Hét tenger kikötő

Tárgy: Hét tenger kikötő Vas. Május 16, 2010 5:26 pm

First topic message reminder :

Nellond területe elnyúlik a tengerig, így rendelkezik egy kikötővel is. Hosszú cölöpökön álló stégek nyúlnak ki a víz felé, hogy kényelmesen ki tudjanak kötni a hajók. Ebben még az is a segítségükre van, hogy a parttól nem messze egy mesterséges szigeten hatalmas világítótorony áll. A fényét már messziről látni, és hívogatóan hat az eltévedt hajósokra. Itt állandó a hangzavar, ahogy a kereskedők kiabálnak, vagy a hajókapitány a matrózainak adja ki a feladatot. A legkülönbözőbb emberek fordulnak meg itt, hogy lássák a várost, eladják portékáikat, vagy rejtélyes tárgyaiktól szabaduljanak meg. Sok hajó és bárka fut be ide, van, hogy kalózok keresnek itt nyughelyet, de az is megesik, hogy előkelő hölgyek választják a vízi közlekedést a vonat helyett. Sötét lepelbe burkolózott alakoktól egészen a békésen játszadozó kisgyerekekig bárkit megtalálhatsz itt. Könnyű beleolvadni a környezetbe, hiszen bárki is lennél, nem fogsz szemet szúrni senkinek. Forgalmas terület, ezért a zsebtolvajok kedvenc lelőhelye, hiszen megtöltött pénztárcákat és különös varázstárgyakat rejtenek itt a táskák. A macskaköves kikötőből utcák indulnak szerteszét, hogy az ide látogatókat bevezessék Nellondba. Messziről érezni, hogy a kikötőt is körbelengi a mágia varázsa.

leírás Laura Wylee
név Cirelin de Sovalon

Vendég

*A fiú szavaira csupán arcba köpi őt. Nem túl nőies megoldás, de tökéletesen kifejezi a véleményét a fiúról.* - Tudod mit gondolok rólad? *Kérdezi fakó, rideg hangon.* - Egy szánalmas korcs vagy. Egy emberi roncs... Senki vagy. Az Úrnőnek nem kellesz. Vannak az átálltak között, akikre talán szüksége vagy, de Te... Egy jelentéktelen kis senki vagy. És ráadásul nem tiszteled az ellenfeledet sem. Fogalmad sincs, hogy mire vagyok képes, és ez okozza majd a veszted. *Nem fenyeget, csak tényközöl. Aztán egy pillanat alatt a kezében terem a pálcája, hátrahúzza a feje fölé, mert ha user jól emlékszik, ez a mozdulat.* - Eruptio Glacis!*Majd előrelendíti a pálcáját, és várja a hatást. Igen, elvileg nem támadhat az Úrnő diákjaira. De nem érdekli. Mások közülük nem idegesítik fel...*

//EHM elsődleges mágiaág, + vízmágus 1. szint.
Jégkitörés: Szintén vízmágia, jég formájában. Hasonlatos varázslat, mint a tűzgolyó. Pálcánk hegyénél egy kisebb jéggömb jelenik meg, melyet egy hajító mozdulattal dobunk a célszemély felé, s azt eltalálva kisebb robbanás keletkezik, apró jégdarabokat lövellve szét. Kezdők esetén a jéggömb 1-2 centi átmérőjű, és 1-2 méteres területen robban be, tehát akár 2-3 embert is beteríthet a jég. Gyakorlott varázsló akár 10-15 centis gömböt is dobhat, melynek detonációja már több méteres hatótávolságú.//

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Szept. 18, 2010 2:46 pm

* A fiú továbbra sem ijed meg a színészkedéstől, ismét villán egy féloldalas mosolyt, és így szólt:
- Természetesen Úrnő! De nem hiszem, hogy engem pont egy diktátor, fog megbuktatni, sem egy diktatúra, én az ilyen helyzetektől független vagyok, viszont hogy őszinte legyek te sem vagy valami nagy veszély - itt elvigyorodott, s amint meghallotta a lány szavait a "vándorlásáról" kitört belőle egy kis kuncogás.
-Hidd el, minden felfedezett fa tartalékol egy új titkot, ami csak arra vár, hogy felfedezd, és ha ezt megteszed, rájösz, hogy oly sok még amit meg kell tanulnod erről a parányi helyről. Hisz ahogy a Nap lemegy úgy fel is kell, de sohasem úgy ahogy aznap kelt, s midőn a Nap lemegy úgy kell fel a Hold, de mindig más- és másnak kedvez szerencséje, és mindig másvalakinek mutat egy új titkot. Lehet hogy ma te leszel az ... - szavai komolyak voltak, mégis nem tudta elfolytani nevetését, amikor a lány szemébe nézett...*

Vendég

*Konkrétan felnevet a fiú szavaira, majd elkomolyodik, és megvető tekintettel méri végig a srácot.* - Eléggé kétértelműek a szavaid, de próbálom megfelelően átlátni a helyzetet. Amennyiben úgy értetted, hogy meg tudod védeni magad... Könnyen mások áldozatává válhatsz ilyen hozzáállással. A saját bőrömön tapasztaltam. Amennyiben arra gondoltál, hogy az Úrnő oldalán állsz... Nos ez esetben én magam vagyok a veszély számodra. Minden diktatúra és diktátor megbukik egyszer, és én akkor emlékezni fogok rád. És nem vagyok kíméletes... *Igen, ő lenne a kedves és aranyos prefektuslány. Tipikus jókislány, most nem? A fiú válaszára csak biccent egyet.* - Azt hiszed, elhiszem? Nem hinném, hogy az igazgató és a szakvezetők megengedték, hogy csak úgy utazgass, mialatt a Nezabar tanulója vagy. Egyébként, én elég régóta vagyok itt ahhoz, hogy tudjam, mi merre hány méter. *Ő is eléggé ködösen beszél, nem nagyon lehet tudni, mire is gondol. Pedig az egyenes beszéd híve.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Szept. 18, 2010 10:00 am

* A fiú elmosolyogja magát, amikor a lány Nellond veszélyességéről kezd beszélni.
- Nah igen, veszélyes mi? - nem is komoly kérdés volt inkább, csak valamiféle gúnyos megjegyzés - Nem hinném, hogy pont nekem kéne félnem a veszélyek miatt - rejtélyes megfogalmazásai miatt sokan kerülik, akik csak látszatra ítélnek, de mikor elindul visszafelé, a lány követi őt. Kérdése oly könyednek és őszintének tűnt, s hát a fiú is válaszolt rá, habár, az ilyen szerepjátékokban Kevin sem marad alul:
- Hát régen, most is átutazóban voltam itt-ott. Hol erre, hol arra - beszéde közben arcának egyik ránca sem mozdult, de közben csintalanul mosolygott - És te? - kérdezte határozott nyugottsággal...*

Vendég

*Csak bólint a válaszra. A mosoly természetesen ott van, mint mindig, amikor újakkal ismerkedik meg. Vagy számára újakkal. De lényeg a lényeg. Ez a mosoly most más... Nem az az élénk mosolygós Chleo áll itt, és senki sem tudja, mi a baja... Se Holden, se Rosetta, se Laura... Abszolút senki. És Kevin sem fogja, hacsak nem rendelkezik nagyon durva mentális képességekkel. De ha user jól emlékszik, Chleonál elsődleges mágia az AMM, szóval meg tudja védeni magát, ha akarja. Sőt, nem is kell különösebben akarnia. A fiú mutatványára csak legyint egyet. A legyintésre kezéből tenyérnyi vízgömb csap ki, és a fiú lába előtt csapódik bele a mólóba. Na igen, ő vízmágus, ő megteheti, haha.* - Szóval csak sétáltál... Nellond veszélyes hely mostanság. Megfelelő védelem nélkül nem érdemes erre császkálni. *Susogja maga elé elmélyülten, majd mikor a fiú elindul, valamiért ő is megy vele.* - Egyébként mikor érkeztél? *Kezd bele azz erőltetett bájcsevejbe, ami egyébként totál őszintének tűnik, nem lehet rájönni, hogy csak megjátssza magát.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Szept. 18, 2010 9:35 am

* -Igen, Eramir. Ami azt illeti csak erre jártam és hát megláttalak itt a molón sétálgatni és gondoltam ideköszönök. Oh, ne haragudj! A nevem Kevin Rott ifjú varázslótitán. - féloldalas mosolyt ereszt , aztán elkezdi nézni az eget. Majd tesz néhány lépést előre, és lehajol, hogy szemügyre vegye a víz ritmusos morajlását. Pálcáját előrenyújta tesz néhány kis mozdulatot, és a tengervízből egy víznyaláb emelkedik ki. Elkezdi forgatni a levegőben, közben le nem veszi a szemét a horizontról, aztán visszaküldi a vizet a tengerbe, feláll és kezd hátrálni.
- Örültem a találkozásnak, Chleo - rámosolyog a lányra és lassan elkezd vissza fele indulni... *

Vendég

*Elméjéből teljesen kizárja a külvilágot, ennek köszönhetően összerezzen a köszöntésre. Szemei csukva voltak eddig, így azokat most felnyitja. Egy ugrással lent terem a deszkán újból, ahogy meglátja a fiút. íHaját továbbra is lágyan fújja a szél.* - Üdv. Chleopatra Penthesilea, Naxeldires prefektus. Segíthetek valamiben? *Darálja a jól megszokott, mégis új szövegét. Hiába, még csak nem régóta prefektus. Nyelve már ráállt, a diákképviselő szóra, amikor "előléptették". Tekintetével a fiú szakos kitűzőjét keresi, aminek elvileg rajta kellene lennie.* - Eramir... Igaz? *Kérdez rá, pedig teljesen egyértelmű. Hátrasimítja fekete haját, és vár a válaszokra.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Szept. 18, 2010 8:53 am

* Kevin lassan sétált. Elgondolkodva lépegetett maga elé nézve. Találra lobogott a hű szélben szőke hajával együtt. Talárja-és fekete farmerében szinte beleolvadt környezetébe. Elhaladt a moló mellett, azt megállt. Egy lány volt a molónál, aki kecsesen lépdelt a moló szélén, magabiztosan. Kevin megdöntötte a fejét és elindult a lány felé.
- Szia!-mondta.*

Vendég

*Egy lépés... Két lépés... Három lépés... A móló peremén egyensúlyoz a lány, anélkül, hogy akár csak egyszer is meginogna. Már régen hódolt szenvedélyének, és hát azért a kötéltáncosok élete nehezebb ennél... Ők egy vékony kötélen táncolnak, míg ő a móló szélén, ahonnan nehezebb leesni. Meg hát víz van alatta, és Chleo mégiscsak vízmágus. Mindenesetre csak rakosgatja egymás után a lábait, lassan, óvatosan, majd a móló végén lévő keskeny "oszlopra áll rá lábujjhegyre. Karjait széttárja, úgy élvezi a, szeptember vége felé azért már hűvös szellőt. Na jó, szeptember közepén, de sebaj. Egyébként egy fehér ruha van rajta, haja kiengedve. Mezítláb van, hála a kérges bőr varázslatnak, az esetleges szálkákat sem érzi meg igazán.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

//A mai nellondi program érdeklődés hiányában elmarad. Megjelentek száma: 0 fő.//

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Vas. Aug. 22, 2010 9:27 am

//Fagy//

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 41 Kaszt :

*Hát igen. Néha megesik, hogy Faith és leera összevesznek egy picit, bár ez ritka.*
- Na látod Leera, ettől jobban lesz. *Újra a fiú felé fordul.* -Soha nem hittem abban, hogy azok az idióta "beszéljük ki magunkból a bajt" jók lennének. Csak össze roppantsák az embert. *Hangja most is gúnyos. Leera most nem szólal meg, de lehet látni Faith arcán, hogy valamit közölt vele, még ha azt nem is hangosan tette. Mintha a lány egy másodpercre elsápadna, de talán csak a nap miatt tűnik úgy. Neki nem sok mindent köszöntek meg eddig, így kissé meglepődik ezen.* - Csak véleményt mondtam. Az első ingyen volt, de a többit már meg kell fizetni. *Nem igazán lehet eldönteni, hogy komolyan beszél vagy csak viccel.* -És hogy is hívnak? A nevem már tudod, hála Leerának. Mondjuk maradhatunk a kikötőben ülő fiúnál is, ha gondolod. *Na igen, arcán ott van a gúnyos mosoly mint mindig.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Vas. Aug. 22, 2010 9:13 am

* Na igen a fiúra járárt a rúd az előző időkben. Mikor a daimon is megszólal figyelmesen nézi majd mielött megszólalna Faith elé vág. A fiú arcán megjelenik egy mosoly hallgatva a társak vitáját. Majd kimondja azt a mondatot mit az elöbb akart.*
- Jól teszi hogy érzéketlen. Csak magamhoz térek lassan tőle.*majd amikor a fiatal hölgyemény mellé ül és válaszol az előző kérdésére, majd neki is hasonlót tesz fel elvigyorodik. Letörli a könnymaradványokat és válaszol.*
- Nem már nem. Csak eddig. Most éppen veled, illetve veletek beszélgetem. *mondja elgondolkodva.* Amúgy köszönöm.

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 41 Kaszt :

*A lány csak a fejét csóválja.*
- Szóval elhagytak és az ismerőseid körében meghalt valaki. Hát eléggé peched van úgy tűnik. *Szája gúnyos mosolyra húzódik. Erre már Leera is megszólal.* -Ne haragudj, Faith eléggé érzéketlen. * A lány csak a szemét forgatja.* - te meg állandóan bocsánatot kérsz. Én csak a tényeket sorolom, Leera. *Oldalra biccenti a fejét, majd leül a padra a fiú mellé.* -Teljesen mindegy, hogy miért vagyok itt, nem? Oda mehetek ahova akarok és ehhez nem kell cél. És te? Itt ülsz és sirdogálsz? *Mostanság eléggé sok diákkal beszélt az iskolából. Nem akar ő sem kedves sem együttérző lenni, így marad neki a gúnyosság.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Vas. Aug. 22, 2010 8:54 am

* Csak lehajtott fejjel ül a padon, kezei összekurcsolva amikor valaki megszólítja. S éppen a legfájobb dologba mar bele. Szerelme elvesztésébe. A fiú fel sem tekint, s már nyitja is a száját az elzavarásra amikor meghallja a következő mondatot, illetve mondatokat. A fiú az eddig félig nyitott szájával felpillant. Kicsit megrázza a fejét majd megszólal.*
- Mindkét dolog miatt egyszerre.* érinti meg a fekete szalagot, miközben másik kezével a hajóra mutat.* Na jó a lány és vele együtt a szerelem hagyott el és nem elvitték. De már örülök neki. Csak… *gondolkozik.* … nem tudom. *rázza meg ismét a fejét. Aztán máris kérdez egyet.* Hogy hogy erre mászkálsz? Ide nagyon ritkán jönnek az emberek. Legalábbis alig alig. *mondja halkan és érdeklődő hangnemben.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 41 Kaszt :

*Egy fekete csuklyába burkolt alak áll és csak nézi ahogy kikötnek a hajók. Mellette egy ürge álldogál. Végül a lány megunja a hajókat bámulni, ezért inkább a körülötte lévő mozgolódást nézi. Egy kis lányt lát aki valami kis játékbabával játszik, egy családot aki nevetve megy el a kikötő mellett. Tekintetét inkább elfordítja. Meglát egy fiút, aki sírdolgál.* ~Ne zavard Faith. Hagyd szegény gyereket!~ *Persze Faith nem tágít. Határozott léptekkel közelít Sepp felé. A szél lefújja a csuklyát a fejéről így látszik, hogy csak egy fiatal lány rejtőzik alatta.*
- Hát neked meg mi bajod van? Miért sírsz? Hajón elvitték a szerelmed vagy mi? *Jellemző rá, hogy semmi bemutatkozás vagy valami, rögtön a lényegre tér. A fekete szalagot látva azonban egy ici-pici együttérzés cseng a hangjában.*
- Részvétem. De a halottak miatt nem kell sírni... *Sóhajtja.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Vas. Aug. 22, 2010 8:31 am

*Zutty. Egy kő landol a tengerben. S mikor a kő átlépi a víz felszínét egy hatalmas csobbanás, és egy elégedett mosoly. A szőke hajú fiú éppen egy padon üldögél. Azon a padon melyen hónapokkal ezelőtt is üldögélt. Ahol megismerte az elmúlt hónapok megboldogítóját. De hát mindennek vége szakad egyszer. S ez a kapcsolat is véget ért. Egy rohadt kard miatt. A fiú halkan felsóhajt, szeméből patakszerűen indulnak meg a könyvek. Igen eddig tartott ki. De most mikor nem látja egyetlen diáktársa sem, gyászol. A kapcsolat végét, a szakvezetők és az igazgató halálát. Társai halálát. S legfőképpen édesapjáét. Mint általában a fiú ma is narancssárga ingben feszít, melyen ott feszít kitűzője is. S mellette az a bizonyos fekete szalag, amely már kiegészítője a ruházatának.*

Vendég

// harmadig oldal. Ariana harmadik hsze. Gyümölcs//

Okkés Smile

-Kaen

Vendég

- Igaz... *Jegyzi meg elgondolkozva, majd mikor Valko elhúzódik, akkor ő is feltápászkodik a földről, persze a fiú kezébe kapaszkodva. Aztán zsebredugja a kezeit.* - Egy hónap... Majd meglátjuk. *Mondja, aztán elindulnak... Ő mezítláb, hiszen mint mondtam, a cipője sehol. Hogy így jött le, vagy elhagyta valahol... Az már rejtély, mert ő nem hozza szóba. Nem zavartatja magát, mezítlábasan lejt végig Valko mellett az utcákon. Az iskolában elköszön egy "akkor vasárnap" mondattal, majd röviden megöleli a fiút, elmotyog egy esetlen "köszönöm"-öt, és eltűnik a Feketeözvegyben.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Vas. Május 30, 2010 7:23 pm

-És ki mondta, hogy nem járőrözöl éppenséggel? Senkinek nem kell tudnia, ha esetleg nem így lenne.. *mondja, miközben szemeiben sejtelmes fény kezd el táncolni. Hát igen, a mutatványos vér, az kívánja az efféle dolgokat, a szemfényvesztést, a dolgok elhallgatása, a dolgok megoldása a lehető legügyesebb, legakrobatikusabb módon. Csak tartja a lányt, majd végül aprót biccent, elhúzódik tőle, feláll, és kinyújtja a kezét a lány felé, hogy felsegítse.* -Akkor gyere, ideje lassan bemenni. És a tanulásnak idő kell, de megéri, hidd el. Amúgy, szerintem egy hónap, és menni fog. *mondja, bíztatóan, bizakodva, miközben magában töpreng a dolgokon, majd visszalépdel Ariana mellett a suliba.*

Vendég

*Észreveszi a remegést - pontosabban a daimónja -, de nem szól semmit. Nem tudja, mire gondol Valko, de majd elmondja, ha akarja. Aztán halványan elmosolyodik.* - Egyrészt amíg leérsz a kapuig, nem lesz veled rangos ember, hiszen ott találkozunk. Másrészt én is csak járőrözni lehetek kint, a jelvényem nem azt jelenti, hogy szabadon szambázok kint kijárási tilalom alatt. *Megnyugodva bújik Valko-hoz. Jólesik neki az ölelés, hiszen mindenki tudja, hogy érintésmániás. Ő így van megvigasztalva. Így már annyira nem is érdekli, hogy nem bízik őszintén a tanítás teljes sikerében.* - Tényleg jó lenne, ha megtanítanál. De... nem sétálunk lassan vissza az iskolába? Úgyis időbe telik, míg visszaérünk... *Persze azért még nem húzódik el.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Vas. Május 30, 2010 7:07 pm

*Átfut az agyán egy név, egy gondolat, és kissé megremeg a bal keze, de aztán elveti a gondolatot. A Báthory lánynak nem biztos, hogy jót tenne egy pszihológus. Az meg még biztosabb, hogyha bármi baja is esne annak a bizonyos nőnek, akihez Valko is jár.. A fiú egyrészt összeomlana, másrészt Jana sem élne sokáig. Nem, nem kockáztat. Valahogy sejti, hogy nem lenne semmi értelme. De majd azért utánakérdez, hátha van ismerőse.* -Nem gond, ha előbb is lenne, mint a kijárási tilalom. Elvégre is.. egy rangos ember van velem, nemdebár? Ezek után egy őrdémon se mondhat semmit. *húzza ki magát egy cseppet, aztán megfogja a lány karját, és, mikor az odabújik hozzá, akkor egy cseppet meglepődik, majd elmosolyodik, és átöleli a lányt, magához húzva, és tartva őt, mint valami oltalmazó valaki.* -Képességet nem lehet kiírtani magadból, de meg lehet tanulni, hogyan hasznosítsd, hogyan élesítsd, és hogyan tompítsd el a harmadik szemedet. Hogyan tarts elé szemfedőt, és azt hogyan rántsd le egy alkalmas pillanatban. Vagy hogyan hagyd, hogy a szél rántsa le, ha éppen úgy akarja. Nem könnyű, de meg lehet tanulni. Tudod, hosszas, szorgalmas munka, mint mindig. *apró, kissé irónikus sóhaj, mert eléggé közhelyesek ezek a szavak is.*

Vendég

- Ha találsz egyet, feltétlenül szólj nekem is. *Adja meg a választ, hiszen valóban senki nem jut eszébe. Az, akihez minden gondjával futott, egyrészt már nincs mellette, másrészt pedig kénytelen belátni, hogy ezt a helyzetet aligha tudná úgy megoldani, hogy mindenkinek tetsszen. Ha meg mégis, akkor nem tenné meg. Valko merengő szavaira nem szól semmit. Sejti, mire céloz a fiú, de épp az előbb mondta el: nem hisz abban, amit lát, függetlenül attól, mi az. Aztán bólint.* - Hajnali öt, tölgykapu. Rendben, az éppen a kijárási tilalom vége, akkor már lehet kint járni. Az meg nem baj, ha korán, majd korábban fekszem le. *Majd ugyebár kifakad... és mikor Valko megfogja a karját, akkor a tette átgondolása nélkül bújik hozzá a fiúhoz. Persze, ő is a barátjához bújik, vigasztalásért. Más meg sem fordul a fejében, de mégsem biztos, hogy Valko nem veszi túlságosan közvetlennek ezt a megnyilvánulást.* - Az... Annyira jó lenne. Tényleg meg tudnád tanítani? Bár... az igazság az, hogy... teljesen nem oldaná meg a problémát. A kéretlen látomásokat talán kizárnám vele, de... Ha szándékosan néznék a jövőbe... Akkor sem tudom, képes lennék-e elhinni.

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Vas. Május 30, 2010 6:50 pm

-Nincs erre valami jó kis szívsebész? Vagy valaki, aki tudná kezelni? Aki ért az ilyen szerelmi ügyekhez? *kérdez vissza, hátha eszébe jut Arianának valaki, így, kérdések alapján. az ugrásra csak érdeklődve emeli fel szemöldökeit, mindkettőt.* -Nem tudtam, bocs. Mellesleg nem untatsz. *teszi hozzá, megrázva a fejét, aztán belebámul a messzeségbe, és egy halvány félmosoly suhan át az arcán, ahogy lehunyja a szemeit.* -Nem.. nem fog.. *súgja egészen halkan maga elé. Hogy tudja-e? Nem tudni. Hogy belenézett-e a jövőbe? Nem egyszer. A borzasztó álmokról nem is beszélve. Aztán, hogy mit látott, az más kérdés. De keveset, vajmi keveset, ám épp eleget. A lány kérdéseire, visszakrédezésére felemeli a kezét, és kicsit megmozgatja, miközben furcsa szikrák pattogzanak le az ujjairól.* -Mágia.. tudod.. *ismétli emg saját magát, aztán eltöprng.* Hajnali 5kor az udvaron, a tölgykapu előtt? Ha nincs nagyon korán. *teszi hozzá egy halvány félmosollyal. Aztán a kifkadásra, mert annak is lehet tekinteni, egy kicsit közelebb húzódik a lányhoz, és megfogja annak kezét, karját, de csak, mint barát, mint egy afféle bíztatás.* -Nézd Ariana.. Minden képesség egyszerre átok és áldás. A kérdés az, hogy te hogyan állsz hozzá, és hogyan használod. Ha hagyod, hogy megzavarjon, akkor csak belezavarodsz. De, ha uralkodsz rajta, és próbálod befolyásolni, akkor nem lesz akkora átok. A lényeg az, hogy tudd, milyen képességeid vannak, mire tudod használni, és hogyan tudod figyelmen kívül hagyni. Ha szeretnéd.. megtaníthatlak rá. *villantja meg sejtelmesen, ezüstösen a szemeit a lányra.* -Válaszul a Rúnamágiára. *hát igen, a fiú valamivel jboban tudja befolyásolni a képességét, hiszen kiskora óta, születésétől kezdve megvan neki, így eléggé kitapasztalta már az árnyoldalakat is.*

Vendég

- Pedig tudni akarom. *Jelenti ki, aztán megcsóválja a fejét.* - Ez a gond, hogy senki nem tud vele kezdeni semmit. Na mindegy, majd... valami biztosan lesz, de... még én sem tudom, mi. Nem... tudhatom. *Egy ideig úgy tűnik, mintha még mondani akarna valamit, aztán elfordítja a fejét, és a következő szavakra ugrik.* - Hát békés elélésről itt szó sem lehet, bár tény, hogy a gyűlölet nem egymásra irányul... De... mindegy, nem untatlak ezzel. És akkor Jericho jövőre fog zaklatni téged, amiért meglógtál az utolsó órájáról. Azt hiszed, nem lesz neki gyanús, hogy pont a rúnamágia? Bár nem biztos, hogy figyel ilyenekre, de ki tudja. *A hajóra néz, és felvonja a szemöldökét.* - Hajóval Szófiába? Az a szárazföld közepén van. És rendben, akkor reggel fél hat, gondolom vasárnap. Mikor találkozunk és hol? Bízom benne, hogy kölcsönösen el tudjuk viselni egymást. *Mondja halvány mosollyal, majd a kérdésen elgondolkozik, aztán felsóhajt.* - Nem tudom. Valko, én... tényleg nem tudom. Talán jobban kellene tudnom az átlagembernél, hiszen látnom kellene, de már... egyszerűen képtelen vagyok abban hitni, amit látok. Csak annyira tudom, mi lesz, mint egy átlagos ember... vagy még annyira se, mert a jövőképek csak összezavarnak. *Elhalkul a végére. Még nem mondta el senkinek, hogy a látnokságot egyre inkább érzi átoknak, mint áldásnak az utóbbi időben... talán azért épp a fiú tudta meg először, mert hasonló képesség birtokosa.*

» Viharos tenger