Társalgó - Központi terem

Tárgy: Társalgó - Központi terem Szomb. Szept. 25, 2010 7:37 pm

First topic message reminder :

A közös Társalgó a Pentagramma alakú Labirintus középpontjában található. Belépve a nehéz faajtón egy ötszög alakú hatalmas terembe térsz be. A terem a szakok színeit viseli, ám egyik része sem különül el szakonként a másiktól. Itt a Varázslóképző hallgatói közösen tudnak felkészülni az órákra, elkészíteni a házi feladatukat vagy csak szabadidejüket eltölteni, ha nemcsak csak saját szaktársaikkal van kedvük diskurálni.
A padlón csillogó vonalak futnak végig a négyszög csúcsaihoz, mely lefelé fordul, így jelképezve a belépőnek a fekete mágia jelenlétét a teremben. Az átlók pedig négy csillagot rajzolnak ki a márványpadlón, melyekbe a négy szakvezető címerállatai jelennek meg. Az így kirajzolódó négy háromszög mindegyikében négyszög alakú asztalok vannak körülüttök kényelmes székekkel. A teremben körben állványok és polcok vannak, melyeken a diákok megtalálhatják, ami a tanuláshoz vagy egyéb alapismeret megszerzéséhez szükségeltetik, így könyveket, leírásokat és néhány tárgyat is, melyek azonban csak szakavatott kezekben éledhetnek fel.
A teleport persze itt is lehetséges. A hallgatók a saját szakjuk címerállatára ráállva és egyszer megpördülve balra saját tengelyük körül máris saját főhadiszállásukon teremhetnek.
írta Cirelin de Sovalon

Diák Hozzászólások száma : 146 Kaszt :

*mikor Tibor elkezd hozzá beszélni akkor csak unott fejjel hallgatja a rizsázását. Mikor távozóra fogja, int egyet utána, ő letudta ennyivel, a továbbiakban nem akar már foglalkozni vele. Mikor felajánlják neki a különböző italokat, hevesen elkezdi rázni a buksiját, aminek az eredménye még egy adag köhögésroham lesz. Csak nem kijön rajta valami nyavalya?*Hmm...az a zsepi meg víz nem is hangzik rosszul. Persze csak ha nem baj.*A zsepiért nyúl, közben belehajol felsőjébe köhécselni még egyet, majd kifújja az orrát. Olyan finoman, nőiesen. A koszos darabot csak begyűri nadrágjának zsebébe, majd kidobja valahol.*Amúgy igen, próbálkozom. Vagyis most már teljesen el tudok lazulni. Most, hogy elment.*Villant egy ördögi mosolyt, aztán visszavált angyalarcára. Majd előhalászik ruhájának egyik rejtett zsebéből egy hajgumit, mellyel szép lófarokba köti rakoncátlan tincseit, ám így is kilóg néhány.*
-Mondd csak Daniel, mióta is tengeted a napjaidat ebben a porfészekben?

//fagy//

Diák Hozzászólások száma : 76 Kaszt :

*Daniel elmosolyodik*-Próbálsz? *kérdezi mosolyogva*- Ha gondolod és az segít neked meghivhatlak egy teára kapucsínóra vagy valamire amit szeretsz ha az segít a meditálásodba *S megint elmosolyodik*- kérsz egy zsebkendőt esetleg egy kis vizet?* a köhögésére gondol majd a lányt nézi s közbe elövesz egy zsepit azzal a Tibi gyerekel nem is foglalkozba*

Tárgy: Társalgó - Központi terem Hétf. Okt. 18, 2010 6:32 pm

-Jó,jó elismerem hogy jogos volt,elismerem.*Bevalotta hogy jogos volt*Igy már jó neki?Bevalottam,nah,én most megyek.~*Azzal köszönés nélkül távozott volna de nem,még Tracey megszólitotta*-Semmiröl,csak valamin,ami nem rád tartozik,nah,sziasztok,én megyek*Azzal elment

//Kössz a játékot,bocs,hogy ilyen rövid,de fáradt vagyok//

Diák Hozzászólások száma : 146 Kaszt :

*Köhögni kezd, ahogyan beszippant egy porcicát, ám a cipőjét is eléri, így prüszkölve és nyögve válaszol Danielnek.*Tracey. Az a nyuszt ott Dess.*Az arcát törölgetve lép a fiú mellé, invitáló kérdésére pedig bólint, és helyet is foglal. Cipőt forgatja a kezében, leporolja őket, majd leejti a földre. A füzetes dologra elmosolyodik, majd a kanapé támláján átkukucskálva meglesi Tibort. Amaz csak üldögél magában, láthatóan gondolkozik, ám Trac mégis odavakkant neki néhány szót, miközben rákönyököl a támlára.*De én nem engedtem meg neked, hogy megnézd a füzetemet. Ha megkérdezted volna, akkor talán, de így....Jogos volt, amit mondtam. Amúgy min is gondolkozol ilyen nagyon?*Homlokráncol egy sort, majd visszacsusszan Daniellel szembe.*
-Mi járatban errefelé?*Szemeiben ott csillog még a düh, ám a kérdés is ott játszik mellette.*Én csak relaxálni......próbálok.*az utolsó szót megnyomja, majd felével az egyedül gubbasztó fiú felé bök.*

Diák Hozzászólások száma : 76 Kaszt :

*Daniel a lányt nézi kíváncsian majd látja hogy a cipőit keresi és agyából megtalálta* -Szia Daniel vagyok, S téged hogy hívnak?*kérdezi mosolyogva*-Leülsz?*és arrébb ül és lehet szorít a lánynak de csak neki s mosolyogva kérdőn nézi miközben a könyvbe kis szamárfület ejt és becsukja*-Szép füzeted van*mondja halkan nem mintha kíváncsi lenne mi van benne csak megjegyzik ahogy szokta néha néha a dolgokat nem nagyon akar túlságosan idegesítőnek tűnni ezért abbahagyja a kérdezősködés és beszédet s a lányt nézi*

Tárgy: Társalgó - Központi terem Hétf. Okt. 18, 2010 5:57 pm

-Én csak kérdeztem valamit,nem leskelödök,csak megnéztem,és...*Hirtelen megint egy emlék jut eszébe,amikor kimondja az árvaház szót Tracay*~Milyen különös,én is árvaházba voltam,és ő is.~-Én is árvaházba voltam,pont 8 évesen,és nem nagyon szeretem ott lenni.*Megint egy emlék megy át az agyán.Ez egy nagyon rossz emlék.Az árvaházba,megverték naponta,de aztán egyszer,visszavágott,és többé,nem merték zavarni.De amikor Tracey felé fordulna,hirtelen észbe kap,hogy elöbb ment el elötte.Nem szól semmit,csak leül,és gondolkodik,az árvaházi emlélkeiröl*

Diák Hozzászólások száma : 146 Kaszt :

*Nos, csendes kis magányába belerondít egy személy, Tibor, aki megpróbál belelesni a füzetébe. Egyelőre elengedi a füle mellett a bemutatkozást, és idegesen magához szorítja a füzetet, így a fiú biztosan nem tud belelesni a füzetébe. A fiú fecsegésére villámokat kezd el szólni szaktársa felé, majd a homlokra csapós résznél gúnyos gondolatokkal telik meg elméje, melyeknek hangot is ad.*Semmi közöd hozzá, hogy mit írogatok, ez az én füzetem és magánéletem. Sajnálatos, ha mások cuccaiba leskelődsz, írogass magadnak. Mellesleg Tracey vagyok, és ennyi legyen elég belőlem. Az meg teljesen hidegen hagy, hogy miket rajzoltál te 8 évesen. Én 8 évesen a megélhetésért küzdöttem az utcán és az árvaházban.*Gúnyosan sziszegi a szavakat, dühödt pillantásokkal méregetve a fiút. Majd betoppan újabb szaktársa, aki láthatóan nem szeretne zavarni, ám Tracey feláll, nem is válaszolva Tibor "Leülhetek?" kérdésére. Elballag Danielig, negédesen rámosolyodik, ledobja a füzetét szigorúan csukva, és a cipői után kezd kutakodni. Az egyiket már látja, vissza is dobja arra a kanapéra ahol Dan ül, majd a másik feléért az egyik fotel alá kezd benyúlni, persze a földön hasalva.*

Diák Hozzászólások száma : 76 Kaszt :

*Daniel csendben halkan sétálgat elmélyülve a könyvékben s közbe ülőhely alkalmatosságot keres majd észre veszi a két emberkét ügy dönt halkan leül hogy ne zavarja öket és olvas s közbe a hetek eseményein gondolkozik figyelve a könyv szavaira hisz néha néha rájön az olvasási láz és alig alig bír letenni könyveket*

Tárgy: Társalgó - Központi terem Hétf. Okt. 18, 2010 5:20 pm

*Csak sétál,és sétál,nem is tudja hogy hová,csak sétál,aztán ide kött ki.A teremben nem látt senkitt,csak egy lányt aki írogatt,gondolta,megismerkedik vele.Azzal oda sétált hozzá.-Szia,én Isidor Tibor vagyok,és te ki vagy?*Kérdezi,és közben,bele nézz a füzetébe,csak a szivecskéket látt,meg egy nevet,de nem akarja elolvasni,legyen az ő magánügye.-Hogyhogy erre felé?*Közben,a lányra néz,mert eddig nem nagyon nézett rá.*-Leülhetek?és mért írogatsz a füzetedbe ilyesminek,ne sértegetésnek vedd,csak kérdeztem.Én utoljára 8 évesen rajzoltam ilyet,már azt sem tudom hogy kinek*Közben felnevett,és vissza gondol az emlékre.Hirtelen esszébe jutt valami.~Hát persze*Csapott a homlokára*

Diák Hozzászólások száma : 146 Kaszt :

*Dudorászva írogat egy lányka füzetecskéjébe. Egy név, körülötte szívecskék. Nos, talán kissé gyerekes, de őt nem zavarja. Néhány párna között ücsörög, a mellette lévő párnán pedig egy nyuszt foglal helyet. az állat szemében értelem csillog, kizárt, hogy valami kóbor, beszökött egyed legyen. Erről nincs is szó, hisz a nyuszt daimon. Tehát itt pihengetnek kettecskén. Tracey haja kiengedve omlik vállára, a halovány fényben sötétebbnek hat vöröses haja. Kék farmer van rajta, és egy zöld tunika. Lábán egy zöld pöttyös zokni, kék cipője pedig valahol a teremben kallódott el. ahogy belépett ide aurortanoncunk egyből lerúgta magáról lábbelijét, így zokniban írogat egy ideje.*~Igazán élhetnél társasági életet is. Vagy legalább Gavrilt fölkereshetnéd. Olyan rég beszéltetek. Tudom, hogy hiányzik.Hidd el Dess, hiányzik. Nagyon is. De nem találom sehol. Majd ha legközelebb keresem nyomkövető kutyát is viszek magammal. Amúgy meg te tudod a legjobban, hogy elvagyok én egyedül is.~*

Vendég

*Ahogy kiérnek a központiba, itt már mivel biztonságos a terep, nem tolja maga előtt a másikat szinte végig nevetve az utat. Aida kérdés megúszva, akkor az őrdémonhoz nem szeretné, ha valaha is köze lenne azok után, amit hallott róla.* - Na itt már jobb. *Mondja nevetve, majd lelkes mosollyal az arcán Vaatimusra néz, és majdnem finnül szólal meg neki, de még időben korrigál, mert leesik neki, hogy a másik talán hiába arany vérű, nem tudhat az ő anyanyelvén.* - Ne gyere Vaatimus! Menjünk mi is. *Vagy … Te még maradnál? *Néz a másikra, mert ha az maradna, akkor ő is, de a másik szinte beelőzi, és kérdez.* - Igen, itt mindig zajlik az élet, én meg szeretek nevetni. Vaatimus meg egy hatalmas bohóc. *Nevet még egy csilingelőset, majd ledobja megát egy fotelbe.*

// FAGYI, mert sok még a dolog, és nagyon ketyeg az óra is. //

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*Két lány lép be, Rosalin nagyokat pislog, merthogy hátulról tolják. Amint beértek szembe fordul a másik lánnyal és mosolyogva, de hideg szemekkel rá néz.*
-Veletek sosem unatkozik az ember ugye?-
*Már kevésbé érezhető a lány melankóliája, hisz egy ilyen vicces eseményen még a halottak is felnevetnek.*

Vendég

*Furcsa álomvilág veszi körüöl a lányt, mondhatni félig hallja, amit a másik kettő mond, de mégis más képet lát maga előtt. Mindenesetre szorosan, -már ammenyire szorosan tudja,- fogja a fiú kezét. A hangos beszédre csak összerezzen, szemei is felpattannak.* - Lawrence!* Mondja a lány, miközben hirtelen felül, mint, aki nem is tudja, hogy hol van. A távozó Zsuzsára csak megcsóválja a fejét, kissé kómás még a lány.* - De hisz csak most jött..*Motyogja gyermekien, nem nagyon emlékszik rá, hogy elaludt volna. Ahogy hirtelen felül jól megszédül a lány így csak visszaesik fekvő helyzetbe.* - Szóval elaludtam..*Mondja a lány, miközben hófehér arcán egy mosolyka jelenik meg. Kezével még minddig a fiújét fogja.* - Lawrence, mond el mi a baj...*Suttogja a lány, miközben aggodó, zöld tekintetét a fiúra veti.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Okt. 11, 2010 4:06 pm

*Megdöbbenve mered a fiú érzelmi kitörésére és önmagát juttatja eszébe, amikor a lányt megverte a volt barátja, mert szakított vele a lány. Akkor fél ennyire, és akkor reagált így mindenki közeledésére, főleg a férfiakéra. Talán Roderick volt a kivetél, de ő is csak azért, mert ő mentette meg a valószínűsít haláltól, esetleges elvérzéstől. Egy pillanatra elönti minden érzés, amit akkor érzett: a megcsalás fájdalma, a szakítás érzése, az ezzel szöges ellentétben álló szerelme Ádám iránt, amikor sírva könyörgött, hogy törölje ki az emlékeit, mert annyira fáj, hogy a szíve a mellkasában szorít és ég...a szemei könnybe lábadnak erre, de a könnyei nem folynak le. Nem tud sírni, bár most vesztette el az egyetlen olyan embert akit a barátjának tekintett volna később, és talán a férfit akit talán a szerelmének is....És nem tudja miért ezt az egy fiút választotta ki, nem is ismeri igazán és mégis...de persze jellemzően egy olyan ember kéne neki, akinek van annyi seb a lelkén, mint neki magának. De egy biztos a lány nagyon is megérti az érzéseit, és ezért csak biccent. Nem kezd el magyarázkodni, vagy magát ajánlgatni, bár nem is magára célzott az új barátok alatt, hanem csak általánosságban beszélt. meg alapból, a lány legalább annyira gyáva és fél az érzéseitől, mint Lawrence, így nem hibáztathatja..vagyis de, de akkor magát is felül kéne vizsgálnia, és erre nem kész. Nem nézve a srácra összeszedi a gitárját, és bár óra lenne úgy tudja, de úgy érzi, hogy ma képtelen lenne akár egy percet is tanulni, és már tervezi, hogy ma ellóg. Majd azt mondja, hogy rosszul van. Mondjuk igaz is, csak nem testileg.*
-Értem. Azért ha tudok bármiben segíteni, csak egy szavadba kerül. És visszatérve, szerintem ne menekül, mert a gondok úgyis megtalálnak. *Mondja komolyan, és hiszi is amit mond.*-Bár ezt pont én mondom...*jegyzi meg ironikusan és elég sok öngúnnyal, aj d lányra néz aki lassan felkel. Jobb színben látja és ez egy csöppnyi megnyugvással tölti el.*
-Sziasztok, legyetek jók.*Köszön el, és megy ki sietősen. Tudja, hogy nem bírná sokáig és sírva fakadna, de ezt soha nem tenné senki előtt, ő gyűlöl gyengének látszani. Kimegy a birtokra egy szál semmiben, egy hőszabályozó bűbájt útközben magára olvasva és a gitár hangjaival együtt a körülbelül két éves könnyek is elkezdenek áradni...*

Vendég

~ Dehogy érted... ~ *Gondolja, de mentális védelme miatt a lány aligha sejti meg ezt a gondolatot. Maximum ha szándékosan turkálna a fiú fejében, de azt meg csak nem.* - A kisöcsém. *Felel a kérdésre röviden. Ő maga pedig bőven hozzá van szokva az ölelésekhez, az érintéshez... Ravenwood-éknál az embernek vagy az érintés a szeretetnyelve, vagy megszokta hogy olyanokkal van körülvéve, akiknek az. Márpedig a generáció elég összetartóan szereti egymást... már amikor, és már akik, de ebbe ne menjünk bele. A lány szavaira viszont hirtelen szólal fel, félbeszakítva.* - Nem! *Kicsit hangosabb is a kelleténél, de csak megrázza a fejét, elkeseredetten.* - Nem! Nem... Nem kell több barát. Nem kell, hogy több barátságot vágjon tönkre a szerelem. Nem akarom... akkor inkább maradok Gabriellel és a családommal. Ne haragudj, én... nagyon szívesen lennék a barátod, esküszöm, akár a legjobb is, mert te rettentően rendes lány vagy, de... nem... merek. *A végét már akadozva ejti ki, lassan visszafordulva Susan-hez. Néhány pillanatig némán figyeli, de a lány alighanem már ébredezni is kezd, az előbbi hangosabb kifakadás hatására.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Okt. 11, 2010 3:29 pm

-Akkor ez tényleg bonyolult. Chris és Szevért értem. (Vagyis nem érti teljesen) Ki az a Gabriel? A testvéred?*kérdez rá és figyeli a fiú elkeseredett, szomorú arcát, és legszívesebben odamenne és átölelné. Bár ő sosem volt ölelgetős típus, olyan közeli barátai nem voltak, akik meg voltak, azok hülyének nézték és beszólogattak neki mugli suliban - így érthetően nem volt kedve ölelgetni őket. Most meg mivel ennyire tapasztalatlan ebben, nem tudja, hogy kéne, mint kéne, inkább gyáván ül tovább lent, küzdve egy ölelés kísérete ellen. meg fél is, hogy mi érezne...*-És nem tudsz esetleg más barátokat is keresni? Tudod..nekem van a barátságról és a szerelemről nagyon sok rossz tapasztalatom, de megpróbálok nyitni..*Próbálja minél hatásosabban és minél kevesebb emlék felelevenítésével elmondani a tanácsát. Erről ma nem akar és akart beszélni, így megpróbálja kikerülni, bár talán Lawrencenek elmondana valamit erről is.*

Vendég

*A kérdésre felpillant, és megcsóválja a fejét.* - Nem tudom... Végigvettem, kivel vagyok egyáltalán jóban... A rokonaim ott vannak egymásnak. Strife... nem hiszem, hogy tudnánk még barátok lenni. Azt hiszem, akaratomon kívül a falon kívül ragadtam, és nem tudom, be fog-e engedni valaha is. Szevérnek is úgy a legjobb, ha elmegyek, és nem keserítem az életét. *Azelőtt mondja ki a mondatot, hogy átgondolná, de... végülis, ezzel még nem árult el túlságosan sokat. Visszapillant újra Susan-re.* - Csak Susant nem tudom, mégis hogy hagyjam itt. De... Gabriel mellett lenne a legjobb helyem. És ő... ő valóban egyedül van otthon. A családunkból itt van minden gyerek. Mellette lenne a helyem. *Sorolja az indokait, majd felnéz a lányra. Nem... meg sem fordul a fejében, hogy éppen neki lenne rá szüksége, hiszen... még alig ismerik egymást.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Okt. 11, 2010 3:14 pm

*Szinte el is felejtkezett a fiúról, és majdnem felugrik, amikor hallja a barátságos hangot. El is kerekedik a szeme rendesen, főleg, amikor a szökési tervet feladva értelmezi a fiú szavait. ~Jaj e el akar menni? De hát miért?~A lány nagyon elkeseredik, az az ember akit önkéntelenül is talán a legjobban kedvel és szeret, el akar menni, és többé nem láthatja. Megint egy különleges valakit elveszíteni...*~Ez a te formád Gaiaea....~*Végül nagy nehezen ránéz*
-Szerintem sok embernek van itt rád szüksége. Miért akarsz elmenni?*kérdezi meg nyíltan Lawrencetől, és ha tud segít.*-Bár gondolom bonyolult lehet...de mégis.*Néz rá őszintén.*

Vendég

*Gaiaea az álom dalát kezdi énekelni, mire óvatosan kihúzza a kezét Susan-éből, és elsiet, kezével jelezve, hogy mindjárt jön vissza. Mire visszaér a párnával és a takaróval, Gaiaea már elaltatja a másik naxeldirest. Lawrence gyengéden teszi a feje alá a párnát, majd takarja be, mintha csak a testvérét, vagy akár a gyermekét gondozná. Csókot lehel a lány homlokára, visszaülve mellé, és felsóhajt. Rosszallóan néz Gaiaea felé, de persze a rosszallás nem az allidonos lánynak szól. Kicsit úgy szólal meg, mintha valóban egy szülő mesélne vásott kölykéről a barátjának.* - Nem hat rá, bármit is mondok neki. Most nézd meg, rosszul van, és nem ment volna el a betegszobára, vagy legalább hozzám, hogy segítsek... *A fejét csóválja, miközben visszafordul újra Susan felé, és kisimít az alvó lány arcából egy tincset. Ettől függetlenül továbbra is Gaiaeához beszél, még ha nem is néz rá.* - Most mondd meg, így mégis hogy hagyjam itt, ha ilyeneket csinál? Így hogy menjek haza? Hihetetlen... *Hangjából kiérződik a megtörtség. Igen, haza akar menni, elmenni innen, itthagyni ezt az egész átkozott iskolát... Chrisnek már úgysem kell, Szevérnek is jobb lenne nélküle, Arianának itt az összes többi rokon. Neki pedig Gabriel volt a mentsvára, aki elment, ráadásul egyedül van otthon. Eddig abban bízott, hogy Susan-re vigyáz majd Jana... De most, hogy a lány itt fekszik előtte betegen... És ha belegondol, hogy Jana milyen... (Ráadásul negatív elfogultsággal ítéli meg a lányt.) Így mégis hogy hagyja itt?*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Okt. 11, 2010 2:41 pm

*A féltékenységet aztán felváljta a megkönnyebbülés, két dologból adódóan is. Egyrészt, hogy a lány nem beteg annyira, és Lawrence már meggyógyította. Ezért mélyen hálás is a fiúnak, pedig nem is ismeri a lányt, csak annyit tud, hogy Susan Watson, naxeldires..és hogy a lány nem nagyon kedveli, mert Gaia előző órán feltett magára egy mágikus védelmet, így nem hatott rá a lány varázslata nekromágián. (Mondjuk ez fordítva nem igaz, Gaiaea ugyanis kedvelné a lányt, ha nem lenne vele ilyen rideg.) Igaz, hogy ez nem volt szabályos, de Gaia nem érzi magát bokszzsáknak vagy kísérleti nyúlnak, és eszében sem volt kipróbálni a következményeket, főleg nem annak a "pszihopataszociopata" nőnek az óráján. Másrészt, úgy veszi észre, hogy Susan eléggé bele lehet esve a fiúba, és a birtokló mozdulatai is elárulják őt. És ez elmossa a féltékenységét, simán feladja a "kűzdelmet", nem harcolna férfiért, ebből már megjött. Meg nem is venné el más barátját, és ezért nem is érti a lány heves birtoklását és rideg viselkedését.Bár amikor a srác "társamnak" hívja kezdi érteni Susan viselkedését, és a szónál majdnem hangosan felsikít ijedtében, nagyon kell ügyelnie az arcvonásaira - de ezt szerencsére már a szüleinél kigyakorolta szépen. Alig várja, hogy kimenjen a srác, nem is válaszol csak lefagy, mint a windows.Elhatározza, hogy amint visszaér a fiú, ő "elszökik" a szeme elől.Gyorsan lenyugtatja magát -most segítenie kell. Amikor Lawrence elmegy, valahogy nem tud semmi mást, csak segíteni akarást érezni. Előveszi a gitárját és a földre ül le, a kör alakú, néza felfénylő vörös rúnák közé. Halkan kezd bele az Álom dalába, és kizár minden mást, csakis Susanra koncentrál, szeretne segíteni.*
Mikor napnyugtakor az éj leszáll,
S a szemekre álompor hull alá,
Egy új ajtó megnyílék
S egy határ újra eltűnék.

Új birodalom az hol mostan állsz,
Tégy itt akármit is, csak rajtad áll.
Egyedül vagy nincs választás
És élsz vagy halsz, nem látja más.

A tengerén úszol álmoknak,
Felhőin repülsz álmaidnak.
Ez a világ végtelen,
Kiismerése képtelen.
*Többször is elénekli a dalt, és mível a szobájában a gitárját is behangolta, meg énekelt is a hangok szépen, dallamosan jönnek, elég andalító formában. Gaiaea lehonyja a szemét és csak a zenére és a beteg lányra koncentrál, mantraként énekelve adalt. Amúgy ma hófehér hosszúszoknyában van, fehér, kivágott felsőben. Körmeit vörösre festette, és a száját is, sőt az ékszerei is vörösek. Így eddigcsak egyszer láthatták az iskolában, bár a következő napra nem tudta megmondani, hogy miért.*

Vendég

- Megfáztál, igen. Utána meg tüdőgyulladást kaptál, ezt ne hagyd le. Ne engem akarj átvágni. *Szigorúan beszél, miközben szépen lefekteti Susant. Amikor az feljebb akar ülni, gyengéden visszanyomja, hogy maradjon csak fekve, de azért leül mellé. A kezét még a lány mellkasán hagyja, bár már nem gyógyítja akkora koncentrálással, de azért még mindig "pumpálja" belé valamennyire úgymond az egészséget, életerőt. A keze még mindig kellemesen meleg.* - Pihenned kell, órákat. Aludnod kellene. Ha kell, itt ülök melletted, mert ha lekötözlek, akkor is meglógsz. Felmegyek, lehozok egy párnát meg valami takarót... Ha nem itt fogsz feküdni, mikor két perc múlva visszajövök...! *Megfenyegeti az ujjával a lányt. Látszik, hogy komolyan gondolja. A "mi a baj" kérdésre már épp felelne, miközben hagyja, hogy a lány megfogja a másik kezét - azt, amelyik nem Susan mellkasán van -, még az ujjaikat is összefűzi, de nem hagyja a lányt feljebb ülni. Ekkor viszont belép Zsuzsa, mire felpillant.* - Szervusz. Baj? Nincsen, megoldottam, mégiscsak azért vagyok gyógyító. *Mosolyodik el halványan.* - Gyógyítás dalára nincs szükség, az sebeket és mérget gyógyít, tüdőgyulladással nem sokat tud kezdeni. Ahhoz gyógyítói kéz kell. *Magyarázza, hogy miért nem lenne jó a dal.* - Bár... valami altatót valóban énekelhetsz neki, ha gondolod, mert máshogy nem fog itt feküdni nyugton... *Gaiaeához beszél, de szúrós tekintete Susan-re vetül. Aztán visszafordul az allidonoshoz.* - Felkészültél lelkiekben a mai mentálmágiára, társam? *Mosolyodik el halványan, a társat persze mentalista-társra értve.*

Vendég

*Amikor rámordulnak kissé összerezzen, egy halovány félmosoly jelenik meg az arcán, amikor ráismer Lawrence hangjára.* - Sziaaa! *Mondja elnyójtva, majd a srác következő szavaira vállat von.* - Nincsen semmi bajom egy kicsit megfáztam.* Feleli, aztán csak hagyja, hogy Lawrence elfektesse, kissé meglepetten pislant a fiúra, de érzi, ahogy a melegség átjárja a mellkasát. Hálásan pillant a fiúra, majd feljebb ül Law-ot pedig lehúzza maga mellé.* - Nem kellett volna..*Mondja halkan, de pillantása megakad a fiú arcán, összevont szemöldökkel néz rá, majd felsóhajt.* - Mond meg mi a baj! *Mondja a lány, miközben arcvonásai is megkeményednek, kezével megfogja a másikét, majd egy bíztató mosoly suhan át az arcán. Amikor belép Zsuzsa felvonja a szemöldökét* - Neked is üdv. *Feleli hidegen és láthatólag még közelebb ül a fiúhoz, szabad kezével átkarolja a vállát, majd úgy dől neki.* -Hm? *Toldja még hozzá suttogva.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Okt. 11, 2010 1:39 pm

*A lány a gitárjával meg a központi terembe, hátha valaki lesz bent és esetleg énekelhet, zenélhet nekik. Bemenve a hatalmas ajtón érdekes látványban lehet része, és bár először teljesen jogtalan féltékenységet és furcsa eddig nem tapasztalt érzéseket is érez, de gyorsan felméri a helyzete és odamegy.*
-Szia Lawrence.*majd észreveszi a lány kissé bágyadt tekintetét is fényleni, és neki is köszön. Jól emlékszik rá az órákról, és a nekromágián épp társak voltak. A nevére is emlékszik.* Jobban mondva sziasztok. Valami baj van ugye?*és ha erre igent válaszol, akkor azonnal előkapja a gitárját és belecsap a húzok közé, elénekelve a gyógyítás dalát, ezzel is segítve a sár munkáját.*
Élet utolsó szála, téged szólítalak
jöjj most elő, siess segítségemre
hozzd vissza őt, az élet innenső felére
gyógyítsd be sebeit, szüntesd fájdalmát,
s haszükség adja,mély álomba küld,
hogy ne érzékelje ami van.
*Próbálja a lehető legszebbe és legtisztábban énekelni, a gitárkísérettel, és mivel elég jó a tárgyból, nagy esélye van, hogy sikerrel jár.*

Vendég

*Enyhén sápadt, karikás szemű fiú lép ki a teleportszobából. Látszik, hogy nem aludt sokat az éjjel, bár a bőrpírt a szeme körül már sikerült eltüntetnie. Köhögés csapja meg a fülét, mire rögtön a hang irányába fordul. Susant észrevéve haragosan szűkíti össze a szemeit, és közelebb siet a lányhoz.* - Mégis mi a nyavalyát köhögsz te itt?! Labirintusba járunk meghűlni, mikor betegek vagyunk? A betegszoba, vagy legalább a szobám helyett? Idióta némber... *Zsörtölődéséből persze érződik, hogy nem gondolja komolyan a jelzőket. Csak... legalább van mivel elterelnie a figyelmét. Megragadja a lányt, és ellentmondást nem tűrően végigfekteti az egyik kanapén. Eleve erősebb nála fiúként, ráadásul Susant alighanem legyengíti a betegség, így minden bizonnyal nincs gondja vele. Különösebb teketória nélkül helyezi egyik kezét a lány mellkasára, és erősen koncentrálva kezd gyógyítani. Susan érezheti a melegséget a mellkasánál, ami a fiú kezéből érkezik.*

Vendég

*Egy szőkeség lép be a társalgóba, kivételesen egy fekete melegítő szett van rajta, amikor becsukja maga mögött az ajtót hangosan felköhög. Még minid nincs valami jól, dehát nem is Susan lenne a neve, ha nyugton tudna maradni. Elgondolkodva néz körül, majd szószerint végig nyúlik a kanapén, Darwin is csak elfekszik a lány mellett. Mindenesetre kissé feljebb tornássza magát a kanapén, lábait felhúzza, miközben kezeivel átkarolja magát. Néha-néha feltőr belőle egy-egy köhögés, amibe az egész teste belerázkódik, de nem igazán törődik vele.* - Jobban vagyok..*Mondja a lány magának, miközben vesz egy mély levegőt.*