Hét tenger kikötő

Tárgy: Hét tenger kikötő Vas. Május 16, 2010 5:26 pm

First topic message reminder :

Nellond területe elnyúlik a tengerig, így rendelkezik egy kikötővel is. Hosszú cölöpökön álló stégek nyúlnak ki a víz felé, hogy kényelmesen ki tudjanak kötni a hajók. Ebben még az is a segítségükre van, hogy a parttól nem messze egy mesterséges szigeten hatalmas világítótorony áll. A fényét már messziről látni, és hívogatóan hat az eltévedt hajósokra. Itt állandó a hangzavar, ahogy a kereskedők kiabálnak, vagy a hajókapitány a matrózainak adja ki a feladatot. A legkülönbözőbb emberek fordulnak meg itt, hogy lássák a várost, eladják portékáikat, vagy rejtélyes tárgyaiktól szabaduljanak meg. Sok hajó és bárka fut be ide, van, hogy kalózok keresnek itt nyughelyet, de az is megesik, hogy előkelő hölgyek választják a vízi közlekedést a vonat helyett. Sötét lepelbe burkolózott alakoktól egészen a békésen játszadozó kisgyerekekig bárkit megtalálhatsz itt. Könnyű beleolvadni a környezetbe, hiszen bárki is lennél, nem fogsz szemet szúrni senkinek. Forgalmas terület, ezért a zsebtolvajok kedvenc lelőhelye, hiszen megtöltött pénztárcákat és különös varázstárgyakat rejtenek itt a táskák. A macskaköves kikötőből utcák indulnak szerteszét, hogy az ide látogatókat bevezessék Nellondba. Messziről érezni, hogy a kikötőt is körbelengi a mágia varázsa.

leírás Laura Wylee
név Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Vas. Május 30, 2010 6:09 pm

-Jobb, ha nem tudod. *teszi hozzá egy félmosollyal, majd a szerelmi csalódás dolgokra csak felsóhajt egy apróbbat.* -Vagy úgy. Nos, ez esetben teljesen tehetetlen vagyok. A szívügyekhez nem értek, és sosem gondoltam arra, hogy szerelem miatt lehet meghalni. Végérvényesen legalábbis. Bár, ennek van azért személyes alapja is.. de inkább az van bennem, hogyha szerettem valakit, aki viszont szeretett, akkor már megérte. Az, meg, ami utána lesz, nem feltétlenül gyűlölet, inkább valami szerelemtől mentes, békés elélés egymás mellett. Az idő pedig rengeteg sebet be tud gyógyítani, vagy minimum heggeszteni. *halkul el a hangja, a megfutamodásra pedig csak biccent.* -Ha tetszik, mondhatjuk így is. Vagy úgy, hogy nem adom emg Jerichonak az utolsó órai utolsó célpont élvezetet.. Túlélek. *biccent még egyet, majd a kérdésre elmosolyodik, és elmutat a távolba, majd a keze lassan mozdul, és az egyelőre még a tengeren álló hajó felé mutat.* -Reggel fél hatkor szedik fel a horgonyt. Korai időpont, tudom, de csak ez visz oda egyből. A hogyan előtt még elmondanám, hogy mágikus világban élünk. *mondja, miközben szemeiben sejtelmes fény csillan meg.* -Engem nem zavarsz, legalább lesz társaságom. Márha elviselsz. *teszi hozzá kissé csipkelődve, aztán csak kitúr néhány tincset a hajából.* -Az valóban nem volt régen. És merre tovább? *kérdezget még egy kicsit, érdeklődve. Mintha csak az élet nagy kérdését tenné fel, nem csak azt, hogy a lány innen hova megy tovább.*

Vendég

*Önkéntlenül is felnevet Valko szavain.* - Na, annyira szörnyű nem lehetsz. *Aztán megcsóválja a fejét.* - Csalódás. Szerelmi, kellően mély. Pontosabban... Ez volt az utolsó csepp a pohárban, de nem tudom pontosan, előtte mi volt az, ami belekerült. De mindegy, nem lényeg. *Ő is mezítláb van persze, de ami furcsa, hogy a cipője nem igazán látszik sehol a közelben. Aztán a szemeit forgatja.* - Gyáván megfutamodsz, mi? Na, ezt megjegyeztem. *Persze érződik a hangján, hogy viccel. Megérti, hogy a fiú inkább ellógja az órát, attól függetlenül, hogy ő ezt nem tenné meg a helyében.* - Hatodikán, vasárnap... Hm... Mikor indulsz oda, mivel, meg hogyan? Szívesen mennék, csak veled lenne a legegyszerűbb, ha lehet olyat, meg nem zavarok túlzottan. De ha az úgy nem jó, akkor adj valami pontosabb címet Szófián belül, és megoldom. *Aztán eltöpreng, és megrázza a fejét.* - Maximum fél órája. De sajnos rájönni még nem sikerült.

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Vas. Május 30, 2010 5:47 pm

-Hát, ha én énekelnék neked, akkor utána már nem igen halalnál meg semmit, hidd el. *mondja kissé ksernyés, önirónikus hanggal, dehát tudja, milyenek a képességei.* -Mellesleg nem tudom. Ha tudnám, mitől halt meg, talán könnyebb lenne. Meg persze.. nem minden szál összeforrasztható. De szívesen rángatlak kifelé tovább a semmittevésből, ha arról van szó. *toldja hozzá egy határozott biccentéssel, majd csak ledobja magát a lány mellé, cipőjét leszedve a láébáról, lábait, lábfejét a vízbe mártogatva, maga mellé letéve a cipőket.* -Már remkül rajzolom az ellipsziseket. Azt hiszem legalábbis.. És már csak egy óra, aztán a vizsgák. Bár lehet, hogy az utolsó órát inkább ellógom, meghúzom magam, és majd ráfogom, hogy beteg voltam.. Túl nehéz anyagnak tűnik az a multifunkcionális rúna.. *húzza el a száját, majd tovább gondolkozik a lány által kérdezett dolgokon.* -A biciklizés megy, mint mindig, bár az eső miatt nem olyan könnyen, és nem olyan sokszor, de megy. A bandával pedig hatodikán lesz fellépés Szófiában, valami rendezvényen. Ha van kedved, akár meg is hallgathatod. És feléd? *pislog vissza a lányra.* -Régóta áztatod itt magad, azon agyalva, mi van a horizonon túl? *érdeklődik, miközben tekintetét a messzeségbe fúrja, majd visszasandít Ariana felé.*

Vendég

- Profi. Azt is elénekled nekem, hogyan? Mert erre a részére még nem jöttem rá. *Szólal meg keserűen. Nem tudta, hogy éppen Valko közeleg, de azt érezte, hogy valaki hamarosan meg fog jelenni, így nem sokkol le túlzottan a hirtelen megszólalástól. Összerezzen, ez tény, de hamar túlteszi magát rajta. Felnéz Valko-ra, és bólint, erőtlenül viszonozva a halvány mosolyt.* - Neked is. Maximum a tehetetlenségben, de abból még jó is, hogy kirántottál. Legalább egy kicsit. Nem ülsz le? *Maga mellé mutat, a mólóra.* - Rég beszéltünk. Még csak azt sem tudom, hogy megy újabban a rúnamágia. Mi a helyzet? Bandával, biciklizéssel? Vagy akármivel. *Egyik lábát felhúzza, és átöleli, de végig Valko-t figyeli.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Vas. Május 30, 2010 5:36 pm

*Hogy kivel akar találkozni Ariana, az Valko számára rejtély, ám az már kevésbé, hogy ő éppen erre sétál. A Nellondi zeneboltba ugrott be délután, és utána röpke sétára indult. Rövidnadrág, szakadtas farmer, világoskék póló, fehér ing, nyakán pánt, csuklóján a tövises tetoválás, és msot még a dögcédula is tot lóg a nyakában, pedig azt nagyon ritkán veszi fel. A mai nap mégis kivételes. Lábán a fűző nélküli tornacipő, és hirtelen jelenik meg Ariana mögött, mondhatni halkan, az esti halovány zsongásban keveredik a lány mögé, majd megáll, és csak hallgat, elkapva az utolsó mondatot.* -A jövő szálati seki sem láthatja pontosan, és tisztán, de bárki befolyásolhatja. *súgja, miközben kezeit békésen tartja maga mellett, és a messzeségbe bámul el, nem is a lányra néz, inkább a távoli nap által megvilágított horizon utolsó pontjára. Aztán lassan elfordítja a szemét, és lenéz Arianára.* -Kellemesb' estét. Remélem, nem zavartalak meg semmiben sem. *mosolyodik el halványan, egy apró biccentéssel.*

Vendég

*Az egyik mólón ül, a lábait lóbálva, és elgondolkozva nézi a felhőket. Már jó néhány órája kint van Nellondban. Céltalanul bolyongott, hátha összefut valakivel, de közben tudta, hogy erre igen kicsi az esély... és azt is, hogy ha meg is találná, akkor sem tudna mit kezdeni a helyzettel. Fogalma sincs, kihez fordulhatna segítségért, de a grófnő megjelenése egyáltalán nem tetszik neki. De ő... aligha tehetne bármit is. Egy sóhajjal dől előre, és temeti a kezeibe az arcát.* ~ Esélytelen. Ez az egész... Visszafordíthatatlan. Legalábbis... számomra az. Past the point of no return... ~ *Vadmacskája csak mellette fekszik, a hátára fordul, majd vissza. Hempereg a mólón, halkan dorombolva. Esetlenül igyekszik felvidítani a lányt, de ez nemigen jön össze.* - Legyen ellenség, vagy jóbarát... van még, aki feltámassza Marijanát? *Kérdezi magától halkan.*

Vendég

*Gaea is hallja a hangokat amiket a szél hoz, és kissé talán el is sápad. De látva, hogy nem csak ő hallja, kissé megnyugszik.*
-Az előző évig magántanuló voltam egy síparadicsomban. Csak ebben az évben kezdtem a suli. De nem rossz. Bár a magántanár abból a szempontból jobb, hogy valóban segít megtanulni amit meg kell. ... Viszont nem lógnak itt egyfolytában a nyakamon.
*Vicceli el a dolgot. De tudja jól, hogy valahol igaza van. Mert az az életképes varázslat, amit bármikor alkalmazni is tud a tanítvány, ha meg kell védenie magát. ... Vagy éppen gyorsan támadni. És azért itt tanítanak olyan szinten életképes módon, hogy az innen kikerülő diák ha szükséges, mindkettőre is rendesen képes, amennyiben és ha nem lógta el a tanulást annyira, hogy még a kibuktatása is nagyobb kegyelem mint a kínhalál egy sokkal hatalmasabb erőket birtokló mágustól vagy boszorkánymestertől.*
-És te? Csak hogy viszonozzam a kérdést.
* Nekitámaszkodik egy használaton kívüli kikötőoszlopnak és a haját birizgálja (még mindig fúj a szél). Majd megunja, hogy a haját folyton piszkálnia kell, és megfordítja a haját összefogó szalagot, hogy a masni kerüljön hátra, és a maradék szalagokkal copf szerűen összefogja a haját.*
~Na most gyere a számba ha tudsz!~

// Bocsi, de tényleg mennem kellett, mert ez a karim fejlődésében nagyon fontos esemény! :S Ha szeretnéd, utánna folytatjuk, de tényleg mennem kellett. Sad

//

// FAGY//

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Május 29, 2010 10:30 am

*Ismét a lányt hallgatja, majd ő is elmosolyodik.*
-Áhh igen most már emlékszem, tényleg lemaradtál róla. Így belegondolva a gyengélkedőre kerülés tényleg rossz dolog lett volna. Így már értem miért tüntél el olyan hirtelen. *mondja miközben hatalmasakat nevet.*
-Én és a lovag két külön fogalom. *jelenti ki határozottan. * Nekem sem nagyon fekszenek a harcművészetek. Egy fegyverem van amivel viszonylag tudok bánni. Az pedig itt van,* veszi elő a pálcáját és felmutatja.* és ha jól tudom, a lovagok nem hadonásznak pálcával. *vigyorodik el, miközben újra előre kap a szél, és távoli hangokat sodor feléjük. Hogy merről azt a jóisten sem tudja.*
-Amúgy merről jöttél az iskolába? Tanultál valahol korábban? *kérdi tőle ismét érdeklődve miközben kék szemei vidáman csillognak.*

Vendég

-Az órára gondolsz?
*Néz kíváncsian Seppre a lány, miközben a tengeri szél álltal az arcába fújt tincset igazítja a helyére.*
-Hallottam hogy jó volt, ámbár sokunkak nem fekszik a fegyveres harc. Nekem sem. Én el kellett hogy kéreckedjek az óra elején. Nem voltam túl jól, és nem akartam hátrányára lenni senkinek, inkább bepótolom majd az elmaradásomat és adok be plusz házit, minthogy az óra végi akciókban bárkit is hátráltassak.
*A fiú lelkes, nagyon lelkes, ha ennek az egésznek vége lesz körülötte, lehet hogy megkéri, segítsen neki pótolni az elmaradásit, mert így csak lerontja a saját jól megdolgozott jegyeit. Nem akar éppenhogy-béna-buktázva átesni a negyedikbe. Az nem az ő stílusa, és nem is néznék neki annyira jó szemmel ha ez megtörténne.*
-Amúgy azt hiszem inkább végződött volna nekem megint gyengélkedővel az esemény, minthogy akkor érdemben meg tudjam magamat védeni, hacsak nincs éppen ott egy olyasféle gáláns lovag, mint Te.
*Mosolyodik el újból huncutul, és a szél felé fordulva nem mond többet, nem akrja, hogy a hajába beszéljen "a fiúval-beszélek" helyett. Hát igen. A szél már csak ilyen. A srácokat átlagban nem zavarja, sőt, még örülnek is neki, mert a bajba jutott hölgyek átlag háromnegyede a szél segítségével az arcába fújt haja miatt kerül bajba. Az van. Ez ellen nem fogja a haját parasztosan fonatokba rendezgetni. ... Még nem. Majd eljön az ideje amikor szándékosan indul vadászatra, na akkor majd lesz eleget a haja összefogva szoros kontyba meg fonatokba! De az odébb van. Legalábbis ő úgy tudja.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Május 29, 2010 10:03 am

* Kérdései után ismét a tengert bámulja. Majd hallgatja a válaszokat és őszintén elmosolyodik. A leányzó is szereti a tengert, így a természetet is. Vagyis annak egy részét biztosan. Mikor a lány bemutatkozik csak fejet hajt és megszólal.*
- Sepp Dierk, szolgálatodra. * azt már nem akarja megemlíteni a lánynak, hogy tudja a nevét hiszen multkor ebből egy hatalmas félreértés sikeredett ki. Nem nagyon tehet arról, hogy jó a memóriája, és szinte mindenkinek megjegyzi már az órák alatt a nevét.*
- Amúgy igen. Én is éppen csak sétálgatok. Szeretem a természetet és ebbe a tenger is beletartozik. *mondja őszintén.* Bár így belegondolva, lehet hogy csak az elmúlt hét levezetéseként vagyok én is itt. *jegyzi meg ő is, miközben pálcáját szépen lassan belecsúsztattja a kezébe. Halkan elvégzi a hőburok varázslatot, majd pálcáját visszateszi eredeti helyére.*
- És még beleakartam lógatni a lábamat a vízbe, most meg hőburkot vonok magam köré. *jegyzi meg halkan csak magának majd ismét a lányra tekint.* AMúgy hogy tettszett a tegnapi kirándulás? *kérdi a lány felé tekintve.*
-Engem nagyon lenyűgözött a szamurájok összecsapása, olyannyira hogy meg akarok majd tanulni bánni is a fegyverekkel. Legalábbis a kardokkal biztos. *mondja mosolyogva a lánynak.

//Megjegyzem, tegnap óra után japánba mentünk egy kis faluba, ahol a szamurájok technikáját figyeltük. A karakterek bent vannak minden órán, hiába nincsen kijátszva.//

Vendég

*A fiú vissza köszön, és kíváncsian kérdezi úticélját, de nem a lány szeretné mindeninek felfedni azt. Hiszen nem megszállott, így ne is nézzék annak. Kell egy jó kifogás, hát lódít egy nagyon.*
-Áh, csak szeretem a tengert! Olyan jó egy kicsit a suli után kimenni a természetbe, és ha már egyszer itt a kikötő, ...
*Sokat sejtetően félbehagyja a mondatot. Majd mosolyogva a fiúra néz.*
-Amúgy Gaea a nevem. Örülök, hogy rád akadtam. Jó így, hogy az ember nem egyedül szemléli a külvilágot.
*Vidáman ráncolja össze az orrát, és huncut mosolyából reméli, hogy csak az önfeledt jókedv látszódik ki, és nem érezhető a fejében dúló vihar egyetlen szikrája sem.*
-És te? Csak nem szintén fej-szellőtetsz?
*Csak nézi a szimpatikus srácot, és kíváncsian várja, mi jön ki ebből az egészből főleg így, hogy még csak azt sem árulta el, mi is a valódi célja a Nellondban tartózkodással. Szép Nellond szép, de annyira nem, hogy valóban arra akarná pazarolni az idejét, hogy agyhalottat játszik egy egész napon át egy idegenekkel telezsúfolt városkában.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Május 29, 2010 9:37 am

* Az allidonos ifjú csendben sétálgat, élvezi a tenger és egyben a természet közelségét, a levegőbe csipetnyi halszag is vegyül, a fuú elmosolyodik hiszen nemsokára itt van kedvenc évszaka az ősz. Akkor szeret igazán a természetben lenni, hiszen akkor született. Megtiszteltetésnek veszi, hogy a természet pont az ő születésnapja idején vált színt. Méghozzá nem is akármilyen szint. A levelek aranysárgák lesznek, amely talán az egyik kedvenc színe. De most nyár van még csak, így a lábákat lehet a hűs vízbe lógatni. Éppen leülne a homokba amikor is egy leányzó mellé lépdel és ráköszönt. A szőke fiú rátekint, és elmosolyodik a vörös haj láttán.*
- Szia!* köszön vissza a naxeldires lányra, ugyanis látja a kitűzőjét. Ismét egy iskolatársával hozta össze a sors.* Mi járatban erre felé? Csak sétálgatsz vagy netalántán van valamiféle uticélod is? *kérdi tőle érdeklődve, miközben reméli hogy ismét egy természetkedvelővel találkozott.*

Vendég

*Gaea nellondban sétálgatva bóklászik Jós után keresgélve, amikor egyszercsak a kikötőben találja magát. Sok érdekes látnivaló, és hatalmas forgatag kellős közepén. Itt mindenki rakodik, cipeked, utazik vagy éppen megérkezik, de úgy tűnik, csak ő egyedül céltalan. ... Vagyis pontosabban nem ő egyedül, mert kiszúr a tömegben egy Allidonos srácot, aki úgy tűnik, szintén itt kötött ki a suliból kisétálva. A fiú még nem látja, mert egy irányból érkeztek, de mivel a lánynak gyorsabb a tempója a sétálgató fiúhoz képest, hamar utól éri. Rá is köszön, majd a sós szélbe fordítja az arcát ő is, és nagyot tüdőz belőle. Elmosolyodik a kellemes halszag illattól. Szereti a halat. Enni is, nézni is. Az egyik legszebb állat, amit irigyelni képes úszástudományáért és azért a csöndért, amiben él. Ami persze a lányról mostanában nem mondható el. Annyi minden ordít és kiabál az agyában, hogy legszívesebben kirohanna a világból. De ez a levegő! Ez valami szuper. Ettől kicsit megnyugszik, kicsit könnyebb.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Május 29, 2010 9:17 am

*A szőke hajú allidonos fiú hétvége révén, úgy döntött leindul Nellonda. Sokat hallot már a város kikötőjéről, de még sohasem volt ott, így most a tengerpart a célállomása. Az elmúlt hetekben úgyis hanyagolta a vizes helyeket, inkább az erdőkben és a ligetekben császkált. Tegnap például az egyik tanárnő Japán szigetvilágába, egy kis faluba kalauzolta el őket. A fiú szokásos nyári öltözékében van, azaz homokszínű halásznadrágot, és téglaszínű inget visel. Mivel nincs az a rossz idő ezért ingjének felső három gombja ki van gombolva. Csuklóján most is ott a fekete pálcatartója, míg övén ott a tegnap szerzett kis megmunkált tőr. Mosolyogva sétál a parton miközben beszívja a tenger vizének lágy illatát. Néha megfeledkezve magárol dúdolgat is.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Hétf. Május 17, 2010 8:34 pm

*Figyeli a nő izgágaságát, furcsállva, erőteljesen, de ez az arcára nem annyira ül ki, mint a leolvasható halálfélelem. Nem a sajátjáé, hanem azé a bizonyos lovagé, mikor megemlíti a nő. A nyugtatgatásra egy kissé fellélegzik, egészen addig, ameddig eljön ez a " Örülök is annak, hogy semmi baj nincs, bár.. Ebben sem vagyok már teljesen biztos." Tudja, ő maga is, hogy nem megy minden úgy, mint a karikacsapás. Az esze mindig is azt mondta, hogy távolság, szeretet, de távolság kell. De ezt mindig is úgy értette, hogy lelkileg válassza szét a dolgokat, ne fizikailag legyenek elzárva egymástól, ne csak egyetlen egy helyen találkozhassanak hétköznap, és még úgy is Végighallgatja a nőt, néha megrezzenve, néha felhümmögve, hiszen abban biztosan egyetért, hogy ideje lenne a hercegével találkoznia, beszélnie, a szemébe nézni. Megmondani, hogy mennyire hiányzik, és hogy soha, de soha nem találkozzanak ilyen ritkán többé... Mikor is látta?... Olyan rég, nagyon rég. *
- Köszönöm a beszélgetést, és be fogok nézni a boltjukba, mindenképpen. Viszlát, Ms. O'Dywer. *Aztán Kayla elköszön, Zara végignézi a nő távozását, majd mivel későre jár, és ez nem éppen a legjobb környék, ő maga is hazasétál.*

Vendég

*Mikor a nő hellyel kínálja, akkor mosolyogva, még lelkesebben huppan le mellé, lábait kissé ügyetleül pakolászva mindenfelé, de végül csak leül, bár egészen férfiasan fest jelen pillanatban, dehát msot jött meg a tengerről, és ilyenkor néhány napig mindig iylen. Bolond.. szerelmes.. Igen, szerelmes a tengerekbe, és a végtelen óceánokba, a vízbe, és.. még valakibe, de az egy másik kérdés. Az erőteljes kitágulást látva, meg az egyéb, sokk-szerű tünetet, azonnal felemeli maga elé a kezeit.* -Na azért nem kell mindjárt így elváltozni, nem kell félni, csak kérdeztem, de ha nem, akkor nem. Örülök is annak, hogy semmi baj nincs, bár.. Ebben sem vagyok már teljesen biztos. Úgy érzékelem, hogy kegyednek sürgősen kellene egy tlálka ezzel a bizonyos fiatalemberrel, ugyanis ha ennyire meg van rémülve, akkor tényleg támaszra van szüksége. *mondja, miközben elnéz messzire, a vízen túlre, bele az éjszakába, halkan felsóhajtva, miközben beletúr a hajába egy kissé, kihúzva belőle a gumit, és összeborzolva vörös tincseit, majd a füle mögé tűzve őket, hogy ne lógjon a szemébe, arcába.* -Nem hinném, hogy annyira gyámoltalan. Ahogy elnézem, meg tudja magát védeni. És ha ennyire vágyakozik a lovagja után, akkor meg is érdemli, hogy láthassa. Biztos valami nagyhírű vitéz, vagy dalia lehet, hogyha ekkor a sóvárgás. Mellesleg.. *néz fel a nőre kissé elrévedve, komolyabb pillantással.* -A félelem rossz tanácsadó. Ha a gondolatokat a félelem nyomja el, nincs annál nagyobb nyomor ezen a földön. Inkább a víz sodrása mossa tisztára az elmét, de ne nyomjon el semmit. Az nem egészséges. Nekem elhiheti, sok embert láttam odakint, a tengereken. A félelem rossz úr. Csak mélyebbre taszítja az embert. *mondja, hosszasan elnézve messzire, majd végül kinyújtja kezét, és felkapja a kis csomagját.* -Ne nézze sokáig a vizet, nem tesz jó magának. Inkább azokba a bizonyos szemekbe kellene néznie, azok is eléggé tükröznek dolgokat. Néha szebbeket. No szépestét! *köszön el röviden biccentve, majd int a gepárd után, és elsétál a színhelyről, félhangosan dúdolgatva, énekelgetve valami kalózos nótát.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Hétf. Május 17, 2010 7:56 pm

* Hát, mivel a nő egész életét iskolában, egyetemen, könyvtárban töltötte, ezért nála nem olyan megszokott a hajósinasok füttyengetése, ez érhető. Ő nem ebben a körökben mozgott, sosem, habár most, hogy nem a Nezabarban tanít, hanem ebben a városkában él, alkalmazkodnia kell az itteni élethez. Mikor látja, hogy a nő feszélyezetten kezdi el érezni magát, gyengéden elmosolyodik, és egy kissé arrébb csúszik, jelezve, hogy üljön le, nem tudván, hogy így is úgy is leült volna, ha hellyel kínálja, ha nem. Mikor meghallja az elhalálozás szót, a pupillái erőteljesen kitágulnak, az arca hirtelen ijedtséget sugároz. A gondolat. A halál gondolata. Amit már egyszer megjárt, de amíg nincs mellette, ahogy az iskolában tehette volna, addig nem foga tudni, hogy mikor ketyeg az óra, mikor nem, nem tudja megóvni, hogyha még nem jött el az ideje még is butaságba rakja a mancsát. * ~ Tud magára vigyázni... de minden szív aggódik azért, aki kedves számára... Ha bízom benne, ha nem. ~ *Ezzel a gondolattal próbál gyorsan túllépni a nő halált megemlítésén, kissé megrázza a fejét, kirázva belőle a rossz gondolatokat, és egyben jelezve, hogy ez nem így van.*
- Nem hajózott el, sem az élet, avagy a halál végtelen tengerén, s ezért nem is várhatom a lehorgonyzását. Úgy érzem a lelkem viharos. És a tenger végtelensége még is olyan csekély az én kétségbeesésemhez képest. Pedig a tenger végtelenje volt mindig, amitől legjobban féltem. A gondolat, hogy nincs merre menni, hogy egyedül a tengeren halál vár... Most még is, innen a partról nézve is ezerszer... Gyámoltalanabbnak érzem magam. *Őszinte. Borzasztóan őszinte, hiszen alapjáraton sem titkolja érzéseit annak, akinek nem kell. *
- Reméltem, hogy a félelem, amit a tenger végtelensége iránt érzek, elnyomja a gondolataimat, de nem így lett. Vajmi kevés ehhez a legnagyobb félelmem is. *Mondja a nő, egy sóhajjal, a bizalmas fülbesúgástól kissé átfut rajta a hideg is, meleg is. De lehet, hogy csupán a gondolatai miatt fut át rajta ez az érzés. *

Vendég

*Ő megszokta a füttyögetést, és tudja kezelni, ha az események valamennyire elfajulnának, vagy bármennyire is elfajulnának, tehát ezzel nincsen gond. Mondhatni játszi könynedséggel kezeli a férfiakat, főleg az efféle egyszerű hajósinasokat. Amikor a nő halkabban válaszol, akkor ő maga egy kissé megszeppen, és lehalkítja a hangját, és a kezeit is leengedi, kissé feszélyezetten állva teljes talpáról lábbujjhegyre. Erőteljesen felszisszen azonban, amikor emghallja a nő válaszát.* -Ez már kóros lehet, kemény szívbaj, ha ennyire ködösen fogalmazgat kegyed. De azért remélem, hogy ennyire nem halálozott el, mint amennyire távoli, vagy éppenséggel ködös, és kivehetetlen figura ez a valaki. Nem nagyon értek a gyász kezeléséhez, ha megbocsát. *biccent röviden, majd leengedvén kezeit a kis csomagot ledobja a nagymacskának, aki könnyedén kapja el, és helyezi le a földre, egyik mancsát óvóan, védően rátéve. Kaila pedig mosolyogva lép közelebb a nőhöz, kezet nyújtva neki.* -Már hogyne krédezhetne! Talán még ismer is, ha eléggé sokat jár errefelé, mármint nem is teljesen erre, hanem amoda, e! A kereskedőnegyedbe! *bök fejével, és másik kezével az említett városrész felé, majd kihúzza magát.* -Kaila O'Dywer, a Kis mütyűrök és hasznos holmik boltjának mindenesének jobbkeze, személyesen. Örvendek a találkozásnak. Ha bármit keres, nálunk biztosan mindent megtalál. Ha nem, akkor jómagam jövök ki érte a kikötőbe, mint most. *int fejével a nagymacska által őrzött csomagra. Aztán egyszerűen csak lehuppan Zara mellé.* -És hajóval ment el az illető, esetleg lehetséges, hogy visszajön, vagy csak a víztől reméli, hogy a szívével együtt gondjait is elviszi? *kérdezi egészen halkan, szinte belesuttogva a nő füleibe.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Hétf. Május 17, 2010 7:26 pm

*Meglepődve ráncolja össze a szemöldöké, kissé kizökkenve a gondolkodásból, amikor egy kalóz lédi kurjant egyet, majd a kötéllel manőverezve, hóna alatt egy kis csomaggal mellé toppan. Pillantásával végigkíséri a nő attrakcióját, majd amikor a füttyögető fiúkat meghallja, egy pillantást vet feléjük, talán egy mosoly is megjelenik az arcán. Hogyha rá füttyögnének így, nem sokáig lenne szájuk. Ő valahogy nem szereti az ilyen stílust, előbb pirulna bele a dühbe, mint a valódi zavarba. Amúgy nem aggódik azért, hogy az idegen lezuhan a trükközéssel, ugyanis a ruhája hajós mivoltra utal és hajós ember nem esik le a kötélről. Valamivel csendesebben válaszol, mint az őt megszólító, dehát, azt se tudja ki ő, akármennyire is ártalmatlannak tűnik.*
- Magának is kedves alkonyatot. Leginkább egy szellemhajó, egy megfoghatatlan fátyolosan ringó árny. *Felel, szinte csak valami költői képpel, ahogy a nő is hajóként nevezte meg kérdésében a gondolatait, a szívét elrabló személyt. Illetve, Zara azonnal személyre gondol, habár a nő, aki előtte áll, még akármire gondolhatott. A szeme a csomagocska felé vándorol, puszta kíváncsiságból. A fülében még visszhangoznak a nő szavai, nincs hozzászokva a hangzavarhoz, a kurjantáshoz. *
- Amúgy kivel van szerencsém? Már ha rákérdezhetek. De úgy vélem, egy ilyen talpraesett nőnek nincs oka nem bemutatkozni nekem. *Mondja, nyugodtabb hangom, miközben a nőt nézni, de néha a tekintete újra a tengerre vándorol és akkor újra megjelenik a szürkés gomolygás, az arcán az a furcsa, ellágyult de még is üres tekintet. Zavaró lehet, hogyha valaki az arcát figyeli*

Vendég

-T'Davy Jones wit it! Hey youu! *hangos rikkantás és sikkantás hallatszódik, miközben valahol fent a kötelken egy nő egyensúlyozgat, majd geiyk kezére ráteekri kissé az árbóckötelet, és hóna alatt egy kisebb csomaggal egyszerűen ellöki magát a vitorláktól, és könnyed manőverező mozdulattal leereszkedik, egyenesen Zara mellé a földre. Csizmát visel, egyszerű nadrágot, matrózos inget, az oldalán pedig egy nagyobbacska kendőt, vörös haja összefogva, lófarokban pihen. Amint megérkezik a talpára, azonnal kihúzza magát, majd pajkos mosollyal int vissza a fedélzeten utána füttyögő fiúknak, végül megigazítja a haját, és maga mellé pillant. Nem telik bele sok időbe, egy hatalmas, csodaszép gepárd is megjelenik mellette, szintén a hajóról lehuppanva. A nő megpaskolja az állatot, majd tekintetét feljebb emelve Zara felé pillant.* -Szépestét a kisasszonynak. Catlakozhatok búskomor várakozásához, és megtudhatom, melyik hajó rabolta el gondolatzait, vagy szívét esetleg? *érdeklődik egészen barátian, bár szavajárása eléggé ízes beszédre vall, dehát ő márcsak ilyen. Minden esetre közelebb lépdel a nőhöz, remélve, hogy nem küldik el.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Hétf. Május 17, 2010 6:41 pm

*Egy karcsú szürke ruhás alak ül egy kirakodott ládán. A kirakodó munkások csak intettek neki, hogy nyugodtan üljön a faládára, súlyával úgy se töri össze, a tolvajságot meg úgy sem nézik ki belőle, meg persze végig figyelik az árukat. A nő arcának szíve halvány, fakó, tekintete üres, és a partot nézi, a távolt, a hajó rengetegen túl lévő tarajos felszínű tengert. Nem gondol arra, hogy éppen a világ melyik része felé néz, csak magára a tengerre, arra, ami eszébe jut a tengerről... Az otthon, és a magány. Őt sosem nyugtatta meg a tenger monotonsága, habár sosem mondta ezt senkinek, még is, a végtelenséget riasztóbbnak érzi, mint egy jövőt fürkésző tekintetű nő érezhetné. Csak csendesen ül a stégen, a faláda tetején, két kezével megtámasztja magát, kissé hátradőlve. Nem fél a tolvajoktól, mert nem hozott magával semmit, csak önmagát és pálcáját, amit úgy is véd egy védővarázs. * ~ Miért nem vagy itt, hercegem?... ~ *Egy halk sóhaj hagyja el a száját, majd nyugodtan megingatja a fejét és újra a távolba pillant, tekintetében kavarognak az érzések, és egyszerre a színek is - metamorfmágus. *

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Az öreg kapitány csak vonja a vállát* Felőlem... Akkor gyűjjenek fő, aztán mehetünk. *Odamegy a csörlőhöz, és felhúzza a horgonyt. Megvárja, míg mindenki felsétál, aztán felhúzza a vitorlákat, és már siklanak is. Már majdnem hajnal van, mire odaérnek a szigetre, a sirályok már éledeznek. A kapitány kiteszi őket a kikitőben, aztán továbbhajózik. A kikötőben még nem sokan vannak, csak páran pakolásznak, csak egy vörös ruhás nagyszakállú fickó pipázgat a közelben, nézegetve a lent elterülő várost. Vagy falut.*

//Már a szigetre írjatok hszt//

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Vas. Május 16, 2010 7:10 pm

* Közben ő is odament a hajóhoz, ahol már a többi szaktársa is ott volt. Remélte, hogy Jolly Roger kapitány észreveszi azt, hogy ő nem lány. *
- Elnézést, uram én még férfi vagyok * jegyezte meg udvariasan, végül is az ő hajóját vennék kölcsön, ami elég borzasztó látványt nyújtott számára. Ráadásul még mindig figyelmen kívül hagyják, de ez már a többiek dolga.*

Vendég

*Eligio szavait könnyedén figyelmen kívül hagyja, majd Bianca szavaira felnevet.* - Na, ezek szerint jó bárd lennék, bár nem az az életcélom. De hát ez a nagyokos jóakaró írta, hogy bátor bárdokat keres, nemde? *A fogatlan fickóval szaktársa beszél helyette, így ő már nem egészíti ki. Arra viszont ő is gondol, hogy aligha fog egy komplett legénység előkerülni a semmiből, ha indulni akarnak... így minden bizonnyal nekik kell majd legénységnek, pontosabban inkább leányságnak lenni - hiszen Eligio az egyetlen fiú, de ő is lánynak lett nézve -, de valahogy csak megoldják.* ~ Annyira nem lehet nehéz... ~

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Vas. Május 16, 2010 7:03 pm

* Pierre is fellépdel a hajóra a lányokkal az úr kislánynak hívta a lányokat róla tudomást sem vett. Most ő is odalép hozzá és köszönti.
- Szép jó estét uram! Mélée szigetére szeretnénk eljutni. Tudna nekünk segíteni eljütni oda? Természetesen ledolgozom a fuvart ha lehetséges volna. * Mondja majd várja mit szól az úr és, hogy hányan jönnek fel még utána közülök.

» Viharos tenger