. Mellette egy nálánál kisebb lény talpal, aki ugyan alacsonyabb, és rövidebb, de robosztusabb, és valószínűleg súlyosabb is. Azonban a hiéna vidám farokcsóválással kaptat a "gazdája" után. Ahogy a fekete ruhás lány belép, körbe pillant. Sehol senki. Így aztán szépen leoldja magáról a kardot, és oda támasztja az egyik játékgép mellé, ő meg megáll, és elindítja a játékprogramot. Kézbe veszi a műanyag pisztolyt, majd lassan félre billenti, hogy az feltöltsön a játékban is. Ezután bal kézzel előre nyúl, és noha ezt a játéktermekben csalásnak minősítik, mutató ujját a cső alatt egyenesen kinyújtja. Az első zombira rálő, majd a következőre. Amint "kifogy a tár", a cső elé helyezi bal mutató ujját, ami így olyan hatást kelt a fegyverben, mintha leengedték volna, így újra táraz. Új zombik, új sorozat. Hát így kell egy ilyen játékkal csalni. A hiéna unottan heveredik el a lány mellett, és figyeli hogy ki téved erre, ilyen esti órán. Hátha jön valami játszótárs is.*

Vendég

* Figyeli a fiú reakcióit. Hallgatja annak heves szívverését, és a választ hallva elmosolyodik. Pláne, amikor a fiú végre levegőhöz jut.*
- Hallom.
* Ennyi a válasz, majd lassan kibontakozik a fiú öleléséből, és igen is kimászik. A fiút felhúzza maga után, majd tartja egy pár pillanatig, amíg az a botot magához veszi.*
- Na gyere. Későre jár, és talán érdemes lenne visszavonulnunk. * Azám... de a lány mosolya nem azt sugallhatja Deannek, hogy külön-külön térnek nyugovóra... de hogy ez hol és miként oldják meg? Azt még van idejük kigondolni. Ám valószínűleg ezt az éjszakát már együtt töltik. Hogy hogyan? Az csak kettejükre tartozik. Vagy így, vagy úgy. A biztos csak annyi, hogy a nappali fény első sugarai együtt fogják találni őket.*

Vendég

- A Fekete toronynál sokat beszélgettünk júliusban. *Válaszol, elvégre valóban, az egyetlen, akivel ott beszélgetett az Jana volt. Aztán a nyakát kezdik cirógatni, mire megremeg egész testében, megborzong, libabőrös is lesz a lány érintésétől, hát még, amikor az ajkai érnek a nyakához. Felszakadozik belőle egy sóhaj, ahogy igen, a szívverése még magasabb fokozatra kapcsol, és kicsit mintha levegőhiányosan válaszolna.* - Nem zavar az égvilágon semmi. *Majd hoppá, rájön, hogy gyakorlatilag visszatartotta a lélegzetét pár másodperce, hát hosszan kifújja azt, de továbbra is eléggé libabőrös a lány érintésétől, akit aztán most semmiért nem engedne el, az már biztos.*

Vendég

- Nekem nem szokásom a megbánás mint már mondtam. Ahhoz, hogy valamit megbánjak, valami nagyon erős dolognak kellene történnie... Ellenben úgy tűnik jól ismered azt a lányt...
* Mondja mosolyogva. Amikor a fiú megnyalja a száját, Anita csak a nyakánál kezdi el cirógatni.
- Na mi van Szivi? Talán... zavar valami? * Kérdi szemtelen mosollyal, és naná, hogy tovább játszik. A srác nyakán direkt olyan pontokat érint, amik bizony sokban segíthetnek a pulzusszám továbbemelkedésében. Lassan ajkai is a fiú nyakára kúsznak, és ha ki nem is szívják, selymes ajkai végigcirógatják Dean nyakát. Itt ott a pihéket is felborzolva.*
- Csak...nem...zavar valami? * Kérdi szemtelenül, ahogy cica-zöld szemei a fiúra vetődnek.*

Vendég

- Ha jól hallottam, bár ugye nem mellette ültem, tévedhetek is. De attól ez így eléggé rájuk vallana, szóval meglepne, ha túl nagyot tévednék. *Vonja meg egy kicsit a vállát, de azért mosolyog jóesően a lány nyüszítésén, ami nem is nyüszítés. A lány fészkelődésétől tény és való, hogy felgyorsul a fiú pulzusa, ő pedig csak nyel egyet. Ő ilyesmihez, mint már mondtam, nem nagyon van hozzászokva.* - No hát na. Órán hozzá kell szokni, mert tele van az iskola ilyenekkel... és valaki mindig elront valamit. *Mondja, enyhén kiszáradt szájjal, hát meg is nyalja, viszont a kérdésre csak válasz nélkül rázza meg a fejét.* - Csak nehogy a végén te bánd meg.

Vendég

- A nyulat a hiénájának akarta? Dearanyooooooooooos.
* Mondja Anita szinte nyüszítve. Illetve nem is nyüszítve, csak nem tudom kifejezni magam. Kicsit mozog a srác ölében, majd megállapodik magának nyugiban.* - Jó persze... nem mindenki végezhet tisztességes munkát... de azért ez egy... elég tré meló volt, amit így tudtunk végezni. Ha már valamibe belekezdek, szeretem nem félbehagyni. Ez Mindenre vonatkozik. * Itt egy szemtelen mosolyt enged meg a srác felé, hogy annak beindulhassanak a fogaskerekek az agyába. A Pajzánabb kerekek. No meg a fészkelődés is... szinte lehetetlen, hogy ne váltson ki semmiféle biológiai reakciót. *
- És még mindíg nem bánod, hogy nem dobtál ki a fenébe már az első pillanatban, amikor elkezdtem mászni rád? * Kérdi vigyorogva a nekromantát.*

Vendég

*Na ugye, hogy tudja, hogy Anita neki nem árt. Erőteljesen tartana a lánytól, ha nem lennének ilyen kapcsolatban... igen, ez valószínű.* - Tudom, hogy neked is van. *Somolyog, majd ugye megint átkarolja a lány derekát, úgy figyelve rá.* - Talán tiszta munkát akart végezni, és mindenkitől megszabadulni. *Lamentál, majd bólint.* - A nagy többség valóban. De hát... annak is kell lennie valakinek... valakiknek, nem? *Kérdezi, félmosollyal az arcán. Ő már csak így számol a legtöbb emberi élettel. Foglalkozási ártalom, mondhatni, majd egy rövid nevetést hallat.* - No hát no. Egy nyúllal mi mást kezdhet az ember. *Mondja, megforgatva a szemeit.* - Ennél jobb már csak az lett volna, ha nem tudom... egy verebet intéz el hatalomfitoktatásért a másik tanárnő, és azt kap most Báthory. Bár tény és való, lehet, hogy azt nem kérte volna el, mert a hiénájának egy veréb a fél fogára nem lenne elég... *Morfondírozik hangosan.*

Vendég

*Mikor megkapja a csókot, természetesen viszonozza. Hosszan, szerelmesen. Igen. Szerelmesen. Nincsennek együtt egy hete... de Anita szerelmes. Bizony hogy az. Így természetes, hogy nem is vágná át a torkát a srácnak. Hagyja, hogy a fiú a derekát átkarjolja, és amikor az elveszi a kezét, akkor meg is emeli a csípőjét, hogy amaz elvehesse a kezét. Megnézi a tetoválást, majd elmosolyodik. Ő is oda tartja az alkarját, majd felhúzza a Shinobi Shozukot. * - Látod? Nekem is van. * Csak éppen teljesen más. Neki egy körökből álló motivum van, ami a klánjának a jelképe. Az Tíz ököl klánja.*
- Parancsot. De amit az a nő akart csinálni, az csk esztelen mészárlás. A feladat az volt, hogy a főpapot megkeresni, és eltenni láb alól nem? Azt egyszerűbben meg lehetett volna oldani. És csendesebben. De az a csürhe képtelen arra, hogy csendben legyen. Csak golyófogónak jók. Semmi másnak. * Morogja maga elé. * - Annak az Atanas gyereknek volt egy jó ötlete... de mindenki cseszett rá. Az viszont tetszett, mikor Báthory az ember arcába vágta a nyuszit...* csicsereg a srácnak.*

Vendég

- Meg egyszerűen tudom, hogyha kapálóznék, akkor egyrészt meg is sebeznél, másrészt meg... ha te meg akarnál ölni, aztán fejre is állhatnék, elbujdokolhatnék, akkor sem tudnék mit tenni. *Kikerüli a választ, igen, bízik benne, hogy nem vágják át a torkát. Aztán megkapja a feltételt, mire elmosolyodik, de csak akkor nyitja ki a szemét, amikor a lány már az ölében van, és át is karolja Anita derekát. És valóban, kifizeti a váltságdíjat, meg is kapja a lány a csókot, ha Deanen múlik, nem is rövidet, majd egyszer csak vége szakad, és kicsit hátrahúzza a fejét, belenézve a szemeibe.* - Az én műfajom. *Mondja egy félmosollyal, arra, hogy igen, élvezte az órát. Anita szavaira kicsit ingatni kezdi a fejét.* - Parancsot kaptunk, hogy gyilkoljunk. Nem mondhatnunk nemet, pláne mi nem. *Itt bal kézzel elengedi a lányt, hogy felemelje azt, mutatva a tetoválását, jelezve, hogy mire gondol, majd megint átkarolja.* - De ezt... neked kell a legjobban tudnod, mi van, ha parancs jön. *Mondja kicsit halkabban, de jól érthetően.*

Vendég

- Nyugodt vagy annak ellenére, hogy egy penge van a nyakadon. Ennyire megbízol bennem?
* Kérdi, de nem engedi el, csak a fiúnak a pálca forgató kezét. Mostmár tudja, hogy úgy sem átkoznák meg. *
- De tudod mit? Rendben... egy csókért cserébe nem vágom át a torkod.* Mondja, majd elteszi a pengét, és átlendül a srác, és a támla felett, majd a fiú ölébe huppan, keresztben rajta.* - Na? Megkapom amit kérek? * Kérdi mosolyogva, miközben a fiú szemeit figyeli. - Hiányoztál Drága. Régen láttalak... nagyon régen... vagyis...annak tűnt. * Mondja tündéri mosollyal, miközben félrebillenti szép fejét. * - Gondolom te élvezted az órát. Mit szólsz ahhoz a hülye nőhöz? Ahhoz a Báthoryhoz? Lemészárolta volna a falut...
* Mondja kicsit komoran. * - Ezt a hülye szukát... miért nem bízza a profikra? *Kérdi halkan a fiútól.

Vendég

*Nem olyan jók az érzékei. Nem hallhatja azt, ami árnyékként, hangtalanul mozog, csak a hirtelen elkapásra, a pengére mozdul, és bizony persze reflexből a pálcája után kapna, ha nem kapnák el a kezét is. Nyakát önkéntelenül hátrébb húzza, próbálja elhúzni a penge elől, márha hagyják. Érzi a hajzuhatagot, és a suttogásra csak becsukja a szemeit, és kicsit kifújja a levegőt. Igen, átfutott az agyán, hogy az oldalválasztása miatt jött valaki átvágni a torkát... bolond lenne, ha nem jutna eszébe, de azért belemegy a játékba, bár még mindig csukott szemmel.* - Nem tudom. Szabja meg a váltságdíjat az én fogvatartóm. *Válaszol, de nem forgolódik, teljesen nyugodtan ül, csukott szemmel.*

Vendég

* Anita meglátja, hogy ki sétál...jobban mondva biceg be, erre csak elmosolyodik az árnyakban. Óhhh ő attól, hogy a kedvese sétál be, nem fogja másként kezelni, mint potenciális nagyvad. Olyan vad, akit nem fog levadászni, és el fogja engedni. De elkapni el lehet. Hagyja, hogy az leüljön, és a lány a földhöz tapadva kúszva közelíti meg a srácot. Tapasztalt lopakodó, így nem üt zajt. Még a láncossarló is néma, ami azért meglepő lehet. De erre van egy egyszerű magyarázat. Rongyba van csavarva. A lány a lábszárára szíjazott dobótőrt, és lassan felemelkedik. A penge a srác nyakához simul, miközben Anita elkapja a srác kezét, ami a pálcájáért nyúlhatna. Nem követi el azt a hibát, hogy közvetlen a fiú feje mögött van az arca. Dehogy is. Annál profibb ő. Ellenben a srác nyakába selymes hajzuhatag omlik. A lány búgó hangon suttog a fiú fülébe.*
- Mit adsz azért, hogy ne bántsalak itt és most?
* Teszi fel a halk, ám érzéki hangján ingerlő kérdést.*

Vendég

*Nem, valóban nem jár későre, pláne egy ilyen éjszakai bagolynak nem, mint Dean. Természetesen a nekromágia fókusz már ott van az ujján, furcsa lenne, ha pont ő venné le... elvégre nekromanta, át is állt, úrnője is tartja, az lenne furcsa, ha nem lenne rajta a fókusz. És bár nincsen várva, mégis ő biceg be. Halványszürke ing, farmernadrág, tornacipő, a vállig érő haj, és persze a bot. Maga sem tudja, mi vezérli őt pont ide, elvégre korántsem egy játékos alkat... jobb kezén, fókuszos kezével végigsimít az egyik kanapészerű-izé hátulján, majd le is huppan oda... márha nem akadályozzák meg ebben.*

Vendég

*Későre jár. Na jó... annyira nem is. Egy fekete árnyék sétál be a játékterembe, majd valahol az árnyak között meghúzódik. Használja amit tanult. Kihasználja a terület adottságait, és elrejtőzik. Fekete öltözete tökéletesen illik ahhoz, hogy ez menjen neki. Árnyak közé olvad, hogy ne lehessen látni. Elég tapasztalattal rendelkezik e-téren, hogy megtehesse. Lassan egy gép mögé lapul, és szemmel tartja a bejáratot. Játszik. Vadászik... élvezi a vadászatot. Régen gyakorolt... és kell egy kicsit, hogy formában tudjon maradni. Igazából nem vár most senkit. Az utóbbi napokban sokat találkozott Deanel. Így az energia valahol a maximumon túl zúg a fejében. Abban a bájos, és ártatlannak kinéző kis koponyában. Csöndben lapít a gépek között, és smaragd szemeivel a bejáratot fürkészi.*

Vendég

-Jep*közli a fossza, aztán, amikor újra a lánynak kell lőnie megpróbálja ugyebár. Mindenesetre ez nem megy be. Ellép az asztaltól, majd hagyja, hogy a lányka is lőjön. Amikor meghallja, hogy Francia zöld szemei felcsillannak.*-Imádom Francia országot főleg a Moulin Rouge-t*mondja a lány természetesen át váltva franciára. Igaz, hogy csak középfokon beszéli a nylevet, de legalább tud valamennyit.*-Én?*kérdezi vissza a lány, Nos úgy látszik a Watson név nem mondott eleget.*-Angliából.*mondja a lány röviden, majd, ha ő következik, akkor újra lő. Ez sem megy be. pár centivel megáll a lyuk előtt.*-te jössz!*közli a koboldkának, majd darwinra pillant.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Csüt. Aug. 05, 2010 5:45 pm

*A buldog-daimon szelíd arccal, nyáladzó pofával, hangosan lihegve ücsörög teljes csendben társa mellett, amíg meg nem szólítják.* Igen, Jean, te pedig Darwin, ha jól mondom. *Morogja, hangja elég fülsértő, mintha valami rossz démon torkából szabadulna fel. Neki nincs akcentusa, ami elég furcsa. Lumiére figyeli Susan lökését, amivel egy teli golyót pusztít ki, és elmosolyodik.* Te vágy á telivel. *Mondja halkan, inkább csak magának.* Megínt te jősz, mert shikerült lelöknőd egyet. *Kacsint a másikra, és a második lökést is figyeli, egészen addig, amíg a lány teli golykat lök le - hogy mennyit, azt user dönti majd el. Amikor Lumiére jön, megszorítja a dákót, és a pályát kezdi figyeli; melyik csíkos golyó lenne a legjobb helyen.* Ígen, Fránciá órszágból jőttem. És hát lehet, hógy kicsit fúrcsán beszélek, bócsánat. *Pirul el, amikor rájön, hogy az akcentusából lehetett kivenni hovatartozását.* Te hónnan érkeztél? *Kérdez vissza, majd beáll a fehér golyó elé, és céloz. Erőset lök, amivel eltalál egy helyzetben lévő csíkosat, ami megpattan az asztal szélén, majd pont a lyuk mellett, de nem megy le.*

Vendég

*Amikor a lányka feláll és az asztalhoz sétál, Susan csak magában somolyog.*-Akkor kezdek, de amúgy én sem vagyok valami jó játékos.*mondja, kissé zavartan.*~Bezzeg, ha Filipp itt lenne...~*gondolja a lány, mire Darwin csak elnyúlik a földön. Közben oda megy a másik daimonhoz haverkodni.*-Jean ugye?**kérdezi meg a macskaszerű lény. A lány csak megfogja a dákot, majd céloz. User most hirtelnjében nem nagyon tudja a szabályokat. Mindenesetre a lány egy teli golyót rak el. Csak felsóhajt, majd a koboldkára pillant.*-Amúgy francia vagy?*teszi fela kérdést, csak, hogy azért ismerkedjenek is.*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Csüt. Aug. 05, 2010 4:57 pm

*A lányka a bemutatkozásra biccent, és halvány mosollyal figyeli a másikat.* Ígen, ésh ő Jean, szhintén dáimón. *Mutatja be ő is a daimont, majd a billiárd asztalra pillant. Elég magas, de hát megoldható. A koboldlányka feláll, csupasz, cipó nélküli lábacskáival toppan egyet a földre, majd elég hangosan eltapicskol a játék helyszínéhez. Susanra pillant, majd fel, az asztalra, ami nagyjából állmagasságban van vele. A nagytestű daimon mellédöcög.* Perszhe, játszúnk! *Válaszol a kérdésre, közben egy dákót kap fel az asztalról, és kihívóan pillant társára. A golyók már fel vannak állítva, már csak a kezdő lökés kell.* Kezdhetsz. *Mosolyog a másikra Lumiére*

Vendég

*Teljesen elgondolkozva áll a flippernél. Mindenesetre, amikor benyitnak csak köszön.*Helo.*mondja halkan, majd újra a flipperhez fordul. Darwin csak vicsorítva röhög. Márha egy fossza tud röhögni akkor ő azt csinálja.*~ Ez a csaj akkora, mint a kutya ülve..~*mondja, miközben elfekszik a hátán és úgy pörög körbe. A lány csak szemforgatva lép el a flippertől.*~Kuss. Darwin kuss van.~*morogja gondolatban a lány, majd, amikor bemutatkoznak, akkor odasétál a lány mellé. Nem, ő nem , oylan neki semmi baja sincsen a törpékkel, koboldokkal meg miegyéb lényekkel. Csak egy halovány mosollyal az arcán mutatkozik be.*-Susan Watson. Ő pedig darwin a daimonom.*mondja a lánynak, majd csak a biliárd felé néz.*-Van kedved játszani?*kérdezi meg, miközben fejével az asztal irányába int.*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Csüt. Aug. 05, 2010 4:40 pm

*Egy apró termetű koboldlányka léptet a játékterem felé. Hosszú, fekete haja feltupírozva, szándékos kócossággal keresztezi vékony, apró arcocskáját. Ahogy a terembe ér, meglátja Susant, akinek csak biccent egyet, ez jelenthet undort is, és köszöntést is; csak egy egyszerű fejrántás. Az egyik játékgéphez lép, majd lábujjhegyre áll, végigméri az egészet, de alacsonysága miatt elég kellemetlen a helyzet. Megvonja a vállát, és leül egy kanapéra. Pillantása a másik lány felé esik, jól végigmérve azt, majd Darwint is megnézi magának. Mellette egy hatalmas, rondának is mondható, fehér buldog ül, nyáladzó pofával, de kedves tekintettel. Az egész kutya négy lábon majdnem akkora, mint a lányka maga.*
Szia. Lumiére vágyok, ess the? *Kérdezi erős akcentussal, egy halvány mosollyal.*